Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-07 / 1. szám

EGYETEMES IMAHÉT 1 9 6 8. január 15 — 21 Világosságban Ef 5, 11—14 A vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok mindegyike Isten dicsőségét, a Jézus Krisztusban kapott világosságot állítják az egyház népének szemei elé. Az a fény ragyog ezeken a vasár­napokon, amelyet Isten az első karácsonyon gyújtott meg Jé­zus Krisztusban az egész világ számára. Amint a betlehemi csillag fénye rcr-ogó világosságot árasztott a pásztorok életéb i, ugyanígy gyújt Isten világos­ságot a mai ige által a mi éle. .Inkben is, amikor azt mondja: »Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus«, Az ige Jézus Krisztus fényének ragyogá­sával serkent, biztat és kötelez, amikor azt mondja: JÁRJUNK JÉZUS KRISZTUS VILÁC - —AGÁBAN — HITBEN. A nagy ünnepek hangulata, kegyessége és buzgalma az ünnepek elmúltával sokszor elhalványul, elszürkül az éle­tűn..ken. A karácsonyi fény is talán már csak pislákol a szí- v" '.kben. Ez.rt akarja a mai ige a pLl ’ .oló lángot tűzzé ger­jeszteni, s talán már-már kialvó hitet feléleszteni. ' A keresztyén ember nem élhet másképpen, csak i: '7. ha állandóan kapcsolatban áll Istennel. Nemcsak karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor, hanem az egyszerű vasárnapokon, sőt a dolgos hétköznapokon is. Vagy Isten szóljon hozzánk igéje által, vagy mi keressük öt imádságunk szaváv-l. Csak akkor vagyunk Isten hűséges gyermekei Jézus Krisztus jó tanítványai és követői, ha a hit útiát járjuk, ha e gedelmes- ségben élünk. Vegyük komolyan az ige kötelezését: Járjunk Jézus Krisztus világosságában — hitben! JÁRJUNK JÉZUS KRISZTUS VILÁGOSSÁGÁBAN — SZERETETBEN. Ez a második kötelezés s-orosan hozzátarto­zik az elsőhöz. Nem elég az, ha a karácsonyfa csillogásában ellágyulunk ti másik ember iránt, hanem állandóan, soJ- meg nem fárad­va kell —agunkat gyak: Inunk a másik ember érdekében végzett szolgálatban. És a másik ember fogalmába nemcsak a családunk, a munkatársaink, népünk tagjai tartoznak bele, hanem beletartoznak azok is, akiknek életéből hiányzik a béke hiányzik a nyugalom, hiányzik a kényé-. Akik között a háború borzalma, vagy az éhség szörnyű kínja puszit. Itt is végez­nünk kell a másik emberért való szolgálatot Ügy járunk Jézus Krisztus Világosságában — szeretetben, ha mindent megteszünk a másik emberért. Ünnepen, vasárnap és egyszerű, szürke hétköznapokon. És ne .1 szc-ad elfelejte­nünk azt sem, hogy a szeretet cselekedetét nemcsak a másik ember várja tőlünk, hanem az a Krisztus is, aki világosságul jött el életünkbe. Halljuk meg a mai ige tanítását: Járjunk Jézus Krisztus világosságában: hitben-szeretetben. Harkányi László Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk, és láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14.) Az egyetemes imahét központi gondolata, amely ebben az esztendőben, szerte a világon egységbe foglalja a keresz­tyének közös imádságát: Isten dicsőségének magasztalása. Tudjuk jól a bibliai tanítás alapján, hogy Isten dicsősége elképzelhetetlen valamilyen légüres térben, mindentől függet­lenül, önmagában. Isten dicsősége mindig az emberekkel, a teremtett mindenséggel és Jézus Krisztusban végzett kegyel­mes megváltó munkájával kapcsolatos. Különös hangsúlyt kapott e két gondolat és a kettő ösz- szetartozása, egysége a reformátori tanításban. Nem véletlen, hogy akkor vált hangsúlyossá Isten dicsősége magasztalásának gondolata, amikor a reformációban elődeink, hitbeli őseink új­ból felfedezték Isten megváltó és megigazító kegyelmét. Miként a reformáció előtt, utána is hosszú ideig újra fe­ledésbe ment ez a bibliai üzenet, hogy Isten dicsősége szoros kapcsolatban van az emberrel: nemcsak üdvével, hanem evi­lági életével is. Ma, amikor Isten kegyelméből — nemcsak a mi egyhá­zainkban, hanem úgyszólván — világszerte kezd végetérni egy sok tévelygéssel és engedetlenséggel teli egyháztörténeti kor­szak, különösen is időszerű őszinte figyelemmel és odaadással fordulni a bibliai tanításhoz e kérdésben is, és ennek alapján Istentől kérni a világosságot és az eligazítást. Hiszen az egy­ház története során nagyon sokszor elfeledkezett mind az em­berek üdvéről, földi életéről, mind Isten dicsőségéről. De ami még ennél is rosszabb, miközben önmagát igyekezett gyara­pítani és a maga dicsőségét kereste, gyakran megpróbálta ki­játszani Isten dicsőségét az emberrel szemben. Időszerű újra felismerni: most ismét arra tanít bennünket Isten Szentleikének üzenete, hogy Isten úgy szerez magának dicsőséget, hogy szereti az embert, és az ember javát munkálja. Ezért választott népet magának a bűneset után, ezért hívta el egyházát a népek közül, hogy az egész világnak megmutassa megváltó kegyelmét, amellyel mindenek javát munkálja és e kegyelem bizonyságtevő és hatékony eszközévé tegye gyer­mekeit. Történetünk és életünk során gyakran éppen azzal marad­tunk adósok Istennek és a világban élő embereknek egyaránt, amire Isten elhívott minket: az ember üdvének és földi élete javának munkálásával, az Isten szeretetéröl szóló cselekvő bizonyságtétellel. Isten pedig azt akarja, hogy így legyünk az Ö dicsőségének magasztalására. A világ helyzetét, az emberiség nagy kérdéseit, az egyhá­zak életét szemlélve fájdalommal állapíthatjuk meg, hogy sok­kal több lehetőség volna az ember javának, élete megsegítésé­nek munkálására, mint amennyit megragadunk. Az egyházak még mindig gyakran helytelenül értelmezik és élik küldetésü­ket, és sokszor elmulasztják a cselekvő bizonyságtételt: nem fordulnak szembe egyértelműen és határozottan a rosszal, ami az ember kárára van, s nem támogatják elég bátran mindazt a jót, ami az ember javát szolgálja. Isten kegyelmét és Szentlelke világosságát kérjük vala­mennyiünk és az egész földkerekségén élő testvéregyházak számára, hogy vezessen bennünket arra az útra, amelyen en­gedelmesen szolgálhatunk embertársaink üdvére, földi életé­nek javára s mindezzel Isten dicsőségének magasztalására. Budapest, 1967. december. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: »AZ Ö DICSŐSÉGÉNEK MAGASZTALÁSÁRA« (Ef 1,14) Első nap Január 15. hétfő \ VASÁRNAP. — Isten gyer­mekeiben belső erő buzog. Ez a kedélyben is kifejeződik: derű, öröm, vigasság (Zsolt 100,2), de a magatartásban is. Amikor nagyon telve van a szív, s már szavakban szólni kevés, dalban fejezi ki magát az ember. Így van telve a szívünk Isten iránti hálával és szeretettel, ezért tartozik hoz­zá a keresztyén élethez a zsol­tár, dicséret, lelki énekek. De a mélyben* nem csak érzelem, vagy kedély van, hanem vala­mi, ami mindennek az alapja: bölcsesség Istentől. HÉTFŐ. — Az igazi hála nem lehet kicsiny. Hálából nem lehet »valamit« érezni. Csak szívcsordultáig lfehet há­lásnak lenni. Ezárt énekelünk az Ümak (Zsolt 13,6), hiszen ismerjük javunkra való min­den tettét. Az igazi bizonyság- tétel, amit nem lehet vissza­tartani, elhallgatni, a hála bizonyságtétele. KEDD. — Az ember szünte­len, naponta megismétlődő nagy döntési lehetősége: enge­delmeskedik Istennek, vagy sem. Isten tenyerén az áldás és átok. (5 Móz 11, 26—28). Válasszam mindig a jobbat. »Ma is terjessz áldást rám, ma is légy kegyes Atyám« — éne­keljük reggeli énekünkben (67, 7). SZERDA. — Isten elhatárol­ja magát a háborútól, az erő­szakos emberi megoldásoktól. Ez nem az ő útja. A kegyelem és megtartás Isten legfőbb fegyverzete. Ha rá bízom ma­gam, a természet erői is az ember javára és békességére lesznek, és csend lesz kívül és belül. (Hős 1,7). CSÜTÖRTÖK. — Ábrahám legnagyobb kincse, s mindenek fölé emelő többlete a hit volt. A hittel Isten nemcsak min­ket akar megáldani, hanem a hivő embereket áldássá, má­sok javára szolgálókká akarja tenni. Köztünk élő igéjének dicsősége ebben is kifejeződik (Móz 12,3). PÉNTEK. — Az ember fele­lőssége és feladata a rossznak határozottan és világosan há­tat fordítani. Ez a határozott és kikerülhetetlen lépés a hit­nek elengedhetetlen tartalma. Ezt magunktól képtelenek vol­nánk következetesen tenni, de Isten megbocsátó szeretete belső kényszerrel sodor a meg­térésre. (És 55,7). SZOMBAT. — Csüggedő emberek utolsó szalmaszála: emlékezni Isten tetteire. Ez a szalmaszál tartó kötéllé, meg­mentő cselekedetté válik, mert tapasztalat lesz, hogy nem régmúlt dolgok érzelmes emlé­kezése ez, hanem a működésbe kezdő, jelenlévő igébe való kapaszkodás, hiszen a testté lett igében Isten jelenlévő ke­gyelmének és igazságának ere­je hat az ő dicsőségére, nekem pedig gyógyulásomra. (Zsolt 42,7). K. E. — Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Jn 8, 12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 2, 7—11. — Vizkereszt után 1. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5, 13—16; az igehirdetés alap- igéje: Ef 5, 11—14. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 7-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet DR. NAGY GYULA teológiai akadémiai tanár. — ÖSAGÄRD. A január 7-i istentiszteleten veszi haszná­latba a gyülekezet új három­részes oltárképét, amelyet a gyülekezet téli istentiszteleti helyén, a gyülekezeti terem­ben állítanak fel. Ez alkalom­mal az igehirdetés szolgálatát Szita István lelkész, a kép fes­tője végzi. »KEGYELME DICSŐSÉGÉNEK MAGASZTALÁSÁRA« (Ef 1,6) Bibliai rész: És 35,1—10; Ef 1,3—14 Pál apostol arra tanítja az efézusi gyülekezetét, hogy Isten Jézus Krisztus érdeméért gyermekeivé fogadja a gyülekezet tagjait. Megváltó munkája azonban nem korlátozódik csupán az ő népére, hanem csak ennek körében kezdődik. Az egyház­nak tudnia kell, hogy Isten az idők teljességének rendjére ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban (Ef 1,10). Ez szolgál az Ö dicsőségére. Az egyház élete és tevé­kenysége is annyiban szolgálja Isten dicsőségét, amennyiben tudatosan és engedelmesen beleilleszkedik Isten munkájába, amellyel szereti az emberiséget és javát munkálja. Nem szol­Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. január C-án Beák tér de. 11. (urv) dr. Kékén Kálmán. Rákospalota de. 1«. au. 3. András, du. 6. (urv) Hafenscher Mátyásíöid de. fél 11. Cinkota de. Károly. Fasor de. 11. Bizik László, fél 11. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba Üllői ut 24. de. fél 11. Karácsony de. 9. Rákoskeresztúr de. fél 11. Sándor u. de. 9. Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bandi Bécsikapu tér de. 1L Óbuda de. Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Fiilöp de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. Zugló de. 11. (urv) Baranyai Tamás. 11. du. fél 7 Pesthidegkút de. fél Fóti út de. 11. Újpest de. 10. Blázy 11. Kelenföld de. 11. dr. Rezessy Lajos. Pesterzsébet de. 30. Virágh Zoltán. Németvölgyi út de. 9. Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. László Pestújhely de. 10. Kürtösi Budafok de. 11. Csepel de. 1L Budapesten, 1968. január 7-én Deák tér de. 9. (urv) Dr. Kékén de. 10. Bándi Sándor, de. 11. (urv) András, de. 11. (urv) Hafenscher Dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sán- Károly, du. 6. Trajtler Gábor. dór. Kőbánya de. 10. Utász u. de. Fasor de. fél 10. Bizik László, de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló 11 Bízik László, du. 6. Bízik Lász- de. 11. (urv) Boros Károly. Rákos­ló! Dózsa György út de. fél 10. falva de. 8. Baranyai Tamás. D Koren Emil. Üllői út 24. de. fél Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­li Karácsony Sándor u. de. 9. roly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák), Frangepán u. de. fél 10. Újpest de.12. (magyar.) Thaly Kálmán u. de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. Virágh Gyula. Soroksár Új­telep de. fél 9. Virágh Gyula Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Pest­újhely de 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ti. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Ká­poszta Lajos, de. 11. (urv) Mado- csai Miklós, este 6. (urv) Káposzta Lajos. Torockó tér de. fél 9. (urv) Madocsai Miklós. Obtida de. 10. (urv) Fulöp Dezső xn. Tarcsay Vilmos u. de 9. de. ll. este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. U„ EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Saitóosztalyának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTTL Előfizetési ár: egy évre 60,- Ft Árusít:» a Magyar Posta Index 25 211 68.0117 Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató. gálja az egyház Isten dicsőségét, ha másokat szűkkeblű önzés­sel ki akar zárni az ő javaiból Ezért az egyház tagjainak, Isten gyermekeinek feladata, hogy életük szolgálatával és igehirde­tésükkel bizonyságot tegyenek arról, hogy Isten megváltó munkájának érvénye az egész világra kiterjed, és minden em­ber javát boldogságát akarja. Ezért kell a keresztyéneknek szeretettel és felelősséggel odafordulni az emberiség élete és problémái felé, hogy szolgálatukkal és segítségükkel Isten sze- retetének jelei és bizonyságai legyenek. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten kegyelmesen elhívott és kiválasztott bennünket, s megváltó szeretetével Krisztusban odafordult az egész embe­riséghez, s hogy szeretete eszközeiként akar bennünket hasz­nálni az emberek életének boldoggá tételében és meggazda- gí fásában. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL, hogy már sokszor igyekeztünk önző és szűkkeblű módon kisa­játítani Isten szeretetét és javait, s másokat kizárni belőlük, igehirdetésünkkel és szolgálatunkkal nem töltöttük be hivatá­sunkat az emberek között, nem hordoztunk felelősséget kellően értük, nem szolgáltuk az emberek üdvét, Isten munkáját és dicsőségét. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten Szentlelkéért, tanításáért, világosságáért, engedelmességéért, elhivatásunk hűséges betöltéséért igehirdetésünkben és az emberek javára végzett szolgálatunkban; mindezekben az egyházak egységéért, a tiszta reformátori örökségért, Isten megújító kegyelméért közöt­tünk és az egyházakban az egész világon; a protestáns világszerve­zetekért, az Egyházak Világtanácsáért, ez évi világgyűléséért, az egy­házak szolgálatáért, Isten munkájáért, áldásaiért, imádságunk meg­hallgatásáért, hogy szeretete eszközeiként embertársaink javára, és az Ö dicsőségére élhessünk. * Második nap Január 16. kedd »AZ IGE TESTTÉ LETT / ÉS MI LÁTTUK AZ Ő DICSŐSÉGÉT« (Ján 1,14) Bibliai rész: 2 Móz 33,18—23; Ján 1,1—18 Isten dicsősége Jézus Krisztusban öltött testet, jelent meg a világban, és az ö egyházában, a Krisztus testében él tovább e világkorszakban az ő visszajöveteléig. Ez a dicsőség azonban csak a hit számára volt látható, és csak a hit számára látható ma is. Jézust azért nem fogadta be az Ö tulajdon népe, mert nem e világ szemmel látható hatalmas dicsőségében jött el. Az egyháznak — mint Isten népének történelme során mindig volt — ma is nagy kísértése, hogy szemmel látható, világi ura­lomra, hatalomra és dicsőségre áhítozzék és törekedjék. Ezál­tal azonban szeme elől téveszti Isten akaratát és munkáját, s a maga dicsőségét keresi és munkálja. Isten azáltal teszi di­csősége részesévé már most az egyházat, hogy részelteti tag­jait Krisztus küldetésében és szolgálatában. Isten napjainkban is erre tanítja sok engedetlenség és hűtlenség után és között az egész világ keresztyénségét, hogy jobban felismerje és a hit szemével nézze küldetését, a szolgai formában való munkálko­dást Krisztus követésében. ADJUNK HÁLÁT Isten Krisztusban megjelent kegyelméért és dicsőségéért, ame­lyet a szolgai formában is megláthat a hit szeme, hogy Isten minket is részeltetni akar Krisztus küldetésében: szolgálatá­ban és dicsőségében. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hogy sokszor nem a hit szemével nézzük az egyház küldetését és útját, benne a mi életünket, ezért gyakran törtünk és törünk földi uralomra, hatalomra és dicsőségre, nem vállaltuk és vál­laljuk a szolgálat útját, a szolgai formát, ennek dicsőségét, mert nem Isten dicsőségét, hanem a magunkét keressük. KÖNYÖRÖGJÜNK az egyházak engedelmességéért, hogy valamennyien a szolgai for­ma dicsőségét vállalva munkálkodhassunk mint Krisztus testének tagjai az egész emberiség javára: népünk és a népek életéért, boldog* jövőjéért, békességéért, az elmaradott népek jobb életéért, a társa­dalmi haladásért és igazságosságért, az éhezőkért, a kenyér igazságos elosztásáért, hogy mindezekért egyre nagyobb felelősséget ébresszen Isten az ő népe körében. Harmadik nap Január 17. szerda »HOGY JÉZUS ÉLETE LÁTHATÓ LEGYEN A MI HALANDÓ TESTÜNKBEN« (2 Kor 4,11) Bibliai rész: És 52,13—53, 12; 2 Kor 4,5—11, 16—18 Miként Krisztust sem akadályozhatta földi teste és létfor­mája, megváltói halála, hogy szolgálatát végezze, küldetését betöltse, Isten dicsőségéről tegyen bizonyságot, sőt emberi testét is a bizonyságtétel eszközévé tette, úgy a Krisztus tes­tének, az egyháznak és tagjainak sem lehet akadály a halanda test. A feltámadás erői Isten ígéretei és az evangélium üzene­te szerint itt és most hatnak a gyülekezet és a keresztyén em­ber életében. Ezért nem kell takarékoskodni vele a szolgálat­ban, sem magunkat kímélni a másokért hozott áldozatban! Ezek az erők nem fogyatkoznak meg, csak gyarapodnak, ha a mások javára élünk velük. Így ábrázolódik ki és válik látha­tóvá az egyházban. Krisztus testében és tagjaiban Jézus élete és áldozata, egyben Isten dicsősége. Mindez azonban a keresz­tyének részéről nem valami savanyú, örömtelen, öncélú és ér­telmetlen aszkézist jelent, hanem örömtől áthatott szolgálatot mások életének meggazdagítására, világméretekben az élet érdekében a halállal szemben. Isten most önvizsgálatra hív bennünket: igy volt-e látható keresztyénségünkben Jézus élete? ADJUNK HALAT, hogy Isten Krisztusban a feltámadás ígéretével, hitével, re­ménységével és erőivel ajándékozott meg bennünket és halan­dó testünkben már itt és most hatnak ezek az erők, megerősí­tenek bennünket a szolgálatra, hogy Jézus élete kiábrázolódjék az egyházban, az ő testében és tagjaiban; hogy halandó tes­tünk korlátái nem akadályozhatnak meg bennünket Krisztus követésében. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL, hogy sokszor éltünk önző és kishitű módon, kíméltük magun­kat és erőinket, testünket, nem mertünk a szolgálatban önfel- áldozóan mások javára élni, a halál erőivel szemben az élet pártjára állani, és az élet ügyéért kellő nyomatékkai mun­kálkodni. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten áldja meg szolgálatainkat az élet érdekében, szorítsa vissza a halál erőit e világban, merjünk merészen áldozatot vállalni másokért, az emberért, életéért, a jó ügyekben, amelyekben bizony. Ságot teh-tünk már most az élet diadaláról, a békességért, a Békevi­lágtanácsért, a Keresztyén Békekonferenciáért, harmadik vtlággyü- léséért, az Egyesült Nemzetek Szervezetéért, a leszerelésért, a nem­zetközi helyzetért, a háborús feszültség csökkenéséért, mindezekben az egyházak szolgálataiért, felelősségéért és hűségéért, a nemzetek kormányaiért, minden ezekben munkálkodó jóakaratú emberért. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom