Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-11 / 6. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. XXXIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1968. február 11. Ára: 2.— Forint D. Káidy Zoltán püspök finn érdemrendje A Finn Oroszlán Lovagrend (Suomen Leijonan Ritarikun- ta) nagymestere, Urho Kekkonen köztársasági elnök, január 16-án hozott döntésével D. Káidy Zoltán püspöknek a Lovagrend első osztályú parancsnoki keresztjét és jelvényét adományozta, a két testvérnép és a két evangélikus egyház kapcsolatainak építése és ápolása terén szerzett érdemei elismeréséül. A kitüntetést Oittinen finn oktatásügyi miniszter adta át ünnepélyes keretek között Káidy püspöknek Helsinkiben, a minisztérium épületében. Az ünnepi alkalmon jelen voltak Aimo T. Nikolainen dékán és Eero Saarinen lelkész, a Finn Lelkészegyesület elnöke, illetve titkára. A miniszter ünnepélyes beszédben méltatta Káidy püspök érdemeit, amire a püspök meleg szavakkal válaszolt. A kitüntetés átadása egybeesett a Finn Lelkészegyesület 50 éves jubileumi ünnepségeivel, amelyeknek keretében Káidy püspök előadást tartott. A kitüntetés átadásának estéjén Kurtán Sándor nagykövet a helsinki magyar Nagykövetség fogadótermeiben a Lovagrend új tagjának tiszteletére ünnepélyes fogadást adott, amelyen a inn közélet és egyház jelentős vezető személyiségei vettek részt. A rendjel, amellyel együtt jár az adományozó oklevél, piros szallagcsokron függő, aranyba foglalt fehér talpaskereszt, közepében a finn nemzeti címer oroszlánalakjával. Nyakban viselendő, a nyakkendő helyén, kizárólag a legmagasabb ünnepélyes alkalmakkor. A rendjel másik jelvénye a tenyérnyi fehér csillag, középen ugyancsak az oroszlánnal, a kabát bal mellrészén, a szív fölött viselendő. Ez a kitüntetés, amely betetőzése a finnek részéről a megbecsülés azon jeleinek, amelyeket a finn állam önállóságának 50 éves jubileumakor, a helsinki egyetem részéről a reformáció 450 évfordulóján, s a Finn Lelkészegyesület 50 éves fennállási ünnepén irántunk mutattak, világosan értékeli azt a szolgálatot, amelyet egyházunk és annak vezetői a két nép s a két testvéregyház kapcsolatainak építése érdekében végeznek. Testvérein!^ a finnek között N ekünk, magyar evangélikusoknak mindig átmelegszik a szívünk, ha a finnekre gondolunk. Mély az a kapcsolat, amely összefűzi a két népet. Nemcsak a kölcsönös megbecsülés kapcsol össze bennünket, hanem a teremtó Isten munkája, aki »egy vérből« teremtett bennünket. Bár a »vér és faj« elmélet már sok szörnyűséget hozott a világra, a mi esetünkben nem más fajú népek lebecsülésére vezetett, hanem kapcsolatainknak olyan elmélyítésére, amelyből más népeknek is haszna volt és most is gyümölcsözik mások számára is. A két egyház között a testvéri közösség 30—35 évvel ezelőtt elevenedett meg elsősorban úgy, hogy a mi teológusaink mentek eg'y- egy évi tanulmányútra Finnországba és ezzel párhuzamosan finn teológusok jöttek Magyarországra. Ennek révén olyan személyes barátságok szövődtek, amelyek ma is erősek és előkészítői voltak a két egyház magasabb szintű egymásra találásának. Néhány év óta ugyanis ezek a kapcsolatok kiszélesedtek olyanformán, hogy a két egyház vezetősége kölcsönösen hivatalos látogatást tett egymásnál és megállapodtak a testvériség ápolásának bizonyos módjaiban és útjaiban. így indulhatott meg újra a stipendiánsok cseréje, sőt ezen túlmenőleg a teológiai professzorok cseréje is. Három év óta minden nyáron 3—4 magyar evangélikus lelkészházaspár nyaralhatott néhány héten keresztül finn tesvéreink jóvoltából az »Ezer tó országában«. Ugyanakkor balaton- szárszói és gyenesdiási üdülőinkben finn lelkészcsaládokat láttunk vendégül. Nagy segítséget jelent számunkra, hogy a finn evangélikus egyház több évre biztosította Sajtóosztályunk papírszükségletét és így kiadványaink finn papíron jelenhetnek meg. Emlékezetes marad több gyülekezetünk számára Simojoki érsek, Lauha és Lehtinen püspökök, valamint Nikolainen dékán, továbbá Auranen és Sipilä esperesek látogatása. Bátran mondhatjuk el, hogy a jelenlegi kapcsolataink sokkal szélesebbek, gazdagabbak, mint bármikor is voltak. E zeknek a jó kapcsolatoknak a gyümölcsét és to- vábbápolását jelentette az, hogy a Finn Lelkészegyesület fennálásának 50. évfordulója alkalmából Aimo Nikolainen, a Lelkészegyesület elnöke — aki egyben a helsinki Egyetem Teológiai Fakultásának dékánja is — meghívott feleségemmel együtt a január 24—26 közötti jubileumi ünnepségekre. Ebben a meghívásban is a testvéri szeretet és a megkülönböztető figyelem jutott kifejezésre. Ez annál értékeKansanaho püspök, Laitinen tábori püspök, számos teológiai professzor, esperes és lelkész. Itt nyílt alkalmam arra, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Lelkészi Munkaközösségek nevében átadjam testvéri köszöntésünket sebb volt, mert a legutóbbi időben akadtak felelőtlen elemek, akik megpróbálták a szépen fejlődő és egyre gyümölcsözőbbé váló finn—magyar egyházi kapcsolatokat megzavarni. Kitűnt, hogy kapcsolataink sokkal szilárdabb alapokon nyugszanak, mintsem azt a »Rontó Pálok« meg tudnák zavarni. A jubileumi ünnepségeknek több része volt. Minden jelenlevő számára emlékezetes marad a január 24-én az Egyetem nagy dísztermében tartott ünnepi ülés, amelyen megemlékezés történt a Lelkészegyesület 50 éves fennállásáról. Itt Martti Simojoki érsek, Aimo Nikolainen dékán és Dr. Eugene C. Blake az Egyházak Világtanácsa főtitkára szolgált. A középpontban Blake főtitkár előadása állt az ökumenikus mozgalom jelenlegi problémáiról. Nikolainen dékán nagyon meleg szavakkal köszöntött bennünket. Rajtunk kívül a svéd, a norvég és a dán egyházak képviselői is jelen voltak. Az ünnepségen megjelent Urho Kaleva Kekkonen a Finn Köztársaság elnöke is. A finn lelkészek valamennyien ünnepi papi ruhában vettek részt az ünnepen. Énekkari és zeneszámok egészítették ki a gazdag műsort. U gyancsak január 24-én este ünnepi fogadás és vacsora volt az Egyetem egyik nagy termében. A fogadásra mintegy 130 vendéget hívott meg a Lelkészegyesület az ország egész területéről. Ott volt Simojoki érsek, Lau ha püspök, IMÁDKOZZUNK Köszönöm, Uram, hogy már a szent keresztsedben élő kőnek beleépítettél az Anyaszentegyházba, és mind a mai napig meg is tartottál abban. Gyermekségem idején hozzám illő eledellel tápláltál az édesanyák szeretctével és hűségével. Később keményebb eledelre is fogtál, amikor az élet legnehezebb kérdéseiben is eligazító Igéd lett a lelki kenyerem, de minden ajándékodból éreztem jóságodat, hűségedet és irántam való szeretetedet. Ma gyermeki hálával megköszönök mindent, amivel eddig tápláltad testemet és lelkemet, s munkáltad kegyelmesen növekedésemet. Szentlelked tartson meg ezután is a hitben és veled való közösségben. Te ébressz bennem nap mint nap igaz éhséget lelki növekedésemet munkáló szent igédre, bűnbocsátó kegyelmedre, és a naponkénti eléd járulásra. De nemcsak magamra, hanem gyülekezetünkre is gondolok. Add, hogy felismerje benned a kapott drágakövet, igéd jó ízét, kegyelmed mindenre elégséges voltát, és ettől indíttatva szeressen és becsüljön. Add ezt a hitet konfirmandusainknak is, hogy velük együtt lelki házzá épüljünk és mindnyájan növekedjünk az üdvösségre. Amen. a finn Lelkészegyesületnek. Hosszabb felszólalásomban utaltam arra, hogy történelmi felelőssége a jelenlegi finn és magyar egyházi vezetőségnek és általában a két egyháznak, sőt ezen túlmenőleg a két népnek, hogy szorosan fogják egymás kezét és jó szívvel szolgáljanak egymásnak. Nagy meglepetést és örömöt keltett, amikor egyházunk nevében ünnepélyesen átadtam Nikolainen dékánnak Sajtóosztályunk áltál az utóbbi 3 esztendőben kiadott írásmagyarázati műveket. (Zsoltárok, Jeremiás, Lukács, Jakab.) Továbbá a »Csendes percek« c. imakönyvet. Ennek kapcsán elmondhattam, hogy Magyar- országi Evangélikus Egyházunkban milyen jelentős helyet foglal el a Szentírás művelése és milyen tapasztalataink vannak az imádság erejéről. A jelenlevők hálásan fogadták ezt a tanúságtételt. Január 26-án tartottam meg előadásomat a helsinki Egyetem Teológiai Fakultásának dísztermében. Előadásomnak ez volt a címe: »Az egyház és állam viszonya Magyarországon«. Nagyszámú hallgatóság volt jelen, köztük több püspök, teológiai professzor és teológiai hallgató. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérték az előadást. Előadásomra annak a konferenciának a keretében került sor, amelyen rajtam kívül neves nyugatnémet professzorok (Rengstorf, Schlink Ratschow), továbbá Berkhof holland professzor tartottak előadást. (Folytatjuk) D. Káidy Zoltán Egyházak és keresztyének sürgető feladatok előtt »Keressétek a békességet és kövessétek azt — Mentsétek meg az embert, a béke lehetséges!« — Ez a jelmondata a III. Keresztyén Béke-Világ- gyűlésnek, amelyet a KBK 1968. március 31—április 5 napjaira Prágába hívott össze. A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1968. január 23—26-4n Prágában összeült, hogy megvizsgálja az előkészületek állását. A III. Keresztyén Béke-Vi- lággyűlésen 500 résztvevő lesz jelen az egész világból, valamint 100 megfigyelő, szakértő, vendég és újságíró. A Munka- bizottság megállapította, hogy mindenütt nagy az érdeklődés a küszöbön álló gyűlés iránt. E nagy ökumenikus találkozás szervezésileg és tartalmilag minden tekintetben elő Van készítve és a Munkabizottság bizakodással tekint a gyűlés elé. A Munkabizottság kiváltképpen is tájékozódott a III. Keresztyén Béke-Világgyűlés- nek a tagegyházakban és a Keresztyén Békekonferencia területű bizottságaiban végzett tartalmi előkészítéséről. Ezzel kapcsolatban jelentéseket hallgatott meg a lengyel, a német szövetségi köztársaságbeli, a német demokratikus köztársaságbeli, a franciaországi, a svájci, a nagy-britanniai, és holland területi bizottság részéről, majd beszámolót kapott azokról a nagy konzultációkról, amelyeket a legutóbbi hónapokban Japánban és Madagaszkáron tartottak, továbbá az európai biztonság témájáról rendezett konzultációról. Különös figyelmet szentelt a római katolikus keresztyénekkel való együttműködésnek, akikkel a jövőben még szorosabb kapcsolatra szeretne lépni. Ugyanígy részletes vita tárgya volt az ifjúság bevonása a Keresztyén Békekonferencia munkájába. A görögországi helyzet és annak veszélyes alakulása arra indította a Munkabizottságot, hogy külön határozatot hozzon erről a kérdésről. Tekintettel a továbbra is feszült közel-keleti helyzetre, a Munkabizottság elhatározta, hogy fokozott mértékben folytatja az, ezzel összefüggő teológiai és politikai kérdések kimunkálását. Örömmel vette továbbá azt az értesülést, hogy az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia a következő héten tartja Üj-Delhiben második ülését és kifejezésre juttatja azt a reménységét, hogy a konferencia haladéktalanul lépéseket tesz a fejlett és fejlődő országok segély- és kereskedelmi kapcsolatainak kiépítésére, megjavítására, hogy ezáltal a köztük lévő állandóan növekvő szakadékot áthidalja. A mozgalom elnöke, dr. Hromádka professzor bevezető előadást tartott az Egyházak Világtanácsa Uppsalában tartandó IV. Nagygyűléséről és arról a hozzájárulásról, amelyet a Keresztyén Békekonferencia az ökumenikus tevékenység keretében nyújthat. Ehhez kapcsolódva a Munka- bizottság beható vitában megállapította, hogy az egyházaknak és keresztyéneknek sok közös feladata van és sok közös kihívással néznek szembe, különös tekintettel a harmadik világ népeire, amelyek Ázsiában, Afrikában és Latin-Ame- rikában az igazságos társadalmi rend megvalósításáért küzdenek. Ebben az összefüggésben a Munkabizottság ismét hangsúlyozza aggodalmát a vietnami nép tragédiája miatt és megismétli azt a követelését, hogy meg kell szüntetni Észak-Vietnam bombázását, amely előfeltétele annak, hogy elkezdődjék az emberiség egyik vérző sebének, e konfliktusnak a békés megoldása. A tanácskozások végén a Munkabizottság foglalkozott a Keresztyén Békekonferencia munkájával a III. Keresztyén Béke-Világgyűlés utáni perspektíváival, valamint a világbéke ügyében reá váró keresztyén békeszolgálat betöltésének kérdésével is.
