Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-01 / 48. szám

ANGYALFÖLDÖN TÖRTÉNT Angyalföld nem tartozik Bu­dapest legrégebbi területéhez. Történelme nem nyúlik vissza a múltba olyan hosszan, mint Óbudáé vagy a Belvárosé. Az utóbbi 80 esztendőver azonban Angyalföld bőven beírta nevét a történelembe. A két háború között nyomo­rult, lakásnak alig nevezett vis­kók, munkanélküliség, sze­génység, munkásmegmozdulá- :,ok — amelyek az emberibb, ; zebb, boldogabb jövőért szóll­ak síkra — jellemezték ennek a munkásnegyednek az életét. Ma új, modern, hatalmas la­kótelepek, széles sugárutak, ha- 1 almas‘üzemek jelzik, hogy An­gyalföldön minden másképp an, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az emberek is boldo­gabbak. A régi és a megváltozott új világban is ott élt és él az evangélikus gyülekezet. Az első világháború befej e- , éséig az angyalföldiek a fasori egyházközséghez tartoztak. Csak 1919-ben kezdődött meg a gyülekezetté válás folyamata, lozzátartozott ehhez a vágy sa­ját templom után. Iskolákban — a Váci úton, Üteg utcában, Tömöri úton — tartották az angyalföldiek összejövetelei­ket. A templomépítés javára történő gyűjtés megindítása­kor világos volt, hogy a mun­kanélküliséggel és szegénység­gel küzdő angyalföldiek saját erőből nem képesek templomot építeni. Ejyházi, egyesületi és magán adományok eredmé­nyezték azt, hogy a vágyból, a reménységből valóság lett. 1937 Bibliai ábécé: SZOLGÁLAT A görög szó közismert egy­házunkban: diakóma. A szol- tálás tényének kifejezésére más szavai is vannak az új­szövetség nyelvének, különbö­ző jelentésámyalattal, változó értelmi hangzással. Van kö­zöttük, mely a szolgai aláren­deltséget, a rabszolga mivol­tot hangsúlyozza. A magyar fordítás mindegyik esetben csak egyféle szót tud használ­ni: szolgál, szolgálat, szolga. 3 cikkben azokra a bibliai he­lyekre vagyunk tekintettel, ahol az eredeti szöveg a „dia- kónia” görög szót tartalmazza. A szolgálás „diakóniai” hang­súlyát, jelentését kapjuk meg :gy az Újszövetségből. Az ókori görög gondoTko- ' V zásban a „szolgálás” ala­csonyrendűnek számított. UraLkodni és nem szolgálni, ez néltó egy férfihoz — vallot­ta Platon, a nagy bölcselő. A görög ember az élet célját az az egyén személyiségének mi­nél teljesebb kibontakozásában látta; a másik embernek va­ló szolgálás értelme rejtve ma­rad előtte. Jézus mondhatatlanul újat hozott. A felebaráti szeretet­nek ószövetségi parancsából kiindulva a másoknak való szolgálást teszi az emberi élet értelmévé — ezzel szembefor­dul a görög életeszménnyel. Ugyanakkor az embereknek való szolgálatban látja megva­lósulni az Istennek szolgálást — ezzel az ószövetségi gondol­kozást tisztítja meg, emeli iga­zi magaslatára. Sőt a szolgáló magatartást tanítványai fő jel­lemzőjének mondja, ma így fejezhetnénk ki: a keresztyén lét belső feltételévé teszi. lesz kevesebb az egyéni nyo­mor a földön. Közelebbről: így lesz több élelem, több kere­set, több kórház a ma még legszegényebbeknek is. A há­ború elhárításával, a béke megteremtésével és őrzésével pedig százezrek, milliók életén segítünk. Ezeket az ügyeket előmozdítani — ugyancsak hozzátartozik az újszövetségi értelemben vett szolgáláshoz, a görög szó mai alkalmazásá­hoz. @ Jézus a szeretetcselekvé- sen, a másokon segítő, szolgáló tetteken túl az egész életet, még a halált is, felru­házta a szolgálat értelmével. Az ő szolgálata az volt, hogy az életét minden emberért élte, s értünk a halált is vállalta. Életének és halálának tartal­ma az embereken való teljes, végső nagy segítés volt (Márk 10 45). Az ő szolgálata bűneink bocsánatának és örök éle­tünknek nyújtása. A mi esetünkben, az 6 nyo­mában. életünk és halálunk úgy válik szolgálattá, ha a má­sokért élés adja meg életünk értelmét, s ezt a másokért foly­tatott életet önfeláldozóan vál­laljuk, míg lélegzetünk engedi. Senki nem tudja igazában megtalálni az élet értelmét, míg fel nem fedezi, hogy má­soknak van őrá szüksége, s ezért, igazában véve csak ezért érdemes élni. Megkap­tuk a diakónia fogalmának második jelentését. Fogalmaz­zuk meg szabadon: életáldozat. <?) A szó az Újszövetségben elsősorban az étkező asz­talnál felszolgálást jelöli. Vala­mivel tágabb értelemben pe­dig az ellátásról való gondos­kodást. Továbbmenőleg azu- án minden olyan szolgáló cse­lekvést, mely szeretetből tör- énik a másik ember segítése céljából. Rendkívül jellemző, aogy az evangélista ezzel a szóval foglalja össze az éhe­zők, szömjazók, jövevények, mezítelenek, betegek, foglyok megsegítését (Máté 25,44). Ma­gával az Úrral tett jót, aki ezeket a legjelentéktelenebb embertársával megcselekszi — mondja Jézus. A „szolgálni”, „szolgálat” diakóniai fogalmának tehát ez az első jelentése: minden sze- retetcselekvés, legyen az a legszürkébb hétköznapi tett, mellyel más emberek fizikai nyomorúságán segítünk. Jogosan húzzuk meg a vo­nalat az individuális, egyéni .építéstől a közösségi felada- okhoz. Az éhező, a szenvedő, íz elnyomott embereken való ■zemélyes segítés mellett meg­nyílik a diakónia nagyszabású lehetősége: a népek, az em­beriség gazdasági, társadalmi fejlődésének előmozdításával Életünk szolgálatának egy -v része, különleges fajtája a gyülekezetben, az egyházban végzett munka. Ez a szó har­madik csillámlása. Ebben az értelemben nevezi egész apos­toli munkáját diakóniának Pál (Rám 11,13). Nála a szó első két jelentése gyakorlatilag be­leolvadt a harmadikba, mert neki élethivatása volt az evan­gélium szolgálata. Más gyüle­kezeti munkakört is ezzel a szóval jellemez (Kol 4,17). Az ószövetségi próféták igehirde­tése és a tettekkel való gyüle­kezeti szolgálat egyaránt dia­kónia (1 Pét 1,12 ;4,11/b; 2 Kor 3,3). A jeruzsálemi ősgyüleke­zet szegényeinek szóló szere- tetadomány összegyűjtése és el­vitele szintén „szolgálat”. E szóval jelzi az Újszövetség a diakónusok tisztét is. (1 Tim 3,10. 13). Amint látjuk, a „szol­gálni”, „szolgálat” szavak e harmadik jelentése széles kö­rű, s mégis egységes. Minden munka a gyülekezetben, az egyházért — szolgálat Isten­nek és embereknek (1 Kor 3,5). Jézusnak köszönjük az egy­re jobban fénylő szó tartalmá­nak magasra emelését az em­beriség történetében. Szeret­nénk megvalósítani mindhá­rom vetületét: a szeretet cse­lekedeteit egyéni és közössé­gi méretben, az áldozatos éle­tet, s az egyházért való fára­dozást. Veöreös Imre nyarán 1300 ember jelenléte­ben hatalmas ünnepség kereté­ben helyezték el a ma is álló templom alapkövét. Egy évvel később, 1938ioktóber 30-án. D. Raffay Sándor püspök szentelte fel az angyalföldiek első temp­lomát. Azóta a templom állandóan foglalkoztatja a gyülekezetei. A második világháborúban és 1956 októberében is súlyos ká­rokat szenvedett a templom épülete. A templomukat szere­tő angyalföldiek újra és újra rendbehozatták. Ennek .újabb részlete volt a készülés a temp­lomszentelés 30. évfordulójára. Szorgalmas kezek csinosították a templomot és annak környé­két. Sokat dolgoztak a gyüle­kezet tagjai társadalmi munká­ban. Szinte fel sem lehet sorol­ni, hogy mit végeztek el, hogy aztán október 27-én hálaadó istentisztelet keretében örven­dezzenek és emlékezzenek az eltelt időszakra. Erre a jubileumi istentiszte­letre érkezett D. Káldy Zoltán püspök feleségével, hogy ige­hirdetéssel szolgáljon a gyüle­kezetben. A templomajtóban a pres­bitérium élén Benczúr László, a gyülekezet lelkésze fogadta a vendégeket, majd Tóth Otti­lia virággal kedveskedett az ér­kezőknek. Az istentisztelet előtt lehető­ség nyílt rövid őszinte beszél­getésre a püspök és a presbité­rium között. Öröm volt hallani, hogy a gyülekezetben éppen két éve működő lelkész megtalálta a kapcsolatot a gyülekezet tag­jaival, s munkájában élvezi a presbitérium bizalmát és támo­gatását. A püspök igehirdetésében felvetette az izgalmas kérdést: v oit-e értelme annak, hogy 30 évvel ezelőtt templomot építet­tek és van-e értelme annak, hogy ma összefogva, áldozatot vállalva, fenntartsák a temp­lomot? A felelet mindenképpen egyértelmű: igen. Azért érde­mes, mert az evangélium hir­detéséből tudjuk meg először azt, hogy szeret az Isten. Erre a szeretetre van szüksége a ma emberének. Ezzel a szeretettel él, dolgozik, végzi mindennapi munkáját. Az istentisztelet ünnepi köz­gyűléssé alakult. A gyülekezet felügyelője Fa Ferenc, püspö­köt köszöntő szavaiban utalt arra, hogy a püspök éppen 10 éve végzi egyházkormányzó szolgálatát. Az angyalföldi gyülekezet emlékszik arra, hogy Káldy Zoltán püspök 1958 őszén első szolgálati útja An­gyalföldre vezetett. D. Koren Emil a Pesti Egy­házmegye esperese köszöntésé­ben arra a fejlődésre utalt aminek eredménye a virágzó angyalföldi gyülekezet. A nagykiterjedésű Angyal­földön még két helyen tartanak istentiszteletet minden vasár­nap. A Váci úti imateremben és a Frangepán utcai reformá­tus templomban. Ezeknek a gyülekezeteknek a képviselői Fa Ferencné és Horváth József is köszöntötte a 30 éves temp­lomát ünneplő gyülekezetét. özv. Ruttkay Edéné a biblia­órán résztvevők, Zoltán Éva pedig a konfirmandusok nevé­ben mondott köszöntőt. Kívánjuk az angyalföldiek­nek, hogy a következő 30 esz­tendő kevesebb gonddal, de ha sok munkával is, még több örömmel teljen el. Kosa László ADVENT Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, A földön sárguló, elkínzott levelek, Az ég hályogszemén nem tör át a nap, Sugárnyalábja felhőkben megakad. Az ősz lassan lépked, nyár télbe borul, És ahogy megvirrad, be is alkonyul... Este tompa fények remegnek az utcán, Megtörnek a tócsák fodrozódó foltján. De a hétköznapok bágyadt szürkesége Nem törheti azt meg, ami bennünk béke. Lelkűnkben reménység, a szívünkben áldás Ránk köszöntött ádvent, boldog Jézus-várás. Ágh Tihamér A Gyülekezeti Segély A Gyülekezeti Segély egy­házmegyei és egyházkerületi előadói november 13-án a bu­davári lelkészi hivatalban tar­tották országos értekezletü­ket. Váradv Lajos a Budai Egy­házmegye esperese, a Gyüle­kezeti Segély országos előadó­ja beszámolt a folyó évben végzett munkáról és annak anyagi eredményeiről. A bevé­tel kereken 23 000 forinttal több volt, mint az- előző év­ben, az egy lélekre eső áldo­zatkészség országosan megha- hadta az egy forintot. Az érte­kezlet javaslatot készített az egyházkerületi presbitériu­mok számára a segélyek szét­osztásáról, majd tárgyalta a Gyülekezeti Segély szabály­rendelet-tervezetét. A gyakorlati teológiai szakcsoport második munkaülésén a lel­készi szolgálat gyakorlati kér­dései közül a szakcsoport tag­jainak sokágú érdeklődését összehangolva az egyház tanító szolgálatának kérdései voltak napirenden. Vagyis az, hogy a hívők jól értsék hitük dolgait, hiszen a hit nemcsak érzelem, hanem értelmi belátás, meg­győződés is. A hit dolgaiban jól tájékozódó keresztyének világos látással tájékozódnak az élet kérdéseiben és tudato­san vállalnak felelősséget az emberiség nagy ügyeiben, vesznek tevékeny részt az egyház diakóniai feladatai­ban a világban. A résztvevők beszámoltak ed­digi tanulmányaikról is. So­kan foglalkoznak egyházszo ciológiai és lélektani tanulmá­nyokkal. Közös fáradozásaik gyümölcsét szeretnék hasz­nosítani nemcsak gyülekeze­teikben, hanem a lelkészi munkaközösségek számára is, egész egyházunk és népünk javára. A bibliatanulmánnyal kez­dett és áhítattal végzett össze­jövetelen offertóriumot tartot­tak, melynek összegét a fóti kántorképző intézet tanuló-or gonájára ajánlották fel. G. LELKÉSZ-CSÖKKENÉS AMERIKÁBAN Az Egyesült Államok katoli- szervezet is működik, amely kus egyháza —■ a Time közlése ezeknek a polgári elhelyezésé- szerint lelkész-csökkenéssel vei foglalkozik. Eddig mintegy k“zíiz, elmúlt évben mint- ezer kérés még elintézetlen. A egy 400 lelkészük hagyta ott , . ., ,,, , ., hivatását és keresett polgári nvatásvaltoztatas oka a leg- foglalkozást. Ebben az évben tobb esetben a cölibátus, vagyis ez a szám nyár végére már a katolikus papok nősülési ti- 450 fölé emelkedett. Egy külön lalma. ÉSZAK-SZÜMATRA evangélikus egyháza, a Karo- resztelésre készülő felnőtt be- Batak egyház 1962 óta a há- ... .. T_ . . , romszorosára nőtt. Ma mint- tero növendéke, van. Igehirde­egy 70 000 tagja, és 15 000 ke- tő-hiánnyal küzdenek. Szertefoszlott mítoszok Hozzátartozik az elmúlt 20, illetőleg 10 esztendő jellemzé­séhez néhány mítosznak a szertefoszlása. Ez segítette egyhá­zunk egészséges életének és szolgálatának kialakítását, de úgy is mondhatom, hogy szolgálatunk segítette ezeknek a míto­szoknak köddé válását. 1. Egyik ilyen mítosz volt egyházunkban az a felfogás, hogy a szocializmus gazdasági, politikai és társadalmi rendje nem tud megszilárdulni, az csak átmeneti. Ebből a mítoszból kifo­lyólag egyes csoportok az egyházban nem akartak „berendez­kedni” a szocializmusban. Ügy látták, hogy „átmeneti” időről van szó. Ez a mítosz fel nem mérhető károkat okozott egyes lelkészek és gyülekezetek életében, mert ahelyett, hogy min­den energiát, teológiai tudást és egyházpolitikai eszmélödést felhasználtak volna arra, hogy átgondolják az egyháznak a szocializmushoz való viszonyát és abban való szolgálatát, ere­jüket e mítosz jegyében elfecsérelték. Aki a „holnapba” akar­ja átmenteni az egyházat, annak nem szabad elfelejtenie, hogy holnap is szocializmus lesz Magyarországon, és az egyháznak holnap is a szocializmusban kell élnie és szolgálnia. 2. Egy másik mítosz, amely szertefoszlott, az volt — és ezt a nyugati országokban gyakran híresztelték —, hogy a marxiz­mus—leninizmus ideológiája alapján épülő szocializmusban le­hetetlen az egyházi szolgálat, becsukják a templomokat, meg­szűnnek a gyülekezetek, eltörlik a lelkiismereti és vallássza­badságot. Közel negyedszázad telt el Magyarországon, hogy a szocializmus építése megindult, de templomaink nyitva van­nak, a gyülekezetek élnek és szolgálnak, az igehirdetések sza­badon folynak, Teológiai Akadémiánkon professzoraink ké­pezik azokat a fiatal teológusokat, akik holnap fogják hirdet­ni Jézus Krisztus üdvözítő evangéliumát, egyházi sajtónk meg­csodált mennyiségben és minőségben végzi szolgálatát, egyházi szeretetintézményeink jól és tervszerűen végzik munkájukat, gyülekezeti tagjaink pedig áldozatkészséggel tartják fenn a gyülekezeteket, renoválják a templomokat és parókiákat, ille­tőleg építenek új templomokat és parókiákat. Sőt még arra is van lehetőségünk, hogy a rádióban hirdessük Isten igéjét. 3. Ezzel függ össze ismét egy mítosz semmivé válása. E mí­tosz szerint, ha az egyház a szocializmusban mégis létezik és szolgál, azt csak úgy teheti, ha elárulja Jézus Krisztust, be­áll „idegen érdekek” szolgálatába, eszközzé lesz a kormány­zat kezében és végsősorban annak ideológiáját erősíti. Egy­házunkban mindenki tudja ma már, hogy miközben egyhá­zunk tagjai segítik népünk fejlődését, munkálkodnak a hala­dásért, népünk boldogulásáért, és építik a maguk munkájá­val is a szocializmust, egyházunk nem ignorálja azt a különb­séget, amely az evangélium és a marxi—lenini ideológia kö­zött fennáll, és éppen ezért a kettőt nem keveri, hanem világo­san megkülönbözteti. Ugyanezt teszik a marxizmus —leniniz­mus képviselői hazánkban. Éppen ezért egyházunk egyértel­műen az evangélium alapján áll, abból táplálkozik, azt prédi­kálja, és abból fakadó erővel végzi szeretetszolgálatát a tár­sadalomban. így ennek a mítosznak is vége. 4. Azt a mítoszt is elfújta a szél, amely szerint, ha nem „megalkuvó” az egyház a szocializmusban, akkor viszont csak „szenvedő” egyház lehet. 1958 nyarán, mint pécsi lelkész, cik­ket írtam az Evangélikus Életben „Hogyan tovább” címen. Többek között azt írtam, hogy egyházunk szekere „árokba ke­rült” 1956-ban, és most arra kell erőnket összpontosítanunk, hogy az árokból a szekeret kihúzzuk az országúira. Akkoriban számos levelet kaptam, amelyekben a levélírók kifejtették, hogy „ezt a szekeret nem kell az árokból kihúzni, mert az igazi egyház szituációja az árok, tehát a szenvedés”, ha úgy tet­szik a katasztrófa. Ez a felfogás azonban a mítoszok mítosza. Igaz ugyan, hogy az egyház nem kerülheti el a szenvedést, és az az egyház, amely meg akarja kerülni a keresztet, már nem egyház. De Krisztus az egyházat nem szenvedésre küldte, ha­nem az evangélium hirdetésére, éspedig az „országúton”. Az az egyház, amely keresve keresi a szenvedést, az öndicsöülés útján jár és többé nem Krisztusnak, hanem önmagának szol­gál. Mint ilyen pedig már nem egyház. Az „árok ideológiája” végeredményben fel akarja cserélni a jerikói országúton ki­fosztott ember és az irgalmas samaritánus szerepét. Azt inspi­rálja, hogy „árokba” feküdjön az egyház, ott mutogassa sebeit, ahelyett, hogy az országúton irgalmas samaritánusként gyó­gyítaná mások sebeit az evangélium vigasztalásával és a sze­retet áldozatával. 5. Szertefoszlott az a mítosz is, — amelyet ugyancsak nyu­gaton terjesztettek —, hogy „hallgató egyház" vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nem merünk prédikálni a szocialista társa­dalmi rendben, inkább „hallgatunk”. Ez a mítosz jól felhasz­nálható propaganda egyes külföldi államokban, de ez a pro­paganda hazug. A valóság az. hogy egyházunk, sok más szo­cializmusban élő egyházzal együtt nem hallgat, hanem cson- kítatlanul prédikálja Isten törvényét és az evangéliumot. Egy­házunkra nem a „hallgató”, hanem a „sokat prédikáló” jelző illik. Bármennyire szerette volna is az egyházunkban megbújó, olykor nyílt esetben is előrelépő reakció egyházunk helyes út­jának kiépítését megakadályozni, a letagadhatatlan valóság ma egyházunkban az, hogy alapos és tervszerű, a gyökerekig me­nő teológiai munka, egyházpolitikai cszmélkedés hatása és eredményeképpen egyenesbe került, elrendeződött és megszilár­dult egyházunk élete az elmúlt tíz esztendőben. Részletek D. Káldy Zoltán püspöki jelentéséből a Déli Egyházkerület Közgyűlésén. HÍREK — HERNÄDBÜD. A kis gyü­lekezet ünnepi istentisztelettel és templomi esttel emélkezett meg a templomszentelés 11. év­fordulójáról. Pásztor Pál espe­res igét hirdetett, Szebik Imre miskolci lelkész előadást tar­tott, Szebik lmréné énekszá­mot, Filadelfi Béla harmóni- umszámokat adott elő. A temp­lomszentelési évfordulón a miskolci és a diósgyőr-vas- gyári gyülekezet hívei közül is többen részt vettek. — PÄHI-KASKANTYU. No­vember 24-én délután isten- tentiszteleten és közgyűlésen iktatta be hivatalába Görög Tibor esperes a gyülekezet megválasztott lelkészét, Huley Alfrédet. Az ünnepi alkalmon részt vett és felszólalt D. Kál­dy Zoltán püspök a Déli Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke. — diósgyör-vasgyAr. a gyülekezet ünnepi istentiszte­leten és szeretetvendégségen emlékezett meg temploma fel­szentelésének 30. évfordulójá­ról. Ebből az alkalomból a templom sekrestyéjét és alag­sori helységeit megújította, — SUR. D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke november 24- én, vasárnap délután istentisz­teleten szolgált a gyülekezet­ben. — CELLDÖMÖLK. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke december 1-én meglá­togatja a gyülekezetét, s isten- tisztelet keretében megáldja a gyülekezeti termet és oltárát. Előző nap Celldömölk filiáiban tart istentiszteleteket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom