Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-22 / 47. szám

mm MKbVÄF, Majd a parton! „Amikor a háló megtelt, kivonták a partra, és a jó­kat összeszedték edényekbe, a hitványakat pedig kidob­ták. így lesz a világ végén is.” (Máté 13, 41—50.) Majd. a parton! Amikor leszáll az alkonyat. Fáradt, izzadt halászok kiérnek az egész rakománnyal. Ott lesz a különválo- gatás. Addig százszor és százszor merül alá a háló és a hajó alján gyülekezik minden, ami csak belekerült: csillogó testű pon­tyok, nagyszájú csukák, tekergő kígyók, korhadt fadarabok. Majd a parton! Lobogó tűz mellett éles szemek válogatják majd külön a hasznosat a haszontalantól. Majd a parton! Addig Isten sem ítél! Nincs az a szúrós tekin­tetű szekta-prédikátor, aki addig ki tudna maga köré választa­ni tiszta, hivő közösséget. Családban, társadalmi csoportokban, gyülekezetekben együtt van az igazi és a hamis. Minket ez az „együttes” idegesít. Szeretnénk világosan látni. fis próbáljuk az embereket külön csoportosítani. Láthatatlan vitrinbe tesszük azt a nagyon keveset, akiket tisztelünk, — a többit, a „hitványakat” kidobjuk, rájuk se nézünk. Így tett egy lelkész félre — lelkében — egy konfirmandust, mert ko­molytalannak látta. De Isten megszégyeníti az ítélkező em­bert: ebből a fiúból lett Schweitzer Albert! Majd a parton, kedves lelkész úr, kedves férfi — és asszonytestvérek! De ak­kor is Isten fog* ítélni. S neki egészen más a mércéje, mint ne­künk, — valami keveset elárult ebből Jézus. (Máté 25). Akik a. segítésnek, szeretetnek poharát nyújtották oda egy szomjas szájnak, elmentek valakihez, akihez senki nem ment el — ilyen mérce szerint történik majd a parton az ítélet. A haldokló Lincoln elnök mellett mondta hadügyminisztere: „Itt fekszik a legtökéletesebb uralkodó, akit valaha is látott a világ.” Mi volt Lincoln életének titka? Levonta egy hán­tásának tanúságát, ez: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Az evangélium, a megbocsátás és a szeretet, embereket visz- sza tud hívni, jóra tud vinni. Egy 91 éves asszonyra emléke­zem, aki vidám volt és zongorázott. Megkérdeztem, mi a titka ennek a derűnek, — azt felelte: „Mindenki jó volt hozzám!” Az ítélkezésre a legelvetemültebb ember is védekezéssel és támadással válaszol, igazolni igyekszik önmagát. Indulat-lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, és akiket a hiúság és a büszkeség kormányoz. A birálgatás ve­szélyes szikrája robbanási okoz. Valaki azt mondta: „Bárme­lyik bolond tud kritizálni, és meg is teszi, — de jellemre és önuralomra van szüksége annak, aki meg akarja érteni az em­bereket és meg akar nekik bocsátani.” önuralom! Ismersz-e valakit, akit szeretnél megváltoztatni? Nagyszerű! Akkor kezd el önmagadon! Majd a parton! Amikor leszáll reánk és az egész világra az alkony... Akkor Isten, tégy irgalmat! Kegyes Jézus, nyújts, oltalmat, És adj örök nyugodalmat! (594, 13) Görög Tibor Adiísliihu 9f 99 Ez a címe Szakonyi Károly színdarabjának, amelyet im­már hónapok óta zsúfolt néző­tér előtt játszik a Pesti Szín­ház. Az „Adáshiba” valóban felejthetetlen színházi élmény. A remek rendezés és a kitű­nő színészi alakítások segítsé­gével mi is ott érezhetjük ma­gunkat a színpadon szereplő Bódog családban, ezek között az annyira mai és annyira ti­pikusan modem emberek kö­zött. Rohanó, ideges, egymást alig ismerő családtagok, akik csak esténként, a televízió mel­lett találkoznak. Mind, mind jó ismerőseink: az öreg Bódog óvatos kényelemszerető kis­polgári alakja, a jól kereső, de az állandó munkától és roha­nástól kimerült, ideges fia, vi­dám felszínes kis feleségével, az elvált és teljesen céltalanul „vegetáló” Bódog-lány és a legkisebb fiú energiával teli, állandóan kitörni akaró figu­rája. ők maguk az élet, azok az embertípusok, akikkel nap mint nap találkozhatunk. De még valaki együtt él Bó- dogékkal: egy furcsa albérlő. Szakállas férfi, a neve Krisz- tosz. Érdekes módon 12 hal- szagú ember jár hozzá rend­szeresen, akik Mesternek szó­lítják. A szokatlan esemény feltűnik Bódogéknak is. Nincs azonban idejük ilyesmivel fog­lalkozni, mert kezdődik a kri­mi a televízióban, amelyet szinte házi istenként tisztel az egész család. Azazhogy nem mindenki, mert a legkisebb Bódog-fiú felfigyel a különle­ges albérlőre, és egyre lelke­sebb híve lesz a Mesternek. „Én azt akarom, hogy ne le­gyen se testi, se lelki nyo­morúság ..., hogy felemeljé­tek a fejeteket és elhagyjá­tok a kicsinyesség, a zsugori­ság, a közömbösség igáját, s legyetek egymás Iránt szere­tettel, s cselekedjétek a jót.. — hirdeti Krisztosz. De min­den hiába. Annak a családnak, amelyben az apa nem tudja hányadik születésnapját ün­nepli a fia, ahol mindenki ki­zárólag csak saját magával van elfoglalva, hiába hangza­nak a legforróbb igék, hiába válik borrá a szódavíz a szi ionban, hiába kel föl az eddig béna szomszéd, hiába minden csoda, itt nincs Krisztosz szá­mára élettér. Egyetlen híve, a legkisebb Bódog-fiú is elfordul tőle, és csalódottan, kiábrán­dultán menekül el otthonról. Maga Krisztosz is beismeri: „... a csodákhoz valami más közeg kell. Itt nem megy. Igen, igen érzem, hogy ez itt alkal­matlan hely. Nem tudom őket magammal ragadni..." Kétségtelen, hogy a darab kritikája elsősorban a mai ego­ista, befeléforduló embertípus ellen irányul. Ezt mutatja a szerző megjegyzése a darab elején: „történik napjainkban, sajnos”. De úgy érzem, ez a kicsit erőtlen és megfáradt Krisztosz ugyanakkor egyben egy kicsit a keresztyénség kritikája is, amelyen érdemes nagyon ko­molyan elgondolkoznunk. Va­jon nem vagyunk-e mi is túl­ságosan csak magunkkal elfog­lalva? Vajon velünk még nem fordult-e elő, hogy Krisztus kö­zeledett hozzánk, de egoizmu­sunk, közönyünk nem engedte, hogy észrevegyük az esetleg éppen egy felebaráton keresz­tül közeledő Krisztust? Komédia két részben — ol­vashatjuk a plakátokon. Igen, valóban sokat lehet nevetni a Bódog családon, bár Ilyenkor érzésem szerint, akarva-aka- ratlanul, egy kicsit magunkat nevetjük ki. De sokkal több van ebben a műben, mint pusz­ta komikum. Máig is fülemben cseng az utolsó mondat, amely a sok derültség és felszaba­dult nevetés után szinte mell­be vágja az embert. Az öreg Bódog szájába adja az író „Csak azt érteném meg mi olyan nevetséges itt?” Gáncs Péter Készül új fordítású Bibliánk Bibliciforditók nemzetközi konferenciája Budapesten Mi sem mutatja jobban, hogy szeretjük és értékeljük a Bibliát, mint a Biblia fordí­tása körüli sok munka. Ezzel kapcsolatban a messzi évszá­zadokból először is Károli Gáspár neve fényesedik elénk, aki 1590-ben megjelentetett első teljes magyar Bibliájá­val nemcsak a magyar protes­táns egyházaiknak, hanem az egész magyar népnek is évszá­zadokra szóló ajándékot készí- lett. E fordítás alapján Károli a legolvasottab magyar író, mert munkája majdnem há­romszáz új kiadást ért meg nem egészen négyszáz év alatt! Hatása túlnőtt az egyház hatá­rain és ez a Biblia sokszoro­san megihlette az irodalmat. Köznyelvünk is számtalan bib­liai eredetű szólást őriz. A régi fordítás azonban az évszázadok folyamán elavult, ezért többen is átjavították. Szenczi Molnár Albert és Misztótfalusi Kis Miklós vol­tak az első javítók, majd 1908- ban készült el a javított teljes fordítás. Nemcsak a magyar nyelv változott azonban az év­századok folyamán, hanem a bibliai nyelvek kutatásában Biblia világának ismereté­ben is olyan új tudományos eredmények váltak ismertté, hogy az 1930-as évek elején a Biblia teljesen új fordítását határozták el a régi Károti-fé- le szöveg tiszteletben tartásá­val. 1949-ben alakult meg a Magyar Bibliatanács és ezután ez a magyar- protestáns egy­házakat egyesítő szervezet gondoskodott a munka folyta­tásáról. Külön munkaközösség dol­gozott tizennyolc évi munká­val az Ószövetség új fordítá­sán, majd az elkészült és köz­ben füzetekben megjelent szö­veg újabb átnézésén. Az Új­szövetség fordításán is hasonló alapossággal dolgoztak. E munka alapján hívták össze most november 10—24 között a magyar bibliafordítás kérdé­seivel foglalkozó budapesti konferenciát. Ez a konferencia ökumeni­kus találkozó volt kétszeresen is. Egyrészt a magyarországi protestáns egyházak ökumeni­kus közössége rendezte a ta­lálkozót a Magyar Bibliatanács veztésével. Másrészt pedig az ökumené szó eredeti görög je­lentése szerint jelen volt a tel­jes földkerekség képviselete. A magyar új fordítású Bibliát előkészíteni eljöttek nemcsak a szomszédos országokból, Csehszlovákiából, Romániá­ból, Jugoszláviából és a Szov­jetunióból, hanem a magyar gyülekezetek képviselőiként itt láthattuk testvéreinket Hol­landiából és az Egyesült Álla­mokból, Brazíliából és Argen­tínából is. A tanácskozás napirendjén négy kérdéscsoport szerepelt. A bibliafordítás alapelveiröl szóló vitában nemcsak a ma­gyar szakértők, hanem a Bib­liatanácsok Világszövetsége képviselői Is szót kértek. A konferencián ebben a csoport­ban fölvetett kérdések közül ízelítőnek megemlítjük a kö­vetkezőket: a jó Bibiliafordítás nem a szószerinti egyezésre tö­rekszik, hanem a tartalom ér­telmének a lehető legjobb visszaadására. Sok héber vagy görög szó gyakran gazdagabb jelentéstartalmát csak rokon­értelmű szavakkal lehet visz- szaadni. A fordításnak mindig a fül számára kell készülnie, tehát például a hallott „lélek” szó nem fejezi ki a „Lélek” szót, tehát a legjobb a „Szent­lélek” fordítás. A másik kérdéscsoport bib­liai kulcsszavak és nehéz ige­helyek fordításának megbeszé­lése volt. Jelentős volt a har­madik csoportban a magyar nyelvészeti kérdések vizsgála­ta. Itt az egyik bevezető elő­adást a rádióból jól ismert tu­dósunk, Lőrincze Lajos tartot­ta. Az új Biblia kell, hogy a ma élő és általánosan ismert irodalmi magyar nyelven szó­laljon meg. A régies „vala” alakok mellett nem találjuk meg az új fordításban azokat a szavakat sem, amelyek köz­ben jelentésváltozáson mentek keresztül vagy ma már nem használatosak. Végül a bibliakiadás gyakor­lati kérdéseivel is foglalkoztak a konferencián: milyen betű­típussal és milyen szövegbe­osztással, mennyi magyarázat­tal és párhuzomosságra utaló helymegjelöléssel készüljön az új Biblia. Sok munkát jelent az új bib­liafordítás! A tanácskozás most számos kérdésben d&i»« tést hozott, ezek a döntések a Magyar Bibliatanács elé ke­rülnek és ezek figyelembevé­telével kapjuk majd kézhez újfordítású Bibliánkat.. Bizo­nyára lesznek olyan hiveink, akik sajnálni fogják a régit, a megszokottat, a veretes kife­jezéseket. Isten igéje azonban kell, hogy minden kor száma­ra nyelvben is „korszerűen” szólaljon meg. Az elmúlt év­századok során a Biblia fordí­tásával foglalkozó tudósok is erre törekedtek. Amikor kezünkbe vesszük Bibliánkat, gondoljunk hálá­val azokra, akik a fordítás ne­héz munkáját végezték. Le­gyünk mi magunk, bibliaolva­sók is „bibliafordítók'’, akik számára a Szentírás nemcsak egy könyv a polcon, díszhely­re tett emlék otthon vagy el­felejtett könyv, hanem fordít­suk le mondanivalóját a ma­gunk élete számára, legyen ol­vasása nyomán több szeretet, békesség és megbocsátás éle­tünkben. IfJ. Harmati Béla Albrecht Coes! ISTEN KEZEBEN Előbb sötétté kell lenni az éjnek Ahhoz, hogy fényed után kiáltsunk, S viharnak űzni felhőit az égnek, Hogy égő csillagaidra lássunk! Hullámoknak kell zúzni sziklapartunk, Hogy bársonyos, puha föveny legyen, S bűnbánó könnyel mosni büszke arcunk, Hogy lássuk, irgalmad mily végtelen! Merülő csónakban kell térdre hullni, Hogy megragadhassuk erős Kezed, S az önvádtól égve, lángra kigyúlni, Hogy oltson életre szereteted! Akkor kiáltunk és türelmet kérünk! S a csapásból lesz majd simogatás! Nem takargat többé gyáva szemérmünk, Előled, ki rajtunk keresztül látsz! Hirdetett igéd se lesz már búsongás, Csak csendes, biztató szelid beszéd! Es a szív mélyét betölti ujjongás: Oltalmat kínál a kegyelmes Ég! Fordította: Sárkány András Az egyházi év Szinte látom csodálkozó sze­med. Hallom, amint kérdezed: Miért nem folytatjuk Ábra­hám történetét? Mi ez a külö­nös rajz? Mit jelent a rügye­ző ágakból, virágokból, tölgy­falombokból és fenyőgallyak­ból kötött koszorú? És mit je­lent a koszorú közepébe raj­zolt kereszt? Miért olyan lán­goló, miért olyan sugárzó mint a nap? Megpróbálok válaszolni kér­désedre, csak légy kissé tü­relmes. Olvastuk A „Budapester Rundschau' című politikai, kereskedelmi és kulturális hetilap újságírója, Ják Sándor, cikket írt a buda­pesti protestáns egyházi hang­versenyekről. A cikkhez a Bé­csikapu téri templom fényké­pét közölte. Ismertette a Deák téri és a budavári gyülekeze­tek rövid történetét, majd hosszasabban írt azokról az egyházzenei áhítatokról, ame­lyeket a két templomban rend­szeresen tartanak. A cikkből a bevezetést idézzük: Az egyházi hangversenyek Magyarországon, de különösen Budapesten az általános zenei kultúra részei. Azokon a kon­certeken, amelyeket a külön­böző vallások templomaiban tartanak, nemcsak a hívők gyü­lekeznek össze, hanem általá­ban a zenerajongók. A hang­versenyek programjain Liszt, Kodály és ma élő zeneszerzők művein kívül Bach, Beethoven, Dvorak, Haydn, Händel, Mo­zart, Schubert, stb. művei is szerepelnek. Ez alkalommal két olyan budapesti templomot keresünk fel, amelyek nemcsak a hangversenyek magas szint­jével tűnnek ki, hanem ame­lyekben németnyelvű istentisz­teleteket is tartanak. A „Magyar Hírek’ a Magyarok Világszövetségé­nek lapja folytatásban közli Dr. Nagy Károlynak a debre­ceni anyanyelvi konferenciáján elhangzott előadását arról a kérdésről, hogyan marad fenn a magyar nyelv külföldön, kö­zelebbről az Amerikai Egyesült Államokban. A cikkből idé­zünk: Az Amerikai Egyesült Álla­mok hét államában huszonhá­rom társadalmi szervezet és egyház folytat intézményes ma­gyar nyelv és kultúra oktatást elemi és középiskolai fokon. A huszonhárom iskolában körül­belül 650 tanulót körülbelül 75 tanár, tanító, ifjúsági vezető és pap tanít évi átlag 110 órában magyar írásra olvasásra, iro­daiomra, fogalmazásra, történe­lemre, néhol vallásra és nép­dalokra is. A 23 iskolából ti­zenkettőt egyházak tartanak fenn. Azzal a kérdéssel kapcsolat­ban, hogy a szülök miért tart­ják fontosnak gyermekeik szá­mára is a magyar nyelv tanu­lását, többek között ezt írta dr. Nagy Károly: Van akiben azonkívül még a vallási tényező is nagy szere­pet játszik, hiszen a külföldi magyar egyházak ma is jelen­tős tényezők a magyar emig­ránsok szervezeti, társadalmi és magyarságfenntartó életében és erőfeszítéseiben, kapcsolva gyakran a hitélményt a ma­gyarságélménnyel. Abrahám történetét befejez­tük. Jövő vasárnap advent el­ső vasárnapja. — Várni kezd­jük a karácsonyt. Mi az, hogy „ádvent" ? — kérdezed. Erre a kérdésre most nem válaszolok. Majd jövő héten. Most a többi kérdésedre szeretnék válaszol­ni. Először a koszorúkról be­széljünk. A koszorú a négy év­szak: tavasz, nyár, ősz, tél virágaiból, ágaiból és lombjai­ból készült. A rügyező ág a ta­vaszt, a virágok a nyarat, a tölgylombok az őszt, a fenyő­gallyak a telet jelentik. Ezek egymást váltják. Isten rendez­te így. Ez a természet éve. A tavaszi rügy, a nyári virág, az őszi lomb, a hóhulláskor is zöld fenyő hív téged, örülj ve­lünk. Dicsérd velünk együtt Istent. A természet éve Isten teremtő munkáját dicséri. Egy híres evangélikus költő írta: Harmatcsepp, virágszál hirdeti nagy kezed alkotását (Berzse­nyi). De mit jelent a naphoz ha­sonlító kereszt? Miért csapnak ki belőle lángok? Miért lövel minden irányba sugarakat? A kereszt Jézus Krisztusra em­lékeztet. Szeretete forró sze­retet. Felmelegíti az ember fa­gyos szívét. Lángol, mint nyá­ron a nap. Jézus szeretete csu­pa fény és világosság. A fé­lelmet, a bánatot, a sötét gon­dolatokat szétszórja szíved­ből. Világít, mint a fénylő nap. Jézus az örök élet napja. Az évszakok váltják egy­mást. Jön a tavasz és máris megy. Jön a nyár és milyen hamar vége. Jézus sohase megy. Jézus mindig jön. Sze- retetének nincs vége. Tavaszi szál, nyáron, ősszel és télen mindig ugyanaz. Jön hozzád. Azért rajzoljuk az ő sugárzó és lángoló keresztjét a négy évszakból font koszorú köze­pébe. Jézus életét a nagy ünnepek beszélik el évről évre. Karácsony — Jézus születése. Nagypéntek — Jézus halála. Húsvét — Jézus feltámadása. Mennybemenetel — Jézus visszatér Atyjához. Pünkösd — Jézus elküldi Lel­két hozzánk. Ezeket a nagy ünnepeket együtt nevezzük egyházi év­nek. Az egyházi év Jézus éle­tét mutatja be. Az egvházi év a természet évének változásai közben ragyog elő. Az egyházi év Isten megváltó szeretetét dicsőíti. Ma, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján ezt énekel­jük: Az én időm mint a szép nyár Menten eljár És eljő a hosszú tél. Ámde az Ür szebb tavaszra Feltámasztja Azt aki benne hisz, remél. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1971. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR és az ÚTMU­TATÓ előjegyzések novem­ber 30-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A ha­táridőn túl beérkező elő­jegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavételezés nem lehetsé­ges, a Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendelései­ket. A Naptár ára: 13,— Ft. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A diakónia lelkészének leveléből Messze még a karácsony, de gyermekotthonunkban szorgos gyermekkezek már a kará­csonyfadíszeken dolgoznak: csillagokat készítenek. Lassan befejeződik a munka és készen álllnak a csinos, csillogó pa­pírcsillagok szállításra. Mert nem kisebb dolgot terveznek a gyermekek, minthogy mun­kájuk eredményét el akarják juttatni gyülekezeteinkhez. Szeretnék valamennyien, ha sokan ismernék meg tevékeny­ségüket, örömmel készített szép díszeiket, és használnák is azokat a karácsonyfák éke- sítésére. Otthonunkban, Buda­pest II., Báthori László u. 8. sz. alatt munkájuk megtekinthető, kérhető. Támogassa azt a tö­rekvést, hogy gyermekeinknek ezúton is több örömet szerez­hessünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom