Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-16 / 11. szám
KEszpEffism bérmentesítve bt. n. XXXIV. ÉVFOLYAM 11. SZÄM 1969. március 16. Ara: 2,— Forint A szó, a szeretet és az igazság Az ember beszélni akar, beszélni szeret és beszélnie kell. Az élő beszéd az emberrel születik, vele hal meg. A beszéd és az élet egymástól elválaszthatatlanok. A beszéd az ember és Isten kapcsolatának is elsőrendű felétele. Istennek is beszélnie kell, különben nem tudjuk, hogy ő kicsoda és mit akar. Isten beszél, az ember felel. Isten kérdez, de az ember is kérdezi Istent. Amint egy ilyen párbeszéd elindul Isten és az ember között, akkor már közösség keletkezik, még akkor is, ha az ember Istennel szemben nem alázatos, nem, engedelmeskedő és szava csupa lázadás vagy kétkedés. A beszéd értelme, jelentősége és hatása kiszámíthatatlan. Egyben azonban telve van nehézségekkel és ez éppen akkor tűnik ki, amint a beszéddel kapcsolatban jelzőket, másként feltételeket említünk. Efézus 4, 15-ben pl. ezt olvassuk: „szóljunk igazat szeretetben.” A mondatban tehát két feltétel van: egyrészt igazat kell mondani, másrészt azt szeretettel kell ■mondani. A két feltétel megállítja a beszéd áramlását, korlátozza, fegyelmezi, irányítja, mederbe szorítja. Ilyen feltételek mellett nem lehet azt beszélnünk, amit akarunk és nem beszélhetünk úgy, ahogyan akarunk. Ezt általában sem lehet, de a gyülekezetben különösképpen sem. Nehézségeink között vannak „tárgyi” nehézségeink. Az ember viaskodik az „igaz”, az „igazság” fogalmával. Amit én igaznak látok, a másik nem fogadja el annak. Lehet, hogy a közvélemény se. Ugyanilyen nehéz a „szeretet” szó tartalma. Amint egy ember kimondja a másik ember előtt az igazságot, éspedig a maga sajátos szeretetével, abban egész egyénisége benne van, de ez az egyéniség sohasem ugyanaz, mint a másik ember egyénisége. Ebben jelentkezik a következő nehézség is: a másik ember, a kimondott igazságot meghallgató ember elfogadó készsége. Ha nincsen benne bizalom velem szemben, ha kételkedik, ha gyanúsít, ha hátteret, indokokat, rejtett célt, a hasznomat keresi szavaimban, akkor a szeretettel kimondott igazság megkeményíti, sót ellenséggé is teszi. Mindenképpen szövevényes, bonyodalmas helyzet teremtődik meg, amelynek következtében elvész a cél, a jóakarat és mentő jószándék. Ezért mindenbe bele kell számítani az ember bűnösségét. A beszélő és a hallgató bűnösségét, az egyén és a közösség, a gyülekezet bűnösségét. Azt a végzetes és félelmetes tényt, hogy a kimondott jó szó, igaz szó, szeretetteljes szó nem éri el mindig azt a hatást, amit szeretnénk, sőt olykor az ellenkezőjét. Azt a tényt, hogy sokszor nem is a kimondott igaz szó igazsága okozza a bajt. hanem a szó hangsúlya, ahogyan azt kimondjuk. Azt a tényt, hogy akárcsak két ember beszélgetésében számtalan ismeretlen, váratlan, kiszámíthatatlan elem és erő keveredik és mérgez. Es még ki tudja, mi minden van, ami döntően hat reánk és másokra és a közösségre. De hát mit tegyünk?Hagyjunk mindent és mindenkit a maga rohanásában? Hagyjuk elveszni a felebarátot? Legyünk inkább óvatosak, sőt gyávák, némuljunk el és vesszen, akinek vesznie kell? ' Semmiképpen! Az élet kockázattal van telve, a beszéd is, a közösségben való élés is. De mindenekfelett áll Pál apostol intése és benne egyben Isten intése és ezt nem lehet úgy venni, mintha semmi sem történt volna. Az igazat, az igazságot ki kell mondani, ha nem akarjuk aláírni a saját halálos ítéletünket és egyben a felebarátunkét és a kettőnk közösségéét is! Az apostoli intést vegyük abba a keretben, ahogyan az adva van. Az intés Isten igéje és a gyülekezethez szól. Ez a döntő! Azt az igazságot, amelyet ki kell mondanunk, Isten parancsára mondjuk ki és Isten színe előtt. Ugyanakkor Isten ígéretével, erejével, szeretetével. Nem a mi igazságunkat mondjuk ki, hanem Isten igazságát. Nem a mi emberi szeretetünkkel, hanem azzal, amellyel Isten megváltott, megmentett minket. A magam módján így mondanám: mondjuk ki a gyülekezetben Isten igazságát a tőle vett szeretettel. Ehhez tartozik az Istennel való beszélgetésünk egyik legáldottabb és leghatásosabb formája: az imádságunk. Az igazságot kimondani a gyülekezetben, de bárhol bárki előtt csak imádságos, alázatos szívvel lehet és szabad. Ügy mondjuk ki az igazságot imádság közben, hogy abban benne legyen Isten is, a felebarát is, de saját magunk is. Lehet, hogy mindez (ami végeredményben csak elméleti fogalmazás) nem hat azonnal úgy, ahogyan kellene, ahogyan szeretnénk vagy elképzeltük, de az éréshez, az eredményekhez mindig idő kell és a többi — Isten titka és müve! Áldott emlékű Kemény Lajos budapesti esperest sokszor felkeresték a fasori templom sekrestyéjében olyan hívei, akik nagyon szerették és gratuláltak a beszédeihez. Egyszer azt mondta: „Nem tudják mit cselekszenek? Megmérgeznek hiúságomban és nem is gondolják, mennyire fáj majd nekem az, ha nem jön be senki sem gratulálni...” Mindig is nagy kísértés volt valakit csak dicsérni, a szeretet igazságát elnémítani hamis szerétéiből. De bárhogy is van, igazat szólni szeretetben még a gyülekezetben, lelki testvérek között is nehéz, össze lehet roskadni a terhe alatt. De bele lehet halni a némaságba és a hamis szóba is. Elet csak ott van, ahol igazság van és igazat szóló szeretet. Várady Lajos Az Ökumenikus Tanács elnökségének ülése A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége február '28-án ülést tartott, amelyen beszámolót hallgatott meg a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának és Nemzetközi Titkárságának varsói üléséről dr. Bartha Tibor református püspök, elnök, illetve dr. Tóth Károly főosztályvezető, valamint az Európai Egyházak Konferenciája Z bizottságának budapesti üléséről D. dr. Ottlyk Ernő evengélikus püspök előadásában. Dr. Pálfy Miklós főtitkár az ökumenikus Iroda folyó ügyeiről tájékoztatta az elnökséget, amely a továbbiakban időszerű kérdésekkel foglalkozott. „Drága kincset bíztál szolgáidra ” — Hármas ünnepi esemény a Teológiai Akadémián — TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK, egyben magyarországi evangélikus egyházunk életében is ritka ünnepi esemény- sorozat színhelye volt február 27-én, az Országos Egyház Üllői úti székházának imaterme. Ezen a csütörtöki délelőttön két teológiai tanárt iktatott hivatalába ünnepi istentisztelet keretében D. Káldy Zoltán, országos egyházunk püspökelnöke: dr. Vámos Józsefet és dr. Fabiny Tibort. Az istentiszteletet követőleg pedig Sélmeczi János esperest avatta doktorrá akadémiánk tanári kara. Az istentisztelet kezdetére megtelt az imaház. Nemcsak egyházunk hivatalosai, meghívott vendégek, a testvéregyházak képviselői voltak jelen a teremben, hanem budapesti lelkészek, gyülekezeti tagok és teológusok mellett, solt- vadkertiek és miskolciak, a fejér—komáromi egyházmegyéből érkezettek és a nógrádi szülőföld főkötős asszonyai. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELETEN D. Káldy Zoltán püspök I Kor 1,1—3 alapján hirdette Isten igéjét. Amikor körülöttünk oly rohamosan halad előre a technika és a tudomány, az egyháznak is magas szintű teológiai munkát kell folytatnia, ha be akarja tölteni szolgálatát, amelyet Istentől kapott. Amikor ezt szem előtt tartva teológiai profesz- szorokat állítunk szolgálatba, Isten iránti engedelmességből tesszük ezt — mondotta a püspök. A TEOLÓGIAI MUNKÁNÁL két lényeges dologra kell figyelni alapigénk tanúsága szerint is — folytatta igehirdetését a püspök. Az első, hogy tudjuk mi az egyház. Az egyház Istenhez tartozik. A Krisztus egyháza. Azok az emberek, akiket ö lefoglalt, megszentelt magának. A világból kihívottak gyülekezete. A teológia nem moshatja el azokat a határokat, amelyek az egyházat a világtól elválasztják. Ugyanakkor ügyelni kell, hogy amint az igében szereplő gyülekezet Korinthusban volt, úgy az egyház mindig egy történetileg, társadalmilag és földrajzilag meghatározott helyen él. Egyházunk a szocializmust építő Magyar Népköz- társaságban, a mi városainkban és falvainkban él. A két tanszék azt kutatja és tanítja, hogy tudott-e az egyház Isten gyülekezete lenni adott világában, tudta-e teljesíteni küldetését a világért. EGYHAZUNK TAGJAI nem szuperemberek, hanem olyanok, akik miközben betöltik hivatásukat, munkájukkal építik a szocialista hazát és segítik az egész emberiség békéjét és előrehaladását, segítségül hívják Isten szent nevét. Teológiánk olyan fiatalokat akar nevelni, akik tudják mi az egyház, hol él és mire hivatott el s így helyt tudnak állni hivatásukban — zárta igehirdetését á püspök. A Lélek forrósága töltötte el a gyülekezetei, amikor a püspökkel együtt Isten színe elé vitte új professzorainkat: „Drága kincset bíztál szolgáidra.” Isten népe a történeti és társadalmi realitásokban AZ ÜLÉST dr. Nagy Gyula prodékán igeolvasása és imádsága után dr. Pröhle Károly dékán nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent vendégeket: egyházunk püspökeit, D. Káldy Zoltánt és D. dr. Ottlyk Ernőt, az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Straub István főosztályvezető-helyettest, a testvér református egyház püspökét, Dr. Bakos Lajost, a budapesti Református Teológiai Akadémiát és egyúttal Szamosközi István püspököt képviselő dr. Tóth Kálmán dékánt, valamint dr. Huszti Kálmán és dr. Sarkadi Nagy Pál professzorokat, a debreceni Református Teológiai Akadémiát és dr. Módis László dékánt képviselő dr. Czeglédy Sándor professzort, dr. Berki Ferizt, a Magyar Ortodox Egyház esperes adminisztrátorát, a baptista egyház nevében megjelent Laczkovsz- ky János elnököt és Nagy József prodékánt, dr. Szabó Ödönt, az adventista egyház elnökét, R. Filep Imre püspökhelyettest az Unitárius egyház képviseletében, valamint a dr. Görgényi Béla dékán és dr. Szörényi Andor prodékán köszöntését is hozó dr. Nyíri Tamás professzort, a Római Ká- tolikus Hittudományi Főiskola képviselőjét. Egyházunk vezető tisztségviselői közül Karner Ágoston főtitkárt, D. Koren Emil és Várady Lajos budapesti espereseket, valamint minden megjelent kedves vendéget. MEGNYITÓ BESZÉDÉBEN dr. Pröhle Károly dékán emlékeztetett, hogy milyen jelentős helyet foglal el az utóbbi idők teológiai munkájában nemzetközi síkon a forradalom teológiája. Rámutatott ezzel kapcsolatban arra a két helytelen irányra, amely egyrészt spirituálisán, másrészt az anarchia felé értelmezi a forradalmat. Mindkettőre az jellemző, hogy nem számol a történelmi és társadalmi realitásokkal és nem veszi komolyan, hogy a forradalom igazi lényege szerint mozgatója és eszköze az emberi haladásnak. Az egyház nemcsak titokzatos test, hanem Isten élő népe, amely együtt él az emberiség társadalmával és együtt halad, az emberiséggel a történelem útján. — Helyesen, reálisan az egyház tehát akkor találja meg helyét és feladatát ebben a forradalmi korszakban, ha tudományos szinten méri fel társadalmi összefüggéseit, kötöttségeit és lehetőségeit, ugyanúgy, mint múltjából folyó terheit és indításait AZ EGYHÁZ SZAMARA tehát döntő feladat az egyház- és társadalomtudomány és az egyháztörténet tudományos szintű művelése. Ez óvhatja meg a spiritualizmus és az anarchia álforradalmiságátóL Segíti a lelkészeket és az egyház tagjait, hogy számolva a történeti és társadalmi realitásokkal és az eljövendő világ ígéretében bízva, mint Isten népe jó reménységgel legyen só és kovász, hegyen épített város és világosság az emberiség közösségében. A dékáni megnyitó után hangzott el a két tanári székfoglaló beszéd. Ezek ismertetésére még visszatérünk lapunk hasábjain. Egyházunk és népünk iránti hűséggel A székfoglalók elhangzása után dr. Pröhle Károly dékán bejelentette Selmeczi János tatabányai lelkész, a fejér— komáromi egyházmegye esperesének doktorrá avatását. Az új doktort nem kell bemutatnunk egyházunk tagjainak. Nem ismeretlen a neve annak a Balassagyarmathoz tartozó néhány száz lelkes kis nógrádi filiának, Ipolyszögnek sem, amelynek egyik egyszerű parasztházából dr. Selmeczi János elindult, hogy szinte hazánk felszabadulásával egyidő- ben a lelkészi szolgálatra szentelje életét. Az ünneplők soraiban meghatottan, kissé szorongva, de nyilván büszkén most ott ülnek az ipolyszögi gyülekezet tagjai is. Köztük az idős édesanya, aki egyháznak és hazának hasznára nevelte fel gyermekeit. A CURRICULUM VITAE, a jelölt dr. Vámos József akadémiai jegyző által összefoglalt rövid életrajza után, Selmeczi János előterjeszti az avatásra vonatkozó kérését. Dr. Pröhle Károly dékán ezután fogadalomtételre szólítja az új doktorjelöltet. „ ... Magamat a teológia tudományos művelésére kötelezem egyházunk és népünk iránti hűséggel...” — hangzik. Amikor a dékáni avató szavak után a teológiai tanárok sorra kezet szorítanak dr. Selmeczi Jánossal, bennem visszacsendülnek D. Káldy Zoltán püspöknek az imádságban elhangzott szavai: „Drága kincset bíztál szolgáidra.” (jj_ E héten... Három évfordulóra három olyan eseményre emlékezünk, amelynek mindegyike szorosan függ össze hazánk múltjával. Március 19.: 1944-ben ezen a napon szállták meg hazánkat a náci Németország csapatai s ezzel betetöződött a magyar nép negyedszázados anyagi-szellemi elnyomásának minden embertelensége. Március 20.: 1894-ben ezen a napon halt meg az olaszországi Torinóban Kossuth Lajos, a magyar nép szabadságharcainak egyik legnagyobb alakja. Benne azt az embert tiszteljük, aki egy életet áldozott azért, hogy népe független és szabad legyen, s aki élete utolsó pillanatáig harcolt az 1848—49-es eszmék megvalósulásáért. Március 21.: 1919-ben ezen a napon alakult meg az új magyar kormány, a Forradalmi Kormányzótanács s ezzel a dolgozó nép kezébe került a hatalom, az ország életének irányítása. A Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja alatt valósággá lett a több évszázados álom: azoké lett az ország, akik érte a legtöbb áldozatot hozták — a magyar munkásoké, parasztoké. IMÁDKOZZUNK Gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy egészségünket és életünket kegyelmesen megtartottad, munkánkat megáldottad. Gondod van ránk és minden embertársunkra, a világ megmaradására. Bocsásd meg bűneinket, mert életet adó akaratod ellen szóval és cselekedettel gyakran vétkeztünk. ÜJ FINN TEOLÓGIAI PROFESSZOR Dr. Fabiny Tibor. dr. Pröhle Károly dékán, dr. Selmeczi János és dr. Vámos József (balról jobbra) Dicsérünk téged Jézus Krisztus, hiszen tudjuk, hogy életünk gondjának és örömének Te adsz értelmet. Ajándékba kaptuk a becsületes és szorgalmas munkához szükséges erőt éppúgy, mint az úrvacsora vételére indító bűnbánatot és hitet. Szentlelked ereje tegye életünket annak az örökéletnek egy darabjává, melyet ígértél azoknak, ak<k Téged és embertársaikat szeretik. Amen. A helsinki egyetem hittudományi karán a gyakorlati teológia tanszékére dr. Martti Parvio eddigi docenst nevezte ki Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke. Parvio professzor 50 éves. Tíz évvel ezelőtt doktorált a teológiai fakultáson. A gyakorlati teológia s a skandináv egyháztörténelem ismert szakembere, számos egyházi szervezet vezető earn- bere.
