Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-11 / 6. szám

Épüljünk lelki házzá!

1 Péter 2, 1—5.

Olyan a vasárnap arca mint egy kilométerkő a 70-es számmal. Az autópályán azt jelenti: 70 km-rel Budapest előtt. Az egyházi esztendő útján immár évszázadok óta mindig annyit jelent: 70 nappal Húsvét előtt.

Igénk húsvét előtti sürgős teendőinkről a házépítés képében beszél. Az a szakasz gyönyörű kicsengése, hogy épüljünk lelki házzá!

Mostanában az új családi házakkal együtt, sok új evangélikus papiak is épült és épül országszerte. Izgalmas és tanulságos, ahogyan az építkezésben érdekelt családok elmondják a még folyamatban levő, vagy már befejezett házépítés történetének egyes szakaszait. Sok a gond, de még több az öröm. Sok az új lendületet és reménységet jelentő útközbeni tapasztalat, hogy valóban jóságos az Ür

1. Mi is úgy leszünk lelki házzá, ha első renden elvégezzük az előkészítő munkát. Az új papiak felépülése legtöbb helyen úgy indult, hogy előbb eltakarították a régit, mert az új mindig a régi vagy az üresség helyébe lép.

Az egyes keresztyén ember és gyülekezet életében, lelki síkon is mindenütt bőven akad a régiből sok minden, amit előbb el kell takarítani. Húsvét előtt ki kell takarítani nemcsak a lakást, hanem a papok és hívek szívét is. Ha le nem vetünk minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, lehet húsvéti piros tojása az unokának, pompás új ruhája a lányunknak, de mi 70 napnál is távolabb leszünk az igazi húsvétiéi.

2. Mi is úgy leszünk lelki házzá, ha komolyan vesszük a lelki növekedés feltételeit. Ahhoz, hogy valahol új papiak épüljön pénz, tégla, gerenda, üveg és még sok minden kell. Ahhoz viszont, hogy ugyanott új, a lelki ház irányában épülő és növekedő gyülekezet is legyen, ige kell és az igével táplálkozó emberek.

A csecsemő táplálkozásának és növekedésének gyönyörű képén szemlélteti ezt az apostol. Isten igéje a keresztyén embernek ugyanaz, mint a csecsemőnek az anyatej. Másutt meg arról olvasunk, hogy Isten igéje az éhező ember kenyere és a szomjas vándor üdítő itala. Szóval táplálék, erő, életszükséglet, a növekedés döntő feltétele. Ez a feltétel az igét hirdető papnak nekiszegzi azt a kérdést: „Anyatejjel táplálod-e a gyülekezetét, vagy mesterséges tápszerekkel?! Amit mondasz, előbbre viszi-e a gyülekezetei a lelki ház újszövetségi tervrajza szerint a Krisztus teljességében ékeskedő kor mértéke felé?! Azt érzik-e belőle, hogy Te okos ember vagy, vagy valóban ízét veszik belőle annak, hogy jóságos az Űr?! A hívektől meg azt kérdi: „Kívánjátok-e húsvétközelségben az igének tiszta tejét?”

3. Mi is úgy leszünk lelki házzá, ha tisztán látjuk a végső célt. Az pedig földi vonatkozásban az élő kövekként belesimu- lás a helyi és országos gyülekezet életébe, a legvégső célra gondolva pedig a növekedés az üdvösségre.

Az egyház vándordíján most 70 nap múlva újból húsvét- hoz érünk. De vajon hány nap és hány kilométer választ még el attól, hogy valóban lelki házzá legyünk?!

Weltler Rezső

»•Nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi eseti ezéseinket«. (Dán 9. 18)

VASÁRNAP. — »Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Űrhoz, a ti Istenetekhez!« (Joel 2,13) Sokszor úgy véljük, hogy elégséges a templomba járás, az imádkozás, a külsőségekben megmutatkozó »vallásosság« ahhoz, hogy Isten gyermekei legyünk. Isten világosan a tudomásunkra hozza, hogy nem a külsőség, hanem a szívünk kitárása a lényeg a vele való kapcsolatban. Fel kell adnunk az igével, az Ö akaratával való szembeszegülésünket, s engedelmeskednünk kell szavának.

HÉTFŐ. — »Miért vetetted meg az Űr nagy beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos őelőtte?« (2 Sám 12, 9) Isten gyakran szemrehányást tesz nekünk hitetlenségünk és szeretetlenségünk miatt. Ö tisztában van azzal, hogy sokszor jó elhatározások születnek meg bennünk, s azzal is, hogy az elhatározások ellenére gyengék vagyunk a jó cselekvésére. Ezért akar Urunk lenni, hogy gyermekeiként járjuk a bűn és szeretetlenség helyett a hit és a szolgáló szeretet útját.

KEDD. — »Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneit«. (És 58, I) Nem szeretjük azokat a »kellemetlen« embereket, akik bűneinkről, hibáinkról és mulasztásainkról beszélnek, pedig ők Isten eszközei. Isten munkája nyomán inkább vessünk számot önmagunkkal, s bánjuk meg bűneinket.

SZERDA. — »Nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk?« (Jer 14, 22) Isten számtalanszor

megmutatta már, hogy Ő a mi Istenünk és Urunk. Vagy talán vak szemünkkel és hideg szívünkkel ezt még nőm vettük észre? Ö azért szól és azért cselekszik hoev bitre jussunk, s megszabaduljunk a

bizonytalanságtól és félelemtől.

CSÜTÖRTÖK. — »Nem esett el csak egy szó is mind ama jó szóból, amelyet szólott az Ür Izráel házának. Mindaz betelt«. (Józs 21, 45) Isten megjövendöltette szolgáin keresztül Jézus Krisztus egész váltságművét. Ennek ellenére mégis sokan voltak, akik nem hallották meg a jövendölést, vagy megbotránkoztak azon. Sokszor talán számunkra is megbotránkoztató, hogy Urunk és Megváltónk szenvedett, meghalt és feltámadott. De mindezt miattunk és értünk tette. Higgyünk az ige szavának, hogy Jézus Krisztus megváltói munkája a mienk legyen, s örök életre jussunk.

PÉNTEK. — »örömmel merítek vizet a szabadító kútfejéből«. (És 12, 3) Isten gyermeke nem lógathatja szomorúan a fejét, mert annak szívét, aki az Ö közelében él, öröm tölti el. Isten maga adja életünk számára az öröm drága alkalmait Csak éppen nyitott szemmel és szívvel észre kell vennünk életünkben Isten szerető szívének kezem unkáját.

SZOMBAT, — »Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőittet- nem. (3 Móz 10, 3) Isten hatalma és ereje valóság a mi életünkben is. De vájjon elég közel állunk-e Hozzá? Vájjon elég erős az a hit, amely összekapcsol minket Vele, s vájjon elég erős-e a szeretetünk, amellyel Isten a másik ember szolgálatára indít minket? Mienk Isten szeretete, gondviselése, a Jézus Krisztusban adott megváltás, a Szentlélek megszentelő ereje, tehát minden. Sokat kaptunk, sokat követel Isten tőlünk. Tegyünk eleget Isten követelésének, járjunk hitben és a szeretet szolgálatában.

Harkányi László

Nógrádi lelkészekkel

A balassagyarmati parókia udvarán megkövesedett fatönk áll. Mondják, több százezer éves. Szinte időtlen.

Amivel mögötte dolgoznak, templomban s parókián az igefejtő csendben, több mint időtlen. Az ige: örök.

Ami most történik mögötte, nagyonis idői. Itt szokott ösz- szegyűlni a nógrádi egyházmegye Lelkészi Munkaközössége a konkrét, mai feladatok megbeszélésére.

így vagyunk együtt most tizenhat nógrádi lelkésszel.

Az LMK 1968. évi programjáról szól a tájékoztatás. Áttekintést kapunk a lelkészi továbbképzés idei csomópontjairól. A körzetenként tervezett országos lelkészkonferenciákon a nemzetközi teológiai gondolkodásba kapcsolódva fognak elmélyedni a lelkészek azokban a felvetett kérdésekben, amelyekkel részben az Egyházak Világtanácsa uppsa- lai gyűlése, részben a Keresztyén Békekonferencia idei nagygyűlése készülnek foglalkozni. Hallunk a közelesen megtartandó segédlelkészi konferenciáról, a teológiai szakcsoportok programjáról, amelyek immár hat ágban indultak meg, a Hazafias Népfront által folyamatosan rendezett lelkészi értekezletekről, végül a DMK-ek egyházmegyei gyűlésein előkerülő témákról, amelyeket most kül- / dött szét a LMK országos választmánya, s amelyeket a lelkészek maguk között felosztva érlelnek majd az év folyamán dolgozatokká.

A tájékoztatás, amit D. Dr. Ottlyk Ernő püspök adott, bőven mutatott rá azokra a sokszínű, sokoldalú és sokirányú feladatokra, amelyek kitöltik majd azokat a lelkészi munkaórákat, amelyek nem közvetlenül a gyülekezetek szeme előtt telnek, de közvetve nagyon megtermékenyítik a lelkészek gyülekezeti munkáját.

Átfogó képet adott‘a püspök az Egyházi Törvények kötetéről is, amely most hagyta el sajtónkat. Hasznos lesz, ha ezzel közelebbről is megismerkednek a gyülekezetekben.

Ismertette egyházunk idei külügyi programját, ami a sok hazai és külföldi látogatással, konferenciákkal szintén komoly feladatot jelent mind az egyházvezetőségnek, mind a lelkészeknek, de sok helyen a gyülekezeti tagoknak is.

Végül a nógrádi gyülekezetekbe tervezett püspöklátogatások rendjét ismertette és beszélte meg Ottlyk püspök. A látogatások belső célkitűzése a szolgáló egyház lelkűidére mutat: szolgálni az igével és a szentségekkel, s elmélyíteni a kapcsolatot a lelkészekkel.

Az értekezlet — amelyet Gartai István esperes vezetett — jelentős időt fordított arra, hogy megbeszélje az Evangélikus Élet szolgálatát. Az együttléten jelen volt D. Koren Emil is, aki ismertette a lap szerkesztési kérdéseit, az egyes rovatok belső célkitűzéseit, a cikkírás sajátos feladatait és módozatait. A lelkészek élénk eszmecsere keretében elmondták bírálatukat a lapról, s hasznos javaslatokat tettek, maguk is szolgálatot vállalva az egyházi újságírás és lap- terjesztés ügyében.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1988. február U-én

Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly, de. 11. (urv) D. Káldy Zoltán, du. 5. Trajtier Gábor, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kaken

András. Fasor de. fél 10. Bizik László, de. 11. Koren Emil, du. 6. Bizik László. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. (gyermek) Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Veöreös Imre, Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Baranyai Tamás, du. 4. Szeretet- vendégség. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (urv) Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula, Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán» Rákospalota Máv Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (urv) D. dr. Ottlyk Ernő, de. 11. (urv) D. dr.

Ottlyk Ernő, du. 5. Szeretetvendégség : D. dr. Ottlyk Ernő. Torockó tér de. fél 9. Káposzta Lajos. Óbuda de. 9. Mikler Gusztáv, de. 10. (urv) Mikler Gusztáv. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9,11, du. fél 7. Pest- hidegkút de. fél 11. Kelenföld de.

8. (urv) Bencze Imre, de. 11. (urv) Bencze Imre, du. 6. Dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. U.

, - BUDÁN VENNÉK családi házat életjáradékkal. 47 éves józan- életű szorgalmas, kertet, zenét, virágot kedvelő mesterember vagyok. 50 000 készpénzzel rendelkezem. »Megértő szeretet« jeligére a kiadóba.- KÜLÖNBÉJARATÜ SZobakonyha kiadó. Magányos leinformálható keresztyén fiatal embereknek Újpesten, családi házban. Részletes rövid életrajzos levélre válaszolok. »Békés Otthon« jeligére a kiadóba kérem.- HURKA-koibásztöltő, disznóperzselő, pásztorkellék, lóhám díszkarikák, kengyel, sarkantyú Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6.

— Hetvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 0, 9—13; az igehirdetés alapigéje: lPt 2, 1—5. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus.

— VESZPRÉM. Január 14- én Hegyháti János iharosbe- rényi lelkész szolgált a gyülekezetben és a balatonalmádi-i filióban. A szeretetvendégsé- gen vetítettképes előadást tartott »A reformáció földjén — Luther városaiban« címen.

— BUDAVÄR. A Bécsikapu téri templomban február 4-én Haakon Flottorp norvég lelkész prédikált. Az istentisztelet offertóriumát a Magyar Vöröskereszten keresztül a szicíliai földrengés áldozatainak megsegítésére ajánlották fel.

— BUDAPEST—KÖBÄNY A.

A gyülekezet januári szeretet- vendégségén Kamer Ágoston országos főtitkár tartott előadást »Két hét Luther földjén« címen a Luther városokban tett utazásáról és á reformáció 450 éves jubileuma alkalmából Wittenbergben tartott ünnepségekről.

CSALÁDI HÍREK

— SZÜLETÉS. Reuss András

csoglei lelkészéknek január 13-án második gyermekük született. Neve: András.

— HÁZASSÁGKÖTÉS. Filarszky Nándor és Nagybocskai Zsófia január 24-én tartották esküvőjüket a gerendási evan— GYENESDIÄS. Január 15-én az esti áhítat után Hegyháti János iharosberónyi lelkész tartott vetítettképes előadást a szeretetotthon lakóinak a Luther városokról.

— SZENTENDRE. Január 28-án a délelőtti istentiszteleten Várady Lajos esperes hirdetett igét, majd beiktatta a gyülekezet új felügyelőjét, dr. Tomcsányi Lászlót és- az újonnan választott presbitériumot.

— A BUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége a kelenföldi gyülekezetben tartotta ülését Áhítatot Köszeghy Tamás, előadást Csengődy László és Visontay Róbert, élménybeszámolót Feyér Zoltán I. éves teológiai akadémiai hallgató tartott. Az ülés résztvevőit D. Dr. Ottlyk Ernő püspök tájékoztatta az időszerű kérdésekről.

— CSEPEL. A gyülekezet decemberi szeretetvendégsé- gén, december 10-én Várady Lajos esperes tartott beszámolót egyházunk küldöttségének svédországi és dániai útjáról.

Ugyanezen a napon a délelőtti istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe az új tisztségviselőket: Teli Péter

másodfelügyelőt, Pleyer Endre számvevőszéki elnököt, Záhon Sámuel számvevőszéki tagot, valamint Scháf János presbitert.

— PESTERZSÉBET. A gyülekezet szeretetvendégségén, január 14-én Mezősi György csepeli lelkész tartott élmény- beszámolót finnországi útjáról.

gélikus templomban. A szertartást a menyasszony édesapja, Nagybocskai Vilmos gerendási lelkész végezte.

— HALÄLOZÄS. Pintér János a gyomai gyülekezet éveken át volt felügyelője, a kiskunhalasi gyülekezet presbitere 77 éves korában január 4-én elhunyt. Ravatalánál Jeszenszky Tibor lelkész hirdette a feltámadás igéjét.

— Jeszenszky Klára Mária, Jeszenszky Tibor kiskunhalasi lelkészék hatodik gyermeke, súlyos betegség következtében 7 hónapos korában január 22- én elhunyt. A temetési szertartást Ponicsán Imre kiskőrösi

Az idei Evangélikus Naptár 75 oldalán az elhunyt lelkészek sorában megemlékezik Révész Alfréd egykori sziráki lelkészről. Készséggel adunk helyt a mai sziráki lelkész pótló közlésének. Révész Alfréd régi tanítócsaládból származott. Apja is, nagyapja is hosszú évtizedekig \ voltak Csánkon kántortanítók. Test- véröccse is kántortanító, özvegye pedig Hittrich Ödön volt fasori gimnáziumi igazgató leánya. Az egyházi szolgálatban élt ároni családokat Isten iránti hálával tartjuk számon.

EVANGÉLIKUS ELET

lelkész végezte.

— Podhradszky Jánosné, az egykori, tordasi esperes özvegye, türelemmel viselt hosszú betegség után, 84 éves korában csendesen elhunyt Tordason temették el. Az elhunytban Görög Tibor és D. Koren Emil esperesek anyósukat gyászolják. »Tudom, hogy az én megváltóm él s utoljára porom felett megáll«.

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó;

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTTI.. Puskin u. IX, Telefon: 142-074 Csekkszámi a szám: 20.412—VUT, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

— Dr. Félix László nyug. igazgató-főorvos, a Budapest- fasori gyülekezet tagja, békével hordozott hosszú szenvedés után, 60 éves korában elhunyt. »K1 magát bízza Istenre, nem épít az a fövényre«.

Index 25 211

68.0451

a too éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

Wolfgang Borchert:

T anmesék

— Minden embernek van

■ varrógépe, rádiója, hűtőszekrénye és telefonja. Mit csináljunk most? — kérdezte a gyáros.

— Bombákat, — mondta a feltaláló.

— Háborút, — mondta a tábornok.

— Ha másként sehogyse megy, — mondta a gyáros.

Két férfi beszélgetett.

— Mibe kerül?

— Csempével?

— Természetesen zöld csempével.

' — Negyvenezer.

— Negyvenezer? Jó. De ugye tudja, hogy ha idejében nem állok át csokoládéról lőporra, akkor most nem tudnék önnek negyvenezret adni.

— Én pedig önnek zuhanyozót.

— Zöld csempével.

— Zöld csempével.

A két férfi elvált.

Egy gyáros és egy építkezési vállalkozó.

Háború volt.

Kuglipálya. Két férfi beszélgetett.

— Tanfelügyelő úr, sötét ruhában? Gyászol?

— Dehogy, dehogy. Ünnepély volt. Fiatalok mennek a frontra. Beszédet tartottam. Spártára emlékeztettem. Néhány fogalmat útravalóul adtam: becsület, haza. Megható volt. Igazán megható. Fiatalok énekeltek: «-Isten, te adtál vasat-". Szemük ragyogott. Megható. Igazán megható.

— Istenem, tanfelügyelő űr, hagyja abba. Ez förtelmes.

A tanfelügyelő döbbenten bámult a másikra. Beszéd közben csupa kis keresztet rajzolt a papírra■ Csupa kis keresztet. Felállt és nevetett. Üj golyót vett és meglódította. Halkan zúgott. Aztán hátul eldőltek a bábuk. Olyanok voltak, mint kis emberek.

A háború végén a katona hazajött. De kenyere nem volt. Látott valakit, akinek van kenyere. Agyonütötte.

— Senkit se szabad agyonütni, —■ mondta a bíró.

— Miért nem? — kérdezte a katona.

Amikor a béketárgyalásnak vége lett, a miniszterek keresztülmentek a városon. Egy céllövölde előtt mentek el.

— Lőj jenek egyet, uraim! — mondták a pirosszájú lányok.

Akkor a miniszterek mindegyike puskát fogott és az em- berbábúkra lőtt.

Céllövés közben egy asszony jött és elvette puskáikat. Amikor az egyik miniszter vissza akarta venni, az asszony pofonütötte.

Egy anya volt.

Volt két ember. Amikor kétévesek voltak, kézzel ütötték egymást.

Amikor tizenkét évesek voltak, botokkal ütötték és kővel dobálták egymást.

Amikor huszonkét évesek voltak, puskával lőttek egymásra.

Amikor negyvenkét évesek voltak, bombákat dobtak egymásra.

Amikor hatvankét évesek voltak, a baktériumokhoz nyúltak.

Amikor nyolcvankét évesek voltak, meghaltak. Egymás mellé temették őket.

Amikor száz év múlva egy giliszta átrágta magát mindkét síron, egyáltalán nem vette észre, hogy itt két embert temettek el. Ugyanaz a föld volt. ,Egyformán föld.

Amikor pedig az 5000. évben egy vakondok kikandikált a föld alól, megnyugodva állapította meg:

A fák még mindig fák.

A varjak még kárognak.

A szagok és a csillagok, a moha és a tenger és a szúnyogok:

Mind ugyanazok maradtak És néha —

néha találkozni emberrel.

(Wolfgang Borchert a második világháború alatt 1941-ben súlyosan megsebesülve leveleiben a háború ellen irt. Halálra ítélték, majd az ítéletet felfüggesztették es újra a frontra vitték. Betegsége miatt azonban végülis elengedték. Egy hamburgi kabaréba került, ahol saját verseit adta elő. Ismét börtönbe került, A háború befejeztével szabadult. Sorra írta elbeszéléseit. 1947. november 20-án végzett vele betegsége, 26 éves korában.)

Fordította; Reuss András