Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-14 / 2. szám

Fél évszázad Mérgesen

tében sincsen egyetlen rossz énkeskönyv sem, mert, ha ilyent meglát, elkéri és újrakötve adja vissza tulajdonosának. — 1953-ban nyugdíjazták, de utána is mint nyugdíjas, 1966. őszéig gondozta a gyülekezetei. Ekkor véglegesen nyugalomba vonult, de a szolgálatot máig sem hagyta abba. Amikor utódja hetenként kétszer átjön a szomszédos Kis- babotról, mindig van számára mondanivalója a gyülekezetről: kik a betegek, kiket kell meglátogatni. Ha arra kerül a sor, hogy helyettesítenie kell, mindig örömmel vállalja az igeszolgálatot.

Hálás gyülekezete 1967. december 17-én, ádvent harmadik vasárnapján emlékezett a jelentős évfordulóra. Hálaadó istentisztelet keretében Kovács Géza győri lelkész, a mérgesi gyülekezet rábaszent- mihályi filiájának szülötte prédikált. Weltler Rezső esperes és a győri egyházmegye köszöntését Bojtos Sándor győri igazgatólelkész, D. dr. Ottlyk Ernő püspök és az Északi Egyházkerület üdvözletét pedig Bárány Gyula kis- baboti lelkész adta át. Meleg szavakkal méltatták Baráth József szolgálatát Gyarmathy Dénes felügyelő, Dombi Sándor mérgesi és Kovács Lajos rábaszentmihályi gondnokok. Ök adták át a gyülekezet jelentős ajándékát is. Az idős lelkipásztor közismert szerénységével köszönte meg a megemlékezést, s szavai nyomán őszintén és egy szívvel énekelte a népes gyülekezet a hálaadó éneket:

»Benned biztam Uram, mindenkor csak benned, Csak tetőled vártam erőt, segedelmet;

Teljes életemben tebenned reméltem,

Boldogulást, áldást Fölségedtől kértem.« Bárány Gyula

IMÁDKOZZUNK

Istenem, Te szakadatlanul küzdesz ellenem, bűneim ellen,

rosszakaratom ellen, én pedig küzdők Teellened. Pedig tudom, hogy Te a jót akarod, az én javamat; a békességet akarod, az én békességemet. De Te is tudod, hogy a természetem miatt, a bennem jelentkező gonosz erők miatt, én egyedül, önmagámban tehetetlen vagyok a jóra, de tehetséges és készséges vagyok a tagadásra, az ellenkezésre, a szembenállásra.

Köszönöm, Istenem, hogy küzdesz ellenem igéddel és Lelkeddel nemcsak a gyülekezetben, az istentiszteleten, hanem a templomon kívül is, bármerre járok, mert reám akarod bízni a jónak cselekvését mások javára is. Köszönöm felettem aratott győzelmeidet, akaratom vereségeit. Köszönöm sokszor megalázott és felmagasztalt szívemet, életemet, az újrakezdéseket és reménységeket. Köszönöm a készséget, amelyre megtanítottál a Jézus Krisztus érdeméért, haláláért és feltámadásáért, amely által én, az alkalmatlan, országod szolgálatában éghetek, a Pásztor nyájában, a megváltottak közösségében, amely az én számomra is örök. Ámen.

ötven évvel ezelőtt, 1917. december 16-án választotta meg lelkészének a Rába menti, alig 200 lelkes kis falu gyülekezete. Később hívták nagyobb gyülekezetbe is, több jövedelemmel. Képességei alapján meg is érdemelte volna. (Ma is eredetiben olvassa a biblia könyveit, hosszú szakaszokat képes idézni héberül, görögül, latinul. Az egyháztörténetnek is alapos ismerője.)

Baráth József azonban kitartott Mérgesen. Háborús Időkben, árvizes, nehéz esztendőkben egyaránt. Nem tudott megválni attól a néptől, amelynek tagjai közül már az öregeket is ő keresztelte vagy konfirmálta. Rabul ejtette a kanyargós Rába, amelynek partján a korán kelők ma is ott láthatják horgászbotjaival, vagy a hullámtéri erdőkben, amint szedi a vitemindús gyógynövényeket. Nemcsak gyülekezetét és a természetet szereti, hanem a könyveket is. Nemcsak olvasni, hanem megbecsülni, széppé tenni. Papi könyvtárának darabjait sajátkezűig kötötte be. GyülekezeKibővült egyházunk Külügyi Bizottsága

A» egyháztörténetből

LUTHER AUGUSTINUSRÓL

Hosszú évszázadokon át merítettek Augustinus teológiájából az egynáz legjobbjai, azonban tanítása csaknem ezer év múlva az Augustinusról elnevezett szerzetesrend legnagyobb tagjának, Luther Mártonnak az életművében teljesedett ki. Számunkra, evangélikusok számára a legérettebb Augustinus-értékelés kitől származhatik mástól, mint Luther Mártontól?

Luther különösen akkor tekint Augustinusra harcostársként, amikor a pápa zsarnoksága ellen küzdve be akarja bizonyítani, hogy a Szentírást nem előzheti meg semmiféle emberi tekintély. Luther ösz- szes műveinek 1539-ből való kiadása előszavában arról szól, hogy a keresztyén ember ne tűrje, hogy hit dolgában a Szentírás elébe bármiféle emberi tanítást is tegyenek. Ebben a magatartásában Augustinusra hivatkozik: »E részben Szent Ágoston példáját követem, aki egyebek közt az

első és csaknem az egyetlen,

aki az egyházatyák és a szentek könyveitől befolyásoladánul, egyedül a Szentírás előtt hajolt meg. Emiatt erős ösz- szekoccanása is volt Szent Jeromossal, aki az elődök könyveit tartotta elébe. De nem engedett neki. Hát bizony, ha Szent Ágoston példáját követték volna, a pápából nem lett volna Antikrisztus s a könyvek egész raja és ronda hada nem burjánzott volna fel az egyházban s a Biblia megmaradt volna a szószéken.« Különösen nagy hatást gyakorolt Lutherre az, hogy Augustinus nyomatékosan figyelmezteti olvasóját arra, hogy neki se higgyenek, ha tanítása nem egyezik meg valamiben a Szentírással. Idézi Luther Augustinusnak a Szentháromságról írt könyve előszavát, ahol ezt mondja: -Édesem, az én írásomat ne kövesd úgy, mint a Szentírást, hanem ha a Szentírásban találsz olyat, amit előbb nem hittél, úgy

higgyél kétség nélkül, de az én

JiaouiiiUcUi &ciUiiUt be licZZ Ulzon> obiiajt, amuoi eiouu ü±~ zony uiiansct^uan voltai, nacsak be nein bizonyító uam neived, hogy igaz« (z-sinatoiu’ól es egyuázroi).

lu mernek Augustinushoz

vaio viszonya akKor jutóit Krízisbe, amÍKor a papa íusegé- nea elismer ielése eiackéueii a katoüivus teológusok Augusti- nusnas a mameneusok eben írott könyveneK erre a mondatára hivatkoztak: -Wem Hinnék az evangéliumnak, ha nem hinnék az egyháznak.« Ez természetesen azt jelenti, hogy inkább kell hinni az egyháznak és az egyházat képviselő pápának, mint az evangéliumnak.

Egy pillanatig sem habozik Luther, amikor Isten igéjének ezt az elhomályosítását látja, és azzal a tűzzel, amellyel Pál apostol a Galáciabeliekhez azzal a kijelentéssel fordult, hogyha akár égből jövő angyal is próbálná elferdíteni az evangéliumot, ne higgyenek annak — fordul szembe Augustinusnak ezzel a mondásával, és védelmezi Isten igéjét. -Még ha Szent Ágoston valóban így beszélt volna, ki adta meg neki a hatalmat, hogy nekünk hinnünk kell, amit ő mond? Az Írás mely igéjével bizonyítja ő ezt a mondást? Hátha téved, mint ahogy tudvalevőleg sokszor tévedett ő is, meg az összes egyházi atyák? Ágostonnak egyetlenegy mondása lehet-e oly erős, hogy az előbbieket mind visszaverje? Ezt nem akarta így Isten, hanem Ágostonnak kell engednie amazoknak. Továbbá, ha tényleg Ágoston véleménye volna ez, önnönmagát cáfolná meg, mert igen sok helyütt ő maga emeli a Szentírást minden ember tanítása, minden zsinat és egyház határozatai fölé és maga is a Szentírás szerint kíván igazodni és minden emberi tant is aszerint akarja igazít- tatni. Miért mellőzik azok a hű pásztorok Szent Ágostonnak oly mondásait, melyek oly tiszták és világosak, és rávetik magukat erre az egyre, amely oly homályosan hangzik, és Ágoston szavaival mindenütt ellenkezik. Pedig úgyse segítenek a maguk zsarnokságán üres, hiú torzképekkel.«

Kétségtelen, hogy Augustinus egyházról szóló tanításában egyenetlenség mutatkozik. Háromévtizedes rendkívül gazdag irodalmi munkásságában

eboen a vonataozasban nincs teljes következetesség. A do- natisták elleni küzdelemben az egyház vulgáris, katolikus szemlelete alapján jelenti ki, hogy az egyház külsőleg is látható, éspedig hierarchikusan berendezett üdvintézmény. Egyházfogalma a különféle eretnekségekkel való harcban olyan' formát nyer, amely megfelel a katolikus egyházfogalomnak. Tanításának ezt a részét valóban ki lehetett használni Luther ellen. Emellett azonban arról is ír Augustinus, hogy az igazi egyház a látható egyházba beletartozó, de az emberi szemek előtt mégis elrejtett -congregatio sanctorum«.

Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy Luther igen hasznosan építhetett Augustinusra a reformáció igazságáért folytatott küzdelemben. A 95 tételben (4. tétel) nagy elismeréssel szól Luther Augustinus mély bűnbánatáról s felidézi annak a jelenetnek a képét, amikor a haldokló Augustinus a hét bűnbánati zsoltárt felíratta macának és könnyek közt imádkozta végig azokat. A pápai egyházi hübris a szentek fölös jócselekedeteiből fakadó érdemet ajándékozta oda annak, aki azt a búcsúval kiérdemelte. A bűnbánatnak ez ellen a semmibe vevése ellen fordult Augustinushoz Luther. Irataiban gyakran hivatkozott Augustinus könyveire.

A páli kegyelemtan volt a legfőbb összekötő kapocs Augustinus és Luther között. Mivel pedig ez a keresztyén hit és élet központja és szíve, az ebben való találkozásuk mellett eltörpülnek a különben nem lényegtelen különbségek. Pál apostol, Augustinus és Luther valóban összetartoznak, mint ugyanannak a drága kegyelemnek a legkülönbözőbb korokban élt magasztalói és bizonyságtevői. Ezért olyan elismerő Luther összefoglaló ítélete Augustinusról, amikor ezt írja: -A zsinatokról és az egyházról« című művében: -Ha Szent Ágostont az egyházatyák sorából kirekeszt- jük, a többi bizony nem sokat ér. Nem is szabad mondani vagy tűrni, hogy Szent Ágostont ne tekintsük a legjobb egyházatyák egyikének, hiszen méltán becsüli őt legtöbbre az egész keresztyén- ségj«

Dr. Ottlyk Ern«

EL NEM MÚLÓ SZERETET

Félszeg mosoly mirtusz alatt —

Rögzített múló pillanat —

S halovány írás a képen:-A hű pár sokáig éljen!«

— Így indultak el hajdanán

A nagyanyám s a nagyapám.

Ma korszerűtlen régiség E sárga foltos régi kép Melynek rámája is fakult Üj bútorhoz divatja múlt.

— így hát a falról levették S egy fiók -sírjába« tették.

Keret és a tartalom felett

A család végrendelkezett.

De az alsó -régiókból«

Mint letisztult régi 6 bor

— Szívem táján gerjedez még Meglapult sok kedves emlék;-Részeg« imák, vétlen vétkek Csetlő-botló első léptek Mesét suttogó alkonyok Angyalszárnyú Karácsonyok...

— Emlékül itt e pár soron Most újra visszaálmodom.

Ilyenkor — hogyha hull a hó —

A nagyanyó s a nagyapó Arca szívemben felragyog S én újra kisgyermek vagyok...

— Aki igazán szeretett Emléke el nem temetett! —

Sárkány András

Akikre baUgatnurík kell

Egyedül hit által

Mert meg akarta mutatni az Or, hogy képtelenek vagyunk az egész törvényt megtartani és így az emberek csak úgy lehetnek Isten fiaivá, ha a saját vérével megváltja őket, ezért mondta: -Ha mindent megcselekedtetek, amit parancsoltam nektek, akkor mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagytok, hiszen csak azt cselekedtétek, amivel tartoztatok.« Ugyanígy és éppen ezért az Isten országát nem jutalomként kapjuk meg a jó cselekedetekért, hanem Isten kegyelmi ajándékaként, amit hűséges szolgáinak fog adni.

Erémi Marcus

Vár ady Lajos a Gyülekezeti Segély új országos előadója

Az Evangélikus Országos Egyház Presbitériuma december 28-án tartott ülésén évi jelentésének beterjesztése után a Gyülekezeti Segély eddigi országos lelkész-vezetője, D. Koren Emil, egyéb közegyházi lekötöttsége miatt felmentését kérte ezen szolgálat alól.

D. Káldy Zoltán püspök méltatta azt a tizennégy éves folyamatos szolgálatot és eredményeket, amelyeket D. Korén Emil a Gyülekezeti Segély élén végzett és elért, s a felmentés megadását azért javasolta, hogy az egyházban a feladatok arányosabban osztódjanak eL Javaslatára az országos presbitérium Várady Lajos esperest bízta meg a Gyülekezeti Segély országos irányításávaL

Ellesett falusi élet

Meglepően kék volt az ég. A nap sugarai szinte égettek azon a decemberi napon. A pesti ember nagyon ritkán tud elszabadulni a kőrengetegből, hogy decemberben is láthasson kéklő eget. Karácsony és újév között mégis ellestem az alkalmas pillanatot. Vonatunk ismerős tájakon robog végig. Nagyon szeretem ezt a tájat, amely a Bakonyból lejtősen sikkad bele abba a fennsíkba, amit Kemenesaljaként tart számon a földrajztudomány. Csak a Somlyó és Sághegy ágaskodik ki belőle, mintha dacolni akarna a látszólagos egyhangúsággal.

Pedig dehogyis egyhangú! Nemcsak folyók és patakok szelik át itt is, ott is és teszik változatossá a képét, hanem azok a kisebb-na- gyobb emelkedések is, amiket szőlővel ültetett be a falvak szorgos népe és amiket — szinte nagyzolva! — hegyeknek keresztelt el. Aztán mennyi akácfa! Minden utat és dűlőt akácfasor szegélyez. Szinte megszégyeníti az Alföldet, amelynek volt ugyan Tessedik Sámuelé, de nem volt — abban az időben — fogékony népe, mint itt a Kemenesaljának. Itt nem kellett szélvédő akácsorokat ültetni. Megvoltak azok már 1945 előtt is.

Mert ez a nép a maga adottságai között intelligens volt 1945 előtt is. Sokat olvasott, képezte magát. Kultúrházakat épített és falusi könyvtárakat létesített. Nemcsak a gabona- termelésben és a kapásnövények kultiválásában járt elöl, hanem az állattenyésztésben is. Ezért indult nagy előnnyel a közös gazdálkodás útján is, ha megfelelő vezetőket kapott Sok helyen így volt, de nem mindenütt és ezekben a falvakban bizony évekbe telt, amíg összerázódtak a közös érdekek és tudatosult az új termelési rendszer értelme és előnye.

MILYEN NAGY VÁLTOZÁSON MENT AT politikailag és életmódjában ez a nép! Visszaemlékezem az 1945-öt követő esztendőkre. A második országgyűlési választások előtt beszédet tartottam az egyik faluban. Arról az útról beszéltem, amelyen ma ennek a falunak a parasztsága jár. Valahol hátul a hallgatók között néhány középparaszt állt mogorván és dacosan. Nekik nem tetszett az a jövő, amiről én beszéltem. Közbe is szóltak nemegyszer. És ma? Az akkor leghangosabb és legellenállóbb ma a falu tsz-éuek az elnöke. Futólag találkoztam vele. Köszöntöttük egymást. Ügy vettem észre, hogy gátlásai vannak, ha meglát. Szégyellt a múltját? Nem kellene! Talán, ha beszédbe elegyedünk, megérezte és megtapasztalta volna, hogy engem már és másokat is nem az érdekel, hogy mi volt ő 1947-ben, hanem hogy hogyan gondolkodik ma és mit tesz nem a maga, hanem a nagy közösség érdekében. Hiszen ebben■ a faluban és másutt is azon fordul meg minden ma és holnap, hogy egymás terheit valóban együtt hordozzuk-e?!

Disznót öltünk a következő nap reggelén. Persze nem keltünk föl olyan korán, mint gyermekkoromban. Akkor már reggel háromkor lobogtak a disznópörzsölő szalma lángjai itt is ott is az udvaron, hogy napkeltére -megmosott« legyen a szegény állat és reggelizés után nekiállhassanak a boncolásnak. Maga a »pörzsölés« is technizálódott. Akácfahasábok kerülnek a -gépbe« és a disznó ugyanolyan rózsaszínű lesz, mint régen sok ölnyi szalma elégetése után.

Ha kevesebb a szorgoskodás a disznó körül, több idő jut a beszélgetésre. Ilyenkor sok mindent megtud az ember a falu életéről, az emberek gondolkodásáról és életstílusáról. Hiszen a böllér sokfelé megfordul. Sok család életébe belelát. Ismer mindenkit, aki számít valaminek a faluban. Nekem, a tanárnak talán még sokkal inkább vall, mint másoknak. Mert én tanítás közben fel tudom használni mindazt, amit elmond és elmesél. Nyíltan, okosan, őszintén beszél, mint ennek a falunak sok értelmes parasztja. Nem pletykákat mond el. Mindig arról beszél, ami közügy. Ami nemcsak neki kérdése, hanem az egész falunak. Én legalábbis így fogom fel az elmeséltet.

Megjegyzéseimet nagyon halkan teszem meg. Hiszen kezdem úgy érezni magamat, mint aki -lemaradt« egy kicsit mindabból, ami ezt a falut foglalkoztatja és amire nézve egykor talán nekem kellett útmutatást adnom. De nem szégyellem magamat. Nagyon jól érzem magam ebben a helyzetben. Vagy talán feszélyez az a tudományos elmefuttatás, amivel a sógor elmondja egy falu tsz-problé- máinak a lényegét? Felszabadultan figyelek az okos paraszti fejtegetésre és örülök ennek a helyzetnek, hiszen ez arról tanúskodik, hogy »igen nagyot lépett« előre a falu okos népe.

A FALU ÉLETSZÍNVONALA mindig izgató kérdés. Persze nem abban az értelemben, ahogyan a kollektív gazdálkodás megindításának az idején a flaszteros vá-osi kispolgárság aggódott a falusi parasztokért. Akkor kevesen, ma mindenki tudja, hogy ez • megmaradt városi kispolgári réteg nem a parasztokért aggódott, hanem saját magáért Mert ha a tsz sikerül, akkor utolsó -reakciós bástyája« is beadja a kulcsot. És -beadta«, de nem saját kárára, hanem a maga és mindenki javára. Csak a kispolgárokért nem! Ez volt a városi kispolgárság egyetlen és utolsó összefogása hazánkban a falusi parasztokkal. De mert ez sem volt őszinte, dugába dőlt

Nagyon nehéz ma megállapítani, hogy milyen szinten van a falu életszínvonala. Van azonban több módszer is ennek a megállapítására. Én csak egyet választottam ki. Ez a házasságkötés. Arra vagyok kíváncsi, hogy a lakodalom megőrizte-e régi színes és anyagi tartalmát. Hiszen lakodalomkor fölszabadul mindenki, kinyílik a -bugyelláris«. Mit kap az ifjú pár? Sokat! Igen sokat! A násznép összehord az ifjú párnak mindent, amire szüksége van az elkövetkező 10 évben: a kislá- bostól a hatliteresig, a kis fazéktól a nyolcliteresig. Esküvőn tűnik ki, hogy »van pénze« ma a falunak Magyarországon. És ez így van jól!

Ehhez képest meg sem lep, hogy ez vagy az az ismerős új házat akar építeni, vagy már épített is. Hogy a sógornak legfőbb gondja a fürdőszoba ésszerű és praktikus kialakítása a régi házban. Hogy a lakás sokkal ésszerűbb kihasználása végett le kellene bontania az egész régi házat és újat építenie, mint ahogyan azt a szomszéd csinálta. Meg tudta tenni és egyre többen tudják ezt megtenni ebben a faluban. Szépül a falu és vele szépül a falusi paraszt élete is.

(folyt köv.)

Gyula, Dr. Pálfy Miklós és Dr. Prőhle Károly teológiai professzorok. Karner Ágoston főtitkár, valamint Káposzta Lajos és Schreiner Vilmos s. lelkészek.

Az Evangélikus Országos Egyház Presbitériuma újraválasztotta a Külügyi Bizottságot. Tagjai: D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökök, D. Koren Emil és Várady Lajos esperesek, Dr. Nagy