Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-22 / 12. szám
Nem-hanem Zsid 2, 5—9 Múlt évben mutatták be a „Virágvasárnap” című magyar filmet. A címadó jelenetben a főhőssel megismétlődik az egykori történet: ujjongó, lelkes tömeg, virágok, sodrás, de ő érzi a tomeghangulat múlandóságát s mert nagyon szereti és félti az embereket, így mereng maga elé: „Van egy álmom: a szeretet, a béke és a testvértudat álma”. Az első virágvasárnap Jeruzsálembe vonuló Jézusát ugyanilyen tömeg vehette körül. Ugyanilyen lelkesedő s ugyanilyen hűtlen. Csak Jézus volt más, mint a filmbeli főhős: neki nem álmai voltak, hanem tervet teljesített. Ez azt jelenti, hogy Istennek sem szép, megható és kegyes álmai vannak csupán az emberiség jövőjét illetően, amely álmok azonban megvalósíthatatlanok és valószínűtlenek, hanem hosszú távú tervei. Saját személyes életem sorsa éppúgy, mint az egész emberiség jövője nem földöntúli erőknek van kiszolgáltatva, nem is gonosz emberi számítások játékszere, hanem a „dicsőséggel megkoronáztatott” Jézussal függ össze. 1. NEM ANGYALOKNAK ALÁVETETT. Ügy tűnik, hogy az „angyal” képzetet az újkor beköszöntével végleg kinőtte az emberiség. Amíg az ókorban és a középkorban lépten-nyomon emberfölötti hatalmakba: démonokba, szellemekbe, ördögöcs- kékbe ütköztek, addig ma már nyoma sincs ennek. Sajnos, nem ilyen egyszerű a helyzet, mert korunkban új démonok vannak születőben. Olvasom az újságban, hogy Nyugaton százezrek áldoznak pénzt a csillagjós komputerek, elektronikus számítógépek horoszkópjainak megszerzésére s minden valamirevaló magazin közli a napi kozmosz-üzenetet. Igaz lenne, hogy jövőnket csillagok modern démonai: együttállások és sugárzások határozzák meg? Igaz lenne, hogy egy emberi kézből kiszabadult korszellem uralkodik rajtunk, millió gonosz ördögével, melyek között ilyenek vannak, mint félelem, magány, nihilista céltalanság, haláltól való rettegés. S hol van még a többi: a kozmikus katasztrófa, a földrengés és lavina s a még apróbb ördögöcskék, a betegségek és járványok vírusai! s a nagy Végzet és a megmásíthatatlan fátum? De jó olvasni az 5. verset! Elkerülhetetlen az ezekkel való számolás, de végső fokon mégsem ezek határozzák meg jövőnket 2. NEM EMBERI GONOSZSÁGNAK KISZOLGÁLTATOTT. Ha a virágvasárnapot követő hét eseményeit nézzük s az emberi gonoszság közre játszását a nagyhét forgatagában, köny- nyen azt hihetjük, hogy az emberi rosszindulat, gyűlölet és hatalomvágy irányítja a történelem menetét Ha végigtekintünk az azóta eltelt évszázadokra, ismét csak zsarnokok, elnyomók és kizsákmányolok iszonyú bűneit láthatjuk. Igaz lenne, hogy ők kaparintják kézbe a jövőt? Igaz lenne, hogy a naggyá tett ember alattomosságának, irigykedésének, gyilkos terveinek lennénk kiszolgáltatva? A keresztyén ember Istenbe vetett hitéhez hozzátartozik az a reménység, hogy nem kerekednek felül azok, akik vért ontanak, azok, akik kegyetlen háborút viselnek, azok, akik a béke, a szabadság és a fejlődés esküdt ellenségei. De jó olvasni a 6. versben: Istennek gondja van az emberre! S az biztos, hogy ez a gondoskodás hatalmasabb, mint a gonoszságon való emberi gondolkodás! 3. HANEM JÉZUSSAL FÜGG ÖSSZE. Az emberiség jövőjének s benne saját kimenetelemnek Isten a záloga, ö adta Jézus kezébe a dolgok irányítását, ezért van az jó helyen. A levél írója így tesz erről bizonyságot: „Mindent lába alá vetettél” és „dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg” (7. és 8. vernek). Ennek a ténynek két oldala van. Az egyik azok felé fordul, akik Jézusnak erről az uralmáról hallani sem akarnak: feléjük a hívogató szeretet és a megkülönböztetés nélküli türelem hangján szól azóta is Jézus. A másik oldal azokat inti, akik magukat Jézus-követőknek vallják: övéi felé a figyelmeztető szeretet hangján, amely beláttatja velünk, hogy sokkal több minden (és mindenki) összefügg a jézusi szándékkal, mintsem azt a felszínes látszatot nézve vélnénk. Ezért indulunk derűs reménységgel a nagyhét felé, mert tudjuk, hogy megkezdődött annak a tervnek a megvalósítása, amelyben nem földöntúli hatalmaké, nem is az emberi gonoszságé, hanem Jézusé a dicsőség. Bízik László =*= EÖZSÁ. Bőikor-, futó-, babarózsa. Kiváló fajtáiból árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — TEMPLOMOK tatarozását vállalja Pusztavári Attila építész. Budapest, n., Keleti Károly u. 48. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. március 22-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- sciier Károly, du. 6. Bach: János passió — igét hirdet: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák úrv.) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség: Lehoczky János teol. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Francisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Biz ük László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kisiemplom de. 10., du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld die. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9, Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná, öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Csengödy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. du. 5 Szeretetvendégség (zárszám- adoülés). — Böjt 6. vasárnapján, vi- rágvasárnap, az oltárterítő színe: lila. A délelőtti Istentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Zsid 2, 5—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hire'-t D. KOREN EMIL esperes, püspökhelyettes. — DUNAEGYHÁZA. Március 1-én Görög Tibor esperes meglátogatta a gyülekezetei, istentiszteletón szolgált és előadást tartott a presbitereknek. Beiktatta tisztségébe Buránsz- ky Pál presbitert. Előadással szolgált Sárkány Tibor hartal lelkész, a Gyülekezeti Segély előadója is. — HÁZASSÁGI évforduló. Scherer Henrik, a vasasi gyülekezet legidősebb presbitere és felesége, sz. Läufer Erzsébet február I5-én házi áhítat keretében ünnepelték házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. Missura Tibor lelkész a 103. zsoltár alapján hirdette az igét. — KIS ORGONA etedé. Hat regiszteres, pedál os, hangszeresére folytán alkalmi áron, több éves fizetési kedvezménnyel. Felvilágosítás: Evangélikus Lelkész! Hivatal, Budapest, V^ Deák tér 4. — CSORVÄS. A gyülekezet böjti szeretetvendágségén Koszorús Oszkár esperes Székács Józsefről tartott előadást, Tá- borszky László kondorosi lelkész „A békesség fejedelme” címmel igehirdetéssel szolgált. — KÖBANYA. A február 22-i gyülekezeti szeretetvendégsé- gen Bolla Árpád dunakeszi lelkész „Iraki útinapló” címen tartott élménybeszámolót. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi • Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vni. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0077 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató IMÁDKOZZUNK Mindenható Úristen! Mindenekelőtt köszönjük, hogy Ismét imádkozhatunk s elmondhatjuk mindazt, ami minket foglalkoztat személyes életünkkel, szeretteinkkel, egyházunkkal és az egész embervilággal kapcsolatosan. Köszönjük azután az elmúlt hét minden eseményét, amely örömünket és boldogulásunkat szolgálta és embertársaink javát is egyben. Köszönjük a vasárnapot, a pihenést, és az igehallgatást s légy azokkal az emberekkel, akik ilyenkor is dolgoznak. Atyánk! Szeretnénk egész lényünkkel embermentő tervedbe illeszkedni, munkálni a jót és bűnbocsánatod által új és új erőt nyerni a lankadatlan hitre, a biztos reménységre és az önfeledt szeretetre. Áldott légy, hogy meghallgatsz. Amen. „Mert lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok neki a nagyokkal és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta és bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordazá és a bűnösökért imádkozott!” (Ézs 53, 11—12) VASÁRNAP. — „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében” (Jn 12, 12—24) Nagyhét küszöbén, virágvasámap reggelén mi sem köszönthetjük másképp Urunkat, mint a hálaadás és magasztalás szavával: Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Meg kell látnunk Krisztusban a világ bűnét hordozó Megváltót, aki értünk jön, hogy elhordozza a mi bűneinket. Öt azonban szaba- dítónak csak akkor ismerhetjük fel, ha a bűnt életünkben valóságnak látjuk meg, olyan hatalomnak, melytől csak ő tud megszabadítani. Így telik meg szívünk őszinte alázattal szolgáló szeretete előtt, és boldog örömmel halálig menő engedelmessége láttán. HÉTFŐ. — „Mária elővett egy font igazi nárdusból való drága kenetet, megkente Jézus lábait és megtörölte hajával.” (Jn 12, 1—9) Mária lelkét betöltő nagy szeretet parancsára kész esztelenségnek látszó pazarlásra is. A csodálatos pedig az, hogy Jézus elfogadja ezt a pazarló alázatos szeretetet. Lehet-e, szabad-e másként közeledni az önmagát feláldozó tökéletes szeretet felé, mint ilyen mindenre kész alázatos szeretettel? Olyan nagy az az áldozat, amit ő hoz érettünk, hogy mi soha nem tudunk eleget adni érette. KEDD. — „ ... egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt”. (Zsid 9, 16—28) Jézus áldozata azért más, mint az ószövetségi áldozat, mert ezt nem kell megismételni. A főpap évente mutatta be a nagy engesztelő áldozatot, Jézus egyszer, mert az ő áldozata örök érvényű. Áldozatával eltörölte a bűnt és levette rólunk annak minden következményét. Ha tudunk hinni áldozatában, akkor az ő véréért megbocsáttatik minden bűnünk. Nem kell félni az ítéletre jövő Krisztustól, hanem várhatjuk őt az üdvösség reménységével. Felszabadít a bűn hatalma alól és ezért élhetünk megújult életben, megújult cselekedetekkel. SZERDA. — „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4, 15—5, 9) Krisztus szolgálata kimeríthetetlen. Engesztelő halála megszerezte a bűnbbcsánat kegyelmét. Tette azonban nemcsak; egy régi esemény, hanem állandó jelen is. Hiszen ő a mi Főpapunk. Olyan forrás, melyből állandóan lehet meríteni» olyan menedék, akihez állandóan lehet menekülni. Olyan főpapunk, aki megérti és ismeri életünkéit, hiszen megkísértetett hozzánk hasonlóan mindenben. Egy nap sem szabad elfelejteni az ige biztatását: járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez és irgalmat nyerünk. CSÜTÖRTÖK. — „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Mt 22, 2—13) Vár a templom és a megterített oltár. Ahogy egykor Jézus tanítványaival együtt vacsoráit és adta számukra a legdrágább eledelt, megtöretett testét és kiöntött vérét, úgy hív ma is mindenkit vacsorájához. Az* úrvacsora szentsége drága lehetőség mindnyájunk számára. Hivatalosak vagyunk, meghívottak .vagyunk. Ne feledjük azonban a figyelmeztetést sem, meny- nyegzői ruhára is szükség van. Nem elég venni az úrvacsorát, méltónak kell lenni. Készülni is kell rá úgy, ahogy énekünk tanítja: Készítsd magad kedves lélek, hit legyen szent ékességed. NAGYPÉNTEK. — „Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (Jn 18 és 19) Igen, elvégeztetett! Jézus Krisztus elvégezte, ami rábizatott. Nagypénteken, a szenvedéstörténetet hallva, boldogan veheti tudomásul az ember: Isten mindent elvégzett az ember megmentéséért. Semmi, de semmi híja annak nincsen. De meg kell látni az embert is a kereszt körül. A feszítsd meg-et kiáltó, szenvedésében gyönyörködő embert. Ez az ember pedig nagyon sokszor én vagyok. Meghajtom a fejemet a kereszt alatt csendesen. Nem érdemeltem Uram! Nekem kellene meghalnom és Te haltál meg helyettem! Hiszek Uram! SZOMBAT. — ,.ök elmentek, lepecsételték a követ és a sírt az őrséggel őriztették.” (Mt 27, 57—66) Jézus a sírban nyugszik. A kegyelet szépen befektette síri ágyába, a gyűlölet és a félelem pedig pecsétet tesz sírjára és őrséget állít sírja elé. Akik szerették, meggyászolják, akik ellenségei voltak, félnek tőle. Nagyon szomorú élet mind a kettő. Mi nem a sírban nyugvó Krisztust látjuk ezen a napon sem, mert tudjuk, hogy felvirrad a feltámadás napja. Nekünk már nem kell félni a haláltól, mert élő Krisztusunk van. Mi nem úgy gyászolunk, mint akiknek nincs reménységük, hanem hiszünk az élet győzelmében. Kökény Elek S25H5E5H5H5E5E5E5S525E5E5H5H5S5E5S5E5H5S5HSH5E5E5H5E5H5H5E5H5E5H5S52SH5H5H5S5E5t5E5E5E5E5S5H5H5S5H5S5E£iS5H5H5H5E5H5E5HS25H5S5E5HSiE5E5H5H5H5S5S5H5H5H5H5HSH5E5H5tS5H5E5E5E5E5H5E5a5i Kereszt a pálmafák alatt — Emlékezés Molnár Máriára — Manus szigete a Csendes-óceánban fekszik, Üj-Guineától nem messze, északkeletre. Csak egy parányi sziget a végtelen vízen. Mindösz- sze 2100 négyzetkilométer a területe. Lakosainak száma — a környező apró szigetekével együtt — alig éri el a húszezret. Ebből háromezer az evangélikusok lélekszáma. A szigeten 1914-ben, röviddel az első világháború kitörése előtt kezdődött meg a misz- sziói munka. A németországi evangélikus egyház és a katolikus egyház is küldött misszionáriusokat ide. Evangélikus részről a lieben- zelli misszió két munkása, Hermann Kraft és Friedrich Doepke lépett elsőnek a sziget földjére a Jézus Krisztusról szóló örömhírrel. Akkoriban még emberevők is voltak a szigetlakok között, de a kannibalizmusnak egyetlen misszionárius sem esett áldozatul. Viszont hosszú éveken át mintha hiába hangzott volna az evangélium. Semmi eredménye sem mutatkozott a missziói munkának. Csak 10 esztendő múltával érett be az áldozatos szolgálat első gyümölcse:, 1924-ben vette fel a keresztséget két pogány bennszülött. Ez a kicsiny mustármag azóta izmos, életerős fává terebélyesedett. De csak négy évtized alatt nőtt háromezerre az evangélikusok száma! Közben gyarapodott a misszió munkásainak száma is. Harmadiknak Friedrich Walter érkezett a szigetre feleségével. Az asszony azonban nem sokáig állott férje oldalán, mert másfél év múlva, az első gyermekük szülése után valami lappangó tróvusi betegség támadta meg és végzett vele. Ott temették el a pálmafák alatt. Egy kis magaslaton, közvetlenül a tenger partján áll a kereszt sírhalma fölött. Lent, a mélyben a Csendes-óceán kék hullámai zúgnak... Néhány méterre a sírtól, ugyancsak délszaki pálmák tövében, egy másik síremlék áll. Több nevet találunk rajta. Köztük egy magyar nevet is; MOLNÁR MÁRIA. Számunkra különösen sokat mond ez a név, mert Molnár Mária a mi magyar evangélikus egyházunk misszio- nárisunője volt éveken át a távoli Manus szigetén. Igen áldott munkát végzett a szigetlakok között, és szolgálatát életének feláldozásával pecsételte meg. * A második világháború vérzivataros napjaiban történt... A Csendes-óceán végtelen csendjét is vad harci lárma verte fel. Megjelentek a hódító japánok hadihajói, és Manus sziget közelében megütköztek az amerikai hadiflottával. A japánok nyerték meg a véres tengeri csatát, s a szigetet is elfoglalták. Később azonban elpártolt tőlük a „hadiszerencse”, s a hódítóknak sürgősen ki kellett üríteniük a szigetet. Az amerikaiak elől visszavonuló japánok féktelen dühüket és bosszújukat az itt élő fehér embereken, védtelen polgári személyeken töltötték ki. Nem volt kímélet és irgalom a misszionáriusok számára sem! 1943 márciusában fogságba ejtették a szigeten élő összes fehér embert, és egy japán hadihajóra hurcolták őket. Mikor a hajó kiért a nyílt tengerre, valamennyiüket — köztük Molnár Máriát is — agyonlőtték, s holttestüket az óceánba dobták. Barbárságuknak esett áldozatul két misszionárius-házaspár: Doepke és felesége, Gareis és felesége, meg a gyermekük is. A hatodik áldozat Molnár Mária volt... Csak egyetlen evangélikus misszionárius kerülhette el a mártírsorsot: Friedrich Walter. Életben maradását annak köszönhette, hogy a háború elején Ausztráliába internálták, ö volt az egyedüli a társai közül, akit mint „ellenséget” internáltak, s így ő volt kénytelen elsőnek abbahagyni a missziói munkát Manuson. Molnár Mária és társai meggyilkolásával a Manus-szigeti evangélikus misszió elveszítette minden munkását. Munkájuk gyümölcse azonban mégsem pusztult el a háború viharában. A zsengét Isten csodálatosan megőrizte! Misz- szionáriusok nélkül is. Mert 1943 márciusától a második világháború végéig, a japán fegyverletételig, tehát 1945 augusztusáig nem tette lábát Manus földjére egyetlen misszionárius sem. Az evangélikusok száma mégsem fogyatkozott meg. Pásztor nélkül is átvészelte a nyáj ezeket a nehéz esztendőket. Énekeltek, imádkoztak, Isten igéje vigasztalta, erősítette és megtartotta őket a hitben. Az egyetlen életben maradt Manus-szigeti evangélikus misz- szionárius, Friedrich Walter csak a háború befejezése után értesült társai mártírhaláláról. Ez a szomorú hír mély megdöbbenéssel töltötte el. Isten útjai nem a mi útjaink, az ö gondolatai nem a mi gondolataink! A háború után pedig folytatódott a félbeszakadt munka. A meggyilkolt igehirdetők helyébe újak álltak. Az ötvenes években már egy evangélikus leányiskolát is létesítettek a szigeten. Az iskola Molnár Mária nevét vette fel... * Molnár Mária emléke ma is elevenen él a bennszülöttek szívében. Az idősebbek még jól emlékeznek reá. Közöttük is legjobban az öreg Lomon József, aki Molnár Mária hűséges kísérője volt éveken át. Kenujában vitte őt mindig szolgálatai helyére. S elkísérte „gazdáját“ akkor is, mikor a sárga hódítók hadihajójukra hurcolták, társaival együtt. Tőle búcsúzott el utoljára. Azóta sem feledte el búcsúszavait: „József, végezd tovább Jézus munkáját, úgy, ahogy én végeztem eddig! A gonoszok most elhurcolnak engem, és nem jövök többé vissza, meg fogok halni...” — kiáltotta feléje Molnár Mária, mikor a hajóhídra lépett. József pedig könnyes szemmel nézett a kikötőből kifutó hadihajó után, és utolsó Isten- hozzádot intett gazdájának és társainak ... Aztán lassan megindult hazafelé. Útközben még többször visszanézett a tenger felé, míg csak kicsi pontnak nem látszott a hatalmas hajó az óceán végtelen víztükrén... * Mikor néhány éve, 1962-ben a messzi Európából, a német evangélikus egyházból látogatók érkeztek a szigetre, az öreg Lomon József könnybe borult szemmel mutatott a vendégeknek egy tányért, melynek alján még jól olvasható ez a felirat: „Made in Vienna” — „Bécsben gyártották”. Aztán elcsukló hangon mondotta el, hogy ez Molnár Mária tányéra volt, s ezt ő — a misszionáriusnő volt otthonának többi használati tárgyaival együtt — azóta is kegyelettel őrzi, s naponta ebből a tányérból eszik... * Molnár Mária a Csendes-óceán hullámsír- jában nyugszik. Emlékét egy jelképes sír hirdeti Manus szigetén. Egy kereszt a pálmafák alatt, a tenger partján... Emlékezetét őrzi háromezer evangélikus bennszülött — és egy leányiskola azon a parányi szigeten, ahol Krisztus követségében járt s ahol életét is odaáldozta ... Emlékét őrizzük kegyelettel mi is, magyar evangélikusok... Több mint negyedszázada történt... Szerdahelyi PáS
