Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-22 / 47. szám

Az áldozatkészség és összefogás példája a megújított kőszegi templom

bökök alkották meg, hogy a kőszegi templom szebb lett,

mint valaha.

Ma is úgy áll ez a templom zömök, toronynélküli alakjával, épületektől körülvéve, mint 1783-ban, a felépülés évében'. De színeiben üdébb, világosabb és otthonosabb mint egykor. A templom belsejében a nagy fehérséget csak a karzatokat ékítő, egyszerű díszítőelemeket kiemelő, finom halványsárga alap, az oltár és az orgona sötétebb tónusa töri meg. Jól illeszkednek a copf stílus jegyeit viselő barokk oltárához és orgonájához a modern, vörösréz gömbformából alakított mennyezeti lámpák és falikarok.

Az istentisztelet Móhr Mihály gyülekezeti felügyelő megnyitó szavaival ünnepi közgyűlésben folytatódott, aki röviden méltatta az eseményt és köszöntötte a vendégeket: D. dr. Ottlyk Ernő püspököt, Nacsa Sándort, az Állami Egyházügyi Hivatal Vas megyei tanácsosát, Kovács József helyi vb-titkárt. Takács Gézát a Hazafias Népfront helyi elnökét, akik közvetlen szavakkal köszöntötték a példás lelkesedést és eredményes munkát tanúsító gyülekezetei. A felügyelő külön köszöntötte a megjelent lelkészeket.

A történelmet hitelesítő és : a kőszegi gyülekezet életét do- . kumentáló közgyűlésen Szabó Lajos esperes, a gyülekezet lelkésze ismertette a templom egykori és újjáépítési történetét. Nem a kora, hanem a templom története, a templomépítő elődök évekig tartó fárad- [ hatatlan küzdelme a templom- . építés engedélyéért az, ami kü- t Ionosén értékessé teszi ezt az . egyszerű, oratóriumnak ké- . szült templomot, amelynek t szépsége egyszerűségében rej- . lik.

A templom és az újjáépítés • történetét ismertető beszédében az esperes párhuzamot - vont tegnap és ma között; maNGELIKUS FÖLDRAZJZ

Abol felfedezték az Újvilágot

„ ... S zúgni kezd a térkép tengere ... ”, — írja Kosztolányi egyik költeményében. És ha kiterítem a térképet és nézem azt a közép-amerikai területet, amely hozzávetőlegesen az Egyenlítőtől az északi 30. szélességi körig terjed, az egyik oldalon azt a keskeny földsávot, amely összeköti Északot Dél-Amerikával, majd ettől keletre a floridai félszigettel induló Nagy- és Kis-An- tillák szigetkaréját, amely így együtt a Karib-tengert zárja le, nekem is zúg a térkép tengere. Nemcsak azért, mert a Hurrikán és Tornádó viharok sokszor magasra emelik a tenger vizét, nem is azért, mert az év nagy része itt forró, s a szép kreol bőrű emberek a most már közismert ütemre járják tüzes táncaikat, hanem inkább azért, mert e vidéken valami megmagyarázhatatlan magasfeszültségben élnek a tömegek és csak vaskos diktatúrák tudják a lappangó elégedetlenséget visszaszorítani.

Itt lépett partra először egy parányi szigeten, San Salvador szigetén a spanyol király lobogójával Kolumbus, majd ráakadt Kubára és Haitira, mely utóbbit Hispaniolá-nak keresztelt el. Ezeket a szigeteket, amelyek keletről zárják a Ka- fib-tengert, vélte Kolumbus indiai szigeteknek. Itt alakult a világon az első néger köztársaság, a múlt század elején, 1803-ban Haitiban, amikor még Afrika belsejét fel sem tárták. Itt vágták át 1881-ben nagy botrány közepette Lesseps Fer- dinánd tervei szerint a földszorost, Panamát. S itt van a nyugati féltekén az első és egyetlen szocialista állam, Kuba. Itt valóban zúg a térkép tengere.

E területen, Mexikótól eltekintve csak apróbb államok vannak, amelyek fölött ott van az Egyesült Államok kiterjesztett keze. Némelyik alig nagyobb,, mint Bács-Kiskun vármegye (Jamaica), vagy annál is kisebb, mint pl. Trinidad és

Tobago. Számuk tizenhárom. Ezek közül az egyik még minődig gyarmat és ez Brit-Hondu- ras.

Ezen az ismertetett területein a felfedezést követő első évtizedekben már szinte teljesen kiirtották az indián őslakosságot.

A spanyolok először a Nyugat-indiai szigetvilágot hódították meg és felbecsülhetetlen értékűeknek tartották e buja növényzetű, jó termőképességű szerzeményeket. A franciák pL Guadaloupe-ot értékesebbnek tartották, mint egykor Kanadát, vagy a hollandok pl. a guayanai terület egy sávjáért boldogan átengedték New York állam területét. Az ott termelhető cukornád és a belőle előállított nádcukor hihetetlen értéket képviselt. Kezdetben a cukrot az arannyal egyértékűnek tartották és fejedelmi ajándéknak számított, ha az uralkodók egymásnak cukrot ajándékoztak. Milyen különös, hogy ma pl. Kubának egyik nehézsége, hogy túl sok a cukornád területe.

Az első évtizedek indián irtása után szükség volt a munkaerőre. A négerek Afrikából már mint rabszolgák kerültek ide, s a rabszolgák lélekszáma

15—20-szorosa volt a fehér lakosságnak.

Az embertelen bánásmód, a szüntelen emberkínzás és elviselhetetlen munkakörülmények a néger rabszolgák állandó lázongásához vezettek. így azután az észak-amerikai függetlenségi háborútól indíttatva, 1790 és 1803 között indul el e szigeteken, nevezetesen Haitiban az a forradalom, amely a rabszolgák felszabadításához és önálló államiságuk kialakításához vezetett. 1803-ban kikiálthatta függetlenségét. Néger állam lett a nyugati féltekén és nem ott, ahol a fekete- bőrűek hazája volt.

A 13 állam összterülete 2,7 millió km2, lakossága pedig 73 millió. Dr Rédey pál

gyar népünk államának politikájára utalt, amely az Országos Műemléki Felügyelőségen keresztül nyújtott segítségével megbecsüli közös, küzdelmes történelmi múltunk egy darabját, a gyülekezet ősei küzdelmes harcának eredményét: ezt a templomot. „A valamikor magát keresztyénnek mondó állam elvett, bénított és gátolt. A nép államának megőrző gondját képezi mindaz, amiért küzdött és létrehozott viszontagságos körülmények között. Ebben nem gátolja a nem azonos ideológiai álláspont sem.”

Csak a templomépítő ősök mértékével mérhető a kőszegi gyülekezet összefogása, áldozatkészsége és munkája, amely az elveszettnek hitt templomából szinte újat varázsolt. „Sok minden kellett ahhoz, hogy a régiből az legyen ami ma: hit, szív és lélek” mondta Berzsenyi J. Miklós egyház- megyei felügyelő köszöntő szavaiban. A gyülekezet adományai nem mérhetők mecénások nagyvonalú adományaihoz. Azokat úgy adták össze, mint amikor egy családban

FURULYANÓTA

Senkim a világon,

Se fiam, se lányom,

Se kertem, se fácskám:

Csak egy furulyácskám.

Gyenge fűzfa ága,

Csendes a nótája,

Hallja, aki hallja,

Nem váltom aranyra.

Ügy sírom a szélbe,

Mintha szívhez érne,

Ügy hullik a sárba,

Mintha messze szállna.

Utamat így járom Végig a világon.

Lábom már megállna,

Mintha nem is fájna:

Se fám, se virágom,

Se fiam, se lányom,

Se házam, se telkem,

Csak egy árva lelkem;

Isten furulyája.

Mind azt fujdogálja:

Csak még egyet lépek,

S holnap hazaérek.

Rumi Erzsébet

A SOROMPÓK NEM TŰNTEK EL

Sydneyi jelentések szerint három anglikán püspök kész részt venni azon az ökumenikus istentiszteleten, amelyet VI. Pál pápa ausztráliai látogatása alkalmával december elején szándékoznak megtartani Sydneyben. Dr. Marcus L oane Sydney anglikán érseke azonban bejelentette, hogy bojkot- tálni fogja a fenti isténtiszte- letet, mert — szerinte — „az

igazság kérdését keli tisztáznunk, mielőtt közös istentiszteletet tarthatnánk”.

Az érsek azon a véleményen van, hogy a római1 katolikus egyháznak bizonyos tanításai „radikálisan ellenkeznek” az Üj testámen tómmal. Senki sem állíthatja, hogy a sorompók mind eltűntek — jedentette ki az ausztráliai érsek.

Megnyitották Szarvason a Tessedik Sámuel tiszteletére szervezett Tudományos és Művészeti Heteket.

Szarvas városi és járási kulturális és társadalmi szervei rendezésében október 10-től, december 31-ig Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója alkalmából sokféle módon emlékeznek és emlékeztetnek az egykori szarvasi iel- kész sokoldalú munkásságára. Elsősorban persze arra, amiben egyedülálló és úttörő munkát végzett, a mezőgazdaság művelése az emberi lélek nevelése terén.

Sok nehézséggel, akadállyal és emberi rosszindulattal kellett neki is megküzdenie, de a feladatát olyan világosan látta, hogy helytállása példamutató. „Én még a legkeserűbb csalódások és ellenműködósek közepette is folyton szem előtt tartottam azt, hogy hazámnak

és ,az emberiségnek használjak.”

Ez az, amiért tisztelettel állunk meg emléke előtt. Ennek jegyében szólt és helyezte cl szobrának talapzatán a koszorút Dauda Mihály, Szarvas Város Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának vezetője — október 10-én, szombaton du. 5 órakor a Főiskola épülete előtt, és ezzel fejezte be ünnepi megemlékezését dr. Vincze Ferenc, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözéses-Melioráció® Főiskolai Karának tanszékvezetője a kulturházban rendezett műsoros megnyitón.

Szarvas egész társadalma és benne evangélikus egyházunk is nagy figyelemmel kíséri az ünnepi eseményeket. Tisztelettel adózunk Tessedik Sámuel munkásságának, hogy töretlen helytállása segítsen és ösztönözzön minket is hazánknak és az emberiségnek használni.

Berzsenyi — esetek

Minden magyar tudja BERZSENYI Dánielről (1776—1836) azt, hogy híres költőnk volt és „klasszikus versmértékben írt ódái (FOHÁSZKODÁS, MAGYAROKHOZ) és elégiái a legszebb magyar versek közé tartoznak”. BERZSENYI mindenkori időszerűsége jelenleg fokozódott, mert szeptember 26-án és 27-én a Vas megyei Egyházashetyén, BERZSENYI szülőfalujában kétnapos nagy ünnepség volt az emlékére. Ekkor ott, a Ság-hegyaljai köz. ség központjában BERZSE- NYI-mellszobrot avattak, amely ANTAL Károly Kos- suth-díjas szobrász műve, és ekkor volt annak az énekkari műnek az ősbemutatója, amelyet az „AZ ESTHAJNAL” című verséből komponált FA- SANG Árpád zenetanár, zeneszerző és karmester. Meghívták erre az alkalomra az ország minden olyan középiskoláját, amely BERZSENYI Dá-. niel nevét viseli és azokat az irodalmárokat és művészeket, akik BERZSENYI Dániel munkásságával behatóbban foglalkoznak. Ez ad alkalmat arra, hogy néhány BERZSENYI-vo- natkozású esetet elevenítsek meg.

BERZSENYI Dániel egy ideig Sopronban élt. A Pócsi utca 12. házban lakott, amire ma a ház falán levő tábla emlékeztet („Ebben a házban lakott BERZSENYI Dániel a nagy magyar költő 1819 és 1820 telén. — Emlékére állíttatta 1962- ben a BERZSENYI Gimnázium”). — Három évtizeddel előbb pedig hét évig volt Sopronban; középiskolába járt, az akkori evangélikus líceumba.

Az írások szerint gyermekkorában betegeskedő, gyenge volt, de később úgy kifejlődött, hogy nagy termetűvé, robusztussá lett. „Egyaránt kitűnt természetes eszével és bámulatosan fejlett testi erejével. De a tanuláshoz nem volt kedve”. Állítólag a líceummal szemben levő várárok partján ösz- szeszólalkozott iparoslegényekkel és néhányukat az árok vizébe dobta. A tantestület azért, mert ő mást a vízbe be-dobott, őt a líceumból ki-dobta. Egyik életrajza szerint édesapja „látta, hogy fia hét évi líceumi élet után egyszerre nem hajlandó magát az iskolai fegyelemnek alávetni, kivette a líceumból s otthon gazdaságra fogta”.

Akkori tanárai nem' is sejtették, hogy az a „heves ifjú”, aki olyan renitens volt és nem látszott továbbtanításra érdemesnek, — később olj^an költeményt ír, mint a FOHÁSZKODÁS. Azt sem gondolták, hogy ugyanaz az iskola, amelyből kizárták, valaha éppen az ő nevét veszi fel.

A Sopron főterén álló BER- ZSENYI-gimnázium homlokzatát ma az ő bronzdombormű arcképe díszíti e felírással: „Ennek az iskolának növendéke volt 1788-tól 1795-ig nagy költőnk BERZSENYI Dániel”.

BERZSENYI Dánielt a Somogy megyei Nikla községben, családi sírboltba temették el. 1944—45-ben „kincskeresők” feltörték a kriptát, egymás után kinyitották a koporsókat, az ékszereket összeszedték, a csontokat kiszórták; így BERZSENYI Dánielét is. A felszabadulás után a Magyar Nép- köztársaság Kormánya felkérte dr. ENTZ Béla orvosprofesszort, hogy a sírboltban levő csontok közül válogassa ki azokat, amelyek BERZSENYI Dánieléi voltak, mert azokat — a nagy magyar költő iránti kegyeletből — külön óhajtotta eltemettetni. — ENTZ profesz- szor eleinte nem akarta vállalni a reménytelennek látszó különös feladatot. Később mégis vállalta a megbízást. Régi feljegyzésekből kiderítette, hogy BERZSENYI Dániel hatalmas termetű férfi volt, és az ugyanabba a sírboltba temetett család többi tagja kis termetű és a legtöbbje nő volt. A kis termetű és főleg női csontok közül ENTZ professzornak fáradságos munkával, sok mé- ricskéléssel sikerült kiválogatnia a nagjnnéretű férficsontokat. BERZSENYI Dánielét, és ígv teljesítette a nehéz feladatot.

Ennek kapcsán önkéntelenül az a „kísérteties” gondolat jut az ember eszébe, hogy csontjainak háborgatását, szétszórását, mintha végzetszerű- > en előre sejtette volna. A FOHÁSZKODÁS utolsó versszakában ugyanis azt mondja, hogy „ ... ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják ...”

Az egvházashetyei ünnepség utáni napon utaztam a Sopron—győri vasútvonalon. Egy gimnáziumi osztály is volt ugyanabban a kocsiban. Szóba elegyedtünk. A nagy BF.R- ZSENYT-ünnepségről egyikőjük sem tudott. A FOHÄSZKO- DÁS-t egyikőjük sem ismerte, mert „azt nem tanultuk" —

' mondták. Hát melyik verseit tanulták? — kérdeztem. Például? — „Tanultuk a MA- GYAROKHOZ-t” Ezt sem tudták elmondani. Bevallom és restellem, akkor nekem sem jutott az eszembe „A MAGYAROKHOZ” című óda kezdete („Romlásnak indult hajdan erős magyar!”...)

A FOHÁSZKODAS-t azonban el tudtam mondani, pedig már 48 éve annak, hogy tanultam. Némán hallgatták. A lexL kon szerint is „a legszebb magyar versek közé tartozik”. — Ez az eset is bizonyítja, hogy nem általános érvényű a közmondás: „Jó bornak nem kell cégér”, ugyanis a . legjobb anyagi és szellemi terméknek is kell a propaganda, a hírverés, hogy minél többen élvezhessék. . . „. ,

Dr. Varady Karoly

— HALÁLOZÁS. Stukovszky

Jenő, az óbudai gyülekezet presbitere 80 éves korában csendesen elhunyt. Temetése október 29-én volt az óbudai temetőben.

— özv. Ligeti Edéné, a volt sajókazai lelkész özvegye 86 éves korában a Kistarcsai özvegy Papnék Otthonában elhunyt. Temetése november 2- án volt Blatniczky Jenó igazgató szolgálatával. Hamvait a kistarcsai temetőben levő közös sírhan helyezik el. „Add nékem a te szívedet..

— Gyúrói Nagy Lajos nyugalmazott lelkész 87 éves korában november 6-ám Budapesten elhunyt.

Az idei ősz mintha sZégyel- né, hogy oly korán mutatta ábrázatának zordabbik felét, mosolygósra derült és simogatta az aranyló nyárfákat, a bíborvörös tölgyfacsemetéket, galagonyákat, a sárváriakat, a szombathelyieket és a Kőszegről és környékéről a szemet gyönyörködtető épülethez, a kőszegi evangélikusok megújított templomához igyekezőket.

A szomszédos kollégium ablakaiból kíváncsiskodó lányok tanúi lehettek a temlomtérre gyülekező sokaság, az érkező lelkészek kis csapatának és az ünnepélyes szavaknak, melyek nyomán csaknem két évszázad után ismét püspök kezébe került a templom kulcsa, hogy a gyülekezet hosszú időn át bezárt temploma újra kitárja kapuit és a frissen fehérre festett épület fogadja az örömünnepre sereglők sokaságát. Mert nemcsak a kőszegiek, de a környező falvak evangélikusai is eljöttek együtt örülni az örülőkkel.

„Aggodalommal álltunk két éve e templom előtt. Voltak kételkedők és most mégis itt áll ez az ősi templom erősen, hatalmasan, fehéren” — kezdte igehirdetését D. dr. Ottlyk Ernő püspök és az eredményért, amely várakozáson felüli, szüntelen örömre, szüntelen imádkozásra, Isten iránti hálára és az építésben munkálkodók megbecsülésére buzdította a gyülekezetét.

Két éve, amikor a kőszegi templom újjáépítése egyre sürgetőbbé vált, látva a kiásott alapokat és az alattuk elkorhadt gerendák azettákat —, melyekre egykor a templom alapjait rakták a mocsaras talaj miatt — és a padozatot burkoló felpúposod ott mozaik- lapokat, melyek jelezték a falak süllyedését, valóban volt ok az aggódásra. Az elképzeléseket mérnöki tervek követték. A statikai részét dr. Urban István, a restaurálás terveit pedig Sándy Péterné mér„...hogy hazámnak és az emberiségnek szolgáljak"

felvetődik valami közös cél és erre a leány odaadja a keresetéből azt, amit ruhára tett félre, a fiú azt, amit zsebpénznek szánt, csakhogy a közös cél megvalósuljon — idézve Szabó Lajos esperes szavait.

Talán az adakozásnál is nagyobb értéke van annak, amit jó néhányan kétkezi munkával nyújtottak. Neveiket mind felsorolni nehéz lenne, de azt hiszem mégsem lehet említés nélkül hagyni Kunfalvi János gondnok és felesége, Kemény Sándor, Schwahofer József és Gusztáv, Preisz Miklós és Molnár Miklós nevét.

Záróköszöntésében az összefogás erejére mutatott a püspök. aki köszönetét fejezte ki az állam képviselőinek a nagyarányú segítségért. A nap hősének nevezte a gyülekezetét és élükön Szabó Lajos esperest, akinek fáradhatatlan munkája akkor lesz igazán dicsőség, ha továbbra is lesz gyülekezet Kőszegen, akik használni fogják ezt a templomot, a megújulni készülő Kőszeg városának egyik ékességét.

Kőszeghy Tamás

Amikor a diák vizsgáztat

A félévi kollokviumok időszaka még nincs itt, mégis lázas készülődés jegyében telt el ez a néhány hét a tanévkezdés óta az első éves hallgatók körében. Hiszen az első főiskolai vizsgára — a középiskola után — illik becsületesen felkészülni, még akkor is, ha nem valamelyik tanszék professzora teszi fel a kérdéseket, hanem egy magasabb évfolyam hallgatója.

Ez történt, amikor a Teológiai Akadémia napttermében Kalácska Béla szenior megnyitotta az 1970-71-es tanév „bagoly-vizsgáját”. A sok meghívott vendég és a hallgatóság zsúfolásig megtöltötték az előadótermet. .

A szorgalmas munka a vártnál is nagyobb eredményt hozott. A hat első éves hallgató —Bálint László, Böröcz Enikő, Kajos Anna Mária, Kormos Anna, Morauszky András, és Reisch György — átlagos eredménye 4 egész lett. Pedig az öt témakörből — bibliaismeret, énekismeret, Kis Káté, irodalom és általános műveltség — feltett kérdések bizony nem voltak könnyűek. A talpraesett, szellemes válaszokon nem egyszer derültek a jelenlevők.

Hosszú tanácskozás után vé■ gül is megtörtént a „díszba■ goly-avatás”, Bálint László sze- 1 mélyében, aki a legjobb ered- > ményt érte el.

Az ezt követő szellemes mű- i sor feloldotta a vizsga feszült- i ségét és a hallgatóság kedélyét.- Többnyire dicsérő, elismerő

• szavakba burkolt, de szelle- t mes, finom, nem sértő gúnnyal i illetett professzorokat, hallga■ tókat, eseményeket. Megelevenedtek humoros formában az

• egzegézis és homiletika órák, i de még a vendég professzori- előadások is. Külön elismerés- illeti Turchányi Sándort, aki- mint a műsor egyik szerzője és ; előadója, ezt a nem éppen- könnyű feladatot pompásan oldotta meg. Dé nem kisebb elis■ mérés illeti a másik két szer- zöt is, Mátis Andrást és Foltin ) Brúnót, akik részben a hallga- , tóságot „kapták” tollvégre. s Nem egyszer viharos taps sza- s kította meg a műsort.

A kellemes est befejezésére t a fehérasztalnál került sor, , ahol dr. Nagy Gyula dékán kö- szöntötte a rendezvényt és el- ismerését fejezte ki.

1 Az együttlét D. dr. Ottlyk :, Ernő püspök köszönő szavaival- ért véget, aki örömét fejezte .. ki a jó testvéri és meghitt kö- zösségért.