Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-01 / 5. szám

Csővár és Maglód ünnepén Az istentisztelethez közgyű­lés csatlakozott. Kiszely Sándor lelkész a gyülekezet történetét ismertette. Megemlékezett ar­ról a 27 lelkészről, akik 300 Verssel és kaláccsal köszöntik a püspököt Régi adósságot kell törlesz- tenem ezzel a néhány emléke­ző sorral. Még a múlt év őszén, ádventben, részt vehet­tem két Pest megyei gyüleke­zet örömünnepón. A CSŐVÁRI gyülekezet 300 éves jubileumát ünnepelte az elmúlt eeztendőben. Újabb adatok szerint azonban már 1662-ben volt a gyülekezetnek evangélikus lelkésze Fabriti- us Sebestyén személyében, de a szervezett gyülekezeti mun­ka 1669-ben indult meg a köz­ségben. Ezért a 300 évért, Isten megtartó hűségéért adott hálát a gyülekezőt istentisztelet ke­retében. Az ünnepségre a gyülekezet meghívta D. Káldy Zoltán püspököt, aki az ünnepi isten- tisztelet szolgálatát végezte. A 300 év szép múltra enged kö­vetkeztetni, de a - jövőt jelké­pezte az a kedves fogadtatás, amiben részesítette a püspö­köt a templom kapujában a gyülekezet, ahol a presbitéri­um nevében Nyemec István felügyelő mondott köszöntő szavakat, majd a gyülekezet két „leánybírája”, Tóth Er­zsébet és Zemen Johanna vi­rágcsokrokat adott át, és vé­gül a legifjabbak nevében Ne­mes Zsuzsika verssel és szép kaláccsal köszöntötte a püspö­köt Az Evangélikus Életben a „Gyülekezeti hírek” rovat, ha az jó, gazdag és tartalmas, az olvasót összekapcsolja az or­szág evangélikusságávaL Az emberek vándorolnak, elköl­töznek, szülővárostól vagy fa­lutól messze kerülnek, de az a gyülekezet, amelyben felnőt­tek, amelynek templomába jártak talán évtizedeken ke­resztül, mindig kedves marad. Az olvasót érdekli, hogy mi történik otthon és hogy mi történik az országban, más gyülekezetekben. Sok olvasónk van, aki a lapban először eze­ket a híreket keresi, olvassa érdeklődéssel. Azaz: csak olvasnák, mert — egy-két kivételtől eltekint­ve — általában kevés az Evangélikus Életben a gyüle­kezeti hír és ami megjelenik, az is hetekkel később. Külföl­dön élő testvéreink közül so­kan és sokszor mondják: ha a magyarországi evangélikus egyházban csak annyi törté­nik, ami az Evangélikus Élet gyülekezeti híreiben olvasha­tó, akkor nem sok történik! Ez persze nem igaz, mert egy­házunkban, gyülekezeteinkben sok minden jó történik, csak éppen nem kerül a nyilvános­ság elé. Több lelkész így fe­lel a kérdéseinkre: „nem kér­kedünk azzal, hogy dolgo­zunk”... vagy: „nem akarjuk magunkra vonni a figyel­met ...” Ez a nagyon elterjedt felfogás hamis, mert a gyüle­kezeti hírek közlése nem a lel­kész vagy a gyülekezet ön rek­lámja, országos propagandája, hanem alkalomadás arra, hogy mások is örüljenek az örülők­a gyülekezetét. De nem elég megállni az emlékezésnél. To­vább lépve úgy kell élnünk, szolgálnunk, hogy egész éle­tünk „hála-áldozat” legyen a sok jóért, ami azt jelenti, hogy Isten munkatársaivá kell len­nünk a családban, a gyüleke­zetben, népünk között és az egész világban. kel, hogy mások is tanuljanak és hitükben erősödjenek. A gyülekezeti munkát és annak eseményeit nem kell titokban tartani és végezni, mert az Magyarországon nem tilos, sőt Isten és ember előtti köteles­ség. Az egyház szolgálatát egy­házi és állami törvények biz­tosítják. Meg kell mondani azt is őszintén, hogy a gyülekezeti hírek hiánya legtöbbször a lelkészek lustasága, közönyös­sége, sőt felelőtlensége miatt jelentkezik. Ezzel gyengítik az egyházi sajtó munkáját, meg­rövidítik az egyház újságolva­só népét is. Szinte bizonyos vagyok abban, hogy azokban a gyülekezetekben, amelyekről sokszor éveken át nem jelenik meg egyetlen hír sem, alig van olvasója az Evangélikus Élet­nek. Fel kellene ott lazítani a gyülekezeti tagokat: serkent­sék a lelkészeket erre az iga­zán kicsi, de nagyon fontos egyházi közszolgálatra. Ez per­sze már végső és kényszer- megoldás, mert csak azon a munkán van áldás, amelyet az ember szívből és örömmel vé­gez el. Köszönjük viszont azoknak a szolgatársaknak, akik a „ke­vesen is hűek” és akik rend­szeresen tudósítják az Evangé­likus Életet kérés és parancs nélkül, akik ezzel is örömet szereznek sok ezer olvasónak és segítenek híreikkel annak bizonyításában, hogy azért egyházunkban folyamatosan történik valami: a gyülekeze­tek építése Istennek dicsőségé­re, Várady Lajos év alatt szolgáltak a gyüleke­zetben. A lelkészek után me­leg szavakkal szólt azokról a pedagógusokról, akik a falu­ban a nem mindig egyszerű nevelői munkát végezték. Mint az igehirdetésben, úgy a beszámolóban is a múlthoz nagyon szervesen csatlakozott a jelen és a jövő. Ez a gondo­lat hatotta át a visszapillantás befejező mondatait: „... tud­juk helyünket az újat, a szeb­bet és jobbat építő magyar hazában, népünk között. És­pedig tudjuk azt, hogy fela­datunk és küldetésünk a szol­gálat, egyszerűen szólva a se­gítés mindnyájunk közös bol­dog jövőjéért munkálkodva”. A közgyűlés további részé­ben köszöntések hangzottak el az egyházkerület, az egyház­megye és a szomszédos gyü­lekezetek nevében. Ezeknek sorát Halász Zoltán tsz-el- nök, a járási tanács tagjának köszöntése zárta, aki a helyi és a járási vezetők jókívánsá­gait tolmácsolta. Istentisztelet után a jelen­levő lelkészek a püspök veze­tésével felkeresték lakásán Pohánka Ödönt, aki 1949-től nyugdíjbavonulásáig a gyüle­kezet lelkésze volt. Múlt, jelen és jövö nagyon szorosan összefonódik a cső­vári gyülekezet történetében is. Azt kívánhatjuk a csővári gyülekezet lelkészének és minden tagjának, hogy to­vábbra is őrizzék és ápolják a múlt örökségeit olyan mó­don, hogy ez tovább is ösztön­zést adjon a jövendő építésé­ben. Másik adósságom a MAG- LÖDI gyülekezet ünnepéhez köt. Maglód ősi település Bu­dapest kapujában. Már a 13. században templommal ren­delkező település volt. A fő­város közelsége azóta is fenn­tartotta mind a török hódolt­A hollandiai katolikus pa­pok „Septuagint” elnevezésű egyesülése bejelentette, hogy a januári lelkészkonferencián Hollandiában „Árnyék-zsina­tot” fog tartani és nyilvános­ságra hozza reformjavaslatait. Mivel a holland katolikus püs­pökök nem hajlandók fogadni hivatalosan is a lelkészkonfe­rencián az egyesülés küldött­ségét, mintegy 30 katolikus ság idején, mind a későbbi ko­rokban. A fejlődő és szépülő község­ből nem sokat láthattunk a mostoha időjárás miatt. De azt megtudhattuk, hogy a fa­luban és ezen belül a gyüle­kezetben szorgos nép lakik, akik nemcsak otthon végzik becsülettel munkájukat, ha­nem a főváros különböző üze­meiben is, vállalva az ezzel járó utazgatást és a nem min­dig egyszerű „kétlakiságot”. Ezekben a dolgos emberekben meleg és áldozatos szív do­bog. Különböző nehézségek után most nyílt módja először a gyülekezetnek arra, hogy meghívhassa egyházkerüle­tünk püspökét istentiszteleti szolgálatra. Erre a meghívás­ra az is alapot adott, hogy most épített a gyülekezet egy új ravatalozót, melynek a megáldására is felkérték a püspököt. Az érkező püspököt a gyü­lekezet lelkésze, Harmati György és a Pest megyei Egy­házmegye felügyelője Dr. Esz- lényi Gyula köszöntötte me­leg szavakkal. Köszöntésükre D. Káldy Zoltán püspök a szószékről válaszolt, ahol 2 Korintus 5, 14—17 verse alapján hirdette Isten igéjét. Arról a Krisztus­ról beszélt, aki ártatlanul ma­gára vállalta az emberiség bű­neit a kereszten. Ezt szeretet- ből tette. Amikor Pál ránéz Krisztusra, akkor szinte „le­taglózza” ez az irgalmas sze­retet. „Számunkra is csak ak­kor születik új élet, ha átél­jük, hogy a szeretet nagyobb mint a bűnünk.” A továbbiak­ban ennek az új életnek a gyakorlati megvalósulásáról szólt a püspök. Aki vállalja Krisztussal a közösséget, an­nak élete Krisztus irányítása alá kerül. Ez azt jelenti, hogy az önző egyéni érdekek he­lyett a felebarát ügyét tudja szolgálni kisebb körben és vi­lágméretekben is. Isten ilyen szolgáló életre hív naponként bennünket. J r. Az istentisztelethez csatla­kozóan rövid ünnepség zajlott le az új ravatalozónál, ahol a püspök igével és imád­sággal adta át rendeltetésének a gyülekezet új létesítményét. A gyülekezet szeretetét a fehérasztalnál is megtapasz­talhattuk, ahol szó esett a gyülekezet új vállalkozásáról is, a parókia korszerűsítéséről, ami nagyon sürgető már. Két Pest megyei gyülekezet öröméről számolhattam be rö­viden. Mind a kettő hosszú és eredményes múltra tekinthet vissza, de sokkal felemelőbb érzés volt a múlttal összefüg­gésben a jelen és jövő felada­tairól, terveiről és lehetőségei­ről beszélgetni és így állni Isten színe elé püspöknek és gyülekezeteknek. ifj. Kendeh György pap a konferencia idején első­sorban a papnőtlenség kérdé­seit akarja megtárgyalni egy másik helyiségben. Közben két hollandiai püs­pöki kerület is kijelentette már. hogy a papnőtlenség kér­désében a hollandiai katoli- kusságnak még akkor is joga van önálló döntéseket hoznia, ha ez a Rómával való feszült­séget fokozni fogja. Az ünnepi istentiszteleten Napicink dolgai Az egyház „fekete Malibuia^ A Magyar Nemzet egyik legnépszerűbb, legolvasottabb rovata az a riportsorozat, amelyet Baróti Géza, Ruffy Péter és Kristóff Attila írnak, most „Üjabb utazások a feke­te Maíibun” címmel. A feke­te Malibu különben egy hatal­mas autó. A riporterek ha­zánk különböző részeiből hoz­nak beszámolókat, finom fip- torosan írva, kritikusan és le­leplezve, őszintén és mesélget- ve és az a céljuk, hogy figyel­meztessenek: urak és elvtár­sak, testvérek és kartársak, van még ebben az országban sok javítanivaló munkában, magatartásban, felelősségben egyaránt. Köszönjük az írásai­kat, mi is tükörbe nézünk... Beállít hozzám egyik pres­biterem, aki olvassa a Ma­gyar Nemzetet és olvassa az Evangélikus Életet is és azt mondja: — Az Evangélikus Életben hétről hétre sok beszámoló ol­vasható az ország minden tá­járól, főképpen azokról a gyü­lekezetekről, amelyekben püs­pökeink megfordulnak, de másunnan is. Az egyházi ri­porterek mindig csak szépeket írnak, mintha a mi evangéli­kus egyházunkban minden rendben lenne. Mindenkit megdicsérnek, mindenért lel­kesednek, mindenhonnan nagyszerű eredményeket je­lentenek, szóval nálunk, az egyházban minden jól megy. Már pedig, ha azt mondjuk valamiről, ' hogy minden na­gyon jó, akkor ez már maga sem jó... Többet kellene fog­lalkoznunk a nehézségeinkkel, a szórványokkal, idős és fiatal lelkészek sorsával, mint gene­rációs problémával, lelkész- utánpótlással és így tovább. Miért nincsenek bíráló, kriti­záló cikkek, amelyek szeretet­tel és jóakarattal előre segíte­nek a hibák vagy mulasztá­sok kijavításában? Miért? Mit mondhattam erre? Ezt válaszoltam: — Biztosan lehetne Imi az Evangélikus Életbe is ilyen említett cikkeket. Miért ne le­hetne? De talán az a baj, hogy egyházunknak nincsen „fekete Malibuja”.. .1 Miért kevés a gyülekezeti hírünk? HÁZ A NYÁRFÁK MÖGÖTT A sárga ház a váram, otthonom, bölcsője láznak, lázadó napoknak: az élet völgye lett... s ha kell, halottak mohos világát őriző orom, ahol szerettek és ahol szerettem. A ház elé négy nyárfát állítottam fehéresen sudárzó büszke őrül, ha majd Észak vihar-harangja bődül, s a fergeteg villámszava kirobban: többen legyünk, kik összetartozunk...! Esti Gyula Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési díjukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is ese­dékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem ren­dezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési dijat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra 7,50 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90,— Ft. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A HOLLAND KATOLIKUSOK ÜJABB TERVE A lett evangélikus egyház Janis Matulis, a lett evan­gélikus egyház érseke genfi látogatásakor tájékoztatást adott egyháza helyzetéről. A többi között kiemelte, hogy véget ér a lelkészhiány, mert a rigai egyetem kebelében működött hittudományi kar helyén az állammal kötött megállapodása szerint teoló­giai kurzust szerveztek, amely az elmúlt ősszel kezdte meg működését 20 hallgatóval. A tanulmányi idő négy év. A kurzus havonta egyszer gyű­lik össze több napra beszámo­lókra és szemináriumi mun­kára. A tanulmányok a szol­gálatba lépést megelőző lel- készi vizsgával érnek véget. Másik pozitív jelenségként rámutatott az érsek a lelkészi nyugdíjak rendezésére, amely 25 évig váratott magára. A nyugdíjpénztárt a gyülekeze­tek hozzájárulásaiból tartják fenn. Ez évben készülnek az Űj- testamentom új kiadására. A legutóbbi nyomás 1961-ben készült. Egyházi naptárt is adnak ki, amelyben gyüleke­zetekről tudósítások és biblia- odvasó kalauz van. Az érsek örömmel említette az evangélikus és az ortodox egyházak közötti jó viszonyt. Lettországban mintegy 150 ezer ortodox keresztyén él. Az evangélikusok száma 350 000. A két millió lakosú országban a római katolikusak arány­száma 25%. A finn egyházban vízkereszt ünnepén megnyi­tották a küimissziói emlék­évet. A központi megnyitó ün­nepséget Turkuban tartották Simojoki érsek szolgálatával. Ugyanazon a napon az ország minden dómtemplomában (püspöki székhelyén) külmisz- sziói ünnepi istentiszteletet tartottak. Turkuban megnyílt a küimissziói kiállítás is, ami az év folyamán vándorkiállí­tásként bejárja az országot. A megnyitó ünnepségekhez tartozott az is, hogy többek­nek kitüntető emlékérmet ad­tak át, így elsősorban Urho Kekkonen köztársasági elnök­nek, aki annak átvételekor hozzájárult ahhoz is, hogy az emlékév befejezéseként ősszel rendezendő nagy offertorium védnöke legyen. A finn evangélikus egyház küimissziói munkáját száz év­vel ezelőtt kezdte a nyugat­afrikai Ambóföldön, s hetven évvel ezelőtt Japánban. Ma 217 misszionáriusa szolgál Ambó­földön, Tanzániában, Etiópiá­ban, Kenyában, Izraelben, Pa­kisztánban, Tajvanban, Hong­kongban, Japánban, Indiában, s az ázsiai mohamedánok kö­zött. A finn külrrüsszió mindig tudatosan óvakodni igyekezett attól, hogy bármiféle gyarma- tizáló törekvéssel keveredjék, s az a törekvése, hogy ahol munkája nyomán megerősö­dött az egyház, ott a saját lá­bára álljon. Így pl. Ambóföl­dön szervezetileg és működé­sében teljesen önállósult az evangélikus egyház, amelynek első bennszülött püspöke, D. Leonhard Auala, vendégként részt is vett a turkui megnyi­tó ünnepségeken. MITZENHEIM PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL (?) Nyugatnémetországi jelen­tések arról adnak hírt, hogy a thüringiai evangélikus püspök, D. M. Mitzenheim, aki most 78 éves, ez év nyarán vagy őszén nyugalomba vonuL Mitzenheim 1945. május 2-a óta püspöke a Thüringiai Evangélikus Tartományi Egy­háznak és rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság egyházai normális kap­csolatokat létesítsenek álla­mukkal. A hírt keletnémet részről még nem erősítették me& ÜJ KÁTÉ A Német Demokratikus szerkesztéséről, amely megfe- Köztársaság Evangélikus Egy- lel a „mi korunknak”. A ja- házi Szövetségéhez az a kérés vaslat szerint a német nyelv­érkezett egyik tagegyházától, területnek minden egyes egy- hogy sürgősen gondoskodjék háza vegyen részt a káté meg- egy részletes káténak a meg- szerkesztésében. DIETZFELBINGER PÜSPÖK A GYÓGYULÁS ÜTJAN A bajor evangélikus egyház rácsonyi ünnepeken prédikál- püspöke, D. Hermann Dietz- ni sem tudott. Az influenzát felbinger még a múlt év de- kétoldali tüdőgyulladás követ- cemberében influenzában te, de már gyógyulóban van megbetegedett, s emiatt a ka- az egyik szanatóriumban. MÜLLER PROFESSZOR 80 ÉVES A lipcsei Teológiai Fakultás életévét. A nálunk is jól is- nyugdíjas gyakorlati teológiai mert professzornalt jó egész­professzora D. dr. A. D. Mül- séget kívánnak magyarországi ler január 12-én töltötte be 80. tanítványai is. Időjárásjóslat 1970-re Egy pfalzi népnaptár a „száz­éves kalendárium” számításai alapján összeállította a várha­tó időjárást erre az évre. Mi­vel 1970 Merkur-év, az időjá­rás áltálában inkább száraz és hideg, mint'meleg és sajnos, ritkán hoz jó termést. Ez a tapasztalat figyelmeztetés a mezőgazdasági munka tekinte­tében: gyors, hűséges munkát parancsol. A jóslat az egyes hónapokra a következő jót és rosszat ígéri. Január 15-ig hideg, azután hó és eső, de 24-től már eny­hülés kezdődik. Február 8-ig barátságtalan időjárás, utána hideg köszönt reánk: a hónap közepétől sok meleg eső. Márciusban 21-ig általában hideg; a hónap vége felé las­sú felmelegedés. Április első felében hideg és száraz az időjárás, majd enyhülés és a hónap végén meleg. Május hónap eleje meleg, szép időt hoz, azután szeles, majd száraz napok jönnek. A hónap végén meleg eső. Június is kellemesen kezdő­dik. de reggelente köd száll le. Ezt eső váltja fel, a hónap vége azonban kellemes. Július nagy forrósággal kez­dődik, 15—21 között eső, de az­után szép napok köszöntenek reánk. Augusztus első öt napját for­róság jellemzi, attól kezdve eső, a hónap végén változó. Szeptemberben néhány szép nap után zuhogó eső jön, az­után kellemes idő, de a hó­nap végén megint eső. Októberben 24-ig eső, eső, de azt csöndes, őszies napok váltják fel. November közepéig általá­ban szép idő, de utána hideg. December barátságtalan 15- ig, utána hideg, 21-től pedig hull a hó. Amikor ezt az időjárásjós­latot közöljük, reméljük, hogy ami jó benne, az megmarad, ami kellemetlen lenne, abban téved. A pfalzi naptár szer­kesztősége a jóslásért felelős­séget nem vállal. Mi sem... Közli: Horváth András A KOTIMAA KÖZLI, hogy D. dr. Ottlyk Ernő püs­pököt hivatalos látogatásra meghívták Finnországba. A látogatás időpontjában még nem állapodtak meg. A püs­pököt elkíséri útjára felesége is. D. Káldy Zoltán püspök az 50 Zsoltár 14—15 verse alapjár prédikált. Igehirdetésében bi­zonyságot tett Isten hűségéről amivel eddig is megtartotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom