Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-19 / 3. szám
. KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. «XXXIV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1969. január 19. Ara: 2,— Forint A haza védelmében Egyházunk vezetői és gyülekezetei az 1848/49-es szabadság- harc ügyének nehézre fordulása idején is hűséggel álltak helyt a haza védelmében. 1848. november 13-án Windischgrätz herceg, császári tábornagy az október eleji bécsi forradalom leverése után bejelentette, hogy átlépi hazánk határát a császári hadsereggel a magyar szabadságharc leverésére. Kiáltványát ezzel fejezte be: „Oltalom a híveknek, bocsánat a megtérőknek, végveszély a pártütőknek, ez jelszavam!” Az ország leigázására induló ellenség közeledtekor mit tettek evangélikus őseink? Nézzük meg az egyik püspököt, irányító és eligazító szolgálatát. És nézzük meg egy gyülekezetnek a konkrét viszonyulását az eseményekhez. Haubner Máté, győri lelkész és dunántúli püspök, 1848. december 3-án kibocsátott körlevelében az igazság ügyének védelmét azzal erősíti, hogy utal mindarra a hatalmas vívmányra, amelyet a szabadságharc győzelmének köszönhetett az ország: „Kimondották a törvényben, hogy minden embernek jogában kell állani, hogy emberré lehessen! S íme, támadott ellenség, ki ellene szegül, s az előbbi, embert embertelenitő zsarnokságot tovább is fönn akarja tartani, — és azért 12 millió ember fölött folyik a fegyveres vita, ha tovább is barmoknak tekintessenek-e, vagy szabadjon emberekké lenniök?” Az embertársak megbecsülése, az emberek — s mivel a legelnyomottabbak a legtöbb szeretetve szorulók — a volt jobbágyok különös szeretete vezeti Haubnert, amikor lelkes hangon számol be az emberi együttélés kivívott új rendjének eredményeiről: „Honunkban 12 millió jobbágyember ezentúl nem robotol; véres verítékkel szerzendő vagyonkájából ötödöi, kilencedet, tizedet nem kénytelen adni; személyes és családi nyugalma, a hajdútól kezdve felfelé, 20—30 kisebb és nagyobb kényuraságok szeszélyétől nem függ; fölötte bíráskodó felsőségét saját bizodalma szerint választja; a törvény előtt minden más polgártársával egyenlő, stb.” „A jó példaadás a legjobb oktatás! Legyünk buzgó hazafiak életre-halálra, — és az lesz a leghatalmasabb prédikáció!” Az ország másik vidékéről vesszük a helyi példát, hogyan történtek a konkrét események 120 évvel ezelőtt egy papiakon. A rákoskeresztúri parókia biztos pihenőhelye volt az átvonuló honvédtiszteknek, akik közül nem egy evangélikus lelkész volt, vagy pedig annak készült. Ilyen volt pl. Brokkeny Lajos, tüzérkapitány, akit a szabadságharc leverése után 12 évig tartottak a császári hadseregben közlegényként, majd aztán a do- monyi egyházközség választotta meg lelkészéül. Ilyen hőslelkű papokkal volt tele az ország. Az isaszegi csata idején Rákoskeresztúrnak is bőven jutott a nagy eseményekből. Nap-nap után folyt a csatározás a falu előtt. Az volt a terv, hogy a honvédek kicsalják az osztrákokat Pest-Budáról, s akkor Aulich Lajos tábornok Cinkotáról váratlanul bevonul Pestre. A terv azonban nem sikerült, mert a császáriak óvatosak voltak. A rákoskeresztúri parókián éjjel-nappal kötözték a sebesült honvédeket. Köztük volt Strom- szky Károly, a pozsonyi teológusból lett kapitány, Stromszky Sámuelnek, a pozsonyi püspöknek a fia. Melczer lelkész háza minden rendelkezésre álló módon segítette a honvédeket. Nagy volt a szomorúságuk, amikor arra kellett felkészülniük, hogy átmenetileg a honvédek feladják a falut. Amint megjelentek a császári „lisztes-zsákok” — igy gúnyolta a nép a fehér egyenruhás császári lovasságot —, még a gyermekek is segítettek az ellenük felvonuló magyar huszároknak. Gyors jelentést adtak le az ellenség erőinek tartózkodási helyéről. Melczer lelkész két fia pedig a császáriak által már összeharácsolt zsákmány helyét tudatta a huszárokkal. Közben Pestet Hentzi császári tábornok ágyúval kezdte lövetni. A polgári lakosság áldozatai között ott volt Melczer lelkész egyik fia is. A Pesten tanuló fiúnak ágyúgolyó roncsolta szét a lábait. Sebeibe belehalt. Melczer lelkész méltó elkeseredésében cikket írt a „Mártzius tizenötödike"-be, a forradalom balszárnyának lapjába, kannibáloknak nevezvén azokat, akik ártatlan vért ontanak. Amikor Kossuth Lajos kihirdette az ország függetlenségét, a Habsburg császári ház trónfosztását, országszerte nagy ünnepséget tartottak, természetesen Rákoskeresztúron is. ahol a függetlenségi ünneven Melczer lelkész beszédben emlékezett meg Isten szeretetéről, hogy Kossuth Lajossal ajándékozta meg hazánkat, s felvirrasztotta a függetlenség és szabadság reggelét. Százhúsz évvel ezelőtt így gyakorolta egyházunk a hazához való hűséget a nemzeti történelem kiemelkedő időpontjában. D. dr. Ottlyk Ernő IMÁDKOZZUNK Örökkévaló Isten, mennyei Atyánk! Hálás szívvel mondunk köszönetét azért, hogy megismerteted és közlöd velünk Igéden keresztül akaratodat. Áldunk, hogy örök akaratod szerint üdvösségre rendeltél minket, szent Fiad által ezt munkálod és végezed közöttünk. Magasztalunk, hogy Fiad által segítesz igazságodnak megismerésében. Add, hogy örvendező szívvel keressük az életre vezető titat, boldogan fogad juk Krisztusunk értünk hozott áldozatát és engedelmesen kövessük tanítását. Méltass bennünket arra, hogy életünk folyása rólad szóló bizonyságtétellé váljék. Ámen. KÖZÖS BÉKEKONFERENCIA? Mint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa és a Vatikán két évvel ezelőtt egy közös bizottságot létesített a társadalom, fejlődés és béke kérdéseinek megvitatására. Ez a bizottság a közelmúltban ülést tartott Párizsban és ott elhatározták, hogy 1970. júniusában a Genf melletti Bossey-ban tanulmányi konferenciát tartanak a béke kérdéseinek tanulmányozására. ' Egyházunk diakónimunkája — D. Káldy Zoltán püspöki jelentéséből — A teológiai munka mellé azonnal helyezzük oda egyházunk diakóniai munkáját. Sőt lényegében egész teológiai munkánk arra irányul, hogy egyházunk jól tudja elvégezni a világban diakóniai munkáját. Ennek a diakóniai munkának egyre táguló körei vannak a személyes diakóniától kezdve az intézményes diakó- nián keresztül, egészen a világméretű diakóniai munkáig. Egyházunk tudatában van annak, hogy az igehirdetés szolgálatát szorosan nyomon kell követnie a szeretetmunkának a fentebb említett minden területen. Annak is tudatában vagyunk, hogy ezt a diakóniai munkát nem spontánul kell egyszerűen végezni, mintegy a ..hit gyümölcseként”, hanem úgy, mint amire Jézus éppen olyan egyértelmű parancsot adott, mint az evangélium hirdetésére, amikor tanítványait „elküldte, hogy prédikálják az Isten országát és betegeket gyógyítsanak” (Lk 9, 2). A két parancsot Jézus „egylélegzetre” mondotta ki és az egyháznak is a kettőt „egylélegzetre”, tehát elválaszthatatlanul együtt kell végeznie. Isten ajándékaképpen, gyülekezeti tagjaink áldozata révén és államunk megértése folytán Magyarországi Evangélikus Egyházunknak az üdülőkön kívül 16 szeretetintéz- ménye van. Ezekben az intézményekben 354 öreget, 192 beteg gyermeket gondozunk, tehát összesen 546 rászorulót. A szeretetotthonokban 174 úgynevezett laikus munkás végzi a szolgálatot. Bár vannak az egyházban olyan egyének, akik ezeket a szeretetotthonokat Nagy az egyház felelőssége! — A Lutheránus Világszövetség főtitkárának, dr. A. Appelnak karács jnyi üzenete — Karácsony az évnek olyan időpontja, amikor majdnem minden embert reménység tölt el a jövőt illetően. Függetlenül attól, hogy keresztyének-e az illetők vagy sem, nagyon sokan ebben az eseményben keresik a biztosítékát annak, hogy joguk van az élethez. Értelmetlen dolog örülni annak, hogy mennyire népszerű ez az ünnep, vagy kifogásolni azt, hogy sok vonatkozásban mennyire elveszítette igazi jellegét. A keresztyéneknek azokat a lehetőségeket kell felismerniük ebben az ünnepben, amelyek az egyházak számára azért adattak, hogy meg tudjanak felelni feladatuknak és ne szégyenítsék meg a mi nemzedékünk várakozásait. Vannak, akik arra helyezik a súlypontot, hogy Isten a sze- retetél mutatta meg az emberrélevésben. Nem kell-e igazán örülnünk annak, hogy Isten annyira fontosnak és méltónak találta a mi emberségünket, hogy Ö maga is emberré lett?! Ha Isten így megalázta és kicsinnyé tette magát, nem kell-e akkor megbecsülnünk köztünk mindenkit, akit nagyon megaláztak és nagyon kicsinnyé tettek? Mások a békére vonatkozó ígéretek mellett kötnek ki, amiket a karácsonyi üzenet tartalmaz. Ki ne figyelne fel arra, hogy egy olyan világban rajzolódnak ki az igazi béke lehetőségei, ahol állandó harc folyik? Karácsony minden évben visszatérő ünnep, de a szeretet és a béke még mindig nagyon messze vannak tőlünk. Az egyház felelőssége igen nagy ilyen körülmények között. Nem arról var, szó, hogy valamilyen varázspálcával megváltoztassuk a világ arculatát. Azt azonban hirdetnünk kell, hogy Isten lehetővé tette karácsonyával a békét. Ennek az üzenetnek le kell fegyvereznie a legnagyobb pesszimistákat is és bátorságot kell öntenie mindazokba, akik minden erőt latba vetnek az életért, a békéért és a humánus világért. A mi feladatunk megbizonyítani az egyes keresztyén embernek csakúgy, mint az egyházaknak, hogy nem szabad összetéveszteni a keresztyén reménységet olcsó vigasztalással. Ezért van szükségünk kellő lelki erőre és bátorságra, hogy ellene mondjunk minden látszatbékének és azt a szeretetet váltsuk át tettekre, aminek a megélésében Krisztus a példaképünk. E héten... 440 évvel ezelőtt január 20-án jelent meg evangélikus egyházunk legkedvesebb, legtöbbet olvasott hitvallási iratának: Luther Márton Kiskátéjának első része. Luther ezt a könyvecskét (amely először „piakát formában” látott napvilágot) az „egyszerű gyülekezeti lelkészek és prédikátorok” számára írta s hogy milyen szándékkal, azt az előszóban őszintén, szépítés nélkül meg is okolja. Idézzünk ebből a szakaszból még akkor is, ha a szavak egyike, másika ma „gorombának” tűnhet: „Ennek a káténak vagy keresztyén tanításnak ilyen rövid, világos és egyszerű alakban való megírására az a siralmas helyzet kényszerített és ösztönzött, amelyet nemrégen mint egyházlátogató tapasztaltam. Istenem! Mennyi nyomorúságot láttam: az egyszerű ember semmit sem tud a keresztyén tanításból, és sajnos, sok lelkész is nagyon készületien és alkalmatlan a tanításra .. Istenre kérlek azért mindnyájatokat, kedves uraim és testvéreim, akik gyülekezeti lelkészek és igehirdetők vagytok ... segítsetek nekünk a népet megtanítani a kátéra.” A Kiskáté azóta nemzedékek „tanítómestere” lett: az, aminek Luther szánta Magyar kiadásainak, átdolgozásainak számát pontosan meg sem tudjuk határozni. A jelenünkben használatos fordítás dr. Prőhle Károly teológiai tanár munkája. sokszor tehernek érzik, de egyházunk többsége tudja, hogy ezek a szeretetotthonok ajándékok és egyben próbakövek, amelyeken egyházunk lemérheti azt, hogy a hirdetett evangélium mennyire vált szeretetté a gyülekezeti tagok életében. Szeretetintézményeinknek nagy értéke az, hogy mögöttük nem valami jótékonysági egyesület áll, hanem maguk a gyülekezetek, hiszen minden sze- retetintézmény anyagi segítését a hozzájuk közel eső egyházmegyék, illetőleg az egyházmegyékben levő gyülekezetek vállalták. Bár a 16 szeretetintézmény fenntartásához szükséges több, mint 8 millió forint jelentős részét államunk adja az állami intézményekből egyházi szeretetin- tézményeinkbe átutalt beteg gyerekek gondozására, másik részét maguk a gondozottak, mégis a gyülekezetek évente több százezer forintot áldoznak ezeknek az intézményeknek a fenntartására. Különösen is nagy gondunk van a kistar- csai, a zuglói és a gyenesdiási szeretetotthonainkra, amelyekben nyugdíjas lelkészcsaládok és özvegy papnék laknak. Eredeti kezdeményezése a Józsefvárosi Gyülekezetnek a Karácsony Sándor utcai szeretetotthon, ahol a lakók túlnyomó többsége önálló kis lakásokban önmagát látja el mindaddig, míg mások gondozására nem szorul. Nem feledkezhetünk el üdülőink szolgálatáról sem Gye- nesdiáson, Balatonszárszón és Bagolyirtáson. Ezekben az üdülőkben az elmúlt nyáron összesen 1026 személy nyaralt, akik között 485 személy volt lelkészi jellegű, vagy lelkészcsaládból való, illetőleg gyülekezeti munkás. Ezek naponta a teljes ellátásért és a szobáért személyenként 30 Ft-ot fizettek, tehát napi 1 dollárt. Nem tudom, van-e olyan szeretetintézmény valamelyik nyugati országban, ahol a lelkészek és családtagjaik egyenként napi 1 dollárért kapnak háromszori étkezést és külön szobát, örülünk annak, hogy üdülőinket ebben az esztendőben modernizálni tudtuk és így egyre inkább alkalmasak arra, hogy lelkészeink és családtagjaik kényelmesen pihenhessék ki fáradalmaikat. Meg kell ismételnem azt, amit előzőleg már mondottam, a mi időnkben nem elégséges a diakóniai munkát ezekben a keretekben végezni, hanem ezt a szolgálatot végeznie kell egyházunknak hazánkban úgy, hogy sevíti a társadalmi és gazdasági fejlődést, az élet- színvonal emelését, a szellemi, anyagi jólét előrehaladását, világviszonylatban pedig a béke megvalósítását, a társadalmi igazságosság valóra váltását, a faji megkülönböztetés eltörlését, általában pedig segíti a humanizálódást. KELETNÉMET ORGONA GENFNEK A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus tartományi egyházai ajándékaként állítottak fel az Egyházak Világtanácsa genfi központjának kápolnájában egy új orgonát, amelyet D. Niklot Beste, a Mecklenburgi Tartományi Egyház püspöke adott át a genfi központnak november 11-én. MODERN LUTHER-KABÄT D. Erich Vellmer nyugatnémet evangélikus püspök azt javasolta legutóbb, hogy modernizálni kell a Luther-kabá- tot. Szerinte is szükség van arra, hogy az istentiszteleten használjanak a lelkészek ünnepi talárt, de sokkal modernebbnek kell lennie. Sokkal karcsúbbnak kell lennie, a sok beszedés helyett csak négyet javasol elöl-liátul és a mózes- tábla helyett fehér inggallért javasol fehér nyakkendővel. A gallért és az ingfelhajtást ibolyakék színű bársonyból javasolja. VI. Pál pápa beszédet tartott azon a fogadáson a Vatikánban, amelyet az Egységtitkárság tagjai részére tartottak a titkárság ez évi gyűlése alkalmával. Beszédében hangsúlyozta a pápa, hogy az ökumenikus eszmét ő is szívén viseli ma is, de az utóbbi hónapokban „elsietett kezdeményezések” történtek az úrvacsorával kapcsolatban. Nem katolikusokat hívtak meg katolikus templomban tartott misére és katolikusok vettek részt nemkatolikusok úrvacsoráján. Különböző hitvallású lelkészek közös úrvacsoraosztására is sor került már. Szerinte ezek a dolgok nagyban akadályozzák az öku- menizmust. Befejezésül jókívánságait küldte a pápa minden nem katolikus keresztyénnek. Név szerint is megemlítette a canter- bury-i érseket, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkát, az Egyházak Világtanácsa főtitkárát, dr. E. Blake-t és a taizé-i protestáns szerzetesi közösséget, mint amelyek és akik különösen is együttdolgoznak a vatikáni Egységtitkársággal. * Egyre tisztábban rajzolódik ki előttünk VI. Pál pápa tevékenységének két vonása. Dolgozik a békéért, mert fél a háborútól és dolgozik a katolikus egyház belső rendjéért, mert fél a szakadástól a katolikus egyházon belül. Márpedig a félelem maga sohasem jó tanácsadó. TÜNTETÉS HAMBURGBAN 1500 fiatal tüntetett november 20-án Hamburgban a Evangélikus Ifjúság szervezet rendezésében. A tüntetők határozatot fogadtak el, amelyben szemére vetik a hamburgi evangélikus püspöknek, hogy nem képviseli az Egyházak Világtanácsa uppsalai világgyü- lésének a pozitív határozatait Az az ember „nem tekinthető püspöknek”, aki Uppsala után nem támogatja határozottan az ottani határozatokat — jelentik ki határozatukban. * NE OLYAN GYORSAN!
