Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-01 / 44. szám
Isten igazi arca Mt 21, 33—46 Reformáció ünnepével kapcsolatban megszoktuk, hogy mindig az igéről, az evangéliumról beszélünk. Elmondjuk, hogy hosszú tusakodás árán hogyan találta meg Luther Márton Isten igéjének igazi lényegét, s hogyan ragyogtatta fel kortársai előtt az evangéliumot. S míg erről szólunk, sokszor megfeledkezünk arról, aki az ige mögött áll, aki az evangélium alanya: Istenről. Pedig a reformációban is valójában az történt, hogy Luther meglátta Isten igazi arcát és felragyogtatta azt az emberek előtt. Mai igénk igen alkalmas arra, hogy fényében mi is meglássuk azt az Istent, akinek igazi arcát felragyogtatta a reformáció. ISTEN SZÜNTELENÜL MUNKÁLKODÓ ISTEN. Sokan még ma is úgy képzelik el Istent, hogy elvonulva, távol a világtól, figyeli, mi történik a világgal, s mit csinálnak az emberek, s legfeljebb akkor avatkozik be a történelem menetébe, amikor olyasvalami történik, ami neki nem tetszik. Nemcsak Igénk és az egész Szentírás, hanem keresztyén hitünk tapasztalata is viszont arról beszél, hogy ez hamis kép Istenről. Isten nem tétlenül ülő és az eseményeket kívülről figyelő Isten. 0 szüntelenül munkálkodik, résztvesz a történelem eseményeiben, maga formálja, irányítja azokat. Többek között ezt is jelenti keresztyén hitünknek az a sarkalatos tétele, hogy az Ige testté lett és lakozik miközöttünk. S hogy Isten nem tétlen, hanem az emberek javát, örömét, békességét szüntelenül munkáló Isten, az is mutatja, hogy gyermekeit is ilyen munkába állítja. Azt alkarja, hogy gyermekei is szüntelenül munkálkodjanak, fáradozzanak azon, hogy a világ minél szebb legyen, minél boldogabbak, megelégedettebbek legyenek az emberek. Ezért amikor mi, ma élő keresztyének szívvel-lélekkel részt- veszünk népünk és az egész emberiség nagy erőfeszítéseiben, hogy legyen több kenyér, hogy minél kevesebb legyen az éhező ember, hogy szűnjenek meg a gyilkos háborúk, hogy ne legyen faji, vagy egyéb megkülönböztetés, hogy az emberek testvérként egymás javára élve-és munkálkodva szeressék egymást, akkor nemcsak a reformáció örökségében járunk, hanem a szüntelenül munkálkodó Isten eszközei is vagyunk. ISTEN AZ ELESETTEKHEZ LEHAJOL és nekik igazságot szolgáltató Isten. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő az erősek, a hatalmasok, az uralmon levők Istene, az ő érdekeiket védi, s mindig az ő pártjukon áll. Lehet, hogy a hívők viselkedéséből, az egyház magatartásából ítélve sokszor ez a látszat, de Isten igéje és a történelem arról tanúskodik, hogy Isten nem a gazdagok, hanem a szegények és az elesettek Istene. S valahányszor Isten népe megfeledkezett erről, keserves leckében kellett megtanulnia, hogy az elesettek, a kiszolgáltatottak ellen elkövetett szociális bűnöket sohasem hagyja büntetés nélkül az Isten. Ezért kellett Izrael népének is — amiről igénkben Jézus jövendöl — elpusztulnia, s ezért kell a ma egyházának is sokszor keserves leckék árán megtapasztalnia, hogy a szegények és gazdagok, az elesettek és hatalmasok között folyó harcban hol az igazi helye. S ezért amikor a ma ke- resztyénsége szolidaritást vállal a kizsákmányoltakkal, s a maga módján mindent igyekszik megtenni azért, hogy a harmadik világ névéi felemelkedjenek, emberi módon éljenek, akkor a reformáció örökségének szellemében az elesettekhez lehajló és nekik igazságot szolgáltató Isten munkatársa és engedelmes eszköze. ISTEN A KEGYELEM ISTENE. A bosszúálló és igazságot szolgáltató Isten képe mindig kísértése volt a hivő embereknek. Mai igénkből is könnyű lenne igazolni ezt. Ha azonban alaposan végiggondoljuk igénk mondanivalóját, akkor meg kell látnunk, hogy a hangsúly nem Isten bosszúállásán van, hanem azon, hogy Isten kegyelmes szeretettel még az utolsó pillanatban is figyelmezteti népét, hogy térjen észhez, még nem késő. S a történelem is arról beszél, hogy Isten számtalanszor tanújelét adta hosszútűrő, kegyelmes szeretteiének. Az evangélium legnagyobb örömüzenete éppen az, hogy soha sincs késő, hogy nincsen olyan elrontott helyzet, amelyen Isten kegyelméből ne lehetne változtatni. S ez egyéni és közösségi életünkre egyaránt érvényes. Ezért nézhetünk reménységgel egyéni életünk és az emberi közösségek, népünk és az egész emberiség jövője felé. Még nincs elkésve semmi. Egyedül az engedelmességünkön múlik, hogy háború helyett béke, pusztulás helyett kiegyensúlyozott, boldog élet várjon reánk, s az egész emberiségre. S ha ezt meglátjuk és komolyam vesszük, akkor leszünk a reformáció hűséges örökösei és a szüntelenül munkálkodó, az elesettekhez lehajló és nekik igazságot szolgáltató kegyelmes Isten boldog gyermekei. Dr. Selmeczi János AZ ANYAI KÉZ Nincsenek halott édesanyák, Csak borongó őszi alkonyok! És fájó emlék, mely bús danát Kelt bennünk, ha künn a szél zokog! A minket féltő szelíd kezek őrző gondja ott is átölel S azok a meleg tekintetek..: Nem hűlnek ki, nem enyésznek el! Érettünk lobog, reszket féltőn, Körülöttünk jár és itt remeg... Hiszen az anya gyermekétől Halottan sem válik soha meg! Hűségük nincsen eltemetve! Körülfonják azt ki itt maradt S fénypalástban ha jő az este, Ragyognak ránk, mint napsugarak! Közöttünk élnek és járnak ott Elevenen — bár üres a ház..: S borzongató őszi alkonyok Csendjében így enyhül néma gyász! S ha gyermekségünk tündérálmát Szaggatják is rohanó évek, Az új reménység csodafátylát Anya-kéz szövi gyermekének! Sárkány András Az e napokban temetőket emlékezve járó olvasóinknak ajánljuk ezt a versei Károlyi Gáspár irodalmi szolgálata Reformáció ünnepe utáni vasárnapon egyházunkban régi szokás szerint az offertóriumot a Biblia terjesztésére fordítjuk. Az alábbi cikket bibliavasárnapi emlékezésül közöljük. A reformáció alapelve, hogy az egyház tanításának kizárólagos alapja a biblia. Egyik nagy vívmánya pedig az, hogy minden népnek saját nyelvén hirdette az igét, az evangéliumot. Nagyon fontos volt, hogy az„... örök életnek beszéde”... a biblia az igehirdetők által a hívek kezébe kerüljön. Hadd olvassa minden rendű és rangú ember a saját nyelvén — magyarul! nítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak...” — ezt olvassuk „Az olvasónak” írt részben. Valójában: Károlyi Gáspár nagy ajándékot adott a magyar protestantizmusnak és a magyar népnek, amely többet ér aranynál és ezüstnél. A „vizsolyi biblia” majdnem 300 kiadásban jelent meg napjainkig. A legtöbb bibliafordító az Ő fordítását is figyelembe vette munkájánál. Már 1813-ban felvetődött as a gondolat, hogy Károlyi Gáspár fordítását át kellene dolgozni, mert a fordítás elkészülése óta sokat fejlődött nyelvünk. Ez az átdolgozás csak 1905-1908 között- történt meg. Most ez az ún. revideált szöveg van használatban. A törekvés már a reformáció előtt megvolt, hogy a bibliát magyar nyelvre is lefordítsák, azonban ezek a próbálkozások befejezetlenek maradtak. A reformáció elterjedésével egyre több bibliai részt fordítottak magyarra. 1541-ben Ná- dasdy Tamás újszigeti nyomdája adta ki Sylvester János fordításában az első teljes, magyar nyelvű Újszövetséget. Ezek azonban csak részlet- fodításai a bibliának. A teljes bibliát még nem fordították le, Erre a nagy munkára vállalkozott Károlyi Gáspár (1529-1591) gönci református lelkész, kas- savölgyi esperes. Bibliafordítása előtt, már 1563-ban Debrecenben kiadta „Két könyv” c. kis művét, amelyben, mint íróval ismerkedhettünk meg Károlyival. Ez a Két könyv — két fejtegetés. Az első a terjedelmesebb: országok és királyok, uralkodók múlásának, jó vagy rossz szerencséjének okait fejti ki. A másik Isten ítéletének közelségére utaló jeleket ismerteti. Már ebben a művében arról tett bizonyságot a szerző, hogy jól ismeri a bibliát, nyelvi és tartalmi szempontból egyaránt. Károlyi Gáspár legjelentősebb alkotása azonban biblia- fordítása. Munkatársai közül megemlíthetjük Pelei János gönci tanítót, Huszti Imrét, Károlyi gönci lelkésztársát, és Öccsét, a szintén képzett teológust, Károlyi Mihályt. A közelből segítették Thuri Mátyás, szántói és Czeglédi János vizsolyi prédikátorok. Lehetséges, hogy munkatársai még többen voltak. Segítőtársai valószínűleg részfordítói munkát végeztek mellette. Pontosan nem tudjuk megállapítani, hogy a biblia- fordítás melyik részlete kinek a munkája, de kimutatható, hogy az újtestamentum fordítása egy ember műve, az ótes- tementum pedig legalább három segítőtárs közreműködésével készülhetett. A bibliafordítás befejeztével nyomdáról kellett gondoskodni. Pártfogói voltak: Rákóczi Zsig- mond, Mágocsy Gáspár, Ho- monnai Drugeth István, Báthory István. Nyomdász i? akadt, Mantskovit Bálint személyében, aki Galgócról került Vizsolyba. Itt 1586 körül szerelte fel nyomdáját, a templomhoz épített kis szobában. 1589. február 18-án indult el a vizsolyi nyomda munkája. Bizonyára, a többi magyar reformátorhoz hasonlóan, Károlyi is értett a nyomdatechnikához. A házánál levő kis Szenczi Molnár Albertet sokszor küldte utasításokkal és korrektúra-ívekkel Vizsolyba. A hosszú munkában elfáradt Károlyi Gáspár gyakran fohászkodott így: „...Csak az Isten addig éltessen, míg e bibliát kibocsáthatom... ” Isten meghallgatta kérését: 1590 július 20-án kiszedték az utolsó betűt is, és augusztus 10-én megláthatta fordításában az első, teljes magyar nyelvű bibliát, „a Vizsolyit”. A bibliafordítás 8 részből áll, 20 cm széles 30 cm magas, arasznyi vastag, ív alakban előszóval és tájékoztatóval együtt 2412 lapja van. Ennél csak egy nagyobb magyar könyvet ismerünk, az öreg Graduál c. énekeskönyvet. ...Szabad mindennek (mindenkinek) az Isten házába ajándékot vinni. Egyesek vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész bibliát.,.” „... Ha valói (: valahol) az fordításban tévelyegtem, és az célt nem találtam, azt ne tulajdoÁbrahámnak fia less Hallottad biztosan a közmondást : Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Ugye örülsz, ha bíznak benned és elhiszik ígéretedet? De milyen bántó, ha kételkednek szavadban és kinevetnek. Ábrahám hittel fogadta Isten ígéretét Egy éjszaka Ábrahámnak álmában megjelent Isten és hangját is hallotta: Én vagyok a te védő paizsod és drága ajándékot kapsz tőlem. Ábrahám így válaszolt: Uram, mit adhatnál nékem? Mindenem van bőven. De ha meghalok kié lesz? Hiszen nincs gyermekem, nincsenek utódaim. Isten ekkor kivitte Ábrahámot a sátrából és mondta: Nézz fel az égre és számold meg a csillagokat. Megszámolhatod azokat? Ilyen számtalan utódod lesz. Ábrahám nem tudta elképzelni Isten ígéretét, de hitt az Úrnak. Az Úr pedig azt mondta neki: Látod, ezt szeretem benned. Egy más alkalommal forró napsütésben sátra ajtajában ült Ábrahám. Észrevette, hogy három vándor, három különös férfi közelít feléje. Elébük sietett. Földig hajtotta meg magát és így szólt hozzájuk: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, ne kerüld el szolgádat. Sátrába vitte a férfiakat. Lábukat megmosta az út porától. Sárához futott és azt mondta neki: Siess, süss pogácsát. Szolgáival borjút vágatott le és ebédet készített belőle vendégeinek. A sátor előtt, egy fa alatt ültek. Megkérdezték a vendégek: Hol van Sára? Benn a sátorban — válaszolt Ábrahám. Az Űr ekkor így szólt: egy év múlva visszajövök, de akkor már Sárának fia lesz. Sára a sátorban hallgatózott. Nem tudta visszatartani nevetését. Az Űr azonban így szólt: Miért nevet Sára? Talán azt gondolja, hogy az Úrnak lehetetlen valami? Te ne Sára példáját kövesd, hanem Ábrahámét. Ne nevess Istenen. Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kérését. A somvirag és türmezei-versek finnül Anna-Maija Raittila — akinek verseiből többet közöltünk lapunkban is — írja, hogy megbízást kapott a Somvirág című kötetünk fordítására, valamint Türmezei Erzsébettől válogatott verseket is készül kiadni. Ebből már mutatót is olvashatunk a Kotimaaban, amely közli a vele készített interjút. 1947 óta a Magyar Bibliatanács megbízásából a teljes biblia mai magyar nyelvre fordításán dolgoznak protestáns professzoraink és legkiválóbb lelkészeink. Munkájukhoz természetesen felhasználják Károlyi bibliafordításának értékeit is. Károlyi bibliafordítása egyesítő erő volt a három részre szakadt ország magyarjai számára, és ma is összekapcsoló erő evangélikusok és reformátusok között, jelen feladataink megvalósításában. Barcza Béla Luther az Ember Tragédiájában Madách Imre nagyra értékelte Luther személyét és életművét, a reformációt. íróasztalán állt egy félméteres Luther-szobor. Könyvtárában a reformátor több műve mellett, mindig kéznél volt a Luther-biblia. Drámájának bizánci színében kétszer is idéz a magyar bibliából, d* nem a római katolikus fordításból, hanem a Károlyi-bibliából Ugyancsak a bizánci szín alábbi soraiban lehetetlen fel nem ismerni az eretneküldözésnek és bűnbocsátó cédulák árusításának éles elítélését: Lucifer figyelmezteti Adám-Tankrédot: .......................... nézz kissé táborodba, Mi t járnak ott azon piszkos barátok, Mi vásárt űznek, mit szónokolnak, örült taglejtés vad kíséretében. — Egy barát: Bajnokok vegyétek, Vegyétek a vezeklésnek tanát Kalauzul minden kétségetekben, Ez megtanít, a gyilkos, a parázna, A templomrabló, a hamis tanú Hány évig fog szenvedni a pokolban. És megtanít, egy évi büntetést Hogy a gazdag megválthat húsz s nehány Míg a szegény három solidival. S ki már fizetni éppen képtelen, Nehány ezer korbácsütéssel is. —- Vegyétek e becses könyvet, vegyétek. — A keresztesek: Ide vele. — Nekünk is szent atyám! — Ádám-Tankréd: Hah, rossz árus, és még rosszabb vevők. Vonj kardot és verd szét e ronda vásárt!” Mikor 1861-ben a balassagyarmati választókerület Madách Imrét országgyűlési képviselővé választotta, hatalmas programbeszédét Luther wormsi mondatával zárta: ......Kimondottam, nem tehettem másképp, Isten engem úgy segéljen. Ámen.” Az ember tragédiája nem egy helyén jól felismerhető a lutheri teológia népies értelmezésű alkalmazása. S amikor a nagy mű megjelenése után Szász Károly református püspök hiányolta, miért maradt ki a műből a reformáció, Luther korának jellemzése, Madách azt felelte, hogy Ádám minden eszmeáramlatban és történelmi korszakban csalódik, a 'Az aggastyán: „Harmincadik szám! Luther a sorból kilépve: Itt vagyok. Az aggastyán: Te ismét Mértéktelen fűtötted a kazánt. Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed Veszélybe hozni az egész falansztert. Luther: S ki állna ellent a csábnak, midőn Szikrázva, bőgve a vadult elem, A láng ezer nyelvével vesz körül, Elérni kíván, hogy megsemmisítsen: S ott állni bátran, szítani tovább, Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. — Nem ismered te a tűznek varázsát, Ki csak fazék alatt isméred azt. Az aggastyán: Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz. Luther: De holnap újra szítom a tüzet. Ádám: Mit látok? Ezt a férfit ismerem. Ez volt Luther. reformációban azonban nem csalódhatott... Madách drámája kétszer szól kimondottan és megnevezetten is Lutherról: a falanszter színben és az eszkimó színben. Az előbbi a jelentős: Az ember tragédiája tizenkettedik színe. A helyes értelmezés a Falanszter-színben sohasem a szocializmus torzképét látta, hanem az elidegenedés, elem- bertelenedés, s személyiség el- jelentéktelenedése veszélyére való utalást. így értelmezte ezt a színt maga a költő is. A Falanszter lakóinak nincs neve csak száma. A letelt munkaidő után előszólítják fenyítésre a vétkes munkásokat: „Ott állni bátran...”: Madách világos utalása ez Luther wormsi helytállására. „De holnap újra szítom a tüzet,”: költői megfogalmazása a reformátori tételnek: „Ecclesia semper roformari debet”, „az egyháznak mindig reformáltatnia kell.” Jelentősnek kell tartanunk azt a tényt, hogy amikor az elidegenedés veszélyének érzékeltetésére Madách négy történelmi világnagyságot léptet színre: a hit, a testi erő, a bölcselet és művészet képviselőjét — Luther, Cassius, Pláto, Michelangelo — akkor a római katolikus költő első helyen, a hit bajnokaként, éppen Luthert szerepelteti és nem például Loyola Ignácot. Igaz: Madách Imre Luthert, aki inkább páli típusú teológus, péteri típusúnak ábrázolja, s a reformátor munkásságának nem központi mondanivalóját ragadja meg, dehát Madách költő volt s nem teológus, vagy egyháztörténész. Ma, amikor világszerte Ma- dách-reneszánsz van, amikor Az ember tragédiájának évenként újabb és újabb fordításai jelennek meg — s több ország fővárosában színpadi előadására készülnek, illő számon tar- tanurk, hogy ebben a világhírű műben a mi Lutllerünk milyen jelentős szerepet kaoott. Szabó József
