Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-26 / 30. szám
Vietórisz József emlékére I. feladat gondos és pontos teljeA Nyírség ősi magyar hatalmas tájegységének születésben és lélekben törzsökös tagja, bölcsőtől a koporsóig. „A szabolcsi aranyhomokon mezítláb szaladgáló egykori kisfiúból” szülőföldjének büszkesége lett. Istenáldotta tehetsége s emyedetlen szorgalma által, hatalmas munkássága révén: a magyar kultúra szá- montartott szellemi nagyságai közé emelkedett! A mi emberünk! A magyar evangélikusság ízig-vérig hűséges férfia. Minden szívdobbanásával, születésétől haláláig! Nádföd eles kis házikó „Nyíregyházán, a régi és még ma is meglevő Virág utca és Kígyó utca sarkán állott egy évszázaddal ezelőtt egy hosszú porta, amelynek kisebbik házában 1868. április 27-én éjjel olajmécs világolt. A ház lakója, céhének elismert és kitüntetett „koszorús atyamestere”, az alacsony szoba mestergerendájáról levett öregbetűs és a sok lapozgatástól megviselt külsejű Bibliából olvasgatott lelke nyugtatására, egy régi, avult faszéken üldögélve. Mellette az egyszerű, de hótisztaságú gyolcsos ágyban fiatal felesége Mélyen elmerül imádságában. Az Üdvözítő irgalmát és segítségét kéri. A testben törékeny, de lélekben és hitben rendíthetetlenül erős, áldottan pihenő vajúdó asz- szony, leendő édesanya: elsőszülött gyermekét várja... S mire a tavaszi hajnal aranysugaraival befényesíti a kis hajlék picinyke ablakait: ... már hárman vannak a fehér falú vályogházacskában az Ür küldötte rívó aprósággal.” Születését így írta meg Dr. Vietórisz József. A tanulás és a tanítás kiválósága Vietórisz József a nyíregyházi evangélikus elemi iskolában kezdte el tanulmányait és az ottani evangélikus gimnáziumban folytatta, majd a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumba a Deák térre jött föl, ahol 1886-ban praematurus érettségit tett A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán 1890-ben magyar—latin— görög szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett és ugyanebben az évben, latin nyelvű doktori disszertációjára a klasszika-filológia doktorává avatják „summa cum laude”. A következő évben, 1891-ben, már szeretett szülővárosa evangélikus főgimnáziumának tanárává választották és ebben a hivatásában 37 éven át működött, 1928-ban történt nyugalomba vonulásáig. Közben másfél évtizeden át a főgimnázium igazgatója volt. Országos hírű tanár, tudós, a tanítás művésze, aranyszívű nevelő, áldásos életű jellemalakító, erkölcsi mintakép az ifjúság körében, akik rajongásig szerették személyét. A nagynevű tanárnak számosán lettek tanítványai közül is országosan nagy nevek. Krúdy Gyula több regényében és elbeszélésében említi. A nyírségi lantos Költői munkássággal indult el írói pályája. „A Múzsa már kisdiák koromban eljegyzett”, mint írja emlékezéseiben. Költői munkássága hatalmas méretű és igen'széles ágazatú. Rendkívül termékeny költő, rengeteget ír. Saját, eredeti költeményeket és mesteri műfordításokat a világirodalom jeleseiből. Hatvanöt éven keresztül jelentek meg templomi énekei és egyházi költeményei s műfordításai az evangélikus egyházi újságokban, évről évre, egészen halála évéig. A „Dunántúli Enekeskönyv” több énekét közli. Az összes Luther-éneket lefordította, miket ismerünk, szám szerint 52 éneket. Művészi műfordításokban adta vissza rengeteg latin, görög, szlovák, német finn, svéd, dán, norvég, lengyel, cseh, holland, olasz, angol, francia, héber és keleti nyelvről az egyházi énekek szépségét és áhítatát. Életértek legnagyobb egyházi énekfordítói munkássága volt a „Tranosz- ciusz” evangélikus egyházi énekeskönyv teljes szövegének magyar nyelvre fordítása. A „Cithara Sanctorum” mintegy 1200 énekét, közel 1400 oldalas könyvben, zengzetes magyar nyelven és gyönyörű költői kifejezésekkel adta vissza. Az óriási munka életének sok esztendejét vette igénybe, de: . a magam elé tűzött nagy sítése, amelynek gondolata gyermekkorom óta biztatott s megvalósítása életem alkonyán foglalkoztatott, boldogsággal töltött el és életemet bearanyozta!” — írja az énekeskönyv előszavában. A Magyar Luther Társaság kitüntetését és a Magyar Tudományos Akadémia koszorúját nyerte el vele. A vaskos énekeskönyv a Magyar Luther Társaság szép kiadásában jelent meg 1935- ben. A Bibliának mind a 150 zsoltárát magyaros versmértékű versekben lefordította. „A Zsoltároskönyv imádságos könyv, mégpedig az Egyház legrégibb imakönyve. Ezért Vietórisz József mindnyájunk köszönetét és elismerését bírja, hogy a teljes Zsoltárok Könyvét ékes költői nyelven, szép magyar fordításban versekben hozza elénk, kik ezeket az imádságokat szeretjük ...” — mondja Sík Sándor, a katolikus zsoltárfordító piarista papköltő. „Verses Kisbibliá- Ja az evangélikus gyermekek régóta kedves könyve. Megzenésített egyházi saját énekei, hang jegyes, kottás kiadásokban is megjelentek. „Templomi orgonák és harmóniumok búgják az énekeire írt szép dallamokat, vagy régi, híres dallamokhoz írt és áhítatot keltő új énekszövegét Vietórisz Józsefnek”, — írja az orgonaművész karnagy Peskó Zoltán. Evangélikus szeretetvendégsé- gek gyakori és nagy örömmel hallgatott, ragyogó ékességű előadója s felolvasója volt. Hatalmas munkásságára jellemző, hogy kiadatlan, eddig nyomtatásban még meg nem jelent egyházi és világi irodalmi kéziratainak kötege az Országos Evangélikus Levéltárban, Budapesten tizenegy kötetben található. Eredeti írásainak és műfordításainak eddig feldolgozatlan kincsesbányája ez. Dr. Kubacskhay Béla MINI TÉMÁK U-NAT-KO-ZOM! — avagy mit csinálj nyáron? —« Többnyire az ember vagy rohan, vagy unatkozik, azaz olyan „kellemetlen lelkiállapotban van, amelyben semmi sem köti le az érdeklődését, nem talál magának tennivalót, nincs hasznos elfoglaltsága” — ahogy az Értelmező Szótár mondja De aki unatkozik, az azt mondja, hogy még ennél is unalmasabb unatkozni. KÜLÖNÖSEN, HA —nyári vakáció van s így felszabadul legkevesebb 6+X óra naponta (az „X” helyébe behelyettesítendő az otthoni tanulással töltött idő) — a technika áldásai folytán a háztartási munkák végzése is lerövidül — szüleim eltartanak, s így küzdenem sem kell a megélhetésemért ... vagy ha annyira lusta vagyok, hogy még az unalomról is unok olvasni. Mit csináljak tehát nyáron? —kérdezik sokan, mert végtére is nem lehet az ember két hónapig a Balatonon, sem a vidéki nagymamánál, továbbá nem akar unaloműzőként sem züllést, sem alkoholt, sem kábítószert, sem sex-et hesználni. ÉRDEMES NYÁRON többet lógni: teljesen és tudatosan tenni a „semmit”. Nézni pl. fél óráig az eget, fát, vagy asztallapot. A fáradt ember is olyan, mint a gyűrött ruha: kell, hogy kicsit kilógja magát. Nyugodtan aludj nagyokat, napozz, sétálj, bámészkodj! — többet játszani: lazán sportolni. Nem árt a foci, de tud-e mindenki úszni, evezni, biciklizni? A kártya még csak megy, de a sakk már ritkábban. Miért nincs kedv a kiránduláshoz, pedig micsoda szép tájai vannak hazánknak! Játszva meg lehet egy nyár alatt főzni, varrni tanulni; a fiúk meg „bütyköljenek” valamit a ház körül, vagy saját hobbyjukra. Mivel Rejtőn kívül is vannak írók, érdemes többet olvasni, de nem összevissza, hanem ki- péeézni egy valakit a mai magyarok közül s annak lehetőleg minden írását megismerni, végigböngészni értük könyvtárat. És még hol van a szórakozás ezernyi fajtája, a mozi és a tévé, a tánc és a zenehallgatás (esetleg zenetanulás). Külön mondatot igényel az a szomorú tény, hogy a külföldiek jobban ismerik múzeumainkat, mint mi. Miért? Ismerek valakit, aki egy nyár alatt egészen jól megtanult egy idegen nyelvet, csak úgy unalomból, mert akkor nem gondolta még, hogy később abból fog megélni. NYÁRON IS ÉRDEMES templomba járni: micsoda élvezet felkutatni az üdülőhelyhez legközelebb eső evangélikus (vagy legalábbis protestáns) templomot ... persze a saját templom látogatása is lehet rendszeresebb. Nyáron végre arra is van idő, hogy az ember elolvasson egy evangéliumot elejétől a végéig, mintha egy külön kis könyv lenne: soha nem gondolt szépségek és összefüggések bukkannak újra meg újra elő az ilyen módszerrel. — érdemes többet gondolkodni. Kissé sután hangzik ez így leírva, de magam tapasztalom, hogy nyaranta van idő bepótolni elnapolt (vagy elhó- napolt!) átgondolásokat, megválaszolni régen kapott leveleket, bepótolni a naplók üresen maradt oldalait, egyszóval egy kicsit tisztába jönni magunkkal és másokkal a megfogalmazás és a tervezgetés közben. A nyári vendégeskedések és népvándorlások, ismerkedések és együttlétek a legszebb emlékek közé tartoznak. Végre van idő, amikor lehet programot csinálni kivételesen nem barátainkkal, hanem szüléinkkel, sőt (!) nagyszüleinkkel. Lehet velük talán nem csak távirati stílusban beszélgetni. (Ezt az utolsó szót még egyszer leírom: beszélgetni!). Még egy külön ága van a nyári „unaloműzésnek”: a munka ... legyen az építőtáborban, vagy gyárban „nyolcszázforintosként”. Diákok számára a legpompásabb doppingszer a jövőbeni tanuláshoz, gyakorlás a felnőttséghez... és a pénz sem árt. Valahol a Példabeszédek Könyvében van ez a mondat: „Nyáron gyűjt az eszes fiú” ... aki még mindig unatkozik, arra az. előbbi jelző ellentétje érvényes. De hiszen aki a sok „érdemes”-nek csak a felét is megpróbálja, nem azt kérdezi, hogy „mit csináljak”, hanem hogy „ezek közül mihez nem jutok hozzá a nyáron?” Bízik László Fekete nyáj Ahogy Gaudy László egykori börtönlelkész látta Stewart, a háború előtti évek skót football-királya ösz- szecsukta Bibliáját és elhagyta a gyűjtő-fogház imatermét. Európai ember aligha volt képes elviselni a bűzt, rongyokat, már nem is emberi tekinteteket, melyek a magyarországi börtönök első benyomásai voltak a harmincas évek elején. „Mert úgy szerette Isten a világot” — ez lett volna az alapigéje a mélyen hivő sportembernek, — az iszonyat és undor azonban elnémították ajkán minden idők e legnagyszerűbb örömüzenetét. Húsz évig voltam lelkésze a rácsos, szigorúan őrzött tömlö- cöknek, hirdettem Isten bűnbocsánatát, cigarettát csempésztem be, üzenetekkel osontam ki, ahogy tudtam. Itt nem teológiai kiinduló pont volt a bűn, — akik hátratett kézzel sétáltak a betonudvaron vagy odúszerű műhelyekben robotoltak — tolvajok, rablók, gyilkosok voltak, akiket nem visszafordítani, de megtorolni akartak. Egy ököljogú társadalom rajtavesztettjei voltak ők, akik megbánás helyett belenyugodtak bukásukba. Szemükben a bűn csupán a smasszerek öklét, a szigorított zárkát jelentette. A börtönparancsnokság mulatságosnak találta, hogy így köszöntöttem őket: „Kedves testvéreim, hölgyeim, és uraim”. Itt észlelhetetlenül alászállt az emberi méltóság, volt, aki azért jelentkezett úrvacsorára. mert nem volt más mód egyetlen korty borhoz jutni. Aki kiállt a foglár „Istentiszteleten részvevők, sorakozó!” kiáltására, nem biztos, hogy hitbuzgóságból tette. Azalatt az egy óra alatt ülni lehetett, és senkit sem vihettek munkára. Mégis voltak, akik vigasztalást is vettek a pihenés mellett, akik minden nyomorúságról megfeledkezve énekeltek a fegyenckórusban. Nem, dehogy akarom túlbecsülni szerény szolgálatom hatását, a rabok többsége visszaeső volt, a ke- nyértelenség, kirekesztés és közöny visszatoloncolta őket. A verés és répaleves mellett sokszor gonosz tréfának tűnt a szerétéiről való beszéd. Megvallom, a siralomházi szolgálatot nem bírtam elvállalni. Délután hattól reggel hatig tartott, szinte mindig Majba Vilmos lelkésztársam végezte. Ezt az időt bibliaolvasással, imádsággal, kettesben töltötték, mellettük volt, míg csak be nem következett a vég. Alig akadt halálra ítélt, aki elutasította volna ezt a szomorú utolsó vigasztalást. Tőle értesültem két protestáns háborús főbűnös utolsó óráiról is. Reményi Schneller nyilas pénzügyminiszter szánalmas kétségbeesésében katolizált, elhatározásától kegyelmet remélve. Beregffy, a „végső győzelem” eszelős tábornoka sír- dógált és rimánkodott. Áldozatuk, Bajcsy Zsilinszky Endre alázattal vett úrvacsorát és emelt fővel halt meg. 1945 szeszkrumplis, lópecse- nyés pesti tavaszon összeakadtam egy volt fegyenchívem- mel, aki az új viszonyokhoz igazodva javában feketézett. Esettségem láttán megszánt, és akkoriban elérhetetlen ínyencségekkel vendégelt meg. Nem engedett el üres kézzel, szakadt szatyromat telerakta sonkával, csípős alföldi kolbásszal. Egy börtöntöltelék, egy üzér könyörülete volt ez, de mégis csak jóság. Kis fehér folt egy fekete bárányon a fekete nyájból, melynek két évtizeden át nem csüggedő pásztora voltam. Turchányi Sándor WÄREST! ORGONAMUZSrKA lesz a Bécsikapu téri templomban, július 31-én, pénteken este fél 7 órakor. C. FRANCK: Korálfantázia, Pastoral, Prelúdium és fúga, Variáció Pies Heroique. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész. Előadó: FÖLDES IMRE főiskolai tanár. Jegyek ára: 12,— Ft. Lelkészek emlékeznek A Vértes túlsó oldalán Földrajzi adottságánál fogva a Bakony és a Vértes vidéke hosszú, áldatlan harcok színtere volt. A terep támadásra és védekezésre egyaránt alkalmasnak bizonyult és azok a községek, amelyek a Bakony és a Vértes völgyeiben húzódtak meg, hónapokig voltak a háború szorongásában. Gazdát cseréltek többször is e községek, amelyek sokszor sivárságukban és ürességükben néma tanúi voltak a gigászi küzdelemnek. Aki tehette ugyanis, életét mentve menekült. Az egykorú visszaemlékezések arról tanúskodnak, hogy a lelkűkben megrendült emberek félve a gyilkos robbanásoktól, ágyú- és aknatüzektől, behúzódtak a Vértes erdeibe, vagy nyugat felé menekültek. Szomorú képet nyújtott a visszatérő lakosság előtt a feldúlt falu, az üszkös romok: a hajlékok, otthonok temetői. Nem lehet eléggé sötét színekkel ecsetelni azokat az állapotokat, amelyek e frontba esett községek képét nyújtották a felszabaduláskor. Itt ténylegesen azért adtak hálát az embereik március vége felé, hogy végre megszűnt a háború irtózatos nyomása és a tőle való félelem. Megfogyva, megtört idegeikkel hozzáfoghattak fészkük rendbehozatalához és az új élethez. Két községet emelünk ki e vidékről, a Vértes túlsó oldaláról. Az egyik Oroszlány, a másik Pusztavám. Oroszlány a háború előtt egy, a világtól elzárt kicsiny település volt. Autóbuszt akkor még nem ismertek, de még vasúti megállóhelye sem volt. Az emberek gyalog, vagy szekéren jutottak el a szomszédos községekbe. Már 1944. december 22-én megkezdődött az „ostrom”. Két működő bányaüzeme ellen intéztek légitámadást. Ez időtől kétszer cserélt gazdát a község, s eközben példátlan pusztulás ment végbe a falun. A templomot is két aknatalálat érte. Az anyakönyvek, egyházi irattár, oltárterí- tók, úrvacsorái kegyszerek mind elvesztek. 1945. március 18-án szabadult fel véglegesen. Milán János lelkész arról tudósít, hogy a gyülekezet idősebb tagjainak visszaemlékezése szerint a front után pár hétig vontatott volt az egyházi élet. „Csak amidőn Kuncz Ferenc, a falu akkori vezetője nyilvános gyűlésen kijelentette; mindenki fogjon munkához és közös erővel igyekezzenek rendbe hozni a templomot is, hogy meginduljon az új élet a községben és az egyházban egyaránt, akkor ocsúdtak fel a hívek. Így kezdődött az új viszonyok között az egyházi élet.” A kicsiny település azóta az ország egyik leggyorsabban fejlődő szocialista városa. Lakóinak száma megsokszorozódott, bányaipara pedig az ország széntermelésének jelentős hányadát szolgáltatja. Talán, a legkirívóbban szemlélteti azrt; az ellentétet, amely a múlt és a jelen között van, és amely példázza a közös akaratnak és lendületnek a mi világunkban megmutatkozó perspektíváját. A másik községünk a Vértes és a Bakony között fekvő kis evangélikus község, Pusztavám. December 27-én a szovjet előőrsök jelentek meg a falu északi felében. A gyülekezet tagjainak nagy része éppen itt lakott. A falu déli felén még németek voltak. E községben úgy ingadozott a front, mint a libikóka. Három-négy napig uralta egyik vagy másik sereg a községet. Eközben a község lakosai közül sokan kerekedtek fel, hogy a harcok elől megmentsék életüket. Március 19- én végérvényesen felszabadult e helyiség. „A faluban, illetőleg a közelben folyó harcok, s az állandóan feszült helyzet miatt megbénult az egyházi élet. Decembertől áprilisig nem volt isten- tisztelet. Ezalatt ismételten gazdát cserélt a község. Nem ritkán senki földje volt és lőtték az oroszok, németek egyaránt. A harcok nagy anyagi károkat okoztak az épületekben. Sok ház rombadőlt, kárt szenvedtek a gyülekezeti épületek, beleszámítva a templomot is. Elpusztult a gyülekezeti irattár. . . E szomorú helyzetre jellemző, hogy a halottaikat sem temethették el rendes időben. Egy karácsony második napján meghalt gyülekezeti tagot még aznap temette el a gyülekezet gondnoka. 1945. januárjában természetes halállal meghaltakat és a háborús eseményekkel kapcsolatban életüket vesztetteket csak a hónap végén temette el részben a gondnok, részben a szomszédos gyülekezet lelkésze... Az ostrom utáni első istentiszteletet húsvétkor tartották. Fungens ekkor is a gondnok volt.” Nyilvánvaló, hogy abban a mérkőzésiben, amely Pusztavám és Oroszlány térségében volt, s amelyben e két községünk, benne gyülekezeteink oly sokat szenvedtek, tulajdonképpen a fasiszta hadsereg utolsó erőlködése volt. Vereségét már nem tudta elodázni, ezt katonai szemmel akkor mindenki világosan látta. De e próbálkozásnak magyar falvak estek áldozatul és a polgári lakosság szenvedése hatványozódott meg. Különös, hogy e harcok színteréül következetes előszeretettel lakott településeket választottak. Ma már csak az emlékek alapján tudjuk felmérni azt az emberéletben és anyagiakban okozott kárt, amelyet ez az oktalan háború zúdított népünk nyakába. R. P. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. július 26-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Haf’en- scher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. 11 D. Koren Emil, du. 6 D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Bizik László. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virág Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csal Miklós, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. To- rockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Megjelent D. Káldy Zoltán: ÜJ ÚTON című könyve Ára: 135,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon Óbuda de. 9 Ftilöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7. Budakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) id. Harmati Béla, de. 11 (úrv.) id. Harmati Béla, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Megjelent Túrmezei Erzsébet: ÍGY LESZEL ÁLDÁS című verseskönyve II. kiadás Ara: 38,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS I5-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. A fenti idő alatt a készpénzért történő eladás zavartalan.
