Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-22 / 38. szám

A megelégedés feltételei 1 Tim 6, 6—11 Bizonyára sok prédikációt hallottunk már a pénz s egyéb anyagiak imádata, a szerzési, elhódítási vágy sokféle formája ellen. E prédikációk mindig nyitott fülekre találnak, mert a hallgatók be tudják helyettesíteni a hallottakat ismert szemé­lyekkel, családtagokkal, munkatársakkal, falubeliekkel. Az ilyen „mások számára” meghallott igehirdetések mindig ve­szélyesek. Az első veszély mindjárt az, hogy önmagunkat kifelejtjük a figyelmeztetések érvényességéből. Az anyagiasság tekinteté­ben például könnyen megfeledkezünk a magunk sokszor jól palástolt és másokhoz viszonyítva szerénynek tűnő szerzési vá­gyáról, önmagunk pénzimádatáról. Hasonlóképpen az egyház is elfeledkezett már sokszor ez igék hatályáról, midőn meglevő gazdagságát őrizgette, vagy éppen elveszített javait siratta. Alapvető változásra és megújulásra van szükség. Személyes életünkben könnyebben megérthetjük, hol is kellenek ezek az alapvető változások vagy megújulás. Igényesen, korunk lehető­ségeit becsületesen felhasználva igyekszünk élni, de ezek mel­lett a régen olyan jól ismert „vagyonimádás” fogalma, vagy a „kaparj kurta, neked is jut” elve vajon nem tart-e sokszor még hatalmában, új formákat találva a régi tartalomhoz? Életnívónk emeléséért, gyermekeink biztonságos neveléséért kifejtett természetes és helyes törekvéseink mellett, nem feled­kezünk-e meg a közösségi élet felelősségéről, a másokkal való együtt-tervezés és együttgondolkodás szükségéről? Az apostol bizonyára maga is sok mindent végiggondolt, amikor ezt írta: *valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel”. A másik veszély az, hogyha számokban vagy tételekben kez­dünk gondolkodni igénk hallatán. Ügy valahogy, ahogyan a templomban imádkozó farizeus tette, pontos „heti számadást” terjesztvén be Istennek. Igénk nem a pénz és az anyagi javak ellen beszél, hanem a keresztyén életszemlélet mellett! Ahogyan a 11. versben olvassuk: „De te, Istennek embere ezeket kerüld, ellenben törekedjél igazságra...” Az emberiség nagy szociális kérdéseit nem a statisztika számadatainak megváltoztatásával, hanem az emberiség felelősségérzetének reálissá tételével old­hatjuk meg. Történelem lapjain vagy a kriminalisztikában bő­ven találhatunk példákat „nagy pénzvadászok” módszereire, embertelenségére, de a mindennapi életben vannak „fillérva- dászok" is, közöttünk is, s az a megdöbbentő, hogy ezek cél­kitűzései, módszerei, lelkülete az előbb említettekétől nem sok­ban különbözik! Az apostol ezen, a mások ellenében és önmagunkért élő, esz­közeiben sem válogató leikületen akar változtatni szemléletes, korabeli közmondásokkal teletűzdelt intéseivel. Az intések bi­zonyára segítették Timótheust felelősségteljes gyülekezetépítő szolgálatában, de segíthetnek a mi modern, civilizált és techni- zált világunkban is a keresztyén felelősség élesztésében. Köz­gazdászok sora bizonyította már számokkal és tényekkel, hogy földünk még a rohamosan szaporodó emberiségnek is képes elegendő kincset nyújtani, biztos megélhetést adni —, ha bé­kességben, szeretetben, tehát egymás iránti felelősséghordo­zásban élünk. Ugyanezek vonatkoznak egyéni életünkre is. Csak vegyük észre életünkben Isten ajándékainak sokaságát, de azt is, hogy ezeket Isten másoknak is adni akarja, talán a mi közvetítésünkkel. Irigység, nyerészkedésx mások letiprása, fárasztó pénzhajszo­lás, örök elégedetlenség helyett akkor ilyenekre törekedhetünk: igazság, kegyesség (nem kegyeskedés!), hit, szeretet, állhatatos­ság, szelídség... Istenfélelemre — megelégedéssel. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 196&. szeptember 22-én *■ KONYHAI NŐI DOLGOZÖT Iceres aacxnaiali belépésre 40 éves életkorig az Evangélikus Teológus Otthon. (Budapest. VUL, Üllői út 24.) lakással, teljes ellátással és ha­vi fizetéssel megegyezés szerint. Jelentkezés és érdeklődés a helyi lelkész! hivatal ajánlásával a fenti címen. — BUNDÁK, szőrme gallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. L az udvar­ban. • LUTHER-KABAT magas ter­metre, alig használt, eladó. Érdek­lődés a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugdíj osztályán. Buda­pest vm, Üllői út 24. L em. Te­lefon: 138—504. « ESKÜVŐI RUHAKÖLCSÖNZES legújabb fazonokból vidéki eskü­vőre is. Rédeyné, Farkas Júlia Budapest. XIV., Kerepesi út 76/b. (Kerepesi úti lakótelepen, a Lu­mumba utcai megállónál Telefon: 630-107.- NÉMETÜL OKTATOK kezdő­ket, haladókat bevált módszerem­mel. Telefon: 256-664. Reggel és este. «■ A GYŐRI ZSINAGÓGA temp­lompadjai és egy gyászkocsi eladó. Izraelita Hitközség, Győr. — ELADÓ jó állapotban levő négy és fél oktávos hét regiszteres harmóndum. Gesztesi Ferenc Tata­bánya m. Csarnok u. 21/5. Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de. 1L (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András- Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szármád Zoütán, du. 5. szeretetvendégség: D. Koren EmiL. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10. Veöres Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imire. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. IL (úrv) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 16. Bízik László. Fóti út de. il. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-teiep de. 8. Rákospalota­— Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 6, 19—21: az igehirdetés alapigé­je: 1 Tim 6, 6—11. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — A BORSOD—HEVERI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 1-én Tállyán tartja következő ülé­sét. Állítatott Veczán Pál tart, a záró imádságot Völgyes Pál mondja, Pásztor Pál esperes beszámol az Országos Esperesi Értekezletről. Az ülésen tár­gyalásra kerül a nyugdíjterve­zet is. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Kalotai Sán­dornak és feleségének Békésen kislányuk született Neve: Andrea, Noémi. A keresztelést a gyermek anyai nagyapja, Petor János lelkész végezte. — SZÜLETÉS. Bozorády Zoltán segédlelkésznek és fe­leségének, Lőrincsik Judit lel­készi munkatársnak augusztus 31-én gyermekük született. Ne­ve: Zsuzsánna. — házasságkötés, dt. Gueth Gyula orvos és Szerda­helyi Júlia végzős orvostan­hallgató augusztus 28-án tar­tották esküvőjüket Balaton- öszödön. Az esketési szertar­tást Szerdahelyi Pál somogy- döröcskei lelkész, a menny­asszony édesapja végezte. „Ta­níts minket úgy számlálni nap­jainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” — Megyaszai László oroshá­zi segédlelkész és Zelenka Irén augusztus 24-én tartották es­küvőjüket az orosházi temp­lomban. Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fői 11. Cink óta de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél U, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Várady Lajos, de 11. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutfckay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Ta­kács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert. Budafok de. 11. Vlsontáy Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10l Csepel de. 11. — RÄBASZENTANDRÄS — SOBOR — SZILSÁRKÁNY. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke szeptember 29-én délelőtt Rábaszentandráson hirdet igét, felavatja a gyüle­kezeti termet, majd délután Soboron szolgál a gyülekezet temploma 40 éves jubileuma alkalmából. A püspök látoga­tást tesz Szilsárkányban is, ahol a délutáni istentiszteleten hirdet igét. — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége szeptember 11— 12-én tartotta ülését Gyenes- diáson. Esti áhítatot Sümegi István, exegézist Síkos Lajos, előadást Boros Lajos tartott. — Az üléssel kapcsolatosan az egyházmegye Presbitériuma is ülést tartott. — TÉS. A gyülekezet nagy áldozatkészséggel renovál tatta temploma belsejét, s a pere- pusztai szórvány oltárfelszere­lést és úrvacsora! felszerelést vásárolt. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 <0.3263 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1 Pt 5,7) VASÁRNAP. — „Jól ismeri a szívek titkait”. (Zsolt 44, 22.) A mai vasárnappal kezdődő héten a kijelölt igék Isten gon­doskodó, mindennel bőven el­halmozó szeretetéről szólnak. Isten népének története szám­talan példát tartalmaz szá­munkra atekintetben, hogy Is­ten milyen messzemenően, minden elképzelésen felüli mó­don gondoskodik övéiről. A napról-napra elénk kerülő igék az Istenre való hagyatkozásra, a belé vetett bizalomra serken­tenek. Isten jól ismer minket is, ismeri szívünket, vágyain­kat és gondjainkat, könyörög­jünk hát hozzá mindenkor hit­tel. HÉTFŐ. — „I>ávid pedig mondta, a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizzsal jössz ellenem: én pedig a Sere­gek Urának, Izrael seregei Is­tenének nevében megyek”. (1 Sám 17, 45) Az életben sokszor kerülünk olyan nehéz helyzet­be. amikor egyedül maradunk, amikor nem áll mellettünk más, „csak” Isten. Amikor nincse­nek fegyvereink, érveink és szempontjaink, amikor nem tudjuk megmagyarázni elfo­gadható diódon a magunk ál­láspontját, sokszor akkor va­gyunk a legerősebbek, mert engedelmeskedünk Istennek. Akikor, amikor elénk tornyo­sulnak bűneink és mulasztá­saink, „csak” Isten segíthet rajtunk. És ő nemcsak segíthet, hanem segít is KEDD. — „Az Űr angyala tálbort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34, 8) Isten szüntelenül vigyáz övéire. Velünk van éjjel és nappal, a jó napokban éppen úgy, mint a megpróbáltatások és kísértések idején, ö annyira gondoskodik övéiről, hogy még Egyszülöttjét sem kímélte, ha­nem halálra adta, hogy övéi új életben járhassanak. Az ő vi­gyázó szeme ott van az egész­ségünkön, a munkánkon, a csa­ládunkon, hazánkon és az egész világon. Adjunk neki há­lát soha nem lankadó vigyázá- sáért! SZERDA. — „Lásd meg sze­génységemet és gyötrelmemet, bocsásd meg minden bűnö­met”. (Zsolt 25, 18) Sokszor na­gyon is félvállról vesszük bű­neinket! Pedig, ha jól belené­zünk az ige tükrébe, könnyen észrevehetjük, hogy éppen bű­neink jelentik a legnagyobb szakadékot, ami Istentől elvá­laszt minket. Nemcsak ételre és italra, ruházatra és lábbeli­re van szükségünk ahhoz, hogy életben maradhassunk, hanem elsősorban arra, hogy Isten észrevegye bűnbánatunkat, szabadulás utáni vágyunkat. Jézus Krisztusért megbocsássa bűneinket, s megtartson min­ket az új élet számára. Isten gondoskodó szeretetébe a szá­munkra adott kegyelem is be­letartozik. CSÜTÖRTÖK. — „Az Úr így szólt Abrahámhoz: Megáldalak és áldás leszesz”. (1 Móz 12, 2) Az ember sokszor csak keserű­ségére, szégyenére, hántására van a másik embernek, pedig Isten egészen más feladattal küldött el minket erre a világ­ra. Azt a feladatot és küldetést kaptuk, hogy áldássá legyünk a másik ember számára. Hogy világítsunk a sötétségben bo­torkálóknak, hogy enyhülést adjunk a szenvedőknek, hogy bátorítsuk a kételkedőket és bizonytalankodókat. Vajon be- töltjük-e hivatásunkat? Ha úgy látjuk, hogy sok fogyatékosság van bennünk, könyörögjünk, hogy Isten újítson meg ben­nünket teljesen, s így eleget tehessünk tőle kapott hivatá­sunknak. PÉNTEK. — „Dicsekedik lel­kem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek”. (Zsolt 34, 3) Isten szeretetének, gon­doskodásának megtapasztalása szolgálatra kell. hogy indítson minket. Arról, amit mi megta­pasztaltunk, annak, aminek mi is részesei vagyunk, bizonyság­tevőivé kell válnunk. Nemcsak szóval, hanem élettel. Hogy az életünk legyen a bizonysága Isten jóságának, szeretetének, megújító kegyelmének, ame­lyet nemcsak nekünk, hanem az egész világnak adott Jézus Krisztusban. Mert Isten szere- tete rajtunk keresztül árad a másik ember számára SZOMBAT. — „Ki szerez a hollónak eledelt, amikor a fiai Istenhez kiáltoznak: kóvályog­nak, mert nincs mit enniük?* (Jób 38, 41) A hét utolsó napja viszavezet az elinduláshoz. Is­ten az, aki megszólaltatja igé­jét közöttünk, hogy táplálékot adjon a lelkűnknek. Isten az, aki megvéd a nehéz órákban. Ö az. aki megbocsátja bűnein* két és erőt ad a jó úton való járásra, ö tanít meg minket a hálaadó, bizonyságtevő és bizakodó életre, ő az, aki a szolgálat útján járat minket. Legyen minden szavunk és egész életünk neki való szolgá­lat és ujjongó hálaadás! Harkányi László HALÁLOZÁS. Gál János, a budapest-józsefvárosi gyüle­kezet presbitere 76 éves korá­ban szeptember 3-án elhunyt Hamvainak elhelyezése szep­tember 25-én lesz. „Elég néked az én kegyelmem”. SZERÉNY, budapesti albérleti szobát keres papleány. Levélbeli értesítést a szerkesztőség címér« kérek. 'A szitáló ködtől latyakos az út. A horpad dósokban összegyűlt vizet felvágja az első ke­rék, és rácsapódik a csizmára. Mire a filiába érek, egészen bepermetezte. Festékszóró pisz­tollyal nem lehet olyan finoman permetezni, mint ahogyan a latyakkal dukkózza be a csiz­mát a motor. Nincs idő megszárítani. Törölni nem lehet, mert csak elkenődik. A talár majd eltakarja. Intek, hogy lehet harangozni. Itt sincs kán­torom, magam kezdem az éneket. Van segít­ségem, mert nagyon jó hangja van a pad kö­zepén ülő asszonynak, és átveszi a vezetési. Szeret énekelni. Mindig a férjével jön, aki otthon csak olyan ötödik kerék. Nemigen van szava, mert szegényebb családból származik. Az előttem ülő néni is felilleszti drótkeretes szemüvegét, hogy éles hangon csatlakozzék: „Bűneim árja mint a tenger __” Vajon ebből a tengerből felvetődik-e csak nehány is azok közül, ami a nénit terheli? Híres menyecske volt, aki után bomlott a falu férfinépe és a szóbeszéd szerint nem is hiába. Amott derék­ban meggörbedt asszony ül. Egyedül jött. Kertjük végéhez közel a pince. Az ura már az első harangszókor kivette magát oda, hogy hozzon az ebédhez bort. Onnan aztán hiába várja haza. Ivócimbora is akad mindig. Koc­cintás közben meg nem hallatszik oda más harangszó, mint a déli. Beleborzong, hogy mi lesz majd otthon, ha megint kapatosán botor­kál haza, mert ilyenkor nem lehet a kedvére tenni A szószékre megyek. Még borzongat a hi­deg. Motoron az ilyen köd a csontig hat. Fi­gyelő arcok fordulnak felém. Az első pádból meleg barna szemű idős ember néz rám. Ré­gen volt templomban, mert utoljára nagyon mellbevágta az ige, hogy: „Mindannyionknak meg kell jelenni a Krisztus ítélőszéke előtt.” Azt vitatta, hogy azért mégse lehet ennyire egy kalap alá venni betörőt, gyilkost, része­gest, menyecskéző erkölcstelent, meg őt. Mögötte presbiter ül Szelíd alázattal fi­gyel az igére. Nagyon jólesik neki, amikor Szolgálatban — motorral a bűnbocsánatot ígéri az ige. Világoskék sze­me szomjasan tapad rám. Az fáj neki, hogy felesége soha nem jön vele templomba. Min­dig csak azt hajtogatja: — Minek az! Semmi haszon belőle! Fiatal pár ül a hátsó padban. Most volt nemrég az esküvőjük. A legény korán árván maradt; mustrálva nézik az új menyecskét. Idegenből hozta. Nem is hitünkről való. Nem sok jót néznek ki belőle. Talált volna külön­bet közelebb is. Ezért kár volt olyan messze elmenni. Az ő dolga. Árva, senki se szólhat bele a dolgába. A „Maradj meg kegyelmeddel” dallama to­vább motoszkál a fülemben és ezt vélem hal­lani a motor zúgásából. A köd most már na­gyobb cseppekbe sűrűsödik és esővé válik. Hazaérve lerúgom a latyakkal bepermetezett csizmát. A tűzhely közelébe állítom, a köpe­nyem is oda akasztom, hogy míg ebédelek száradjon. Átjár a meleg étel és jólesik a szo­ba melege. De jó is volna itthon elüldögélni papucsban, de a nagymutató könyörtelen csú­szik a 12 felé. 1 óra, indulnom kell, mert két órakor beharangoznak a másik filiában. Ma­gam elé egy nejlon pelerint terítek, némi vé­delmet nyújt. A motor nekilódul a csillogó aszfaltnak. Tócsa tócsát ér. Nem lehet kike­rülni, beleszalad a motor. Ügy látszik, a csiz­mám ebéd előtt eleget ivott. Most már áten­gedi a vizet, hidegit egy kicsit. A motor sza­bályosan, elégedetten búg. A szemüvegemen víz csorog. Letörlöm. Nem sok ez a tizenhat kilométer, csak már a tizenhatodiknál lennék. Ilyenkor énekelni szoktam a motoron. Erdőn szaladok át és fújom: „Fel mert az irgalom percei múlnak!” Lehet, hogy aki hallja, azt gondolja részeg vagyok, mert ki másnak van kedve ilyen cudar időben énekelni a moto­ron. Nekem van, pedig semmit se ittam kávén kívül. Más káromkodik és szidja az időt. Hiába, az eső akkor is esik és m tócsa akkor is csak felfreccsen. Mennem kell: „Lankadni nincs idő.” Én tudom, hogy van értelme an­nak is, hogy megázom. Lehet, hogy kevesen jönnek el templomba, de annak a kevésnek is szolgáim kell. Amint a faluba belódülok, látom a haran- gozót, amint az utat kémleli. Mire felismer, a templom előtt vagyok. Intek neki, hogy húz­hatja a másodikat. Mire a harang megkon- dul, bekanyarodom a gondnok udvarára. A pajtaajtó nyitva vár, hogy oda járjak be a motorral. A csöpögő, gőzölgő motort leállí­tom. Ilyenkor olyan, mint a meghajszolt pa­ripa, csak azt meg kellene csutakolni, ez meg csöpöghet, gőzölöghet, míg hazaindulok. Barátságos meleg fogad a gondnokék kony­hájában. Két lány várakozik az énekszámra. Kihámozom magam a vizes göncökből. Az egyik lány bontja a hátizsákom és már írom is az énekszámokat. Gondnokáé vizes ruhával törli a csizmám. Ilyen sárosán mégse lehet az oltár elé állni. Majd forró teával szíves­kedik és úgy próbál ügyeskedni a pálinkás üveggel, hogy ne lássam, amint belelopja teámba a kisüsti melegítőt. De hát észreve- szem és vitázunk egy keveset. Szives szándé­kától csak akkor áll el, amikor azt mondom, hat gyerek apja vagyok és — ne adja Isten — valami történik, mindjárt azt mondják, a részeg pap gázolt. Amint az utcára kilépünk, meglát bennünket a harangozó és máris húz­za a harmadikat. Mire az oltár mögül taláro­sán kilépek már az éneket lapozzák, akik megjöttek. Kántorom is megzendíti az orgo­nát. Sose tanulta, de nagyon jó hallása van, és mivel az orgona billentyűi is olyan for­mák, mint a harmonikáé, nagyszerűen tudja az éneket is vezetni. Ha itthon van, mindig szívesen szolgál. Mind ismerem az ittlévőket. Tudom, mit hagytak otthon, és miért lesz könnyes egyiknek másiknak a szeme már az ének alatt. Az istentisztelet után volt konfirmandusom jön széles mosollyal és újságolja, megszüle­tett a kisfia. Szerette volna megkereszteltetni, de nem tudnak most jönni a komák. Meg­beszéljük, hogy a legközelebbi istentiszteleten kereszteljük meg a kicsit. Most arra kér, hogy végezzük el az egyházkelést. Mégis, anélkül nem akar kijárni. Sápadt derűvel csillog mo­solygós szeme. Mire a templomból hazaérünk, terített asz­tal vár, gondnoknénk szíves szeretettel kí­nál. Tudja, hogy indulni akarok, azért sürget is. Nem szeretem ha rámsötétedik, pedig az őszi este hamar sötétkékbe márt mindent. Ilyen csöpörgős, ködös időben meg olyan vas­tag sötét nehezedik a világra, hogy csak a motor reflektora tud vele megbirkózni. Ozsonna után a pénztárkönyvbe is be kell írni a persely eredményét, egy elkésett egy­házfenntartási járulékot, meg a villanyszám­lát. Megcsendesült estefelében indítom a mo­tort. Az utcán sétáló fiatalok köszöntenek. Amint az erdő széléhez érek, fékez a motor. Mintha ropogva súrlódna valami a hátsó ke­rékben, de utána megint gördül tovább köny- nyedén. Már a második falun szaladok át, amikor nemcsak fékez, de csikordul is egyet a hátsó kerék. Közeledik az esthomály, de még nem kell lámpát gyújtani. Csak hazáig bírja az a kerék. Innen még nem volna jó hazatolni a motort. Hamar feltűnnek a város lámpái. Innen már csak egyet kell lódulni és megérkeztünk. Amikor a dombra kanyarodok fel, kigyulladnak a lámpák. Befordulok az ajtón. A kutya táncol a motor előtt és jó­kedvűen ugat. Hírt ad a házba, hogy meg­érkeztem. Befordulok a motor kamrájába és amint elnémul a motor, fiam lép oda. — Mi baj a motorral? — Hallotta ő is B csikorgást. — A hátsó csapággyal van baj — felelem azzal a sóhajjal, hogy hála Istennek, hazaér­keztem igy is. Mátls István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom