Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-01 / 5. szám

Szívesen hallgassuk! Lk 10, 38—42 Aiapigénknek is az a lényege, amit Luther a harmadik pa­rancsolat magyarázatában az ünnep megszentelésével kapcso­latban mond: az igét és az igehirdetést örömest halgassuk és tanuljuk. Mária is ezt tette. Olyan örömmel, olyan vágyako­zással és odaadással, hogy közben minden másról megfeledke­zett. Annyira lekötötte őt mindaz, amit Jézus mondott, hogy nem tudta elvonni figyelmét attól sem a tányérok csörömpölése, sem az evőeszközök zörgése, sem a fazekak sustorgása, sem nővére zsörtölődése. Azt, amit Jézus később úgy fogalmaz meg Mártának, hogy Mária a jobb részt választotta, Mária is ki­mondatlanul, talán megfogalmazatlanul érezte, tudta: Jézust hallgatni nagyon jó, mindennél jobb, mindennél fontosabb. Ismerek ilyen Máriákat ma is. A mai és az akkori asszonyok azt hiszem abban egyenlőek, hogy mindig volt és van mit ten­niük. Ez alól nem kivételek a Máriák sem. S biztos, hogy azt az időt, amit a templomban „fecsérelnek el”, vagy gyermekeik közt az ige tanulásában és tanításában, valahogyan be kell hoz­niuk. Be is hozzák, ha ára is van annak. Ők tudják, hogy meg­éri. Vannak közöttük olyanok, akik a két vagy a több „mű­szak” mellett is megtalálják az időt és alkalmat, amikor igét lehet hallgatni, s talán a kevesebbet jobban becsülik, mint azok, akiknek többre van lehetőségük. Az igét hallgatni mindennél jobb és fontosabb — ez első­sorban a Jézus közelében élő embereknek szól. Ilyen volt a béthániai kis házban élő család. Ilyen a gyülekezet. Jézus kö­rül a gyülekezetben mindig sok a tennivaló. Legalább is ott, ahol valóban szeretik. De az ige hallgatása nélkül, a szüntelen tanulni akarás készsége nélkül a dolgok elsilányulnak, önma­gukért valókká lesznek, irányt veszítenek, elsatnyülnak. S baj van akkor is, ha az ige hallgatásánál és tanulásánál más ügyek és szempontok fontosabbá válnak. Lehet, hogy ez okozza nem egy buzgó gyülekezeti tagnál, presbiternél vagy esetleg még lelkésznél is a szolgálatában támadt zavart, erőtlenséget, vagy melléfogásokat? Az ige hallgatása és tanulása a legjobb és legfontosabb része a gyülekezeti életnek, az egyházi élethez tar­tozó sokféle tevékenységnek. Ez teszi jóvá és fontossá, élet­szerűvé és hasznossá a többit. Az igét újra és újra hallgatni kell. Hogyan szolgálhatom Őt, ha nem figyelek reá? Ha nincs nyitva a fülem és a szívem meghallani az igehirdetésből mára szóló szavát. Ha nincs kész­ségem arra, hogy megtanuljam az egyház közösségében mára kirótt leckéjét, miből ítélem meg, hogy mi az egyház helyes és jó szolgálata a mai világban Jézusért é§ az Ő nevében? Mert nyilván nem vele kapcsolatos ereklyék őrzésére, hanem köve­teivé rendelt bennünket ma is szóban és cselekedetben. Oj és új napokat ad és benne új és új feladatokat. Azért jó Őt újra és újra hallani és tőle tanulni, mert így nem leszünk múlttá és fölöslegessé. Az is kérdés, hogy mi, igehirdetők tudunk-e úgy szólani, hogy ez jó és fontos legyen hallgatóink számára. Ez több mint mesterség kérdése. Engedelmességé, figyelésé. Ezért magunk felé mondom először: az igét szívesen hallgatni és tanulni min­dennél jobb és fontosabb. Mezős* György IMÁDKOZZUNK Urunk! Szeretett Megváltónk! Jó dolog hallgatni a Te szava­dat. Belőle vigasztalás, erő és reménység árad életünkbe. Szük­séges is hallgatnunk Reád, hogy mindjobban megismerhessünk Téged, magunkat és világunkat. Igéd napfény, melynek világá­nál jól látjuk feladatainkat, észrevesszük áldásodat s a célt is látja megnyitott szemünk. Tedd azért számunkra fontossá és mlndcnekfelett kedvessé *z ige és az igehirdetés hallgatását és tanulását. Mindig sietős és sok feladattal terhelt életünkben Te segíts helyet és időt találni a leglényegesebbre. Biztosítsd Urunk, hogy igéd maradjon gyülekezeteink életé­nek szíve. Hadd halljuk meg belőle friss, élő, mára szóló ta­nításodat. igéd legyen eligazítónk az élet és világ sok kicsi és nagy ügyében. Igéd szentelje jóvá, hasznossá és áldotta minden szolgálatunkat, amelyben naponként forgolódunk szeretteink, munkatársaink, népünk és ma élő kortársaink között. áldd meg szolgáidat, hogy igédet jól és kívánatosán hirdet­hessék a szavadra szomjazóknak és helyes választ adhassanak az élet és világ által felvetett kérdésekre. Ámen. TÖBB MINT KÉTMILLIÓ ALÁÍRÁS Több mint kétmillió ember rilisában meggyilkolt Nobel­ért» alá azt á petíciót, amely- békedíjas polgárjogi harcos­ben azt javasolják az Egyesült nak, dr. Martin Luther King- Államok kongresszusának, nek a születésnapját tegyék hogy január 15-ét, az 1968 áp- nemzeti ünneppé. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. február 1-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szir­mai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 D. Ko­ren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál, de. 11 Francisci Guido, du. 6 Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákos­falva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. ll Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de 8. Pest­újhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8.. Rá­kospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, úu. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánné, de. 11 (úrv.) Várady La­jos, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. S Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. fél 10 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albert­falva de. 7 Visontai Róbert. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet óMírJ j>*- je : 2 Kor (11, 19—33) 12, 1—9; az Igehirdetés alapigéje: Lk 10,38—42. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 1-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BARANYAI TA­MÁS budapest-csepeli segéd­lelkész. — MESZLEN-ACSÁD. A gyülekezet közgyűlése január 11-én általános tisztújítást végzett. Ezen az alkalmon kö­szöntötte a gyülekezet és lel­késze Takács János gondno­kot, aki húsz esztendőn ke­resztül szolgált a gyülekezet­ben, s most 73 éves korában kérte e tisztsége alól való fel­mentését. A gyülekezet Bibliá­val ajándékozta meg hűséges tisztségviselőjét, akinek életé­re Isten gazdag áldását kérte. — A BÄCS-K1SKUN EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége január 14-én Kecs­keméten tartotta ülését. Gö­rög Tibor esperes írásmagya­rázattal, Tóth-Szöllős Mihály és Ponicsán Imre előadással szolgált. Könyvismertetést tartott dr. Murányi György, az aktuális kérdésekről tájé­koztatást adott Görög Tibor esperes. — MEZÖBERÉNY I. A gyülekezet ádventi szeretet- vendégségén Táborszky Lász­ló kondorosi lelkész tartott előadást. — ALSÖSAG. A gyülekezet új lelkészét, Fehér Károlyt ja­nuár 25-én a délelőtti isten­tiszteleten iktatta be szolgála­tába Szabó Lajos esperes. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Csicsely Pál, a kondorosi gyülekezet legidősebb tagja 97 éves korá­ban. elhúnyt. Temetésén a hoz­zátartozók között jelen volt 92 éves felesége, Zuberecz Er­zsébet is, akivel több, mint 72 EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: £0.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 S9.4925 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató évig éltek boldog házasság­ban. „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom, hosszú élettel elégítem meg, és meg- láttatóm vele üdvösségemet.” — özv. Krizsó Sándorné, a kiskunhalasi gyülekezet egyik alapító tagja január 11-én, 61 éves korában elhúnyt. Temeté­se január 14-én volt, nagy részvét mellett a kiskunhalasi régi református temetőben. Az elhúnyt lapunk hűséges olva­sója volt. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népei és ke­zének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.” (Zsolt 95,7). VASÄRNAP. — „Amelyik pedig jó földbe esik, azokat je­lenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják és termést hoznak.” (Lk 8,4-15) Ki ne ismerné a magvetőről szóló példázatot? De ki ismer ilyen pazarló magvetőt, aki az útfélre, a sziklás földbe és a tövisek közé is szórja a ma­got? Isten ez a bőkezű gazda, aki tekintet nélkül a „talaj” minőségére, a mi emberi ér­telmünkre, vagy értelmetlen­ségünkre, hitünkre, vagy ké­telkedésünkre, egyaránt szórja felénk szó-magvait. Nem saj­nálja a fáradságot, csak legye­nek, akik magukba fogadják jó szívvel azt és teljes erővel a jó termésre ügyelnek. HÉTFŐ. — „A ti szemetek boldog, mert lát és fületek, mert hall.” (Mt 13, 10—17) A mai ige kapcsán először kö­szönjük meg Istennek ép sze­münket, látásunkat és érzé­keny fülünket: hallásunkat. Ha pedig már csak sok diopt- riás szemüveggel látunk és újabban nagyothallásunkat is titkolni kell mások előtt, ak­kor annak gondoljunk utána, hogy Isten mondanivalóját halljuk-e még a sokfajta zaj között; ott van-e olvasmánya­ink között az írott Ige? Nem újabb megterhelésünkre van­nak ezek, hanem hogy ki ne hagyjunk egy alkalmat, ami­kor Istenre hallgatva boldo­gok lehetünk. KEDD. — „Higyjétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meglesz nektek.” (Mk 11, 15—33). Ezeket a sorokat az egyetemes imahét alatt írom: Istenem, de sok kérés hang­zott el a világ minden tájáról! Bizonyára lehettek közöttük istenkísértő kérések, rosszak is és haszontalanok, de még ezeket leszámítva is tapasztal­juk: a fenti ígéret nehéz pró­ba elé állít minden imádkozó embert. Be kell látnunk, ezt a titkot nem tudjuk megfejteni. De azt is be kell látnunk, hogy gyakran hiányzik a merész és teljes bizalommal elmondott imádság is: hatalmasabb Is­ten, mint gondoljuk! SZERDA. — „Márta, Márta, sok mindenért aggodalmasko­dói és töröd magadat, pedig egy a szükséges..(Lk 10, 38—42). Megszámlálhatatlanul HELSINKIBEN az „öregtemplom” gyülekeze­téből — amely az egyik leg­kedveltebb régi, és központi fekvésű gyülekezet a finn fő­városban — most töltötték be a halálozás folytán üresen volt vezetőlelkészi állást. Dr. Mau­ri Larkio-t választották meg 314 szavazattal. Az összes le­adott szavazatok száma 582 volt. A gyülekezetnek 10 945 szavazásra jogosult tagja van. Szavazati jogával tehát a gyü­lekezetnek mintegy 5%-a élt. — EGYEDÜLÁLLÓ középkorú nőt keresek bentlakással, családtag­ként, kétszemélyes háztartásba, idős, gyengélkedő édesanyám mel­lé. Potocsák Sarolta. Miskolc, m„ Marx Károly út 104. Perecesi őrház. sok tervet, feladatot, gondot hordoz magában minden em­ber, de különösen asszonytest- vereink, akik vállán ott van még a család háztartásának sok apró és mégis fontos ter­he. Ez az egyik leghálátlanabb munka. De akkor mennyire lehetett „hálás munka” Jézus igehirdetése, ha még a háztar­tás is fontosabbnak számított Mártának? Bizony jobban ten­nénk, ha az eszeveszett sieté­sünk és sürgés-forgásunk kö­zepette megállnánk és időt szakítanánk arra is, ami egye­dül szükséges: ezután jobban megy a folytatás! CSÜTÖRTÖK. — „...A mag pedig kihajt és felnő, az ember maga sem tudja ho­gyan.” (Mk 4, 26—29). A ma­gától növekedő vetés példáza­ta azok közé a ritka helyek közé tartozik, melyek csak Márk evangéliumában talál­hatók. Vannak olyan dolgai és eseményei a mindennapi gya­korlati életünknek, amelyek előtt „megáll az ész”, ahogy szoktuk mondani. Miként le­het az. hogy sok minden a mi lustaságunk vagy nemtörő­dömségünk ellenére „magától” intéződik el; miként lehet, hogy sok minden a mi kimon­dottan ellenkező irányú tevé­kenységünk ellenére, „magá­tól” mégis jól végződik? Csak úgy, hogy mégsem egészen magától történik, hanem Is­ten kezének műve. PÉNTEK. — „Hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1 Kor 2, 1—5). Számtalanszor próbáljuk önmagunknak és másoknak szintúgy a legkü­lönfélébb „észokokkal” bebi­zonyítani: amit hiszünk és Akiben bízunk, az valóság. Pedig ilyenkor érvek és ellen­érvek véget nem érő erdejébe veszünk. Mi sem azért hi­szünk, mert valamely okos ember vaslogikával bebizonyí­totta a hitetlenség tarthatat­lan voltát, hanem mert sze­mélyesen megtapasztaltuk Is­ten erejét és jóságát. A jövő­ben is azok. lesznek hívők, aki­ket nem a megszokás, rábe­szélés vagy nevelés, hanem akiket a tapasztalat tesz azzá. SZOMBAT. — „Isten beszé­de elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek meg­oszlásáig.” (Zsid 4, 12—13). A levél írója aligha anatómiai ismereteinek csillogtatására ír­ta le ezeket a sorokat, inkább bizonyságot tesz arról az erő­ről, amely úrrá lett rajta, amely lenyűgözte őt. Az hatá­rozza meg szívének érzéseit, lelkének rezdüléseit, ízeinek reflexeit. Ez a bizonyságtétel a mi részünkről is igenlésre vár: Uram, tudom, hogy sok minden élmény, számos véle­mény, millió beidegződés ha­tást gyakorol rám, mégis azt kérem, hogy ezeken keresztül is és közvetlenül igéd által is Te hódítsd meg minden por- cikámat, igazgasd minden, mozdulatomat! Bízik László Nem árultunk zsákbamacskát, őszintén be­széltünk a bibliaórán a nemi problémáról. Az egyik fiatalember megkérdezte: — És ha a férfi még legény a talpán, de nem túl sokkal fiatalabb felesége már elvesz­tette rugalmasságát és elhagyja magát, akkor mi van? Nos: mi jellemzi az ilyen — egyáltalán nem ritka — helyzetet? A LÁTSZAT CSAL, 1„ mert úgy tűnik, hogy a „javakorabeli” férfinál nincs probléma csak a feleségénél. Figyeljük meg, mit ír dr. Jacobi Jolán pszichi­áter az élet delének „változási éveiről” (tar­talmi, többnyire szó szerinti idézet). „Kihatásai a férfiaknál gyakran még erő­sebbek. .mint a nőknél s többnyire csak pszi­chológiai téren játszódnak le. Ha az érintettek nem is akarják elismerni, ezekben az évek­ben sajátosan lelki — gyakran testi-lelki köl- csönhatású — zavarokon esnek át, melyek fo­kozott bizonytalanságban, mindenféle szoron­gásos állapotokban, levertségben, stb. nyilvá­nulnak meg. Még nehezebben tudják elfogad­ni az öregedést, mint a nők. Félnek, hogy el­veszítik férfiasságukat, melyet vitalitásukkal azonosítanak. Ez sokszor a legbámulatosabb félreugrásokra készteti őket, amivel a fiatal­ságba kapaszkodnának. Ügy tesznek, mintha ösztön, potencia és erő azonos lenne az embe­ri értékkel és munkaképességgel. Kivétel rit­kábban akad, mint gondolják. Modern, civili­zált férfiak lelkében jobbára tudattalanul még mindig él azoknak a primitíveknek a nyugtalanító képzete, akik törzsfőnökűket megölik, mihelyst az nem képes már utódo­kat nemzeni, amivel értékét teljesen elvesz­telle. Aki nem akar neurózis áldozatává len­ni, annak elkerülhetetlen a lelki átállás” (el­mélyülésre szellemiekben-lelkiekben). Kö­zépkorú férfiak ilyen legénykedésével kap­csolatban C. G. Jung professzor direkt „gyere­kes dac”-ról beszél. 2., mert „felelősnek” egyoldalúan az asz- szonyt tünteti fel. „Szegény férfi, tehet ő ró­la, hogy a felesége meghervadt?” Igen sokszor nagyon is! Ha például mindket­ten munkából jönnek meg, de a házimunká­ban s a gyerekekkel való foglalkozásban a férfi alig vállal valamit. 15—20 év alatt per­sze, hogy lestrapálódik a felesége, sőt: lelki­leg is fáradt lesz! Személyzetnek, házikulinak érzi magát, akit a férje erre ítélt, hogy aztán akarva-akaratlan lenézze emiatt s ennek kö­vetkezményei miatt. Lelki tényezők különben is súlyosan esnek latba e tekintetben. Rendkívül fontos, hogy a férfi annak idején milyen felfogással keresett párt az életének, (nem csupán kényelmi in­tézményt látott-e a házasságban például, hogy megtalálták-e az összhangot, van-e tisz­teletre méltó közös életcéljuk, amely energia­bázist jelent életük családon kívüli hatásában is, szóval hogy egészséges, friss akcióegyüt­test képeznek-e ők ketten. Ugyanis a testi- lelki-szellemi „összjáték” elválaszthatatlan egymástól, kihatnak egymásra. Könnyen meg­lehet, hogy a férj önző életstílusa és nemtö­rődömsége lassan felőrli felesége önbizalmát és reménységét, ami esetleg az asszonyt sok­kal jobban hervasztja, mint maga a többlet­munka. Arról nem is beszélve, hogy aki hosz- szú pórázra ereszti a gondolatait a másik nembelieket illetően (Mt 5,28), annak a há­zasságát ez óhatatlanul befolyásolja. Olyan ez, mint rejtett repedés a tengelyben — csak zök­kenő jöjjön, már ott a törés. Nagy KRESZ- szabály: az élet delén különösen óvatosan hajts! CSAL VÉGÜL A LÁTSZAT AZÉRT IS, 3., mert véletlennek és végzetszerűnek ál­lítja be a „kiugrást”, mintha az fejre pottya- nó tégla lenne. Ismernünk kell ehhez a mély- lélektani kutatásoknak azt a kétségtelen ered­ményét, hogy aki nem akar tudomást venni saját bűnös hajlamairól, indulatairól, az leta­gadott ösztöneit másokra „vetíti rá”, de anél­kül, hogy tudna róla! Aki például pénzsóvár, igen könnyen feltételez másoknál anyagi hát­só szándékot, éspedig annál inkább, minél ke­vésbé hajlandó legalább önmagának beismer­ni saját pénzszerelmét, öntudatlan félelme­inket, rendezetlenségeinket, indulatainkat, tit­kos feldúltságunkat, tanácstalanságunkat aka­ratlanul rákenjük környezetünkre — szakér­tői becslés szerint emberekről alkotott véle­ményeinknek 70—80%-a ilyen „kivetítés” — s ennek legkönnyebben a házastárs lehet az áldozata. Tehát amikor egy férfi „kezdi úgy érezni”, hogy az ő színvonalának nem felel meg már a felesége, akkor ennek főoka igen könnyen a saját belső káosza. Ilyenkor nagyon könnyen berobban még az & kiegészítő zavar is, amely a fenti kórképhez jellegzetes tünetként társul: csodálatosképpen egykettőre akad valaki, akire viszont a nem tudatos válságban lévő férfi női eszményképe pontosan ráillik, jobbára egy sokkal fia alabb nő. Ez az igazi! — érzi emberünk „csalhatat­lanul”— a végzet asszonya! Holot' saját maga nem igyekezett komolyan igazivá lenni fele­sége számára, önnön belső világát nem építet­te ki társ-egzisztenciává, és ezt a hiányossá­got éppúgy hiába próbálja „új beszerzéssel” pótolni, mint ahogy a lusta hegedűtanulón nem segít, ha mesterhegedűt kap. Az ilyen válság tehát egyáltalán nem véletlen, hanem belső felfordulás törvényszerű következmé­nye. NEM EGYOLDALÚSÁG ez, hiszen kár len­ne elhallgatnunk, hogy a feleség magatartása kedvezőtlenül készítheti elő az amúgy is be­következő válságot, sőt tragédiává fokozhatja. Kicsinyesség, piszkálódás, talán helytelen ne­velésből származó női hidegség, elmaradott­ság, stb. igen komoly robbanóanyagot gyűjt­het össze vak ostobasággal. Általában azon­ban sokkal inkább a férfit fenyegeti az egy­oldalú látásmód, annyira ki van téve ösztön­élete forgószeleinek. Milyen komoly, nagyszerű, feltétlen érvé­nyű parancs a szeretető és ezen belül a há­zastársi hűségé! Mennyire az ember javát akarja vele az Isten! S mennyi romlás és ke­serűség származik félredobásából! És: mekko­ra józanító erő az igei önismeret, melynek ré­vén kiábrándulhatunk önmagunkból, hogy Jé­zus Krisztus szeretetével képesek legyünk szolgálni, vagyis beépülni az isteni rendbe, mely egyaránt van értünk és másokért! Bodrog műdét És ha a férfi...

Next

/
Oldalképek
Tartalom