Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-09 / 10. szám
Délután négykor Jn 1, 35—40 Az emberi agy igen furcsa jószág! Olyan, mint a puha viasz —, vagy, hogy maibb képpel mondjuk: mint az érzékeny magnetofonszalag —, amelyen a velünk történő események legki- sebbike is barázdát húz, nyomot hagy. Ha ezek a nyomok megmaradtak: emlékezünk; ha újabb és újabb benyomások elmossák, törlik a régebbieket: felejtünk. Elhatározásainkat többnyire ezeknek az elfelejtett, vagy emlékezetes élményeinknek az aránya határozza meg. Igénkben tanúi lehetünk János apostol emlékezésének, felejtésének és döntésének, amelyek minket is hasonló tevékenységre késztetnek. e TUDUNK-E EMLÉKEZNI? János apostol tudott emlékezni. Jóval több, mint fél évszázad múltán is pontosan visz- sza tud emlékezni egy találkozás időpontjára. Akkoriban napfelkeltétől — reggel hattól — számították a 12 órás nappalt, majd annak végeztével — délután hatkor — kezdődött az ugyancsak 12 órás éjszaka. Soha nem felejti el, hogy ami történt, az a nap „tizedik órájában’’, illetve a mi időfelosztásunk szerint délután négykor történt. Találkozott Jézussal. És pergeti vissza a mozdulatokat, a pillantásokat és a párbeszédet. De nagyon kár, hogy oly sok mindenre nem tudok visszaemlékezni az idő múltával! De kár, hogy még fényképem sincs a keresztelésemről: nem tudok visszaemlékezni, kikkel konfirmáltam együtt. Nem tudom még az évet sem, amikor először templomban lehettem, hát még a napját és óráját annak, amikor először komolyan vettem egy igehirdetést. És azóta is hány prédikáció, bibliaóra, hány Jézus-közeli perc ideje esett ki az emlékezetemből. S talán ez nem is baj, csak arra emlékezzünk, hogy voltak ilyen örömteli élmények. O TUDUNK-E FELEJTENI? Nemcsak az emlékezésben van áldás, de a felejtésben is. Ha mindenre emlékeznünk kellene, teljesen megzavarodnánk és olyan lenne a fejünk, mint a bolydult méhkas. Mi lenne, ha nem tudnánk elfelejteni egyetlen apróságot sem? Mi lenne, ha nem tudnánk elfelejteni a rosszul sikerült perceket? És a bűneinket. Azt, amit akkor tettünk, amikor nem Jézus után jártunk. János apostol tudott felejteni is. De úgy ír, mintha nem is a Keresztelő Jánossal eltöltött évektől, hanem a Jézussal való találkozástól kezdődnék az élete. A tanítvánnyá elhívás feledtette vele „apját és anyját, fitestvérét és nőtestvérét”. Pál apostol ugyanilyen módon tesz bizonyságot, amikor a „háta mögött levőket elfelejti, az előtte levőknek pedig nekifeszül”. El tudjuk-e mi is felejteni a vakvágányokat és a kétségeket? A Jézussal való naponkénti találkozás élménye el tud-e törölni mindent, ami rossz volt, tudunk-e néha „tiszta lappal” indulni? O TUDUNK-E DÖNTENI? Emlékezésünk és felejtésünk ösz- szessége határozza meg cselekedeteinket, mégpedig úgy, hogy a legerősebb hatás befolyásol leginkább. A két tanítványt — Andrást és Jánost — Jézus megjelenése ejtette rabul anyagira, hogy képesek voltak azonnal Jézus nyomába szegődni. Pedig Jézus nem mondott, sem nem tett semmi különöset: egyszerűen megkérdezte: mit kerestek?”. Jézusnak ez a természetes nagyszerűsége, lakhelyére való csendes meghívása tette őket képessé „nála maradni aznap”, ez a találkozás indította őket olyan döntésekre, amely András esetében a keresztre feszíttetésig, János apostolnál pedig egy hosszú élet gyümölcsökben gazdag végéig tartott. Teremnek-e a mi döntéseink is ilyen gyümölcsöket a hétköznapokban? A nagy találkozás maradandó élménye mindent feledtet. Ma is, talán tízkor, vagy tizenegykor. Esetleg délután hatkor. Ma is hallhatjuk az Isten Bárányáról hangzó szavakat és láthatjuk a Jézusra mutató ujjat. Olyan lesz-e ez a mai nap, mint amelyre érdemes lesz emlékezni? Olyan lesz-e, mint amely feledtet velünk minden rosszat? Olyan lesz-e, mint amelyet követ az embertársainkért szívesen fáradó, szeretetteljes döntéseink sora? Bízik László Istentiszteleti rend Budapesten, 1369. március 9-én — HALÁLOZÁS, özv. Molnár Sándorné, a sobori gyülekezet buzgó tagja, lapunk hűséges olvasója február 1-én, 71 éves korában csendesen elhunyt. „Ama nemes harcot megharcoltam __” — i d. Német Lajos, a győr- újfalui gyülekezet évtizedeken át volt gondnoka és presbitere 84 éves korában elhunyt. Adománytelkén épült fel a gyülekezet temploma. A gyülekezet nagy részvéte mellett temették el. — Sikur Sándor, a miskolci gyülekezet másodfelügyelője, életének 72. évében váratlanul elhunyt. „Boldogok a halottak, akik az Ürban halnak meg ...” — KITÜNTETÉS. Vető Béla veszprémi lelkészt a Hazafias Népfront megyei bizottsága elismerő oklevéllel tüntette ki a Hazafias Népfront mozgalomban végzett munkájáért és a honismereti szakkörben végzett tevékenységéért. Beák tér de. 9. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 5-. Trajtler Gábor, du. 6. 6zeretetvendégség: dr. Ha- fenscher Károly. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. ÜUöi út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán utca 28. de. 11. Bandi Sándor, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László, du. 4. Ifj. szeretet- vendégség. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Bízik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet de. 10. Vlrágh Gyula, Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Vlrágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota M AV-telep de. 8. Rákospalota Kis templom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél II. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél II, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. lél 11, du. 3. Bécsikapú tér de. 9. (úrv) Reuss András, de. 11. (úrv) Csákó Gyula, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fü- löp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imire, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontal Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi6cmtal Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. „Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét sokakért.” (Mt 20, 28). VASÁRNAP. — „Saul mondta Dávidnak: Ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-e őt békében az úton? Annak okáért fizessen az Űr neked jóval azért, amit ma velem cselekedtél” (1 Sám 24, 20). Igénk arról az ótestamen- tumi eseményről tudósít, amelyben Dávid nem öli meg az őt bűnös hatalomvággyal halálra üldöző Sault egy arra igen alkalmas pillanatban. Dávid hősiesen bátor jósága és megbocsátó szeretete bűnbánatra töri össze Saul szívét. A megbocsátás nem elnézés, hanem áldozat. Ilyen áldozat Isten bűnbocsátó szeretete Jézus Krisztusban. Ilyen lehet a miénk is, ha a mai vasárnap ősi vezérigéje szerint „szemeink mindenkor az Űrra néznek”. (Zsolt 25, 15). HÉTFŐ. — „Igazságot kövess, hogy élhess.” (5 Móz 16, 20). Az igazság a Biblia világában az élet hétköznapjainak dolga. Még akkor is, ha Isten igazságáról van szó, vagy arról, hogy megigazulunk Krisztusért, kegyelemből. A mindennapok vétkeiben lett nyilvánvaló, hogy nem voltunk igazak Isten előtt. Nem lehet igazság nélkül emberhez méltó életet élni és az igazságtalanság mindig egyptt lázad fel az élet és az életet adó Isten ellen. Nem az a feladatunk, hogy úton-útfélen „jól megmondjuk a magunk igazát”, hanem az. hogy környezetünkben élet- képtelenek legyenek a hazugság és a hamisság romboló erői. KEDD. — „Te vagy Izrael erőssége és megszabadítója.” (Jer 14, 8). Egy útját vesztett nép szorongó könyörgése szólalt meg ebben az imádságban. Krisztus óta tudjuk azt, hogy Isten erőssége és szabadítója az egész világnak. Gondja van mindnyájunkra. Csak az a baj, hogy a próféták korában és ma is, csak szorongatott, nehéz helyzetekben; gonddal, félelemmel, betegséggel viaskodva kiáltunk Istenhez. — EGYHÁZFIT KERES a kelenföldi gyülekezet természetbeni lakással és készpénzfizetéssel. Budar pest, XI., Bocskai út 10. — ELTARTÁSI szerződést kötne középkorú, jól kereső házaspár főbérleti lakással rendelkező magános férfival. Érdeklődés a Fasort Evangélikus Lelkészi Hivatalban (telefon: 222—806) de. 9—13 óra között. zenés Áhítat lesz március 9-én, vasárnap este 6 órakor az Óbudai evangélikus templomban. SCHÜTZ EST Közreműködik a Budapesti Madrigál kórus Vezényel: Szekeres Ferenc Igét hirdet: D. KOREN EMIL esperes SZERDA. — „Tégy jót a te kegyelmedből a Sionnal.” (Zsolt 51, 20). Ha nem állna ott mai igénk után az igehely, aligha gondolnánk, hogy ez a mondat Dávid nevezetes bűnbánó imádsághoz tartozik. Pedig ott van a helye és onnan el nem választható. Nem bűnbánat az, amely csak a maga lelki nyomorúságát veszi észre, mással nem törődik. Az igazi bűnbánatban a szív nemcsak az Isten felé nyílik meg, hanem a felebarát felé is. Ebben a böjti időben legyen ilyen igaz, másokra is tekihnthető a mi bűnbánatunk is. CSÜTÖRTÖK. — „Meglátja az egész nép, amely között Te vagy, az Űmak cselekedeteit.” (2 Móz 34, 10). Az ószövetségi törvény új kihirdetésekor, megújítása alkalmából hangzott el ez az isteni biztatás. Isten cselekedeteit csak az láthatja meg ma is, aki az Isten- és emberszeretet útjain jár. Isten segítsen arra. hogy múló életünkben megláthassuk és múló életünkkel megláttassuk az örök Isten békességet szerző cselekedeteit. PÉNTEK. — „Emlékezzél meg az ősi időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit) Kérdezi meg atyádat és megjelenteti néked, a te véneidet és megmondják néked.” (5 Móz 32, 7). Isten egyik csodálatos ajándéka az emlékezés. Nem tudnánk élni nélküle. A múlt nem ismétlődik meg soha, de a jelen mindig a múltból nő ki. Sokszor vagyunk mégis nagyon feledékenyek, ha Istenről van szó. Elfelejtjük, hogy hányszor, hányféle bajból kimentett. Pedig a hálás emlékezés erőt és biztonságot ad. SZOMBAT. — „Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, életet nyer. (Péld 21, 21). Az igazság és az irgalmasság gyakran jár külön utakon életünkben. Vélt igazságunk érdekében szeretetlenek vagyunk és az irgalmasságra gondolva hunyunk szemet nyilvánvaló bűnök fölött. Az elfúló hét végén vessünk számot: igazságban és irgalmasságban jártunk-e Krisztussal együtt az elmúlt napokban? Schreiner Vilmos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő es kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VHL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 23 211 68.5248 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 5, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Jn I, 35—40. A délutáni isten- tisztelet alapigéje: És 43, 21— 25. — a nógrádi evangélikus EGYHÁZMEGYE lei- készi munkaközössége február 27-én Balassagyarmaton tartotta ülését. Ürvacsorát osztott Gerhát Sándor, igehirdetési előkészítőt Schultz Jenő; előadást Gartai István esperes, Dedinszky Tamás és Po- lóny Zoltán, korreferátumot ugyancsak Gartai István esperes tartott — RÁKOSKERESZTÚR. Böjt 1. vasárnapján böjti estet tartottak a gyülekezetben D. Dr. Vető Lajos ny. püspök szolgálatával, aki az öregek lélektanáról tartott előadást. Énekszámokkal Sajben Istvánná, szavalatokkal Tóth Tamás- né szolgált — ÚJPEST. Március 9-én, délután 5 órakor szeretetven- dégség lesz a gyülekezetben. TOIVO ARVI SEPPÄNEN finn lelkész feleségével együtt hat napot töltött hazánkban az Európai Egyházak Konferenciájának bizottsági ülésén. Emellett három napot egyhá— házassági évforduló. Tomka Pál, a Szarvas-Üj- templomi gyülekezet felügyelője és felesége, sz. Tusjak Anna Isten iránti hálával február 16-án ünnepelték házasságkötésük 50-ik évfordulóját. Örömükben résztvettek családjukon kívül a szarvasi gyülekezetek lelkészei és hívei is. A jubiláló házaspárt Székács Sámuel lelkész áldotta meg. Életüket sokak szeretete és jókívánsága kíséri. — A HAJDÚ—SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 4-én Nyíregyházán tartotta ülését. Ürvacsorát osztott Krecsák Kálmán, igehirdetési előkészítőt Megyer Lajos, előadást Benkóczy Dániel esperes és Gáncs Aladár tartott. — BUDAPEST-KŐBÁNYA. A gyülekezet február: szeretet- vendégségén Sárkány Tibor hartai lelkész, a kőbányai gyülekezet volt segédlelkésze tartott előadást „Lelkipásztori naplómból” címen. — MISKOLC. Január 26-án az istentiszteleten igehirdetéssel, a szeretetvendégségen előadással szolgált Reuss András budavári segédlelkész. Előadásának címe: „Vallásosság vagy hit?” volt — ÖSZTÖNDÍJAK. A Budai Egyházmegye gyülekezetei 1969. évre egy teológus számára fél ösztöndíjat folyósítanak. Ugyancsak fél ösztöndíjat ajánlott fel a budavári gyülekezet Is. zunk éltének megismerésével töltött, beszélgetéseket folytatott egyházunk vezetőivel s több intézményünket és templomunkat meglátogatott. — jO állapotban levő Meidinger rendszerű fehér zománcozott henger alakú kályha — hivatal vagy gyülekezeti terem fűtésére is alkalmas — jutányosán eladó. Telefon: 315—206, egész nap. — BUNDÁK, szőrmegaliérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Laj06 u. L sz. az udvarban. — SÍRKŐ eladás nagy választékban. Scbrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. m., Pomázi út 19965 hnsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. A favágó és a futballisták A három kamasz a rét szélén kuncogásra hajló orrfintorgatással nézett egymásra, majd Lajos bácsira. Nem, nem tréfál az öreg. No de mégis, ilyen furcsát rég nem mondott már. Kár volt firtatni a vén favágó vallásosságát, mert ha most valamelyikükből elővakkan a buzgó vidámság, az mégsem lesz szép. A pulykatojásképű Feri szedte össze magát először. Kettőt is nyelt, amíg utat szorított torkán a szónak. — Hát... ha a Bibliának meg az Istennek mindenről van __hogy is tetszett mondani... üz enete, még arról is, hogy rendesen megmosakszom-e, meg mindenről, amit naphosszat csinálok, akkor mit prédikálna nekünk Lajos bácsi, mondjuk ... egy futballmeccs előtt? A másik kettőből szétgurgulázott a harsány jókedv, amihez a „szónok” is mindjárt csatlakozott. Még hogy focizás előtt! Azt tudták, hogy az öreg emberemlékezet óta minden este felolvas egy-egy részletet a családjának a Szentírásból, meg többnyire egy kis magyarázat-félét is fűz hozzá, ae ahogy elképzelték Bibliával a kezében a két rámenős csapatkapitány, Garai Pittyem és Farkas Csimpi között a kisréten, hát azt már nem lehetett kiállni sima arcizmokkal. — Kinevettétek-e már magatokat, fiaim? A süvölvények persze unokái lehettek volna az ősz favágónak, akinek szavaiból és nyugodt tekintetéből láthatták, hogy a kérdésre nyomban meg akar felelni. Kíváncsiságuk le is győzte a nevetést. Torzonborz sörényük alól kerekre nyílt szemmel lesték az öreg ajkáról a szót, egy kicsit még a szájukat is eltátották. — Röviden csak úgy mondanám: futballozzatok szeretettel. Az ifjak megnyúlt képpel néztek egymásra, nem tudván mire vélni a hallottakat. De most már Keszegen, „a szakma érdemes művészén” volt a nyilatkozás sora. A középcsatárok gyöngyének szavában olyan mesterségbeli biztonság csengett, mint amilyen könnyedén lőtte vasárnap a sarokba a „lasztit” a tizenhatosról, fordulás-kapásból. — Csakhogy, Lajos bácsi, szeretettel nem lehet ám gólt rúgni, csak csülökkel. Pontosabban hátsó végtaggal. Lehetőleg ilyennel ni! Keszeg itt némi öntudattal csapott a lábára. A lurkókat élénk derültség borította egymáshoz, bár a másik kettő alig titkolt irigységgel méregette Keszeg tiszteletre méltó bokáit. Az eddig néma Cukor cérnahangja méla elismeréssel rezdült meg: — Abszolút kétlábas! Az öreget szemmel láthatóan nem hatották meg Keszeg közszemlére kitett lábai. — Mondd csak, fiam, hányszor rúgtál már gólt? A nyurga gyereknek úgy jött a kérdés, mint agy jól rüsztre illő labda az ötösön. Egyből „rálötte”: — Ajaj, ha annyi százasom lenne! — És bokát?l A cingár középcsatár hirtelen elfelejtette megállapítani, milyen jó reflexszel „védett” az öreg, úgy meghökkent. — Hát... jóval többet... Cukor közbecirpelt. — A Keszeg nem szívbajos! — Valóban nincs hát semmi baj az olyan szívvel, amelyikben ilyen bokarugdosó indulat lakik? Keszeg érezte, hogy most szerelték. Pillantása segélykérőén ugrott Feri szeplős ábrázatára, de abból a kék szemek szokatlanul szúrósan néztek vissza rá. öngólt rúgtam — bosszankodott magában. — Hanem azért egyéb baj is van azzal a szívvel. Nemcsak a tieddel, mindnyájunkéval. A fiúk óvatosan sanditottak a favágóra, mintha tölgyet döntene. — Tud az a szív irigykedni, felvágni, gyűlölni, gonosz indulatokat táplálni, megvalósításukra parancsot adni... és nem akar Istennek engedelmeskedni, s ez a legnagyobb baj, amiből a többi származik. A barátokat szinte gyephez lapította a némaság. Hosszú csend után Cukor kockáztatta meg, hogy megint butát mond, bár igen óvatos volt. — És akkor? A vén favágó borostás, csontos álla lassan mozdult. — Akkor? Hát mit kell csinálni a beteg szívvel? Cukor formában érezte magát s nyomban rávágla: — Orvoshoz vele! Talán kést is neki! — Nem is gondolod, milyen okosat mondtál! Cukor szinte elfeküdt a fűvön a gyönyörűségtől. Legjobb tudomása szerint az életben először ismerték el szellemi képességeit. Leste az öreget. — Tudjátok, hogy Krisztus, a mi orvosunk, miért vérzett a kereszten? A legjobban Feri ráncolta a homlokát. — Hát... a szögek, a korbácsolás, meg a dárda ... nem? — Igen. A dárda meg a többi... ö vállalta, amit a mi szívünk, bűnös életünk érdemelt volna. Hogy új szívet adhasson, tiszta szívet teremthessen bennünk. A fiúk szeme helyén három pár kapu nyílt. — Üj szívet? — Üjat. Mert a régi rossz. Az új viszont bünbocsánatot kapott. És szeretetet. Keszeg! A center riadtan kapta föl a fejét, de nyomban megszelídült, mihelyt az öreg meleg, biztos pillantású szemébe nézett. — Ez a szeretet úgy betöltheti a szivedet, hogy még a lábadba is jut belőle. Érted-e, fiam? Keszeg értette. Még a szeplős képű szeme- villanását is, amellyel a saját vádlijára mutatott. Az utolsó rúgást ö kapta. Hát igen. Ezután talán ez is másképp lesz. Bodrog Miklós 1
