Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
I Névbe rejtett ádventi titok NAPTÁMADAT A tridenti zsinatról — Négyszázhuszonöt éve nyílt meg — 722. ének Keresztelő János születésekor apja, Zakariás énekkel dicsérte Istent azért, hogy elküldi a Megváltót: „meglátogatott minket a naptámadat a magasságból” (Lk 1, 78). Ez a „Naptámadat” az akkor ismert egész világban szétszóródott és már csak görögül beszélő zsidóság ajkán a Messiás vagy ahogyan görögül mondták: a Krisztus egyik neve volt. Sok száz évvel azelőtti prófétai igékben szerepelt ez a név és Zakariás is így szólt előre arról, akinek közeli eljövetelében ő már biztos volt. Amilyen sóvárogva várták a régi pásztoremberek a napkeltét, ahogyan az éjjeli őrségben álló katonák várták a reggelt, úgy várta Isten népe a Messiásnak, a Krisztusnak eljövetelét. Mert az éjszaka, a sötétség a rossznak, a bajnak, a halálnak az ideje volt szamukra, úgyhogy amikor a rosszról beszéltek, egy szóval így fejezték ki: sötétség. Ezért ar napkelte számukra mindig valami újnak, reményteli új életnek a kezdete volt, mert minden rossznak a végét jelentette. A Naptámadatról szóló ige az új élet próféciája. Sok ma élő keresztyén is átélte az éjszakának és sötétségnek a félelmét, amikor óvóhelyeken rettegve leste á percek és órák múlását, vagy amikor elfüggönyözött szobája sötétségében félelemtől összeszorult torokkal hallgatta kö-. zeledő csizmás léptek dobogását. Sokan éreztük akkor azt, hogy ez már nemcsak fizikai sötétség, hanem szíveknek és lelkeknek sötétsége, amely a háború borzalmát és emberek millióinak pusztulását akarja. Jézus ebben a sötétségben is I Naptámadat: a Szeretet nap- j ja, aki az életet hozza mindenkinek. És tanítványai megtanultak Tőle a sötétség ellen harcolni és az életet szolgálni. Jézus új élet reménységét hozza a bűnnel küzdő embernek. A bűn nemcsak a közösség életét rontja meg, hanem az ember külső és belső világát is. Megfosztja erejétől, önzővé, gyűlölködővé, eértődé- kennyé teszi, szenvedélyek rabságában hajtja, hazugság hálójába keveri, céltalanná, értelmetlenné teszi az-egész életét. Milyen jó, hogy ebben a félelmes belső sötétségben is lehet Naptámadat: felragyog Isten bocsánatának napja, amely fényességével, melegével új életre indít. Még egy félelmetes sötétséggel kell megküzdenünk: a halál sötétségével. Szeretteink elvesztése, a magunk életének múlása, az a tapasztalat, hogy a halált a legnagyobbak és a legkülönbek sem kerülhetik el, félelmes árnyékot vet egész életünkre. A Naptámadatról szóló prófécia itt is világosságot gyújt. Jézus új élet reménységét hozza a halál árnyékában járó embernek, ö a halál legyőzője, aki nekünk örök életet szerzett. Énekeljük hát szívből: Ó, jöjj, ó, jöjj, Naptámadat És hozd vigasztalásodat, Űzd el a sötét éj ködét, És vesd el'minden félelmét. Muntag Andor Míg elhallgattam Zsolt 32, 3-5 A protestantizmus elterjedésével szemben a római katolikus egyház az Olaszországban és Spanyolországban megkísérelt reformmozgalmak mellett különösen a tridenti Minat határozataival és a jezsuita rend megalapításával igyekezett biztosítani hatalmát és befolyását. A német rendek és a császár által sürgetett zsinatot III. Pál pápa (1534—1543) hívta össze Tridentben, 1545. december 13-ára. Az első ülésszakon csak 25 püspök vett részt, és 8 nyilvános ülést tartottak. A pápa 1547-ben, pestisjárványra hivatkozással, Bolognába tette át a zsinat színhelyét, de újabb két ülés után — mivel Károly császár tiltó parancsára a német püspökök nem jelentek meg — kénytelen volt 1549-ben felfüggeszteni. A zsinat dogmatikai (hittani) kérdésekkel és a protestánsok kárhoztatásával kezdte meg munkáját, pedig a császár belső egyházi reformokat sürgetett. Ezen az első ülésszakon a Szentírás, a tradíció (hagyomány), az eredendő bűn, a megtisztulás, keresztség és bérmálás voltak a zsinati határozatok tárgyai. A kinyilatkoztatás problémájának tárgyalásánál volt néhány, protestáns irányban megszólaló küldött is. Nachi- anti chiozzai püspök szerint a Szentírásban minden megvan, ami az üdvösségre szükséges. Vele szemben azonban hatalmas többség állott. A reformáció alapvető tételével szemben — amely szerint a Szent- írás a keresztyén hit és élet egyedüli zsinórmértéke, a tridenti zsinat .kimondta, hogy van „szenthagyomány”, mint ä Szentírástól független, és azzal egyenrangú hitforrás. Így a tridenti zsinat elvágta az egyház reformációjának útját. Luther mindvégig azért küzdött, hogy Isten igéje álljon a keresztyén élet középpontjába, minden emberi hoz- zátoldás, pápai kiegészítés nélkül. Dogmatörténetileg éppen a tridenti zsinat határozatára adott választ az evangélikus egyház, amikor a Formula Concordiae-ben megvédelmezte a Szentírás primátusát és ADVENT ÖLEN Túlvisz a léten, gondon és vágyon, több mint a kincs és több mint a siker: ádventi hír, — ezt nem vesztheted el — élő karácsony. Roskadó szíved nem pihen máson, csak ha megérted: az Ég jön le érted, hogy lásson! Lássa, már nem vagy Tamás, s erőd kereszthez nem kevés; j öttöd nem ködöt kergetés, üres szomjazás. Megálltál, — végre határozz: hol mégy? a te utad melyik? S hazáig hoznak lépteid Jézus szavához... Esti Gyula Megtörtént az es ét DÉPRESSZlV TUDATHASADÁS volt a harmincéves asszony betegségének baljós diagnózisa, de a professzornak az volt az érzése, hogy talán mégsem egészen ez a helyzet és lehet remény. Négyéves kislányának halála után két hónappal tört ki az asszonyon a súlyos kór, melynek gyógyításához semmi, támpont nem kínálkozott. Az akkor még új szótársítqsi kísérlet vezette nyomra a professzort s a következő történet bontakozott ki. A mesebeli királyfi az asz- szony lánykoránák városában egy gazdag fiatalember volt, aki udvarolt is neki, de aztán mintha visszahúzódott volna. Szülei tanácsára a lány hozzáment egy nagyon rendes emberhez, máshová költöztek, s nem is volt semmi baj az ötödik évig (két gyermekük is volt már), amikor az asszonyt meglátogatta egy régi ismerőse, és ahogy a férj kitette a lábát, gyorsan elmondta, hogy ama bizonyos fiatalembernek mekkora szívfájdalmat okozott az ő férjhezmenetele, pedig milyen szerelmes volt, stb. Lavina indult meg a nőben, észrevétlenül, de annál iszonyúbban. Nem nézett szembe tudatosan a problémával, elfojtotta — s ez a legrosszabb. A következmények ilyenkor kiszámíthatatlanok, mert a tudattalan lelkirétegekbe száműzött megválaszolatlan kérdések károkozása tud a legpokolibb lenni. Két hét múlva fürdette a gyerekeket, s mind a ketten ittak abból a vízből, amelyről az anya tudta, hogy nem iható, de mintha valami homályos indulat azt mondta volna benne, hogy nem baj — és hagyta őket. Az ellenőrizetlenségbe letaposott indulat megtette a magáét, megkerülve a tudatot. A kislány tífuszt kapott és meghalt, a fiúnak nem lett baja. MEGMONDJA-E A SZÖRNYŰ IGAZSÁGOT? — vívódott a professzor, hiszen számára világos volt már, hogy az asszony lelkének ismeretlen \ mélységében megtagadta-meg- gyűlölte a házasságát, s ennek nem tudatos következménye volt a végzetes gondatlanság. Az orvosi lelkiismeretnek számolnia kellett a beteg állapotának esetleges rosszabbodásával — ám az az addiginál sokkal rosszabb már úgysem lehetett. Bármily nehéznek látszott is a tudatosítás útja, csak az jelenthetett reményt. „A gyermekét ön ölte meg” — közölte a professzor páciensével. Az rohamot ka-\ pott — de három hét múltán már távozhatott! Még tizenöt évig kísérték figyelemmel: nem esett vissza. A professzor hozzáfűzi a történetekhez: „Az a búskomorság lélektanilag megfelelt az ő helyzetének — gyilkos volt, s más körülmények között halálbüntetést érdemelt volna. Fegyház helyett elmegyógyintézetbe került. Az elmebetegség büntetésétől azzal mentettem meg, hogy óriási terhet raktam lelkiismeretére. Aki ugyanis képes magára venni bűneit, az elélhet velük. De ha nem tudjuk magunkra venni őket, vállalnunk "kell az elkerülhetetlen következményeket.” „ELVESZI A VILÁG BŰNÉT” — hirdette az Isten Bárányáról Keresztelő János (Jn 1, 29). így, egyes számban: a bűnt, a lényeget, nem csupán több-kevesebb kinövését. Indokolt, hogy a professzor megmarad a maga szakterületén s nem akar teológuskodni, ha egyszer pszichiáter. Óriási tanulságot rak elénk azzal, hogy az „elkent” probléma, az elfojtás, az önmagunk előtt is lehazudott indulat, a be nerh vallott bűn jár a legkegyetlenebb következményekkel. (A közösségi életre is „szétsugár- zik” és fertőz! Családban, munkahelyen, mindenütt!) Cseppet se kicsinyeljük le a bűn vaskos valóságát — isme- retler önmagunkban se! — de ha közel jön hozzánk Isten Jézus Krisztusban megjelent, valóban kimondhatatlan, szédületes skálájú, egész életet marokra fogó kegyelme, az érthetetlen és indokolhatatlan Szeretet, akkor az valami óriási energiát kell, hogy beledobjon az életünkbe! Ne gondoljuk, hogy bennünk nincs semmi „vészes” sötétség — legföljebb sejtelmünk sincs róla (s örömtelenül kal- lód!k az életünk). Ám bent és kint mindig *elkél a jófajta energia. Engedjük- s akarjuk-e, hogy az „élővíz-folyamok” beindítsák életünket, akár egy turbinát?! Bodrog Miklós Tesse 1742-182o Két és fél hónapon át tartanak Szarvason a városi Tanács és a társadalmi szervezetek rendezésében a Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos és művészeti hetek. Gazdasági életünk nagy reformere, a szarvasi evangélikus lelkész életének eseményeiből Ruzicskay György festőművész rajzsorozatot készített. A Tessedik-hetek keretében ennek a „Tessedik Sámuel élete” című sorozatnak a kiállítása Szarvason december 12-én nyűik meg ünnepélyes keretek között, s a hó végéig marad nyitva. Hadd idézzük ez alkalommal Tessedik szavait: „Ó mennyi széppel s jóval bővelkedett az a széles munkakör, melyet 50 éven át az utamba gördített akadályok ellenére betölteni igyekeztem! Ahol nem gondoltam, nem is gyanítottam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írásban elhintettem. De remélem, még síromon is ki fognak kelni a virágok, melyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem.” V Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani számában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési díjukat rendezni szere! lék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is esedékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem rendezték az előfizetési dijat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési dijat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra 7,50 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90,— Ft. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL kizárólagosságát. Az evangélikus egyház „egyedül az írás” tanítása és a római katolikus egyháznak a kinyilatkoztatás kettős forrásáról szóló kibékíthetetlen ellentétet jelentenek, méghozzá a legdöntőbb kérdésben! A második ülésszakra (1551 —1552) III. Gyula pápa ismét Tridentben hívta össze a zsinatot, de Szász Móric váratlan támadása már a következő évben meggátolja munkáját. összesen csak 6 nyilvános ülést tartottak és megállapították az oltáriszentség, a gyónás és az utolsó kenet dogmáit. A harmadik ülésszakot (1561—1563) a 17. üléssel IV. Pius nyitotta meg, és a 25. ülésen ő zárta be. Erre az időszakra már 270-re emelkedett a résztvevők száma. A két szín alatti áldozás, a miseáldozat, papirend, házasság, tisztítótűz, a szentek, ereklyék és képek tisztelete ügyében döntöttek 9 nyilvános ülésen. A zsinat céljául, már az első összehívó irat az egyházi viszály megszüntetése, és az egyházfegyelem megjavítása mellett az „eretnekek” kiirtását is kitűzte és különösen ez az utóbbi célkitűzés jellemezte az egész zsinat lefolyását. A német, francia és magyar püspökök között voltak ellenzői a zsinat határozatainak, akik engedményekért — így a köznép számára a kehely megadásáért, és a papok Mk zasságáért küzdöttek, de a túlnyomó többségben levő pápai párttal szemben nem érhettek el eredményt. , A zsinati végzések a középkori dogmákat megerősítették, a protestantizmus tanait pedig ünnepélyesen elítélték. Egyébként a zsinat végzéseit csak Olaszország, Portugália és Lengyelország fogadta el fenntartások nélkül, Belgium és Spanyolország pedig csak annyiban, amennyiben összeegyeztethetők az ország törvényeivel. Németország, Franciaország és Magyarország pedig megtagadta a zsinat végzéseinek elismerését, de később mégis elfogadta azokat. Kétségtelen, hogy mivel a zsinat megállapította a rómaikatolikus tanrendszert, és a tanban, valamint az egyházalkotmányban, az istentiszteletben és az egyházi fegyelemben rendet hozott létre, hosszú évszázadokra meghatározta a római katolikus egyház fejlődését és magatartását, a nemzetközi életben betöltött szerepét. A tridenti zsinat működése és hatása saját értékeink fokozottabb megbecsülésére, és velük embertársaink, népünk, világunk javára végzendő eredményesebb szolgálatra serkent. Barcza Béla Éneklő édesanya Zakariást némává tette Isten oktondi kérdései miatt. Erről beszéltünk legutóbb. Milyen szomorú! Egy pap nem tud beszélni éppen ádventben. Nem kell ennek így lenni. Lehet másképpen. Ma erről lesz szó. Fél év múlva elküldte az Ür Isten hűséges szolgáját, Gábriel angyalt Názáret városába. Itt lakott egy fiatal lány, Mária, aki egy József nevű ács menyasszonya volt. Az angyal így szólt Máriához: Köszöntelek kedves Mária. Az Ür Isten teveled van! — Mária megijedt, mert csupa fény és ragyogás vette körül. A hang, amelyet hallott, erős és határozott hang volt. — Az angyal azonban így szólt: Ne félj Mária! Isten téged választott ki arra, hogy a világ Megváltójának édesanyja légy. Gyermeked fog születni, akit Jézusnak nevezel. Mária így felelt: Hogyan lehetséges ez? Az angyal válaszolt: Ez csak azért lehetséges, mert Isiién Lelke vesz hatalmába. Az a gyermek aki születik néked különös gyermek lesz: Isten Fia. — Mária nem értette, hogy jön ő ahhoz, hogy Jézushak, Isten Fiának édesanyja legyen, de azért engedelmeskedett Isten üzenetének és így felelt: kész vagyok, az Űr Istennek szolgálni. Legyen minden úgy, ahogy mondod. Az angyal ezután megjelent Józsefnek is. Elmondta neki is, hogy Máriának gyermeke születik, Jézus. Megkérte, hogy fogadja bátran magához a gyermeket. Nevelje fel. Mária néhány nap múlva útrakelt. Felkereste Erzsébetet, aki rokona volt. Erzsébet nagyon megörült és ezt mondta Máriának: jól tetted Mária, hogy hittél. Boldog lehetsz. Mert beteljesedik az angyal ígérete. Te a Megváltó édesanyja vagy. Mária ekkor énekelni kezdett: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben, Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának kicsiségére.. Vannak a keresztyének között, akik Máriához fordulnak és azt kérik tőle, hogy imádkozzék érettük. Jobban teszed, ha nem Máriához fordulsz, hanem Máriával együtt te is imádkozol és magasztalod vele együtt az Urat, aki rátekint a kicsinyekre, mert szereti őket. Hogyan tudnám szebbé tenni az ék temet? ötvenéves olvasónk egyik vidéki városunkban. Kellékraktáros. A gyülekezetben presbiteri tisztséget tölt be Nő. A „második műszak” elvégzése után veszi kézbe lapunk néhány példányát, hogy átolvassa s véleményt mondjon róla. Belelapoztam. Hol az első, hol az utolsó oldalra esett a tekintetem. AnJ érdekesebbnek ígérkezett, elkezdtem olvasni. Igaz, ami igaz, az újságot úgy nyitottam ki, hogy mi az, amit esetleg másképp írnék meg, verseket kerestem, amiket nagyon szeretek olvasni, majd néhány cikk elolvax cHűit »tunte (uut keztem, s mély öröm tört a szivemből, mert a sorok- feleletet kaptam arra a szór feltett kérdésre: ho- :n is tudnám szebbé tenni életemet. Erre a nagyon iz- mas kérdésre felelt nekem este az Isten: másokért Almásoknak szolgálni. Tar- i a kezemben az újságot, s ben szívem antennája bol- an veszi fel Isten szívének m dobbanó üzenetét.., köszönjük, hogy így fogalttá meg lapunk törekvésé- velejét: hogyan tudnám Dbé tenni az életemet
