Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-02 / 9. szám

Mt 12, 15/b—21 Hazánkban is egyre jobban elterjedtek utcákon és jármű­veken, sajtóban, a rádióban és a tv-ben a reklámok. Némelyik a művelődést, az egészségesebb életmódot propagálja, más a vásárlásra, vagy a szórakozásra buzdít. ■ A jó reklámnak három ismérve van: megfelelő kép, meg­felelő név, megfelelő szöveg. A reklám a személyiség megragadására, befolyásolására, ala­kítására törekszik. Jézus is miértünk — mai emberekért is — élt és cselekedett. Megragadásunkra, befolyásolásunkra, alakí­tásunkra. De nagyon furcsa, szokatlan reklámot használ. KÉP. Bizony, ez túlzsúfolt. Előttünk van a Jézusra kíváncsi tömeg, a betegek és segítségre szorulók sokasága. Ott vannak azok, akik haragszanak rá, a farizeusok. Ott vannak, akik kér­déseikre keresik nála a választ és azok, akik egészségük helyre­állítását várják tőle. Akár magunkat is odaképzelhetjük egyi- kük-másikuk helyébe. A kép második fele a gyógyítás: „meg­gyógyította mindnyájukat", egészségüket, lelki egyensúlyukat adta vissza, tett értük valamit. A tett, a cselekvés, a segítség- adás a legjobb reklám. A kép színe nem rikító. Inkább egyhangú szürke: mindig csak ellenségek és betegek. Olyan egyszerű természetességgel írja Máté. hogy Jézus mindenkit meggyógyított, mintha csak valami jelentéktelen apróság történt volna. A kép színe in­kább a komor böjti lila, sőt a nagypénteki fekete. A NÉV. Mind e történet, mind pedig az egész Újszövetség ezzel a névvel fémjelzett: Jézus. A mi nevünkben is: „keresz­tyének”, benne van ez a név, hiszen már az első Krisztus-kö­vetőket is így nevezték: „krisztiánosz”. Ez az a név, melyben reménykedünk mi is. Mi'yen sokszor és sokféleképpen használták fel már ezt a ne­vet. És milyen sokszor éltek vele már vissza: hány zászlón reklámoztak-lepleztek hatalmi törekvéseket ezzel a névvel; hányszor ejtették ki ellenségesen, vagy közömbösen. Ki ne is­merné ezt a nevet a világon és hányán vannak, akik számára nem jelent többet egy megszokott, régi árucikk márkájánál! De számunkra ennek a névnek „jó íze van" — ahogy Ady Endre írja, nekünk ez nagyon sokmindent jelent. Szeretjük azt, Aki e nevet viselte. Csak le ne járassuk kortársaink között ezt a nevet, csak méltatlanná ne legyünk erre a névre! A SZÖVEG: Nem valami nagyhangú, elkápráztató „reklám- szöveg", nem villog és nem kürtöl, nem hirdet nagy dolgokat. És mégis a legnagyobbról, a legdrágábbról tudósít. Arról, akit Isten szeret, Arról, aki nem civódik és nem kiált. Arról, aki óvatos, féltő, vigyázó kezével még repedt nádszálat sem tör el, Arról, .aki olyan szép halkan beszél hozzánk, hogy még pislogó mécses-életünket sem oltja el. Arról, aki „nem áll bunkóval mögöttünk, aki nem fog megenni", — ahogy Luther írja. Ez a csendes, finom szó ugyanakkor megbízható. Nem nagy- hangúságával, hanem igazságával lopja be magát szívünkbe és értelmünkbe úgy, hogy arra építeni merünk, úgy, hogy arra életünket rá merjük helyezni. Ez a szokatlan, csendes reklám: az evangéliumokban leírt események, Jézus Krisztus neve és végül csendes, de igaz sza­vai buzdítsanak minket az Ö követésére úgy, hogy lehessünk Neki és ügyének megbízható, hűséges és jó élő reklámai. Bízik László Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. március 2-án — SZERETETOTTHON NŐI VE­ZETŐT KERES. A győri gyüleke­zet börcsi szeretetházának vezetői tisztsége megüresedett. Konyhai és betegápolási munkában némi jár­tassággal rendelkező, hivatást érző vezetőt keresünk. A szeretetház Győrtől 15 km-re fekszik, jól meg­közelíthető. A gondozottak száma 18. Érdeklődés: Evangélikus Lelké- szi Hivatal, Győr, Petőfi tér 2. — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. sz. az ud­varban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp. III. Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — KIVÁLÓ rózsafajták, bokor, baba és futórózsák kaphatók. Pal­kó kertészet. Budapest XV. Csil­lagfürt u. 8. Kérje árjegyzékemet. Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. (úrv) Szirmai Zol­tán, de. 11. (úrv) D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. (úrv) D. Ko­ren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor ú. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán ú. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAY-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. — Böjt 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Ts 4, 1—7; az igehirdetés alapigé­je: IVft 12, 15 b—21. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer 26. 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 2-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet SCHREINER VIL­MOS budapesti lelkész. — A BACS-KISKUN egy­házmegye lelkészi munka- közössége február 5-én Soll- vadkerten tartotta ülését. Gö­rög Tibor esperes igemagyará­zata után a 20. sz. teológiájáról hangzott el három előadás. Sárkány Tibor Barth Károly­ról, Káposzta Lajos Bonhoef- ferről és Bultmannró), Tóth- Szőllös Mihály a század többi neves teológusáról tartott elő­adást. — A TOLNA-BARANYAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége Szekszárdon tartott ülésén előadást tartott az Evangélikus Életről D. Ko­ren Emil esperes, a lap felelős szerkesztője. Az ülésen tájé­koztatta a lelkészeket a hazai római katolikus egyház felső vezetésében bekövetkezett sze­mélyi változásokról és azok je­lentőségéről. A lelkészek Krähling Dániel esperes veze­tésével elkészítették a munka- közösség féléves munkater­vét. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Vára- dy Lajos, de. 11. (úrv) Várady La­jos, du. 5. szeretetvendégség: D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fü- löp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Turcsányi Károly, de. fél 10. Turcsányi Károly, de. 11. (úrv) Rezessy Miklós teol. du. 6. dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. Rezessy Miklós teoL Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Vison­tai Róbert. Budafok de. 11. Vison­tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 (úrv.). — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége február 4—5- én Gyenesdiáson tartotta ülé­sét. Igetanulmányt Szomjas Károly, előadást Szekeres Ele­mér, Kardos József és Jakus Imre, tájékoztatót Lágler Béla esperes tartott. Úrvacsorát osztott dr. Pusztay László. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége február 28-án Bé­késcsabán tartotta ülését. Áhí­tatot Sáfár Lajos, igehirdetési előkészítőt Povázsai Mihály, előadást Kertész Géza és Nagybocskai Vilmos, tájékoz­tatót Mekis Ádám esperes tar­tott. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VII!.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5247 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Bélp igazgató „Az tJr Isten bölcs nyelvet adott énnekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat be­széddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a ta­nítványok. Az Űr Isten meg­nyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” (És 50,4—5) VASÁRNAP. — „örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjá­val vett engem körül.” (És 61,10) Nem véletlen az, hogy egyik böjti vasárnapunk, a ne­gyedik, az örvendezésről kap­ta nevét. Mert böjt nemcsak a magunkbaszállásnak, hanem az igazi, Isten előtti örvende­zésnek az ideje. A böjti öröm alapja Isten irgalmas, üdvös­séget szerző szeretete. HÉTFŐ. — „A te szavad igen bizonyos, a te házadat il­leti Uram szentség, napok hosszáig.” (Zsolt 93,5) A temp­lomot Isten házává egyedül a benne hirdetett ige és a benne kiszolgáltatott szentségek te­szik. Isten szava, igéje bizo­nyos, rá lehet építeni az életet. Változó korokban Isten vál- tozhatatlan igéje új és új hangsúllyal szólal meg, üzene­te új és új fényben tündöklik. örüljünk templomainknak és még inkább a bennük hangzó igének. KEDD. — „Ha az. én népem hallgatna rám s az én utaimon járna.” (Zsolt 81,14). Mai igénk feltételes mondat. Kár, hogy hitünkben és keresztyén éle­tünkben is sok a „ha”. Felté­teleink sokszor jeleznek gyü­mölcsléién jószándékot, ez azonban nem elég. Isten igéjét nem elég meghallgatni, élni is annak megfelelően kell. Érték­telen az a hit, amely nem kész arra, hogy Isten szeretetét a mindennapi élet kisebb vagy nagyobb feladataiban valósítsa meg. Mert Isten útja mindig az emberek közé vezet ben­nünket. SZERDA. — „Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, se­gíts meg engem kegyelme­dért.” (Zsolt 6,5). Néha úgy tűnik, hogy elhagyott bennün­ket az Isten. Pedig mióta Krisztus a keresztfán az „Én Istenem én Istenem, miért hagytál el engem” szavát ki­mondta, nem kerülhetünk vég­leg reménytelen helyzetbe. Ö nem hagy el, mi feledkezünk el róla. És ö vissza tud vezet­ni minket önmagához. Kegye­lemből. CSÜTÖRTÖK. — „Elforgat­ja-e Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-e az igazságot?” (Jób 8.3). A testi és lelki szenvedéseinek értel­metlenségével küszködő Jóbra gyakran gondolnak nehéz ter­hek alatt roskadozó emberek. Isten ítélete és igazsága való­ban változhatatlan, de változó és gyakran tévedő a ml látá­sunk, véleményünk, ítéletünk, sőt hitünk is. Jób barátai Isten ítéletére és igazságára hivat­kozva sem tudtak a szenvedő­nek békességet és vigasztalást adni. Csak a hit jóra kész *v*v gedelmességében látjuk meg helyesen Isten Krisztusban nyilvánvalóvá lett ítéletét és igazságát. PÉNTEK. — „Én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Ür: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jer 29,11). Súlyos té­vedés arra gondolni — pedig sokan gondolkoznak így — hogy Isten háborúság, szenve­dés és pusztulás által vezeti magához a bűnös embereket. Általában fordítva van ez. Pál apóstol szerint is Isten jósága indít elsősorban megtérésre. A keresztyének Isten békesség­szerző akaratának tudatában tesznek meg mindent azért, hogy emberek között családok­tól a világrészekig valóban bé­ke legyen. SZOMBAT. — „Szeresd fele­barátodat, mint magadat. Én vagyok az Űr.” (3 Móz 19,18). Ismét egy hét végére érkez­tünk. Isten igéje a nagy pa­rancsolattal kérdez bennünket. Szerettük-e az elmúlt héten felebarátainkat? A közelieket és a tőlünk távolabb állókat. Szerettük-e azokat, akiket könnyű volt szeretni? Talán még őket sem. Hát még, akik­nek szeretete terhet jelentett. Urának Istent csak az nevez­heti, aki szeretetben él. Ha er­re gondolunk, bűnbánattal kell ezt a hetet is zárni. De öröm­mel is, mert Isten szeretete na­gyobb a mi bűneinknél. Schreiner Vilmos — ALBERTI. A gyülekezet ez évben is megtartotta az egyetemes imahetet Jávor Pál, Lupták Gyula, Cselovszky Fe­renc, Kiss János és dr. Hafen- scher Károly evangélikus, Ha­mar István református és To­ka Gyula baptista lelkészek szolgálatával. Egy alkalommal a baptista énekkar szolgált. ...Ma „reggel elkérik a te lelkedet... A ki nem tört háborúk, az elkerült kataszt­rófák történetét nem írják meg soha. Nincs krónikája a meg nem történt szerencsétlen­ségeknek. Pedig a vészjelző szirénák, csen­gők és kürtök, a csikorgó fékek, amelyek lel­künk dobhártyáján remegnek, ismételten fi­gyelmeztetnek a ,,majdnem”-ekre. Limában a Szent Lajos király hídján öten voltak, amikor leszakadt. Azon a teherautón, amelynek utasait bemutatjuk, szintén öten vannak. A sorsuk valami „véletlen" folytán közös lett. Akarva, akaratlanul közösen élték át a megsemmisülés borzasztó érzését. Thorn­ton Wilder a Szent Lajos király hídjában lát­ta a „sorsot”, amely összeterelt öt embert, hogy végezzen velük. Mi sokszor egy teher­autóban. SZ. ISTVÁN gépkocsivezető sietett, mert időben szeretett volna ott lenni. Ebben a Népboltban viszont sokáig kellett várakoznia. No nem azért, mert vásárolni akart, csak mert valamit hozott a „főnöknek” és ezért jár valami. Szívességért szívesség, s az üzletben sokan voltak, őbenne pedig még szunnyadt valami a szégyenérzetből, s az ilyenkor fel­ébredt. Ezért nyomta meg a gázpedált és hajtott keresztül az országúton. Igen, az országúton, de erre és főként ilyenkor szinte soha nem járt jármű. Ezt megszokta. Akár alhatna is a volán mellett. De e pillanatban ... 1. P. JULIKA VIII. általános iskolai tanu­ló. Két testvére van. Tanyáról jár be az isko­lába. Jó tanuló. Szülei a helybeli Petőfi Tsz dolgozói. Szőke, szeplős kislány, két gödröcs­ke huncutkodik az arcán. A szél pirosra csíp­te ezt az arcot. Ma reggel a szokottnál is korábban kelt. Még át kellett vennie Az első világháborút, amelyet hangosan, tagoltan olvasott: „a Mo­narchiának Szerbia lerohanására irányuló terve ...”, de ekkor felébredt Ferike és nyom­ban Jóska is, akik nyűgösen reggelit kértek. Julika. élöször békét kért, de a követelés egy­re erőszakosabbá vált, míg fel nem tette a tejet. A Monarchia kudarca ott maradt a tan­könyvben és Julika a Monarchia és az öcsikék között ingadozott. A kakukkos óra irgalmat­lanul haladt előre. Ha idejében nem csoma­gol, lekési az autóbuszt. Mire a két éhes lurkóval végzett, az első világháborúra nem maradt ideje. Kigyalogolt az országúira, amelynek szürke porából a tá­volodó héthúszas bontakozott ki. Julika tor­kát a sírás fojtogatta. Ügy határozott, hogy fut és ha bírja az iramot kisebb-nagyobb ké­séssel beér, hiszen alig több, mint tíz kilomé­terről van csupán szó. Ezt pontosan tudja. Es ekkor a távolban feltűnt egy teherautó. Hátha, hátha megkönyörül a sofőr bácsi, éledt fel benne a remény. És Julika feltartotta a kezét. Az autó lassított. Néhány lépést futva tett meg és felkapaszkodott. 2 N. FERENC 40 éves tsz állatgondozó Négy gyermeke van. Felesége odahaza dol­gozik a háztájin. Messze van a szövetkezet és a gyerekek még kicsinyek. Nem hagyhatja magukra. N. Ferenc rövidre nyírt bajszot hord. Ápolt külsejű. Munkájával meg vannak elégedve. Komoly embernek tartják, akire rá lehet bízni a közösség jószágát. Alig akadt még kifogás ellene. Kerékkel szokott munka­helyére menni, de tegnap megbolondult a ke­rék. Elszakadt a lánca, úgy kellett hazatólnia. Majd vesz egyet a Népboltban. A héthúszassal kellett volna neki is bemen­nie. így is késni fog, de megmondja az iro­dán, hogy elszakadt a lánc. Épp a früstökkel győzködött, amikor az asszony odaszólt: „Fe­renc, nem késed le a héthúszast?” Ferenc na­gyot nyelt, magára kanyarította bekecsét és indult. De a héthúszasnak csak a tompa zúgását hallotta már, s dühösen rúgdalta a poros kórókat az út szélén. Megmentésére tűnt fel egy kék teherautó a távolban. Kilépett, hogy az országúton elérje. Karját kinyújtva kéredzkedett fel. A gép le­állt és a sofőr intésére felmászott a plattóra. „Hát ez jól jött” — fújta ki magát és elhe­lyezkedett Julika mellett. 3. ÖZV. L. ISTVANNE 48 éves, htb. Férje még a háborúban veszett el, azóta egyedül él. Bába volt a tanyavilágban, de amióta szü­lőotthonok, orvosok vannak, nincs munkája. Jövedelme csekély. Állatokat nevel és azok­ból tartja igen szerényen fenn magát. Petró­leumra, sóra van szüksége és egyúttal meglá­togatja barátnőjét a faluban. Megkérdi, mi újság, ha már bejön, mert kell néha a szó is ö nem sietett reggel. Nem törte magát a héthúszasra, mert ha lemaradna, megtakarít kilencötvenet, s az is pénz. Csak mosolygott, amikor a szürkészöld batár nagy porfelhőt kavarva elrobogott mellette. De ez a teherautós talán megkönyörül raj­ta. Félszegen kinyújtotta karját, mire meg- csikordultak a fékek és N. Ferenc segítségé­vel bemászott a kocsikasba. 4. SZ. MARIKA 19 éves gyári dolgozó, menyasszony. Most éppen szabadságon van itthon, esküvőre készül. Göndör haja bájosan keretezi pirospozsgás, életkedvről tanúskodó arcát. A faluba menne, egy s mást be kellene még vásárolni az esküvőre. Tranzisztoros rá­dióját viszi magával. Ez a szórakozása, ha egyedül van. Hallgatja a reggeli zenét és megy azon az úton, melyen gyerekkorában még nem járt autóbusz. Némelyik muzsikára szinte tánclépésben lejt. Siet. Nem is tud a héthúszasról, amely régen eltűnt már vala­melyik kanyarulatban. De amikor feltűnt a kék teherautó, ő is fel­emelte a kezét. Sz. István fiatalember. Szíve­sen áll meg, s maga mellé engedi az ülésre. A többiek gúnyos megjegyzést tennének, de tekintettel vannak Julikára, akinek a lelkiis­meretében még mindig a Monarchia Szerbia elleni lerohanása támaszt kételyeket. 5. S. N. JÁNOS 78 éves eltartott. Van ugyan némi nyugdíja, talán 260 forint, de ő öntuda­tosan jelenti ki magáról: „eltartott vagyok”. Drótkeretes szemüveget hord és bottal jár. Nehéz évek terhe van vállán. Görbe hátú. Agyában a gondolatok össze-vissza mászkál­nak, mint a méhek a kasban. Most, míg a héthúszashoz baktat, az jár az eszében, hogy amikor utoljára úrvacsorát vett, a pap meg­bocsátásról beszélt. De hogyan bocsásson meg menyének, aki tegnap este ráordított: „Bo­lond kee, csak, hogy nem forog”. De miért lenne bolond? Ezért indult neki a városnak, ahol a lánya férjnél van. Ott mégis csak jobb az eltartottnak. Igaz, az Unokák egy éve gúnyt űztek belőle, eldugták szemüvegét, s egész nap vakoskodott, míg azok csak kun­cogtak, amint sután kereste. De ezt már el­felejtette. S most hozzájuk megy. A bot is, lábai is nehezen bírják. S a hét­húszas az orra előtt ment el. Hiába integetett az autóbusznak. Szívtelenek a rohanó embe­rek. Valaha ő — morfondírozott magában —, amikor bakon ült, minden vándort felszedett, még a cigányokat is. És ekkor jött a kék teher. Lelassított és ki­szólt a sofőr: „Meddig bátyám?” „A városba” — válaszolta. Amaz intett. Nehézkesen kec- mergett fel az autóra. Együtt volt tehát mind az öt. A kanyarban álló feszület előtt özv. L. Ist­vánná keresztet vetett. S. N. János gépiesen megemelte kalapját. N. Ferenc a távolba né­zett. P. Julika elpirult. A harangszó éppen ekkor hallatszott. Fél nyolc volt. A Népbolt előtt megálltak. Sz. István cso­magot vitt be és senki nem szállt le. Julika iskolája még vagy ötszáz méter, annak köze­lében van a tsz-iroda. Ozv. L. Istvánná úgy határozott, hogy előbb barátnőjét látogatja meg. S. N. János úgyis a városba tart. Sz. Ma­rika is fennfelejtődött, átmehet a másik üz­letbe is, amelyik az iskola közelében van. És ekkor történt az, amit a végzet szelének mondhatunk. Amikor a kocsi átdöcögött öt utasával az országúton, nagy szürke teherautó robogott keresztben. Már se fékezni, se kerülni nem tudott. Sz. István teljes erővel nyomta a gáz­pedált, hogy átvánszorogjon a feléje robogó kocsi előtt. Nagy verejtékcsöppek gyöngyöz­tek azonnal homlokán. És mintha elkerülte volna a karambolt. De két kis horog mégis csak összeért és az akkora rántást idézett elő kocsiján, hogy akik rajta ültek, azt hitték, a lelkűket szakította ki valami. Amíg pillangó­zásából talpára állt kocsija, az emberek úgy gurultak ide-oda rajta, mint a diók. A két kocsi vezetője szitkozódott. S itt az utasok egyetlen másodperc alatt átélték a megsemmisülés szörnyű érzését. S. N. János ezalatt megbocsátott menyének. Julika meg­értette a Monarchia kudarcát az első világhá­borúban. özv. L. Istvánná már találkozott a háborúban elvesztett férjével. N. Ferenc ki­javította kerekét és örök hűséget esküdött ne­ki. Sz. Marika vőlegénye hirtelen csontvázzá változott és egyedül ö kiáltotta hangosan, tu­datosan: „Élni akarok!” Dr. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom