Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-21 / 38. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM 3S. SZAKI 1969. szeptember SSL Ara: 2,— Forint A reménység megvallása Részletek D. Káldy Zoltán püspöknek a rákoskeresz­túri másodlelkész-iktatáson Zsid 10,23—25 alapján el­mondott igehirdetéséből. fagyon bátran hangzik ez a mondat: tartsuk meg a remény­ség vallását tántoríthatatlanul. Bár elmondhatjuk, hogy tar­talmilag a keresztyénség a reménység vallása, itt ennél több­ről van szó: tartsuk meg a reménység hitvallását, megváltását. Vagyis: valljuk meg adott helyen, körülmények között, hogy hisszük, valljuk Isten országa beteljesedését. Valljuk, hogy Is­tent színről-színre Jézus Krisztus áldozata árán meglátjuk. Ezt a reménységünket kell megváltanunk. Ez azt jelenti, hogy itt a mi egyházunk nem perspektíva nél­kül él, mintha nem tudnánk merre és hová megyünk, s úgy néznénk a jövőbe, mint akik nem tudnánk, mi lesz holnap. Ne­künk látásunk van arról, hogy az egyház' előre megy, világos, határozott cél felé. Reményik Sándor beszél egyik költemé­nyében arról, hogy „élünk a reménység zöld csillagai alatt”. Néha, amikor felnézek este az égre — bár a budapesti házren­getegben olykor nehéz megtalálni az eget —, s egy-egy csil­lagot látok, így látom: reménység zöld csillagai alatt élünk, így élnek a gyülekezeteink, egész egyházunk, élünk egyenként, mint hívők. Ez az egyház perspektívája. Mivégre küldetnek a papjaink? Azért küldetnek, hogy a reménységnek az evangéliumát prédikálják a gyülekezetek­ben, hogy sokan megérkezzenek Isten színröl-színre látásának a világába, hogy az emberek bünbocsánatot, életet és üdvössé­gét nyerjenek. Ez az ige — miközben a gyülekezet, az anyaszenlegyhás ván­dorol a végső cél felé — azt mondja nekik: ügyeljetek egy­másra., a szeretetre és a jócseíekedetekre ösztönözzétek egy­mást. Mi nem karba tett kézzel vándorolunk az örök élet felé. Nekünk itt dolgunk van. Miközben drága nekünk az a menny, amely felé megyünk, van egy csomó dolog itt is közben, ami drága nekünk. Hadd mondok' néhányat: család, otthon, egy­ház, haza, emberiség. Miközben előre megyünk és látjuk a célt. benne élünk a családban, ahol ezeket a drága szavakat mond­juk: édesanyám, édesapám, férjem, feleségem, fiam, leányom. Aztán körülnézünk a Gellérthegyről, s azt mondjuk: Budapest. Azt mondjuk, hazám, Magyarország, Duna, Tisza. Es mindez drága nekünk. És azt mondjuk: világ. Es drága nekünk. Mind­ezek között és mindezekért dolgunk van. Az ige szerint itt az a dolgunk, hogy mindenek felett sze­ressünk. Nagy ügy egy híd megépítése, egy repülőgép megal­kotása, nagy ügy a Holdra-szállás — de legalább ilyen nagy ügy. ha valaki szeretni tud. Még nagyobb, ha valaki csak sze­retni tud. S a legnagyobb, ha valaki feltételek nélkül tud sze­retni. Egy feladatunk van: szeretni, szeretni, önjeláldozóan, mentőn, körülölelön szeretni. Azért vagyunk a világon, hogy szeressünk! Ügyeljetek egymásra és buzdítsatok egymást erre a szere­tetre: Nemcsak szóval, nemcsak érzelemmel, hanem mindig, mindenképp. A jócselekedetre való buzdítás a mi dolgunk! Ez a jó cselekedet lehet néha egy durva szó helyett szelíd szó az öreg nagyszülőkhöz — lehet kemény szó a tiszteletlen gyermekhez, aki a negyedik parancsolatot éppen most ta- podja —, lehet olyan cselekedet, hogy megforgatok az ágyban egy magatehetetlen beteget —, de lehet és kell legyen az, hogy ennek a népnek, a mi népünknek a javáért dolgozom önfe­ledten, bátran, reménységgel. Nem másokat kritizálva, hanem joŐ'oan csinálva. Bizony a jócselekedet jelenti azt, hogy dol­gozunk a másik kenyeréért, életéért, békéjéért, boldog ottho­náért. Azért szolgálnak a papjaink, hogy miközben hirdetik az örök élet evangéliomát, a reménység evangéliomát, azt ügy hirdessék, hogy abból kenyér, kedvesség, megoldás, béke le­gyen itt a földön azok között, akik között élünk. De tölünk e.z mind csak emberi erőlködés lenne, ha nem állna itt egy drága ígéret: hű az Isten, aki örök életre vezet, aki adja a szeretetet is, és munkálja bennünk a jó cselekvését Szentlelke által, hogy ne a magunk produktuma, izzadságos erőfeszítése legyen a szeretet, hanem belülről fakadjon. Űj szi­vet ad, hogy új szívvel szeressünk. Üj szívet ad, hogy a jót cse- lekedjük, Űj szívet ad, hogy a jócselekedetek ne erőltetve sza­kadjanak ki belőlünk, hanem úgy, hogy nem is tudunk másként cselekedni, mint jól, mert a Szentlélek által teremtett új embe­rünk erre ösztökél minket. Áldott legyen a reménység evangéliuma az ajkunkon és a szívünkben, hogy jól szeressünk', jót cselekedjünk, és buzdít­suk egymást a reménység megváltására, jócselekvésre és sze­ret etre. , Egyházi vezetők részvétlátogatása a VDk nagykövetségén A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető főpap­jai részvétlátogatást tettek a VDK budapesti nagykövetségén. Ho Sí Minh elnök elhunyta alkalmából egyháza nevében rész­vétét fejezte ki Hoang Luong nagykövetnek dr. Ijjas József kalocsai érsek, a katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Brezanóczy Pál egri ersek, dr. Seifert Géza, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Berki Feriz, a magyar orto­dox adminisztratúra vezetője, dr. Filep Imre, az unitárius egy­ház püspöki helynöke, dr. Pálfy Miklós, a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsának főtitkára, dr. Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója, Lackovszky János, a baptista egyház elnöke, dr. Hetényi Géza, a buddhista misszió vezetője es dr. Rácz Géza, a buddhista misszió titkára. Az Erie tó partján a Balatont keresem — Brachna Gábor látogatása Magyarországon — Több héten át kedves ven­dégünk : Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia keretében tömö­rült gyülekezetek főesperese, a Cleveland első gyülekezet lelkésze. Vendégünket megérkezése­kor a Ferihegyi repülőtéren D. Káldy Zoltán püspök és fe­lesége, valamint D. Koren Emil püspökhelyettes fogad­ták. Ütiprogramja igeszolgá­latokból, egyházi intézmények meglátogatásából, hivatalos beszélgetésekből, régi baráti kapcsolatok felújításából és családi látogatásokból állt. Többször folytatott beható be­szélgetést D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök­kel. Egy egész napot szentelt szeretetintézményeink megte­kintésére, ahol Muncz Frigyes ügyvivő-lelkész kalauzolta. Beszélgetést folytatott teoló­giai tanárainkkal, meglátogat­ván a Teológiai Akadémiát s a Teológus Otthont. Részt Vett és előadást tartott az amerikai magyar gyülekezetek életéről Budapesten a Pesti és a Budai Egyházmegyék, valamint Ma­jóson a Tolna-Baranyai Egy­házmegye lelkészeinek munka­ülésén. Vasárnaponként prédikált a Bécsikapu téri templomban, szülővárosában Szarvason, va­lamint Gyékényesen. Biblia­órát tartott a Deák téri gyü­lekezetben. Részt vett Rákos­keresztúron a másodlelkészt iktató ünnepi alkalmon s ott köszöntötte a gyülekezetei. Meglátogatta a Sajtóosztályt, tájékozódott egyházunk könyv­kiadó tevékenységéről s be­ható beszélgetést folytatott D. Koren Emil szerkesztővel, az Evangélikus Élet szolgálatáról. Lapunknak Amerikában ő is buzgó olvasója. A kedves vendég tiszteleté­re D. Káldy Zoltán püspök munkatársi megbeszélést hí­vott össze a Puskin utcai püs­pöki hivatalba, ahol Brachna Gábor bő tájékoztatást kapott s élénk beszélgetést folytatott a Gyülekezeti Segély, a Köz­ponti Alap, általában egyhá­zunk anyagi helyzete s az egy­házi épületek, a Teológiai Akadémia és a Teológusok Otthona, a lelkésztovábbkép­zés, a gyermekmunka és a kántorképzés kérdéseiről. Ezen a munkatársi megbe­szélésen Brachna Gábor főes­perest D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte és mutatta bd a jelenlevő munkatársaknak. Rámutatott arra, hogy Brach­na Gábor több mint három évtizeddel ezelőtt a Magyar- országi Evangélikus Egyház hivatalos kiküldésében ment ki Amerikába azzal a megbí­zatással, hogy összegyűjtse, szervezze és pásztorolja az ott élő magyar evangélikusságot. Ezt a feladatát Brachna Gá­bor azóta is hűséggel és eredményesen végzi, s a hazai evangélikus egyház hálás ezért a szolgálatáért. Köszöntőjében rámutatott Káldy püspök arra, hogy az Amerikába vándorolt magya­rok kimenetelük módját te­kintve két csoportra osztha­tók. Vannak közöttük sokan, akiknek a magyar haza nem adott kenyeret. így történt, hogy ..kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” — amint azt József Attila, meg­írta. Ezekre nem lehet követ vetnünk. A másik csoportot azok al­kotják, akiknek ez a haza min­dent megadott, amit csak tu­dott. Nem csak kenyeret, de tanultságot, kultúrát, képzett­séget, szakmai tudóst, diplo­mát, s ezek ahelyett, hogy itthon gyümölcsöztették volna mindazt, amit áldozatban és várakozásban beléjük fektetett ez a haza, kimentek. Ez a lé­pésük fáj, azzal nem értünk egyet, de rájuk sem akarunk követ dobni. Kint a két csoport kevere­dett, s a mi szempontunkból ismét két részre oszlott. Egy részük ott meggyökerezve új hazát talált, egyre jobban oda kötődött, de segítő szeretettel gondolnak haza, megértik utunkat, bizalommal és nyi­tott szívvel vannak irántunk. •A másik részük nem akar minket megérteni, s besegíte­nek olyanoknak, akik ellensé­geink. Ök fájdalmat igyekez­nek okozni nekünk, mégsem tekintjük úgy őket, mint akik „leszakadtak”. A szétszóródott magyarság­ban a szétszóródott evangéli­kusságot különösen is szeret­jük. Számukra mindig van hely a szívünkben. Bárhogyan is van, bármely csoportba tar­tozzanak is, bármilyen viták legyenek is közöttünk: van hely a szívünkben számukra. Az az álláspontunk és törek­vésünk, hogy elvi tisztázások közben egymást szeretve kell keresnünk a kapcsolatot. Brachna Gábor főesperes meleg szavakkal mondott kö­szönetét a fogadtatásért. Rá­mutatott az amerikai magyar­ság sokszínűségére és sokfelé tagoltságára. Elmondotta, hogy a régi kivándoroltak közül milyen sokan gyűjtögettek ar­ra, hogy hazajöjjenek s a két világháború vérzivatarja ho­gyan fújta el az álmokat és terveket. Említést tett azokról is, akik az elmúlt években szinte vadul mentek, futottak, s nem tudták hol a megoldás. Egyesek utat találtak, de so­kan voltak a bizonytalan jelle- műek. Nem könnyű a sokszí­nű és rétegű közösség össze­fogása, gondozása. Egészséges­nek mondotta azt a közvetlen foglalkozást, ahogyan a ma­gyar kormány megközelíti őket. Rámutatott, hogy egyre többen vannak, akik gondol­nak arra. hogy legalább a gyermekeik jussanak el a ma­gyar egyetemekre. „Én az Erie tónál élek —■' mondotta befejezésül Brachna Gábor —, amely majdnem ak­kora, mint egész Magyaror­szág, de én a partján állva mindig a Balatont keresem.” Szeretetintézményeink A Budai Szeretetotthon III. A Budai Szeretetotthonok része a II. Modor! út 6. sz. alatti épület is. Huszonegy öreg testvérünk lakik itt; szép nagy csa­lád. Tizennégy szobában helyezkednek el, melyeknek ablakai csendes mellékutcára és virágokkal teli kertre néznek. Az egész épületben központi fűtés szolgáltat meleget és teszi barátsá gossá a téli napokat. Meghitt, csendes sarkokkal rendelkező ebédlő-nappali szoba kényelmes székeken és kereveten olvasás­ra, beszélgetésre, tv-nézésre hívogat. A nyári napokon a veran­da kellemes hűse várja az öregeket. Mindezek mellett azon­ban a kert az otthon legkedveltebb helye. Virágok pompázna! s váltják egymást fajtájuk sorrendjében. Rózsák futnak ma­gasra lugasokat alkotva és íveket képezve az utak felett. Pá­zsit és kis sziklakért fákkal és bokrokkal váltakoznak. Az idil­likus környezet békét ad, nyugtat és vigasztal, jókedvre és örömre derít: igyekszik fedezni az öregek — s minden ember — legmélyebb és legfontosabb szükségletét. A Külügyi Bizottság ülése Az Evangélikus Egyház Külügyi Bizottsága csütörtökön, szep­tember 11-en egész napos ülést tartott, amelyen áttekintették es értékelték az elmúlt félévben folytatott egyházi külügyi munkát, valamint felmérték az őszi idény ezirányú tennivalóié. Az ülést D Káldy Zoltán püspök, a Bizottság elnöke vezette. A HITVALLÁSOK TANULMÁNYOZÁSA IMÁ DKOZZU N K Istenünk. Atyánk! Köszönjük, hogy nem magunkért va­gyunk, hanem érted élhetünk, és dicsőséged szolgálása életünk értelme, jutalma. Könyörgünk, segíts, hogy életünk minden napján neked éljünk és dicsőségedet szolgáljuk. Tudjuk, hogy figyeled munkánkat, és gyümölcsöt keresel életünk fáján. Kö­szönünk mindent, amit azért tettél, hogy gyümölcsöző lehes­sen életünk. Köszönjük Krisztusunk példáját váltságát. Szent- lelked vezetését, erejét, atyai gondviselésedet. Bocsásd meg, hogy mégis oly sokszor terméketlen volt az életünk. Ne ródd fel az eltékozolt napokat, hanyagul vett kötelességeket, szol­gálatunk hazug látszatait, meddő hivalkodásait. Tekints reánk kegyelmesen. Légy türelmes hozzánk! Kedvezz életünknek. Adj készséget, hűséget minden szolgálatunkban. Tudjunk min­den dolgunkban neked szolgálni. Oltalmazz meg miket a kép- mutatástól, nélküled való erőlködéstől. Ha majd eljön az utolsó számadás, akkor is könyörülj rajtunk. Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, akinek dicsőség örökké, ámen. Az elmúlt évben jelentek meg az ún. „Amoldshaini Konferenciának” a tételei arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene Nyugat-Németország evangélikus egyházaiban az úrvacsorái közösséget megva­lósítani. A Konferencia javas­latait vegyes érzésekkel fo­gadta elsősorban a nyugat­német luteránusság. Dietzfel­binger müncheni evangélikus püspök vezetésével azonban sikerült megfelelő légkört te­remteni ahhoz, hogy 12 tagú bizottságot küldjenek ki a problémák tisztázására. Ennek a Bizottságnak az a feladata, hogy helyesen érté­kelje, és a jelenre vonatkozó­lag értelmezze a reformátor!, elsősorban az Ágostai Hitval­lást. ÜJ TEOLÓGIAI TANSZÉK A helsinki egyetem hittudo­mányi karán új tanszéket szer­veztek a valláspedagógiának, amely ez év őszén kezdi meg működését A tanszék jelentő­ségét és szerepét Kansanaho püspök méltatta, aki sokáig volt a gyakorlati tanszék pro­fesszora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom