Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-26 / 4. szám

Boldogító bölcsesség

1 Kor 2, 7—10

Isten elénk jön ezen az Igén keresztül s arra akar segíteni, hogy megtalálhassuk a boldogító bölcsességet.

Először is azt kell megtanulnunk, hogy más az Isten bölcsessége, mint a mienk. Az emberi tudás sok kimagasló alkotása láttán méltán csodálkozik az ember. Korunk hatalmasan fejlett technikai tudása segíti az embert a világ titkainak felkutatásában és megismerésében. Amikor a titkok után kutató ember újabb és újabb eredményeket ér el, azt hiszi, hogy most már az isteni bölcsességnek a birtokába jutott. Hogyne, hiszen olyan titkok tárultak fel előtte, ami még az előző nemzedék tagjai előtt megismerhetetlennek látszott. Isten bölcsességének más célja is van. Örök életre akar vezetni minket, úgy, hogy bűneink terhét veszi el az életünkből.

Ez a bölcsesség rejtett a „természetes ember” előtt. Gátolja testisége, bűneihez való ragaszkodása. Isten bölcsessége voltaképpen azért marad rejtve sok ember előtt, mert nincsen behangolva antennájuk Isten hullámhosszára. Ezért áll értetlenül sók ember Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával szemben. Hiányzik az Isten csodáira kitáruló látás, — a hit — az életükből, mert az evilághoz igazodó értelmük fölöslegesnek mondja a földi valóságokon túltekintö látást.

Isten azonban nem hagyja örökre rejtetten az ö bölcsességét, hanem kijelenti, hozzáférhetővé, felfoghatóvá teszi azt. Isten boldogító bölcsességének tartalma abban foglalható össze, hogy az idők teljességében elküldte Fiát a bűnösök közé, akik keresztrefeszítették, de ö harmadnapon feltámasztotta a halálból. A természetes ember előtt rejtett marad, sőt értetlennek tűnik mindez. A természetes ember, gondolkodásmódja szerint, csak az értelemnek ellentmondó tényeket tudja megállapítani. Felfoghatatlan előtte Jézus születése éppen úgy, mint kereszthalála, hát még a feltámadása! Hol van itt az isteni bölcsesség feltárulása, felfoghatósága? Ott és akkor, amikor és ahol az Isten Lelke új lelkilátásra nyitja meg a szemünket, amikor Isten Lelke új érzékkel, lelki-látás érzékével ajándékoz meg bennünket. Ez tárja fel előttem Isten üdvözítő bölcsességének titkát, hogy kegyelemből elküldte Fiát e világba, hogy az ö áldozata által szabaduljunk bűneink terhétől és következményétől. Ez a látás segít életünk megújulásában, csodálatos pálfordulások árán való megtisztulásában.

Legyen áldott Isten Lelke, hogy feltárja előttünk a boldogító isteni bölcsesség titkát. Kühn Ernő

CSALÁDI HÍREK

— HALÁLOZÁS. Dr. Bánkuty Ernő gyémánt diplomás pedagógus ny. gimnáziumi igazgató, életének 86. évében, türelmesen viselt hosszú betegség után január 9-én csendesen elhunyt. Temetése január

14-én volt a Tatabánya- Üjtelepi temetőben.

— özv. Jakab Józsefné, a gércei gyülekezet tagja életének 84. évében hosszú szenvedés után január 9-én elhunyt. Temetése január 12-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett Ravatalánál Lehel Ferenc szombathelyi lelkész hirdette a feltámadás igéjét. Az elhunytban Turmezei János gércei és Baráth Pál nemescsói lelkészek anyósukat gyászolják. „Tudom hogy az én Megváltóm él!”

— Id. Gutái László, a székes- fehérvári gyülekezet tagja, életének 74. évében, hosszú szenvedés után január 6-án el- hunyt. Temetése január 11-én volt a székesfehérvári temetőben Nagy Tibor lelkész szolgálatával.

— Lackner Jenő nyugalmazott igazgató-tanító, az őri- magyarósdi gyülekezet zala- lövői szórványának volt lévita- tanítója 72 éves korában elhunyt. Temetése január 14-en volt Zalalövőn tanítványainak nagy részvétele mellett. „Jézus monda néki: Kövess engem.”

— Gayer Anna ny. tanítónő, aki hosszú időn keresztül a kiszsidányi gyülekezet levitája volt, hosszú, súlyos betegség után 59 éves korában december 24-én Sopronban elhunyt. Az elhunytban Gartai István nógrádi esperes nővérét, Breuer Oszkár sziráki lelkész sógornőjét gyászolja. „ ... ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg..

A SAJTÖOSZTALY KÖZLEMÉNYE

A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Keresztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda- technikai okok miatt csak a tavasz folyamán jelenik meg A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megjelenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésére.

istentiszteleti rend

Budapesten, 1969. január 26-án

Deák tér de. 0. (urv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (urv) D. Kál- dy Zoltán, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 5. szeretetvén dégség. Dózsa György út, de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony. Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bandi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (urv). Bizik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorokság-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Káimán. Rákospalota MÄV- Telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston, Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (urv) Vára- dy Lajos, de. 11. (urv) Madocsai Miklós, du. 6. Váratíy Lajos. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de.

10. (urv) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pest- hidegkút de. fél 11. Kelenföld de.

8. (urv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (urv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de.

9. (urv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— Vízkereszt után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Mt 17, 1—9; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 2, 7—10. A délutáni istentisztelet alapigéje: 2 Móz 3, 11—15.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 9-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán.

— A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége január 28-án Nyíregyházán tartja ülését. Űrvacsorát oszt Lábossá László, igehirdetési előkészítőt dr. Szikszay Zoltán, előadást Bár- dossy Tibor, Endreffy Zoltán és Tarján Béla tart. Benkóczy Dániel esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatja a lelkészeket.

— ACSA. Az ádventi ige- hirdetéssorozat szolgálatait Detre János aszódi, Bachát István váci és Gerhát Sándor galgagutai lelkészek végezték.

— szarvas-őtemplom.

Advent második vasárnapján a gyülekezet szeretetvendég- ségén Povázsay Mihály békéscsabai másodlelkész tartott előadást Bodelschwingh Frigyesről és munkásságáról.

— KONDOROS. Az advent második vasárnapján tartott szeretetvendégségen Petor János békési lelkész tartott előadást „Otthonom a templom” címen.

— MEZŐTÚR. Advent harmadik vasárnapján Nóbik Erzsébet szarvas-ótemplomi lelkészi munkatárs szolgált a gyülekezet szeretetvendégsé- gén.

— PAKS. Advent harmadik vasárnapján Sárkány Tibor hartai lelkész prédikált.

— SZENTES. December 15- én ádventi est keretében Ben- kő István orosházi lelkész szolgált.

— MAKÓ. A december 15-i szeretetvendégségen Cserháti Sándor szegedi lelkész szolgált.

— NAGYTARCSA. Az ádventi igehirdetés-sorozat keretében szolgált a gyülekezetben Boros Károly budapest-zuglói, Karner Ágoston főtitkár, rá- kosszentmihályi, Virágh Gyula pesterzsébeti lelkész és dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár.

— ALBERTI. A gyülekezetben december 19-én Erős Sándor gödöllői lelkész hirdette Isten igéjét.

— PILIS. December 22-én dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár szolgált a gyülekezetben.

— KISAPOSTAG. Négynapos igehirdetés-sorozaton szolgált a gyülekezetben Solymár Péter budapest-angyalföldi segédlelkész.

— CSORVÄS. Adventben négy napon át Nagybocskai Vilmos gerendási lelkész szolgált a gyülekezetben.

— SZOKEDENCS. Karácsony első napján ifj. Kendek György segédlelkész hirdette Isten igéjét, aki külföldi tanulmányútja közben karácsonyi szabadságát itthon töltötte.

— KÄLMÄNHÄZA. 1968. október 6-án meleg szeretettel köszöntötte a gyülekezet a 26 éven át viselt gondnoki tisztéről lemondott Harman Andrást, akit a gyülekezet örökös tiszteletbeli gondnokává és presbiterévé választott. Helyette Hankovszki Jánost választotta gondnokká a gyülekezet, akinek beiktatása november 3-án volt istentisztelet keretében. — A reformáció hetében és ádvent első hetében igehirdetés-sorozat volt a gyülekezetben.

— KAPI-féle Korálkönyv és 150 preludium kotta eladó. Cím a kiadóhivatalban.

„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon fel! ö gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán feismer- jük Isten dicsőségének ragyogását.” (2. Kor 4,6)

VASÄRNAP. — „Nem éheznek, nem szomjaznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket és vizek forrásaihoz viszi.” (És 49,10) Mindennapi életünk kísértései és harcai közepette is megállhatunk Isten iránti bizalomban és hűségben, mert ö maga tart meg és vezet minket. Ezt a megtartó isteni szeretetet hirdetik az e heti igék. ö nemcsak a természet világában ra- gyogtatta fel világosságát, de az emberi szívben is. Az, aki Isten dicsőségét örökkévaló hatalmán és a természet csodáin túl Jézus Krisztus arcán és életén képes felfedezni, az meggyőződik, hogy Isten ígérete és valóságos segítsége nem csalóka délibáb, de kifogyhatatlan forrás. A gyorsan változó világban élő ember fél, hogy becsapódik. Isten bölcsessége és szeretete a változó és múló időben is változatlan fénnyel ragyog! Ezt a megbízhatóságot tükrözze övéi szolgáló élete is!

HÉTFŐ. — „Isten gyermekségemtől tanítottál engem és mind mostanáig hirdetem a te csudadolgaidat.” (Zsolt 71,17) Az bizonyos, hogy sok mindent másként látunk mai szemmel, mint gyermekségünk idején. Az viszont ugyancsak bizonyos, hogy Isten szava, jó akarata már akkor elért bennünket és igaznak bizonyult. Ha mi magunk változtunk is, konfirmációnk szépségének és őszinteségének emléke ma is erőt adhat: Ö semmit nem változott! Gyermekségünk csodálkozni tudó és feltétlen bizalmát megszerzett életbölcsességünkkel és a napi erőfeszítéseinkkel lenne jó összekötni...

KEDD. — „Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: az Űr jobb keze hatalmasan cselekedett.” (Zsolt 118,15) Hogyan lehetséges, hogy a keresztyének oly sokat panaszkodnak? Miért borongós és komor a szívük, rosszra figyelő vagy sértődött az életszemléletük? Az egészséges derűt vajon másoknál kell keresni?! Cáfoljuk meg e kérdések jogosultságát: legyen a mi szívünkben, otthonunkban és környezetünkben vigasság és öröm. Hiszen Isten minket is megszabadított minden ürességtől, hiábavalóságtól, jobb keze még a mi „balkezességünket” is helyrehozza sokszor ...

SZERDA. — „Az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem.” (Jer 32,40) A félelem és kishitűség csíráit magunkban hordozzuk, Isten félelmét, a Neki mindenben igazat adni

tudást azonban ajándékba kapjuk Tőle. Ez óvhat meg ha» mis önhittségtől, vagy csaló- dás-okozta kétségbeeséstől; Megtart Isten közelében.

CSÜTÖRTÖK. — „Én úgy

plántáltalak el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: miraódon változtál hát el?” (Jer 2,21) Néha még magunk is csodálkozunk; mennyi jóra való tehetség és készség van bennünk! Nemes szőlővesszők vagyunk. Isten maga gondozza szívünket, adja elénk az alkalmat, világosítja látásunkat, hogy észrevegyük az éppen ránk váró embereket; miért kíséri mégis annyi gyümölcstelenség életünket, miért van annyi torzulás emberek életében, miért marad kihasználatlanul annyi jó lehetőség s marad szomorú annyi tekintet, szeretet nélküli annyi szív?

PÉNTEK. — „Egy király lesz mindnyájatok királya.” (Ez 37,22) Királyok és „kiskirályok” helyett egyetlen királyt ígér Isten. Ezen a királyon semmi nem látszik amazok jellemzőiből, mégis egyedül ő tud uralkodni — szívekben is. Isten Jézusban beteljesítette ez ígéretét. De jó lenne valamit megtanulni az Ö „uralkodói stílusából”...

SZOMBAT. —■ „Hol van valaki. aki ha elesik, nem kelne fel ismét szívesen? Hol van valaki, aki ha eltéved, nem térne vissza szívesen?” (Jer 8,4) Nálunk nincsenek csodákí elesünk, eltévedünk mindnyájan. De aki Istent ismeri, az felkel és visszatalál! Egy céllövőbajnok mondta, hogy versenyzés közben nyugtalan addig, ameddig csupa telitalálatot lő. Az első eltérés után már nyugodtan versenyez a győzelemért. A hit harcában fontos, hogy tudjuk: nem maradunk tiszták, érintetlenek a harc során. De olyan Urunk van, aki tévedések és mellékvágányok után is hazavár. Sőt, utánunk jön: az újrakezdés nagyszerű ajándékát kínálja.

Szirmai ZoltiaS

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhásr Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Korén Emü

Szerkesztőség és kiadóhivatal- Budapest, VIH., Puskin u. l%_ Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla igazgató

Kíméletlen csend

Idős ügyvéd barátom mesélte a történetet, egy ügyvéd, aki hosszú praxisa során sok embert ismert meg, ahol tudott, segített, gyámoltalanokat és megsebzetteket karolt fel.

Az irodába egy délután fakó, szinte jelentéktelennek mondható kis asszonyka állított be. Szája körül két keserű vonás, egész lényében bolt valami szánalomkeltő, az embereknek abból a csökönyösen szenvedni-szerető fajtájából, akik ha nincs baj, csinálnak maguknak. Leült és rögtön a tárgyra tért.

— Kérem ügyvéd úr, én el akarok válni a férjemtől, mert nem bírom a csendet!

Az ügyvéd homlokára tolta szemüvegét és értetlenül meredt az asszonyra. Számos olyan esete volt már, amikor garázda, részeges embertől akart szabadulni a felesége, menteni még a menthetőt, a hátralevő évek nyugalmát biztosítani, de tördelte már kezét rászedett, megalázott asszony is az irodájában, akit sima modorú, hazug szélhámos fosztott ki. Leikéhez férkőzött, megmérgezte az életét, ö pedig szegény, csak akkor ébredt rá, hogy csupán saját érzelmeinek eszköze, mikor már odadobott mindent, egyszerűen csak azért, mert félt a magánytól. De ilyen, ilyen esete még nem volt az ügyvédnek, és ezért, mint aki nem jól hall — vagy csak a precizitása követeli —, megismételtette ügyfelével:

— Mit nem bir, kedvesem!?

— A csendet!

— Ügy érti, hogy egyhangú az életük!?

— Két éve Párizsban voltunk, idén a bolgár tengerparton nyaraltunk, különben eléggé zajos társadalmi életet élünk, talán túlzásba is visszük ... nem, nem mondhatnám, cseppet sem egyhangú...

— Akkor nem értem!

— Oh, hát nem érti? Az ügyvéd úr még nem volt úgy, hogy a csend szinte szétrepesztette a dobhártyáját, dörömbölt az agyvelejében és majnem az őrületbe kergette? A csend rokona az alázatnak és kérdezem én, hogy nézzek fel egy férfira, aki minden cselekedetével áldozatot akar hozni, nem tesz szemrehányást semmiért, sőt szinte azt szeretné, hogy komisz és kíméletlen legyek hozzá, csakhogy még jobban megalázhassa magát?

— Asszonyom, ön lázadozik. Ez persze az ifjúság joga, de nem okvetlen válóok. Ebben a korban rendszerint lázadozik az ember. Akár okkal, akár ok nélkül, de mindig, minden esetben beláthatatlan következményekkel. Nem kell a régi, úgy érzi terhes a múlt, de gondoljon arra, milyen valószínűtlen a jövő; hiszen azt sem tudja, mit akar!

— Gyűlölök így élni! Eltompultan és reménytelenül! Olyan az egész, mint egy langyos fürdő, mely kellemes, de orvul kiszedi az ember minden erejét. Elviselhetetlen ez a csend körülöttem!

Az asszony kifakadása után az ügyvéd egy ideig nem válaszolt, látszólag irataiba mé- lyedt és aztán, mintha csak egy száraz paragrafust citálna, szenvedélytelenül ejtette a szavakat:

— Nem gondolja, hogy a csend sokszor magában hordozza az igazságot is?

— Mit érek az olyan igazsággal, melyet nem ismerek!

— Az igazságot mindig, minden körülmények között meg kell ismerni.

— A csend titkolódzás! És ez két ember között megalázó! Ülünk a szobában és hallgatunk. Több ez a csend mint kiégés és érdektelenség. Ez a csend kíméletlen. Néha órák

hosszat kerülgetjük egymást és egy szót sem szólunk, de talán ez nem is volna baj, ha nem lenne mondanivalónk. De ez a csend majd kirobban a feszültségtől, hiszen magunkba fojtunk mindent. Néha úgy érzem, jó volna egy tányért odavágni, már az is megkönnyebbülést okozna, de tudom úgyis hiába, mert a férjem csendes mosollyal összesöpörné a cserepeket, hogy megalázza magát indulataim előtt. Hát nem és nem... ilyen emberrel nem tudok élni...

Az öregember legszívesebben befogta volna a fülét. Sok panaszt és vádaskodást hallott már az életben, nemegyszer bántotta, mikor szembe kellett néznie az emberi lélek kérlelhetetlen fonákságaival, de ez az ügy, ez a mai délután, rendkívül megrendítette. Miféle indulatok élnek ebben az asszonyban? Mit vár az élettől és a házasságtól? Mit vár az embertől, akihez hozzákötötte az életét és főleg, mit vár önmagától? A szülői házból vajon miféle útraválóvál bocsáthatták el ezt a fiatal lányt, mit tudhat a boldogság és az alázat gyönyörű titkairól? Csak féktelen lobogás és lázas indulatok doppingolják ezt a teremtést? Erre mondják manapság, hogy rohanó élettempó?

És most itt ül vele szemben ez a fiatal nő, korántsem hivalkodó, inkább egyszerű jelenség. Fáradt zaklatottságában nem bírja elviselni a nyugalmat. Vigasztalni kéne. Vagy magyarázni, ami nehezebb. Elmondani, hogy a szeretet milyen erős emberi törvény, áthághatatlan és örökkévaló. Az ügyvéd ezt tudta. Régen eltemette a feleségét, de érezte, hogy a közöttük való kapcsolat most sem szűnt meg, hiszen inast is gondol rá. Eszter szerette a hűvös és alázatos csendet. Szerette m ünnepet, készült rá és tiszta volt a szíve. Szerette a téli alkonyatokat, ilyenkor szobája ablakából nézte a hósipkás kis házakat, meg az öreg templom tornyait. Mikor besötétedett, felgyújtotta a villanyt és verseket olvasott. Németet és franciát eredetiben. Néha lefordított párat és megmutatta a férjének. Az ügyvéd, aki akkor még nem volt öreg, örült a verseknek és hálás volt értük. Mikor eljött a. farsang, Eszter kivirult és kacagott az egész ház. Vendégeskedtek és bálba mentek. Eszter mindennek tudta helyét az életben és ezért boldog volt. De ez az asszony más. Rendetlenség van benne. Valahogy úgy képzeli az életet, hogy mindig sírni vagy nevetni kell, végtelenségig hullámzani az indulatoknak, mert nyilván azt hiszi, hogy a fájdalom és az öröm között nincs semmi, ami betölthetne az érzéseket.

— Nem tudok ilyen ember mellett élni! — ismételte konokul az asszony.

— Pedig sokan vannak — emelte fel tekintetét az ügyvéd —, ismerem őket, akik a csendet, és az alázatot szeretik, szívükben békesség van, mert szeretnek Valakit, aki feláldozta magát érettük és mindnyájunkért... és ezért boldogok, határtalanul boldogok!

Az ügyvédi irodában csend lett. Az ősz ember hallgatott, megmondta amit akart. Asztalán arany veröfény játszadozott és örömmel nézte ezeket a sugarakat, mert tiszta volt a lelkiismerete. És ez volt a legtöbb, amit ebben az ügyben megtehetett. Várt még egy kicsit. Választ, kérdést, helyeslést vagy akár csodálkozást és értetlenséget, de az asszony nem bírta tovább a kíméletlen csendet, mely közéjük telepedett és amely magában hordta az igazságot. Felállt és köszönés nélkül elrohant. Ágh Tihamér

■