Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-18 / 7. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 12. ORSZÁGOS E VAN G É LIKUS HETILAP Ez év tavaszán tartja a Prágai Keresztyén Békekonferencia III. Világgyűlését Prágában. Ebben a rovatunkban Prágára, mint a Keresztyén Békekonferencia Világgyűlésére készülőben tájékoztatjuk olvasóinkat azokról a kérdésekről, amelyekkel a munkabizottságok előzetes felkészülésükben foglalkoznak. A közös alap KÉT vonás jellemzi a prágai Keresztyén Békekonferencia 10 éves munkáját. Az egyik az, hogy bátran hozzá meri nyúlni a világ legkényesebb és legégetőbb kérdéseihez. Előrement a politikai és gazdasági harcok élvonalába, és vállalta a határozott döntések és állásfoglalások kockázatát. Kezdettől fogva az igazságosság érvényesítésével kereste a béke lehetőségeit, és ennek érdekében gondosan tanulmányozta a világ békéjét fenyegető konfliktusok politikai, gazdasági és társadalmi gyökereit. A szakértők segítségével is folytatott helyzetelemzés alapján az egyoldalúság vádját is vállalta, amikor az elnyomott népek és emberek pártjára állt. A Keresztyén Békekonferenciát jellemzi, hogy együtt él és halad a világgal. A MÁSIK jellemző vonása az, hogy minden lépését és döntését igyekezett Isten igéjének és a keresztyén hitnek a megvilágításába helyezni, s ezért nemcsak minden egyes testületé és bizottsága mérlegelte teológiai szempontból a politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket, hanem állandóan működött a mozgalom teológiai bizottsága is. Ez a bizottság az évek során végigvitatta a megbékéltetés szolgálata és a világ békéje, Isten igazsága és az emberi igazságosság, Krisztus emberszere- tete, s az emberek és népek szolidaritása, Krisztus emberré létele és a humanizmus viszonya, az evangélium megújító ereje és a forradalmi megújulás viszonyának kérdéseit. Alig van olyan teológiai kérdés, amely valamilyen formában megvitatásra ne került volna a teológiai bizottságban. Ez a világgal együtt haladó mozgalom az állandó teológiai munkával tudott keresztyén békemozgalom maradni. MINDIG a közös alapra épült a Keresztyén Békekonferencia munkája, s az egész világról összegyülekező vezetők és résztvevők között mindig teljes volt az egyetértés abban, hogy ez a közös alap nem lehet más, mint az egy Űr, a megváltó Jézus Krisztus, aki által Isten megbékéltette magát a világgal, és minket is elhívott a békéltetés szolgálatára. De sokkal nehezebb volt erre a közös alapra építeni, belőle a részletekben is egyező következtetéseket is levezetni, amikor a világ konkrét kérdéseiről volt szó. Hiszen a Keresztyén Békekonferencia résztvevői nemcsak különböző földrészeken, különböző politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok között, különböző népek és fajok közösségében élnek, ami természetszerűleg meghatározza látásukat és gondolkodásukat, hanem különböző egyházak tagjai is, s így hitükben és teológiájukban is eltérések mutatkoznak, amelyeket eddig semmiféle ökumenikus mozgalom nem tudott megszüntetni. S mindehhez hozzájárult még az a körülmény is, hogy ennek a színes közösségnek szembe kellett néznie a gyorsan fejlődő világ egészen új kérdéseivel, amelyekre a múltból nem lehetett megoldásokat ismételni, és így a teológiai eszmélkedésnek sokszor eddig járatlan utakon kellett haladnia. Hogy mégsem volt eredménytelen ez a munka, az annak köszönhető, hogy az egy alapra épült. SOHASEM tekintheti teológiai munkáját befejezettnek az az egyház, amely együtt él és együtt halad a világgal. Ezért a Keresztyén Békekonferencia sem elégszik meg azzal, hogy az eddigi teológiai eszmélkedések eredményeire hivatkozzék, amelyeket pedig szégyenkezés nélkül tárhat a keresztyén világ elé, hanem 10 évi munka után azt az összefoglaló feladatot adta a teológiai bizottságnak, hogy a közös alapon újra végiggondolja a keresztyén békemunka teológiai problémáit. A keresztyén- ség bizonyos köreiben még mindig kísért az a gondolat, hogy a világbéke kérdését a politikusokra kell bízni és jobb, ha az egyház visszavonul a »maga területére-«. Viszont nem ismeretlen az az elképzelés sem, hogy a világ problémái kizárólag keresztyén vezetéssel volnának megoldhatók, ezért kell az egyháznak beleavatkoznia a világ ügyeibe. Az sem tisztázódott minden keresztyén számára, hogy a világi kérdésekben egyenlő partnernek tekintheti-e a nem keresztyéneket, és együttmun- kálkodhat-e a hivő a nem hivővei az emberiség jövőjéért. A Keresztyén Békekonferencia mindig egyértelműen foglalt állást ezekben a kérdésekben, de a prágai nagygyűlésen alkalmat ad arra, hogy a teológiai csoportban Krisztusra nézve újra végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, és még jobban fogalmazzuk meg közös meggyőződésünket. MOST, 10 év után hálát adunk az egyház Urának, hogy a Keresztyén Békekonferencia mindig egyetértett abban, hogy munkájának közös alapja az Ür Jézus Krisztus emberszere- tete, és közös célja az emberiség békéje. Hisszük, hogy teológiai munkánkkal most még világosabban tudjuk megmutatni azt a közös utat is, amely a közös alaptól a közös cél felé vezet. Dr. Prőhle Károly LEVÉL JOHNSON ELNÖKHÖZ Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Bizottságának az igazgatója, dr. Frederick Nolde, levelet intézett Johnson amerikai elnökhöz, amelyben arra kéri az elnököt, hogy szüntesse be Észak-Vietnam bombázását. Emlékeztet a levél arra, hogy az Egyházak Világtanácsa már múlt év februárjában hasonló felszólítást intézett Washingtonhoz, Testvéreink a finnek között (2.) A Finn Lelkészegyesület 50. jubileuma alkalmával tartott rendezvényeken néhány olyan szép alkalmon vettünk részt, amelyeket nem lehet említés nélkül hagyni. A mikor január 21-én nyolcórás késéssel repülőgépünk megérkezett a teljesen behavazott helsinki repülőtérre, már közel jártunk az éjfélhez. Azt gondoltuk, már senki nem fog bennünket várni ilyen éjszakai órában. Nagy örömünkre mégis megpillantottuk Eerő Saarinen lelkészt, a Finn Lelkészegyesület főtitkárát. A meleg, testvéri üdvözlés után ez volt az első mondata: »Örömmel adom hírül, hogy nagyon magas állami kitüntetést fog kapni Kek- konen elnöktől.« Nagy volt' a meglepetésem és az örömöm. Ügy gondoltam, olyan országtól kapom ezt a kitüntetést, amelyhez drága szálak fűzik a mi országunkat is, és attól a Kekkonen elnöktől, akire mi, magyarok tisztelettel és megbecsüléssel nézünk. Hamarosan megtudtam azt is, hogy a kitüntetést az oktatásügyi miniszter fogja átadni. Január 26-án feleségemmel együtt mentünk be a minisztériumba, ahol Reino Oittinen miniszter ünnepélyes formában nyújtotta át az érdemrendet. A hozzám intézett szavakra jó szívvel tudtam azt válaszolni,, hogy a jövőben is mindent el fogok követni a finn és magyar nép és a két ország evangélikus egyházainak barátságáért. Az aktuson részt vevő Nikolainen dékán és Saarinen főtitkár testvéri szívvel örültek velünk. U gyancsak szép alkalom volt az az »ökumenikus ebéd«, amelyet a finn egyház ökumenikus Tanácsa rendezett dr. Blake, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és a mi tiszteletünkre. A szűkkörű ebéden Simojoki érsek és Gulin püspök, valamint a Finnországban élő kisebb felekezetek képviselői vettek részt. Gulin püspök ünnepi köszöntőjében nagyon melegen fordult felénk, és emlékezett meg Magyarországról és a Magyarországi Evangélikus Egyházról. Az együttlét lehetőséget adott közös problémáink és további terveink megbeszélésére. MAY PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL Az Osztrák Evangélikus Egyház püspöke, D. Gerhard May bejelentette, hogy október 31- én nyugalomba vonul. May püspök február 13-án tölti be 70. életévét. May püspök újévi pásztorlevelében egyébként hangsúlyozza, hogy nem Isten akarata ugyan, ha a keresztyén egyházak harcolnak egymás ellen, de az sem, ha a remélt egység végett nem mondjuk ki világosan az igazságot Az evangélikus keresztyének sohasem tudják elfogadni például a miseáldozatot a pápaságot, a szentek tiszteletét és a fölszentelt papok különleges helyzetét mint amelyek éles ellentétben vanak a Szentírás tanításával. mmwmmmwA Köszönöm, Uram, igédet: lelkem napi kenyerét, életem zsinórmértekét, hitben vívott harcom éles fegyverét. Krisztus és embertársaim iránti szeretetem örök forrását, üdvösségem zálogát. Szemem, szívem és értelmem soha sem ismerhetnének meg istenséged elrejtőzködő mélységeiben, ha ki nem jelented magad Jézus Krisztusban, kegyelmes Uramban, kiben testté lett az ige és örömhírré lett minden, ami Nélküle olyan ismeretlen, olyan rejtélyes és félelmetes. Áldlak és magasztallak, hogy Krisztusban megszólítasz, még pedig úgy, mint atya a gyermekét. Tedd hatékonnyá igédet egész életemben, hogy mélyre hatoljon, szivem és lelkem végső mélységéig. Tanítson, vezessen, vigasztaljon, hitet ébresszen, intsen, meg is ítéljen és meg is mentsen. Szentlelkeddel készíts fel a vasárnapi és egész heti igehallgatásra, hogy meglássam bűneimet és elfogadjam igédben felkínált kegyelmedet az új életre és üdvösségre. Ámen. /Ikikre hallgatnunk Az üdvösség nemcsak a mienk Bennünket keresztyéneket elsőnek természetesen mindig az a kérdés foglalkoztat, hogy hol találunk gyógyulást sebeinkre és hol találunk megbocsátást a bűneinkre!? Keresztyénségünknek a veszedelmes beszűkítését eredményezheti azonban ez a »csak üdvösség nekem« jelszó, ha megfeledkezünk arról, hogy munkásai vagyunk az Isten országának is és hogy meg kell szentelődnie a világnak is! Igaz upran, hogy az evangéliumban a legszínpompásabb jelenet, amikor Isten a jászolban fekszik és a kereszten függ és hogy így jött el hozzánk keresztyénekhez, így szolgált nekünk szeretetének az ajándékaival, holott mi bűnös emberek vagyunk. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy van az evangé- liumnak egy másik hangja is, amely arról beszél, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus a Világ Ura, Királya és az élet fejedelme a földi élet területén. / Hová meneküljünk akkor mi földi halandók? Köberle tübingeni professzor a fenyők és nyírfák világába. A fákon vastagon feküdt a hó. A templom körül autók és felállított sítalpak jelezték, hogy a templomba jövők már megérkeztek. Még nagyobb volt az örömünk a templomban, amikor az első két padsorban megpillantottam annak az énekkarnak a tagjait, amely az elmúlt év nyarán Matti Li- pasti karnagy és Erkki Airas lelkész vezetésével Magyarországon járt és énekelt a fasori, a ceglédi, a csömöri és az egri gyülekezetekben. Csillogó szemmel, mint »régi« ismerősre néztek föl rám a szószékre. Élmény volt a velük való találkozás. A gyülekezet színe előtt Erkki Airas lelkész és Martti Nevalainen lelkész meghatóan szépen emlékeztek meg magyarországi útjukról és az itt kapott szeretetről. Ez a testvéri találkozás még folytatódott Nevalainen lelkész lakásán, aki az egész énekkart meghívta ebédre, hogy így velünk lehessenek még egy alkalommal. A délutáni nagy hóesésben alig tudtuk megközelíteni a gyülekezet másik szép templomát, amely Roihuvuo- ri-ban van. Airas lelkész lakásán megcsodáltuk a lelkész által festett nagyszerű képeket. L átogatást tettünk a nagy finn egyházi lapnak, a KOTIMAA-nak a szerkesztőségében is. Simo Talvitie fő- szerkesztő és Anneli Janhonen szerkesztő mutatták be munkatársaikat és ismertették a különböző osztályok munkáját. Simo Talvitie főszerkesztőnek sok jó barátja van Magyarországon — hiszen több ízben is járt nálunk —, és azok közé tartozik, akire mi, magyar evangélikusok mindig számíthatunk, amikor a finn— magyar nép barátságának erősítéséről van szó. E lmondhatom, hogy feleségemmel együtt nagyon sok szeretetet kaptunk Finnországban. Sorra kaptuk a meghívásokat kedves családi együttlétekre. Meghívott bennünket Lauha püspök, Nikolainen dékán, Juva professzor, Auranen esperes, Viro esperes, Saarinen főtitkár, Talvitie főszerkesztő, Vaalas, a dia- kóniai intézmények igazgatója. Szép találkozásaink voltak Martti Voipio lelkésszel és limari Soisalon-Soininen professzorral, Laitinen tábori püspökkel és még sok más kedves finn barátunkkal. Ezeken a családi együttléteken sokan elevenítették fel magyar- országi élményeiket Lauha püspök azt mondotta, hogy soha nem fogja elfelejteni la- joskomáromi és acsai látogatásait. Voipio lelkész mindenütt velünk volt, ahol szükség volt a segítségére, ö az, aki teljes szívvel velünk van. érti prolblémáinkat és akinek a hűségére mindig lehet számítani. Az esti, vacsora utáni együttléteken egyszer magyar, máskor finn dalok csendültek fel, de volt úgy is, hogy énekeskönyvünk egy-egy énekét mi magyarul, ők pedig finnül énekelték. F innországi tartózkodásunk idején többször is találkoztunk Kása László segédlelkészünkkel, aki egy esztendőt tölt a helsinki Teológiai Fakultáson. Arca fel-feltűnt, akár az egyetemen tartottam előadást, akár Laajasalo-ban prédikáltam, vagy éppen búcsúztam a helsinki repülőtéren. Professzorai jót mondtak róla, akárcsak elődjéről, Schreiner Vilmosról, aki a múlt évben volt tanulmányúton Finnországban. Reméljük, hogy rajtuk keresztül is növekszik hazánkban a finneket szerető emberek sora! D. Káldy Zoltán Viljanen Paavo negyven éve lelkész A magyar népnek és magyar evangélikus egyházunknak egyik legrégibb finn barátja, Viljanen Paavo tampe- rei esperes és assesor január 28-án töltötte be lelkészi szolgálatának negyvenedik évét. Szeretettel köszöntjük mi is öreg barátunkat, s kívánjuk Isten áldását további eredményes szolgálatához. Viljanen Paavo azon finn lelkészek közé tartozik, akiknek életében magyarországi ta- nulmányútjuk a legnagyobb élményt és felejthetetlen emléket jelenti. Ö maga évtizedeken keresztül megtermékenyítője, ánolója, és fejleszteni törekvője volt a finn—magyar kapcsolatoknak, s azok érd -’-e en ma is buzgón munkálkodik. Az Ökumenikus Tanács hírei Január 16-án dr. Bartha Tibor püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezetésével ülést tartott az »Egyház és társadalom« ökumenikus tanulmányi csoport szerkesztő- bizottsága. Elkészültek azok a tanulmányok, amelyek anyagából alakítják ki az Egyházak Világtanácsa uppsalai világgyűlésére az ökumenikus Tanács tagegyházainak hozzászólását. A »Hit és Egyházalkotmány« tanulmányi csoport szerkesztő- bizottsága január 19-én D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke vezetésével tartotta ülését, amelyen foglalkozott a tanulmányi munka eddigi eredményeivel és a bizottság előtt álló tanulmányi és szervezési feladatokkal TT’elejthetetlenül szép vasar- X1 napunk volt január 28-án. Több lelkész is hívott igehirdetői szolgálatra, végül elfogadtam Erkki Airas meghívását, aki elmondotta, hogy Helsinki most épülő modern városrészében, a szigetek világában, egy erdőben épült templomban kell prédikálnom. A templom Laajasalo-ban van. Sűrű hóesésben érkeztünk meg
