Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-01 / 48. szám

Istentiszteleti rend Budapest, 1968. decemoer 99 Ismeretlen istennek 99 Csel 17, 22—32 Sose lehet tudni — gondol* ták a jó görögök, nem bírván eligazodni számos istenük és számtalan démonuk között — ismeretlen istenekkel is meg­gyűlhet az ember baja. Hon­fitársuk, a Kr. u. 200 táján Rómában élt író, Filostratus például úgy nyilatkozott, hogy legokosabb az összes istenek­ről jót mondani, amint azt az athéniek is teszik. Sőt, „biz­tonsági okokból” külön oltá­rokat állítottak „ismeretlen is­teneknek”, mint azt régészeti leletek és irodalmi emlékek tanúsítják. Ott aztán a vélet­lenül elhanyagolt istenek „ön­kiszolgálhatták” magukat a mindenre gondoló emberek tiszteletéből, és nem volt semmi hiba. . Bizony, mély bizonytalanságról vallottak az efféle „biztonsági oltárok”. Fi­nom irónia érezhető Pál apos­tol mérsékelt elismerésében: „Mint látom, nagyon valláso­sak vagytok ..Aztán meré­szen ragadja meg a kínálkozó talán egyetlen kapcsolópontot büszke athéni hallgatóihoz, hi­szen abban a bizonyos oltár­ban az Isten iránti sóvárgó vágyakozás dokumentumát látja meg — mert az is. Mint­ha csak azt mondaná: nagyon találó a jelző, mert az egyet­len, az élő Istent tényleg nem ismeritek,.. Nem is akarja ezt az Isten szemetekre vetni, csakhogy óriási fordulat állt be: a Mindenható megismer­tette magát, kinyilatkoztatta, amit tudnunk kell róla. Ki­csoda ő? 1. TEREMTŐ. Több-keve sebb sejtelmük egyes pogány gondolkodóknak, költőknek is volt erről; utóbbiak egyikét, Arátost idézi is Pál. Ámde semmiféle emberi fantázia, művészet, vagy tudás nem ké­pes az Istent szemléletessé, képletszerűvé, tárgyszerűen megfoghatóvá tenni, hogy vizsgálható, körülírható, kife­jezhető legyen, vagyis tulaj­donképpen hogy nyugton le­hessünk felőle... Még temp­lomba, vagy hittételekbe sem „zárható”, hiszen mérhetetle­nül több a legbeszédesebb jel­képnél, vagy a legjobban meg­fogalmazott dogmánál is. ő nincs birtokunkban, sőt ö vesz körül bennünket kikerülhetet­lenül! Külső és belső világunk alkotója és „üzembentartója” azonban megfogalmazhatatlan rejtettségben van ott a dolgok mögött, s „inkognitójából” nem kényszerítheti ki a kuta­tó éles elméje, vagy a művé­szi zsenialitás, de még az em­ber „titkon érző lelke” sem. Érdekesen vall erről a meg- fejtetlenségről Szabó Lőrinc önéletrajzi versciklusának, a Tücsökzenének 210. darabjá­ban: „Eleinte mi laktunk, ket­ten, Én és az Anyag; de az Anyag Tulajdonságai és a lé lektan istennélküli nevek alatt épp oly hamar megint visszahoztak mindent, s lett újra Kint, lett újra Bent, lett metafizika és térdhajtás csakhogy most rögtön a bő­römön túl kezdődött, igen, ott kezdődött már Túlvilág és Titok.” S az sem közömbös, hogy a modem pszichológia nem egy kiváló képviselője a lélek alapadottságának tekinti az Isten utáni vágyódást „Nincs messze” tőlünk Isten, vagyis nem kilométerek és technikai nehézségek válasz­tanak el tőle, mert a „távol­ság” minőségi, lényünk mélyé­re fészkelte be magát: bűnnek nevezzük. Legjellemzőbbje, hogy mindig valami külön utat találnánk ki magunknak az övé helyett. 2. Pedig ISTEN: ÜR! Pa­rancsolja a megtérést, nem javasolja. Parancsok mögött persze könnyen sejdítünk ide­gen érdeket, de az Isten pa­rancsai amolyan orvosi utasí­tásfélék, vagy közlekedési sza­bályokhoz is hasonlíthatók: ér­tünk vannak, érdekünkben rendelkeznek, nehogy vesz­tünkbe rohanjunk. A megtérést úgy fogalmaz­nám meg, hogy az szüntelen átállás indulataink és félel­meink „hullámhosszáról” az Istenére. Áthangolódás gon­dolkodásmódban és életstílus­ban krisztusi szellemre. Beil­leszkedés Isten „operatív ter­vébe”, hogy az egyházban és a társadalomban, életünk egész skáláján helyünkön legyünk, funkcióképeseknek bizonyul­junk, éppen, mint az ö meg- ragadottjai, kezelésbe vett pá­ciensei, akiket az Áldott Or­vos mások gyógyításában is felhasznál. (Ez az isteni mun­katerápia!) 3. BÍRÓ IS AZ ISTEN, pon­tosabban Jézus Krisztust tet­te meg a világ bírájává, éppen azt, akiben szeretete nyilván­valóvá lett. Azt a Jézust, aki így szólott (Jn. 12,47—48): „Nem azért jöttem, hogy ítél­jem a világot, hanem, hogy megmentsem. Aki elvet en­gem, van annak, aki elítélje: ez az ige, amelyet szóltam, az ítéli ■ el őt az utolsó napon.” Vagyis akit ekkora szeretet nem fogott meg, az ellen épp ennek a szeretetnek hatalmas ténye tanúskodik. (S akkor vagyunk önmagunkra ítélve: indulatainkra és félelmeink­re.) Valahogy úgy, mint az a beteg, aki kellő orvosi keze­lést, felvilágosítást és gyógy­szert kap, csak éppen nem veszi mindezt komolyan, s ön­magát viszi halálba. Athén büszke volt, túlságo­san is. Emberileg megérthető, hogy Pálnak nem volt különö­sebb „közönségsikere”, nem tolongtak megtérni az embe­rek. De á Szentírás józan rea­litással arra is rámutat, hogy a Szentlélek általában nem látványos tömegakciókkal, „statisztikai robbanással” dol­gozik, hanem szerény keretek között ismerteti önmagát :sze' retetét. A kérdés inkább az, hogy ez az életformáló szere­tet belénkhatol-e, hogy jel­lemzőnkké legyen! Bodrog Miklós Deák tér de. 9. (úrv.) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) Dr. Nagy Gyula, du. 6. Dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zol­tán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa Gyórgy út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Ara­di András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre, du. 5. Veö- reös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Vá­ci út de. 8. Benczúr László. Fran- gepán u. de. fél 10. Benczúr László. Djpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kür­tösi Kálmán. Rákospalota MAV- telep de. 8. Rákospalota-Nagy­templom de. 10. Kákospalota-Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá- kosliegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Várady La­jos, du. 6. Orgonaest: Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fü- löp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bogya Géza, de. fél 10. Bogya Géza, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9. (úrv.) Várady La­jos. Albertfalva de. 7. Visontai Ró­bert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Advent I. vasárnapján az oltárterító színe: lila. A vasárnap délelőtti Istentiszte­let oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Csel 17, 22—32. A délutáni istentiszte­let alapigéje: Ézs. 63, 15—17. — KÖLESD. A gyülekezet november 10-én ünnepelte temploma építésének 75 éves évfordulóját. Az ünnepi isten­tiszteleten Krähling Dániel esperes szolgált. Az istentisz­teletet kővető ünnepi közgyű­lésen Mogyorósy Gyula, a gyülekezet lelkésze ismertette a templomépítés történetét, Krähling Dániel esperes és Hátszegi Gyula bonyhádi fel­ügyelő köszöntötte a jubiláló gyülekezetét. — CSÖNGE. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke december 1-én, vasárnap délután istentiszteleten szol­gál a gyülekezetben. — KELENFÖLD. A gyüle­kezet farkasréti kápolnájának (Bp. XI. Németvölgyi út 138.) oltárát és szószékét ádvent 1. vasárnapján, december 1-én a 9 órakor kezdődő istentisztelet keretében szenteli fel Várady Lajos esperes. — FASOR. A gyülekezet novemberi szeretetvendégsé- gén Benczúr László angyalföl­di lelkész tartott előadást. — SlRTABLA erős, csiszolt alu­minium lemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ Műhely, Pálfa. — RÓZSA, gyönyörű fajta, szín- garancia mellett kapható Palkó rózsakertésznél. Budapest. XV. Csillagfürt u. 8. Kérje díjtalan ár­jegyzékemet. — KISPEST. A gyülekezet szeretetvendégségén „Evangé­likusok között a világban” címen D. Koren Emil esperes tartott előadást. CSALÁDI HÍREK — KERESZTELÉS. Csete József és Szabó Jolán csornai szülőknek hatodik gyermekük született. Neve: Zsuzsanna. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Dr. Mátrai József és Danhauser Enikő november 16-án tartot­ták esküvőjüket a bajai evan­gélikus templomban. — HALÁLOZÁS. Csete La­jos 76 éves nyugdíjas Csornán elhunyt. A csornai temetőben temették el. — Prónafalvy Árpád, a tá- piószelei gyülekezet idős kán­tora rövid szenvedés után el­hunyt. Temetése október 28-án volt Tápiószelén. Családján kí­vül gyászolják az árpádföldi, a pesterzsébeti és a tápiószelei gyülekezetek, ahol húszéves egyházi szolgálatát végezte. — id. Kinczler Gyula ny. gimnáziumi tanár, a kőbányai gyülekezet volt gondnoka, legutóbb presbitere hosszú szenvedés után 74 éves korá­ban elhunyt. Temetésén D. Koren Emil esperes és Veö­reös Imre kőbányái lelkész szolgált. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradta­tok”. — Dr. Kossányi Béla volt levéltári igazgató, a budavári gyülekezet tiszteletbeli pres­bitere, tragikus körülmények között elhunyt. November 15- én temették el nagy részvét mellett „örülj nagyon, Sionnak leá­nya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Imé, jön néked a te királyod; igaz és szabaditó ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vem- hén”. (Zak 9,9) VASÁRNAP. — „Váltságot küldött az ő népének, elren­delte szövetségét örökre”. (Zsolt 111,9) Ádvent első va­sárnapján kimondhatatlanul nagy öröm ismét találkozni Isten elfogyhatatlan szereteté- vel. Az az Isten, aki velünk volt eddig, aki mindent meg­adott, amire szükségünk volt, aki Egyszülöttjét is halálra adta értünk, új ádventet, a kegyelemnek, a megértésnek, a Krisztus-várásnak új idejét hozta el az életünkbe. Az ige Isten Jézus Krisztusban adott szövetségére hívja fel a fi­gyelmünket. Magasztaljuk a Mindenhatót megújított szere- tetéért! HÉTFŐ. — „Uram, hallgasd meg az én imádságomat, ne rejtsd el a te orcád tőlem, amikor szorongatnak engem”. (Zsolt 102, 3). Az ádventi idő első hétköznapját nem kezd­hetjük el másképpen, csak imádsággal. Sok kísértés, sok hitetlenkedés, sok meg nem értés, sok szeretetlenség ter­heli az életünket. De a legna­gyobb teher lenne számunkra az, ha úgy éreznénk,Isten is elfordult tőlünk. A keresztyén ember ezért könyörög, ezért keresi szüntelenül a kapcsola­tot a szentháromság egy igaz Istennel, hogy soha ne kelljen átélnie az Istentől való elha- gyatottság szörnyű perceit. Kö­nyörögjünk Istenhez szüntele­nül! KEDD — „Boldog nép az, amelynek az Ür az ő Istene”. (Zsolt 144, 15). Ahogy Isten ki­választotta népéül Izráel né­pét, úgy választott ki minket is gyermekeiül a keresztség- ben. És ahogy a szülő gondos­kodik mindenben gyermekei­ről, ugyanúgy gondoskodik Is­ten rólunk is. Nemcsak testi, hanem lelki táplálékkal is el­lát. Kész arra, hogy bűneinket megbocsássa, s ha el is téve- lyedtünk tőle, kész megbocsá­tani és visszafogadni minket. De ez kötelezettséget is jelent számunkra: úgy kell élnünk az emberek között, amint azt ő elvárja tőlünk. SZERDA. — „Akiket össze­gyűjtött különböző földekről: napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger felől, ad­janak hálát az Úrnak az ő ke­gyelméért és az embernek fiai iránt való csodadolgaiért”. (Zsolt 107, 3.8). Az ádventi Ki­rály népe a világ legkülönbö­zőbb tájáról és népe közül gyűjtetett össze. Ezért mi sem lehetünk szűkkeblűek Isten gyermekeinek a megítélésé­ben, hiszen éppen abban van Isten szeretete az egész világ iránt, hogy ő nem személyvá­logató. Isten népe ugyan na­gyon sokszínű nép, de egyben mégis azonosak: dicsérik Isten kegyelméért és az embereken megnyilvánuló szeretetéért. Soha ne lankadjunk meg a hálaadásban! CSÜTÖRTÖK — „Ha test­véred, vagy a te fiad, vagy leányod, vagy a kebleden lé­vő feleség, vagy lelki-testi ba­rátod csalogat, mondván: No­sza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, ne engedj néki”. (5 Móz 13, 6.8). A másik ember soha nem lehet olyan, hogy Istentől elválasszon min­ket, hanem inkább azt jelenti számunkra, aki Istennel ösz- szekapcsol. Ugyanis a hit dol­gaiban mindenkor Istenre kell hallgatnunk, de a szeretet cse­lekvésében soha nem restül­hetünk meg. A másik ember, a testvér, a felebarát szá­munkra azt a területet jelenti, ahol nekünk — éppen hitünk mértéke szerint — a szeretetet gyakorolnunk kell a segítés, a megértés, a bátorítás, a bizony­ságtevés vonatkozásában. Ne feledjük: a másikért való szol­gálatban soha nem fáradha­tunk meg! PÉNTEK. — „Dániel felső termének ablakai nyitva vol­tak Jeruzsálem felé, és három­szor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett az ő Istene előtt”. (Dán 6, 10) A „szüntelen imádkozzatok!” kötelezése életforma volt Dá­niel számára. Naponta több­ször imádkozott, mert volt miért hálát adnia, könyörög­nie, Istent magasztalnia! Mi — s ez gyengeség bennünk — sokszor megfeledkezünk az imádkozásról, és megfáradunk a könyörgésben. Könyörög­jünk, Isten használja fel az ádventi időt, s tanítson meg minket az állhatatos könyör­gésre! SZOMBAT. — „Bizony iga­zak az Urnák útjai, és az iga­zak járnak azon, az istentele­nek pedig elesnek rajtuk.” (Hős 14, IQ). Isten az ádventi utat Egyszülöttje számára ké­szíti, hogy elérjen hozzánk, s találkozásunk legyen Vele. De az ádventi utat számunkra is készíti, hogy ezen a jó úton járjunk, hogy Vele közösség­ben éljünk, hogy új életünk, áldott karácsonyunk és örök életünk legyen. Járjuk ezt az ádventi utat! Harkányi László — KERESÜNK í szoba hallos budai villába (5 személy) gépesí­tett háztartásba megbízható idő­sebb nőt. „Megbízható” jeligére a kiadóhivatalba. — MUNKÁCSY „Golgota” és .Pilátus előtt” olajmásolat eladó. Telefon: 210-279. — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. I. az udvarban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp. III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — ESKÜVŐI RUHAKÖLCSÖN­ZÉS legújabb fazonokból, vidéki esküvőre is. Rédeyné, Farkas Jú­lia. Budapest, XIV. Kerepesi út 76,'b. (Kerepesi úti lakótelepen a Lumumba utcai megállónál) Te­lefon: 630—107. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—07« Csekkszámlasiám: 20.412—VIIL Előfizetést ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.429« 100 éves az Athenaeum Nyomda. Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató „Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!” — Dante halhatatlan műve a Thália színházban — Hallatlan vakmerőség a több, mint tizenötezer sorból álló Isteni Színjátékból két­ezer soros drámát készíteni. Méghozzá úgy, hogy az erede­ti (Babits-fordítás) szövegét faragni addig, míg abból szi­lárd váz marad, érthető gerin­ce a színjátéknak. Erre a fel­adatra Weöres Sándor vállal­kozott és mint maga mondja: „nem szívesen”. Nem csodál­kozunk azon, hogy Weörest „szent félelem és borzadály” fogta el, hiszen roppant fele­lősség szakadt reá a színpadra változtatás munkájában. Mert ki az, aki ebben a klasszikus eposzban meg merné monda­ni, mi a lényeges és mi a mel­lékes, mely szövegrész nélkü­lözhetetlen és melytől lehet eltekinteni, hogy ne szenved­jen csorbát Dante halhatatlan műve. A gondolat, hogy az Is­teni Színjáték alkalmas szín­padra, maga is vakmerő, ez Kazimir Károlynak, a Thália Színház rendezőjének ötlete volt. És talán igaza van ab­ban, amikor azon meditál, hogy nem inkább monstre-fil- met kellett* volna-e készíteni belőle. De a vakmerőséget siker ko­ronázta. Sikerült úgy „sűríte­ni” Weöresnek a Színjátékot, hogy annak gondolatmenete hű Dante elképzeléséhez. Si­került a modern színpadi esz­közökkel olyan atmoszférát te­remteni, hogy a néző a Pokol­ban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban egyaránt íze­lítőt kaphat Dante koncepció­jából. Sikerült a száz éneket három felvonásra redukálni. Értelmesen vezeti Daniét Ver­gilius és Beatrice az Infernon, Purgatóriumon, illetőleg a Mennyen keresztül, s a dialó­gusok érzékeltetik a helyet és a helyzetet. Sikerült-e azonban drámai feszültséget és fokozást elérni a három felvonásban? A Di­vina Comedia színrevitele ta­lán itt hagy kifogásolnivalót maga után. Dante nem szín­padra írta a Comediát, tehát a színpadi követelmények hiá­nyoznak az eposzból. E tekin­tetben nem megnyugtató a „happy-end" elképzelés, az tudniillik, hogy tragikusan kezdődik és szerencsésen vég­ződik a dráma. Itt tűnik ki, hogy a Színjáték, mint a vi­lágirodalom gyöngyszeme, más tendenciájú, és a maga helyén kell kezelnünk. Mégis vitathatatlan érdeme írónak, rendezőnek és színház­nak egyaránt a nagy kísérlet, mert ezáltal a nehéz, fárasztó és igen nagy áldozatot kívánó mű népszerűvé, érthetővé, sőt élvezhetővé vált. Nem csoda, hogy ifjúsággal volt zsúfolva a nézőtér. (Egyenesen megle­pő a fiatalság érdeklődése a klasszikus témák és darabok iránt!) Külön ki kell emelnünk a rendezés technikáját. Dante és Vergilius (Básti Lajos, Keres Emil) napjaink öltözetében, míg a többi, — a Pokolban, Tisztítótűzben és Mennyben levő szereplők — stilizált kosztümben adja vissza a helyzet hangulatát. A narrá­tor (Sütő Irén) mondanivaló­ja adja meg a darab keretét. Prológusként Arany János „Dante" c. versével mintegy megnyitja a szellemi mélység kapuit és az időnként megszó­laló Dante-meditációt, a gon­dolat átívelése a Színjáték mérhetetlen szakadékai fö­lött. A dantei kínok, Vergilius és Beatrice kísérete olyan titok­zatos területre vezette el a né­zőket, amely az emberiség szellemi életének évezredeken keresztül kérdése, s így túl egy halhatatlan mű népszerűsíté­sén, újabb izgalmas gondola­tok melegágya lett. Ezért ille­ti elsősorban dicséret a vállal­kozást és a ragyogó megoldást. Álljon itt most ízelítőül né­hány sor a Purgatorium ti­zennegyedik énekéből, amely a „Miatyánk” gyönyörű para­frázisa.: „Ö Miatyánk, ki lakozol a mennyben, nem határokba szorítva, csak első magasságodhoz vonzó szerelemben: szenteltessék meg neved. Áldja felső erődet minden teremtmény beszéde, s fuvalmad, mely a szívbe édesen jő. Jöjjön el a te országod, a Béke: mert ha nem jön, mi minden képességet összeszedve sem érünk közelébe. Mint angyalaid áldozzák Tenéked akaratukat, dalolván: „Hosanna!”: úgy áldozzák az emberek övéket. Hulljon elénk a mindennapi manna, mely nélkül a vad pusztán hátracsügged, aki leginkább előrerohanna. Miképp mi annak, aki ellenünk tett, bocsáss meg nekünk, légy irgalmas ostor bűnünk számára, ne n*zd érdemünket. Erőnket, mely oly könnyen ' osszbakóstol, ne hadd. hogy az ős Ellenség kísértse: de szabadíts meg minket a Gonosztól. A végső kérést nem magunknak kérte ajkunk, Uram, mert nem kell, hanem annak, kinek még földi húsben cammog élte.” Dr. Rédey Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom