Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-14 / 37. szám

Hatalom-e a pénz? Csel 8,14—25 A Szentlélek által Isten magához öleli a világot, benne min­den teremtményét, élőt és élettelent egyaránt. így az emberiség minden tagja jajra, színre, nemzeti hovatartozandóságra való tekintet nélkül testvérem az Ürban. Ez az ölelés túlságosan nagy és túlságosan általános ahhoz, hogy ennyi testvérrel együtt tudjak érezni és fájjon minden ember fájdalma. Pedig — ha igazán Krisztusé vagyok — érzem minden szenvedő szenvedé­sét annyira, hogy mentésére és segítésére kinyúlik karom bár­honnan, bárkitől hangzik felém a jaj és a kérő szó: segíts! Az Ür Jézus nevében szeretetünknek jelen kell lenni mindenütt e világban. Hatalmas cselekedete a Szentiéleknek, amikor nem­zeti, faji és társadalmi ellentéteket szüntet meg és egy asztal­hoz ülteti az embereket, hogy keressék a közös utat. Az ember csak azt értékeli ami pénzben leszámolható, ami pénzen megvásárolható. Simon, a pénzes ember meg akarja vá­sárolni a Szentlélek erejét. Jó üzletnek ígérkezik, hírt szerez és a befektetett pénz jó hasznot hozhat. Ebből azonban nem lehet üzletet csinálni. A Szentlélek munkája nem váltható aranyra, vagy nem cserélhető hasonlóért. Az egyház nem lehet az az áruház, ahol még a Szentlélek kiáradása is megvásárolható. A Szentlélek munkájából élő egyház anyagi ügyei csodálatosak és bennünket, örök aggódó embereket megszégyenít az az egy­szerű mód, ahogyan Isten kirendeli azt, amire egyházának szük­sége van. Ezt azonban nem fordíthatom a magam dolgaira és nem dagaszthatja az én erszényemet. Amikor ilyen üzletet akarnak csinálni az egyházból, lesz belőle pompakedvelő, ha­talmat megkaparintó, embereket leigázó érdekszövetség. Kény­urak szolgája lesz, hogy azoknak minden szívtelen, embertelen, erőszakosságukhoz Isten tetszését próbálja tolmácsolni. Az egy­házon nem lehet ékesség az arany fénye, gazdagságát nem a pénz sokaságának birtoklása adja. Akit a Szentlélek megvilágo­sított, átkot tud mondani arra, ki áruba próbálja bocsátani a Lélek ajándékát. Ezért mondja Péter Simonnak e történetben: „A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.” Isten áldozathozókká tudja tenni az embereket. Egészen cso­dálatos módon harangok, orgonák, templomok ára kerül elő emberek adományából. De nem veheted meg Isten kegyelmét, nem vásárolhatsz bűnbocsánatot és pénzedért nem világosit meg a Szentlélek. Az egyházon belül voltak pénzért hatalma- soliat kiszolgálók, fegyvereket megáldok, kapzsik, harácsolok, pápzsákok. A 12 tanítvány egyike már pénzért áruba bocsátotta az egyház urát, Jézus Krisztust. Azóta az igen megszaporodott tanítványok között, vannak sokan, kik hasznot akartak és akar­nak húzni abból, amit a Szentlélek által Isten ád az emberek­nek, de soha sem ilyen helyeken, ilyeneknél mutatkozik Isten, áldása, hanem ott, ahol a Lélek szeretetéböl adni kényszerűi a hívőket. Az ilyen adományokból intézmények épültek, ahol csonka-bonkák, fészekből kiesett árvák, betegek és nyomorul­tak otthont és gyógyító segítséget találtak. A Lélek ajándékát úgy kapjuk, jellemzője az, hogy ajándék, tehát legfeljebb csak kérni lehet. Az ajándékkérés ugyan kissé szerénytelen, de ezt az ajándékot kérni kell úgy, hogy kérésünk kifejezze a Lélek teljességéből jövő vágyat ezután az ajándék után. Olyan vágyakozás ez, amilyen a veszedelemből menekülni akaróé, mint a betegségből gyógyulni kívánóé. Olyan vágyako­zás ez, mint a sötétben tapogatóé a világosság után, mert látni kívánja azt, ami körülötte van. Ügyességgel nem szerezhető meg a Szentlélek ajándéka, az okos fondorlat, a kapzsi törtetés is hiábavaló. Látnod kell, hogy egy fillér is többet érhet egy egész vagyonnál. Isten országának királya olyan szegény — a pénz bűvöletében élő ember előtt —, hogy a templomadót sem tudja megfizetni és maga mondja, hogy az égi madaraknak van fészkük, a rókáknak van barlangjuk, de neki nincs helye, ahol fejét lehajthatná. Az Ö gazdagságát nem irigyli meg senki, kin­cséért nem tör be senki, mégis van olyan ajándéka, mitől meg­gazdagodunk, boldogok leszünk, mert új életre születünk és ezt a Szentlélek által adja mindannyiónknak. Mátis István — Szentháromság ünnepe után a 15. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltó rí igéje: Mt 6,24—34; az igehirdetés alijp- igéje: Cs 8,14—25. A délutáni istentisztelet alapigeje: Jer 17, 7—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BÁRÁNY GYULA kisbaboti lelkész. — A FEJÉR—KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 10—11-én Bokodon tartotta ülését. Áhítatot Magyar Lász­ló, előadást Milán János, dr. Selmeczi János esperes, Lábos­sá Lajos. Pálffy Mihály, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Simonfay Ferenc, Ittzés Gábor, Sikter László, Puskás János, Nagy István és'Hoffmann Ernő tar­tott. Űrvacsorát osztott Simon­fay Ferenc, gyülekezeti isten­tiszteleten igét hirdetett D. dr. Ottlyk Ernő püspök és Bottá István. — DUNAKESZI. — Szep­tember 10-én ünnepelte a gyü­lekezet temploma felszentelé­sének 30 éves évfordulóját. Az ünnepi alkalmon D. Koren Emil esperes szolgált. — RÁKOSKERESZTÚR. Szeptember 7-én iktatta be 1). Koren Emil esperes a gyüle­kezet megválasztott másodlel- készét, Kosa Lászlót. Az ünne­pi alkalmon igét hirdetett D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. — TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA. A Teológiai Akadémia szeptember 15-én, hétfőn dél­előtt 10 órakor istentisztelettel, majd ezt követően fél 11 óra­kor ünnepi üléssel nyitja meg az 1969/70. tanévet. SEGÉDLELKÉSZ- ÁTHELYEZÉSEK AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ­KERÜLETBEN — D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szep­tember 1-i hatállyal Görög Zoltán rudabányai segédlel­készt Pápára, Kiss Szabolcs felavatott segédlelkészt Ruda- bányára osztotta be szolgálat­tételre. MEGJELENT D. Koren Emil: „IRGALMADAT ÉNEKLEM” című könyve, amely éne­keink történetét ismerteti meg az olvasóval. Ára: 35,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon Megjelent dr. Pálfy Miklós: JEREMIÁS II. Ára: 62,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon — KÉT íróasztal. könyvszek­rény, festmények, rövid páncéltő­kés zongora eladó. Bojtos László- né, Győr, Attila utca L Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. Deák tér _d-e. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv) dr. Kékén András, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de, 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 21. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Aradi András, de. 12. (ma­gyal). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Bánd! Sándor de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10 Sülé Károly. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. 12 Sülé: Káróly. Zugló de. 11 (úrv) Boros Károly, du. 4 szeretetven- dégség. Rákosfalva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv) Boros Károly. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10 Soly­már Péter. Újpest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Harkányi László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nag-y- templom de. 10. Rákospalota Kis­szeptember 14-eu templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9 Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv) Várady Lajos, de. 11 (úrv) Várady Lajos, du. 6 Madocsai Miklós. Toroc- kö tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső de. 10 (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsa.y Vilmos u. de. 9 Bencze Imre, de. 11 Bencze Imre, du. fél 7 Ruttkay o&emér. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidekút de. fél 11 Ta­kács József. Kelenföld de. 8. (úrv) Csengődy László, de. 11 (úrv) Csen- gődy László, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9 Vison- tai Róbert. .Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Bu­daörs du. 3 Visontai Róbert.. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Ssámolatlanul Tüzet vágytál fejedre, s elégni gyáva voltál. Lánggal akartál győzni anélkül — hogy hamuvá omolnál. Szikrát szikrára szórni, a pernye keserű salakja nélkül. Számolatlan osztani, s osztatlanul maradni végül. Már láthatod, magadat nem kímélheted. Ne alkudozz, ne sírj, bomló zsigereid felett, Nem menthető, anyagod kell a lángnak, Lassanként adagolt atomjaid: Energiának. Saghy Ildikó LEVÉL Kedves Testvérem.’ A kapott ajándékot, úgy illő, hogy rövid időn belül megkö­szönjük. Már két hét is eltelt azóta, hogy Tőled kis csomag ér­kezett címemre. Benne művészien kiképzett feszületet találtam. Szeretném, most Neked megköszönni. Az ajándék mindig öröm­mel tölti el annak a szívét, aki kapja. Örömömet azonban meg­zavarta az ajándékhoz mellékelt leveled. Arról írtál soraidban, hogy nemrég elhunyt drága édesanyád kedves emlékét küldöd el családunknak, s úgy gondolod nálunk lesz a legjobb helyen. Ez ütött szíven! Neked nincs egy kis helyed e feszület számára? Hisz ez a feszület díszítette édesanyád hajlékában szórvány is­tentiszteletek alkalmával a kis oltárt. Mennyi örömet jelentett az elhunytnak, mikor ilyen istentiszteletre készülődve puha ronggyal fényesre dörzsölte e keresztet! S hogy ragyogott az arca, mikor a kis oltáron minden szép rendben várta az ünnepi alkalmat, hogy hittestvéreivel együtt hallgathassák Isten Igé­jét! Most. hogy á halál elragadta tőletek édesanyádat, e kis haj­lékot is fel kell számolni. Ha, bármikor úgy érzed, szükséged lenne e keresztre, ne szé- gyeld visszakérni, örülnék, ha mielőbb írnád: hiányzik otthonodból. . . Szerdahelyi Pálné „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1 Pt 5,7) VASÁRNAP. — „Kicsoda pedig az közületek, aki aggo­dalmaskodásával meghosszab­bíthatja az ő életét egy arasz­nyival?” (Mt 6,27) Mi modern emberek büszkék vagyunk az értelmünkre, mégis sokszor cselekszünk értelmetlenül. Tudjuk, hogy az aggodalmas­kodás értelmetlen, mégis de sokszor aggódunk feleslegesen. A szorongás, aggódás tönkre­teszi egészségünket, s megrö­vidíti az életünket. Nagyon fontos azért, hogy idejében megszabaduljunk az életün­ket emésztő szorongásoktól, aggodalmaktól. Jézus meg akar gyógyítani minket e „be­tegségből”. ö ma is segíthet rajtunk. HÉTFŐ. — „Amit Isten te­remtett, jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek vele.” (1 Tim 4,4) A te­remtett világ — Isten világa — jó. Ez keresztyén hitünk bol­dog felismerése. Ebből követ­kezik, hogy a hivő ember nem menekül a világból, nem veti meg a világ javait, hanem hálaadással élvezi azokat. Ke­resztyén hitünk nem gátolja, hanem helyes irányba tereli és rendezi kapcsolatunkat a vi­lággal. Megtanít bennünket helyesen élni a világban. KEDD. — „Valóban nagy nyereség az istenfélelem meg­elégedéssel.” (1 Tim 6,6) Nap­jainkban, a gazdaságirányítás új rendjében, gyakran hal­lunk a nyereségről. A haszon, a nyereség mind fontosabb té­nyezője a gazdasági életnek. A vállalatok és a vállalkozók legfőbb célja a nagy nyereség. Ez természetes. — Pál apostol az istenfélelmet és a megelé­gedést tartja nagy nyereség­nek. Igaza van? Feltétlenül. Bárki meggyőződhet róla, ha hittel rábízza magát Istenre. SZERDA. — „Áron vétettek meg, ne legyetek emberek rab­szolgái.” (1 Kor 7,23) A tulaj­donos rendelkezik az ő tulaj­donával. Ezt igazságosnak tartjuk. A mi gazdánk az Úr­isten, aki nagy árat fizetett értünk. Joga van tehát rendel­kezni velünk. Mennyei Gaz­dánk mégsem kényszerít min­ket a neki való szolgálatra. Nem vár tőlünk „kényszer- munkát”. Azt kívánja, hogy önként, szeretetből cseleked- jük az ő akaratát. Azt akarja, hogy senkinek se legyünk rab­szolgái. CSÜTÖRTÖK. — „A patak­ból lesz néked italod; a hol­lóknak pedig megparancsol tam, hogy tápláljanak téged ott”. (1 Kir 17,4) Isten sohasem hagyja cserben övéit. A leg­különfélébb módon gondosko­dik róluk. Néha nagyon meg­lepő az ő módszere, de mindig eredményes. Ezt tapasztalta meg Illés próféta a Kerith pa­tak partján, s erről győződ­hetnek meg mindazok, akik egészen rábízzák magukat Is­ten gondviselő szeretetére és hűségére. PÉNTEK. — „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2 Tessz 3,10) Forradalmian újszerű volt Pál apostol koráé­ban ez a kijelentés. Ma termé­szetesnek tartjuk, hogy min­den munkaképes ember dol­gozzék, s így keresse meg a maga és hozzátartozói kenye­rét. Szocialista társadalmunk alapja a munka. A munka nél­kül szerzett jövedelem nem egyeztethető össze az erkölcsi törvénnyel. A keresztyén em­ber becsületesen végzett mun­kája: hétköznapi istentisztelet Ez kedves Istennek és hasz­nos az embereknek. SZOMBAT. — „Jézus pedig felemelte tekintetét tanítvá­nyaira és így szólt: Boldogok vagytok..(Lk 6,20) „Min­den ember boldog akar len­ni ...” — így kezdődik egy közismert dal. Valóban, bol­dogságra vágyik minden szív, ezért keresi minden ember a boldogság titkát. Mégis sok ember boldogtalan. Jézus a Hegyi Beszédben megmutatta a boldogság útját. Ez az út ma is járható. A keresztyén em­ber naponként megtapasztal­hatja, hogy Jézus boldogsággal ajándékozza meg a benne bí­zókat, hogy ahol Jézus van, ott a boldogság. Táborszky László EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Fel ej ős szerkesztő és kiadó ; O. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin., Puskin n. K. Telelőn: 142—07* Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 83,n75 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Háromszázöiven éve indította első hadjáratát Bethlen Gábor A protestánsok pártfogója és a nemzeti függetlenség védel­mezője, Bocskai István halála után tovább romlott a hely­zet hazánkban. A török — fosztogatásai, rablásai mellett — legalább vallási kérdések­ben közömbös volt, de a Habs- burg-uralkodók nemcsak po­litikailag és gazdaságilag tar­tották gyarmati sorban Ma­gyarország' nyugati és északi részét, hanem hatalmi szó­val, paranccsal, fenyegetéssel, ígéretekkel és fegyverrel tá­mogatták az egyre jobban megerősödő ellenreformációt. Megrázó erővel mutatta be a hitében üldözött protestáns nép, és a függetlenségében ve­szélyeztetett ország sorsát Al- vinczi Péter kassai pap Ma­gyarország Panasza című, 1619-ben megjelent röpiratá- ban: „ ... Ha pedig valaki Ma­gyarországnak nyomorodott sorsát mélyebben akarja meg­gondolni a hit dolgában (hol­ott a lelkiismereteken senki egyéb nem, hanem egyedül az Isten uralkodik), az igazi evangéliumi vallást az or­szágból a nyírt papság (ka­tolikus papok, szerzetesek) gyökerestül kigyomlálni igye­kezik vala, mert immár az evangélikusoktól a templo­mok elvétetnek vala, immár az evangélikus egyházi szol­gák számki vettetnek vala, im­már a kisdedek a szent ke- resztségnek feredőjétől meg- tiltatnak vala, a halottak te­metését harangs/.óval és ékes sereggel ékesíteni nem vala szabad és végezetre a szokott helyen eltemetni nem enged­tetik vala.;Ez az ellenre- formációs helyzet csekély változtatással évszázadokon keresztül fennmaradt. A fegyverrel kivívott bécsi békét nem tartották meg. Egy­re nagyobb méreteket öltött a protestánsok zaklatása, és a küzdelem a hazafias érzés el­len. Hazánk függetlenségéért érzett felelőssége és a protes­tánsüldözés miatt fogott fegy­vert Bethlen Gábor. Bethlen Gábor 1613-ban lett Erdély fejedelme. A népszerű fejedelem célja az volt, hogy Erdélyt és a Habsburg-ország- részt egységes, független ma­gyar állammá alakítsa. 350 éve, 1619 szeptember elején kijött Erdélyből és támadás­ba lendült 18 000 főnyi sere­gével. A jobbágyfalvak lakói és a városok polgárai egy­aránt örömmel és bizako­dással fogadták. Debrecenben kiadta Magyarhon Sérelmei c. felhívását, közzétette hadmű­veletének okait. Serege csak­hamar 40 000-re szaporodott. Még szeptemberben bevonult Kassára. Csapataival ezután Pozsony felé tartott. Pozsony­ban Forgách nádor a várral együtt a koronát is átadta a fejedelemnek. A november 11-re összehívott országgyű­lésen Bethlen nem fogadta el a neki felajánlott királyságot. AZ országgyűlés kimondta a két protestáns egyház és a katolikus egyház egyenjogúsá­gát, és a főtemplomot minden nagyobb városban a többségi egyháznak ítélte oda. Ezt a tervet azonban a gyakorlat­ban már alig lehetett megva­lósítani. Az 1620 nyarán tartott besz­tercebányai országgyűlésen megjelentek a Bethlennel szö­vetséges cseh és osztrák pro­testáns rendek képviselői is. Itt Bethlent királlyá kiáltot­ták ki, de ő megelégedett a fejedelmi és kormányzói cím­mel. Megerősítette az ország- gyűlés a zsolnai és a szepes- váraljai zsinataink határoza­tait. Javaslat hangzott el, hogy a katolikus egyház irányítá­sát 3 püspökségre vonják össze, Győr, Nyitra és Eger székhellyel. Pázmányt és a jezsuitákat, mint a nemzeti békesség megbontóit tiltsák ki az országból, és a katolikus egyházi birtokokat vegyék ál­lami kezelésbe. Az új törvé­nyek és határozatok végrehaj­tását azonban károsan befo­lyásolta a fehérhegyi vereség Csehországban, november 8-án. Ezután Bethlen keresni kényszerült a megegyezést a Habsburgokkal: 1621. decem­ber 31-én a Bethlen és II. Fer­dinand által aláírt1 nikolsbur- gx békeokmány biztosította a vallásszabadságot. A vallásbé­ke oltalma alatt az evangéli­kusok 1622-ben Semptén, a re­formátusok 1623-ban Komjáti- ban zsinatot tartottak. Bethlen később csatlakozott a német protestáns fejedel­mek szövetségéhez. Megnyerte a török szultán támogatását is. Második házasságával sógo­ra lett Gusztáv Adolf svéd ki­rálynak, akivel diplomáciai összeköttetésben is állt. Jól látta igazságos küzdelmének európai összefüggéseit. A politikai és vallási sérel­mek kiújulása miatt még két­szer fogott fegyvert. Az újabb háborúk az 1624. évi bécsi és az 1626. évi pozsonyi béké­vel végződtek, amelyek csak a nikolsburgi békekötés ígére­teit ismételték meg. Bethlen Gábor 1969. november 25-én halt meg. Halálával nagy vesz­teség érte a protestantizmust és a magyarságot. A fejedelem Erdélyben és a hozzácsatolt 7 felvidéki me­gyében segítette az ipar fej­lődését, a céheket. Az embe­rek jóléte fellendítette a ke­reskedelmet. A tudomány és a művészetek bőkezű pártfogója volt: a gyulafehérvári főisko­lának 5 falut és 74 000 tallért adományozott. Több diákot is­koláztatott külföldön, néha hú­szat is. Külföldi professzoro­kat hívott Erdélybe. Segélyez­te Szenczi Molnár Albertet is. Törvényben biztosította, hogy a jobbágyok gyermekei is lá­togathassák az iskolákat, és a földesurak nem tilthatták el őket a tanulástól. Bethlen Gábor és Alvinézi Péter szolgálata forró egyház-, ember- és hazaszeretetre, hű­ségre és áldozatvállalásra ser­kent, hogy küldetésünket jól betölthessük mindnyájunk ja­vára! Barcza Béla 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom