Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-22 / 12. szám

Nem-hanem Zsid 2, 5—9 Múlt évben mutatták be a „Virágvasárnap” című magyar filmet. A címadó jelenetben a főhőssel megismétlődik az egy­kori történet: ujjongó, lelkes tömeg, virágok, sodrás, de ő érzi a tomeghangulat múlandóságát s mert nagyon szereti és félti az embereket, így mereng maga elé: „Van egy álmom: a szere­tet, a béke és a testvértudat álma”. Az első virágvasárnap Jeruzsálembe vonuló Jézusát ugyan­ilyen tömeg vehette körül. Ugyanilyen lelkesedő s ugyanilyen hűtlen. Csak Jézus volt más, mint a filmbeli főhős: neki nem álmai voltak, hanem tervet teljesített. Ez azt jelenti, hogy Is­tennek sem szép, megható és kegyes álmai vannak csupán az emberiség jövőjét illetően, amely álmok azonban megvalósít­hatatlanok és valószínűtlenek, hanem hosszú távú tervei. Saját személyes életem sorsa éppúgy, mint az egész embe­riség jövője nem földöntúli erőknek van kiszolgáltatva, nem is gonosz emberi számítások játékszere, hanem a „dicsőséggel megkoronáztatott” Jézussal függ össze. 1. NEM ANGYALOKNAK ALÁVETETT. Ügy tűnik, hogy az „angyal” képzetet az újkor beköszöntével végleg kinőtte az emberiség. Amíg az ókorban és a középkorban lépten-nyomon emberfölötti hatalmakba: démonokba, szellemekbe, ördögöcs- kékbe ütköztek, addig ma már nyoma sincs ennek. Sajnos, nem ilyen egyszerű a helyzet, mert korunkban új démonok vannak születőben. Olvasom az újságban, hogy Nyugaton százezrek áldoznak pénzt a csillagjós komputerek, elektroni­kus számítógépek horoszkópjainak megszerzésére s minden valamirevaló magazin közli a napi kozmosz-üzenetet. Igaz len­ne, hogy jövőnket csillagok modern démonai: együttállások és sugárzások határozzák meg? Igaz lenne, hogy egy emberi kéz­ből kiszabadult korszellem uralkodik rajtunk, millió gonosz ördögével, melyek között ilyenek vannak, mint félelem, ma­gány, nihilista céltalanság, haláltól való rettegés. S hol van még a többi: a kozmikus katasztrófa, a földrengés és lavina s a még apróbb ördögöcskék, a betegségek és járványok vírusai! s a nagy Végzet és a megmásíthatatlan fátum? De jó olvasni az 5. verset! Elkerülhetetlen az ezekkel való számolás, de végső fokon mégsem ezek határozzák meg jövőn­ket 2. NEM EMBERI GONOSZSÁGNAK KISZOLGÁLTATOTT. Ha a virágvasárnapot követő hét eseményeit nézzük s az emberi gonoszság közre játszását a nagyhét forgatagában, köny- nyen azt hihetjük, hogy az emberi rosszindulat, gyűlölet és ha­talomvágy irányítja a történelem menetét Ha végigtekintünk az azóta eltelt évszázadokra, ismét csak zsarnokok, elnyomók és kizsákmányolok iszonyú bűneit láthatjuk. Igaz lenne, hogy ők kaparintják kézbe a jövőt? Igaz lenne, hogy a naggyá tett ember alattomosságának, irigykedésének, gyilkos terveinek lennénk kiszolgáltatva? A keresztyén ember Istenbe vetett hitéhez hozzátartozik az a reménység, hogy nem kerekednek felül azok, akik vért onta­nak, azok, akik kegyetlen háborút viselnek, azok, akik a béke, a szabadság és a fejlődés esküdt ellenségei. De jó olvasni a 6. versben: Istennek gondja van az emberre! S az biztos, hogy ez a gondoskodás hatalmasabb, mint a gonoszságon való emberi gondolkodás! 3. HANEM JÉZUSSAL FÜGG ÖSSZE. Az emberiség jövőjé­nek s benne saját kimenetelemnek Isten a záloga, ö adta Jé­zus kezébe a dolgok irányítását, ezért van az jó helyen. A levél írója így tesz erről bizonyságot: „Mindent lába alá vetettél” és „dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg” (7. és 8. ver­nek). Ennek a ténynek két oldala van. Az egyik azok felé fordul, akik Jézusnak erről az uralmáról hallani sem akarnak: feléjük a hívogató szeretet és a megkülönböztetés nélküli türelem hangján szól azóta is Jézus. A másik oldal azokat inti, akik magukat Jézus-követőknek vallják: övéi felé a figyelmeztető szeretet hangján, amely beláttatja velünk, hogy sokkal több minden (és mindenki) összefügg a jézusi szándékkal, mintsem azt a felszínes látszatot nézve vélnénk. Ezért indulunk derűs reménységgel a nagyhét felé, mert tudjuk, hogy megkezdődött annak a tervnek a megvalósítása, amelyben nem földöntúli hatalmaké, nem is az emberi gonosz­ságé, hanem Jézusé a dicsőség. Bízik László =*= EÖZSÁ. Bőikor-, futó-, baba­rózsa. Kiváló fajtáiból árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalja Pusztavári Attila építész. Bu­dapest, n., Keleti Károly u. 48. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. március 22-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- sciier Károly, du. 6. Bach: János passió — igét hirdet: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák úrv.) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség: Lehoczky János teol. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Francisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kő­bánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Biz ük László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Rákospa­lota Kisiemplom de. 10., du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld die. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9, Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná, öbuda de. 9. Fülöp De­zső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Buda­keszi de. 8. Csengödy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Csengödy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. du. 5 Szeretetvendégség (zárszám- adoülés). — Böjt 6. vasárnapján, vi- rágvasárnap, az oltárterítő szí­ne: lila. A délelőtti Istentiszte­let oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Zsid 2, 5—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 22-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hire'-t D. KOREN EMIL esperes, püspökhelyettes. — DUNAEGYHÁZA. Már­cius 1-én Görög Tibor esperes meglátogatta a gyülekezetei, is­tentiszteletón szolgált és elő­adást tartott a presbitereknek. Beiktatta tisztségébe Buránsz- ky Pál presbitert. Előadással szolgált Sárkány Tibor hartal lelkész, a Gyülekezeti Segély előadója is. — HÁZASSÁGI évfordu­ló. Scherer Henrik, a vasasi gyülekezet legidősebb presbi­tere és felesége, sz. Läufer Er­zsébet február I5-én házi áhí­tat keretében ünnepelték há­zasságkötésük ötvenedik év­fordulóját. Missura Tibor lel­kész a 103. zsoltár alapján hir­dette az igét. — KIS ORGONA etedé. Hat re­giszteres, pedál os, hangszeresére folytán alkalmi áron, több éves fi­zetési kedvezménnyel. Felvilágosí­tás: Evangélikus Lelkész! Hivatal, Budapest, V^ Deák tér 4. — CSORVÄS. A gyülekezet böjti szeretetvendágségén Ko­szorús Oszkár esperes Székács Józsefről tartott előadást, Tá- borszky László kondorosi lel­kész „A békesség fejedelme” címmel igehirdetéssel szolgált. — KÖBANYA. A február 22-i gyülekezeti szeretetvendégsé- gen Bolla Árpád dunakeszi lel­kész „Iraki útinapló” címen tartott élménybeszámolót. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi • Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vni. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0077 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató IMÁDKOZZUNK Mindenható Úristen! Mindenekelőtt köszönjük, hogy Ismét imádkozhatunk s elmondhatjuk mindazt, ami minket foglal­koztat személyes életünkkel, szeretteinkkel, egyházunkkal és az egész embervilággal kapcsolatosan. Köszönjük azután az el­múlt hét minden eseményét, amely örömünket és boldogulá­sunkat szolgálta és embertársaink javát is egyben. Köszönjük a vasárnapot, a pihenést, és az igehallgatást s légy azokkal az emberekkel, akik ilyenkor is dolgoznak. Atyánk! Szeretnénk egész lényünkkel embermentő tervedbe illeszkedni, munkálni a jót és bűnbocsánatod által új és új erőt nyerni a lankadatlan hitre, a biztos reménységre és az ön­feledt szeretetre. Áldott légy, hogy meghallgatsz. Amen. „Mert lelke szenvedése foly­tán látni fog és megelégszik, ismeretével igaz szolgám soka­kat megigazít és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok neki a nagyokkal és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta és bűnösök közé számláltatott; pedig ő so­kak bűnét hordazá és a bűnö­sökért imádkozott!” (Ézs 53, 11—12) VASÁRNAP. — „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak ne­vében” (Jn 12, 12—24) Nagy­hét küszöbén, virágvasámap reggelén mi sem köszönthet­jük másképp Urunkat, mint a hálaadás és magasztalás szavá­val: Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Meg kell látnunk Krisztusban a világ bűnét hordozó Megváltót, aki értünk jön, hogy elhordozza a mi bűneinket. Öt azonban szaba- dítónak csak akkor ismerhetjük fel, ha a bűnt életünkben va­lóságnak látjuk meg, olyan ha­talomnak, melytől csak ő tud megszabadítani. Így telik meg szívünk őszinte alázattal szol­gáló szeretete előtt, és boldog örömmel halálig menő enge­delmessége láttán. HÉTFŐ. — „Mária elővett egy font igazi nárdusból való drága kenetet, megkente Jézus lábait és megtörölte hajával.” (Jn 12, 1—9) Mária lelkét be­töltő nagy szeretet parancsára kész esztelenségnek látszó pa­zarlásra is. A csodálatos pedig az, hogy Jézus elfogadja ezt a pazarló alázatos szeretetet. Le­het-e, szabad-e másként köze­ledni az önmagát feláldozó tö­kéletes szeretet felé, mint ilyen mindenre kész alázatos szere­tettel? Olyan nagy az az áldo­zat, amit ő hoz érettünk, hogy mi soha nem tudunk eleget ad­ni érette. KEDD. — „ ... egyszer je­lent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt”. (Zsid 9, 16—28) Jézus áldozata azért más, mint az ószövetségi áldozat, mert ezt nem kell megismételni. A fő­pap évente mutatta be a nagy engesztelő áldozatot, Jézus egyszer, mert az ő áldozata örök érvényű. Áldozatával el­törölte a bűnt és levette ró­lunk annak minden következ­ményét. Ha tudunk hinni ál­dozatában, akkor az ő véréért megbocsáttatik minden bű­nünk. Nem kell félni az ítélet­re jövő Krisztustól, hanem várhatjuk őt az üdvösség re­ménységével. Felszabadít a bűn hatalma alól és ezért él­hetünk megújult életben, meg­újult cselekedetekkel. SZERDA. — „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet talál­junk, alkalmas időben való se­gítségül.” (Zsid 4, 15—5, 9) Krisztus szolgálata kimeríthe­tetlen. Engesztelő halála meg­szerezte a bűnbbcsánat kegyel­mét. Tette azonban nemcsak; egy régi esemény, hanem ál­landó jelen is. Hiszen ő a mi Főpapunk. Olyan forrás, mely­ből állandóan lehet meríteni» olyan menedék, akihez állan­dóan lehet menekülni. Olyan főpapunk, aki megérti és is­meri életünkéit, hiszen megkí­sértetett hozzánk hasonlóan mindenben. Egy nap sem sza­bad elfelejteni az ige biztatá­sát: járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez és irgalmat nyerünk. CSÜTÖRTÖK. — „Sokan vannak a hivatalosak, de ke­vesen a választottak.” (Mt 22, 2—13) Vár a templom és a megterített oltár. Ahogy egy­kor Jézus tanítványaival együtt vacsoráit és adta szá­mukra a legdrágább eledelt, megtöretett testét és kiöntött vérét, úgy hív ma is minden­kit vacsorájához. Az* úrvacsora szentsége drága lehetőség mindnyájunk számára. Hiva­talosak vagyunk, meghívottak .vagyunk. Ne feledjük azonban a figyelmeztetést sem, meny- nyegzői ruhára is szükség van. Nem elég venni az úrvacsorát, méltónak kell lenni. Készülni is kell rá úgy, ahogy énekünk tanítja: Készítsd magad ked­ves lélek, hit legyen szent ékességed. NAGYPÉNTEK. — „Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lel­két.” (Jn 18 és 19) Igen, elvé­geztetett! Jézus Krisztus elvé­gezte, ami rábizatott. Nagypén­teken, a szenvedéstörténetet hallva, boldogan veheti tudo­másul az ember: Isten min­dent elvégzett az ember meg­mentéséért. Semmi, de semmi híja annak nincsen. De meg kell látni az embert is a ke­reszt körül. A feszítsd meg-et kiáltó, szenvedésében gyönyör­ködő embert. Ez az ember pe­dig nagyon sokszor én vagyok. Meghajtom a fejemet a kereszt alatt csendesen. Nem érdemel­tem Uram! Nekem kellene meghalnom és Te haltál meg helyettem! Hiszek Uram! SZOMBAT. — ,.ök elmen­tek, lepecsételték a követ és a sírt az őrséggel őriztették.” (Mt 27, 57—66) Jézus a sírban nyugszik. A kegyelet szépen befektette síri ágyába, a gyű­lölet és a félelem pedig pecsé­tet tesz sírjára és őrséget állít sírja elé. Akik szerették, meg­gyászolják, akik ellenségei voltak, félnek tőle. Nagyon szomorú élet mind a kettő. Mi nem a sírban nyugvó Krisz­tust látjuk ezen a napon sem, mert tudjuk, hogy felvirrad a feltámadás napja. Nekünk már nem kell félni a haláltól, mert élő Krisztusunk van. Mi nem úgy gyászolunk, mint akiknek nincs reménységük, hanem hiszünk az élet győzel­mében. Kökény Elek S25H5E5H5H5E5E5E5S525E5E5H5H5S5E5S5E5H5S5HSH5E5E5H5E5H5H5E5H5E5H5S52SH5H5H5S5E5t5E5E5E5E5S5H5H5S5H5S5E£iS5H5H5H5E5H5E5HS25H5S5E5HSiE5E5H5H5H5S5S5H5H5H5H5HSH5E5H5tS5H5E5E5E5E5H5E5a5i Kereszt a pálmafák alatt — Emlékezés Molnár Máriára — Manus szigete a Csendes-óceánban fekszik, Üj-Guineától nem messze, északkeletre. Csak egy parányi sziget a végtelen vízen. Mindösz- sze 2100 négyzetkilométer a területe. Lakosai­nak száma — a környező apró szigetekével együtt — alig éri el a húszezret. Ebből há­romezer az evangélikusok lélekszáma. A szigeten 1914-ben, röviddel az első világ­háború kitörése előtt kezdődött meg a misz- sziói munka. A németországi evangélikus egy­ház és a katolikus egyház is küldött misszio­náriusokat ide. Evangélikus részről a lieben- zelli misszió két munkása, Hermann Kraft és Friedrich Doepke lépett elsőnek a sziget föld­jére a Jézus Krisztusról szóló örömhírrel. Ak­koriban még emberevők is voltak a szigetla­kok között, de a kannibalizmusnak egyetlen misszionárius sem esett áldozatul. Viszont hosszú éveken át mintha hiába hangzott volna az evangélium. Semmi eredménye sem mutat­kozott a missziói munkának. Csak 10 esztendő múltával érett be az áldozatos szolgálat első gyümölcse:, 1924-ben vette fel a keresztséget két pogány bennszülött. Ez a kicsiny mustár­mag azóta izmos, életerős fává terebélyese­dett. De csak négy évtized alatt nőtt három­ezerre az evangélikusok száma! Közben gyarapodott a misszió munkásai­nak száma is. Harmadiknak Friedrich Walter érkezett a szigetre feleségével. Az asszony azonban nem sokáig állott férje oldalán, mert másfél év múlva, az első gyermekük szülése után valami lappangó tróvusi betegség támad­ta meg és végzett vele. Ott temették el a pál­mafák alatt. Egy kis magaslaton, közvetlenül a tenger partján áll a kereszt sírhalma fölött. Lent, a mélyben a Csendes-óceán kék hullá­mai zúgnak... Néhány méterre a sírtól, ugyancsak délszaki pálmák tövében, egy másik síremlék áll. Több nevet találunk rajta. Köztük egy magyar ne­vet is; MOLNÁR MÁRIA. Számunkra különö­sen sokat mond ez a név, mert Molnár Mária a mi magyar evangélikus egyházunk misszio- nárisunője volt éveken át a távoli Manus szi­getén. Igen áldott munkát végzett a szigetla­kok között, és szolgálatát életének feláldozá­sával pecsételte meg. * A második világháború vérzivataros nap­jaiban történt... A Csendes-óceán végtelen csendjét is vad harci lárma verte fel. Megje­lentek a hódító japánok hadihajói, és Manus sziget közelében megütköztek az amerikai ha­diflottával. A japánok nyerték meg a véres tengeri csatát, s a szigetet is elfoglalták. Ké­sőbb azonban elpártolt tőlük a „hadiszeren­cse”, s a hódítóknak sürgősen ki kellett üríte­niük a szigetet. Az amerikaiak elől visszavo­nuló japánok féktelen dühüket és bosszújukat az itt élő fehér embereken, védtelen polgári személyeken töltötték ki. Nem volt kímélet és irgalom a misszionáriusok számára sem! 1943 márciusában fogságba ejtették a szigeten élő összes fehér embert, és egy japán hadihajóra hurcolták őket. Mikor a hajó kiért a nyílt tengerre, valamennyiüket — köztük Molnár Máriát is — agyonlőtték, s holttestüket az óceánba dobták. Barbárságuknak esett áldo­zatul két misszionárius-házaspár: Doepke és felesége, Gareis és felesége, meg a gyermekük is. A hatodik áldozat Molnár Mária volt... Csak egyetlen evangélikus misszionárius ke­rülhette el a mártírsorsot: Friedrich Walter. Életben maradását annak köszönhette, hogy a háború elején Ausztráliába internálták, ö volt az egyedüli a társai közül, akit mint „ellensé­get” internáltak, s így ő volt kénytelen első­nek abbahagyni a missziói munkát Manuson. Molnár Mária és társai meggyilkolásával a Manus-szigeti evangélikus misszió elveszítette minden munkását. Munkájuk gyümölcse azon­ban mégsem pusztult el a háború viharában. A zsengét Isten csodálatosan megőrizte! Misz- szionáriusok nélkül is. Mert 1943 márciusától a második világháború végéig, a japán fegy­verletételig, tehát 1945 augusztusáig nem tette lábát Manus földjére egyetlen misszionárius sem. Az evangélikusok száma mégsem fogyat­kozott meg. Pásztor nélkül is átvészelte a nyáj ezeket a nehéz esztendőket. Énekeltek, imád­koztak, Isten igéje vigasztalta, erősítette és megtartotta őket a hitben. Az egyetlen élet­ben maradt Manus-szigeti evangélikus misz- szionárius, Friedrich Walter csak a háború befejezése után értesült társai mártírhalálá­ról. Ez a szomorú hír mély megdöbbenéssel töltötte el. Isten útjai nem a mi útjaink, az ö gondolatai nem a mi gondolataink! A háború után pedig folytatódott a félbe­szakadt munka. A meggyilkolt igehirdetők helyébe újak álltak. Az ötvenes években már egy evangélikus leányiskolát is létesítettek a szigeten. Az iskola Molnár Mária nevét vette fel... * Molnár Mária emléke ma is elevenen él a bennszülöttek szívében. Az idősebbek még jól emlékeznek reá. Közöttük is legjobban az öreg Lomon József, aki Molnár Mária hűséges kí­sérője volt éveken át. Kenujában vitte őt min­dig szolgálatai helyére. S elkísérte „gazdáját“ akkor is, mikor a sárga hódítók hadihajójuk­ra hurcolták, társaival együtt. Tőle búcsúzott el utoljára. Azóta sem feledte el búcsúsza­vait: „József, végezd tovább Jézus munkáját, úgy, ahogy én végeztem eddig! A gonoszok most elhurcolnak engem, és nem jövök többé vissza, meg fogok halni...” — kiáltotta feléje Molnár Mária, mikor a hajóhídra lépett. József pedig könnyes szemmel nézett a ki­kötőből kifutó hadihajó után, és utolsó Isten- hozzádot intett gazdájának és társainak ... Aztán lassan megindult hazafelé. Útközben még többször visszanézett a tenger felé, míg csak kicsi pontnak nem látszott a hatalmas hajó az óceán végtelen víztükrén... * Mikor néhány éve, 1962-ben a messzi Euró­pából, a német evangélikus egyházból látoga­tók érkeztek a szigetre, az öreg Lomon József könnybe borult szemmel mutatott a vendégek­nek egy tányért, melynek alján még jól ol­vasható ez a felirat: „Made in Vienna” — „Bécsben gyártották”. Aztán elcsukló hangon mondotta el, hogy ez Molnár Mária tányéra volt, s ezt ő — a misszionáriusnő volt ottho­nának többi használati tárgyaival együtt — azóta is kegyelettel őrzi, s naponta ebből a tá­nyérból eszik... * Molnár Mária a Csendes-óceán hullámsír- jában nyugszik. Emlékét egy jelképes sír hir­deti Manus szigetén. Egy kereszt a pálmafák alatt, a tenger partján... Emlékezetét őrzi háromezer evangélikus bennszülött — és egy leányiskola azon a pa­rányi szigeten, ahol Krisztus követségében járt s ahol életét is odaáldozta ... Emlékét őrizzük kegyelettel mi is, magyar evangélikusok... Több mint negyedszázada történt... Szerdahelyi PáS

Next

/
Oldalképek
Tartalom