Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-15 / 46. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, *6. SZÄM 1970. november 15. Ara: Z,— forint Ma is aktuális reformáció! — A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának rcfo.mációi emlékünnepélye — Budapest protestáns népe hagyományosan tartja minden esztendőben közös reformációi emlékünnepélyét felváltva hol református, hol evangélikus templomban. Ez évben a Deák téri evangélikus templom volt az ünnepség színhelye, amelyen az ünnepi előadást dr. Prőhle Károly teológiai tanár tartotta. Igehirdetést mondott dr. Bajusz Ferenc református teológiai akadémiai dékán. Nagy József baptista teológiai tanár és dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor imádsága nyitotta, illetve zárta az ünnepséget, amelyen a Kálvin Kórus és a Lu- theránia felváltva énekeltek. Az alábbiakban részleteket közlünk dr. Prőhle Károly előadásából. Meghaladott a reformáció? Reformáció emlékünnepén mindig fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi az értelme és jelentősége a reformációnak. Olyan eseményt' ünneplünk-e, amely messze kiemelkedik ugyan az egyháztörténelem egészéből, de lényegében mégis meghaladott történeti jelenség, vagy úgy emlékezünk és tekintünk vissza, hogy közben tisztázódnak a jelen feladatai, és így a múlt eseménye jövőbe mutató jelentőséget nyer? Mindig fel kellett tennünk ezt a kérdést. Ma azonban különösen élesen vetődik fel a reformáció jelentőségének a kérdése. Mert igaz ugyan, hogy túl vagyunk az ökumenikus optimizmus hullámának tetőfokán, amelyet a keresztyén egység helyreállításának jegyében a Második Vatikáni Zsinat idézett fel, és sok túlzottan reménykedő keresztyén ember szívét tölti el a csalódás érzése. Hiszen az embereket legközvetlenebbül érintő kérdésben, a vegyesházasság ügyében eddig nemhogy megoldásra, de még lényegileg előbbrevívő lépésre sem került sor. Nem kicsinyeljük le azokat a törekvéseket, amelyek a hit dolgában egymás kölcsönös és jobb megértésére irányulnak, és az is kétségtelen, hogy a Második Vatikáni Zsinat a római egyház hittételeit bibliai anyaggal elevenítette és gazdagította, de tőlünk eltérő tanai lényegét eddig hajszálnyira sem változtatta meg. Azt is jól látjuk, hogy a meghirdetett reformok sokféle pozitív visszhangot keltettek, de ugyanakkor kimélyitet- ték a belső ellentéteket, és ennek következtében világosan érzékelhető újra a tekintély elvének merevebb érvényesítése. A felekezetközi dialógus eredménye sok esetben a jobb megértés mellett a felekezeti öntudatosodás is lett... Híveink állandóan hallják és jól ismerik azt a jelszót, hogy a római egyház ma már megvalósította a reformáció elfogadható szándékait, és nincs már értelme a felekezeti elkülönülésnek. Így appellálnak a keresztyén hívők széles rétegeinek érzéseire, akik hitük szerint jóhiszeműen szeretnék az egyház egységét megvalósulva látni. Mindez élesen szegezi velünk szembe ezt a kérdést: aktuális-e még mindig a reformáció, és ha igen, akkor miben, van-e jövője, és ha igen, akkor miért? Az egyház egysége a reformáció szemszögéből Erre a kérdésre keresünk feleletet, amikor most először azt nézzük, hogy hogyan látja a reformáció az egyház egységét. Jogosult ennek a kérdésnek a homloktérbe állítása, mert a reformáció iránti minden megértésre törekvés ellenére is állandóan ismétlik azt a kezdettől fogva hangoztatott vádat, hogy a reformáció megbontotta az egyház egységét. Elismerik a 16. századi egyház hibáit, vezetőinek korlátozott vagy hibás látását, mégis erősen hangsúlyozzák főként Luther egyoldalúságát, türelmetlenségét, sőt durvaságát, ami hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez. Lehetetlen volna most a reformációnak ezt a hosszadalmas történeti perét felidézni és lefolytatni. Hiszen a leggondosabb és legigazságosabb elemzés esetén is azt lehetne mondani, hogy mindez a múlté. Mi úgy látjuk, hogy ma is aktuális és jövőbe mutató az, amit a reformáció az egyház egységéről mond, és ehhez hadd idézzük az Ágostai Hitvallásból azt, amit talán más megfogalmazással, de azonos tartalommal a reformáció többi egyházai is vallanak: „Mindenkor van és megmarad az egy keresztyén anyaszentegyház, amely minden hivő közössége vagy ösz- szessége, amelyben az evangéliumot tisztán prédikálják, és a szentségeket az evangélium szerint szolgáltatják ki. Mert a keresztyén egyház igazi egységéhez elég az, hogy az evangéliumot tiszta értelme szerint egyezően hirdessék és a szentségeket Isten igéje szerint szolgáltassák ki, és a keresztyén egyház Igazi egysége szempontjából nincs szükség arra, hogy mindenütt egyforma szertartásokhoz igazodjanak, amelyeket emberek rendeltek el.” (Ág. Hitv. VII. cikk). Az egyház szolgálata a reformáció szemszögéből Az ökumenében visszatérő kérdés az, hogy hogyan lehet már most nyilvánvalóvá tenni és dokumentálni az egyház va- lóságos belső egységét. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az egyház egységének nem állapíthatjuk meg önkényesen valamilyen külső emberi jelét. Csak abban kereshetjük az egységet, amiben maga Jézus akarta, hogy egyek legyünk. Ez pedig azt jelenti, hogy csak úgy jeleníthetjük meg Krisztusban való egységünket, ha ott vagyunk, ahol Jézus Krisztus volt és van a világban, ti. a szolgálat helyén... Az evangélikus egyházban a lutheri két birodalomról szóló tanítást szoktuk emlegetni, amely szerint Isten az evangélium hirdetését bízta az egyházra, de nem rendelte arra, hogy világi hatalmat gyakoroljon, hanem azt akarja, hogy a keresztyének Isten előtti felelősségük tudatában jó lelkiismerettel végezzék világi hivatásukat embertársaikkal együtt. De Kálvintól is idézhetünk hasonló tartalmú mondatot: „Az emberben kétféle törvény van: az egyik a lelki, amely a lelkiismeretet a kegyességre és Isten tiszteletére oktatja, a másik a polgári, amely az embert az emberi és polgári kötelességekre tanítja, amellyel az emberek egymásnak tartoznak... Az egyiket lelki, a másikat pedig politikai birodalomnak is nevezhetjük.” (Inst. III.: 19,15). A reformáció jelentős szolgálatot tett a keresztyénségnek azzal, hogy az egyházi szolgálatnak ezt a kettősségét világosan felismerte és képviselte. Ha pedig arra gondolunk, hogy tudatosan vagy öntudatlanul még mindig mennyire kísért és hat a világi hatalommal és tekintéllyel rendelkező egyház koncepciója, és hogy emellett mennyi zavaros képzet kapcsolódik az egyház szolgálatának értelmezéséhez és gyakorlatához, akkor meg kell látnunk, hogy a reformáció ezen a ponton sem vesztette el aktualitását, hanem jövőbe mutató szerepe van az egyház kettős szolgálatának: evangéliumi küldetésének és embertársi elkötelezettségének világos megkülönböztetésével és szoros egymásra vonatkoztatásával... Legyetek az isten szent temploma — Hálaadás Hódmezővásárhelyen — Ebben az évben nagyon sokat szerepelt újságokban, rádióban és a tv-ben Hódmezővásárhely neve. A város nevének hallatára nemcsak a vásárhelyi hímzés, nem is csak egyik legnagyobb ma élő írónk neve jut eszembe, hanem az a hallatlan áldozat, erőfeszítés is, amelyet ez a mintegy 60 ezer lakost számláló város az idei árvíz idején tett, amikor otthont, kenyeret, segítséget és szeretetet adott a Makóról és Maroslelléről idetelepített asz- szonyoknak, gyerekeknek, öregeknek és betegeknek. — Ez idő alatt renoválta az evangélikus gyülekezet a templomát! Ügy, hogy segített a jelen problémái közt és egyúttal a jövőt építette. Minderről már sokat hallottunk mindannyian, de azt kevesen tudják, hogy Hódmezővásárhelyen milyen evangélikus gyülekezet van. Kevesen tudják, hogy egyik legnagyobb szórvánnyal rendelkező gyülekezet szolgál itt. Kis gyülekezet, de közel két évszázados múltra tekinthet vissza. 1796- ban hívja meg a gyülekezet első lelkészét. 1844-ben készül el az a templom, amely ma is szolgálatban áll. A közel két évszázad alatt 8 lelkész szolgált a gyülekezetben. Utoljára 1944-ben kezdett hozzá a gyülekezet templomának renoválásához. Kívülről sikerült is a munka, de a belső elmaradt. Sőt a külső munkákat is szinte teljesen megsemmisítette a háború. Az utolsó években szinte romossá lett már a templom. „Anyagi erő nem volt a munkálatokhoz. Egyhazunk és népünk közös javáért CIKKÜNK FINNÜL A Kirkko )a kaupunki c. finn lap teljes terjedelmében közli D. Koren Emil beszámoló cikkét a huopalahti finn egyházi énekkar rákoskeresztúri, Deák téri, budavári és hűvösvölgyi gyülekezeti szolgálatairól, amely lapunk június 7-i számában jelent meg „A szövetnek lánggal égjen...” címen. A cikket Risío Jääske- läinen fordította finnre. November 3-án a teológus ifjúság szokásos heti fórum-megbeszélésén dr. Nagy Gyula dékán tartott megemlékezést az 1917-es nagy októberi forradalom történelmi és társadalmi jelentőségéről. „A keresztyén- ség — mondta — hosszú időn keresztül, kevés kivételtől eltekintve, szemben állt a forradalmi átalakulással. A magyarországi protestáns egyházak — köztük a mi magyar evangélikus egyházunk — az elmúlt negyedszázad sok nehéz küzdelmében jutottak el a történelemben végbemenő, szükségszerű és igazságos forradalmi átalakulások új értékelésére. Ez az új értékelés többek közt azt jelenti: az egyházunk és népünk közös javát építő magatartásunkkal ország-világ előtt tanúsíthatjuk: az igazi keresztyénség, a hit és a belőle táplálkozó emberszeretet nem történelmi visszahúzó erő, hanem az igazságos, humánus gazdasági, társadalmi fejlődés mozgatója; másokkal, népünk minden tagjával együtt vállalt naponkénti erőfeszítés, nagy szavak helyett élet és hűséges hivatásvégzés, szolgálat társadalmunkban.” A megemlékezést követően Végh István, a Magyar Nemzet gazdasági rovatvezetője, tartott érdekes és példákkal gazdagon illusztrált előadást országunk belső helyzetéről, gazdasági és társadalmi fejlődé sünk terveiről, várható feladatairól és hírünkről a nagyvilágban. Előadását követően válaszolt a teológiai hallgatók köréből hozzá intézett, nagyszá. mú aktuális kérdésre. DUNAHARASZTI Dunaharaszti-Soroksár egyházközségünk Budapest déli peremén fekszik. 1933-ban lett önálló. 600 lelket számlál, önállósága óta nagy igyekezettel gyűjtött templomépítésre. Előbb telket vásárolt, majd az anyagot gyűjtötte össze, de 1944-ben, a háború vihara elvitte az összegyűjtött anyagot. Tervezett, komoly temploma megépítéséig is 1962-ben templomtelkén „csöppnyi kis épületet” létesített, amely 38 000 forintba került. A gyülekezet 22 000 forinttal és 4000 forint közmunkával járult hozzá. A Gyülekezeti Segély támogatása 12 000 forint volt. Az épület tervezője dr. Kotsis Iván építészmérnök. 25 ülőhelyes. A helyiség jól fűthető. Istentiszteleteket, bibliaórákat, gyermek-bibliakört és egyéb összejöveteleket tartanak benne. A gyülekezet lelkésze építkezéskor és ma is Lukács László. De hiányzott a belső erő is a tervezéshez. Szinte levették a napirendről az egész kérdést, mint megvalósíthatatlant. 1967 tavaszán azonban fordulat történt ebben a kérdésben és annak az eredménye, hogy ma kivülről-belülről renovált templomunkban örömünnepet ülhetünk. 1967 tavaszán ugyanis meglátogatta D. Káldy Zoltán püspök úr gyülekezetünket. Amikor meglátta templomunk elhanyagolt állapotát, azonnal szóvá tette, hogy a helyrehozatalt mielőbb kezdjük meg. Támogatásáról is biztosított. Mindennél többet ért a bátorító szó és nagy lendületet adott a küldött anyagi támogatás.” Így emlékezett vissza a munka megkezdésére Takács János lelkész a közgyűlésen elmondott beszédében. Nemcsak a kezdeti lendületet jelentette ez a bizonyos püspöki látogatás, haiwn a gyülekezet nagy áldozattal, közel 100 ezer forintot áldozva, be is fejezte a munkát. Ezután hívták meg ismét D. Káldy Zoltán püspököt, hogy szolgálatával adja át további rendeltetésének a megújított templomot. Erre az ünnepi alkalomra 1970. október 18-án kerülhetett sor. A püspököt elkísérte és szolgálatával az ünnep fényét emelte Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő- helyettes is. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök 1 Kor 3,16-17 alapján végezte. Igehirdetésében abból a megállapításból indult ki, hogy a gyülekezet Isten temploma. Nem a templom, hanem maga a gyülekezet! A továbbiakban arról szólt, hogy mit jelent ez, mit kell, hogy jelentsen a hódmezővásárhelyi gyülekezetnek. Senki nem maradhat a régi, hanem hordoznunk kell Isten Szentleikét. Végül arra figyelmeztette a püspök a gyülekezetei, hogy ezt a „templomot” meg lehet rontani. Nem kívülről, hanem belülről. Ügy, hogy nem hallgatunk Isten szavára és nem cselekesszük azt, amire elhivattunk: „Ez a megújított templom azt a célt szolgálja, hogy hirdettessék benne Isten igéje, ami erőt ad a gyülekezetnek arra, hogy mindennapi életében Isten szent temploma lehessen” — mondta befejezésül a püspök. Az istentisztelethez itt is rövid közgyűlés kapcsolódott. Először a gyülekezet lelkésze ismertette a renoválás történetét, kiemelve a nehéz helyzetet, amelyben a munkát elvégezték. Hálás szívvel megköszönve az egyház Urának segítségét. Megköszönte az egyházkerület püspökének erkölcsi és anyagi támogatását. Külön kiemelte Fenyvesi Béla tatabányai építőmester munkáját, aki pontosan, nagy szakértelemmel végezte el a renoválási munkálatokat. A közgyűlésen a köszöntők sorában először Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőhelyettes köszöntötte a gyülekezetei. Köszöntőjében elmondta, hogy milyen szálak fűzik Hódmezővásárhelyhez, majd arról a szolgálatról és feladatokról szólt, amelyet minden gyülekezeti tagnak, de különösen is a presbitereknek végezniük kell „Felelősség a maga gyülekezetéért, de felelősség az egész egyházért. Tudnia kell — és ennek megfelelően kell cselekednie —, hogy a megbízást közvetlenül a gyülekezet bizalmából kapta, de ugyanakkor láthatatlanul, írás és jegyzőkönyv nélkül a Magyar Nép- köztársaságtól kapta, hogy annak rendjét, céljait, terveit nemcsak a világi munkakörében, hanem az egyházban is előrevigye és szolgálja. Benne kell élnie abban az áramkörben, amely egész népünk életét energiával látja el és viszi előre egy békés, emberséges életben és életért.” Ezután a Csongrád-Szolnoki egyházmegye nevében Komoly Sámuel makói lelkész, a helybeli református gyülekezetek nevében Rapcsák Péter lelki- pásztor, a római katolikus egyházak részéről Pásztor Győző és Trencsényi József lelkészek, az izraelita hitközség nevében Héber Ferenc mondottak köszönő és áldó szavakat. Befejezésül Káldy püspök köszönte meg az üdvözléseket és köszönte meg a gyülekezet áldozatos szeretetét. A közgyűlés után a presbiterek és a vendég lelkészek részére családias hangulatú beszélgetés keretében számolt be a püspök egyházunk belföldi és külügyi szolgálatáról. Azt reméljük, hogy ez a nagy szórványú, de mégis egy gyülekezet életében a renoválási munka és azzal összefüggésben levő áldozat és szeretet új erőt és lendületet ad a gyülekezetnek, hogy jól és hűségesen töltse be továbbra is szolgálatát if j. Kendeh György DÉL-AFRIKA A Délafrikai Köztársaság mi- Világtanácsa 200 000 dollár se- niszterelnöke kemény rendsza- gélyt osztott szét azok között bályokat jelentett be a parla- a szervezetek között, amelyek mentben arra az esetre ha a a faji megkülönböztetés ellen dél-afrikai és nyugat-afrikai harcolnak és a fenti ökume- ökumenikus Tanács kilenc nikus Tanács elhatárolta ugyan tagegyháza nem lép ki az Egy- magát az Egyházak Világtaná- házak Világtanácsából. Vors- csának ettől a ténykedésétől, tér miniszterelnök azért helyez- de ugyanakkor bejelentette, te kilátásba a megtorló intéz- hogy nem szándékozik kilépni kedéseket, mert az Egyházak az Egyházak VilágtanácsábóL
