Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-21 / 38. szám

Olyanná kell lennem! Gal 2, (16—19) 20 Gyakran kérdezzük, mi is az igazság? Egy feleletet várnánk reá és kapunk kifejezhetetlenül sokat. Nem sokban térnek el ezek egymástól, csak annyiban, hogy mindegyiken rajta van állitójának az egyénisége. Szép, szép, de igazság csak egyféle lehet és ez kinél van? Ez hol van? Melyik az? Vagy talán más igazság van a mérsékelt égöv alatt, mint a forró alatt? Talán más az igazság az északi sarkon, mint a délin? Vagy más falun és más városon? Családon belül és az idegenek között? Más az igaz nekem és más neki? Az igazam másnak fáj, a másé en­gem sért, ezekből a különbségekből háborúk robbannak ki. Hol van Isten igazsága? Micsoda magasságban és messzeség­ben! — sóhajtunk fel reménytelenül. Oda eljutni nehezebb, mint a Holdra, és ott is érvényes a millió törvény, szabály, rendelet, aminek megtartása igazzá lehet. Ezekének a végtelen szövevényében elvész az ember, ereje elpocsékolódik és idejét megemészti. Kibogozhatatlan csomó ez! ' Ezt vágta ketté Jézus Krisztus a kereszten. Nem tett ott sem­mi mást, mint szerette az embert és ma is azt teszi. Szereti az embert határtalanul, feltétel nélkül, reménykedve, a minden­áron való megmentés makacs kitartásával. Ebben a szeretetben van az igazság, mert ebben az ellentétek megszűnnek, az egye­netlenségek elsimulnakt az idegenek testvérré lesznek. Ebben a szeretetben van igazság és ez Isten elé visz, közelébe juttat. Olyanná kell lennem, mint Jézus, aki ilyen határtalanul tud szeretni, és megleltem az igazságot. Olyanná csak úgy lehetek, ha hasonlítok Hozzá. Sőt a teljes hasonlóság sem elég, hanem olyanná kell lennem mint ő. Éppen olyanná! Ez a tökéletesség! De hát ezt ember nem érheti el! Miért? Az ember a legtö­kéletlenebb lény? Hiszen minden más teremtményen uralkodik és minden természeti erőt szolgájává tud tenni, csak éppen önmagát nem tudja kiszabadítani a tökéletlenségből? Isten nem elérhetetlen célt tűz elénk és nem erőnket meghaladó feladatot ád nekünk. Arra kell törekednünk, hogy a teljes hasonlóság megvalósuljon, sőt, hogy a tökéletességre eljussunk. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti Mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48.) Nehéz ez az út és ezer leküzdhetetlennek látszó akadalya van, de van segítségünk. Jézus átküzdötte magát ezeken az akadályokon, meg járta annak minden magasságát és mélységét. Nekünk ez az út csak úgy járható, ha szüntelen Rá nézünk. Rá figyelünk és soha sem vesszük le tekintetünket Róla. Ilyenkor fog el igazán a csüggedés, a hiábavaló erőfeszítés tehetetlensége, mert azt látom, hogy ha beleroppanok, akkor sem megy. Nem megy! Nem tudok olyan tökéletes lenni, mint ő. Pedig éppen ő segít, hogy helyesen tudjak dönteni. Befolyásol, hogy másképpen gondolkodjam. Megváltoztatná látásomat. Ne­mesítené szeretetemet és így lassan mindig jobban rá hasonlí­tanék, sőt egyszer csak éppen olyan lehetnék, mint Ö. Tudom, éppen ilyenkor kiáltasz fel, hát akkor hová leszek én? Én teljesen megsemmisülök? Mi marad belőlem? Egy me­rőben más valaki leszek? Ez kibírhatatlan! Teljesen kivetkőzni magamból és felvenni egy idegen arcot, egy más külsőt, egy más ént, aki másképpen érez és gondolkodik. Ki fog rám is­merni? Én magam sem fogom magam megismerni? Ezt nem lehet kibírni, hogy oda egész egyéniségem és egészen más em­berré leszek. Ki lehet bírni, mert csak így lehet az ember Krisztus által Istené, csak így lehetek igazzá. No és van valami sajnálni való a bűnhöz kötött, a rosszhoz ragaszkodó, az igazságtól iszonyodó éneden? Van valami sajnálni való azon, hogy a szeretetlenség utálatossá teszi azt, ami után egész lelked kívánkozik, minden szépet rúttá torzít és minden rutát kívánatossá tesz? Mi saj­nálni való van ezen? Én azt hiszem, sokkal jobb annak a Krisz­tusnak a szeretetében élni, Általa megújultan, aki úgy szere­tett bennünket, hogy: „Önmagát adta érettem!” Malis István — KÉT íróasztal, könyvszekrény, festmények, rövid páncéltőkés zon­gora eladó. Bojtos Lászlóne, Győr, Attila utca t. — HARMONIUM, öt oktávos. tíz- regiszteres. kél sipsoros, erős han­gú. kitűnő állapotban ötezer fo­rintért eladó, Budapest, VIII.. Futó u. 41. Iszt. 4. Malek. Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. szeptember 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén, András, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zol­tán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 D. Koren Emil, de. 11 D. Koren Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Sülé Ká­roly. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr Rédey Pál. de. 11 Bándi Sándor, du. 6 Bándi Sándor. Kőbá­nya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Aradi András. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. léi 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11 Ma­inz László. Pestújhely de. 10 Kür­tösi Kálmán. Rákospalota MÁV te­lep de. 8. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Rákospalota Kístemp­lom du. 3 Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkoía de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de 0 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 3 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német, úrv.) Reuss András, de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Madocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9 D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. du. 6. D. dr. Ottlyk Ernő. XII., Tarcsay Vil­mos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 szeretetten dégség. Pcsthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Aradi András, de. 11 (úrv.) dr. Re- zessy Zoltán, du. 6 dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út de. 9 dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de'. 7 Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Szentháromság ünnepe után a 16. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 7, 11—17; az igehirde­tés alapigéje: Gál 2, (16—19) 20. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer Sir 3, 22—33. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BÁRÁNY GYULA kisbaboti lelkész. — KONDOROS. Szeptember 21-ón este aratási hálaadó is­tentiszteletet tartanak a gyü­lekezetben, amelyen igét hir­det D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerü­let püspöke. Az istentisztelet utáni rövid közgyűlésen emlé­kezik meg a gyülekezet lelké­szének, Táborszky Lászlónak tíz éves kondorosi szolgálatá­ról, valamint lelkésszé szente­lésének húsz éves évforduló­járól. — A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 23-án Nyíregyházán tartja ülését. Úrvacsorát oszt Ben- kóczy Dániel esperes, igehir­detés! előkészítőt Szalay Ta­más, előadást Tarján Béla és Gáncs Aladár tart. Ezen az ülésen kerül sor a munkater­vek megbeszélésére, valamint az 1970. évi költségvetések elő­készítésére. — RÁKOSKERESZTÚR. Szeptember hó 7-én délután iktatta be szolgálatába a gyü­lekezet újonnan megválasztott másodlelkészét, Kása Lászlót, D. Koren Emil esperes. Az ün­nepi alkalmon igét hirdetett D. Káldy Zoltán püspök, a Déli 'Evangélikus Egyházkerü­let püspöke. Többek között kö­szöntötte az új másodlelkészt Brachna Gábor főesperes. — ÓBUDA. Szeptember 21- én délután hálaadó istentisz­teleten emlékezik meg a gyü­lekezet lelkészének, Fülöp De­zsőnek, a gyülekezetben vég­zett tíz éves lelkészi szolgála­táról. Igét hirdet: D. dr. Ott­lyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Lábossá László kölesei lelkésznek és feleségének, Jäger Margitnak augusztus 27-én megszületett első gyermekük. Neve: Péter. Mihály. — HALÁLOZÁS. Németit Károly nyugalmazott lébényi lelkész, egykori esperes. 88 éves korában augusztus 15-én Győrött elhunyt. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi } Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: O. Korén Emii Szerkesztőség és kiadóhivatal: " Budapest. Vm.. Puskin u/12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 2U 69.3176 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla igazgató wJÁU-ífom „Isten végzése és kegyelme nyilvánvaló lett a mi megtar­tónknak, Krisztus Jézusnak megjelenése által, aki a ha­lált eltörölte, az életet és ro- molhatatlanságot pedig vilá­gosságra hozta az evangélium által”. (2 Tim 1, 10). VASÁRNAP. — „Mikor látta őt az Úr, megesett a szíve raj­ta és így szólt neki: Ne sírj!" (Lk 7. 11—16). Jézus nem tu­dott közömbösen elmenni a szenvedők mellett. Megesett a szive a naini özvegyen is. Mi­után így szólt az asszonyhoz: ne sírj!, megbizonyította, hogy az ö szava nem szokványos vigasztalás, hanem életrehivó hatalom. Nain kapujánál az élet Fejedelme legyőzte a ha­lált. Jézus győzelme nyomán eloszlott a bánat, felszáradtak a könnyek, visszatért az élet­öröm. Örüljünk, hogy Jézus nem hagy magunkra szerette­ink koporsója mellett, s ve­lünk marad a halálban is. HÉTFŐ. — „Az Űr kegyel- messége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatko­zik el az ő irgalmassága”. (Jer Sir 3, 22—27. 31—33). Ez a megállapítás Isten emberének boldog vallomása. Olyan em­ber tesz itt bizonyságot, akit sokszor megpróbált, de soha­sem hagyott el az Isten. En­nek az igének az olvasásakor sokaltnak fülébe cseng a ked­ves ének: ..Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nin­csen végünk . . Isten napon­ként megújuló kegyelme és végtelen irgalma hálára kö­telez és alázatra int. Megszé­gyenít büszkeségünkben és megerősít bizodalmas remény­ségünkben. KEDD. — „Boldog ember az. aki a kísértésben megáll, mert miután a próbát kiállotta, el­veszi az életnek koronáját, amelyet az Űr ígért az őt sze­retőknek”. (Jak 1, 2—12). Ha egy hid elkészül teherpróbat végeznek rajta. Ha a próbán megfelelt, csak azután adják át a forgalomnak. Próba nél­kül nem szabad üzembe he­lyezni gépeket, nem engednek forgalomba hozni különféle termékeket (gyógyszerek, vegyszerek stb.). Vizsga nél­kül nem adnak oklevelet. Is­ten gyermekei sem kerülhetik el a próbatételeket. Ezek sok­szor igen nehezek, olykor fáj­dalmasak. de mindenképpen szükségesek. A sikeres próbák nagyon gyümölcsözők. Nem kisebb a jutalmuk, mint a je­lenvaló világban a boldogság, az eljövendőben pedig az örökélet. SZERDA. — „Várjatok azért ti is türelemmel és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr el­jövetele eiközelgett.” (Jak 5, 7—11). Rohanó életünkben egyre többen mondják: „Nem tudok várni, nekem halálom a várakozás.” Pedig meg kell tanulnunk várni. Az iskolá­ban az utolsó csengetésre, a gyárban a műszak végére, ve­téskor az aratásra, a megálló­nál az autóbuszra, az isten­tiszteleten a befejező énekre.' Várnunk kell terveink telje­sülésére, betegségünkben a gyógyulásra vagy a halál ér­kezésére. várnunk kell Isten' országának eljövetelére. A vá­rakozáshoz türelemre van szükségünk. Ezt Jézustól kér­hetjük és kaphatjuk. CSÜTÖRTÖK. — „A hóhér lefejezte Keresztelő Jánost a börtönben és elhozta a fejét egy tálon és odaadta a leány­nak, a leány pedig anyjának adta”. (Mk 6. 14—29). A kri­mikhez szokott szemeknek is hátborzongató . látvány: egy ember feje — tálon. Visszata­szító hóhér-munka és még' visszataszítóbb ravaszság kö­vetkeztében hullott a porba és került a tálra Keresztelő Já­nos feje. A kéjsóvár Heródes beleesett a ravasz és vérszom­jas Heródiás csapdájába, s a próféta fejével „fizetett”. A felgerjesztett testi vágy sok­szor beláthatatlan és megbán- hatatlan útra visz. szörnyű bűnbe, sokszor halálos pusztu­lásba dönt. Vigyázzunk, hogy el oe ragadjanak a vágyak, romlásba ne taszítsanak. PÉNTEK. — „Hát elf el ej t- kezhetik-e az anya gyermeké­ről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feled­kezem”. (Ézs 49. 14—21). Az anyai szeretet és hűség a min­dennapok boldog tapasztalata, az élet talán legszebb jelensé­ge. Az anyai szeretetnél is mé­lyebb azonban az Isten szere- tete, s az anyai hűségnél is erősebb az Isten hűsége. SZOMBAT. — „Légy hű mindhalálig, és neked adom a a életnek koronáját.” (Jel 2, 8— 11). Ez az Újszövetség egyik legismertebb és legtöbbet idé­zett mondata. Sokaknak drá­ga igéje. Konfirmandusaink között évről-évré kitüntetés­nek számít, ha valaki ezt az igét kapja konfirmációi áldá- • sül. A fiatalok jól ítélnek. Iga­zán nagyot, a legbecsesebbet Ígéri itt az Űr Jézus Krisztus: az örök életet. A mindhalálig tartó hűségnek ez a jutalma. Kérjük Istent, adjon nekünk Szentlelke által erőt, hogy hű­ek maradhassunk Krisztushoz mindhalálig s így részesei le­gyünk az Örök életnek. Táborszky László Kis ország a v ilág közepén — Dániai útijegyzetek — Így emlegetik országukat a dánok. Kis ország? Igen. Jütland, a félsziget es még vagy 500 sziget, amelyekből mintegy 100 a la­kott. Dánia nen\csak a Tivoli, a fjordok, a régi kastélyok, a tengerparti luxuséttermek . sokkal több ennél. Többet mondanak ezeknél az apró történések, amelyeket átéltünk: egy arc, egy sír, egy keresztelő, egy meleg, bará­ti ölelés, amikor messze idegenben egyedül vagy... Az első órák Ülök a pályaudvar fapadján. Vonatom csak másfél óra múlva érkezik. Az idő délre jár. Mintha kihalt volna a váróterem. Nézem, a menetrendet, de nem találom rajta végcélom városát. Olvasáshoz nincsen türelmem. Kek­szet majszolgatok hát. És egyszerre honnan, honnan nem, ott terem előttem egy kis ve­réb. Szürke és kicsit szemtelen, mint általá­ban a verebek. Közelmerészkedik és figyeli, hullik-e számára morzsa? Drága kis élet, itt, a halott pályaudvaron! Érzi, nem kell tőlem tartania. Szárnya sem rebben kezem mozgására. Nézem ezt a kis madarat és megtelik vele a pályaudvar. Éle­tet, barátságot, bizalmat hoz ebbe az idegen, furcsa csendbe. Nyugodt leszek. A pályaudvar végén feltűnik most egy férfi. Feléje indulok. Vonatom után érdeklődöm. — Felveszem a hivatalos kalapot — mond­ja és eltűnik. Hamarosan visszajön vasutas sapkával. — A kettesre fut be. Ezen az állomáson én veszem át a mozdonyt. Tessék megnyugod­ni, pontosan megérkezünk. A fogadtatás Pontosan érkezünk. Az egész csalad vár. Szinte mennem sem kell, mert karból karba adnak. A ház előtt zászlórúd, rajta magasra húzva dán lobogó leng. — Nem is veszed észre a zászlót? — kér­dik. — De igen. Ünnep van, vagy valami elő­kelő vendég érkezett a városba? — Persze, hát te! Felnézek a magas, fehér rúdra, melyen ott leng a dán zászló, amely a legenda szerint az égből szállt ala és amelyet most az en tisz­teletemre húztak fel. Az ebédlőben terített asztal vár nemzeti színünk díszében, A talpas poharakban piros- fehér-zöld szalvéta, a gyertyatartókban piros- fehér-zöld gyertyák égnék. Megállunk a szé­kek mellett és a dán család rettenetes ma­gyarsággal de végtelen nagy szívvel a magyar himnuszt énekli. A háziasszony tányérja mel­lett „puslca” is van. merthogy ez a magyar nyelv olyan nehéz.. . Aztán egy dán ének kö­vetkezik. Lehajtott fejjel hallgatom. A há­romszínű abrosz összefolyik könnyező szemem előtt. Senki sem szól. A házigazda most ösz- szekulcsolja a kezét. Imádkozik. Nem tudom a nyelvüket, de magamban már fordítom a szövegel . . . Jövel Jézus ... áldd meg, amit adtál. .. És úgy ülök asztalhoz, mint aki hazaérke­zett. A kekszeim* asszony Ki hitte volna, hogy amikor dániai utam- ra visszagondolok, mindig az a kékszemű pa­rasztasszony jut majd az eszembe, ott a temp­lomban, Dronninghundban. Ott ült közvetlenül előttem. Ügy 50 felé le­hetett. Kék ruha volt rajta, lenszőke haján kék sapka. Arca napbarnított, mélyen baráz­dált. Á szeme kék, világítóan kék. Jobbján 15 éves leányka, balján 13 és 7 év körüli fiai. A gyermekek beléje karoltak. Az anya fogta az énekeskönyvet és úgy tartotta, hogy mind a négyen lássák. Énekeltek. Az anya hangja kicsengett a négyesből. A három szempár mindig rá-ránézett, mint énekkar tagjai a karmesterre. A legkisebb, akinek talán még nehéz volt az olvasás, szinte az anyja szájá­ról leste el a szavakat. Néztem ezt a kis családot. A napbarnított, barázdált arcú asszonyt, aki valamikor na­gyon szép lehetett, és akiről azt olvastam le, hogy a hite átsegítette viharokon, rossz na­pokon úgy, hogy mindig ilyen szívből tudott énekelni és ilyennek szeretné tudni gyerme­keit is. Ö hozta valamennyinket az Isten há­zába, ő kulcsolja esténként imára a kezüket, ő gyújt nekik karácsonyfát, ő kel fel elsőnek odahaza, őreá emlékeznek majd talán vissza ezek a gyermekek, ha majd a maguk lábán járnak, ha majd maguk is elindulnak gyer­mekeiket kézen fogva a templomba. Aki a halálból jött vissza A feketetaláros lelkész fiatal párt vezet vé­gig a templomon. Az asszony karján nagyob­bacska gyerek. A keresztelőmedence előtt megállnak. Apa, anya. közösen fogják most a gyermeket. — Torwald. te, aki a halálból jöttél visz- sza... — mondja a lelkész és beszél a kicsi­hez, akit az orvosok a kórházban életkép­telennek tartottak és így mindenki azt hitte, el kell búcsúznia az élettől. De az a csodá­latos valami, amit talán életösztönnek nevez­hetnénk, erős volt benne. Élni akart minden áron. És ez az élniakarás legyőzött mindent. És most itt van. Boldog szülei elhozták Isten házába, hogy megkereszteljék. Éste. a vacsoránál szóba kerül a szokatlan keresztelő. — Már ötvenéves vagyok — mondja házi­gazdám —, de ez az első eset, hogy ilyen ke­resztelőn voltam. — Én is ilyen gyerek voltam — mondja a ház asszonya. — Sohasem mondtad — néz rá csodálkozva a férje. Aztán megfogja a kezét: — Jó nekünk, hogy annyira akartál élni! A homok * A friss, tengeri levegőt északnyugat felől hozza a szél. Szembefutunk vele. Próbálgat­juk erőnket: erejét Ahogy a tengerekhez kö­zeledünk (Északi-tenger, Slcagerak. Kategatt), egyre nyilvánvalóbbá válik: nem bírunk vele. Felkorbácsolja a habokat, nekimegy a hajók­nak, a csónakoknak, belekapaszkodik a nők hajába, felkapja az apró homokszemeket és viszi magával, hogy valahol játékosan megint ledobja. A szél formálta a partokat, a furcsa alakú dünákat, amelyeknek bársonyos homokjába, hátát a szélnek fordítva, kapaszkodik néhány meggyötört testű törpe fa, fűszál, cserje. Mert a homok vándorol s útjában belemet mindent, ha meg nem fogják így pihen Skagen öreg temploma 1775 óla homoktemetöjében, A ho­mok alól csak a torony felső része áll már ki. Turisták jönnek, fényképezik, A sziget legészakibb csúcsánál, ahol a ten­gerek találkoznak, fcő áll ki a homokhegy­ből. Holger Drachmannak, a halászok költő­jének sírját jelzi. Itt akart pihenni, a homok­ban, halászai között, akikről annyit írt. 1908- ban temették ide. Azóta a szél rakja egymás­ra gondosan a homokszemeket. Ma még meg­állnak az emberek a sír előtt a homokban, es maguk elé képzelik a költőt, aki egyszer jelte­len sírban pihen majd a homok alatt, ahogy megálmodta. Lindholm Hoejenél első ízben sikerült a homok alól a vikingek korából származó szántóföldet feltárni — mondja házigazdám. — A négyméteres homok alatt úgy találták a barázdákat, ahogy sok-sok évszázaddal ez­előtt valamelyik viking paraszt felszántotta. Még kocsijának nyoma is megmaradt, ahogy földjén át menekült a nyomában járó ho­mokvihar elöl. Lassan elkanyarodunk a tengertől, a ho­mok gyérebb lesz. Már éjfél is elmúlt, de mégis érezzük, hogy a nap nem nyugodott le teljesen, csak elbújt valahol a látóhatár mö­gé. Messzi sugarai mintha fényt küldenének utunk elé. S ahogy az erdőn áthajtunk, ma- dárdalt hallunk. Az órámra nézek. Éjszaka. V22. Ébrednek a madarak. Olyan világos van, hogy azt hiszik, már itt a reggel. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom