Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-27 / 52. szám

Ahol a csoda történt — ma Karácsony estéjén a legtöbb családban elhangzik Betlehem neve is. A város, ahol a csoda történt, az ország, amely az Ígéret Földje lett, úgy merül fel az emberek képzeletében, mint áhítat tárgya. Pedig a va­lóság tüstént szétoszlatja az áhítat megszépítő ködét. Nem rombolja lé hitünket, sőt meg­erősíti annak történetiségét. Reális képet ad arról a földről, amelyen a nagy realitás: Jézus Krisztus születése, halála és feltámadása történt. * Egy nemrég hazaérkezett szemtanú szerint az egykor csendes betlehemi utcákon ma szédítő a színek és szagok kü­lönös orgiája. Narancs- és ba­nánhegyek, zöldpaprika, para­dicsom, tengeri kagyló, milli­árdnyi légy, szamárháton lo­vagló férfiak. Utcai árusok és koldusok százai. Trachomások, szélütöttek, süketnémák, elbo­rult elméjűek nyújtják nyitott tenyerüket a jobb ruhájú ide­genek felé, s kérnek, követel­nek a legkülönfélébb nyelve­ken pénzt és kenyeret. Ahol Jézus egykor megszü­letett, ott ma is koldusok szá­zai éheznek a földi kenyér és az Élet Kenyere után. Vessnük egy pillantást a Jé­zus születése óta eltelt Palesz­tinái múlt mérföldköveire, és lássuk meg a bibliai csodák hazáját — ma. * Fájdalmas a múlt, amelyben a „választott nép” göröngyös útja vezetett. Hamar valóra- váltak Jézus szavai (Luk. 19, 43—44). Mivel népe nem is­merte fel „meglátogatása ide­jét”, ellenségei körülvették, vá­rosait lerombolták. Jeruzsá­lemben kő kövön nem maradt. A K. u. 70-ben elpusztult fővá­rosban csak két emberöltő után kezd új, római település kialakulni: az „Aelia Capito­lina” kolóniája. A császárok kíméletlenül vérbe fojtanak minden ellenállást, majd po­gány szentélyeket emelnek az egykori zsidó és keresztyén szent helyeken. Palesztina a szíriai tartomány egy része lesz, római, majd arab lakosok­kal. A maradék zsidóságnak új hazát kellett keresnie. Zöme Keletre vándorolj. Akik mégis itt maradtak, elgyengültek, sőt eltűntek ,amikor a Római Biro­dalom keresztyénné vált. Theo­dosius császár alatt keresztyén föld lett Palesztina. A kegye­let ekkor rendezi be az első kultuszhelyeket — most már fényes gazdagsággal — Betle­hemben, Názáretben és Jeru­zsálemben. Az izlám 7. századi fegyve­res hódításainak nemcsak a zsidó és keresztyén kultikus helyek estek áldozatul, hanem az erősödni kezdő keresztyén gyülekezetek is. Az ország mo- hammedán uralom alól való felszabadítását a 11—13. száza­di pápai kezdeményezésre tűz­te ki célul az európai keresz- tyénség. E keresztes-hadjára­toknak a hajtóereje azonban inkább az volt, hogy az egy­házi és feudális vezetők e kalandos vállalkozással le­vezessék a nyugat-európai job­bágyparasztság tömegeinek elégedetlenségét, a kisebb ne­mesek és lovagok újabb földe­ket szerezhessenek, Nyugat pedig kiterjeszthesse hatal­mát újabb vazallus államok megszerzésével, — nem utolsó­sorban Bizáncnak Róma fenn­hatósága alá vonásával. A keresztes háborúk borzal­mas pusztítást vittek végbe a szent helyeken. Amit elfoglal­tak az izlám területeiből, azt újra meg újra támadták a szeldzsuk-törökök. Ismert tény, hogy az ötödik hadjáratban II. Endre magyar királyunk is részt vett. A szüntelen feszültségben és túlnyomórészt harci helyzetben elő palasztinai nép soraiban a középkorban már elenyésző volt a zsidó lakosság száma. Egy utazó 1170-ben csak 1140 zsidót talál itt, egy író pedig arról tudósít 1267-ből, hogy Je­ruzsálemben mindössze két zsidó család él, mint festő-má­. l Névbe rejtett ádventi titok Nagy Király 722. ének. így szólítja meg ádventi éne­künk utolsó verse Jézust. Az evangéliumok szerint Jé­zust gyakran nevezték király­nak. Nem sokkal születése után így nevezték öt a nap­keleti bölcsek (Mt 2,2). Mikor ünnepélyesen vonult be Jeru­zsálembe, tanítványai arra em­lékeztek, hogy már Zakariás próféta így jövendölt felőle: íme, jön hozzád Királyod. El­lenségei pedig éppen azért kí­vánták halálát, mert Ö elfo­gadta, hogy királyként tisztel­jék (Ján 19, 21). A tanítványok tiszteletének és ellenségei gyű­löletének forrása ugyanaz: Iz­raelben Istent nevezték örök­kévaló nagy királynak (Zsolt 10, 16). Ellenségei úgy tartot­ták, hogy Jézus jogtalanul bi­torolja ezt a nevet és ezzel Istent káromolja. Tanítványai számára azonban örömhír volt ez: Jézusban az örökkévaló Ki­rály, Isten maga jött el az em­berhez. A Nagy Királyról szóló ige Isten királyi uralmának pró­féciája. Jézus születéséből és egész életéből azonban azt láthatjuk, hogy ö nem igényelt magának királyi pompát, gazdagságot, hanem vállalta az egyszerű em­ber szürke, hétköznapi életét, annak minden gondjával-bajá- val együtt. Jézus királyságából azt tudjuk meg, hogy Isten szo­lidáris az emberrel, azaz meg­érti az embert úgy, ahogyan itt a földön éL A királyok a tör­ténelem folyamán egyre job­ban elszakadtak az embertől, de ez a Nagy Király egyre kö­zelebb került hozzánk. A történelem királyai azzal igyekeztek bizosítani uralmu­kat, hogy háborúkat viseltek, ellenségeiket és saját népüket pusztították. Sötét, véres út a királyok útja az emberiség történelmén keresztül. Jézus királysága azonban nem ilyen királyság (Ján 18, 36). Tőle azt tudjuk meg, hogy Isten király­sága önfeláldozó szeretet. Jé­zus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hánem, hogy Ö szolgáljon, önmagát feláldozva, ítéletet jelent ez mindazok fe­lett, akik embereket feláldozva uralkodtak vagy uralkodnak. De vigasztalás és örömhír ne­künk, mert így értjük meg, hogy a karácsonyi angyali ének Isten királyi uralmáról szól: Dicsőség a magasságban Isten­nek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat! Ennek az örömhírnek hor­dozói vagyunk az emberek kö­zött. Akik Isten királyi ural­mát erőszakkal, keresztes há­borúkkal akarták, vagy akar­ják terjeszteni a világban, ön­zésükről, hatalomvágyukról és gonoszságukról tesznek bizony­ságot. Mert Isten királyi ural­mát terjeszteni mást jelent. Azt jelenti: szeretettel szolgál­ni minden embernek. Ez Jézus tanítványainak feladata, azoké, akik értik Isten törvényét, aka­ratát, mert Jézustól megtanul­ták, hogy a törvény betöltése a szeretet. Ezért hívjuk énekünkben ma is a Nagy Királyt, aki a szere- tetet hozza nekünk. Muntag Andor zoló. Utóbb mégis több család települt vissza hazájába, Babi­lóniától egész Portugáliáig, s felépítették réei zsinagógáju­kat egy rabbikollégiummal együtt. Jézus szülőföldjét 1517-ben a török birodalom kebelezte be. A kereken 400 éves uralom alatt nehéz helyzetben élt az ország. Zsidósága a 19. század elején 12 000, 1880-ban 35 000 fő volt. Ekkor indult meg a cá­ri Oroszország pogromjainak a hatására az első bevándorlási hullám. Azután megszületett a cionizmus jelszava és egyre so­vinisztább mozgalma. Herzl Ti­vadar budapesti születésű oszt­rák újságíró 1897-es bázeli első cionista világkongresszusa egy zsidó nemzeti állam létesítését tűzte ki célul. Amikor Anglia 1917-ben elfoglalta a törököktől Palesztinát, a híres Balfour- deklarációban nemzeti otthont ígért a zsidóságnak. Amikor azonban megkapta a népszö­vetségi mandátumot Palesztina felett, bebizonyosodott, hogy ígérete csak politikai eszköz az „oszd meg és uralkodj” elvé­nek érvényesítésére. Saját „rendfenntartó” szerepét min­dig azzal igazolta, hogy egy­másnak ugrasztottá a zsidó és arab népeket. * Azonban nemcsak a múltja, hanem a jelene is fájdalmas a biliai csodák területén élő zsi­dó és arab népeknek. A hitleri idők borzalmai után a 2. világ­háború végén új helyzet állt elő. Az angol mandátum meg­szűnésével az Egyesült Nemze­tek Szervezete vette kezébe a Palesztinái kérdés rendezését. 1948-ban kikiáltották a függet­len Izrael államot. Zsidó lakos­sága ekkor 657 000 főt tett ki, — de az arabok ennél jóval többen voltak. A köztársaság megalakulásának hírére 700 000 arab hagyta el hazáját. Ez a tény önmagában hordta a há­ború csíráit. A súlyos harci cselekmények még abban az évben ki is robbantak. Az ak­kor, majd az emlékezetes 1967- es izraeli agresszió idején el­foglalt területekről eddig ösz- szesen mintegy 2 millió arab menekült a szomszédos arab államok területére és él ott — mint tudjuk menekülttáborok sátraiban összezsúfolva. Békés karácsonyi ünnepein­ken lehetetlen nem gondol­nunk arra, hogy Jézus szülő­földje ma a földkerekség egyik legnyugtalanabb pontja. Az 1948-as fegyverszünet kettéosz­totta Jeruzsálemet, a hajdani fővárost. Az Óváros Jordániá­hoz, az Újváros Izraelhez ke­rült. Az ország tényleges köz­pontja így Tel Aviv lett, amely­nek óváros-magva a bibliai Joppé vagy Jaffa. A Nílus és a Tigris folyók közötti ősi területen ma 41 mil­lió arab és nem egészen 2 mil­lió — de az imperialista hatal­mak által támogatót — zsidó lakosság él. Ez a megoszlás is önmagában hordja a jövő sú­lyos konfliktusainak a csíráit. Nem tudjuk, mennyi meg­próbáltatás vár még Palesztina sokat szenvedett népeire. Egy azonban bizonyos. Amikor a karácsonyi örömhírre megkon- dulnak a Jeruzsálemtől alig 8 km-re fekvő Betlehem Nagy Konstantin császár által 326- ban Jézus születési helye fölé épített templomának harang­jai,! azok zsidóknak és arabok­nak, de az egész teremtett vi­lágnak is a békesség evangé­liumát kell, hogy hirdessék. Dr. Fabiny Tibor Betlehem, Betlehem! &V» Lián*!a.. \§*t f ir,/l f i j>ljjtif ] t j p I P Betlehem, Betlehem! Várakoztál szegényen. Pihentél a pálmák alatt, Am az éjben hajnal hasadt, S fénybe vont a kegyelem, Betlehem, Betlehem! Betlehem, Betlehem! Indulunk ösvényeden. Nagy ajándék vár tebenned: Jászolágyon égi Gyermek! Öröm, béke végtelen! Betlehem, Betlehem! Betlehem, Betlehem! Jött a Szent, a Bűntelen. Jött a mennyek magasából, Mégse várta más, csak jászol. Nem volt más hely seholsem Betlehem, Betlehem! Betlehem, Betlehem! Éltél csendben, szegényen, S milyen gazdag lettél, látod, Benne békéd, gazdagságod, A mennyei Gyermekben! Betlehem, Betlehem! Finnből fordította: Túrmezei Erzsébet VÁD ALÁ HELYEZETT KERESZTYÉNSÉG Redkívül érdekes előadás hangzott el a neuendettelsaui Augustana Főiskola előadásso­rozatán dr. G. Vicedomnak, a missziói tudományok művelő­jének szájából. Az előadó sze­rint Ázsia és Afrika közvéle­ményében a keresztyénséget azonosítják a fehér fajjal és az ahhoz kapcsolt kolonializ- mussal. „Az erőszak vallásá­nak” mondják a keresztyénsé­get, amely nem tudta megaka­dályozni a két világháborút sem. E két földrésznek a polgárai egészen másként értelmezik a vallást, mint a keresztyének. Szerintük a vallásos és politi­kai magatartást nem szabad elválasztani egymástól. Vice- dom szerint ezt a keresztyén- ségen gyakorolt kritikát nem lehet elintézni azzal, hogy az afrikaiak és ázsiaiak helytelen alapállásból kritizálják a ke­resztyénséget, vagy hogy a gyarmati hatalmak sok jót is tettek az ottani embereken. Az emberiességnek új kapcsolatait kell megteremtenünk e két földrész lakosságával. Föl kell számolnunk azt fejlesztési se­gélyt is, amely csupán a nyu­gati küldetéstudatból ered és a lényegében a nyugati kultú­rát akarja becsempészni ezek­re a földrészekre — más elő­jellel. Miért van szárnya az angyaloknak? Ötemeletes bérházban lak­tunk gyermekkoromban, a vá­ros szélén. A háznak sok la­kója volt, de mind ismertük, ök is ismertek bennünket. Kü­lönösen arról, hogy olykor nagy rohangálásokkal zavartuk nyu­galmukat a lépcsőházban és a folyosókon. Karácsony előtt megcsönde- sedtünk. Ilyenkor testvérem­mel és egy Emil nevű bará­tunkkal betlehemesekké vál­tunk. Bekopogtunk minden aj­tón s megkérdeztük: szabad a betlehemeseknek bejönni ? Emil tartotta a betlehemet, mert ő volt az angyal. Mi ket­ten a testvéremmel a pászto­rok. Seprőnyélből készült, zör­gő pléhdarabokkal ékesített bo­tot tartottunk kezünkben. Testvérem, aki nagy kópé volt, a tréfás pásztor szerepét ját­szotta. Nekem kellett monda­nom a komoly dolgokat. Magunk készítettük a betle­hemet Volt abban tehén, sza­már és bárány. A jászolba va­lóságos szalmát tettünk, reá pirinyó porcelánbabát. Az volt a kis Jézus. József és Mária meg a pásztorok is, mind he­lyükön álltak a jászol körül. A tűzveszély elkerülésére gyertya helyett elemlámpával világítottuk ki a betlehemet. Amikor beléptünk, először az angyal szólalt meg. Az is­mert karácsonyi éneket éne­kelte: Mennyből jövök most hoz­zátok, Jó hírt mondok, jer halljá­tok ... Erre következett a két pász­tor vitatkozása. Az egyik azt mondta, hogy nem az angyal szólt, hanem biztosan a füle csengett. A másik bizonygat­ta, hogy itt valami különös dologról van szó és jó lesz odafigyelni. Erre újra megszó­lalt az angyal. A pásztorok, vagyis a testvérem meg én, kidörzsöltük az álmot a sze­münkből és elhatároztuk, hogy elmegyünk Betlehembe. Rá­zendítettünk a „Mennyből az angyal”-ra. De ezt már min­denki együtt énekelte velünk. Szívesen gondolok vissza betlehemezésünkre. Legna­gyobb gondot az angyal öltö­zete okozta. A meleg kabátra hosszú, fehér hálóinget húz­tunk. Még aranycsillagot is il­lesztettünk homlokára. De szárny is kellene. Megpróbál­tunk drótból és selyempapír­ból szárnyat ragasztani. Hiá­ba minden igyekezet Nem si­került. Azzal vigasztaltuk ma­gunkat, hogy olyan angyal tartja a mi betlehemünket, aki elrejti szárnyát az embe­rek elől. De hát miért festik a fes­tők az angyalokat hatalmas, nagy szárnyakkal? Miért van az angyaloknak szárnyuk? Ak­kor nem tudtam volna felel­ni erre a kérdésre. Ma, ami­kor jobban ismerem a Bib­liát mint gyermekkoromban, azt hiszem, felelni tudok. Először is: amikor a festők angyalokat festenek, mindig lehetetlen dologra vállalkoz­nak. Angyalt látni, lefényké­pezni, nem lehet. Az angyalok láthatatlan szolgái Istennek. — Le akarsz lépni a járdáról, hogy átmenj a túlsó oldalra. A jelzőlámpa hirtelen piros­ra vált. Gyorsan visszalépsz. Láttál angyalt? Nem. Csak jelzőlámpát és piros fényt lát­tál. Mégis Isten angyala őr­zött a bajtól. Lehet angyal egy kisgyerek keze, amint át­vezet egy öreg bácsit a for­galmas úton. Lehet angyal édesanyád egy szigorú, vagy vigasztaló szava, amire éppen nagy szükséged volt és jót tett vele neked. Egy felvillanó jó gondolat is lehet angyal, pL amikor kitalálod, hogy milyen meglepetéssel szerezhetsz örömöt valakinek. Az angyal mindig az Ür angyala, Isten engedelmes szolgája a te ja­vadra. Gyors szolga. Azonnal engedelmeskedik Urának. Hű szolga, elvégzi a rábízott fel­adatot Az angyalszárny a gyorsasá­got jelenti. Amikor megszüle­tett Jézus a betlehemi istálló­ban, senki sem tudta, milyen nagy és fontos dolog történt Jézus szülei sem értették. Is­ten azonban tudta és nem akarta, hogy titokban marad­jon a csoda. Még aznap éjsza­ka kitudódott. Először egysze­rű pásztorok tudták meg, akik olyanok voltak, mint egy fa- tuskó. Mit számít az. Az an­gyalok nem válogatósak. — Most is, amikor az újságot ol­vasod, nem látsz angyalt, csak fehér papírt fekete betűkkel. Toll írta, gép nyomtatta, pos­ta szállította. Talán nem is gondolsz rá, hogy Isten an­gyala közelít hozzád. Hát gon­dolj rá. Az angyalszárny a hűségét is jelenti. Az angyalok Isten oltalmazó szeretetének hűsé­ges eszközei. Láttál már ma­darat fészkén ülni? Láttad már, miként terjeszti ki szár­nyát kicsinyei felé, hogy ol­talmazza, védje őket minden bajtól és veszedelemtől? Egyik énekünk ezt mondja: „Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befedez, megvéd Az Úr hatalmas karja.. Jézus alighogy megszületett, ezer veszély leskelődött rá. Heródes, a gonosz király, éle­tére tört. Szüleinek menekül­ni kellett vele. Heródes mégis felsült. Isten angyalaival szemben tehetetlenné vált ra­vasz terve. — Téged se kerül el a baj és a veszedelem. De ha Jézust szereted, észre fo­god venni, hogy nemcsak a baj van közel hozzád, hanem Isten oltalmazó szeretete is. Lehet, hogy csak a doktor fe­hér köpenyét látod, vagy a közlekedési rendőr fehér bot­ját, amint szabad utat mutat. Láthatatlanul mégis Isten sze- retetete oltalmaz angyali mó­don. Emil barátom, aki annak idején az angyal szerepét ját­szotta, velem együtt meg­őszült. Most nem a betlehe­met tartja kezében, hanem egy nagy üzem minden gond- ját-baját. De ugyanolyan hű­séggel, mint régen a magunk készítette betlehemet — An­gyali módon. B. U — HARTA. November 29-én a gyülekezet ádventi szeretet- vendégségén Pintér Károly ózdi lelkész tartott előadást November 29—december 3-ig pedig ádventi esti igehirdeté­seket tartott. — MEZÖBERÉNY. AII. ke­rületi gyülekezetben novem­ber 8-án Mekis Ádám békés­csabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese szere- tetvendégségi előadást tartott „Miből él az Egyház?” címen. „Mőst lett az üdvösség fii « « i»

Next

/
Oldalképek
Tartalom