Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-22 / 8. szám

«*»• hogy megtartassál a világ általa ” János 3, 17 Isten teremtett világa iránti örök szeretete hangzik ebben az igében. De nem általánosságban, hanem jelzn világunknak, ne­künk szól, ma elő hús-vér embereknek. Itt élünk, adott helyen, a 20. században, konkrét történelmi helyzetben, valóságos gon­dok és örömök között. Életünket, munkánkat, feladatainkat mai tények határozzák meg. Gyermekeinket itt neveljük, terveinket itt akarjuk valóra váltani. Itt követjük el bűneinket, melyeket látható, felmérhető események mutatnak és bűnbánatunknak is itt kell gyakorlati formát kapnia. 3 milliárd ember forrongó világában harcolunk a boldogságért, de csak szűk egyharmad- nak jutnak ki ehhez az elemi feltételek. A tudomány és tech­nika hihetetlenül fejlett világában élünk, ahol azonban az em­ber erkölcsi fejlődése nem volt ilyen gyors ütemű. Nem nőtt fel olyan nagyra, hogy a kezében levő félelmetes eredményeket és lehetőségeket az egész világ számára emberségesen és igaz­ságosan gyümölcsöztesse. Ebből következően súlyos válságok és igazságtalanságok jelzik a mai emberiség helyzetét. A tudo­mányos, gazdasági és katonai hatalom embertelen alkalmazása megszülte a Közel- és a Távol-Kelet háborúit, mesterségesen népeket ugraszt egymás ellen, állandósítja 2 milliárd ember éhezését. Míg a világ egyik felén mesés vagyonok születése j •"si az idő múlását, a másik felén másodpercenként egy-egy éhha­lott. Ahogyan egy mai költő mondja: „pusztít az aránytalan jó­lét". Olyan világban élünk, ahol újra kell tanulnunk a törté­nelmet. Jelentkezik az a „harmadik világ”, amelyik a legutóbbi időkig a fehér civilizációnak kizsákmányoltja, vagy gyámolí­tottja volt. Egyenrangú partner akar lenni, nem tűr tovább maga fölött gyámkodást. Történelmi erővé izmosodott a színes népek öntudata és készek fegyverrel kicsikarni egyetemes em­beri jogaikat. Sorsdöntő kérdéssé vált az egész világ számára a faji kérdés tisztázása. De nézzük a vésztjósló tények mellett világunk biztató való­ságait is! A romboló erők mellett jelen van az igazságos új rendért fáradozók tábora is. Akiknek Vúther szerint „nemcsak a saját lisztesládájukig ér el a gondolatuk”, nemcsak a saját békéjük fontos, nemcsak a saját bőrükön érzett igazságtalanság fáj, nemcsak a saját megalázottságuk háborít fel. Áldozatot vál­lalnak, harcot kezdenek az igazságért. Odaállnak, ahol szolgálni kell tudással, anyagiakkal, politikával, hogy a mai világ kínjai ne az emberi nem agonizálását jelentsék, hanem az újjászü­letés vajúdását. Ebbe a világba jön ma Jézus a megtartás evangéliumával Istennek erre a világra teremtett gyermekeit keresi. Itt akarja valóra váltani Isten szándékát. Isten nem akarja teremtményei­nek vesztét. Makacsul ragasz'todik a bűn hatalmának lerontá­sához. Előfeltétel nélkül hív örök életre szóló közösségre ön­magával. Jézus áldozatáért igaznak nyilvánít, elveszi a bűn kö­vetkezményeit. Ez nekünk örök életet, üdvösséget jelent. Jézus igy szólít meg: kövess engem. A szó legszorosabb érielmében szabad ezt értenünk. Bejárhatjuk azt az utat, amit 6. Emberi létből halálon át az örök életbe. Ez a megtariaiis evangéliumá­nak summája. De nemcsak a lélek ügye, hanem az egész em­beré. Jézus mentő szeretete az egész embert öléli át testestől lel­kestől. Nemcsak az örök életről van mondanivalója, nemcsak ott, az örök életben akar az embereknek békességet, boldogsá­got adni, hanem már itt ebben a világban is. Az egyház a legutóbbi időkig ezzel a felhívással hirdette az evangéliumot: kötelezd el magad Jézusnak, dönis Jézus mel­lett. Napjainkban Isten egyre világosabbá teszi, hogy ez egy­úttal az ember melletti döntés is. Mi keresztyének nem arra vagyunk elhivatva, hogy az egyháznak szolgíljunhanem az egyház arra van elhivatva, hogy a világnak szolgáljon. Lehet, sokak számára ez még nagyon idegenül hangzik, az egyház és a keresztyén ember küldetéséről alkotott régebbi nézeteket nem könnyű revideálni, régi érzelmektől nehéz elszakadni, de be kell látnunk, hogy Jézus ma igy vezet. Ma, amikor az ember fizikai létének megtartásáról van szó, az emberiség együttes pusztulásának, vagy boldogulásának az alternatívája áll fenn, különösen is az emberi élet tisztcletben- tartására, igazságos jogaira, méltóságára tereli a figyelmet és ezekben határozza meg a szolgálat területét. Képtelen gög, vagy naivság persze azt gondolni, hogy a világ minden gondját-baját a keresztyének fogják megoldani. Nem is csak az ő feladatuk. Ez közös ügy, minden ember egyformán elkötelezett. Isten teremtési rendje a kultúrparancs szerint. Is­ten odaadta ezt az egész teremtett világot az embernek, hogy használja, uralkodjék rajta. Mindent megkapott az ember, ami csak itt létezik. Használja, keresse, kutassa a törvényeit. Fe­dezze fel az energiáit és állítsa a szolgálatába. Építse ki saját magának megfelelően. Alakítsa tetszése szerint. Szálljon a föld mélyébe vagy lépjen ki a világűrbe. Variálja, formálja, hasz­nálja fel az értelmét, tehetségét az uralkodásra, minden az övé. Csak egyetlen kivétel van. Az szent, azt kiemelte Isten, azon uralkodni nem szabad. Az ember maga nincs az uralom alá en­gedve. Csak egyenrangú partner lehet. Egymás segítő szolgála­tára rendelt bennünket Isten. A kultúrparancs csak ezt engedi meg. A kultúrparancs nem letiprás, hanem az egyetemes emberi élet fenntartásának a parancsa. A világ mindannyiunké, ahá­nyon csak élünk rajta. Arra való, hogy embermódra, egyforma lehetősegekkel kötelességekkel és jogokkal éljünk rajta. Együtt élvezzük a jó eredmények örömét, a munka gyümölcsét, a fej­lődés hálásait. Ebben a munkában keresztyének, nem keresz­tyének együtt vannak, együtt kell hogy munkálkodjanak. Ugyanúgy együtt kell lenniük azokban az erőfeszítésekben, amelyek <if ember elleni bűnök visszaszorítására irányulnak. Isten meg akarja tartani ezt a világot. Az örök élet evangéliuma nekünk ma itt szólal meg, és itt akar realitássá válni, új utat kezdett társadalomban. Tudjunk hálát adni minden jóért, cmi itt történik, pedig sok történik, mindnyájunk közös érdekében, a közös gondok megoldásához pedig adjuk hozzá a magunk szerény szolgálatát. Részletek Baranyai Tamás rádióban elhangzott igehirdeté­séből. ______________________ „Ö NTUDATOS KERESZTYÉNEK” Az egyház „politikai diakó- niája” azt jelenti, hogy az egyháztagoknak aktívizálódni- ©k kell a közéletben. S mivel a közéletben való forgolódás csak pártokon belül lehetséges, j,éppen az öntudatos keresz­tyéneknek” ettől sem szabad visszariadniok. A „Nincs más evangélium” hitvalló csoport íhessen-nassaui elnöke, Rudolf Bäumler lelkész jelentette ezt ki egy Frankfurtban tartott előadásban. A mozgalom célját egyéb­ként abban jelölte meg, hogy a bibliai hitben állhatatos gyülekezeti tagokat bátor bi­zonyságtételre nevelj és hogy ezt a bizonyságtételüket hite­lessé is tegyék a világ szemé­ben minujnnapi magatartá­sukkal. Br. Beste püspök nyilatkozata magyarországi látogatásáról Dr. Niklot Beste, a közel egymillió egyháztagot szám­láló mecklenburgi tartományi egyház püspöke egyházunk meghívására február 3. és 10. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Hazautazása előtt lapunk munkatársa fel­kereste a püspököt, aki az alábbi nyilatkozatot tette. — A Német Demokratikus Köztársaság egyházainak püs­pökei közül másodikként ve­hettem fel hivatalosan a kap­csolatot a magyar evangélikus egyházzal. A Lutheránus Vi- Vószövetség keretében, továb­bi más nemzetközi konferen­ciákon természetesen már fel­vettem a kapcsolatot az itteni egyházi vezetőség több tagjá­val, most azonban alkalom ny’lott arra, hogy ezt elmélyít­sük és kiszélesítsük. D. dr. Ottlyk Ernő püspök mír 1967. év végén, a reformációi jubile­um ünnepségei idején Schwc- rinben járt és személyesen hí­vott, ezt pedig megerősítette írásban D. Káldy Zoltán püs­pök s ezekben a napokban az elgondolás realizálódhatott. Az európai szocialista államok területén élő egyházak között a magyar evangélikus egyház az első, amelyet hivatalosan mind a mecklenburgi egyház, mind a Német Demokratikus Köztársaság Egyesült Evangé­likus-Lutheránus Egyházai képviseletében látogattam meg. További kérdésre a püspök így folytatta: — A látogatás eredménye sokkal több, mint eredetileg vártam. Testvéri, meleg fogad­tatásban részesültem, egyhá­zuk felelős vezetőivel mélyre­ható beszélgetéseket folytat­hattam. A gazdag, de nem túl­zsúfolt program keretében ta­lálkoztam és elbeszélgethettem 120'ágasokkal, laikusokkal, gyülekezeti tagokkal és közben legalább részben megismerhet­tem egyházuk teológiai alap- magatartását, miközben felfi­gyelhettem néhány magyaror­szági jellegzetességre, amelyek számunkra odahaza gazdag ta­nulságul szolgálhatnak. Na­gyon fontosnak tartom, hogy az új esperes, Nagy István, beiktatásán Tatán, azután a budavári gyülekezet templo­mában az istentiszteleten és a Deák téri szeretetvendégségen gyülekezetekkel is találkozhat­tam és azokhoz szólhattam. A programban kiemelkedő volt még a budapesti lelkészekkel való találkozás, amely alka­lommal előadásom után a lel­készek részéről egész sor ér­dekes kérdés hangzott el. Ezek részben az NDK lutheránus egyházaira, a három egyesült lutheránus egyházra és vala­mennyi egyház múlt évben alakult szövetségére is vonat­kozott. — Látogatást tettem — mondta a püspök — a Némát Demokratikus Köztársaság nagykövetségén, és püspökeik társaságában hosszú beszélge­tésre fogadott az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyet­tese, Miklós Imre úr. A szívé­lyesen lefolyt beszélgetés fő témája az volt: milyen legyen az egyház magatartása egy nem-keresztyén államban s en­nek során hangsúlyoztam, hogy ilyen helyzetben mind az ál­lam, mind az egyház részéről kölcsönös türelemre van szük­ség. A nyilatkozat befejezéséül ír. Beste püspök hangsúlyozta, hogy az egyházak azonos fel­adatok elölt állnak, ezért nagy jelentőségű, hogyha közelebb kerülnek egymáshoz, különö­sen akkor, ka azonos a hitval­lásuk. Nagyon örülne annak, ha több tagból álló magyar evangélikus küldöttség adná vissza mostani látogatását és ezzel is ápolnák egymás között a közösséget. Ezzel erősödnék a Jézus Krisztushoz való kö­töttség ereje is, de az az elkö­telezettség is, amellyel az egy­házak a mai emberiség felé felelősséggel tartoznak. Így valósulhat meg a Lutheránus Világszövets ég idei ne «gyűlé­sének az alapvető gondolata is: „Magunk részéről mindig ké­szek vagyunk arra, hogy Euró­pa népeinek javára, hasznára együttmunkálkodjunk Jézus Krisztus egyházaival.” Egyházunk kedves vendégé­ről csak annyit, hogy 69 éves, hét gyermeke, 18 unokája van és 1913 óta áll a mecklenburgi egyház élén. Rendkívül sze­rény, szívélyes modorú em­ber, aki már az első naptól kezdve otthon érezte magát közöttünk. Többször is kifejez­te háláját és örömét meghívása és a fogadtatás fölött AZ ISTEN SZERETET 1 János 4, 8 Szíve merő seb, teste merő betegség, temetőférgek várták, hogy temess éle. Sátán szaggatta, ütötte le, emberek csalták holtra, érdes, goromba élet halálra csiholta. ANGOL NYELVŰ TELJES BIBLIA Modem angod nyelven je­lenik meg még ebben az év­ben a teljes Biblia, miután az Üjlestámentom már 1961-ben mai angol köznyelvű fordítás­ban megjelent. Az angol nyelvterület összes nemkatoli­kus egyházai résztvesznek az új fordítás elkészítésében. NEMKÍVÁNATOS hitoktatók Fejében fagy, ajka hörög már, lelkében vastagon hamu; ó, van-e varázs-szó bűvös dallamú? „Szeretet” — jutott eszébe, ■— kisgyermekkor, anyakéz a lágy, simogató — „Jöjj hát, hajolj le rám te szó!” Az essen i Krupp művek „nemkívánatos” elemnek mi­nősítette Otto Seeber lelkészt, alti a cég kereskedelmi isko­lájának a hitoktatója volt. A cég közölte az illetékes egy­házi hatóságokkal, hogy a hit­oktató nem taníthat többé a cég iskolájában, mert szolidá­ris volt a tanoncokkal és diák­kokkal, akik nyilvánosan bí­rálták az iskolában uralkodó állapotokat. S ím, kettéhasadt az ég, felderült valami csuda-ragyogás, lerogyott, mint a megrendített Tamás, érezte, .hogy hatalma már halálnak rajta nincsen. ,Jöjj szeretet!” — szólt, és lejött az Isten. Csla István FOKOZÖDIK A RADIÓAKTTVITAS A Feltámadott nyomában Részlet Nagy István esperes székfoglalójából Megyek a Feltámadott nyo­mában, aki időileg a mában, területileg a szocializmust épí­tő hazánkban, gyülekezeteink­ben megy előttünk. A Feltámadott igéjének hir­detésére küldte el tanítvá­nyait. Ez az ige mindig életet- formáló, megújító ige. Az élő Ür maga cselekszik a keresz­tyének által. Keresztyénnek lenni nem csupán azt jelenti: elfogadni vallásos értelemben, amit Jézus értünk cselekedett, (Rechtfertigung), hanem azt is jelenti, hogy cselekedjek a szeretetnek azt a szolgálatát, aminek cselekvésére Urunk elkötelezett minket. (Heili­gung) Lezárult az a korszak, ami­kor a keresztyénség a társa­dalom fundamentuma és csúcspontja volt. A keresz- tyénságnek ma saját magát, hivatását és küldetését „a ré­gi hit” zsinórmértéke szerint újra kell megérteni és értel­mezni, hogy az egyház mon­danivalóját és cselekvését a modern világ is megérthesse. Az egyház állandó reformá­cióból áll. Amikor a körülötte végbement történelmi és tár­sadalmi átalakulások hatást gyakorolnák rá. olyan módon, hogy közben szolgálati for­máját megváltoztatja és ala­kítja, azt azért cselekszi, hogy új formákon keresztül juttas­sa el Isten szeretetének öröm­hírét a mai emberhez. Az egy­háznak, lelkészeknek és a gyülekezeteknek a mi mai társadalmunkban kell tovább­adni az irgalmas Istenről és az irgalmas, a másik javáért munkálkodó felebarátról szó­ló bizonyságtételt. A keresz­tyén ember Istenhez kötött hitével igenli és támogatja, védi a kialakuló új, a régivel szemben jobb, igazságosabb társadalmi rendet. Az egyház­nak az élő Jézus Krisztushoz kötött életfolytatásával kell megbizonyítani, hogy az egy­ház nem a konzerváló erők támasza. Az egyháznak, lelkészeknek és presbitereknek fel kell szá­molni „a tegnap társadalmá­hoz” fűződő megkötöttsége­ket, hogy szolgálatunkat és küldetésünket szeretett ha­zánkban hitelt érdemlően és igazán betölthessük. Isten igéjét itt és most kell hirdetnünk. Nincs időtlen, kortól, helytől, adottságoktól elvonatkoztatott ember, de ugyanúgy nincs valami el­vont, örök és változhatatlan igazságokról szóló igehirdetés sem. Az igehirdetés nem va­lami elvont, csendes elmélke­dés „a lélek magaslatain”. Az igehirdetésnek minden gátlás nélkül szembe kell nézni ko­runk döntő kérdéseivel, a mai embert érintő minden prob­lémával. Az emberi lét sokré­tű valóságához kétségkívül hozzátartozik a politikai, tár­sadalmi kérdés éppen úgy, mint az egyéni erkölcs és az egész emberiséget érintő gaz­dasági kérdések sokasága. Az Élőnek mondanivalója van a békéről, a faji kérdésről és társadalmi együttélésről. Igehirdetésünknek prófétai igehirdetésnek kell lenni. A prófétai igehirdetés megköve­teli a történelem analízisét, s az adott történelmi helyzet­ben adja tovább Isten eliga­zító üzenetét. A prófétai ige­hirdetés ideje a történelmi ma. A prófétai küldetés min­dig meghatározott időben és helyzetben való küldetés. Is­ten minden korban az ak­tuális kérdésekkel kapcsolat­ban szólaltatja meg igéjét. Az igehirdetőnek Istennek a tör­ténelemben épített új útját kell meghirdetni, s népét ezen az új úton járni tanítani! A keresztyén ember szolgá­ló szeretetével követned a Feltámadottat, aki közöttünk jár. Urától a szolgálatra való felhívást kapta. Ez a szolgálat a körülöttünk levő társadalom­ban való szolgálat olyan be­csületesen és lelkiismeretesen, mint akik tudják, Uruknak kell majd szolgálatukról szá­mot adni. A keresztyének, akik hirdetik vagy hallgatják az igét keresztyén életfolyta­tásukkal arról az élő Űrről tesznek bizonyságot, akiről rágalom lenne azt állítani, hogy nem volt .szolidáris kora emberével, nem vette magára kortársainak minden kérdé­sét és nyomorúságát a segítő szeretet indulatával. A szolgáló szeretet soha nem személyválogató. Távol áll tőle minden nacionalista és soviniszta önzés, de ugyan­akkor idegen számára az ön- érdekhajhászó kozmopolitiz- mus is. A szolgáló szeretet nem nézi csak a maga hasz­nát, hanem a másokét is. Nem csupán magával van .elfoglal­va, hanem mások gondja, könnye vagy fájdalma arra serkenti, hogy munkálkodjon azon, hogy minden emberar­con a mosoly és öröm fénye, napsugara ragyogjon. A szol­gáló szeretet segíti átalakulni a tegnap világából még ma is kísértő egyéni nyereséget és hasznot hajszoló embert a kö­zös társadalmi tulajdont meg­becsülő és a közösség érde­keit szem előtt tartó emberré. Követem a Feltámadottat, aki szeretetét az egész terem­tett világra kiárasztotta. Az egyház nem intézmény, az egyház „nép” a történelem­ben. Az egyház az Isten népe, Krisztus „teste”. „A Krisztus teste nem a világból van, de a világban van. A Krisztus gyülekezete az új emberiség kezdete, s ezért sokoldalú vo­natkozásban van az egész emberiséggel. Ahogyan .Krisz­tus nem csupán Isten népé­hez, hanem az egész világhoz jött, ugyanúgy az egyház sem tagadhatja meg a világért va­ló szolgálatot. Alapjában véve az egyház népekből tevődik össze és a népekért él.” (Trill- haas) Az egyház soha nem él­het abban a tévedésben, hogy el kell különíteni magát a „go­nosz világtól”. Az egyház, gyülekezeteink, keresztyénsé- günk jövője azon áll vagy bu­kik, hogy megtanul világhoz küldött és a világért élő egy­ház lenni és a „másikért” él­ni, vagy mint haszontalan sót dobja el Ura és létrehívója. Azok a keresztyének, akik hivatásukat így akarják be­tölteni, soha nem mondhat­ják: Én már végérvényesen megállapítottam és meghatá­roztam ki az én felebarátom, A keresztyéneknek újra és új­ra azon kell fáradozni, hogy felismerjék, ki a „másik” a felebarát, akinek szolgálatára, felelősségteljes munkájára szüksége van. Ezek mindig mások és mások. Tegnap a koncentrációs táborok fog­lyai, ma Vietnam békére és szabadságra törekvő népének gyermekei, Brazília és a Har­madik Világ éhező tömegei stb. Az az egyház, s azok a ke­resztyének, akik másokért akarnak élni, képesek min­dig megújulttá és mássá len­ni. A szolgáló egyház számára a napirendet a környező világ állítja fel. Jézus Krisztusra mutató mondat ez! ö kizáró­lag az emberért élt, s neki szolgált segítő szeretetével ott és akkor, amikor nyomorú­sággal, betegséggel, bűnnel ta­lálkozott. Abban a helyzetben, azon a helyen, ahol szolgála­tára szoruló emberek voltak, mindig volt ideje, szíve meg­állni. Jézus tudta mindig mi­vel és miért kell a másik szolgálatára lenni. Mindig új helyzetekben kellett eldönte­nie, milyen szolgálatot vár­nak Tőle, s kell neki elvégez­nie. Ugyanez érvényes ma reánk is! A Szentlélek által újjászült keresztyéneknek egész életükkel a másik javát kell munkálni. De hogv ennek a segítésnek mi a formája, a lényege és tartalma, azt nem lehet bibliai citátumokkal előre meghatározni, hanem minden helyzetben fel kell ismerni naponként azt, ami a mi szolgálatunkra vár, s na­ponként kell újra, meg újra a cselekvés módja után Is kérdeznünk. A földi légkör rádióaktívi- tása és rádióaktív anyagok le­csapódása jelentősen megnőtt az elmúlt két esztendőben. Az Egyesült Nemzetek Szövetsé­gének a jelentése arra vezeti vissza ezt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság és Franciaor­szág számos földfeletti atom­bomba-kísérletet hajtott végre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom