Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-03 / 9. szám
Lelki aprópénz helyett új életet adó erő D. Dr. Ottlyk Ernő püspök gyülekezeti látogatásai sorában az elmúlt nehány vasárnap eltért a megszokottól. Kistarcsán, Piliscsabán, majd február első vasárnapján Pesthidegkúton, kerületének egyéb gyülekezeteihez képest más környezet fogadta. Ezeken a helyeken, a felsorolt gyülekezetekben, szeretetotthon is él és működik. Az igehallgató gyülekezet soraiban jelentős számot képviselnék az otthonok lakói. Ottlyk püspök pedig nemcsak a gyülekezeteknek hivatalos látogatója, hanem a szeretetotthonoké is, mert munkaköre az Országos Egyház diakóniájá- nak, intézményes szeretetszolgálatának legfőbb felügyelete és pásztorolása is. Ezen a vasárnapon a Budai Szeretetotthon kapujában az egyházközség és a szeretetotthon vezetői fogadták a püspököt és feleségét. Az otthon falai között mindenki jóleső izgalommal és várakozással készült erre a találkozásra. A tele-templom népe között, a szép templom földszintjén és karzatán ott láttuk azokat is, akik a ritka templomlátogatók közé tartoznak, de ott voltak a szorgalmas és hűséges, vasárnapról—vasárnapra mutatkozó arcok is, ott voltak az otthon nehéz betegei, akik csak tolókocsin, vagy erőskezű támogató kiséretéA magyar béke mozgalom és a protestáns egyházak 1968. február 21-én ülésezett az Országos Béketanács kibővített elnöksége, amelyen Pethő 1 ibornak, a Magyar Nemzet szerkesztőjének elnöki megnyitója után Sebestyén Nándorné titkár számolt be a magyar békemozgalom 1967. évi munkájáról és az 1968. évi feladatokról. Ezek sorában kiemelte a májusi hagyományos tavaszi béke-kampány jelentőségét, amelyet »szolidaritási hónap« néven fog a békemozgalom megrendezni. Nagy jelentőségű lesz a soron következő Magyar Békekongresz- szus összehívása, amelynek előkészületei megindultak. Az alakuló ülésen protestáns részről megjelent: D. Káldy Zoltán evangélikus püspök. D. Dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök, Szamosközi István református püspök. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsában tömörült tagegyházak nevében D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szólalt fel az Országos Béketanács 1968. évi munkatervével kapcsolatban, s a következőket mondta: »A magyar protestáns egyházak 1949. virágvasárnapján a gyülekezetekhez intézett közös püspöki körlevélben fejezték ki a békemozgalomhoz való csatlakozásukat, s azóta is közismert, hogy a béke ügyének támogatása az egyházak hivatalos programjává vált és áthatja mind a lelkészek szolgálatát, mind a gyülekezetek életét. Mindez nem csupán érdekből, hanem meggyőződésből történik. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsába tömörült egyházak, a református, evangélikus, baptista, metodista és szabadegyházak, valamint az ortodox egyházak, tanításaiknak megfelelően, hitbeli meggyőződésből foglalnak állást Isten világot átfogó békeakaratának konkrét és gyakorlati képviseletében. A keresztyén magatartás nem is lehet más napjainkban, az atomkorszakban, mint a béke védelmére, az emberiség jövője biztosítására irányuló fáradozás. Ezek az alapvető célkitűzések korunk konkrét békekérdéseivel kapcsolatban valósulnak meg. A béke ügyének legégetőbb kérdése ß Vietnam ellen elkövetett amerikai agresz- szió. A keresztyén lelkiismeret fájdalmasan érzi Isten »Ne ölj!« parancsolatának megszegését. Amerika olyan ideológiai háborúba kezdett Vietnamban, amellyel a népek önrendelkezési jogát akasztja meg, a szocializmus vietnami terjedését akarja meggátolni. Ezen a címen a nemzetközi jogot, az emberi együttélés és a népek együttélése durva megsértését követi el, amikor az erő jogán lerohan egy népet, beavatkozik annak életébe, s a német fasisztákra emlékeztető módon pusztít és rombol. Mi, magyarországi keresztyének, is a szocialista hazafiság álláspontján vagyunk, azaz népünknek szocialista fejlődést kívánunk, mert a szocializmus tette népünket az ország gazdájává, vitte előre a haladás és felemelkedés útján és kapcsolta be a hasonló célokért küzdő népek baráti közösségébe. Éppen ezért érthetetlen számunkra, miért akarja Amerika ettől a fejlődéstől tűzzel- vérrel visszatartani a vietnami népet A sokat szenvedett vietnami nép mellett immár világszerte megnyilvánul a rokonszenv, együttérzés és szolidaritás. Ugyanezt mondhatjuk gyülekezeteinkről is, ahol különösen is az »egy kórház, egy iskola« című társadalmi gyűjtés egyházi részénél nyilvánult meg híveink adakozó készsége és szolidaritása a vietnami nép irányában. Híveink adakozása is kifejezte érzelmüket, amikor készségesek voltak a segítésben, a szenvedések enyhítésében, az együttérzés nyilvánításában. Gyülekezeteink meggyőződése összhangban van kormányunk és a békemozgalom törekvésével. A mi hazánkban a békéért felelősséget érző keresztyén lelkiismeret akadálytalanul hallathatja szavát. De aggodalommal gondolunk azokra a nyugati egyházakra, amelyeknek kormánya a vietnami agressziót elköveti, s ahol nem képviselheti szabadon és következetesen Isten »Ne ölj!« parancsolatának érvényesítését. Egyházunk fasizmus alatti helyzetéből tudjuk, mennyire megalázó az egyház számára, ha az emberiesség igényét nem képviselheti. Nehéz helyzetben, lelkiismereti kényszer alatt álló, nyugati keresztyén testvéreinknek őszintén kívánjuk, hogy szabaduljanak fel az agressziót elkövető, illetve támogató kormányok nyomása alól, s állhassanak olyan nyíltan a sokat szenvedett vietnami nép igazságos ügye mellé, ahogy arra keresztyén lelkiismeretük indítaná őket. A Keresztyén Békekonferencia, amely a világ protestáns és ortodox egyházainak a béke és az emberiség jövendője ügyéért felelősséget érző világszerve, jövő hónap végén tartja harmadik világgyűlését Prágában, amelyre a világ minden részéről egybe fognak seregleni az említett egyházak képviselői. Hazánkból mintegy harminctagú küldöttség utazik erre a keresztyén békevilág- gyűlésre, hogy kifejezésre juttassák a magyar egyházak teológiai felismeréseit, amelyeknek gyakorlati következményei segítik a nemzetközi feszültség enyhítését, a leszerelést, a népek barátságát, s korunk legégetőbb kérdésében, a Vietnam ellen elkövetett agresszió ügyében is közös állásfoglalásban fogják megszólaltatni az említett egyházak népének hitbeli meggyőződését. Magyar egyházaink a világkereszténység fórumain is hallatják szavukat, ugyanúgy, mint az Egyházak Világtanáesa, a Református —, vagy az Evangélikus Világszövetség konferenciáin. Mindebben az a törekvés jut kifejezésre, hogy a világ keresztyénéi legyenek a béke követelésének, a népek barátságának világot átfogó táborává. Az Országos Béketanács 1968. évi munkatervének kibocsátásakor itt a magyar békemozgalom vezérkarának jelenlétében örömmel mondhatom el, hogy a béke ügyében való nagy nemzeti és nemzetközi összefogásban a magyarországi protestáns és ortodox egyházak, a Magyar ökumenikus Tanács tagegyházai eddig is ott voltak, a jövőben is ott lesznek, ahol mind hazánknak, mind a világnak haladó erőit egységre hívják a béke érdekében. Nem arra tesszük a hangsúlyt, ami szétválaszt, hanem arra, ami egybefűz. A béke ügye pedig napjaink legerősebb összefűző tényezője.« ben juthattak be a templomtérbe. A püspök igehirdetésében Isten hatalmas cselekedeteiről szólott, amelyek sokszor egészen másképpen történnek, mint ahogyan mi kérjük, vagy várjuk. Isten minden cselekedete azonban több és hatalmasabb, mint ahogy bárki elgondolhatná. Isten Jézus Krisztusban bizonyítja mindig teremtő erejét. Jézus Krisztusban kiválaszt bennünket, hogy rajtunk mutassa meg életformáló erejét. Mi mindig kevesebbet várnánk, a jeruzsálemi templom lépcsőjén kolduló sánta emberhez hasonlóan: filléreket. Isten azonban ép lábakat, teljes egészséget, új életet ajándékozott. Azért tesz éppé, azért állít talpra, hogy kövessük öt. Kövessük az emberszeretet, az emberekkel vállalt szolidaritás, az emberek iránti türelem és megértés útján. »Istennek erre a cselekedetére, felszólítására és lelkész és Mitterpacher Ferenc az anyaegyházközség gondnoka. Ruttkay lelkész bemutatta a presbitereket, az egyházi munka és vezetés régi kipróbált embereit Ottlyk püspök előadásában Ismertette a világ protestantizmusának jelenlegi helyzetét, az égető kérdéseket, amelyeket gyülekezetek, egyházak és egyházi világszervezetek tárgyalnak. Magyarországi egyházunk is kiveszi részét ebből a közös erőfeszítésből, a világ közös gondjainak hordozásából. A püspök délutánja és estéje a szeretetotthonok gondozottjai és betegei között telt el. Sorra látogatta az öregek és gyermekek szobáit, hogy személyes kapcsolat is kialakuljon, s a pár perces együttlét, meleg kézszorítás, baráti szó emlékezetes maradjon. Talán a legemlékezetesebb lesz egyik beteg kérése, nyugtalan szívének óhaja püspökéhez, hogy törvényére épül az emberi közösség. Az út szilárdsága és értelme: a szeretet- Érdemes megtartani még egyoldalúan, viszonzás nélkül is. Életünk értelme és célja így alakul, ha megfogadjuk az ige szavát: kelj fel és járj«. A gyülekezet még hosszan, meleg szeretettel vette körül a templomajtón kívül is püspökét, de a templomban már Ismerkedésre és megbeszélésre gyülekeztek össze a fiókegyházközség presbiterei. Az elnöki asztalnál a püspök mellett Ruttkay Elemér lelkész, a fiókegyházközség gondozója és Merényi Ferenc felügyelő foglaltak helyet. A presbiterek sorában ott volt Csengődi László gyülekezeti áldja meg őt. Megkapta az áldást a békesség igéjével, •mely minden emberi értelmet felül halad«. A késő esti órákig Ottlyk püspök és felesége a szeretetotthon vezetőivel, a különböző munkaágak és ápolási osztályok felelőseivel volt együtt A vezetők részletesen beszámoltak a munkatársak és az egész otthon szolgálatáról, a gondozottak és a munkatársak közösségének életéről. Az együttlétet a püspök szavai zárták le Pál apostol szeretet-hvmnuszát idézve. Ügy éreztük, e szavak pecsételték meg a nap eseményét és adtak ígéretet és új erőt a további szolgálatra. Muncz Frigyes Bibliai ábécé: Látomás •Vizuális korszakban élünk* — szokták mondani, és ezen azt értik, hogy jobban a látottakra támaszkodunk, mint az előttünk élt nemzedékek. Pedig már a bibliai, korszakban is nagyon erős volt az érdeklődés a látás, sőt látomás iránt Ébrenlét! látomás jellegű 2 Móz 3. 3 tudósítása az égő csipkebokorról, amelyet Mózes látott; Lukács 1, 11 szerint az istentiszteletet végző Zakariás papnak angyal jelenik meg, jelentvén Keresztelő János születését; hasonlóan Lk 1, 26— 38, ahol Jézus születését közli Máriával Gábriel angyal. Pál apostol megtérése a damaszkuszi úton (Ap. Csel. 9. fej.) tartozik még ide, noha sorolhatnánk tovább az ő egyéb látomásait is (különösen: 2 Kor 12-t) és a többi apostol vízióit éppúgy, mint Krisztus megdicsőülésének jelenetét a Hegyen Péter, Jakab és János szeme láttára (Máté 17- ben), vagy az angyalok jelenését a betlehemi pásztorok előtt (Lukács 2-ben) és Jézus sírjánál feltámadása után (Márk 16), stb. Az álomban való látomás kevesebbszer fordul elő az Újszövetségben. de jóval gyakoribb az Óban. Hogy itt sem csupán egyszerű álomról vagy hal- lucinációról van szó, annak tanúsítására elegendő néhány textus felsorolása is; A kis Sámuel pappá elhívása (1 Sám. 3), Dániel prófétasága (Dán 1, 17), József és a bölcseknek szóló intelem (Máté 1. 30; 2. 13 és 19); amikor Pál apostol utasítást kap, hogy Korinthus- ba menjen (Ap. Csel. 18, 9); majd a Rómába menetel előtt (Ap. Csel. 23, 11). Mindezekről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ezek nem eksztatikus jelenségek, hanem jelekkel és képekkel kísért kinyilatkoztatások, utasítások. Mintegy bizonyosságot és biztonságot adó támasz a küldetés elindulásakor. Mindig az ige a fontos, amit közvetít. A Biblia utolsó könyve János apostol Mennyei Jelenéséről szól. Prófétai szentiratnak is mondjuk, mert a jövőbe látó víziók és igék leírása. Hogy ébren, vagy álomban látta-e János ezeket a víziókat nem írja Fontosabb, hogy »Lélekben« (1. fej. 9) fogta fel mindezeket. A televíziókészülék képeihez is szükséges a hang, vagyis a beszéd, hogy világosabb, azaz érthetőbb legyen az, amit látunk. Minden kép tulajdonképpen csak illusztrációja annak a hírnek, amit a készülék teljes egzisztenciánkra hatva közvetít A bibliai látomások sem akarnak többet Csonka Albert 1967 nemzetközi mérlege (III.) 1. Hidegháború volt Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1943-ban még így fogalmazták meg Teheránban az antihitler-koalíció szövetségesei a békés egymás mellett élés és aktív együttműködés alapelveil: »Kinyilvánítjuk azt a szándékunkat, hogy nemzeteink együtt dolgozzanak a háborúban és az azt követő békében is... Biztosak vagyunk abban, hogy egységünk állandósítani fogja a igékét«. Egy nappal halála előtt Roosevelt amerikai elnök kijelentette: »Ma azzal a minden mást háttérbe szorító ténnyel állunk szemben, hogy —» ha meg akarjuk menteni civilizációnkat —, ápolnunk kell a tudományos együttélés művészetét, az együttélés és együttműködés képességét a népek között, hogy békében tudjanak élni egymással abban a világban, amely mindenkié,« A népek békés együttélésének közös megfogalmazása található meg az ENSZ alapokmányában is. Ügy látszott tehát, hogy bár bizonyos körök már a háború alatt igyekeztek a szocialista társadalmi rendben élő államoknak a befolyását visszaszorítani (pl. a 2. front megnyitásának késleltetése, hogy gyengítsék a Szovjetunió erejét), hogy a tartós és békés építő munka a második világháború borzalmas szenvedései után sikerülni fog az emberiségnek. De nem így történt, hanem Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák nemcsak a melegháború utolsó bombái, hanem a hidegháború élső bombái is voltak. Az Egyesült Államok az atombomba birtokában 1947 márciusában »ideológiailag és földrajzilag is háborút üzent a kommunizmusnak« (Truman- doktrina) és elkezdődött a Dulles—Adenauer-féle erőpolitika korszaka. A hidegháború akkori fázisának egyik következménye és talán csúcspontja volt a koreai háború. Hiszen a hidegháború arra irányuló kísérlet volt, hogy minden politikai eszközzel, még ha azok a tényleges háború szakadékába taszítanak is bennünket, meg kell akadályozni a különböző társadalmi rendszerben élő államok békés együttélését és együttműködését. Minden politikai, gazdasági, ideológiai és lélektani rombolása mellett legnagyobb volt a világon a hidegháborúnak a morális pusztítása a világon. Hiszen ez a hideghábonis korszak a bizonytalanság légkörét teremtette meg a »szakadék szélén«, az emberi lét értelmetlenségét és a nihilizmus jogosságát táplálta, lélektani háború hatására megszűnőben volt az önálló véleményalkotás és az egyéni felelősség. Az emberi közöny terjeng a levegőben, az emberek akaratnélkvli és puszta eszközzé válnak a hidegháború stratégáinak a kezében. 2. Az atomegyensúly kialakulása A szocialista tábor növekvő ereje és annak a felismerésnek az izmosodása, hogy az atomháború öngyilkosságszámba megy, azt eredményezte, hogy egyre több ember ismerte fel a hidegháború veszélyeit, hiszen az nem volt más. mint balanszirozás az atomháború szakadékának a szélén. Amikor az első szovjet nehézvízbombát 1954-ben felrobbantották, mindenki előtt világossá vált, hogy beköszöntött az atomkorszak. A globális fegyverszünet állapotába kerültünk, amelyben az atomegyensúly megakadályozza ugyan az atomháború kirobbanását, de ez az egyensúly »a félelem egyensúlya« egyúttal: passzív koexiszlen- cia és nem igazi béke. Az atomkorszak arra szólítja fel az emberiséget, hogy másként kell gondolkodnia, ha nem akar elpusztulni: nemcsak politikai koexistenciára van szüksége, ha meg akar maradni, hanem aktív együttélésre! A fölfegyverzett koexistenciát. amely szerint úgy gondolják egyesek, hogy a kis háborúk életveszélyes rizikóját még megengedhetik maguknak, föl kell váltania a leszerelt koexistenciának, amely egyedül hozza el a békés világrendet. Ez a világrend azonban nem azt jelenti, hogy elfogadjuk az igazságtalanágok status quoját. A lét biztosítása és a koexis- tencia felbonthatatlan egységben vannak egymással. Nem akadályozhatok meg tehát a népek abban, hogy létük érdeliében felszabaduljanak a kizsákmányolás vagy idegen uralom alót Még akkor sem, ha ez forradalmi {úton történik! A béke korszaka csak akkor köszönt be az emberiségre, ha megtanuljuk és elismerjük, hogy sok helyen van szükség igen nagy változásokra az emberek jóléte érdekében és az átalakulásokat hatalmi erőszakkal a rosszul értett egyéni szabadság és jólét jegyében megakadályozni nem lehet. Újabban a kelet—nyugati ellentétet az észak—dél ellentéttel akarják helyettesíteni: a technikailag fejlettebb Észak szemben áll az elmaradott Déllel, a gazdagok a szegényekkel, a jóllakottak az éhezőkkel. Ez a szemlélet földrajzilag helyes, de politikailag téves. A szegények és a gazdagok ellentéte soha sem volt földrajzi probléma, hanem mindig politikai-társadalmi probléma volt. Egészen világosan mutatják ezt a faji ellentétek az USA-ban, amely pedig a leggazdagabb országok közé tartozik és a föld északi felén van. Századunk problémája a szociális kérdés, a szociális igazság s egyúttal a béke kérdése. Kelet és Nyugat ellentétét kell itt megoldani, amelyből adódik minden más feszültség is. Ez pedig annyit jelent, hogy ahol a társadalmi átalakulások már végbementek, ott nem szabad azokat visszacsinálni és ahol most indultak meg, ott nem szabad azokat megakadályozni, mert a társadalmi-forradalmi fejlődések mindig csak felelet akarnak lenni a megelőző igazságtalanságra. Dr. Pálfy Miklós A befejező rész címe: Hol tartunk most? Harriet regénye A közelmúltban kedves új írás jelent meg. Szerzője: Kertész Erzsébet, címe: Harriet regénye. Harriet Beecher-Stowe amerikai lelkész lánya volt Fiatal korában, mint nevelönő kereste kenyerét, később férjhez ment egy lelkészhez, aki mint professzor működött. Fiatalságát beárnyékolta édesanyja korai elvesztése, asszonyi élete sem volt könnyű. Hétgyermekes lelkészfeleség egyszerű, küzdelmes sorsa jutott neki osztályrészül. Regényeit •ok- szór a konyhaasztalon, vagy egy csendes küszöbön írta, de gondokkal küzdő életén is átvilágít az evangélium diadalmas ragyogása. Meleg emberséges szívéi mély szánalom töítí el a négerek sorsát látva. Korában a néger nem ember, hanem csupán árucikk, adás-vétel tárgya. Harrietet mélyen sérti a fehér ember bűne. s az elnyomottak érdekében megírja a »Tamás bátya kunyhójá«-t. Könyve a XIX. század második felében Amerika leghíresebb könyvévé válik, s később hozzájárul Észak,—Dél háborújának a kirobbanásához is. írására Európa is felfigyel. Angol tisztelői aranyból készített bilincset nyújtanak át neki. jelképéül annak, hogy milliók bilincseit segített széttörni regénye megírásával. Harriet regénye elsősorban ifjúsági írás, de kedves és komoly élmény a XX. század asszonyai számára is, akik gyermeksiras, gyermekbeteq- ség, gondok között is emberek akarnak lenni, akik nyitott szívvel nézik koruk társadalmi kérdéseit és segíteni akarnak a maguk gondjai között is másokon. Harriet Beecher-Stowe bár a XIX században élt, izig- vérig XX. századbeli modern, keresztyén asszony. Bácskai Gusztáváé
