Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-24 / 21. szám

2 Móz. 33, 18—23. „Valahol az Isten háta mögött” — gyakori kifejezésünk ez olyankor, amikor elhagyatottságban, elszigeteltségben, kultú­rálatlan, környezetben levőkről beszélünk. Az egyedüllét, a magány keserűségének sóhaja ez. Az igében is Isten „hátá­ról” van szó. De nem ilyen „keserű” értelemben. Nem az Istentől való elfelejtettség, nem a magányban élő ember jel­zője itt az Istennek a „háta”. Mózes az örök ember legnagyobb vágyát, a legnagyobb kér­dést akarja önmaga számára megoldani: „Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet.” Látni akarja Istent. Pedig Mó­zes sok mindent kapott már Istentől. Beszélhetett vele, hall­hatta közvetlenül szavát, törvényt kapott tőle. Mégis úgy érzi, látnia is kell! Még többet akar Istenből kapni. Általános emberi magatartás Mózesé. Aki egyszer meg­hallhatta Isten szavát, aki egyszer megérezhette nagyságát, annak az embernek még több kell Istenből: látnia is kell. Sok kételkedő, útkereső ezzel a kíváncsisággal leplezi kétke­dését: „Ha láthatnám Istent, hinnék benne!” Mózes nem ké­telkedik, hanem azt szeretné, ha Isten számára tökéletesen megismerhető lenne. Vágya azonban csak részben sikerült, mert Istent élő ember nem láthatja. Isten, mégis kegyelmes, nem hagyja kétségben az utána vágyakozót: valamit megmu­tat önmagából. Mózes „hátulról” megláthatja öt. 1. SZEMBŐL NEM — HÁTULRÓL IGEN. Az emberi bűn miatt Istent nem láthatjuk meg szemtől szembe. Nem elrej­tőzött Istenünk van, aki láthatatlanságba vonult vissza, ha­nem magát megnyilatkoztató Urunk. Úgy érzékelni, úgy meg­látni, ahogyan szeretnénk, mégsem tudjuk. Mégsem vagyunk teljes bizonytalanságra kárhoztatva. Valamit láthatunk Is­tenből. Mózes megláthatta Isten hátát. Mi is láthatjuk őt cselekedeteiben, naponkénti gondviselő.-fegyelmében. Ez is kegyelem! Ha egészen közelről nem is, távolról azért megláthatjuk Istent. Amikor már megtapasztaltam munká­ját, amikor már elment, akkor döbbenhetek rá: itt volt, ö cselekedett. Jelenléte után világosodik meg bennünk: Isten látogatott meg. 2. ISTEN TÁVOLRÓL LÁTHATÓ. A bölcs ember nem ítél azonnal. Mindig ad időt arra, hogy leülepedjenek” az ese­mények. Távolról, idő múltával sokkal józanabbal ítélhetünk meg eseményeket. Azonnal elfordulni Istentől, mert nem lát­hatjuk közelről, nem bölcs dolog. Várjuk ki a dolgok végét! Utólag mindig világossá válik, hogy Istent láthattuk, dicső­ségéből villantott fel valamit. Hogy „csak” így látható Isten, annak az emberi bűn az oka. Ezért nem látásban, hanem hitben élhetünk. Hihetem,, hogy itt van, s utólag láthatom, hogy tegnap Öt láttam. Egé­szen messzire kell elmennem, hogy hatalmas alakját lássam. Ű szólt, amikor hangját meghallva szolgálatot vállaltunk. Is­ten „hátát” láttuk, amikor felismertük helyünket. Ezért nem magány az „Isten hátamögöttiség” — hanem kegyelem. A Vele való együttlét, az összetartozandó súg ajándéka. 3. ISTEN MEGY ELÖL. Van, aki vezet minket. Van, aki elöl jár, aki utat tör és mutat számunkra. Mi más ez, mint atyai szeretetének, jelenvalóságának, megismerhetőségének nagy lehetősége? Igen! Istent meg lehet látni. Igaz, csak hátulról, de ez is elég lehet. Jó dolog „Isten háta mögött” lenni. Reménység ez, mely életet ad. Jövőbe vetett hit ez, mely mindig előbbre segít. Szentháromság vasárnapján a hivő szív számára mindig meglátható valami Istenből. Felismerhetjük Istent. Krisztus jelenvalóságából, értünk szerzett megváltásából, a bűnbocsá­nat lehetőségéből világosan láthatjuk, milyen kegyelmes hoz­zánk. A Szentlélek munkája, tapasztalható vezetése felismer­teti velünk: „Itt az Isten köztünk, hőn imádva, félve, jertek járuljunk elébe!” Solymár Péter IMÁDKOZZUNK Szentháromság egy igaz Isten! Légy áldott, hogy nem hagy­tál el bennünket, hanem velünk vagy ma is. Köszönjük, hogy megtapasztalhatjuk végtelen nagyságodat. Benned megismer­hető Istenünk van, aki munkálkodik érettünk. Meg nem érde­melt az a szeretet, ahogyan Te akarsz bennünket megváltani. Hálát kell adnunk szent Fiadért, Jézusért, aki kezünket fogva vezet minden napunkban. Add, hogy tudjunk élni mindazzal, amit Ö adott nekünk. Az az indulat és szeretet, az a szolgáló élet jellemezzen bennünket, melyet Krisztus mutatott meg nekünk. Add a Szentlélek hitet ébresztő munkáját továbbra is, hogy ab­ból táplálkozva úgy szolgálhassunk Téged és embertársainkat, ahogy azt Te elrendelted számunkra. Ámen. Árpád bácsi nyugdíjba vonult Április 30-án délelőtt ismét összegyűltek az Országos Egy­ház dolgozói, hogy a már koráb­ban nyugalomba vonult mun­katársakhoz hasonlóan búcsút vegyenek a most nyugdíjba vo­nuló munkatársuktól, Herczegh Árpádtól, mindenki Árpád bá-> esi j ától. D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkészi elnö­ke búcsúzott Árpád bácsitól, méltatta azt a hosszú szolgá­latot, amelyet Herczegh Árpád 1939. január 17-től 31 éven ke­resztül végzett. Ezt a szolgá­latot- mindig a szívós kitartás, a megbízhatóság és a csendes­ség jellemezte. Nem lehetett olyat kérni Árpád bácsitól, amit ne végzett volna el gyor­san és nagy szakértelemmel. Sokszor nem volt könnyű a munka a gyorsan rohanó idők — EGYEDÜLÁLLÓ negyvenes értelmiségi dolgozó nő különbéi á- ratú albérletet keres fürdőszoba használattal. Leveleket ? kiadóhi­vatalba kérek. — Öregek gondozására és betegápolásra női munkaerőt keres ez Evangélikus Szeretetotthon. Győr, Péterfy Sándor u. 5. forgatagában, Árpád bácsi azonban mindig a munkának élt, s végezte feladatát példa­mutató módon. Kifejezésre juttatta a püspök azt a reményét, hogy Árpád bácsi a jövőben is, most már mint nyugdíjas, továbbra is segít a munkában. Egyben szeretettel köszöntötte Árpád bácsi feleségét is, aki néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Dr. H. Gaudy László a régi munkatársak nevében köszön­tötte Herczegh Árpádot, s ked­ves szavakkal emlékezett meg az együtt végzett munkáról, amikor is Árpád bácsival együtt végezték a könyvtár és a levéltár polcainak elkészíté­sét, rendezését és a hosszú évek folyamán végzett sok-sok fizikai munkát. Lapunk nevében is szeretet­tel köszön.tjük a búcsúzót, aki több éven keresztül vett részt az expediálás munkájában. Nemcsak országos egyhá­zunk és az Evangélikus Élet, hanem a magam nevében is szeretettel köszöntőm őt, s kí­vánok további jó erőt és egész­séget, úgy is, mint egykori munkatárs, hiszen éveken ke­resztül sok munkát végeztünk el közös erőfeszítéssel. Harkányi László Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. május 24-én Deák tér de. 9 (úrv) Győr Sán­dor teol., de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de., fél 10. Szirmai Zol­tán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi Andrási de. 12, (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6, Francisci Guido, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de- 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. dr. Selmeczi János. Soroksár újtelep de. fél 9. dr. Selmeczi János. Pestlőrinc de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Francisci Kispest-Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota Kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél. 11. ifj. Gö­rög Tibor. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv) Csákó Gyula, de. 11. (úrv) Madocsai Mik­lós, dp. 5. szeretetvendégség. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII., Tart- say Vilmos u. de. 9.Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél II. Csengődy László. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Budaörs du. 3. Visontai Ró­bert. Törökbálint du. fél 5. Vison­tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11., du. 5 vallásos est, dr. Vámos József. HISZEK Dallam: Imádom azt a nagy szerelmet Hiszek benned, teremtő Isten, Ki Ür vagy ég és föld felett. Szent, jó Atyánk, kezedben minden, Mindent táplálsz is szüntelen. Hatalmad lángja földön, égen, Egyképp világol nappal s éjjel. Hiszek benned, megváltó Jézus, Ki értem jöttél, bűnösért. Szerelmed, könnyed, véred csordult, Hogy bűnök poklát űzze szét. Megváltani a bűnöst üdvre: Áldott légy, Jézus, mindörökre! Hiszek benned, Szentlélek Isten, Ki lelket adtál s életet. Ezért oly drága Néked minden, Szívedre várod szívemet. 1 Áldott Szentlélek, légy vezérem; örök célom így el is érem! Tóth János — Szentháromság vasárnap­ján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 1—8 (9—15). az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 33, 18—23. — A BÁCS-KISKUN egy­házmegye kántorai május 2-án Kiskőrösön egésznapos összejövetelt tartottak. Görög Tibor esperes igehirdetéssel, Tóth-SzÖllős Mihály előadással szolgált. Megbeszélték a he­lyes gyülekezeti éneklés mód­ját, s elhatározták, hogy a gyü­lekezeti lelkészekkel egyetér­tésben évenként legalább öt új éneket tanítanak meg a gyü­lekezettel. Ebben a munkában hasznos segítség Koren Emil: Irgalmadat éneklem című könyve. — CSEPEL. A gyülekezet tizedik konfirmációi szolgálata alkalmából új luther-kabáttal ajándékozta meg lelkészét, Mezősi Györgyöt. A lelkész az új luther-kabátban áldotta meg az idei konfirmadusokat, kö­zöttük legnagyobb gyermekét is. — CSÖNGE. Május 10-én iktatta be a gyülekezet lelkészi állásába Szabó Lajos esperes a gyülekezet új leLkészét, Szer­dahelyi Pál volt somogydöröcs- kei lelkészt. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége április 24-én Győrött tartotta ülését. Űrvacsorát osz­tott Rác Ernő. Igehirdetési elő­készítőt Laborczi Zoltán, elő­adást Bödecs Barna, Hubert István és Szűcs Kálmán tar­tott. Weitler Rezső esperes az időszerű kérdésekről tájékoz­tatta a lelkészeket. — NYÍREGYHÁZA. Április 26-án, * kantát® vasárnapján gyülekezeti estet tartottak, amelyen az énekkar preklasz- szikus műveket, Megyer Lajos- né oratórium részleteket, Gáncs Aladár barokk orgonamuzsikát szólaltatott meg. A gyülekezel is belekapcsolódott a műsorba, mert a közénekeket az ének­karral váltakozva énekelte. Igét hirdetett Endreffy János lelkész. „Szent, szent, szent a Sere­gek Űra, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6, 3). VASÁRNAP. — „Hittem, azért szóltam.” (Zsolt 116, 10) — Szentháromság titka titok marad, amíg el nem érkezik a színről-színre látás öröme. Ak­kor majd meglátjuk Öt úgy, amint van. De munkája nyo­mán rész szerint már most is ismerhetjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ha a Szent­lélek munkába vesz bennün­ket, akkor a Fiú szeretetén át mind több tárul fel előttünk az Atya terveiből és útjaibóL A Szentháromság Isten megta­pasztalt szeretete és megismert dicsősége a hit bizonyságtéte­lét szólaltatja meg. HÉTFŐ. — „Van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok.” (Ézs 44, 8) — Isten sze­retete a Krisztusban minden­nél erősebb és megbízhatóbb alapja az életnek. Rá bátorság­gal épülhet fel az egyes ke­resztyén és az egyház élete a jelenben és a jövőben is nem- zedékről-nemzedékre. Erről az alapról nézve minden megnye­ri a maga valóságos értékét és nem válik bálvánnyá. Egy lesz mindennél fontosabbá: a sze- retetéből mind többet merítve kitáguló szeretettel munkál­kodni. KEDD. — „Senki ne csüg­gedjen el.” (1 Sám 17, 32) — Isten szeretetének és hatalmá­nak ismerete teszi hitünket a reménység vallásává. Csodála­tos jövőt ígér a Krisztus meg­jelenése. De világot kormány­zó szeretetével, igéje .világos­ságával, a Lélek erejével most is jelen van e világban a Szentháromság Isten. Ezért jó reménységünk van a világra, a ma élő emberekre, népekre, tisztes emberi szándékokra is. Sem belső, sem külső kísérté­sek sem tehetnek pesszimistá­vá. SZERDA. — „Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitökról és a-ti gonosz cse­lekedeteitekből.” (Jer 25, 5) — Az elgyengült hit, az elhanya­golt hitélet elveszti helyes íté­lőképességét és így a hivő is helytelen utakra tévedhet, s cselekedetei Isten előtt ítéle- tessé válhatnak. — De Ö meg­keres és újra magához hív. A gyülekezet közösségével vesz körül, hogy a Lélek köteléké­ben időben kapjam meg a fed­dést, a vigasztalást és a bizta­tást. Velük együtt szolgálhatok egyazon Atyánknak és minden gyermekének. dessétek napról-napra szabadí- tását.” (Zsolt 96, 2) — A nap­ról napra megtapasztalt bűn­bocsánat, a lépésről lépésre ve­zető világosság a hálaadás bol­dog öröménekét adja ajkunk­ra és bizonyságtételre indít. A bizonyságtétel nemcsak sző arról, hogy Jézus Ür, mégke- vésbé üres szajkózása megta­nult hittételeknek, hanem a Lélek által tevékeny élet, amely a imaga helyén a tőle nyert erővel fesz tanúság ar­ról, hogy ismeri a mi Űrünk jótéteményét. SZOMBAT. — „Közel van az Űr a megtört szívűekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34, 19) — Az úton, míg hozzá érünk, fájdalmak és szenvedések is jutnak osztály­részül. Bűneink és erőtlensé­günk is sokszor megszomoríta- nak. Néha nem érezzük közel­ségét és nem ismerjük fel azt, amit éppen javunkra munkál. Pedig mindig velünk vándorol. Megnyitja szemünket, megse­gít, meggyógyít, megvigasztal és újra szolgálatba küld. Az út végen pedig teljes dicsőségét tárja ki előttünk, hogy mi is boldogan, hálásan és megdi- csőülien magasztalhassuk há­romszor szent nevét. Mezősi György — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 24-én, Orosházán tartotta ülését, ame­lyen Koszorús Oszkár esperes áhítatot, Megyaszai László elő­adást tartott. — A NYTJGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE sajtóelőadó­ja, Fecske Pál nagyszénási lel­kész április 12-én Orosházán, április 19-én a Szarvas-Ötemp- lomi gyülekezetben szolgált igehirdetéssel. Mindkét helyen ismertette egyházunk sajtó­munkáját, bemutatta Sajtóosz­tályunk kiadványait és felhív­ta a figyelmet az Evangélikus Elet előfizetésére. — ÖRIMAGYARÓSD. Kan­táié vasárnapján iktatta be Ba­ján Imrét kántori és presbiteri tisztébe Bozorády Zoltán, a gyülekezet lelkésze. EVANGÉLIKUS ELE* A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emi] Szerkesztőség és kiadóhivatal: CSÜTÖRTÖK. — „Nap és pajzs az Űr Isten.” (Zsolt 84, 12) — Az élő Isten élő gyüle­kezete tőle várja a világossá­got, jobban mint reggelente a napfelkeltét. Ö feltár­ja az igazságot, hogy az igaz kegyesség útján tudjunk bi­zonyságot tenni a feltámadott Űrről és irgalmának, békéjé­nek, szeretetének leikével for­golódhassunk a világban. Budapest. VIH., Puskin u. 18. Telefon: 142—07« Csekkszámlaszám: 20.412—vni. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0905 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás PÉNTEK. — „Énekeljetek az Űrnak, áldjátok nevét. Hir­Felelös vezető: Soproni Béla igazgató Az erdélyi írók és költők nesztora volt. Regényíró, tör­ténelmi színdarabokkal és köl­tői szépségű elbeszélésekkel gyönyörködtető mestere a toli­nak. A kolozsvári egykori „Pásztortűz” volt főszerkesztő­je. A Kisfaludy. Társaság, a Petőfi Társaság és a Magyar Pen Club tagja, a Magyar Tu­dományos Akadémia szépiro­dalmi koszorúsa és Nyelvtu­dományi Bizottságának tagja, rengeteg irodalmi és tudomá­nyos társaság rendes és tiszte­leti tagja, idehaza és külföl­dön. Bencéd (Udvarhely megye) szülötte, sokgyermekes székely gazdaember fia. A magyar pa­raszt és a székely ember éle­tének s lelkivilágának alapos ismerője, mesteri megörökítő- je. A természet szépségeinek költői leirója. .,Gyallay Domo­kos írásai olvasásakor helye­sebben és zaklatva ver a szív, megremeg a lélek, égi csillag tiszta fényével vádol a lelkiis­meret ...” — írja Szász Ká­roly. Bölcsészettan hallgató, ami­kor nemzetünk legnagyobb el­beszélője s halhatatlan mese­mondója Jókai Mór. Kolozs­várrá érkezik egyik erdélyi út­ján. Tiszteletére a város és a Gyallay Pap Domokos Tudományegyetem közös dísz- ünnepséget rendez, amelyen az egyetemi ifjúság választott szónoka Gyallay Pap Domokos. Az egyetem Aulájában olyan gyönyörű beszéddel üdvözli az ősz írófejedelmet, hogy „még a tündéri mondatok és szavak királya” maga is meglepődik a ragyogó beszédtől, megöleli az ifjút és kitüntetésül elhívja erdélyi útjára magával kísérő­nek és magyarázónak. „Én vol­tam akkor egész Erdély legbol­dogabb embere!” — írja ké­sőbb a már maga is országos hírű író. Reményik Sándor egy reggel búsan, elcsüggedve ment be a ..Pásztortüz” szerkesztőségébe. Gyallay akkor hosszan és lé­lekkel beszélt a nála tíz esz­tendővel fiatalabb költőnek. Délután, elválásukkor azzal búcsúzott csüggedt barátjától: „... ezt írd meg versben, amit ma hallottál tőlem." — „Más­nap reggel megnyugodott han­gulatban jött be Sándor a szer­kesztőségbe, odajön asztalom­hoz és elém tesz egy tintával irt kéziratot: — »tessék, a vers!- Elolvasom. -A templom és az iskolai' című költeménye kézirata volt.” A mély hitű Reményik-költemény születé­sének ez a története. A költe­ményt az Evangélikus Elet is többször közölte már az idők során. Legutóbb egyik tavaly- előtti számában. Könny csillo­gott az ősz Gyallay Domokos szemében, mikor néhány hét­tel ezelőtt, felesége jelenlété­ben, ismételten elmondta ezt nekem. Ősi, vérségi, évezrede$ szé­kely („lóföszékely”) csatád tör- zsökös tagja s leszármazottja. Évszázadok óta hithű, unitá­rius keresztyén vallású a csa­ládja. Ö maga a Magyarországi Unitárius Egyház tiszteletbeli örökös presbitere és kormány­zó egyháztanácsosa, volt fő- gondnoka. Evangélikus egyhá­zunkkal mindenkor szivbeli s őszinte jó kapcsolatot tartott. D. dr. Raffay Sándor püspök­nek bizalmas baráti híve volt. A harmincas és a negyvenes években több alkalommal tar­tott fasori gimnáziumunk ékes dísztermében nagy tetszéssel fogadott előadásokat és fölol­vasásokat. Egyik menye, Hilk- ka, finn leány. Ilona és Hilkka szeretett unokái s piciny déd­unokája is evangélikusok. „A keresztyén egyházi vallásfele­kezeteket Isten azért engedte létesülni, hogy hiveiket az egy­házak saját hitvilágukkal is minél mélyebb lelkületűekké neveljék az örök Isten szolgá­latára és az emberek szerete- téré!” Ez volt Gyallay Pap Domokos keresztyéni s emberi' hitvallásának foglalata. Szelíd lelkületű, szerény és puritán ember volt, minden embernek meleg szívvel igyekezett jót tenni és Isten szeretetére ve­zetni őket. Bencéden született 1880. augusztus 4-én és Budapesten hunyt el 1970. április U-én, szellemének friss és élénken emlékező adottságát utolsó órájáig megőrizve. Néhány hét híján 90 évet élt. Hatalmas gyászoló közönség részvételé­vel temették el, H. Bencze Márton unitárius lelkész egy­házi szolgálatával és a Magyar Pen Club elnökhelyettesének búcsúztatójával. Gyászjelentése, meghatóan búcsúztatja: „Egész életében népéért dolgozott s leiké, me­lyet hűséges sáfárkodásra ka­pott, most meggazdagodva és másokat is meggazdagítva, tért vissza Istenhez!” Dr. Kubacskbay Beía

Next

/
Oldalképek
Tartalom