Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM 3S. SZAKI 1969. szeptember SSL Ara: 2,— Forint A reménység megvallása Részletek D. Káldy Zoltán püspöknek a rákoskeresztúri másodlelkész-iktatáson Zsid 10,23—25 alapján elmondott igehirdetéséből. fagyon bátran hangzik ez a mondat: tartsuk meg a reménység vallását tántoríthatatlanul. Bár elmondhatjuk, hogy tartalmilag a keresztyénség a reménység vallása, itt ennél többről van szó: tartsuk meg a reménység hitvallását, megváltását. Vagyis: valljuk meg adott helyen, körülmények között, hogy hisszük, valljuk Isten országa beteljesedését. Valljuk, hogy Istent színről-színre Jézus Krisztus áldozata árán meglátjuk. Ezt a reménységünket kell megváltanunk. Ez azt jelenti, hogy itt a mi egyházunk nem perspektíva nélkül él, mintha nem tudnánk merre és hová megyünk, s úgy néznénk a jövőbe, mint akik nem tudnánk, mi lesz holnap. Nekünk látásunk van arról, hogy az egyház' előre megy, világos, határozott cél felé. Reményik Sándor beszél egyik költeményében arról, hogy „élünk a reménység zöld csillagai alatt”. Néha, amikor felnézek este az égre — bár a budapesti házrengetegben olykor nehéz megtalálni az eget —, s egy-egy csillagot látok, így látom: reménység zöld csillagai alatt élünk, így élnek a gyülekezeteink, egész egyházunk, élünk egyenként, mint hívők. Ez az egyház perspektívája. Mivégre küldetnek a papjaink? Azért küldetnek, hogy a reménységnek az evangéliumát prédikálják a gyülekezetekben, hogy sokan megérkezzenek Isten színröl-színre látásának a világába, hogy az emberek bünbocsánatot, életet és üdvösségét nyerjenek. Ez az ige — miközben a gyülekezet, az anyaszenlegyhás vándorol a végső cél felé — azt mondja nekik: ügyeljetek egymásra., a szeretetre és a jócseíekedetekre ösztönözzétek egymást. Mi nem karba tett kézzel vándorolunk az örök élet felé. Nekünk itt dolgunk van. Miközben drága nekünk az a menny, amely felé megyünk, van egy csomó dolog itt is közben, ami drága nekünk. Hadd mondok' néhányat: család, otthon, egyház, haza, emberiség. Miközben előre megyünk és látjuk a célt. benne élünk a családban, ahol ezeket a drága szavakat mondjuk: édesanyám, édesapám, férjem, feleségem, fiam, leányom. Aztán körülnézünk a Gellérthegyről, s azt mondjuk: Budapest. Azt mondjuk, hazám, Magyarország, Duna, Tisza. Es mindez drága nekünk. És azt mondjuk: világ. Es drága nekünk. Mindezek között és mindezekért dolgunk van. Az ige szerint itt az a dolgunk, hogy mindenek felett szeressünk. Nagy ügy egy híd megépítése, egy repülőgép megalkotása, nagy ügy a Holdra-szállás — de legalább ilyen nagy ügy. ha valaki szeretni tud. Még nagyobb, ha valaki csak szeretni tud. S a legnagyobb, ha valaki feltételek nélkül tud szeretni. Egy feladatunk van: szeretni, szeretni, önjeláldozóan, mentőn, körülölelön szeretni. Azért vagyunk a világon, hogy szeressünk! Ügyeljetek egymásra és buzdítsatok egymást erre a szeretetre: Nemcsak szóval, nemcsak érzelemmel, hanem mindig, mindenképp. A jócselekedetre való buzdítás a mi dolgunk! Ez a jó cselekedet lehet néha egy durva szó helyett szelíd szó az öreg nagyszülőkhöz — lehet kemény szó a tiszteletlen gyermekhez, aki a negyedik parancsolatot éppen most ta- podja —, lehet olyan cselekedet, hogy megforgatok az ágyban egy magatehetetlen beteget —, de lehet és kell legyen az, hogy ennek a népnek, a mi népünknek a javáért dolgozom önfeledten, bátran, reménységgel. Nem másokat kritizálva, hanem joŐ'oan csinálva. Bizony a jócselekedet jelenti azt, hogy dolgozunk a másik kenyeréért, életéért, békéjéért, boldog otthonáért. Azért szolgálnak a papjaink, hogy miközben hirdetik az örök élet evangéliomát, a reménység evangéliomát, azt ügy hirdessék, hogy abból kenyér, kedvesség, megoldás, béke legyen itt a földön azok között, akik között élünk. De tölünk e.z mind csak emberi erőlködés lenne, ha nem állna itt egy drága ígéret: hű az Isten, aki örök életre vezet, aki adja a szeretetet is, és munkálja bennünk a jó cselekvését Szentlelke által, hogy ne a magunk produktuma, izzadságos erőfeszítése legyen a szeretet, hanem belülről fakadjon. Űj szivet ad, hogy új szívvel szeressünk. Üj szívet ad, hogy a jót cse- lekedjük, Űj szívet ad, hogy a jócselekedetek ne erőltetve szakadjanak ki belőlünk, hanem úgy, hogy nem is tudunk másként cselekedni, mint jól, mert a Szentlélek által teremtett új emberünk erre ösztökél minket. Áldott legyen a reménység evangéliuma az ajkunkon és a szívünkben, hogy jól szeressünk', jót cselekedjünk, és buzdítsuk egymást a reménység megváltására, jócselekvésre és szeret etre. , Egyházi vezetők részvétlátogatása a VDk nagykövetségén A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető főpapjai részvétlátogatást tettek a VDK budapesti nagykövetségén. Ho Sí Minh elnök elhunyta alkalmából egyháza nevében részvétét fejezte ki Hoang Luong nagykövetnek dr. Ijjas József kalocsai érsek, a katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Brezanóczy Pál egri ersek, dr. Seifert Géza, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Berki Feriz, a magyar ortodox adminisztratúra vezetője, dr. Filep Imre, az unitárius egyház püspöki helynöke, dr. Pálfy Miklós, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára, dr. Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója, Lackovszky János, a baptista egyház elnöke, dr. Hetényi Géza, a buddhista misszió vezetője es dr. Rácz Géza, a buddhista misszió titkára. Az Erie tó partján a Balatont keresem — Brachna Gábor látogatása Magyarországon — Több héten át kedves vendégünk : Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia keretében tömörült gyülekezetek főesperese, a Cleveland első gyülekezet lelkésze. Vendégünket megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren D. Káldy Zoltán püspök és felesége, valamint D. Koren Emil püspökhelyettes fogadták. Ütiprogramja igeszolgálatokból, egyházi intézmények meglátogatásából, hivatalos beszélgetésekből, régi baráti kapcsolatok felújításából és családi látogatásokból állt. Többször folytatott beható beszélgetést D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökökkel. Egy egész napot szentelt szeretetintézményeink megtekintésére, ahol Muncz Frigyes ügyvivő-lelkész kalauzolta. Beszélgetést folytatott teológiai tanárainkkal, meglátogatván a Teológiai Akadémiát s a Teológus Otthont. Részt Vett és előadást tartott az amerikai magyar gyülekezetek életéről Budapesten a Pesti és a Budai Egyházmegyék, valamint Majóson a Tolna-Baranyai Egyházmegye lelkészeinek munkaülésén. Vasárnaponként prédikált a Bécsikapu téri templomban, szülővárosában Szarvason, valamint Gyékényesen. Bibliaórát tartott a Deák téri gyülekezetben. Részt vett Rákoskeresztúron a másodlelkészt iktató ünnepi alkalmon s ott köszöntötte a gyülekezetei. Meglátogatta a Sajtóosztályt, tájékozódott egyházunk könyvkiadó tevékenységéről s beható beszélgetést folytatott D. Koren Emil szerkesztővel, az Evangélikus Élet szolgálatáról. Lapunknak Amerikában ő is buzgó olvasója. A kedves vendég tiszteletére D. Káldy Zoltán püspök munkatársi megbeszélést hívott össze a Puskin utcai püspöki hivatalba, ahol Brachna Gábor bő tájékoztatást kapott s élénk beszélgetést folytatott a Gyülekezeti Segély, a Központi Alap, általában egyházunk anyagi helyzete s az egyházi épületek, a Teológiai Akadémia és a Teológusok Otthona, a lelkésztovábbképzés, a gyermekmunka és a kántorképzés kérdéseiről. Ezen a munkatársi megbeszélésen Brachna Gábor főesperest D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte és mutatta bd a jelenlevő munkatársaknak. Rámutatott arra, hogy Brachna Gábor több mint három évtizeddel ezelőtt a Magyar- országi Evangélikus Egyház hivatalos kiküldésében ment ki Amerikába azzal a megbízatással, hogy összegyűjtse, szervezze és pásztorolja az ott élő magyar evangélikusságot. Ezt a feladatát Brachna Gábor azóta is hűséggel és eredményesen végzi, s a hazai evangélikus egyház hálás ezért a szolgálatáért. Köszöntőjében rámutatott Káldy püspök arra, hogy az Amerikába vándorolt magyarok kimenetelük módját tekintve két csoportra oszthatók. Vannak közöttük sokan, akiknek a magyar haza nem adott kenyeret. így történt, hogy ..kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” — amint azt József Attila, megírta. Ezekre nem lehet követ vetnünk. A másik csoportot azok alkotják, akiknek ez a haza mindent megadott, amit csak tudott. Nem csak kenyeret, de tanultságot, kultúrát, képzettséget, szakmai tudóst, diplomát, s ezek ahelyett, hogy itthon gyümölcsöztették volna mindazt, amit áldozatban és várakozásban beléjük fektetett ez a haza, kimentek. Ez a lépésük fáj, azzal nem értünk egyet, de rájuk sem akarunk követ dobni. Kint a két csoport keveredett, s a mi szempontunkból ismét két részre oszlott. Egy részük ott meggyökerezve új hazát talált, egyre jobban oda kötődött, de segítő szeretettel gondolnak haza, megértik utunkat, bizalommal és nyitott szívvel vannak irántunk. •A másik részük nem akar minket megérteni, s besegítenek olyanoknak, akik ellenségeink. Ök fájdalmat igyekeznek okozni nekünk, mégsem tekintjük úgy őket, mint akik „leszakadtak”. A szétszóródott magyarságban a szétszóródott evangélikusságot különösen is szeretjük. Számukra mindig van hely a szívünkben. Bárhogyan is van, bármely csoportba tartozzanak is, bármilyen viták legyenek is közöttünk: van hely a szívünkben számukra. Az az álláspontunk és törekvésünk, hogy elvi tisztázások közben egymást szeretve kell keresnünk a kapcsolatot. Brachna Gábor főesperes meleg szavakkal mondott köszönetét a fogadtatásért. Rámutatott az amerikai magyarság sokszínűségére és sokfelé tagoltságára. Elmondotta, hogy a régi kivándoroltak közül milyen sokan gyűjtögettek arra, hogy hazajöjjenek s a két világháború vérzivatarja hogyan fújta el az álmokat és terveket. Említést tett azokról is, akik az elmúlt években szinte vadul mentek, futottak, s nem tudták hol a megoldás. Egyesek utat találtak, de sokan voltak a bizonytalan jelle- műek. Nem könnyű a sokszínű és rétegű közösség összefogása, gondozása. Egészségesnek mondotta azt a közvetlen foglalkozást, ahogyan a magyar kormány megközelíti őket. Rámutatott, hogy egyre többen vannak, akik gondolnak arra. hogy legalább a gyermekeik jussanak el a magyar egyetemekre. „Én az Erie tónál élek —■' mondotta befejezésül Brachna Gábor —, amely majdnem akkora, mint egész Magyarország, de én a partján állva mindig a Balatont keresem.” Szeretetintézményeink A Budai Szeretetotthon III. A Budai Szeretetotthonok része a II. Modor! út 6. sz. alatti épület is. Huszonegy öreg testvérünk lakik itt; szép nagy család. Tizennégy szobában helyezkednek el, melyeknek ablakai csendes mellékutcára és virágokkal teli kertre néznek. Az egész épületben központi fűtés szolgáltat meleget és teszi barátsá gossá a téli napokat. Meghitt, csendes sarkokkal rendelkező ebédlő-nappali szoba kényelmes székeken és kereveten olvasásra, beszélgetésre, tv-nézésre hívogat. A nyári napokon a veranda kellemes hűse várja az öregeket. Mindezek mellett azonban a kert az otthon legkedveltebb helye. Virágok pompázna! s váltják egymást fajtájuk sorrendjében. Rózsák futnak magasra lugasokat alkotva és íveket képezve az utak felett. Pázsit és kis sziklakért fákkal és bokrokkal váltakoznak. Az idillikus környezet békét ad, nyugtat és vigasztal, jókedvre és örömre derít: igyekszik fedezni az öregek — s minden ember — legmélyebb és legfontosabb szükségletét. A Külügyi Bizottság ülése Az Evangélikus Egyház Külügyi Bizottsága csütörtökön, szeptember 11-en egész napos ülést tartott, amelyen áttekintették es értékelték az elmúlt félévben folytatott egyházi külügyi munkát, valamint felmérték az őszi idény ezirányú tennivalóié. Az ülést D Káldy Zoltán püspök, a Bizottság elnöke vezette. A HITVALLÁSOK TANULMÁNYOZÁSA IMÁ DKOZZU N K Istenünk. Atyánk! Köszönjük, hogy nem magunkért vagyunk, hanem érted élhetünk, és dicsőséged szolgálása életünk értelme, jutalma. Könyörgünk, segíts, hogy életünk minden napján neked éljünk és dicsőségedet szolgáljuk. Tudjuk, hogy figyeled munkánkat, és gyümölcsöt keresel életünk fáján. Köszönünk mindent, amit azért tettél, hogy gyümölcsöző lehessen életünk. Köszönjük Krisztusunk példáját váltságát. Szent- lelked vezetését, erejét, atyai gondviselésedet. Bocsásd meg, hogy mégis oly sokszor terméketlen volt az életünk. Ne ródd fel az eltékozolt napokat, hanyagul vett kötelességeket, szolgálatunk hazug látszatait, meddő hivalkodásait. Tekints reánk kegyelmesen. Légy türelmes hozzánk! Kedvezz életünknek. Adj készséget, hűséget minden szolgálatunkban. Tudjunk minden dolgunkban neked szolgálni. Oltalmazz meg miket a kép- mutatástól, nélküled való erőlködéstől. Ha majd eljön az utolsó számadás, akkor is könyörülj rajtunk. Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, akinek dicsőség örökké, ámen. Az elmúlt évben jelentek meg az ún. „Amoldshaini Konferenciának” a tételei arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene Nyugat-Németország evangélikus egyházaiban az úrvacsorái közösséget megvalósítani. A Konferencia javaslatait vegyes érzésekkel fogadta elsősorban a nyugatnémet luteránusság. Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspök vezetésével azonban sikerült megfelelő légkört teremteni ahhoz, hogy 12 tagú bizottságot küldjenek ki a problémák tisztázására. Ennek a Bizottságnak az a feladata, hogy helyesen értékelje, és a jelenre vonatkozólag értelmezze a reformátor!, elsősorban az Ágostai Hitvallást. ÜJ TEOLÓGIAI TANSZÉK A helsinki egyetem hittudományi karán új tanszéket szerveztek a valláspedagógiának, amely ez év őszén kezdi meg működését A tanszék jelentőségét és szerepét Kansanaho püspök méltatta, aki sokáig volt a gyakorlati tanszék professzora.
