Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIV. ÉVFOLYAM 45. SZÁM ' 1969. november 9. Ara: 2,— Forint A nép és a haza szolgálata Emberszeretetünk konkrét megnyilvánulási területe a nép szeretete és támogatása. A nép az egyház számára az a hatalmas emberterület, ahová Isten szolgálatra beállította. A nép sohasem távoli, idegen, elvont fogalom, hanem mindig konkrét viszonyulás, hiszen a mi népünkről, a mi országunkról, a mi hazánkról van szó. Az evangélikus hazafiság tartalma a nép szeretete és a nép ügyének szolgálata. A patriotizmus alapja a nép érdekének munkálása. A patriotizmus a legtermészetesebb emberi, de ugyanakkor a legtermészetesebb keresztyén feladatunk is. Akik ebben az országban együtt élünk, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban, hogy mi történik, merre és miként haladunk. Mi, akik Isten igéje alapján igazodunk el az élet minden területén, keresztyén indítékokból is foglalkozunk a nemzeti kérdésekkel. Isten sohasem helyezi egyházát légüres térbe, hanem mindig konkrét történelmi helyzetbe, amelyben tisztán és világosan kell eligazodnia az egyháznak ahhoz, hogy betölthesse küldetését az adott történelmi feltételek között. Az a történelmi helyzet, amelybe Isten a mi egyházunkat állította, a szocializmust építő magyar népi demokrácia. Ebben a nemzetben, a magyar népi demokráciában élünk benne mi, lelkészek, és élnek benne gyülekezeti tagjaink. Amikor azt mondjuk, hogy az evangélikus egyház tagjai vagyunk, ugyanakkor egyszerre ennek a nemzetnek, a magyar népi demokráciának is tagjai. Nemzetünk és hazánk számunkra Istentől adott valóságok. A keresztyén embernek azon a helyen és abban a környezetben kell szolgálnia, ahová öt Isten állította. A Szentírásból tanultuk és tanítjuk, hogy Isten szolgálata embereknek végzett szolgálat, azért nincs igaz Isten-szeretet igaz emberszeretet nélkül. Isten az ő szolgálatát úgy várja el, hogy azon a helyen, abban az időben, abban a társadalmi és gazdasági berendezkedésben szolgáljuk embertársainkat, amelybe beállított, mert egyháza sohasem a világból kivett egyház, hanem világnak szolgáló egyház. A szeretet nagy parancsolatán nyugszik a keresztyén ember lelkesedése minden igaz és jó ügy iránt, azért természetesnek kell tartanunk, hogy a keresztyén emberek foglalata, az egyház, az a hely, ahol mindezeket a törekvéseket végső komolysággal kell vállalni, és Isten hívásaként kell őket cselekedni. A hit meglátja a szolgálatokat és feladatokat a templomban, a gyülekezetben, de ugyanakkor a szántóföldön, a gyárban, a közéletben is. A keresztyén ember az egyházban való kötelességét, de a hazában reá váró kötelességét is. hűséggel akarja teljesíteni. Evangélikus lutheri életfelfogásunkat tagadja meg az, aki a való élettől elvonatkoztatva, úgy akar prédikálni, vagy hívő életet élni, hogy kiszakítja magát a hazánkban pezsgő élet lendületéből, és a célkitűzések és tervek éppen reá váró feladatából. Az egyház és állam viszonyát éppen azért nem lehet rideg jogi kategóriák között kifejezni, mert bensőséges viszony alakult ki egyházunk és államunk között. Az emberszeretet közös indítéka fogja össze az egyház és állam szándékait. Ennek a közös nevezőnek az alapján élvezi egyházunk más magyar egyhazakkal együtt az állam bizalmának és megbecsülésének az ország nyilvánossága előtt is 4kifejezésre juttatott jeleit. Aki evangélikusnak vallja magát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiismereti összeütközés egyházunkhoz tartozása és a szocialista hazához tartozása között. Mi az együtt- munkálkodás aktív viszonyával aláírjuk segíteni azt a társadalmi fejlődést és haladást, amely a népet tette az ország gazdájává, a béke megvédéséért küzd és a népek barátságát tekinti céljának. Ezen az alapon tudunk együttműködni ebben az országban hívők és nem hívők. Az élet végső kérdéseit illetően természetesen nem értünk egyet a marxizmussal, hitünkből engedményt nem teszünk, de ezt senki sem kívánja tőlünk. Alkotmányunk biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. De a szabadon hirdetett evangélium és a Jézus Krisztustól tanult szeretet egységbe fűz azokkal, akik legfőbb törvénynek az ország javát tekintik, akiknek jövőt építő tervét az emberről való gondoskodás, a nemzet felemelkedésének szelleme hatja át. Hazánk felvirágoztatása csak az egész nép műveként születik meg. Ezért nagy nemzeti céljaink megvalósításából mi evangélikus magyarok is kivesszük részünket. A hazaszeretetnek és az emberiség iránti szeretetnek az alapállása minden idők keresztyén magatartásának az alapja és kiindulása. Ebből vizsgázik minden nemzedék az egyházban is. A mi nemzedékünk is Istennek és a történelemnek a színe előtt él és cselekszik. Minket is azon a mérlegen fognak egykor lemérni: hogyan és mit valósítottunk meg Jézus Krisztus Isten és emberszeretetre vonatkozó nagy parancsolatából. D. dr. Ottlyk Ernő E héten... 1483. november 10-én, Márton nap előestéjén látta meg a napvilágot Eislebenben Luther Márton. Möhrából, a parasztcsalád ősi fészkéből útbaD a mansfeldi bányák felé itt telepedett meg néhány hónapra Luther János és felesége. A Lange Gasse egykori vendégfogadója, amely nagy reformátorunk szülőháza lett, ma megújítva látható a Luther utcában. A szobában, ahol megszületett, ott láthatók a szülőkről festett Cranach-képek másolatai — eredetijük Wartburg várában van — és egy metszet a család ősi otthonáról, Möhráról. A többi földszinti helyiségben az 1689-es tűzvész idején elpusztult emelet megmaradt kiállítási tárgyai láthatók, köztük több egykorú bűcsúcédula is. Az azóta újjáépített emeleti szobákban a reformáció történetének vázlatát láthatják a turisták. Világszerte tisztelet övezi Luthert, akár mint az egyház reformátorát, akár mint a német irodalmi nyelv megalkotóját. Megjelent immár az Istennek kegyelme — Közös reformációi emlékünnepély a Kálvin téren — Évente visszatérő ünnepélyes közös alkalma a nagybudapesti protestáns gyülekezeteknek a közösen tartott reformációi emlékünnepély. Évente más-más templomba gyűlnek össze a "Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsába tömörült egyházak gyülekezetei a reformáció emléknapját megelőző vasárnapon, hogy együtt adjanak hálát Istennek a reformációban adott ajándékaiért, s azoknak folyamatos gyümölcseiért. L1 z évben a Kálvin téri re- •*-i formátus templom telt meg a hívek seregével. A külsejében megújult templomban belül még nincs befejezve a tatarozás munkája, a kórus körül még állnak az állványzatok. Ez azonban nem zavarta az ünneplők áhítatát, sőt kissé jelképes is volt éppen reformáció ünnepén. A gyülekezet éneke után Laczkovszky Jánosnak, a Baptista Egyház elnökének igeolvasása és imádsága nyitotta meg az emlékünnepélyt, amelynek igehirdetője D. Koren Emil evangélikus esperes, ünnepi előadója pedig Komjáthy Aladár református esperes volt. Két énekkar szolgált az esten. A Kálvin Kórus Máté János vezetésével Hassler „Erős vár a mi Istenünk” motettáját adta elő, a Lutheránia ének- es zenekar pedig Schütz „Megjelent már az Istennek szent kegyelme” ötszólamú, majd Gumpelzhaimer „Istent dicsérd énekkel’7 négyszólamú motettáját mutatta be Welt- ler Jenő vezénylésével. Az ünnepi estet Hecker Ádám, a Metodista Egyház szuperintendense zárta imával. D. Koreri Emil igehirdetésében 2 Kor 6,7 alapján idézte József Attila „Erős vár” műfordítását, akinek Luther énekének átköltésénél ez az ige volt a jelmondata. A műforSzcretelintézményeink A Zuglói Szeretetotthon Szeretetotthonaink között az egyik legfiatalabb épület a Zuglói Egyházközség Kakas Lídia szeretetotthonáé. Az emeletes épületet már a modernebb elvek szerint rendezték be. Szobái nem kicsik és nem nagyok, két-három-négy személynek biztosítanak kényelmes elhelyezkedést. Központi fűtés ugyan még itt sincsen, de mindenütt jó cserépkályhák árasztanak egyenletes meleget a téli napokon. — Harminchárom testvér lakik az otthonban. Jellegzetes vonása e kis társadalomnak, hogy kb. fele részét nyugdíjas lelkészek, feleségeik, vagy hozzátartozóik, valamint egyéb nyugdíjas egyházi alkalmazottak teszik ki. Az otthon életének irányítását a gyülekezeti lelkész végzi, de a bentlakók ellátását és gondozását öttagú munkásgárda intézi, élén a gyülekezeti lelkész feleségével. Az otthon terheinek viseléséből a fenntartó gyülekezet szép részt vállal, de az otthon közegyházi érdekű szolgálata miatt a felsőbb egyházi szervek hathatós támogatásában is részes ÜL IMÁDKOZZUNK Irgalmas Ür Jézus Krisztus! Ne oltsd el a pislogó gyertyabelet és a kicsiny hitet. Megvailjuk, hogy gyengének érezzük hitünket, erőtlenül kapaszkodunk igédbe és erős kezedbe. De kérünk, segíts rajtunk gyengeségünkben és hitetlenségünkben, növeld és erősítsd hitünket, hordozz és vezess minket Lelkeddel. Cselekedjél velünk a te irgalmad és végtelen szereteted szerint, Amen. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA BIZOTTSÁGI ÜLÉSEI A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A Keresztyén Békekonferencia október hónapban egész sor fontos bizottsági ülést tartott a Német Demokratikus Köztársaságban. Október 16— 18 között a nemzetközi titkárság, 19-én és 20-án a szervezeti bizottság, 21—24 között a nemzetközi munkabizottság, október 26-án és 27-én a tagegyházak és regionális bizottságok delegátusai, 28-án és 29- én pedig a gazdasági és politikai kérdések bizottsága tartottak ülést Ferchben, Bu- ckowban. illetve Eisenachban. Egyházunk képviseletében a két utóbbi ülésen dr. Nagy Gyula teológiai professzor vett részt. dítás első két sora magyarázza ezt az igét: „Erős vár a mi Istenünk, — Kemény vasunk és vértünk”. Az ige feltárja az egyház harcát és védelmét a vas és vért képében. Az egyház igazi védelme, ha önfeledt egyházzá tud lenni. Nem az a lényeges, hogy mi történik vele, hanem az a fontos, hogy mi történik általa. Az egyház harca a szolgálat. Isten ereje, dinamisza akkor valósul meg, ha az egyház szolgáló egyház. „Járjatok úgy, mint elhíva- tástokhoz illik, vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus nyomdokain, aki magáról azt mondotta: én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál!’ L’ zt már Komjáthy Aladár mondotta előadása végén. A reformáció hitre tanító üzenetével az elmúlt huszonöt évre tekintett vissza és értékelte az egyház útját, magára találását, ahogyan a romokból elindult, s az épülő újban megtalálta helyét és küldetését. A szeretetnek való engedel- meskedés mértéke szerint bátorodik gyülekezeteinkben a szolgálatra való odaszánás — mondotta. A szeretet növekedésével az önbiztosítás igyekezete fogy, csökkennek a fenntartások. Sokan vállalják a szolgálatot akkor is, ha gyertya módján el kell égni világítás közben. Egvre teljesebb tartalommal vállalnak a gyülekezetek ilyen próféciákat mint a Mikeásé is, amely így hangzik: a Jákob maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Űrtől való harmat, mint a zápor a fűnek (Mik 5,7). Nem könnyű ez a vállalkozás, mert nincs olyan harmat, vagy eső. amely önmagát táplálná. Ha vállalja a harmat és a zápor szolgálatát, akkor népek és emberek aszályának enyhítésére vállalkozik. A gyülekezet a szeretet növekedésével arányosan érti, hogy keresztyénségének hitele nem a szent falakon belül fog kiderülni, hanem a munkahelyen, az emberekkel való találkozás, együttérzés, áldozatvállalás alkalmain. A vállalkozási kedvben ki- tárulkozóbbá is válnak gyülekezeteink — folytatta Komjáthy esperes. Es egyíe több jele van annak, hogy a növekvő szeretetben kitárul- kozóbbá válik a szív. Megtaláljuk helyünket az új, szocialista társadalmunkban. Egyházaink kiváló lehetőséget nyernek szolgálataik gyakorlására. Olyan lendületet kap a népünkért való szeretet, hogy a reformáció százada jut az eszünkbe. Mindenekelőtt abban a meggyőződésünkben kell megerősödnünk, hogy hármas tagozódású. de egységes tennivalóról van szó. A felebarát javát a becsületesen elvégzett munka jelenti, de ez segíti az emberi haladást is, mert erősíti a mi haladó társadalmunkat is. Ezt az összefüggést mindig a szemünk előtt, kell tartanunk, mert a szolgálatunk: így lesz, csak így lehet valóságos segítséggé és csak így tudjuk bizonyítani, hogy szolgáló szándékunk nem kegyes óhaj csupán. J öhet tehát a munka, a minden nap becsületesen elvégzett munka, a keresztyén szeretet hiteleként is, de főként az ember javáért és a haladásért. Mi sem tűnik természetesebbnek, hogy mi, akik az elmúlt negyedszázad alatt Isten kegyelmének annyi jó jelével találkoztunk és belső megújulásunk folyamata közben hazánk annyi jótéteményében részesedtünk, ott leszünk a tennivalóknál. Feladataink nagyok és szépek. Egyházaink keskeny útja igen nagy munkamezőre visz bennünket. Ülést tartott az Ökumenikus Tanács Elnöksége A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége, amely a tagegyházak vezetőiből áll, október 29-én ülést tartott. Jelentést hallgatott meg a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának, Nemzetközi Titkárságának az NDK-ban tartott üléseiről, illetve a tagegyházak és a regionális bizottságok képviselőinek a tanácskozásairól. Az Ökumenikus Tanács elnöksége magáévá tette a Keresztyén Békekonferencia Munka- bizottságának azt a javaslatát, hogy a vietnami háború befejezéséért folyó világméretű küzdelem összefüggésében november 16-át, a vietnami népért mondandó imádság napjaként, december 14-ét pedig a sokat szenvedett vietnami nép megsegítésére történő gyűjtés napjaként ajánlja a gyülekezetek figyelmébe. A tagegyházak vezetői elhatározták, hogy körlevéllel fordulnak a református, evangélikus, baptista, metodista egyház, a Szabadegyházak Tanácsához tartozó közösségek és az ortodox egyház gyülekezeteinek presbitériumaihoz, illetve lelkipásztoraihoz, kérve őket, hogy a november 16-i istentiszteleten imádságban emlékezzenek meg a vietnami népről és könyörögjenek a szörnyű háború mielőbbi befejezéséért, december 14-én pedig a karácsonyi ajándékozás légkörében legyen a gyülekezetek ajándékozásának tárgya a vietnami nép is. E célból külön gyűjtésre hívják fel a tagegyházak gyülekezeteit. Az ökumenikus Tanács Elnöksége örömmel állapította meg, hogy a mozgalom a keresztyén békemunka konkrét feladatai felé fordul, amint ezt a Munkabizottság üléséről kiadott sajtóközlemény is tükrözi. A továbbiakban az elnökség az ökumenikus Iroda működéséről hallgatott meg rövid jelentést. MINNEAPOLIS Dr. Frederik A. Schiotz, a Lutheránus Világszövetség és az American Lutheran Church elnöke dr. W. harsén főtitkárral és munkatársaival szeptember 24-én, székhelyén Min- neapolisban ebéden fogadta dr. Profile Károly teológiai prodékánt, és beszélgetést folytatott a Világszövetség teológiai munkájáról, az amerikai lutheránus egyház aktuális kérdéseiről és egyházunk életéről.
