Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-21 / 38. szám

» \ Teológusok között Bosseyban Páratlanul sokszínű társaság találkozott a Bossey-i ökume­nikus Intézet teológusok sza­mára rendezett háromhetes tanfolyamán július 25-től au­gusztus 12-ig. Több mint 70 teológiai hallgató és fiatal lel­kész, közöttük több nő is. gyűlt össze mind az öt világ­részről, 28 országból, Kanadá­tól Ausztráliáig, Brazíliától Koreáig és Dél-Afrikától Finn­országig. Felekezetileg is szí­nes volt a kép: több mint 15 t'elekezet volt képviselve a hallgatók között. A megbeszé­lések pedig állandóan három nyelven, angolul, németül és franciául folytak. Az előadásoknak, plenáris megbeszéléseknek és szeminá­riumi tanulmányoknak egy központi témája volt, az a kér­dés, amely a teológusok körén messze túlmenően világszerte foglalkoztatja a keresztyénsé- get: a feltámadás. Megérkezésemkor - is emle­gették Hazim metropolita elő­adását, amelvben benyomást- keltően érzékeltette, hogy a feltámadás realitása mennyi­re meghatározza az orthodox egyház életét és szolgálatát. Ebeling német professzor azzal a hermeneutikai kérdés­sel gondolkodtatott el, hogy a feltámadásról szóló bibliai bi­zonyságtétel, amely a korabeli apokaliptlka és antik világné­zet kifejezéseivel szólal meg, mit. jelent ma számunkra. Smart angol professzor vi­szont a modern nyelvelemzés eredményei felhasználásával üzenet es a következetes bib- liakritika szorosan összefonód­va együtt szólalt meg előadá­somban. Élményszámba ment, amikor M. Thomas* az Egyhá­zak Világtanácsának elnöke kérdésekre konkrét feleletet adó szocialetika. Jellemző volt a fiatalokra, hogy az élő Krisz­tushit alapja és jelentősége az emberiség mai kérdései szem­pontjából foglalkoztatta őket, és ezt a két pólust minden­képpen össze akarták fogni. Az is jellemző, hogy szenve­délyesen keresték a puszta eszmecserén túlmenő közössé­get is. A konferencia folya­mán a különböző egyházi cso­portok, a katolikusok, az ang­likánok, a protestánsok és az orthpdoxok úrvacsorái isten­tiszteleteket tartottak, s ezek­re meghívták a többi felekezé- teket is. Meg is jelent mindig mindenki, de az úrvacsorában a hitbeli különbségek miatt mégsem vehettek részt, és ez fájdalmasan hatott a közösség érzése ellenére is. Viszont köz­vetlenül érzékeltette annak a feladatnak a nagyságát és je­lentőségét, hogy a keresztyé­nek mégis eljussanak a hit és a szeretet közösségére. Elismerés illeti a konferen­cia vezetőjét, J. Weber ame­rikai professzort, aki a prob­lémák éles megvilágításával és kedves humorral irányította a megbeszéléseket, A kritikus helyzetekben pedig Nissiotis igazgató az orthodox hívekre jellemző melegséggel érvénye­sítette az „igazságot szeretet­tel” aranyszabályát. Dr. Prőhle Károly Az Ökumenikus Intézet Bosseyban azt a kérdést fejtegette, hogy konkrét példákon szemléltette a feltámadás üzenetét lehet-e a feltámadás jelentőségét az es hogyan lehet megszólaltatni indiai keresztyének társadalmi a modern világ szekularizált szolgálata szempontjából, nyelvén. Élénken felfigyeltek, Végül pedig H.—D. Wend- amikor a feltámadt Krisztus land német professzor előadá- követésére felszólító bibliai sa nyomán sokat vívódtak a _______________________________ fiatalok azzal a kérdéssel, hogy a feltámadás hitéből hogyan vezethető le a mai társadalmi NGELIKUS FÖLDRAJZ Evangélikusok Ázsiában Az ősi világrész, Ázsia —, ismereteink mai állása szerint — az emberiség bölcsője. Európától egy észak-dél irá­nyú hegység, az Urál, meg egy belső tenger, a Kaspi vá­lasztja el. A hegység és a tenger között húzódó síkság a „népek kapuja” természetes ösvényt szabott a nomád ván­dor törzseknek, népeknek, amelyek egymást űzve, szorít­va jöttek századokon keresz­tül Európába, hogy itt is he­ves harcok, „honfoglalások” után elhelyezkedjenek a kon­tinens térképén. A két konti­nens összenőtt, — sziámi ik­rek vagyunk — és nemcsak földrajzi, de ezer és egy té­nyező szabja meg közös sor­sunkat. Ázsiától, amelyet az igazi Keletnek nevezhetünk, sok mindent kapott Európa. Nem­csak az „őshaza” tiszteletre méltó lehetőségét nyújtotta, de kultúráját is mindenkor megosztotta velünk. Külön­böző csatornákon keresztül szivárgott századokon át ide Európába a Kelet szépsége, misztikuma, művészete, vallá­sa Tanítómester volt, amikor még mi nomád életet éltünk. Ázsiától sok mindent ka­pott Európa. Csak egyet emel­jünk ki! Itt Ázsiában látott napvilágot az idők teljességé­ben a világ üdvözítője, Jézus Krisztus. Itt született tehát a keresztyén vallás, amelyet napjainkban hamisan Európa-, vagy a Nyugat vallásának nevezünk. De vajon úgy igaz-e, ahogyan gyér ismere­teink révén elkönyveljük, hogy a keresztyén hit csak a fehér emberre szabva áll jól? Nem kellene-e megtudnunk, mi történt itt Ázsiában a 2000 esztendő alatt Krisztus evan­géliumával? Bizony, ha keveset is tu­dunk róla, de Ázsiában mos­tohább körülmények között virágzó keresztyén élet volt és van. Kezdve az „első egy­házszakadástól”, amely az V. században itt következett be. — és azóta a nyugati egyhá­zak eretnek bélyegzőjével homlokukon — önálló életüket élték. Üldözték,' szorongatták őket, beékelődtek más nagy történeti vallások közé, de a maguk hűséges szolgálatát, a zord időkben is mindenkor elvégezték. Ki gondol ma már arra, hogy a XIII. szazad nagy utazója, Marco Polo ha­rangzúgást hallott a távoli mongol sztyeppék városaiban és templomtornyok irányában haladt! Hogy Kínáig eljutott a keresztyénség, beleértve a nagy indiai félszigetet is. Hogy ma évezredes kolostorromokat tárnak fel messze Keleten és keresztyén síremlékek tanús­kodnak Ázsia egykori keresz- tyénségéről. A történelem nem bánt kesztyűs kézzel az itt élő ke­resztyénekkel. Viharos löké­sekkel szakadt rájuk nem­egyszer a megsemmisülés, hogy azután ismét elölről kezdjék élni igen szerény kö­rülmények között hitüket. Ha belegondolunk abba, hogy itt Európában ugyanez idő alatt „államvallás” voltunk és a hatalom is az egyház kezében volt. akkor tudunk igazán hó­dolni az ázsiai keresztyén egy­házak nagysága előtt. E roppant világrész, a maga 44 millió km2-nyi területével, 1842 millió lakosával, 34 füg­getlen államával és mindenek felett bonyolult történelmével nagy nehézség elé állít ben­nünket. Mégis szeretnénk kö­zelebbről megismerkedni vele. Elsősorban természetesen az­zal a csekély számú evangéli­kussal, amely itt él Ázsiában. Alig több mint 2 millió az evangélikusok száma. Ez bi­zony elenyészik e roppant tö­megű népek tengerében. Bizo­nyos területeken alig, vagy szinte egyáltalában nem ta­lálunk evangélikust. Ázsiát, ha magunk elé te­rítjük a térképet, négy nagy zónára bonthatjuk. Az elsőt nevezzük „mohamedán Ázsiá­nak". Kis- és Elő-Ázsiától Pakisztánig vallásilag egysé­ges Jjóna ez.1 Államvallás az iszlám és itt néhány evangé­likustól eltekintve, alig talá­lunk hitsorsost. A második te­rületi egységet nevezzük ..buddhista Ázsiának”. Dél- Ázsia nagy. sűrűn lakott fél­szigetei Indiától Thaiföldig sorolhatók ide. Itt már bő­vebben találunk evangélikust. A harmadikat „sárga Ázsiá­nak” mondhatnánk, Kínától— Japánig ugyancsak elenyésző az evangélikusok száma. És a negyedik „Szibéria”, ahol egy­általában nem tudunk róluk. Ezekben a területi egysé­gekben fogjuk hasonló mó­don vizsgálgatni a kérdéseket —, történeti, szociális, gazda­sági, vallási stb. —. mint tet­tük Afrikánál. LELKÉSZHIANY SVÁJCBAN A nyugat-európai egyházak a második világháború óta küszködnek lelkészhiánnyal. Most a zürichi kanton egyház- tanácsának hivatalos jelentése szerint arról értesülünk, hogy csupán ebben a kantonban 22 lelkészi és 5 segédlelkészí ál­lás nincs betöltve Jubileum és őrségváltás a zöldövezet gyülekezetében Államunk városfejlesztési politikájában egyre nagyobb szerepet kapnak a Budapest körül kialakuló zöldövezeti települések. Ezek között is ta­lán a legjelentősebb helyet foglalja el Érd. Az új M. 7-es úttól a Dunáig, Diósdtól Tár­nokig elterülő, több mint 12 kilométeres átmérőjű területen közel 40 ezer ember lakik, akiknek nagy része vonattal, autóbusszal naponként jár be dolgozni Budapestre. A gyülekezet kettős ünnepé­re érkeztünk. 25 esztendővel ezelőtt alakult meg az érdi missziói egyházközség, s most a gyülekezet népe messze szór­ványokból is azért sereglett össze, hogy erre a negyed év­Az istentisztelet keretében iktatta be az esperes Kunos István felügyelőt, valamint Binder Oszkár és Győrfy Fe­renc presbitereket. Az új fel­ügyelő a 87 esztendős Csaba György örökébe lép, aki a gyülekezet alapító presbitere volt és mint felügyelő közel 20 éven át szolgált hűségesen a gyülekezetben. A gyülekezet megbecsülő szeretetét azzal juttatta kifejezésre, hogy most tiszteletbeli felügyelővé vá­lasztotta. Az új felügyelő sze­mélyében fiatalabb, de már kipróbált segítőtárs került Bá­nyai Sándor lelkész mellé. Szüksége is van erre a segít­ségre, mert a szétszórt anya­gyülekezet pásztorolása mel­századra emlékezzen, s a meg­tapasztalt áldásokért az egy­ház Urának hálát adjon. Van is miért hálát adni! Nemcsak a gyülekezet erősödött meg ez alatt a 25 év alatt, hanem a gyülekezet áldozatkészségéből, s más gyülekezetek testvéri segítségéből felépült a taka­ros kis templom, s majdnem kész állapotban áll a lelkész­lakás is. Ez utóbbi csak azért nem készült el teljesen, mert a gyülekezet lelkésze saját há­zában lakik. A hálaadó istentisztelet ige­hirdetői szolgálatát dr. Sel- meczi János esperes végezte. 1 Kor. 1, 4—9 alapján arról szólt, hogy Istennek célja van egyházával, s ezzel az érdi gyülekezettel is. Gazdagabbá akarja tenni a világot, s erősí­teni az erőteleneket. „Hála­adásunk akkor lesz őszinte — mondta többek között —, ha elfogadjuk Istennek ezt a gaz­dagító és erősítő kegyelmét, s engedjük, hogy életünkkel, szolgalatunkkal a körülöttünk élő embereket is gazdagítsa, erősítse, hogy minden ember megtalálja az Isten szerinti, kiegyensúlyozott, boldog éle­tet.” lett hatalmas szórványterület gondozása nehezedik a vállá­ra. Hat szárványgyülekezetben rendszeresen, hétben pedig időnként végez istentiszteleti szolgálatot. Az Iktatás után ünnepi köz­gyűlés volt, amelyen a gyüle­kezet lelkésze részletesen is­mertette a 25 év történetét, kiemelve, hogy csak Isten megsegítő kegyelméből ért­hető meg ez a küzdelmes és mégis oly sok áldással teli negyedszázad. Az esperes az egyházmegye gyülekezeteinek köszöntését tolmácsolta, akik nemcsak most gondoltak imádságban az érdi gyüleke­zetre, hanem a 25 év alatt is mindeh megmozdulásában, problémájában jó testvérként a segítségére siettek. Az ünne­pély közös ebéddel ért véget, ahol az esperes fehér asztal mellett elbeszélgetett a presbi­terekkel egyházunk helyzeté­ről és jövő problémáiról. Amikor estefelé fürgén gu­rult a Trabant hazafelé, há­lával és örömmel gondoltam arra, hogy a hatalmas zöld­övezetben Isten Szentlelke zöldellő reménységű gyüleke­zetei teremtett. Dr. Selmeczi János A nagy halott ravatalánál Korunk egyik „nagy öregjének” és egyik legnagyobb reálpo- litikusának ravatalát állta körül gondolatban a világ. Igen, nem véletlenül hangoztatjuk, hogy a világ, mert még ellenfelei és ellenségei is megilletődött tisztelettel emeltek kalapot a nagy halott előtt a gyász óráiban. Ho Si Minht gyászolták a milliók, kicsinyek és nagyok, keleten és nyugaton, akinek a halála pél­dátlan veszteséget jelentett a vietnami nép számára. Kevés azt mondanunk, hogy egyszerűen a szeretet és tisztelet ölelte sze­mélyiségét. Valami sokkal többről lehetett szó, amit mi itt Kö- zép-Európában és talán Nyugaton nehezen értünk meg. Nem­csak politikus és vezető volt népe életében, de mint egy szülőre tekintett föl a sok millió vietnami. Talán ebben a kifejezésben, hogy „Kossuth apánk", sejtünk meg valamit „Ho apó"-val kap­csolatban. Jellegzetes mosolya, a szeme sarkába összefutó szarkalábak, gyér szakálla ezután a semmibe vész, de amit tett, az megmarad nemcsak a fájdalom óráiban, hanem sokkal to­vább és amit elkezdett, be fogják fejezni a névtelen milliók, „Ho apó gyermekei”. Ritka, változatos élete, elvhűsége és következetes ragaszko dasa a népe elé tűzött célhoz, messze felül emelte az átlag ál­lamférfiakon. Ha csak egy-két életrajzi adatot emelünk is ki, toronymagasságban emelkedik korunk politikusai fölé. A fran­cia kommunista párt alapitó tagjai közé tartozott és Vietnam­ban a második világháború alatt megszervezte a nemzeti ellen­állást a japán imperializmussal szemben, hogy utána ugyan­azzal a lendülettel tovább folytasson egy szívós küzdelmet a visszatérő francia gyarmatosítókkal. Nyolcéves háború után vitte győzelemre népét. Majd fáradhatatlan volt a genfi egyez­ményhez ragaszkodásában, hogy a két vietnami nép békés úton egyesüljön. Azután újra nyolcéves megpróbáltatást vállalt népe élén az amerikai imperializmussal szemben. Valóban ritka kö­vetkezetes élet és annak munkája áll előttünk. Személyi varázsa és töretlen akarata magával ragadta népét és olyan hőstettekre vállalkozott, amelyekre alig találunk pél­dát korunk történelmében. Ho Si Minh meghalt. De él az eszme, amelyet éppen három nemzedék sajátított el tőle. És a gyász napjaiban egy pillanatra sem törik meg a nép akarata: szabadnak és függetlennek lenni minden áron! így tanította „Ho apó”. Mi benne azt az embert tiszteltük, aki nagy és igaz célokért ville rohamra népét, mert ezekért a célokért a történelem során mi magunk is sokszor véreztünk. Ezért tudunk osztozni a vietnami nép gyászában és kívánjuk tiszta szívből, hogy mihamarabb köszöntsön e sok sebből vérző nép életére a béke és boldogság napja. Magyarországon tartja ülését az Európai Evangéliumi Intormációs Munkaközösség A magyarországi Egyhazak ökumenikus Tanácsának meg­hívására szeptember 17-től 21- ig Siófokon és Budapesten tartja évi rendes ülését az Európai Evangéliumi Infor­mációs Munkaközösség, amely­hez a különböző európai or­szágokból mintegy négyszáz egyházi újságíró tartozik. A Munkaközösség vezetősége az utóbbi években többször is kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy Magyarországon szeretné megrendezni egyik ülését. A siófoki tanácskozá­sok középpontjában „Az egy­ház szolgálata Kelet és Nyu­gat között” főtéma áll. A két alléméról egy-egy keleti és nyugati előadó tart rövid re­ferátumot. „Az egyházak tár­sadalmi feladatai” című alté- máról D. Dr. Otllyk Ernő evangélikus püspök és Dr.A. van den Heuvel az Egyházak Világtanácsa Információs Osz­tályának igazgatója beszélnek, „Az egyházak ökumenikus helyzete” címmel pedig Dr. Bartha Tibor református püs­pök és Friedrich König, a Lu­theránus Világszövetség Sajtó­szolgálatának felelős szerkesz­tője tartanak előadást. „Az egyház helyzete a szo­cialista társadalomban” témá­ról több szocialista országból beszámolókat hallgatnak meg a résztvevők. Magyar részről D. Káldy Zoltán evangélikus püspök tart előadást erről a i kérdésről. < > Az Európai Evangéliumi In­formációs Munkaközösség sió­foki ülésén mintegy százan vesznek részt nyugat-európai és kelet-európai országokból. Népes küldöttség érkezik a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Hollandiából és Svájc­ból. A Munkaközösség koráb­bi üléseivel összehasonlítva, új vonása a mostaninak, hogy az egyházi sajtó számos kép­viselője lesz jelen kelet-európai országokból: az NDK-ból, Lengyelországból. Csehszlová­kiából, a Szovjetunióból és Magyarországról. Ezeréves Budapest A Budapesti Történeti Múzeum kiállításának megtekintésére hívta meg Hantos János Budapest főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese szeptember 4-én a keresztyén egyházak és az izraelita hitközség képviselőit. A budai várpa­lota egyik, már teljesen helyreállított szárnyában kapott rend­kívül mély benyomást keltő elrendezésben, gyönyörű márvány­padozatú termekben helyet a kiállítás. A római kortól nap­jainkig mutatja be a település történetét ahol már Árpád ve­zér tábort ütött, s ettől kezdve a kialakuló két város — Pest és Buda — jelentős szerepet kapott az ország történetében, s 1848 óta hivatalosan is az ország fővárosa. A kiállítás látogatóinak egyik nagy élménye a felszabadulás utáni ásatások eredményének bemutatása, a középkori királyi palota volt. Régészek és történészek s más kutatók nagyszerű munkájának gyümölcsében gyönyörködhettek a meghívottak. Mennyi szorgalom és képzelőerő kellett ahhoz, hogy egykori boltívek egy-egy kövéből, törmelékekből helyreálljanak a gó­tikus lovagterem, a kápolna s a többi helyiségek magasba szök­kenő csúcsívei. újra meleg színeiben ragyogjon a csempés, cí­meres kandalló —, élni kezdjen Zsigmond s Mátyás rég letűnt kora. A pihenőre hívogató ülőkés ablakfülkékből páratlan kilátás nyílik a városra, az új Budapestre, a hamvaiból megéledt vá­rosra. szocialista Népköztársaságunk, szeretett hazánk szépsé­ges fővárosára. Köszönet illeti a főváros tanácsát a meghívásért, a feledhe­tetlen s felemelő élményért. A fogadáson megjelent Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Túrái István egyházügyi tanácsos is. Evangélikus egyházunkat D. Káldy Zoltán püspök és Dr. Groó Gyula akadémiai dékán képviselte az együttléten. KILEPETT PAPOK Az utóbbi öt évben 300 ka­tolikus lelkész lépett ki az egyházi szolgálatból Nyugat­németországban. A német püs­pöki konferencia titkársága tette közzé ezt az adatot. Jól informált katolikus körök úgy tudják, hogy a jövőben ez s szám növekedni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom