Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-29 / 13. szám
0 RS Z Á G OS E VAN G É UK US H ETILA P XXXV. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1970. március 29. Ara: 2,— Forint Szabadulás új életre Feltámadott! Jónás 2, 3—10 Mérhetetlen sok fájdalmat és könnyet tud okozni az emberi gög és engedetlenség. Jónásnak Ninivébe kellett volna mennie, hogy elvigye az élet örömüzenetét, s megmutassa a szolgáló szeretet nagyszerűségét a pusztulásba rohanó embereknek. Jónás azonban hamis kegyessége és másokat lenéző gőgje következtében megfut a feladat elől, s így kerül Ninive népe és Jónás egyéni élete is mély ínségbe. Egyéni életek sok-sok keserve, közösségek, népek, sőt az egész emberiség megszámlálhatatlan kínos vergődése legtöbbször erre az önző, a másokat lenéző és semmibe vevő gőgös magatartásra vezethető vissza. Ezért van békétlenség és szomorúság a családokban, ezért van kínos feszültség a munkahelyeken, ezért zsákmányolja ki az erős a gyengét, ezért éhezik ma is az emberiség kétharmada, ezért hullnak a gyilkos bombák ártatlan gyermekekre és édesanyákra Vietnamban s ezért nincs béke Közel-Keleten. Amikor ezekben a napokban népünk és hazánk felszabadulására emlékezünk, nagyon is meg tudjuk érteni mindezt, mert a felszabadulás mellett arra is emlékeznünk kell, hogy mennyi fájdalmat, szenvedést és könnyet okozott a fasiszta gőg és önzés Európa népeinek a második világháború idején. Azonban nincsen olyan mélység, amelyből ne lenne szabadulás, és nincsen olyan elrontott emberi élet, amely meg ne újulhatna Isten kegyelméből. Jónás története az apostolok igehirdetésében azt szimbolizálta, hogyan szabadította meg az élet Ura Jézus Krisztust a halál mélységéből húsvét hajnalán. S az emberiség története és egyéni életünk sok-sok tapasztalata arról beszél, hogy mindez nem szimbólum, vagy kegyes óhaj csupán, hanem napról napra megismétlődő áldott valóság. Van szabadulás a bűn mélységéből! Persze sokszor nekünk is, mint Jónásnak nagyon mélyre kell kerülnünk, hogy meglássuk ínségünket, feltörjön szívünkből az imádság és megtapasztalhassuk Isten áldott szabadítását. A mélységben döbbenünk rá bűneinkre s telik meg a szívünk a szabadulás utáni forró vággyal. S ez a szabadulás be is következik. Erről beszél a nagy és névtelen keresztyének hosszú sora Pál apostoltól Lutheren át Schweitzer Albertig és ezt élhetjük át mi is napról napra, amikor megszabadulunk kilátástalannak hitt helyzetekből, megbékélünk hozzátartozóinkkal,. munkatársainkkal, s megtelik a szívünk boldog örömmel. S mindez nemcsak egyéni életünkre érvényes, hanem közösségek, népek életére is. Szép illusztrációja ennek az, hogyan szabadult meg népünk 25 évvel ezelőtt a háború nyomorúságának mélységéből, s hogyan lett szabad egyházunk az évszázados előítéletektől és a beidegződött képmutató magatartástól. Bizony, van szabadulás a bűn mélységéből! Van szabadulás a halál mélységéből is! Krisztus Urunk földi szolgálata idején azért támasztott fel halottakat, s húsvét hajnalán azért szállt ki maga is a sír mélyéből, hogy mi is reménységgel nézhessünk szembe legnagyobb ellenségünkkel a halállal. Jézus erősebb a halálnál, azért még a halál hatalma sem szakíthat el bennünket az ö szeretetétől. Isten csodálatos szabadítását mindig azért viszi véghez, hogy valami új kezdődjék el. Jónás a cethal gyomrából való szabadulása után nem folytathatta ott, ahol előbb abbahagyta. A szabadulás azt jelentette, hogy engedetlen, gőgös életének meg kellett változnia. Vállalnia kellett a küldetést, a szolgáló szeretetet. Nagy kísértésünk, hogy a szabadulás megtapasztalása után visz- szatérjünk a régihez. De ez az út újra a mélységbe vezet. Népünk és egyházunk történetének elmúlt 25 évében is megtapasztalhattuk ezt. A szabadulás után meg kell kezdeni a harcot a szebbért, a jobbért. A szabadulásnak csak így van értelme. S Isten ad erőt ehhez a harchoz. Hogy letehessük régi gőgös énünket, s odaadó szeretettel tudjuk szolgálni az újat, embertársaink örömét, javát, békességét. A halálból való szabadulásunk is új élet kezdetét jelenti majd. Hiszen Isten ígérete az, hogy a feltámadás után boldog, új élet lesz osztályrészünk: Nem éhezünk, nem szomjúhozunk többé, sem a nap nem tűz ránk, sem semmi hőség. Mert ott nem lesz fájdalom, sem kiáltás, sem gyász. Isten letöröl a szemünkről minden könnyet. De addig is, míg Istennek ez a gyönyörű ígérete valóság lesz, földi életünkben is szüntelenül munkálja az újat, a szebbet, a jobbat. Engedjük át a szívünket, életünket alázatos engedelmességgel Isten új életet teremtő, szabadító kegyelmének! Dr. Selmeczi János D. Jan Chabada a szlovákiai evangélikus egyház vezető püspöke egyházvezetőségünk meghívására néhány napot Budapesten tartózkodott, ahol az egyház vezetőivel a két egyház közös kérdéseiről tárgyalt. A püspököt elkísérte útjára felesége is, valamint L. Bar- tho lelkész, a szlovákiai evangélikus egyház főtitkára. D. Paul Hansen a Lutheránus Világszövetség kisebbségi osztályának titkára egyházunk meghívására néhány napot Magyarországon töltött. Tárgyalásokat folytatott D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökökkel, teológiai tanárokkal. Részt vett a budapest-fasori gyülekezet istentiszteletén, s megnézte az aszódi új parókiát és renovált templomot, valamint a domonyi és acsai renoválás előtt álló templomokat. Budapesten látogatást tett a Teológiai Akadémián, és más egyházi intézményekben. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök Finnországban A finn egyház meghívott vendégeként D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke tíznapos látogatást tett Finnországban, ahol megbeszéléseket folytatott, előadásokat tartott és igét hirdetett. A püspököt elkísérte útjára felesége is. A tíznapos út március 14—23-ig tartott. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe nagy távlatot nyit meg előttünk. Ebben tárul fel a húsvéti ünnep jelentősége és ereje. Húsvét ereje Húsvét összekapcsolja a gyülekezetét az egyháztörténelemmel. Húsvét a keresztyénség legrégibb ünnepe. Jézus Krisztus feltámadását ma úgy ünnepeljük, ahogyan az apostolok, az első keresztyén gyülekezetek ünnepelték, s ahogy azután kétezer esztendő alatt hatalmas székesegyházakban, vagy kis falusi templomokban ünnepelték. Húsvét összekapcsolja a gyülekezetei az egyházi esztendő kiemelkedő pontjával. Amire böjt óta készültünk, most éri el tetőfokát: végigkísértük az Urat a szenvedés útján, most pedig eljött a vasárnapok vasárnapja, a feltámadás örömünnepe. Augustinus szerint „húsvét átmenet a halál„ Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, nélküled járva, hol leltem volna mindig zöld ágra?! „Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, vígan áldalak, hogy megtaláltál s megtaláltalak. bóf az életbe, a szenvedéstörténetből az Úr dicsőséges feltámadásának csodálatos eseményébe”. Nagyhét szenvedéstörténeti énekeit felváltja a gyülekezet örvendező hállelu- jája. Ettől az ünneptől kezdve hat vasárnapon át húsvét fénye ragyog az igékben, egészen pünkösdig. Isten a mai napon egyik legdrágább ajándékát nyújtja a gyülekezetnek, a húsvéti evangéliumot, amely a hit forrása volt az egyház múltjában, s amelynek Isten kiemelkedő szerepet szán az egyház jelenében, a mostani gyülekezet életében is. De vajon készek vagyunk-e ennek az ajándéknak az elfogadására? Megérint-e minket a húsvéti evangélium? Nem magától értődő a húsvéti hit A Jézus Krisztus környezetéhez tartozók, sőt maguk a tanítványok sem jutnak el „Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, nagy hideg telet virágos szívvel várhatok Veled. „Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, mindig zöld ágra hogyne szállana dal os madár ka! könnyen a húsvéti hitre. Isten követeinek, az angyaloknak kell emlékeztetniük a kegyes asszonyokat arra, hogy a halottak között keresik az élőt, pedig az Ür előre megmondta még Gálileában, hogyan kell Neki szenvednie, meghalnia és harmadnapra feltámadnia. Még a tizenegy is először csak üres asszonyi beszédnek hiszi a húsvéti hit bizonyságtevését. Mindez arra int minket, hogy nézzünk szembe a magunk húsvéti hitének nehézségeivel, hiszen számunkra sem magától értetődő az, ami az evangéliumban szerepel. A modern ember előtt is csak Isten Szentlelke nyitja meg a húsvéti evangélium befogadásának ajtaját. Amíg azonban ez be nem következik, kész a modern ember a különféle elméletek gyártására, hogy az emberi ész kategóriái között közelítse meg a húsvéti történetet. Vannak, akik úgy gondolják, hogy legjobb esetben jóhiszemű mitológia, vagyis a vallásos képzelet, esetleg a költői kitalálás birodalmába tartozik a húsvéti történet. Mások a tanítványok, s a hozzájuk csatlakozott kegyes asszonyok hál- lucinációiból, látomásaiból, szubjektív benyomásaiból akarják származtatni a húsvéti hitet. Ismét mások az objektív vízió álláspontjára helyezkednek, amely szerint a tanítványok előtt a megfeszített és megdicsőült Jézus bizonyította magát számukra élőnek a lelki-szellemi élet síkján. És még hosszan lehetne sorolni, hányféle elmélet próbálja „megmagyarázni” az üres sírt. A modern ember hitbeli nehézségei fölött nem lehet át- siklanunk, azt komolyan kell vennünk, mert csak e nehézségek leküzdése után támad az igazi húsvéti hit. Isten Szentleikének a közbelépése révén érezzük magunkhoz szólónak a húsvéti evangéliumot. Két Krisstus-kép A Jézus Krisztus környezetéhez tartozó asszonyok és a tizenegy tanítvány még teljesen a nagypénteki esemény megrázó hatása alatt állottak. De Isten nem hagyta őket ebben az állapotban. Annak a folyamatnak vagyunk tanúi, ahogyan a golgotái kereszt alatt összeomlott tanítványok kezdenek eszmélni a feltámadás csodájára. Nehézkesen, hitetlenkedve, az elkeseredés mélyéből közelednek lassan-las- san a húsvéti hit bizonyossága felé. A nagypénteki Krisztus-kép gyötrelmes, gyászos, véres kép. Jézus ott függ a latrok között, s kimondhatatlan kínok és fájdalmak közt meghal. Ezen a képen is rajta van az Isten sze- retete, mert mindez bűneinkért történt, mint igaz és örök főpap, áldozatul adta magát értünk s bűneinkért életével fizetett meg. Valahányszor ez a szomorú és véres golgotái kép áll előttünk, mindig magunkat is oda kell gondolnunk, bűneinket Isten igazságos haragja elől csak ekkora áldozattal lehet megváltani. A húsvéti Krisztus-kép a legszorosabb összefüggésben van a nagypéntekivel: a megfeszített, meghalt, poklokra alá szállt Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt halottaiból, s ezzel halála nejmcsak bűneinket törölte el, hanem feltámadása megigazülást és örökéletet szerzett, amint Pál apostol mondta, hogy aki meghalt bűneinkért, feltámadt megigazu- lásunkért. Egyik Krisztus-képet sem lehet kijátszani a másikkal szemben, a feltámadás örömét nem lehet elnyerni nagypéntek nélkül. A két Krisztus-kép együtt és egyszerre mutatja meg Isten szeretetét. Ez az, ami egybefűzi mindkettőt. Isten szeretete a Krisztusra vetette bűneinket, ezért olyan kínos a keresztfa képe, de hús- vétkor már Krisztuson sincsenek a bűnök, hová lettek hát? Valóban feloldotta azokat Isten szeretete, hogy soha senki meg ne találja többé. A nagypénteki Krisztus-képtől így jutottak el a tanítványok a húsvéti Krisztus-képhez, hogy mindkettő lényegét megértsék, s benne felfedezzék Isten irántuk való szeretetét. A bűn és a halál legyőzője Természetesen a keresztyén feltámadáshit nemcsak a tanítványoké, nemcsak a múltra tartozó ügy, hanem nekünk készített és számunkra felkínált ajándék. A húsvéti hit reménysége átfogja a keresztyén nemzedékeket, s minden időben aktuálisan, frissen szólal meg, mert az emberélet alapproblémájára ad választ. Az élet fejedelme érettünk meghal, de újra él és uralkodik. Luther szerint Jézus Krisztus emberi természete valósággal halott volt, isteni természete azonban halhatatlan, szenvedése és halála alatt ez csendesen visszavonult és nem mutatkozott, hogy mint ember meghalhasson. Mivel pedig isteni természeténél fogva örökké él és a halálban nem maradhat, újra előtör, eltiporja a halált s azt, ami a halálnak segítséget nyújt, a bűnt, és új, örök életben uralkodik, amelynek most már a bűn és a halál semmit sem árthat. Ez a keresztyének számára nagy reménységet jelent, mert a bűnt és a halált legyőzte Krisztus. A bűnösök közé számlálták, gyengének látszott, mintha el kellene vesznie, de ebben az erőtlenségben mégis legyőzhetetlen erő rejlett. Ennek következtében, amint Jézus Krisztus a halálból feltámadt és örökéletben jár, úgy részesít minket is ezekben, ha hiszünk Őbenne. Ma még nekünk, keresztyéneknek is ugyanúgy kell meghalnunk, mint mindenki másnak, de miénk az örökélet ígérete, hogy egykor Jézus Krisztus érdeméért mi is feltámadunk. A húsvéti hitből merítünk bizodalmát, hogy Jézus érdeméért, feltámadásának erejénél fogva Isten kegyelmébe fogad és örökéletre hív minket. Luther szerint Jézusban a hit által szentek vagyunk, noha még bűnösnek kell magunkat vallanunk, de tudjuk, hogy bármennyi is legyen még a bűnünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadt a halálból és általa nem uralkodik többé sem a bűn, sem a halál. Luther szerint: „Bűnös vagyok, az igaz, de azért kétségbe nem esem, mert Krisztus nem bűnös, abban van bizodalmám, hogy ö értem meghalt és a halálból feltámadt.” Ha mindezt Isten Szentlelke által megértjük és hittel elfogadjuk, akkor a húsvéti evangélium minket is egybefűz azoknak seregével, akiknek reménységük Jézus Krisztus, itt a földi életben és az örökkévalóságban. Így értjük meg, milyen drága kincset jelent a húsvéti hit számára ez a szó: „Feltámadott!” D. dr. Ottlyk Ern« „Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, nagy fehér telet dalteli szívvel várhatok Veled! „Krisztus, virágunk, szép termő águnk”, szívem zöld ága: minden énekem szent neved áldja! • Az idézetsoroí a versszakok elején egy régi evangélikus húsvéti ének kezdősorai. Túrmezei Erzsébet . . harmadnapon feltámadott halottaiból, fölment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobb• ^ 59. jan... Ebben a boldog húsvéti hitbe n kívánunk áldott ünnepeket minden kedves Olvasónknak! SZÍVEM ZÖLD AGA „Ha zöld ágat hordok a szívemben, mindig száll rá dalosmadár" Kínai mondás
