Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-25 / 21. szám

FOKOZATOK Mt 16, 13—18 (19—20) A meggyőződéses embert mindenki becsüli, még a más meg­győződést vallók is. Kétségek, keresések, töprengések között vezet az út a meggyőződésig. A mi korunk történelmi fordu­latai között különösen is nagy értéke volt és van az általános­ságokon, közhelyeket vagy divatos elveket idéző jellegtelen- ségen felülemelkedő személyes meggyőződésnek. A keresztyén ember Krisztusba vetett hite ilyen személyes meggyőződéssé válhat, mely gondolkodásmódján túl cselekedeteire, egész élet­folytatására is kihat. Ez azonban nem természetes és nem köny- nyű: nem saját akaratunk, elhatározásunk eredménye, hanem a Szentlélek Isten munkájának gyümölcse. Ennek a munká­nak is fokozatai lehetnek életünkben. Pünkösdi igénkben is ilyen fokozatokat láthatunk a Jézus és tanítványai közötti be­szélgetés alakulásában. 1. VÉLEMÉNYEK, ELKÉPZELÉSEK JÉZUSRÓL. — Min­denkinek joga van — Jézus kortársainak is, a mi korunk em­berének is — Jézusról egyéni véleményt formálni. Az emberi történelem ismert alakja Ö, akinek származásáról, küldetésé­ről s annak betöltéséről minden időben megoszlottak a véle­mények. Nemcsak nem hívők és hívők között, de a „hívők” kö­zött is. Jézus kérdésére nagy az élénkség a tanítványok között. Erre a kérdésre: „az Ember Fiát kinek mondják az emberek?" mindegyikük tud válaszolni. Felsorolják koruk divatos elkép­zeléseit. Mindegyikre van valami indok, alkalmazható idézet. Talán a híres emberekkel kapcsolatos fantázia működni kezd egyik-másik elképzelésnél. Csak egyben egyeznek meg e véle­mények: egyik sem tartja Jézust — Krisztusnak, az Istentől küldött Szabadítónak. ^ Ma is sok elképzelés él emberek tudatában Jézussal kapcso­latban. Némelyek vallási, mások társadalmi szerepére tesz­nek hangsúlyt. Egyesek ítélő, mások kegyelmet és szeretetet hirdető szavait idézik, természetfölötti erőről tanúskodó cso­dáit vagy éppen mindig realitásokra figyelő, emberi magatartá­sát emelik ki. Valamit mindenki tud mondani Jézusról, sokré­tű tanításáról. Ez is jó dolog, hiszen Jézus minden cselekedete és szava az ember javát szolgálja. Jézus azonban tovább fokoz­za kérdését: 2. MI AZ ÉN VÉLEMÉNYEM („HITEM") JÉZUSRÓL? — Erre a kérdésre sokkal nehezebb felelni, mint az előzőre, mely­ben Jézus helyét, szerepét kellett megállapítani az emberi tör­ténelemben. Az első kérdés után oly élénk tanítványok is el­némulnak s csak egj/ikük, Simon Péter mer előállni válaszával: „Te vagy a Krisztus...” Jézus szeretettel néz rá e válaszért. Nem csupán Pétert látja maga előtt, hanem azokat az ezreket és milliókat, akik a századok során majd megismétlik e választ. Jézus jól tudja, nem Péter s nem a kései tanítványok bölcses­sége, hanem a Szentlélek munkája eredményezi a felismert igazság kimondását. De tudja azt is, hogy szívüket kitáró, Isten szeretetére vágyó emberek azok, akikben a Szentlélek elvégzi a munkát. Pünkösd ünnepén különösképpen is befelé kell fordul­nunk. Nem elég az „egyház sziíletésnapját” vagy a „Szentlélek egykori kiáradásának ünnepét” megtartanunk, mert bizonyosak lehetünk abban, hogy a Szentlélek ma is munkálkodik s Krisz­tusról alkotott „véleményünket” hitté akarja formálni. Vallá­sosságra való készség, őseinktől örökölt kedves tradíció, lel­készek szolgálatának megbecsülése — mind-mind kevés ahhoz, hogy ezt az egyetlen mondatot őszintén kimondhassuk: „Te vagy a Krisztus...” E mondat nélkül viszont keresztyénségünk még csonka és bizonytalan. — Pedig Jézus még további foko­zatról beszél: 3. AZ „ÉN HITEMNÉL” IS TÖBBRŐL VAN SZÓ! — Eszköz lesz Péter, a hitvalló tanítvány s a többiek, hogy a Lélek to­vábbi munkája nyomán oldódjanak az emberi élet legkemé­nyebb csomói, az életünket sokszor gúzsba kötő, örömünket megrontó, az együttélést elviselhetetlen szenvedéssé változtató bűh görcsös csomói. .4 bűnbocsánat hirdetése teszi valóságossá a Lélek jelenlétét, s minden Jézust Krisztusnak valló keresztyén ember szolgálatának értelmét ebben a világban. Ez teheti élő­vé pünkösdi ünneplésünket is. Szirmai Zoltán — Pünkösd ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Cs 2, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Jn 4, 5—14 (15—19). A délutáni istentisztelet alap­igéje: 1 Móz 11, 1—9. — Pünkösd 2. napján az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Cs 10, 42—48a; az igehirde­tés alapigéje: Mt 16, 13— 18 (19—20). A délutáni isten­telet alapigéje: Zak 12, 10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió és az URH-adó. Igét hir­det CSERHÁTI SÁNDOR sze­gedi lelkész. — a nógrádi egyház­megye lelkészi munkaközös­sége május 14-én Balassagyar­maton tartotta ülését. Úrva­csorát osztott Babka Tivadar, igehirdetési előkészítőt De- dinszky Tamás, előadást Cső- váry Dezső és Szabó István, korreferátumot Garami Lajos tartott. Gartai István esperes az időszerű kérdésekről tájé­koztatta a lelkészeket. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége Kelenföldön tartotta ülését. Áhítatot dr. Rezessy Zoltán, előadást dr. Groó Gyula és Bandi Sándorné tartott. Vá- rady Lajos esperes kiértékelte az 1968. évi lelkészi jelentése­ket, majd időszerű kérdéseket tárgyalt a munkaközösség. — BUDAFOK. A gyülekezet és kelenvölgyi filiája május 11-én Gyülekezeti Segély va­sárnapot tartott. Mindkét he­lyen Várady Lajos esperes, a Gyülekezeti Segély országos előadója prédikált. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE idei Cantate-estjét a ke­lenföldi, budavári és oroszlányi énekkarok közreműködésével a kelenföldi templomban tartot­ták. Az est offertóriumát a Fóti Kántorképző Intézet épí­tendő új orgonájára küldték el. CSALÁDI HÍREK — házassági évfordu­ló. Vitái Endre szobafestő és felesége Szemenyei Katalin szarvasi lakosok ötven évvel ezelőtt kötöttek házasságot az orosházi templomban. A ju­biláns házaspárt Koszorús Osz­kár esperes áldotta meg az orosházi templomban az év­forduló alkalmából. — HALÁLOZÁS. Sólyom Mihály, előbb a szegedi egy­házközség presbitere, majd a sziráki egyházközség felügye­lője május 2-án, 82 éves korá­ban elhunyt. A temetési szol­gálatot Breuer Oszkár sziráki és Garami Lajos egyház&s- dengelegi lelkészek végezték. Az elhunytban Sólyom Károly paksi lelkész édesapját gyá­szolja. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat el­végeztem”. AKIKTŐL BACH TANULT címen orgonaest-sorozat lesz a Bécsikapu téri temp­lomban május 23-án, június 6- án, június 20-án és július 7- én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Bevezetőt tartanak: Földes Imre és Várnai Péter. Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. május 25-én, Pünkösd ünnepén Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. egyházzenei áhítat — igét hirdet: dr. Kékén And­rás. Fasor de. fél 10 (úrv) Szirmai Zoltán de. 11. (úrv) D. Korén Emil. du. ■ 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. (úrv) D. Ko­rén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán- u. 28. de. 11. (úrv) dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (úi*v) Veöreös Im­re. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Ká­roly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Vá­ci út de. 8. Solymár Péter. Fran- gepán u. de. fél 10. Solymár Pé­ter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom Deák tér de. 9 (német, úrv) Trajt- ler Gábor, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. (úrv) dr. Hefenscher Károly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv) Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blá­zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis­— BUNDÁK, átszabások elsőren­dű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. — EGYEDÜLÁLLÓ értelmiségi dolgozó nő albérletet keres fürdő­szoba, esetleg konyhahasználattal lehetőleg Pest belterületén, vagy Budán. Válaszokat „Sürgős” jel­igére kérek a kiadóhivatalba. — MEGVÉTELRE keresem a „Ked­vesanyánk” című kötetet. Balog, Tahi tótfalu, Ifjúság u. 13. ZENÉS ÁHÍTAT lesz május 25-én, vasárnap este 6 órakor az óbudai evangélikus templomban. A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye. Műsoron; Vivaldi, Telemann, Händel és Bartók művei. Vezényel; Sándor Frigyes főiskolai tanár. Igét hirdet: D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. Békés József. Rákoshegy de. 9. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Vára- dy Lajos, de. 11. (úrv) D. Dr. Ott- lyk Ernő, du. 6. (úrv) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv) Fülöp Dezső, du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv). templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Gerencsér Zsigmond. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 11. (úrv) Vá- rady Lajos, du. 6. Reuss András. Torockó tér du. fél 7. Várady La­jos. Óbuda de. 10. (úrv) dr. Vá­mos József, du. 5. dr. Vámos Jó­zsef. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút du. fél 6 Csengődy László. Kelenföld de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. (úrv) Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. ÜJ VEZETŐ PÜSPÖK AZ NSZK-BAN D. Hans Lilje hannoveri püspök bejelentette, hogy egészségi okokból nem jelölte­ti újból magát a Németországi (NSZK) Egyesült Lutheránus Egyház vezető püspökévé. Az új vezető püspököt az egye­temes zsinaton választja meg a fenti egyházszövetség. EVANGÉLIKUS ÉLEI A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1076 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Nem erővel, sem hatalom­mal, hanem az én Lelkemmel! — azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zak 4, 6). VASÁRNAP. — „Tarts meg engemet, mint szemed fényét!” (Zsolt 17, 8). Pünkösd ünnepén arra emlékezik a keresztyén egyház, hogy Isten kiárasztot­ta és ma is kiárasztja népére Szentleikének erejét. Ez az erő a hivő ember számára a legnagyobb megtartó erő, mert képessé tesz bennünket az Is­ten akarata szerint új életben járásra. Mert egyedül a Szent­lélek által ébresztett hittel tudjuk elfogadni Istennek Jé­zus Krisztusban megjelent bűnbocsátó kegyelmét s enged­jük megvalósítani a Jézus Krisztus által megélt boldog új életet. S így leszünk Isten „szemefénye”, akiknek életé­ből mások felé is tükröződik Isten megtartó örök szeretete. HÉTFŐ. — „Nem tanítja többé senki az ő felebarátját mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsiny­től fogva nagyig, azt mondja az ŰR.” (Jer 31, 34). Isten meg­ismerése azt jelenti, hogy kö­zösségbe kerülök vele, s az ő akarata szerint új életben já­rok. Ezt parancsszóra, saját erőlködésével senki sem tudja megvalósítani, mert ez Isten drága ajándéka. Az ajándék­ba kapott Lélek megnyitja sze­memet Isten kegyelmes szere- tetének meglátására és arra indít, hogy engedjem az egész életemet áthatni ezzel a ke­gyelmes szeretettel. S ez a bol­dogító, drága ajándék nem­csak kivételeseké lehet, hanem minden ember életében meg­valósulhat. KEDD. — „Mind önként hoztak ajándékot az Urnák Izrael fiai.” (2. Móz 35, 29) Is­ten oltalmazó, szentséges je­lenléte olyan drága kincs volt Izrael fiai számára, hogy ezért a legnagyobb áldozatra is ké­szek voltak: önként adtak össze minden szükséges dolgot az Isten jelenlétét jelképező szent sátor felépítésére. Isten új életet teremtő jelenléte ajándék, azonban mivel ez mindig embereken keresztül, az ige hirdetése és a szentsé­gek kiszolgáltatása által való­sul meg, szükség van arra, hogy ezért emberek ma is ál­dozatot hozzanak. S akik át­élték Isten új életet teremtő csodáját, azok ma is örömmel önként tudnak áldozni azért, hogy Isten új életet adó je­lenléte ne csak az ő életükben, hanem az egész világon meg­valósuljon. SZERDA. — „Mondta az Ür Ábrahámnak: Eredj ki a te atyádnak házából arra a föld­re, amelyet én mutatok ne­ked.” (1 Móz 12, 1). A hivő ember élete állandó „úton le­vés”: Elszakadás a régitől és az Isten szerinti újnak állandó keresése. S mivel az ember természeténél fogva konzerva­tív, ragaszkodik a régihez, ez az élet állandó harccal, tusa­kodással jár. Isten kegyelmes szeretete azonban éppen azt jelenti, hogy a rá figyelő, ne­ki engedelmes embernek nem­csak megmutatja az újat, a szebbet, a tökéletesebbet, ha­nem erőt is ad a régitől való elszakadásra, s a felismert új követésére. CSÜTÖRTÖK. — „Szövetsé­gem volt vele életre és békes­ségre és féléimül adtam ezt néki és félt engemet és meg­alázta magát az én nevem előtt.” (Mai 2, 5). Isten azt akarja, hogy az egész emberi­ségnek örvendező, boldog éle­te és békessége legyen. Azért választ ki és hív el magának embereket, hogy akaratának megvalósításában eszközök le­gyenek. A keresztyén hivő em­ber kiválasztottságában és el­hivatottságában mindig ezt a szent feladatot ismeri fel, s boldog örvendezéssel és enge­delmes alázattal adja magát eszközül, hogy minden szavá­val, egész életével a körülötte élő emberek örömét, békessé­gét, üdvösségét munkálja. PÉNTEK. — „Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira kiön­töm a kegyelemnek és könyö- rületességnek lelkét.” (Zak 12, 10). Azok az ígéretek, melye­ket Isten népének a történe­lem folyamán adott, az idők teljességében Jézus Krisztus­ban , teljesedtek be. A Jézus Krisztusban megjelent új éle­tet pedig a Szentlélek Űristen teszi a hívők életében valóság­gá, úgy hogy megláttatja, hogy Isten nem akarja a bűnös ha­lálát, hanem megkegyelmez neki és új élettel ajándékozza meg. S ez azt is jelenti, hogy a hivő ember szíve is megte­lik könyörületesgéggel és sze­retettel a másik ember nyomo­rúságának meglátására és az egész emberiség javának mun- kálására. SZOMBAT. —• „Paizs és páncél az ő hűsége.” (Zsolt 91. 4). A hűség nem tartozik a gyakori emberi erények közé. Éppen ezért oly nagy öröm­üzenet ezen a napon, hogy a mi sok-sok hűtlenségünk elle­nére is Isten mindig hű marad. Az ő ígéreteire mindig építhe­tünk, az ő gondviselő szerete­tére bátran rábízhatjuk az éle­tünket. Aki őszintén mérlegre teszi sorsát, életét, az a zsol­táríróval együtt nemcsak meg­tapasztalhatja ezt az örök igazságot, hanem szívében lángra lobban a hála és ma­gasztalás boldog érzése is és ajkán felcsendül az Isten hű­ségét magasztaló örvendező ének. Dr. Selmeczi János Budapesten, május 26-án, Pünkösd 2. napján Arcok Bolondos Április! Bizony még mindig elkél a meleg szo­ba. Feltüzeltük még a szén po­rát is. Megkésett böjti szelek söprögetik az utcát. Kéményen keresztül járják a kályhacsö­veket, s pimaszul nótáznak téli világot idéző hangos tutulással. A kertből kórézott száradék tüze hamar ellobban. Melege kevés. De belülről annál me­legebb emlékek tolakodnak a közeli múltból, Húsvét felől. Ebből a hozsannát zengő ára­datból valamit mindig kiraj­zol, kinagyít, tartósabban rög. zít a szívünk! Bőségesebb, a szokottnál gazdagabb választék kínálja magát! Élmények so­kasága unszol: vigyél magad­dal, vigyél magaddal! Annak a pásztornak, akinek a szolgálat nemcsak rutinmun­ka, az ilyen serkentő, cirógató, gyújtó élmények adják az erőt fáradhatatlan előremutatással a jobb bizonyságtevésre. A sok emlék közül számom­ra három női arc dereng e múltból, a megszokott sablon, tói elütő három parányi emlék, az élet és szeretet három vil­lanó prédikációja. Az első az Ágota arca. Falu- szerte mindenki így hívta őt, aki 15 évig a nagymosások be­járó mindenese volt. Keze alatt szinte égett a munka, miköz­ben folyton duruzsolt, magá­ban beszélt. Ez volt a mániája. Ha valami néha eltűnt a ház­ban, mindig azt mondta: per­cig se búsuljanak, mert amit elnyel a ház, azt vissza is kell hogy adja! így is volt ez min­dig. Az első tavaszi barka­ágat, mezei margarétákat ő hozta asztalunkra. Gombával is gyakran kedveskedett, amit az erdőn szedett kora hajnalo­kon. 16 gyereket nevelt el­mondhatatlan nélkülözések árán, sokszor 2—3 előre felsze­dett napszám terhével a vál­lán, mert kellett a kenyér. De az előlegeket becsületesen le is dolgozta mindig. Azután egy napon elköszönt, itthagyta falunkat, s elszegődött a város­ba takarítónőnek. Utódja nem akadt, s így hamarosan egy mosógépet kényszerültünk venni, amelyet Ágota emlékére Ágotának kereszteltünk el. Húsvét szombatján reggel is épp ez az új „Ágota” nyelte duruzsolva hazatért gyere­keink fehérneműjét, mialatt a centrifuga feleselt vele évődő kerepeléssel a fürdőszobából. Sietni kellett. A hajdani Ágota mindig arra intett, hogy ün­nepre virradó éjjel száradó ru­hának nem szabad kötélen lóg. nia. — Ebédig kész is lett min­den, bevasalva, rendbe téve. A baj akkor támadt, mikor a gépet helyére raktam. Hirte­len roppant a derekam, s azu­tán se előre, se hátra szinte moccanni sem tudtam! Még a könny is a szemembe szö­kött. Mi lesz velem az ünne­pen, ki fog majd helyettesíte­ni? A télen egyszer már sok­sok injekció hosszas orvoslása és lassan csituló fárjdalmak árán sikerült csak a reuma­lázból kikecmeregnem. Mialatt a konyha sarkából sárgán vi­gyorgott rám az elnémult mo­sógép, a régi Ágota szavai ju­tottak'eszembe: „percig se bú- súljanak ...” Húsvét reggelére úgy ébredtem, mintha mi sem történt volna. A délután csöndjében üde fényfoltok vilióztak mindenütt melegen aranyozva a tájat. Még csak a fű sarjadt az árok. parton. A Nap vetkeztető me­legénél azonban érezni lehetett már, hogy a Természet lustál­kodása gyorsan véget ér. A temető mellett oldalt pillantva hirtelen szemembe tűnt egy sír fölé hajló női arc. A frissen hantolt sír és a sok koszorú egy nemrég lezajlott temetés­nek közeli eseményeit sejtet­te. Húsvét ünnepén micsoda kontraszt az ilyen látvány! Osszeszorult a szívem. Bizony tele vannak a sírok! Bizony szaporodnak a sírok! Bizony szakító, tépő fájdalom gyűrű­zik mindenütt! S ebben az emléket kavargó fájdalomban szinte éreztem a sír mellett ál­ló szivének remegését. Azután eszembe jutott az ige: „Ámde Krisztus feltámadott a halot­tak közül...” Hamarosan er­ről kell prédikálnom. Sután húzott el bennem a gondolat: a tele sírok mellett kell re­ményteljessé tenni a húsvéti üres sír evangéliumát! Ebben a pillanatban egy fekete már­ványon glóriás fénnyel, meg­sokszorozott ragyogással tün­döklőit fel a Nap. Be kellett hunyni a szememet. De a káp- rázat hunyt szemem falán is áttört mint valami vörösen iz­zó tűzgolyó. Közben vissz­hangzott bennem a fényes ru­hában öltözött férfiak szava: „Mit keresitek holtak között az élőt?!” Hét falu útján tett vándor­lás közben este értem el a harmadik archoz. Egy kerítés mögül köszöntött reám. Mi új­ság kicsi asszony, hogy van­nak? — kérdeztem, fáradtan viszonozva a húsvéti jókíván­ságot. Majd megmutatom — felelte. S azzal már szinte re­pült is befelé a házba. Hama­rosan lebbent a függöny, és az ablakon át gyengéd anyai ke­zek elém tartottak egy halo- vány kék pólyát. Nézze tiszte­lendő bácsi, ugye milyen gyö­nyörű ez az én kisfiam? — szólott az asszony, s arcán a boldogság szép rózsái nyíltak. Húsvéti arcok, emlékek, fé­nyek, ragyogó örömök, eleven képek! Belőlük erjed, indul az áldás, újul a remény az élet, s szépül szeretetben a világ. Olyan szerények csak, mint a kertemben most nyíló kicsi ibolyák, amelyek reám nevet­nek a sarjadó fűből, meleg ér­zéseket támasztó, életet lehelő tavaszi színnel s illatokkal. /Sárkány András

Next

/
Oldalképek
Tartalom