Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-04 / 5. szám

Az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége isme­retének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. (2. Kor 4, 6) VASÁRNAP. — «-Ismerjük hát el, törekedjünk megismer­ni az Urat.« (Hóseás 6,3) Az Isten hatalmát elismerni, aka­ratát megismerni akkor is ne­héz, amikor jól megy sorunk, de talán még nehezebb, ami­kor megpróbáltatása neheze­dik ránk. Könyörögjünk a Szentlélek megvilágosító ere­jéért, hogy mielőbb megismer­hessük Istenben a mi Atyán­kat, akinek gyermeki bizalom­mal engedelmeskedhetünk, mert mindennel javunkat munkálja. HÉTFŐ. — »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívta­lak téged, enyém vagy'.« (Ézsaiás 43,1) A szent Isten kö­zelsége először mindig meg­döbbenti az embert. A prófé­tákat is, az apostolokat is féle­lem fogta el a felismerés pil­lanatában. Ezt a félelmet a mai tanítvány sem kerülheti el. Ezért bátorít a mai ige, hogy ne féljünk, mert az az Is­ten áll elénk, aki már mindent elkészített a mi megváltásunk­ra és magáénak tekint minket. KEDD. — »Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem utállak.« (Ézsaiás 41,9) Isten minden gyermekét szolgálat­ba állítja. Ez a szolgálat sokfé­le lehet, egyénenként változó, de mindig az a célja, hogy az ige világossága terjedjen kö­rülöttünk. Szolgálatunknak nem a mennyiségét, hanem a minőségét értékeli, azt a hűsé­get, amivel végezzük. — SZERDA. — »Nem ne­künk Uram, nem nékünk, ha­nem a te nevednek adj dicső­séget, a te kegyelmedért és hű­ségedért!« (Zsoltár 115,1) A mai tanítvány akkor teljesíti hűségesen a szolgálatát, ha an­nak eredményeként — míg ő a háttérben marad — Isten kegyelmét és hűségét ismerik meg az emberek, és az Isten dicsősége növekedik az embe­rek előtt. Minden munkáért egyedül Istené legyen a dicső­ség! CSÜTÖRTÖK. — »A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.« (Zsoltár 119,72) Az Isten szol­gálatában élő emberek mindig sokkal többet kapnak, mint a munkájukért járó bért. A min­dennapi kenyéren felül napon­ta kapják az ige személyes üzenetét, az imádság lehetősé­gét, az istenközelség örömét. Mindez ma is olyan érték, amit a rozsda és a moly meg nem emészthet, a tolvaj el nem lophat. PÉNTEK. — »Csak pillana­tig tart haragja, de élethosz- sziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.« (Zsoltár 30,6) Ha Isten haragja zúdulna az emberre hűtlensége és engedetlensége miatt, akkor senki sem kerül­hetné el a kárhozatot. A bűn­bánó ember azonban Isten atyai szeretetéböl, jóakaratá­ból, elnyerheti a bűnbocsána­tot és ennek következménye­ként az örök üdvösséget, Jézus Krisztus érdeméért. SZOMBAT. — .»Az Úr taná­csa megáll mindörökké.« (Zsol­tár 33,11) Nemcsak az üdvös­ség és a kárhozat kérdésében, hanem emberi életünk minden kérdésében, a látszólag lényeg­telenekben is, az Istené a dön­tő szó Boldog az az ember, aki ezt tudja, mert a sikerek nem teszik önteltté, a bajok és az akadályok pedig nem ejtik kétségbe. Fogadjuk mindig bi­zalommal Istennek életünket irányító igéjét! Jávor Pál Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. február 4-én Ingyen kegyelem — nem ingyenélés 1. Thess 2, 9—13 Krisztus születése után a negyvenes évek végén hárman menekültek Filippi'oöl Thessalonikába: Pál apostol, Timot­heus és Szilvánus. Talán először fel sem tűntek a lüktető életű kikötővárosban, ahol művészek és bűvészek, színészek és kók­lerek, orvosok és kuruzslók, sportolók és filozófusok nyüzsög­tek kínálva magukat és árújukat, hogy kicsalják mindenki pénzét munka nélkül, mint ingyenélők., hogy azután tovább álljanak. Az apostol és társai három héten át fáradhatatlanul prédikáltak, de kenyerüket maguk keresték. A keresztyén gyülekezet szemlátomást növekedett, de a zsinagóga féltékeny vezetői már ellenakciót indítottak a három evangélista ellen, három hét után tovább kellett menekülniük. De Isten beszéde nem tért vissza üresen s erről tanúskodnak máig is a Thessa- lonikabeli gyülekezethez írott apostoli levelek. Az ige hirdetése úgy hangzott közöttük, mint Isten beszé­de. Minden gyülekezeti növekedésnek, erősödésnek ez az egyetlen titka és magyarázata. A hirdetett ige akkor válik tel­jessé, ha az »-munkálkodik a hívőkben«, ha befogadják, mint egy energiát, belülről ható erőt és az az életet Istenhez méltóvá teszi. Amikor a gyülekezetek mai lelki helyzetét vizs­gáljuk, életüket, áldozatukat, bizonyságtevésüket és mindezek­ben is a tapasztalható elfáradást, veszteségeket és vereségeket (legyünk csak őszinték!), akkor csak ez az egy kérdés vetődik fel: azonos-e igehirdetésünk Isten személyes szavával és mun- kálkodik-e bennünk az ige? Másrészről, — az apostol leírása szerint — nyilvánvaló az is, hogy az ige, a gyülekezet élete és a mindennapi munka egy­máshoz tartoznak. A »szent, feddhetetlen, igaz« élet képtelen elkerülni a munkát, legyen az szellemi vagy fizikai jellegű, mert a munka, a hivatal, a hivatás, a feladat, megbízatás tel­jesítése a hétköznapi istentiszteletünk Isten dicsőségére és az emberek, a közösségek, a nép javára. Se a gyülekezet, se a ke­resztyén ember ne legyen terhére másnak, ne legyen ingyen- élö, sőt: segítsen másoknak terhük hordozásában, legyen kész­séges az áldozatra azok iránt, akik már képtelenek munkát végezni, szolgálni. Ez a küldetésük teljes tartalma, itt és most, a minket körülvevő világban. Tanúi vagyunk annak, hogy van ilyen keresztyénség is, hogy vannak ilyen keresztyén emberek sokan (de sohasem ele­gen!) és így van miért hálát adni! Halljuk meg, amit meg kell hallanunk — az intést... Lássuk meg, amit Isten szemünk elé tár — csodáit bennünk és körülöttünk... Mondjuk el, amit el kell mondanunk — hogy az élő Isten ma is teremt igéjével és Szentleikével új életet, új gyülekezetei! Várady Lajos VAKOK BIBLIÁJA AFRIKÁBAN 95 TÉTEL A KAPSTADTI SZÉKESEGYHÁZON — Vízkereszt után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe fehér. A vasárnap déle­lőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 12. 20—26; az igehirdetés alapigéje: Csel 26, 9—20. A délutáni istentisztelet alapigé­je szabad texus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 4-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi Rá­dió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet BENCZÚR LÁSZ­LÓ budapest-angyalföldi lel­kész. — a nógrádi evangé­likus egyházmegye lelkészi munkaközössége ja­nuár 25-én Balassagyarmaton tartotta ülését. Üi vacsorát osztott Matuz Pál. írásmagya­rázatot Bab ka Tivadar, előa­dást Gerhát Sándor és Révész László, korreferátumot Breuer Oszkár tartott. Gartai István esperes az aktuális kérdések­ről tájékoztatta a lelkészeket. — A BACS-KISKUN evan­gélikus EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközösségi ülé­sén, Hartán az egyházi sajtó és az Evangélikus Élet szer­kesztési kérdéseiről tartott be­vezető előadást D. Koren Emil szerkesztő. Az Evangélikus Élet decemberi számairól Se­ben István mondott értékelést és bírálatot. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. A IV. parancsolattal kapcsolat­ban Benczúr László tartott előadást a generációk kérdé­séről, amit szintén élénk meg­beszélés követett. — A BUDAI EVANGÉLI­KUS EGYHÁZMEGYE lelké­szi munkaközössége januári ülésén Káposzta Lajos tartott áhítatot. Előadást tartott Ben- cze Imre, D. Dr. Ottlyk Ernő püspe/k pedig széles körű tájé­koztatót adott az egyház teoló­giai munkatervéről, amelyet megbeszélés követett. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A* imahéten— amelyet a gyüle­kezet a református testvérek­kel közösen tartott — igehir­detéssel szolgált Selmeczi Jár• nos a Fejér-Komáromi Evan­gélikus Egyházmegye espe­rese — FASOR. A gyülekezet ja­nuári szeretetvén dégségén Szita István tartott előadást a templom belső terének egy­házművészeti kérdéseiről. CSALÁDI HÍREK — KITÜNTETÉS. A Buda­pesti Állami Tanítóképző In­tézet a fél évszázaddal ezelőtt megszerzett tanítónői oklevele emlékére, eredményes oktató és nevelő munkássága elisme­réséül aranyoklevéllel és arany emlékéremmel tüntette ki özv. Földes Jánosné sz. Brocskó Imrike Emília és Klaár Elza nyugalmazott taní­tónőket. — HALÁLOZÁS. Eiler Jó­zsef, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye volt egyházme­gyei felügyelője január 4-én elhunyt. Temetése január 6- án volt a nagyszénási temető­ben Fecske Pál és Balogh Pál lelkészek szolgálatával. »Akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk«. — özv. Sokoray Miklósáé sz. Edvy Etelka életének 88. évében január 4-én elhunyt. Hamvait január 27-én helyez­ték örök nyugalomra. Az el­hunytban Sokoray Miklós szombathelyi lelkész édesany­ját gyászolja. — KERESÜNK azonnali belépés- re sertésgondozásban jártas férfit, lehet nyugdíjas is. Cím: Evangéli­kus Szeretetotthon Budapest, n. a. Báthori László u. 8. — HURKA-kolbásztöltő, disznó- perzselő* pásztorkellék, lóhám cjíszkarikák, kengyel, sarkantyú. Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6. — HARMONIUMOK speciális ja­vitása, garanciával. Adás-vétel Pokamy Pál Bp. IV. Üjpest, Korá­ját u. 120. Telefon: 403—017 SZOLIDARITÁS A GÖRÖG NÉPPEL GENNRICH FŐTITKÁR NYUGALOMBA VONULT Deák tér de. 9. (urv), de. 11. (urv), tíu. 6. Fasor de. fél 10. Bizik László, de. 11. (urv) Bizik László, du. 6. Bizik László. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57. de. 10. (szlovák), de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. de. 11. (gyermek ist.) Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10. (urv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (urv) Vajda Péter u. de. fél 12. (urv) Veöreös Imre. 2ug:ó de. 11. (urv) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üj­pest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8, Rá­kospalota NagytempTom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karrier Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákosliegy de 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Mado- csai Miklós, de. 11. (urv) Haakon Flottorp. du. 6. (urv) Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. (urv) Várady Lajos. Óbuda de. 9. Mikler Gusztáv, de. 10. (urv) Mikler Gusz­táv. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. D. dr. Ott­lyk Ernő. Kelenföld de. 8, de. 11, du. 6. Németvölgyi út de. 9. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Al­bertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (urv). A Német Demokratikus Köz­társaságban működő Gusztáv- Adolf-Intézmény lipcsei köz­pontjának főtitkára, dr. Paul- Wilhelm Gennrich lelkész, múlt év december 31-én nyu­galomba vonult, miután né­hány héttel előtte betöltötte 65. életévét. Főtitkári tisztét 1949 óta töltötte be dr. Genn­rich, aki megelőzően eisenachi lelkész volt. Utóda Eberhard Schröder, a mecklenburgi egy­házi körzet esperese lett. ELVISELHETETLEN A Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyház 154 lelké­sze nyílt levelet intézett a hannoveri egyház zsinatához, amelyben arra kéri a zsinatot, hogy foglaljon állást a vietna­mi háborúval kapcsolatban. »A politikusok mai napig ki­térnek a vita elől Vietnammal kapcsolatban — hangsúlyozza a levél. — Hogy az egyház ne tegye kockára hitelét a hall­gatásával, arra kérjük a zsi­natot, szólaljon meg mindazok nevében,akik azt követelik, hogy legyen nyivános parla­menti vita a Szövetségi Köz­társaságnak az amerikaiak vi­etnami politikájával kapcsola­tos magatartásáról.« evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kladó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VTII.. Puskin n. is Tslefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.0450 Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető: Sopron] Béla Igazgató „Ember tervez, Isten végez” Alomtól a felfedezésig Selye János új könyve írásom címéül ezt is adhatnám: egy nép­rajzos gyűjtő munkája. Rég volt, talán hat éve már. amikor egy télvégi napon Mezőla­kon szolgáltam és a négy filiában. Utolsó szolgálatom este, Mihályházán volt. Istentisz­telet után bementünk a templom tövében lé­vő öreg házba, annak tisztaszobájába, mely pár éve a bibliaórák helye. Gondolataim mész- sze szállnak, mikor megsimogatom az ala­csony mestergerendát. Magam előtt látom a csatos öreg bibliát, kalendáriumot, mely ezen a gerendán pihen s téli időben egyetlen olvasmánya volt a családnak. Felügyelő, gondnok s néhány presbiter vesz körül. Dohog a kis dobkályha. Elkél a melege. A szoba agyaggal mázolt földjén tip- ródik a hidegtől meggémberedett lábunk. Las­san felmelegszünk testben is és lélekben is. Elindítom a beszélgetést régi időkről, régi emberekről. Még arról az időről, amikor Jé­zus itt. járt Péterrel a mi magyar földünkön. — Édesapám mesélte sokszor — indult meg a szó Németh Sándor felügyelő ajkán —, hogy egyszer az Űr Jézus keresztülment itt a föl­deken. Oszt kapásokkal találkozott. Már jól elhaladtak, csak kevés volt már hátra. Meg kérdezte tőlük: — Lefogy-e estére? — Ha az Isten akarja, le! — mondták c kapások. Jézus és Péter odább megintcsak kapások­kal találkozott. Azoknak is immár csak egy kis darab vót hátra. Tőlük is megkérdezte: — Lefogy-e estére? — Ha akarja az Isten, ha nem, ez a kis da­rab már le! — válaszolták neki. Szürkületben, haaztérőben. Urunk és Pé­tét újra arra járt. Már messzirül látták, hogy akik oly biztosan mondták, készen lesznek es­tére, még mindig vágják s nem is lesznek ve­le készen. Másikaknak hűlt helyét találták, szépen befejezték a kapálást. így vót.« — Ez így igaz — veszi át a szót Sülé Gyula, az egyik presbitef. — Emlékszem, még olyan suttyó legényke vótam, amikor édesapámmal vágtuk a lóhert a határban. Födünk végibe vezetett egy galögösvény a faluba. Alkonyuli már, a nap lemenőben. Sokan már hazafelé mentek. Odaszól az egyik rokon édesapám­nak: — Báttya! Lefogy-e estére? — Hát ez a kicsi márcsak le, bökte oda apám. — Jia akarja az Isten, ha nem! — Mt meg vágjuk tovább. Egyszeresük kiáltozik apám: — Tűz van! Nézzétek! Nem a mi házunk ég? — Ledobtuk a kaszát s rohantunk haza. Hála Istennek, nem a mienk égett, de késó éjfélig segítettünk oltani a tüzet, a lóher meg mégiscsak megmaradt. Bizony így van! A zsoltáros is így tapasz­talta: »Ha az Űr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon, annak építői. Ha az Űr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző...« (127.) Régi latinok nyomán évezredek óta hivő emberek így beszéltek terveikről, álmaikról: Deo volente ... (Ha Isten úgy akarja) Néhány hét óta már az új esztendő ország- útját tapossuk. Tarsolyunkban sok szép terv, álom és reménység. Egyéni és országos. Ter­veid elejére ne felejtsd odaírni ezt a rövid mondatot: Deo volente (ha az Űr akarja). így biztosabb, bátrabb lesz a lépés. Hernád Tibor Az Üj Magyar Lexikon 1962-ben megjelent 6. kötete még csak néhány mondatban beszél Selye Jánosról, erről az Amerikában élő ma­gyar tudósról. Aztán »Életünk és a stress« cí­mű könyvével ismerős lett az egész országban. Űj könyve nemrégen jelent meg: »Álomtól a felfedezésig« címen. Az alcím: »Egy tudós vallomásai«. Selye János, a tudós, nagyon me­leg, személyes hangon elmondja élete törté­netét, abból a célból, hogy megismertessen a tudományos kutatás szépségeivel. Reméli, hogy minél többen fogják követni ezen az úton azok közül, akiket a »roppant ismeret­len varázslat rabul ejtett.« Becsületesen vall életének minden kudarcáról, ugyanakkor örömmel számol be sikereiről is; teljesen ön­magát adja, s mindezt irodalmi szinten. Nem a költészet és a felszínes moralizálás határain belül válik igazi tanítómesterré, ha­nem a biológián belül úgy, hogy egyes jelen­ségek egzisztenciális szerepét vizsgálja. Az ember energiái felszabadulhatnak a be­teges gátlás alól az »élet ajándékainak« az el­fogadására. Ezek között legnagyobb ajándék (kegyelem!) az, hogy parányi voltunk mel­lett is szembeszállhatunk a természet végte­lenségével. A titokzatossággal való szembené­zés a legnagyobb boldogságot adhatja az em­bernek. Ez a szemlélet teszi ezt a második, — magyar nyelven megjelent könyvét is nagyon kedvessé előttünk. »A természet harmonikus eleganciáját szem­lélni és valamelyest meg is érteni, a legna­gyobb élmény, amelyben az ember részesül­het« — írja. »Mindez segítséget nyújt min­dennapi életünkben, hasonlóan, mint a mély vallásos érzés vagy a kiegyensúlyozott filo­zófiai világkép.« A könyv minden szépsége ellenére is nehéz olvasmány, de nagyon ér­demes elolvasni. Annál inkább, mert a fi­gyelmes olvasó ebben az 500 oldalas könyv­ben talál egy két oldalas vallomást a hitről is, amely Selye János meggyőződése szerint nélkülözhetetlen eleme a tudományos kuta­tásnak. Verses formában megírt imádságából idézünk: »Adj hitet, mert erre van most leginkább szükségem. Ritka és ünnepélyes pillanat ez az életemben: Oly pontra érkeztem, ahonnan , Űj út vezet az ismeretlenbe Űj út, amely talán közelebb visz Hozzád A törvényhez, mely az ismeretlenben lakik. Nem tudom, hallasz-e engem De tudom, hogy el kell mondanom ezt az imát: Mindenható Erő, mely nagy időkön át Értelmével tetted az embert úrrá a Természeten Adj hitet, mert erre van most leginkább szükségem!« Különös istentisztelet ez. Nem egy vallás­tankönyv dűltbetűs idézetei ezek, hanem egy ma élő magyar tudós becsületes vallomásai. Győr Sándor A görög helyzettel foglalko­zott legutóbb a berlini Evan­gélikus Akadémia. A vitaesten ismertették az új görög állam i történetét az 1821-es szabad- í ságharctól a legutóbbi hóna- i pok eseményeiig és a görög or- s todox egyház vitatható maga­.artását az árilis 21-i katonai 3uccs óta. A katonai rezsim íatározottan fasiszta jellegű s ;zért mindent meg kell tenni ízért, hogy a görög nép vissza­nyerje demokratikus szabad,.á- iát ; Múlt év november 1-én éj­jel, a wittenbergi tétel-kiszö- gezés 450 éves évfordulójának emlékére, 95 tételes iratot sze­gezett ki egy anglikán lelkész és két diakónus a kapstadti Szent-György székesegyház ka­pujára. tiltakozásul a dél-af­rikai kormány faji politikája A Skót Nemzeti Bibliatársu­lat vakírásos Bibliát adott ki nyanja nyelven, amely Közép- Afrikában a legelterjedtebb af­rikai nyelv. A Biblia 39 köte­tes. Eddig 30 különböző nyel­ven adtak ki vakírásos Bibliát a világon. ás ennek a politikának az ang­likán egyház részéről tapasz­talható támogatása ellen. Sok Eehér és színes afrikai lelkes etszésnyilvánítása közben az anglikán lelkész ezt mondta: •■Rettegjenek az Isten ítéleté­ül mindazok, akik különbsé­gét tesznek a fajok között!-«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom