Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-29 / 39. szám

k£szp£nzzgl bérmentesítve BP. 72, ORSZ Á G 0 S - EVAN6ÉL1K US HE TI LA P XXXriI. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1968. szeptember 39. Ara: S.— Forint Az országos egyházi presbitérium ülése Á Magyarországi Evangé­likus Egyház legmagasabb szintű presbitériumának, az országos egyházi presbitérium­nak Egyházi Törvényeink ér­telmében tágabb a feladatkö­re és fokozottabb a felelőssé­ge, mint az egykori egyetemes presbitériumnak volt Ezért kiemelkedő esemény egyhá­zunk életében, ha ez a testü­let ülésezik. A legutóbbi ülés, amelyről előző számunkban hírt ad­tunk, bensőséges, meleg ün­nepléssel kezdődött. D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte Dr. Mihályit Ernő országos egy­házi felügyelőt 70-ik születés­napja alkalmából. „Sokat se­gített bennünket — mondotta — azon az új úton, amelyen já­runk és szolgálunk. Tisztán­látása, nagyszerű ítélőképessé­ge és nyugodtsága sok prob­lémánk jó megoldásában segí­tett.” Köszöntötte a felügyelő személyében azt az embert, akire nagyon sokfelé tartanak igényt, de aki mindenütt még­is egész szívvel tud szolgálni. A hosszantartó, spontán taps­sal kisért köszöntéshez külön csatlakozott Dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia nevében, Mekis Ádám, mint az ország egyik legtávolabb szolgáló esperese, valamint Cartai István, a felügyelő szü­lőföldjének, Nógrádnak espe­rese. „Valóban sok feladatot kaptam életem során — mon­dotta szerény, meleghangú vá­laszában Dr. Mihályfi Ernő — s ezeket mindig az tette szép­pé, hogy megegyeztek meg­győződésemmel és szenvedé­lyemmel. Ez áll az országos felügyelői tisztség feladatai­ra is.” A tárgysorozat előtti kedves ünneplés után D. Káldy Zol­tán püspök, terjesztette elő je­lentését Annak elvi részében értékelte a csehszlovákiai ese­ményeket. Rámutatott arra, hogy amennyire örültünk an­nak, hogy Csehszlovákiában mind a nemzeti, mind az egy­házi életben megindult egy tisztulási folyamat, annyira nem örültünk annak, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy ezt a tisztulási folyamatot főképpen nyugatról beáramló revansis- ta törekvések a szocializmus­sal való szembenállás szítá­sára akarták felhasználni, s Csehszlovákiának a szocialis­ta országok közösségéből való kiszakítását szerették volna elérni. „Nekünk, egyháznak a jelen helyzetben az a felada­tunk — mondotta a püspök —, hogy világosan megmondjuk: mi a szocializmus mellett ál­lunk és annak őrzését felada­tunknak tekintjük. Szembehe­lyezkedünk azokkal az erők­kel, amelyek a szocializmus és a béke ügyét veszélyeztetik.” „Ezzel együtt szeretettel gon­dolunk a Csehszlovákiában élő egyházakra, különöskép­pen pedig a szlovákiai evan­gélikus egyházra és vezetőire, akik nehéz években egyházuk­hoz való hűségben igyekeztek szolgálatukat betölteni. Kíván­juk nekik, hogy minél előbb konszolidálódjanak a viszo­nyok Csehszlovákiában és az evangélikus egyház is a múlt­beli nehézségeitől megszaba­dulva tudja szolgálatát jól vé­gezni a szocialista Csehszlová­kiában. Kifejezzük jókívánsá­gainkat Chabada és Katina püspököknek, biztosítjuk őket szeretetünkről és abbeli óha­junkról, hogy a kialakult test­véri jó kapcsolatokat a jövő­ben is szeretnénk tovább épí­teni.” A püspök jelentése foglal­kozott az országos közgyűlés előkészítésével, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának lezajlott közgyűlé­sével, köszöntötte D. Dr. Vető Lajos nyugalmazott püspököt, akit ott tiszteletbeli elnökké választottak, értékelte az upp- salai nagygyűlés választásai­nak minket érintő személyi eredményeit, s rámutatott ar­ra, hogy abban szolgálati kö­rünk tovább szélesedett. Vé­gül megemlékezett Dr. Martti Simojoki finn érsek 60-ik szü­letésnapjáról. A presbitérium a finn érseket táviratban kö­szöntötte. A presbitérium örömmel vet­te tudomásul, hogy a Teológiai Akadémián az 1968/69. tanév­ben ismét Dr. Prőhle Károly a dékán. Újjászervezte a fenntartott, de évek óta be nem töltött társadalomtudo­mányi tanszéket „egyház- és társadalomtudományi tanszék” elnevezéssel, s tanszékvezető rendes tanárrá megválasztotta Dr. Vámos József intézeti ta­nárt. Ugyancsak betöltötte az üresedésben levő egyháztör­téneti tanszék vezető-tanári állását, s arra megválasztotta Dr. Fabiny Tibor eddigi mis­kolci lelkészt. A két teológiai professzori állás betöltésével kapcsolatban Lehel Ferenc mutatott rá arra, hogy meny­nyire szükséges leendő lelké­szeinket azon az úton elindí­tani, hogy társadalmunkban jól helytálljanak. Ennek érde­kében javasolta a szeminá­riumi munka fokozott elmélyí­tését. Dr. Prőhle Károly dékán az Országos Evangélikus Egyházi Könyvtár s a Teológiai Akadé­mia könyvtárának kapcsolatá­val foglalkozott. A presbité­rium mindkét könyvtár fel­ügyeletét az Országos Egyház elnökségének s a Teológiai Akadémia tanári karának ha­táskörébe utalta. A megürese­dett könyvtárosi tisztségre Dr. Pap p Ivánnét alkalmazta 1969. március 1-i kezdettek Kamer Ágoston országos főtitkár jelentése nyomán vé­gül a presbitérium nyugdíj­ügyekkel, lezajlott bel- és kül­földi konferenciákkal, jubi­leumokkal, ingó és ingatlan vagyoni kérdésekkel foglalko­zott. A jó rend, egységes felelős­ség, szélesedő szolgálatok ha­tották át a presbitérium mun­káját. PORTO ALEGRE-BEN MÁSKÉNT LESZ A Lutheránus Világszövet­ség porto alegrei világgyűlésén 1970-ben a tervezett 205 kül­döttön kívül 55 ifjúsági kül­dött is részt vesz. A Világszö­vetség Végrehajtó Bizottsága hozta utólag ezt a határozatot az uppsalai ökumenikus világ­gyűlés tanulságait levonva. Az ifjúsági küldötteknek mintegy a kétharmada 18 és 25 év kö­zött lesz és 42-nek szavazati joga is lesz. Csak így kerülhe­tő el — jelentette ki dr. Appel főtitkár —, hogy ne kívülről gyakoroljon befolyást az ifjú­ság a világgyűlés tanácskozá­sára és határozataira, aho­gyan ez Uppsalában is történt A reménység jegyében —Megnyitották a Teológiai Akadémia idei tanévét —* Dr. Prőhle Károly dékán üdvözli az elsőéveseket je iránt, de a-jó-szolgálat fe­lelőssége iránt is nő a remény­ség. > . A reménység jegyében hang­zott el ár. Prőhle Károly ez- idéi dékán megnyitó beszéde is. A modern tudomány leg­frissebb hajtásáról, a futuroló­giáról szólt, amelynek az a feladata, hogy elemezze, mi­képpen alakul a világ a köz­vetlen előttünk álló évtizedek­ben. Ezt a reménységben élő egyház is megteszi, s így be­szélhetünk egyházi futuroló­giáról is. Teológiai Akadé­miánkon ma azokat a jövendő lelkészeket képezzük, akik emberi számítás szerint leg­alább 2000-ig fogják vezetni és végezni az egyház szolgálatát. „Amikor szemükbe nézünk, kollokváltatunk és vizsgázta­tunk, azt kérdezzük magunk­ban, hogy visznek-e magukkal valamit, ami egy egész életre jó, még a 2000. esztendőben is. De magunkat is vizsgáztatjuk. A jövőbe’ mutat-e a.z, amit mi tudunk és hiszünk, vallunk és adunk.” Egyházi küldöttség utazik Ausztriába Az Osztrák Evangélikus Egyház meghívására D dr. Ottlyk Ernő püspök vezetésével magyar evangélikus egyházi küldött­ség utazik Ausztriába. A delegáció tagjai: dr. Pálfy Miklós teo­lógiai akadémiai tanár, az Ökumenikus Tanács főtitkára és D. Koren Emil esperes, püspökhelyettes. Egyházunk küldöttsége október 1-től 8-ig tartózkodik Auszt­riában. ______________ IM ÁDKOZZUNK Úristen, mennyei Atyánk! Ha magunkra nézünk, nem látunk mást, csak bűnt, mulasztást, hitetlenséget és szeretetlenséget az életünkben. Mindezek, mint hatalmas szakadék, elválasztanak minket Tőled, a teremtő, megváltó és megszentelő mennyei Atyától. Könyörgünk, bocsásd meg minden bűnünket, hitetlen­ségünket és szeretetlenségünket. Emelj tel minket igéd által, s újítsd meg életünket Szentleikeddel. Űr Jézus Krisztusunk! Köszönjük, hogy eljöttél erre a világ­ra értünk, meghaltál bűneink miatt. Add, hogy a benned elrej­tett szent és tiszta életünk nyilvánvaló valósággá legyen, hogy tudjunk szolgálni Téged felebarátaink szolgálata útján. Szentlélek Isten! Táplálj minket az ige táplálékával, tiszto­gass minket a törvény tisztogató erejével és vezess minket az új élet útján a bűnbocsánat drága ajándékával, ámen. Akikre battgatnunk kell Hit és—cselekedet! „Ha hiszünk a béke Fejedelmében, akkor abba kell hagy­nunk a béke Fejedelme nevében elkövetett gonosztetteket. A keresztyén egyház még mindig uralkodik a világon, és még mindig megvan a hatalma, hogy megváltoztassa Dél-Afrika jel­legét, ha akarja. Megvan a hatalma, hogy megakadályozza egy újabb Martin Luther Ringnék a halálát, ha akarja. Megvan a hatalma, hogy kényszerítse kormányomat Délkelet-Azsia bom­bázásának beszüntetésére — ha akarja.” J. Baldwin, amerikai néger tró beszédéből az uppsalai világ gyűlésen „A teológus ugyanott él és szolgál, ahol minden más em­ber: a világban. Csak ennek az elfogadásával vállalhatjuk azt a feszültséget, hogy meg­győződésünk szerint Isten alatt élünk ebben a világban.” Bib­liai tanítással mutatott rá er­re a feszültségre, s nyitotta ki a hallgatók tekintetét a jó re­ménységre az egyház szolgá­latában. Különösen is foglal­kozott Jézus Krisztus szemé­lyével, belé, mint Feltámadott- ba vetett hittel és reménység­gel, s azzal a küldetéssel, amely ebből fakadóan előre mutat. Hazánkban való szol­gálatunkról többek között ezt mondotta: „Mi ebben a hazá­ban, ezen a földrészen, fehér- emberként és szocialista társa­dalomban élünk, és hozzá az evangélikus egyház tagjai va­gyunk. Tanulhatunk nyelve­ket, átléphetünk határokat, el­veszthetjük hitünket, vagy megváltoztathatjuk állásfogla­lásunkat, de azt a tényt soha senki nem törli ki életünkből, hogy innen indultunk el, és itt van a helyünk. A teológus szolgálata nem azzal kezdődik, hogy ezeket a kötöttségeket tagadja, hanem hogy vállalja és a belőle folyó feladatokat és kötelezettségeket teljesíti. Mint Krisztus nyomába lépő teológus Isten akarataként vál­lalom, "hogy magyarnak szü­lettem, hálával élvezem ennek közösségét, és életemmel el­sősorban népemnek tartozom. Ugyanígy vállalom és szere­tem szocialista hazámat, és minden erőmmel fejlesztésére és haladására törekszem... Joggal kérdezhetjük hogy van-e különleges hivatásunk is? Nyilvánvaló, hogy van. Az evangélium hirdetése. Annak az evangéliumnak, amely a bűnbocsánatról szól. A mo­dern, szekularizált világ sok mindent: jólétet, haladást, kul­túrát, boldogságot ígér az em­bernek, s mindez Isten akara­ta és tetszése szerint való. De a megbocsátás szolgálatát Jé­zus Krisztus akarja elvégezni általunk. Ez az, amit belevihe­tünk a világba, hogy ahol min­den emberi lehetőség véget ért, és kirherült, ott a megbo­csátással az új reménység le­hetősége nyílik.” ARUBA BOCSÁTOTT TEMPLOMOK Az egyik anglikán püspök áruba bocsátotta azokat a templomokat, amelyeket nem használnak. Azt a pénzt, amit ezeknek a már nem használt templomoknak a fenntartásá­ra kellene kiadniuk, más fon­tosabb kiadások fedezésére fordítják. „Döntenünk kell — mondta dr. Mervyn Stockwood püspök —, hogy mennyi temp­lomra van ténylegesen szüksé­günk és azután el kell adnunk, amire nincs szükségünk.” Nagy csodálattal tud adózni azoknak a lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak, akik odaadóan szolgálják az egyház ügyét. Idejüknek a nagy részét azonban magának „az intéz­ménynek” szentelik és ez ma részben már elveszítette fon­tosságát. Nem tudunk szótlanul el­menni e hír mellett és felhív­juk erre azoknak a gyülekeze­ti tagoknak a figyelmét, akik hamis hagyományból képesek több harangot megszólaltatni és külön harangozót fizetni csak azért, hogy az ősök ha­gyatékán sérelem ne essék! AZ EGYHÁZ ÉS A POLITIKA Lilje hannoveri evangélikus püspök élesen bírálta a német rádiónak adott nyilatkozatá­ban azokat, akik a normális politika helyett valami kegyes politizálás mellett törnek lándzsát. Felszólította Lilje püspök a keresztyéneket, hogy vegyenek részt sokkal aktí­vabban mint eddig a politikai életben. Nem az a keresztyé­nek feladata, hogy utópiák után fussanak, hanem hogy jó­zan megfontolással végezzék szolgálatukat. A keresztyén embernek is tájékozódnia kell a dolgok felől és különösen is a gyülekezeti tagoknak kell segíteniük az egyházat, hogy helyesen hirdesse az Isten igé­jét — hangsúlyozta Lilje püs­pök. ~ hallgatók száma a gyülekeze- 1 tek reménységének a íokmé­3 rŐÍ’ .,?} • i A reménység jegyében néz­hetett körül a jelen volt gyü- 1 lekezet a tanári karon s a- hallgatókon egyaránt.- A re­- ménység s a jövő jó szolgála- t, tára való bátor készülés ma­- ga az a tény, hogy Országos r Egyházunk betöltötte az újon- a nan szervezett egyház- és tár- b sadalomtudományi tanszéket, s- az üresedésben volt egyház­- történeti tanszéket. A hat tan­- székvezető professzor között n már ott ült a két új is: Dr. Vá­Kedden, szeptember 17-én délelőtt istentisztelet és ünne­pi ülés keretében megnyitot­ták Teológiai Akadémiánk 1968—69-i tanévét. A reménység jegyében in­dult ez a tanév. Maga az a tény, hogy az Országos Egyház székházának imatermét nem­csak a teológus ifjúság, de a budapesti gyülekezetek érdek­lődő tagjai, szülők, hozzátarto­zók töltötték meg, arra mutat, hogy gyülekezeteink népe nem­csak érdeklődéssel, hanem az egyház jövője iránti remény­séggel néz a jövendő lelkészei­nek tudományos képzése elé. A testvéri összefogás is a reménységre utal. A megnyi­tón részt vettek az egyes fele­kezetek teológiai akadémiái­nak és papi szemináriumainak képviselői, első renden a re­formátus egyház akadémiája képviseltette magát, de jelen volt a katolikus papi szeminá­rium, a baptista teológiai sze­minárium képviselője, s a ma­gyar ökumenében csoportosult egyházak képviselői is. Dr. Prőhle Károly dékán elsősor­ban egyházunk két püspökét, D. Káldy Zoltán és D. Dr. OttlykErnő püspököket köszön­tötte, valamint az Állami Egy­házügyi Hivatal képviseleté­ben megjelent Straub István főosztályvezető-helyettest. Je­len volt még egyházunk több esperese, és sokan a budapesti lelkészek közül. Á reménység jegyében hangzott a megnyitó istentisz­teleten D. Káldy Zoltán püs­pök igehirdetése. Arról szólott, hogy a keresztyén ember éle­tében a hála nemcsak akkor fakad fel, amikor valaminek a végére ért, hanem még inkább akkor, amikor elkezdhet vala­mit Isten nevében, s őreá ha­gyatkozva nézhet előre. A má­sik, ami nélkül keresztyén ember nem képzelhető el, a reménység. Az egyházban re­ménységgel az indul és az tud igazán előre nézni, aki hisz a Feltámadottban, s éppen ezért hisz az egyház jelenében és jövendőjében. A Teológiai Akadémia működése, az egy­ház lelkészképzése, a teológiai mos József és Dr. Fabiny Ti­bor. Az új elsőéves hallgatók száma is reménységre mutat. A nyolc jelentkező közül hár­mat vettek fel az első évfo­lyamra. Mind a jelentkezők száma, mind a bátor és józan szelektálás is arra mutatnak, hogy nemcsak az egyház jövő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom