Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-29 / 39. szám
k£szp£nzzgl bérmentesítve BP. 72, ORSZ Á G 0 S - EVAN6ÉL1K US HE TI LA P XXXriI. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1968. szeptember 39. Ara: S.— Forint Az országos egyházi presbitérium ülése Á Magyarországi Evangélikus Egyház legmagasabb szintű presbitériumának, az országos egyházi presbitériumnak Egyházi Törvényeink értelmében tágabb a feladatköre és fokozottabb a felelőssége, mint az egykori egyetemes presbitériumnak volt Ezért kiemelkedő esemény egyházunk életében, ha ez a testület ülésezik. A legutóbbi ülés, amelyről előző számunkban hírt adtunk, bensőséges, meleg ünnepléssel kezdődött. D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte Dr. Mihályit Ernő országos egyházi felügyelőt 70-ik születésnapja alkalmából. „Sokat segített bennünket — mondotta — azon az új úton, amelyen járunk és szolgálunk. Tisztánlátása, nagyszerű ítélőképessége és nyugodtsága sok problémánk jó megoldásában segített.” Köszöntötte a felügyelő személyében azt az embert, akire nagyon sokfelé tartanak igényt, de aki mindenütt mégis egész szívvel tud szolgálni. A hosszantartó, spontán tapssal kisért köszöntéshez külön csatlakozott Dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia nevében, Mekis Ádám, mint az ország egyik legtávolabb szolgáló esperese, valamint Cartai István, a felügyelő szülőföldjének, Nógrádnak esperese. „Valóban sok feladatot kaptam életem során — mondotta szerény, meleghangú válaszában Dr. Mihályfi Ernő — s ezeket mindig az tette széppé, hogy megegyeztek meggyőződésemmel és szenvedélyemmel. Ez áll az országos felügyelői tisztség feladataira is.” A tárgysorozat előtti kedves ünneplés után D. Káldy Zoltán püspök, terjesztette elő jelentését Annak elvi részében értékelte a csehszlovákiai eseményeket. Rámutatott arra, hogy amennyire örültünk annak, hogy Csehszlovákiában mind a nemzeti, mind az egyházi életben megindult egy tisztulási folyamat, annyira nem örültünk annak, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy ezt a tisztulási folyamatot főképpen nyugatról beáramló revansis- ta törekvések a szocializmussal való szembenállás szítására akarták felhasználni, s Csehszlovákiának a szocialista országok közösségéből való kiszakítását szerették volna elérni. „Nekünk, egyháznak a jelen helyzetben az a feladatunk — mondotta a püspök —, hogy világosan megmondjuk: mi a szocializmus mellett állunk és annak őrzését feladatunknak tekintjük. Szembehelyezkedünk azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus és a béke ügyét veszélyeztetik.” „Ezzel együtt szeretettel gondolunk a Csehszlovákiában élő egyházakra, különösképpen pedig a szlovákiai evangélikus egyházra és vezetőire, akik nehéz években egyházukhoz való hűségben igyekeztek szolgálatukat betölteni. Kívánjuk nekik, hogy minél előbb konszolidálódjanak a viszonyok Csehszlovákiában és az evangélikus egyház is a múltbeli nehézségeitől megszabadulva tudja szolgálatát jól végezni a szocialista Csehszlovákiában. Kifejezzük jókívánságainkat Chabada és Katina püspököknek, biztosítjuk őket szeretetünkről és abbeli óhajunkról, hogy a kialakult testvéri jó kapcsolatokat a jövőben is szeretnénk tovább építeni.” A püspök jelentése foglalkozott az országos közgyűlés előkészítésével, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának lezajlott közgyűlésével, köszöntötte D. Dr. Vető Lajos nyugalmazott püspököt, akit ott tiszteletbeli elnökké választottak, értékelte az upp- salai nagygyűlés választásainak minket érintő személyi eredményeit, s rámutatott arra, hogy abban szolgálati körünk tovább szélesedett. Végül megemlékezett Dr. Martti Simojoki finn érsek 60-ik születésnapjáról. A presbitérium a finn érseket táviratban köszöntötte. A presbitérium örömmel vette tudomásul, hogy a Teológiai Akadémián az 1968/69. tanévben ismét Dr. Prőhle Károly a dékán. Újjászervezte a fenntartott, de évek óta be nem töltött társadalomtudományi tanszéket „egyház- és társadalomtudományi tanszék” elnevezéssel, s tanszékvezető rendes tanárrá megválasztotta Dr. Vámos József intézeti tanárt. Ugyancsak betöltötte az üresedésben levő egyháztörténeti tanszék vezető-tanári állását, s arra megválasztotta Dr. Fabiny Tibor eddigi miskolci lelkészt. A két teológiai professzori állás betöltésével kapcsolatban Lehel Ferenc mutatott rá arra, hogy menynyire szükséges leendő lelkészeinket azon az úton elindítani, hogy társadalmunkban jól helytálljanak. Ennek érdekében javasolta a szemináriumi munka fokozott elmélyítését. Dr. Prőhle Károly dékán az Országos Evangélikus Egyházi Könyvtár s a Teológiai Akadémia könyvtárának kapcsolatával foglalkozott. A presbitérium mindkét könyvtár felügyeletét az Országos Egyház elnökségének s a Teológiai Akadémia tanári karának hatáskörébe utalta. A megüresedett könyvtárosi tisztségre Dr. Pap p Ivánnét alkalmazta 1969. március 1-i kezdettek Kamer Ágoston országos főtitkár jelentése nyomán végül a presbitérium nyugdíjügyekkel, lezajlott bel- és külföldi konferenciákkal, jubileumokkal, ingó és ingatlan vagyoni kérdésekkel foglalkozott. A jó rend, egységes felelősség, szélesedő szolgálatok hatották át a presbitérium munkáját. PORTO ALEGRE-BEN MÁSKÉNT LESZ A Lutheránus Világszövetség porto alegrei világgyűlésén 1970-ben a tervezett 205 küldöttön kívül 55 ifjúsági küldött is részt vesz. A Világszövetség Végrehajtó Bizottsága hozta utólag ezt a határozatot az uppsalai ökumenikus világgyűlés tanulságait levonva. Az ifjúsági küldötteknek mintegy a kétharmada 18 és 25 év között lesz és 42-nek szavazati joga is lesz. Csak így kerülhető el — jelentette ki dr. Appel főtitkár —, hogy ne kívülről gyakoroljon befolyást az ifjúság a világgyűlés tanácskozására és határozataira, ahogyan ez Uppsalában is történt A reménység jegyében —Megnyitották a Teológiai Akadémia idei tanévét —* Dr. Prőhle Károly dékán üdvözli az elsőéveseket je iránt, de a-jó-szolgálat felelőssége iránt is nő a reménység. > . A reménység jegyében hangzott el ár. Prőhle Károly ez- idéi dékán megnyitó beszéde is. A modern tudomány legfrissebb hajtásáról, a futurológiáról szólt, amelynek az a feladata, hogy elemezze, miképpen alakul a világ a közvetlen előttünk álló évtizedekben. Ezt a reménységben élő egyház is megteszi, s így beszélhetünk egyházi futurológiáról is. Teológiai Akadémiánkon ma azokat a jövendő lelkészeket képezzük, akik emberi számítás szerint legalább 2000-ig fogják vezetni és végezni az egyház szolgálatát. „Amikor szemükbe nézünk, kollokváltatunk és vizsgáztatunk, azt kérdezzük magunkban, hogy visznek-e magukkal valamit, ami egy egész életre jó, még a 2000. esztendőben is. De magunkat is vizsgáztatjuk. A jövőbe’ mutat-e a.z, amit mi tudunk és hiszünk, vallunk és adunk.” Egyházi küldöttség utazik Ausztriába Az Osztrák Evangélikus Egyház meghívására D dr. Ottlyk Ernő püspök vezetésével magyar evangélikus egyházi küldöttség utazik Ausztriába. A delegáció tagjai: dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár, az Ökumenikus Tanács főtitkára és D. Koren Emil esperes, püspökhelyettes. Egyházunk küldöttsége október 1-től 8-ig tartózkodik Ausztriában. ______________ IM ÁDKOZZUNK Úristen, mennyei Atyánk! Ha magunkra nézünk, nem látunk mást, csak bűnt, mulasztást, hitetlenséget és szeretetlenséget az életünkben. Mindezek, mint hatalmas szakadék, elválasztanak minket Tőled, a teremtő, megváltó és megszentelő mennyei Atyától. Könyörgünk, bocsásd meg minden bűnünket, hitetlenségünket és szeretetlenségünket. Emelj tel minket igéd által, s újítsd meg életünket Szentleikeddel. Űr Jézus Krisztusunk! Köszönjük, hogy eljöttél erre a világra értünk, meghaltál bűneink miatt. Add, hogy a benned elrejtett szent és tiszta életünk nyilvánvaló valósággá legyen, hogy tudjunk szolgálni Téged felebarátaink szolgálata útján. Szentlélek Isten! Táplálj minket az ige táplálékával, tisztogass minket a törvény tisztogató erejével és vezess minket az új élet útján a bűnbocsánat drága ajándékával, ámen. Akikre battgatnunk kell Hit és—cselekedet! „Ha hiszünk a béke Fejedelmében, akkor abba kell hagynunk a béke Fejedelme nevében elkövetett gonosztetteket. A keresztyén egyház még mindig uralkodik a világon, és még mindig megvan a hatalma, hogy megváltoztassa Dél-Afrika jellegét, ha akarja. Megvan a hatalma, hogy megakadályozza egy újabb Martin Luther Ringnék a halálát, ha akarja. Megvan a hatalma, hogy kényszerítse kormányomat Délkelet-Azsia bombázásának beszüntetésére — ha akarja.” J. Baldwin, amerikai néger tró beszédéből az uppsalai világ gyűlésen „A teológus ugyanott él és szolgál, ahol minden más ember: a világban. Csak ennek az elfogadásával vállalhatjuk azt a feszültséget, hogy meggyőződésünk szerint Isten alatt élünk ebben a világban.” Bibliai tanítással mutatott rá erre a feszültségre, s nyitotta ki a hallgatók tekintetét a jó reménységre az egyház szolgálatában. Különösen is foglalkozott Jézus Krisztus személyével, belé, mint Feltámadott- ba vetett hittel és reménységgel, s azzal a küldetéssel, amely ebből fakadóan előre mutat. Hazánkban való szolgálatunkról többek között ezt mondotta: „Mi ebben a hazában, ezen a földrészen, fehér- emberként és szocialista társadalomban élünk, és hozzá az evangélikus egyház tagjai vagyunk. Tanulhatunk nyelveket, átléphetünk határokat, elveszthetjük hitünket, vagy megváltoztathatjuk állásfoglalásunkat, de azt a tényt soha senki nem törli ki életünkből, hogy innen indultunk el, és itt van a helyünk. A teológus szolgálata nem azzal kezdődik, hogy ezeket a kötöttségeket tagadja, hanem hogy vállalja és a belőle folyó feladatokat és kötelezettségeket teljesíti. Mint Krisztus nyomába lépő teológus Isten akarataként vállalom, "hogy magyarnak születtem, hálával élvezem ennek közösségét, és életemmel elsősorban népemnek tartozom. Ugyanígy vállalom és szeretem szocialista hazámat, és minden erőmmel fejlesztésére és haladására törekszem... Joggal kérdezhetjük hogy van-e különleges hivatásunk is? Nyilvánvaló, hogy van. Az evangélium hirdetése. Annak az evangéliumnak, amely a bűnbocsánatról szól. A modern, szekularizált világ sok mindent: jólétet, haladást, kultúrát, boldogságot ígér az embernek, s mindez Isten akarata és tetszése szerint való. De a megbocsátás szolgálatát Jézus Krisztus akarja elvégezni általunk. Ez az, amit belevihetünk a világba, hogy ahol minden emberi lehetőség véget ért, és kirherült, ott a megbocsátással az új reménység lehetősége nyílik.” ARUBA BOCSÁTOTT TEMPLOMOK Az egyik anglikán püspök áruba bocsátotta azokat a templomokat, amelyeket nem használnak. Azt a pénzt, amit ezeknek a már nem használt templomoknak a fenntartására kellene kiadniuk, más fontosabb kiadások fedezésére fordítják. „Döntenünk kell — mondta dr. Mervyn Stockwood püspök —, hogy mennyi templomra van ténylegesen szükségünk és azután el kell adnunk, amire nincs szükségünk.” Nagy csodálattal tud adózni azoknak a lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak, akik odaadóan szolgálják az egyház ügyét. Idejüknek a nagy részét azonban magának „az intézménynek” szentelik és ez ma részben már elveszítette fontosságát. Nem tudunk szótlanul elmenni e hír mellett és felhívjuk erre azoknak a gyülekezeti tagoknak a figyelmét, akik hamis hagyományból képesek több harangot megszólaltatni és külön harangozót fizetni csak azért, hogy az ősök hagyatékán sérelem ne essék! AZ EGYHÁZ ÉS A POLITIKA Lilje hannoveri evangélikus püspök élesen bírálta a német rádiónak adott nyilatkozatában azokat, akik a normális politika helyett valami kegyes politizálás mellett törnek lándzsát. Felszólította Lilje püspök a keresztyéneket, hogy vegyenek részt sokkal aktívabban mint eddig a politikai életben. Nem az a keresztyének feladata, hogy utópiák után fussanak, hanem hogy józan megfontolással végezzék szolgálatukat. A keresztyén embernek is tájékozódnia kell a dolgok felől és különösen is a gyülekezeti tagoknak kell segíteniük az egyházat, hogy helyesen hirdesse az Isten igéjét — hangsúlyozta Lilje püspök. ~ hallgatók száma a gyülekeze- 1 tek reménységének a íokmé3 rŐÍ’ .,?} • i A reménység jegyében nézhetett körül a jelen volt gyü- 1 lekezet a tanári karon s a- hallgatókon egyaránt.- A re- ménység s a jövő jó szolgála- t, tára való bátor készülés ma- ga az a tény, hogy Országos r Egyházunk betöltötte az újon- a nan szervezett egyház- és tár- b sadalomtudományi tanszéket, s- az üresedésben volt egyház- történeti tanszéket. A hat tan- székvezető professzor között n már ott ült a két új is: Dr. VáKedden, szeptember 17-én délelőtt istentisztelet és ünnepi ülés keretében megnyitották Teológiai Akadémiánk 1968—69-i tanévét. A reménység jegyében indult ez a tanév. Maga az a tény, hogy az Országos Egyház székházának imatermét nemcsak a teológus ifjúság, de a budapesti gyülekezetek érdeklődő tagjai, szülők, hozzátartozók töltötték meg, arra mutat, hogy gyülekezeteink népe nemcsak érdeklődéssel, hanem az egyház jövője iránti reménységgel néz a jövendő lelkészeinek tudományos képzése elé. A testvéri összefogás is a reménységre utal. A megnyitón részt vettek az egyes felekezetek teológiai akadémiáinak és papi szemináriumainak képviselői, első renden a református egyház akadémiája képviseltette magát, de jelen volt a katolikus papi szeminárium, a baptista teológiai szeminárium képviselője, s a magyar ökumenében csoportosult egyházak képviselői is. Dr. Prőhle Károly dékán elsősorban egyházunk két püspökét, D. Káldy Zoltán és D. Dr. OttlykErnő püspököket köszöntötte, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Straub István főosztályvezető-helyettest. Jelen volt még egyházunk több esperese, és sokan a budapesti lelkészek közül. Á reménység jegyében hangzott a megnyitó istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése. Arról szólott, hogy a keresztyén ember életében a hála nemcsak akkor fakad fel, amikor valaminek a végére ért, hanem még inkább akkor, amikor elkezdhet valamit Isten nevében, s őreá hagyatkozva nézhet előre. A másik, ami nélkül keresztyén ember nem képzelhető el, a reménység. Az egyházban reménységgel az indul és az tud igazán előre nézni, aki hisz a Feltámadottban, s éppen ezért hisz az egyház jelenében és jövendőjében. A Teológiai Akadémia működése, az egyház lelkészképzése, a teológiai mos József és Dr. Fabiny Tibor. Az új elsőéves hallgatók száma is reménységre mutat. A nyolc jelentkező közül hármat vettek fel az első évfolyamra. Mind a jelentkezők száma, mind a bátor és józan szelektálás is arra mutatnak, hogy nemcsak az egyház jövő-