Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-18 / 7. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 12. ORSZÁGOS E VAN G É LIKUS HETILAP Ez év tavaszán tartja a Prágai Keresztyén Békekonferen­cia III. Világgyűlését Prágában. Ebben a rovatunkban Prágá­ra, mint a Keresztyén Békekonferencia Világgyűlésére készü­lőben tájékoztatjuk olvasóinkat azokról a kérdésekről, ame­lyekkel a munkabizottságok előzetes felkészülésükben foglal­koznak. A közös alap KÉT vonás jellemzi a prágai Keresztyén Békekonferencia 10 éves munkáját. Az egyik az, hogy bátran hozzá meri nyúl­ni a világ legkényesebb és legégetőbb kérdéseihez. Előrement a politikai és gazdasági harcok élvonalába, és vállalta a határo­zott döntések és állásfoglalások kockázatát. Kezdettől fogva az igazságosság érvényesítésével kereste a béke lehetőségeit, és ennek érdekében gondosan tanulmányozta a világ békéjét fe­nyegető konfliktusok politikai, gazdasági és társadalmi gyöke­reit. A szakértők segítségével is folytatott helyzetelemzés alap­ján az egyoldalúság vádját is vállalta, amikor az elnyomott né­pek és emberek pártjára állt. A Keresztyén Békekonferen­ciát jellemzi, hogy együtt él és halad a világgal. A MÁSIK jellemző vonása az, hogy minden lépését és dön­tését igyekezett Isten igéjének és a keresztyén hitnek a meg­világításába helyezni, s ezért nemcsak minden egyes testületé és bizottsága mérlegelte teológiai szempontból a politikai, gaz­dasági és társadalmi kérdéseket, hanem állandóan működött a mozgalom teológiai bizottsága is. Ez a bizottság az évek során végigvitatta a megbékéltetés szolgálata és a világ békéje, Is­ten igazsága és az emberi igazságosság, Krisztus emberszere- tete, s az emberek és népek szolidaritása, Krisztus emberré létele és a humanizmus viszonya, az evangélium megújító ere­je és a forradalmi megújulás viszonyának kérdéseit. Alig van olyan teológiai kérdés, amely valamilyen formában megvita­tásra ne került volna a teológiai bizottságban. Ez a világgal együtt haladó mozgalom az állandó teológiai munkával tudott keresztyén békemozgalom maradni. MINDIG a közös alapra épült a Keresztyén Békekonferen­cia munkája, s az egész világról összegyülekező vezetők és résztvevők között mindig teljes volt az egyetértés abban, hogy ez a közös alap nem lehet más, mint az egy Űr, a megváltó Jézus Krisztus, aki által Isten megbékéltette magát a világ­gal, és minket is elhívott a békéltetés szolgálatára. De sokkal nehezebb volt erre a közös alapra építeni, belőle a részletek­ben is egyező következtetéseket is levezetni, amikor a világ konkrét kérdéseiről volt szó. Hiszen a Keresztyén Békekonfe­rencia résztvevői nemcsak különböző földrészeken, különböző politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok között, különböző népek és fajok közösségében élnek, ami természetszerűleg meg­határozza látásukat és gondolkodásukat, hanem különböző egy­házak tagjai is, s így hitükben és teológiájukban is eltérések mutatkoznak, amelyeket eddig semmiféle ökumenikus moz­galom nem tudott megszüntetni. S mindehhez hozzájárult még az a körülmény is, hogy ennek a színes közösségnek szembe kellett néznie a gyorsan fejlődő világ egészen új kérdéseivel, amelyekre a múltból nem lehetett megoldásokat ismételni, és így a teológiai eszmélkedésnek sokszor eddig járatlan utakon kellett haladnia. Hogy mégsem volt eredménytelen ez a munka, az annak köszönhető, hogy az egy alapra épült. SOHASEM tekintheti teológiai munkáját befejezettnek az az egyház, amely együtt él és együtt halad a világgal. Ezért a Keresztyén Békekonferencia sem elégszik meg azzal, hogy az eddigi teológiai eszmélkedések eredményeire hivatkozzék, ame­lyeket pedig szégyenkezés nélkül tárhat a keresztyén világ elé, hanem 10 évi munka után azt az összefoglaló feladatot adta a teológiai bizottságnak, hogy a közös alapon újra végiggondolja a keresztyén békemunka teológiai problémáit. A keresztyén- ség bizonyos köreiben még mindig kísért az a gondolat, hogy a világbéke kérdését a politikusokra kell bízni és jobb, ha az egyház visszavonul a »maga területére-«. Viszont nem isme­retlen az az elképzelés sem, hogy a világ problémái kizárólag keresztyén vezetéssel volnának megoldhatók, ezért kell az egy­háznak beleavatkoznia a világ ügyeibe. Az sem tisztázódott minden keresztyén számára, hogy a világi kérdésekben egyenlő partnernek tekintheti-e a nem keresztyéneket, és együttmun- kálkodhat-e a hivő a nem hivővei az emberiség jövőjéért. A Keresztyén Békekonferencia mindig egyértelműen foglalt ál­lást ezekben a kérdésekben, de a prágai nagygyűlésen alkal­mat ad arra, hogy a teológiai csoportban Krisztusra nézve újra végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, és még jobban fogalmaz­zuk meg közös meggyőződésünket. MOST, 10 év után hálát adunk az egyház Urának, hogy a Keresztyén Békekonferencia mindig egyetértett abban, hogy munkájának közös alapja az Ür Jézus Krisztus emberszere- tete, és közös célja az emberiség békéje. Hisszük, hogy teoló­giai munkánkkal most még világosabban tudjuk megmutatni azt a közös utat is, amely a közös alaptól a közös cél felé vezet. Dr. Prőhle Károly LEVÉL JOHNSON ELNÖKHÖZ Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel foglal­kozó Bizottságának az igazga­tója, dr. Frederick Nolde, le­velet intézett Johnson ameri­kai elnökhöz, amelyben arra kéri az elnököt, hogy szüntesse be Észak-Vietnam bombázását. Emlékeztet a levél arra, hogy az Egyházak Világtanácsa már múlt év februárjában hasonló felszólítást intézett Washing­tonhoz, Testvéreink a finnek között (2.) A Finn Lelkészegyesület 50. jubileuma alkalmával tartott rendezvényeken néhány olyan szép alkalmon vettünk részt, amelyeket nem lehet említés nélkül hagyni. A mikor január 21-én nyolc­órás késéssel repülőgé­pünk megérkezett a teljesen behavazott helsinki repülőtér­re, már közel jártunk az éj­félhez. Azt gondoltuk, már senki nem fog bennünket vár­ni ilyen éjszakai órában. Nagy örömünkre mégis megpillan­tottuk Eerő Saarinen lelkészt, a Finn Lelkészegyesület főtit­kárát. A meleg, testvéri üd­vözlés után ez volt az első mondata: »Örömmel adom hí­rül, hogy nagyon magas álla­mi kitüntetést fog kapni Kek- konen elnöktől.« Nagy volt' a meglepetésem és az örömöm. Ügy gondoltam, olyan ország­tól kapom ezt a kitüntetést, amelyhez drága szálak fűzik a mi országunkat is, és attól a Kekkonen elnöktől, akire mi, magyarok tisztelettel és meg­becsüléssel nézünk. Hamaro­san megtudtam azt is, hogy a kitüntetést az oktatásügyi mi­niszter fogja átadni. Január 26-án feleségemmel együtt mentünk be a minisztériumba, ahol Reino Oittinen miniszter ünnepélyes formában nyújtotta át az érdemrendet. A hozzám intézett szavakra jó szívvel tudtam azt válaszolni,, hogy a jövőben is mindent el fogok követni a finn és magyar nép és a két ország evangélikus egyházainak barátságáért. Az aktuson részt vevő Nikolainen dékán és Saarinen főtitkár testvéri szívvel örültek ve­lünk. U gyancsak szép alkalom volt az az »ökumenikus ebéd«, amelyet a finn egyház öku­menikus Tanácsa rendezett dr. Blake, az Egyházak Világ­tanácsa főtitkára és a mi tisz­teletünkre. A szűkkörű ebé­den Simojoki érsek és Gulin püspök, valamint a Finnor­szágban élő kisebb felekezetek képviselői vettek részt. Gulin püspök ünnepi köszöntőjében nagyon melegen fordult fe­lénk, és emlékezett meg Ma­gyarországról és a Magyaror­szági Evangélikus Egyházról. Az együttlét lehetőséget adott közös problémáink és további terveink megbeszélésére. MAY PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL Az Osztrák Evangélikus Egy­ház püspöke, D. Gerhard May bejelentette, hogy október 31- én nyugalomba vonul. May püspök február 13-án tölti be 70. életévét. May püspök újévi pásztorle­velében egyébként hangsúlyoz­za, hogy nem Isten akarata ugyan, ha a keresztyén egy­házak harcolnak egymás ellen, de az sem, ha a remélt egy­ség végett nem mondjuk ki világosan az igazságot Az evangélikus keresztyének soha­sem tudják elfogadni például a miseáldozatot a pápaságot, a szentek tiszteletét és a föl­szentelt papok különleges helyzetét mint amelyek éles ellentétben vanak a Szentírás tanításával. mmwmmmwA Köszönöm, Uram, igédet: lelkem napi kenyerét, életem zsinórmértekét, hitben vívott harcom éles fegyverét. Krisztus és embertársaim iránti szeretetem örök forrását, üdvösségem zálogát. Szemem, szívem és értelmem soha sem ismerhetnének meg istenséged elrejtőzködő mélységeiben, ha ki nem jelented magad Jézus Krisztusban, kegyelmes Uramban, kiben testté lett az ige és örömhírré lett minden, ami Nélküle olyan ismeret­len, olyan rejtélyes és félelmetes. Áldlak és magasztallak, hogy Krisztusban megszólítasz, még pedig úgy, mint atya a gyerme­két. Tedd hatékonnyá igédet egész életemben, hogy mélyre ha­toljon, szivem és lelkem végső mélységéig. Tanítson, vezessen, vigasztaljon, hitet ébresszen, intsen, meg is ítéljen és meg is mentsen. Szentlelkeddel készíts fel a vasárnapi és egész heti igehallgatásra, hogy meglássam bűneimet és elfogadjam igéd­ben felkínált kegyelmedet az új életre és üdvösségre. Ámen. /Ikikre hallgatnunk Az üdvösség nemcsak a mienk Bennünket keresztyéneket elsőnek természetesen mindig az a kérdés foglalkoztat, hogy hol találunk gyógyulást sebeink­re és hol találunk megbocsátást a bűneinkre!? Keresztyénségünknek a veszedelmes beszűkítését ered­ményezheti azonban ez a »csak üdvösség nekem« jelszó, ha megfeledkezünk arról, hogy munkásai vagyunk az Isten orszá­gának is és hogy meg kell szentelődnie a világnak is! Igaz upran, hogy az evangéliumban a legszínpompásabb jelenet, amikor Isten a jászolban fekszik és a kereszten függ és hogy így jött el hozzánk keresztyénekhez, így szolgált nekünk szeretetének az ajándékaival, holott mi bűnös emberek vagyunk. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy van az evangé- liumnak egy másik hangja is, amely arról beszél, hogy a meg­feszített és feltámadott Krisztus a Világ Ura, Királya és az élet fejedelme a földi élet területén. / Hová meneküljünk akkor mi földi halandók? Köberle tübingeni professzor a fenyők és nyírfák világába. A fákon vastagon feküdt a hó. A templom körül autók és fel­állított sítalpak jelezték, hogy a templomba jövők már meg­érkeztek. Még nagyobb volt az örömünk a templomban, ami­kor az első két padsorban megpillantottam annak az énekkarnak a tagjait, amely az elmúlt év nyarán Matti Li- pasti karnagy és Erkki Airas lelkész vezetésével Magyaror­szágon járt és énekelt a fasori, a ceglédi, a csömöri és az egri gyülekezetekben. Csillogó szemmel, mint »régi« ismerős­re néztek föl rám a szószékre. Élmény volt a velük való ta­lálkozás. A gyülekezet színe előtt Erkki Airas lelkész és Martti Nevalainen lelkész meg­hatóan szépen emlékeztek meg magyarországi útjukról és az itt kapott szeretetről. Ez a testvéri találkozás még folyta­tódott Nevalainen lelkész la­kásán, aki az egész énekkart meghívta ebédre, hogy így ve­lünk lehessenek még egy al­kalommal. A délutáni nagy hó­esésben alig tudtuk megköze­líteni a gyülekezet másik szép templomát, amely Roihuvuo- ri-ban van. Airas lelkész laká­sán megcsodáltuk a lelkész ál­tal festett nagyszerű képeket. L átogatást tettünk a nagy finn egyházi lapnak, a KOTIMAA-nak a szerkesztő­ségében is. Simo Talvitie fő- szerkesztő és Anneli Janhonen szerkesztő mutatták be mun­katársaikat és ismertették a különböző osztályok munká­ját. Simo Talvitie főszerkesz­tőnek sok jó barátja van Ma­gyarországon — hiszen több ízben is járt nálunk —, és azok közé tartozik, akire mi, magyar evangélikusok mindig számíthatunk, amikor a finn— magyar nép barátságának erő­sítéséről van szó. E lmondhatom, hogy felesé­gemmel együtt nagyon sok szeretetet kaptunk Finnor­szágban. Sorra kaptuk a meg­hívásokat kedves családi együttlétekre. Meghívott ben­nünket Lauha püspök, Niko­lainen dékán, Juva professzor, Auranen esperes, Viro espe­res, Saarinen főtitkár, Talvi­tie főszerkesztő, Vaalas, a dia- kóniai intézmények igazgató­ja. Szép találkozásaink voltak Martti Voipio lelkésszel és li­mari Soisalon-Soininen pro­fesszorral, Laitinen tábori püspökkel és még sok más kedves finn barátunkkal. Eze­ken a családi együttléteken so­kan elevenítették fel magyar- országi élményeiket Lauha püspök azt mondotta, hogy soha nem fogja elfelejteni la- joskomáromi és acsai látoga­tásait. Voipio lelkész min­denütt velünk volt, ahol szük­ség volt a segítségére, ö az, aki teljes szívvel velünk van. érti prolblémáinkat és akinek a hűségére mindig lehet szá­mítani. Az esti, vacsora utáni együttléteken egyszer magyar, máskor finn dalok csendültek fel, de volt úgy is, hogy éne­keskönyvünk egy-egy énekét mi magyarul, ők pedig finnül énekelték. F innországi tartózkodásunk idején többször is talál­koztunk Kása László segédlel­készünkkel, aki egy esztendőt tölt a helsinki Teológiai Fa­kultáson. Arca fel-feltűnt, akár az egyetemen tartottam elő­adást, akár Laajasalo-ban pré­dikáltam, vagy éppen búcsúz­tam a helsinki repülőtéren. Professzorai jót mondtak ró­la, akárcsak elődjéről, Schrei­ner Vilmosról, aki a múlt év­ben volt tanulmányúton Finn­országban. Reméljük, hogy rajtuk keresztül is növekszik hazánkban a finneket szerető emberek sora! D. Káldy Zoltán Viljanen Paavo negyven éve lelkész A magyar népnek és ma­gyar evangélikus egyházunk­nak egyik legrégibb finn ba­rátja, Viljanen Paavo tampe- rei esperes és assesor január 28-án töltötte be lelkészi szol­gálatának negyvenedik évét. Szeretettel köszöntjük mi is öreg barátunkat, s kívánjuk Isten áldását további ered­ményes szolgálatához. Vilja­nen Paavo azon finn lelké­szek közé tartozik, akiknek életében magyarországi ta- nulmányútjuk a legnagyobb élményt és felejthetetlen em­léket jelenti. Ö maga évtize­deken keresztül megterméke­nyítője, ánolója, és fejleszte­ni törekvője volt a finn—ma­gyar kapcsolatoknak, s azok érd -’-e en ma is buzgón munkálkodik. Az Ökumenikus Tanács hírei Január 16-án dr. Bartha Ti­bor püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezetésével ülést tartott az »Egyház és társadalom« ökumenikus ta­nulmányi csoport szerkesztő- bizottsága. Elkészültek azok a tanulmányok, amelyek anya­gából alakítják ki az Egyházak Világtanácsa uppsalai világ­gyűlésére az ökumenikus Ta­nács tagegyházainak hozzá­szólását. A »Hit és Egyházalkotmány« tanulmányi csoport szerkesztő- bizottsága január 19-én D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Öku­menikus Tanács alelnöke ve­zetésével tartotta ülését, ame­lyen foglalkozott a tanulmányi munka eddigi eredményeivel és a bizottság előtt álló tanul­mányi és szervezési feladatok­kal TT’elejthetetlenül szép vasar- X1 napunk volt január 28-án. Több lelkész is hívott igehir­detői szolgálatra, végül elfo­gadtam Erkki Airas meghívá­sát, aki elmondotta, hogy Hel­sinki most épülő modern vá­rosrészében, a szigetek világá­ban, egy erdőben épült temp­lomban kell prédikálnom. A templom Laajasalo-ban van. Sűrű hóesésben érkeztünk meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom