Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-22 / 8. szám

Számolj velem IRAKBAN Bibliaóráinkon hallható olykor az az ének, amelynek egyik verse így végződik: „Jézusra tekintve fel szüntelen — Szelíden így szól ő: számolj velem!” Böjti időszakunknak jellemzője a fo­kozottabb Krisztusra-tekintés. A szenvedéstörténetet megelőző események állnak az igehirdetések középpontjában, s egyre kö­zelebb visznek ahhoz, hogy a pálmaágas bevonulás zakariási jö­vendölése nyisson kaput a nagyhét döbbenetes eseményei előtt. „Jézus szenvedésedről mostan elmélkednem...” — csendül fel a másik ének. Vajon csak Krisztus egykori szenvedéséről elmélkedünk a böjtben? Vagy a kétezer év előtti szenvedés tükrében nézzük a magunkét? Meddig jutunk ebben az elmélkedésben? Böjt a bünbánat időszaka. Nem a szenvedés kérdésének apo- teózisa, s nem a magunk életére átvetített képe. A bűnbánat időszaka ez. Több magunkba nézés, több önvizsgálat, önbírálat. Van miért. A magunk életére, s az egész keresziyénség életére nézve is. És több elszánás győzni önmagunk felett, s győztesen birkózni felismert feladatainkkal. Igyekszünk jobban, reálisab­ban ismerni önmagunkat: mire van erőnk, mire nincs. Nem mindig csak belefeledkezni a munkába, vagy a szórakozásba, lekötni magunkat, mert hol „kikapcsolódni” kell, hol kompen­zálni a feszültségeket, levezetni — csakhogy ne kelljen önma­gunkkal szembenézni. Bizony kell ez a böjt, az elcsendesedés, — hibáink, bajaink, szorongásaink, önzésünk, szóval: a bűneink észrevétele, s az elfordulás tőlük. Nézzünk önmagunkba, kell ez! Számoljunk önmagunkkal... Álljunk meg! Böjtben éppen nem önmagunklcal kell számol­nunk, hanem Vele: Krisztussal! Sok a teher, a baj, a gond, fé­lelem, rendezetlenség — sok a bűn? „Számolj velem!” Éppen arról van szó, hogy amikor magunkba nézünk, számoljunk Krisztussal. Ez a böjt. Klasszikus bibliai helyet idézek: „Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg..." Pál apostol itt ön­magával számolt. De így folytatta: „Hála az Istennek...” — aki megadta Krisztusban a szabadulást. Tehát: számolt Krisztussal. A kettő így együtt a böjt. A döntő nem az, hogy a böjti elmélkedésben meddig jutunk, hanem hogy kihez jutunk! Nem csak a bűnben megrekedt, veszteglő emberhez, a ma­gunk tehetetlenségéhez, nem is nagy elszánásokhoz és fogadko­zásokhoz, mert azok a hiten belül így magukban nem sokra visznek. De meghallani a keresésben a hívó szót: jer és kövess engem! Ez a böjti hívó szó, a számolás vele tehát nem csak a ma­gunkba fordulás aktusa és módszertana. A böjti szó az igében 'elmélyült ember, az úrvacsorában feloldódott ember aktív lé­pésére, cselekedetére szólít. Kimozdít! Előfeltétel-mentes követésre hív. Nem a vallásos világnézet előregyártott képletei nyomán. A böjt nem a hideg negatív sémák alkalmazása, amikben bejuthat az ember a lélekformálás kohójában, hogy a formából majdan kilépjen az újba — hanem egyszerű hívó szó, s az engedelmeskedés annak akkor is, ha a feladatok nem illenek bele a régi sémákba. Jézus számtalan vá­ratlan helyzetet teremtett a követőinek, amiben erősen felszín­re jött az, hogy ki az, akivel számolnom kell. Hol úgy intett a tradicionalizmus beidegzett mozdulataira, hogy „a halottak te­messék el a halottaikat...”, hol arra figyelmeztetett a hamis vágyak és várakozások láttán, hogy „a rókáknak van barlang­juk, de az Ember Fiának nincs ...”, hol pedig a megszokott lelki illem és szokások világában élőket botránkoztatta meg azzal, hogy a bűnös asszonyt emelte fölébük: „néki sok bocsáttatott meg, mert igen szeretett...” Nem, itt nincs séma, és nincs elő­regyártóit elem. Itt kimozdítás van. Ma zárt belső ügyek, a csu­pán elmélyedésben látott böjt helyett kimozdít és kidob a szol­gálatra: számolj velem! Blumhardt mondotta, hogy „a keresz­tyéneknek kétszer kell megtérniük: egyszer bűneikből Jézus Krisztushoz, s aztán vissza kell térniük a világhoz”. Ez a kettős feladat azt hiszem egyazon dolog két oldala. Mondják, hogy mi az egyik oldalt megtettük, vagy legalábbis törekszünk megtenni, de még elfelejtettünk megtérni az emberhez. Pedig enélkül az első fele sem juthat célhoz. Ha a böjti elmélkedésben és Krisz­tuskeresésben előttünk áll a biztatás: számolj velem, — akkor eljutunk az emberhez. Mert Krisztus az emberek között van. ö lépett oda és nem is hajlandó elmozdulni onnan. Még az íté- I let mértékében is az emberek közé mutat: „amit eggyel meg­cselekedtetek eme legkisebbek közül, énvelem cselekedtétek...” Messziről szól ez a „számolj velem”, de megdöbbentően vissz­hangzik. Vietnamból hangzik és Közel-Keletről, Afrikából és Dél-Amerikából, négerkérdésről és cigánykérdésről, éhező vi­lágból és jóllakott világból, sőt olyan „messziről” is, mint a mellettem haladó „elidegenedett” ember. Számolj velem! Hát számoltunk vele? Böjtnek nem aszkézise, ítélete, szenvedése, hidege van, hanem melege. Mert számolhatok vele. Nem csak äz élet határkérdé­seinél, hanem a hétköznapjainál. Közelivé teszi az embert, a napi kérdéseket, a feladatokat. Egy régi-régi székely imaverset idézek a középső soráért, hogy böjti elmélkedésünkben Krisz­tussal számolva közel legyenek a „kik” és a „mik” egyaránt: Ki él, megálgyad Ki hal, nyugosszad, Ki messze, meghozzad, Jézus Urunk Kerál, Idvezlégy! Idvezlégy! D. Korén Emil ÖSSZ-SKANDINÄV KONFERENCIA A skandináv országok egy­házai össz-skandináv konfe­renciát tartanak március első hetében Stockholmban, ame­lyen részt vesznek többek kö­zött az érdekelt országok püs­pökei, kultuszminiszterei és a társadalmi élet más személyei is. Az utóbbi időben ugyanis gazdasági nehézségek miatt akadozott az egyházak együtt­működése Skandináviában és egyéb negatív jelenségek is mutatkoztak. Birkeli oslói evangélikus püspök a várható konferen­ciáról nyilatkozva kijelentet­te, hogy az ökumenikus hely­zet elemzésével kapcsolatban megvizsgálják a skandináv egyházak tagságának a kérdé­sét is az Egyházak Világtaná­csában és a Lutherén is Világ- szövetségben. Mezopotámia és Babilónia A Béke-világtanács közel háromhetes közel-keleti útja október 31—november 2. kö­zött Irakban ért véget. Sok al­kalmunk volt a szolgálatra az ország fővárosában, a Tigris fo'.yó partján fekvő 1 millió lakosú Bagdadban. Amikor Amman ból jövet repülőgépünk leszállt a bag­dadi repülőtéren, nem tud­tam szabadulni attól a gondo­lattól, hogy míg Jordániában olyan földön jártam, ahol Jé­zus is járt, most olyan földre léptem, ahol a Szentírás híradása szerint az embervi­lág bölcsője ringott. A Tigris és az Eufrates foyók között volt valahol „ÉDEN KERT­JE”. 1 Móz 2, 10—14-ben ol­vassuk, hogy „Édenből folyó jött ki a kert megöntözésére és onnét ágazott el és szakadt négy ágra... A negyedik fo­lyó az Eufrates volt”. (Éppen utazásom előtt olvastam egy külföldi hírt, mely szerint egyes tudósok fáradoznak azért, hogy földrajzilag rög­zítsék az Éden-kert helyét...) De erre a területre esett Áb­rahám ősi lakóhelye Ur-Kasz- dim (1 Móz 11, 31) és Hárán is. Innét indult el Ábrahám Isten szavára az „ígéret föld­je felé”. A mai Irak öleli ma­gába a régi Mezopotámiát. Szinte nem lehet nyomon kísérni azt a történelmet, amely az elmúlt 5000 eszten­dő során ezen a földön le­folyt. Kr. e. a 3. évezred má­sodik felében a semita aklcá- dok birodalma virágzott itt. Sarrukini 2350 körül egész Dél-Mezopotámiát egyesítette az akkád birodalomban. Azu­tán jöttek a sémi amoriták, majd e'.ámiak. Ezen a terüle­ten volt Kr. e. 19—14. száza­dokban az óbabiloni biroda­lom, melynek székhelye az ókor egyik leghíresebb városa Babilon (Babel) volt. Kr. e. a 3. évezredben alapított város 1830-tól (Kr. e.) volt a babilo­ni birodalom fővárosa. Az óbabiloni birodalom fejlődé­sének csúcspontját Hammurabi uralma alatt érte el. Az ő ránk maradt törvényei meghatároz­ták a rabszolgatársadalom rendjét. A Kr. e. 9—7. századok­ban a félelmetes Asszír biro­dalom virágzott itt, melynek Ninive volt a fővárosa (Ide nem akart eljönni Jónás!) Azután itt alakította meg az új-babiloni birodalmat Nabo- pa’.asszár. Ebbe a birodalom­ba hurcolta el Nebukadnécár király Kr. e. 587-ben a legyő­zött zsidók felsőbb rétegét, akik csak 538-ban térhettek haza a „babiloni fogság”-ból. Jártak itt a perzsák, majd a görög Nagy Sándor hódította meg ezt a területet. A sze- leukidák uralma alatt (Kr e. 2. század) Babilon városa is leomlott. Ma romváros az Eu­frates keleti partján... Azután egymást váltották itt a népek: a Kr. u. 7. század­ban arabok, a 13. században mongolok, a 17. században tö­rökök jöttek. A 19. század második felében feltárták a Mosul vidéki gazdag olajme- zőket és ettől kezdve a mai Irak az imperialista államok egymással való vetélkedésé­nek tárgya. Különösen az an­golok igyekeztek azt kihasz­nálni. 1921-ben alkotmányos monarchia alakult I. Fejszál király vezetésével. 1958. jú­lius 14-én népi forradalom tört ki, melynek sikere után létrejött az Iraki Köztársa­ság. Azóta többször voltak el­lenforradalmi kísérletek. Az imperialista hatalmak a ma­guk számára akarják Irakot visszaszerezni. Legutoljára néhány hete lepleztek le egy ellenforradalmi megmozdu­lást. A mai Irak Irak ötször akkora, mint Magyarország: 444 442 négy­zetkilométer. Lakóinak száma 9 millió. Egy négyzetkilomé­terre csak 15 fő esik. La­kóinak 75%-a mohamedán vallású arab. Több, mint 1 millió kurd is él itt, akik többszörösen tettek erőfeszí­Szeretetintézményeink A Békéscsabai Szeretetotthon A békéscsabai evangélikus gyülekezetben idén ünnepük az intézményes szeretetszolgálat negyvenéves jubileumát. Négy évtized alatt több árva és gyermekotthon és öregek otthonai segítették, gondozták, ápolták a rászorulókat. A munka az idők folyamán sokat alakult, változott. Mindig megmaradt azonban az egyházközség gondoskodó szeretete a gyenge, vagy elesett tagjai iránt. A jelenlegi szeretetotthon is 1930 óta tölti be ezt a hivatást. A jubileumra kívül és belül teljesen korszerűsítik az épületeket, a berendezéseket. Harminc öreg testvér él itt és öten látják el a gondozói feladatokat. Érdekes kezdeménye­zés időnként az öregek ünnepélyes „vetélkedője”. Ott ki-ki elmondhatja szép élményeit, előadhatja az emlékezetében meg­őrzött verseket, énekeket. A beszámolókat magnetofonszalagra rögzítik, a gyülekezeteknek is bemutatják s mindenütt érdek­lődéssel és meghatottsággal hallgatják. Á jubileumra tekintet­tel, itt fogja tartani tanácskozását az Országos Diakóniai Érte­kezlet tést nagyobb függetlenségü­kért. A keresztyének száma kerek számban 150 000 lehet, melynek nagyobb része orto­dox, de van mintegy 50 000 római katolikus és 5000 pro­testáns is. Területének csak 13—I4°/o-ót művelik (!), főleg az ország szívét képező Mezo­potámiát. Az ország területé­nek 56%-a terméketlen siva­tag vagy félsivatag. A forra­dalom előtt a föld 70%-a kb. 1000 nagybirtokos kezén volt A földreform után is elma­radt mezőgazdasági ország. Az egymást váltogató puccsista kormányok alatt tönkremen­tek a nagyszerű öntözőművek, melynek következtében egye­lőre nem a sivatagot hódítják meg, hanem o sivatag indult el hódító útjára. A jelenlegi államvezetők óriási erőfeszí­téseket tesznek a mezőgazda­ság lábraállításáért és az ipa­rosításért. Számos intézkedést tettek lakóházak, iskolák, kórházak építésére. Két gaz­dasági erőforrása van Irak­nak: az olaj és a datolya. Kőolajtermelése olyan nagy, hogy a tőkés világ olajterme­lésének 11%-át Irak adja. Ar­ról is hallottunk, hogy mint­egy 35 millió (!) dato'.yapál- mafáról évente 2,5 millió má­zsa datolyát szednek le. Ügy mondták, hogy 350 (!) fajta datolyapálmájuk van. Jártunk olyan pálmaerdőkben, hogy azt hittük: a mesék világában járunk! Mindehhez hozzátartozik az is, hogy az átlagos életkor még mindig csak 30 év (!). Igen nagy a csecsemőhalan­dóság. Az orvosi ellátottság is rossz. Bagdadban csodálatos keleti szőnyegeket és ötvösmunká­kat láttunk. A város közép­pontjában monumentális em­lékmű áll: az Ismeretlen Ka­tona szobra. A Tigris két partját 6 nagy híd köti össze. Külvárosi nyomortanyákon a munkanélküliek ezrei tengőd­nek. A belvárosi utcákon áru­sok kuporognak és kínálják fennhangon a „pácsá”-t, amely bárány lábból és fejből készül Baráti találkozások A Béke-világtanács delegá­ciója szorgos munkát végzett Bagdadban is. Itt elsősorban a haladó erőket kerestük fel. A haladó erők 10—20 évvel ezelőtt jelentős súlyt képez­tek. De nagyon sokat kellett szenvedniük még 1958, tehát a forradalom után is. Sokan a«®» ták életüket a haladásért, Sok százat végeztek ki közü­lük. Izraelnek az arab orszá­gok elleni agressziója követ­keztében jelentősen megválto­zott a helyzet. Irak az eddigi­nél sokkal jobban támaszko­dik a szocialista országokra és igényli segítségüket. Ennek következtében az utolsó 3 esz­tendőben a haladó erők újra akcióba léptek. Ennek ellené­re nem könnyű még ma sem a helyzetük. Volt alkalmunk hosszú be­szélgetésekre a békemozgalom, a szakszervezetek és a külön­böző politikai pártok képvi­selőivel. Külön fogadott bennünket az uralmon levő Bath Párt vezetősége. Az elnöki palotában vendé­gei lehettünk Ahmed Hassan el BAKR elnöknek. A korábbi királyi palotában székelő el­nök melegen érdeklődött a magyar nép, a magyar béke­mozgalom és egyházaink munkája iránt. Irakban — mivel távolabb esik az arab—izraeli fronttól és menekülttáborai sincsenek — nem éreztük azt a háborús hangulatot, amit Egyiptom­ban, Szíriában és Jordániá­ban tapasztaltunk. Nem fejezhetem be iraki ri­portomat anélkül, hogy meg ne említsek egy kedves talál­kozást a Bagdad Hotelben. Egyik este rendkívül fárad­tan érkeztem az egész napi tárgyalások után szálláshe­lyünkre. Este 11 óra lehetett. A Hotel halijában Bolla Ár­pád dunakeszi lelkészünk jött felém. Kiderült, hogy a bag­dadi Nemzetközi Vásár ma­gyar pavilonjának világítá­sát ő tervezte és kivitelezte. Így került Bagdadba. Közös volt az örömünk, hogy a Tig­ris folyó partján találkozhat­tunk. Mint megtudtam, fele­sége révén az Evangélikus Élet hasábjairól értesült bag­dadi utamról. Addig keresett, míg megtalált a Bagdad Ho­telben. Volt miről beszélnünk! November 4-én érkeztem haza. Szép volt a Nílus, a Jor­dán, a Tigris, de a Duna szebb! Szép volt Kairó, Khartoum, Amman, Damasz­kusz és Bagdad, de Budapest szebb! Csak lenne már béke Kairóban, Ammanban és Da- maszkuszban is! Igazságos bé­ke! És lenne elég kenyerük! És tűnnének már el a mene­külttáborok! D. Káldy Zoltán Az Ökumenikus Tanács Elnökségének ülése A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnök­sége február 10-én dr. Bartha Tibor református püspök, a Ta­nács elnökének vezetésével ülést tartott. Az ülésen dr. Bartha Tibor, a Keresztyén Békekonferencia alelnöke ismertette a KBK vezetőinek közelmúltban tartott moszkvai értekezletét, amely a KBK soron következő tanácsko­zásainak és feladatainak előkészítésével foglalkozott Az elnökség meghallgatta D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök, az ökumenikus Tanács alelnöke beszámolóját az Euró­pai Egyházak Konferenciája következő nagygyűlésének ( Ny- borg VI.” 1971. ápr. 26—máj. 3.) előkészítésével foglalkozó bi­zottság magyarországi ülésének tervéről. Az előkészítő ülésre a tervek szerint a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghívása alapján ápriüs 13—17. napjain kerül sor Siófokon. Az elnökség úgy határozott, hogy magyar ökumenikus tanul­mányi bizottságot hoz létre azzal a feladattal, hogy Nyborg VL tartalmi előkészítésével kapcsolatban készítse el a Magyaro-- szági Egyházak ökumenikus Tanácsa tr.gegyházainak hozzá­szólását az EEK ápriüsban hazánkban ülésező előkészítő bizott­sága számára. Határozatot hozott továbbá az elnökség operatív bizottság létesítéséről, amelynek feladata a siófoki tanácskozás megszervezése és lebonyolítása. Az elnökség felkérte D. dr. Ottlyk Ernő püspököt, aki az EEK alelnöke, a magyarországi előkészítő üléssel foglalkozó magyar ökumenikus bizottságok munkájának vezetésére. Végül az elnökség dr. Pálfy Miklós ökumenikus főtitkár be­számolóját hallgatta meg az Egyházak Világtanácsa Montreux- ban rendezett fejlesztési konferenciájáról, amely a fejlődésben elmaradt országoknak nyújtandó segélyek kérdésével foglalko­zott, valamint a frankfurti ökumenikus Központ által Herre- nalbban megrendezett tanácskozásról, amely az ökumenikus t,1 nácsok működésének kérdését vizsgálta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom