Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BF. 12. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP mm. ÉVFOLYAM 38. SZÄM 1968. szeptember 23. Ara: 2.— Forint Ha megegyeztek egymással Amós 3,2—8.12 Váratlan és megrázó pillanat volt Ámós próféta életében amikor útjába állt az Isten, elhívta és a szolgálatába állította. Annyira rendkívüli volt, hogy közérthető és összefüggő szavakkal nem is tudja leírni prófétai elhivatásái. Csak érzékeltetni tudja valamennyire azokkal a hasonlatokkal, amelyekkel teletűzdelte ezt a bibliai szakaszt. Úgy történt— mondja Ámos próféta —, ahogyan riadót fújnak a városban és megriad mindenki és menekülésre gondol. Úgy történt, ahogyan a vihart jelző harang belekondul az alvó emberek álmába és felriadnak a vészjelre. Ügy történt, ahogyan a zsó,kmányt kereső oroszlán ordítása megremegteti a levegőt és összerezzennek rá íz emberek és állatok a messze távolban is. Ügy történt, hogy Isten csapdát vetett a tékoai pásztornak, Ámósnak az útjába és csak akkor vette észre, hogy fogságba esett — mégpedig az Isten fogságába —, amikor eleven húsba vágott a kelepce. Vergődött egy ideig, mint a csapdába szorult madár,. tiltakozott és védekezett a prófétai elhívás ellen, de azután meg kellett adnia magát életre-halálra. Meg kellett egyeznie Istennnel, együtt kellett járnia vele és prófétálnia kellett. Ámós próféta helyettünk is beszél prófétai elhivatásának ebben a leírásban. Hiszen mindig megrázó és terhes dolog a keresztyén ember és a gyülekezetek életében is az a pillanat, amikor arra figyelmezteti őket a Szentírás, hogy az Isten komolyan veszi az elhívást. Az Isten komolyan veszi, hogy mi munkatársai vagyunk nemcsak az egyházban, hanem a világban is! Isten az akkori választott népnek és rajta keresztül mai egyházának azt mondatja Ámós prófétával: Csak titeket választottalak ki magamnak, csak veletek léptem közösségre e föld minden nemzetsége közül — ezért büntetlek meg titeket, ezért látogatlak meg benneteket a megítélés szándékával minden gonoszságtokért, minden bűnötökért. Sem az egyháznak, sem a gyülekezeteknek, sem az Isten szolgáinak az élete nem Ic'^odalmas menet! Isten kiválasztottjának. Isten elhívott szolgájának, Isten egyházának és gyülekezetének lenni nem kiváltság és nem ragadomány, hanem „baj”, ahogyan Ámós próféta mondja. És „teher”, ahogyan az ótestamentomi próféták minősítik saját küldetésüket. Ök nagyon jól tudták, hogy „milyen rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni”, ahogyan Péter apostol is megírja levelében, hogy Isten a saját egyházán kezdi el az ítéletet! ■ Mit jelent ez? Jelenti először is azt, hogy ha az Isten egyszer belenyúl az életünkbe, akkor nem annyira és nem addig nyúl bele, amennyire és ameddig nekünk tetszik, hanem ahogyan és ameddig neki tetszik! Persze úgy van, hogy egy kicsit mindig szeretnénk megbújni az Isten kezében. De csak egy kicsit! Hiszen az életén mindenki és folyton akar változtatni, márcsak a változatosság kedvéért is! De azért nem kell nagyon a mélyre evezni! Csak annyit és úgy akarunk megváltozni,, ahogyan a szobája bútorait átrendezi időnként az ember. De rögtön visszahúzódunk a magunk építette csigaházunkba, ha nemcsak átrendezni, hanem alaposan ki is akarja takarítani Isten a lakásunkat — az életünket! Isten alapossága nincs ínyünkre, mert nem szeretjük a teljes döntést, a nagy átrendezést. Az egészen újra és az abból folyó feladatokra nehezen szánjuk el magunkat. Szeretnénk Isten szolgái lenni, de egy kicsit szeretjük önmagunkat is. Szeretnénk bízni az Istenben, de azért ne legyen közvetlen híd Isten és köztünk, mert akkor megüt bennünket Isten szentségének az elektromos árama! Azt is elismerjük elvileg, hogy bűnösök vagyunk, hogy gyilkos szavak hagyják el ajkunkat, de azért nem kell mindent olyan komolyan venni! És főként attól viszonyog a hátunk, hogy magunk és mások a tényleges, a konkrét bűneinkről beszéljenek, amiket embertársainkkal és esetleg népünkkel szemben elkövettünk. Pedig annak az Úrnak foglyai vagyunk mi is Amossal együtt, aki nagyon is komolyan veszi a világot és mindazt, ami ebben a világban történik, amit mi „keresztyének” szeretnénk sokszor vagy nem megemlíteni, vagy „istentelennek” bélyegezni. Nagyon sokszor még tetszelegni is akarunk azzal, hogy mi vagyunk a kiválasztott csapat ebben a világban. Pedig az Is ten nem törődik azzal, hogy milyen elképzeléseink vannak a keresztyének magasabbrendűségéről és „élcsapat” jellegéről. Isten szemében az a döntő, hogy én a foglya vagyok és oda kell mennem és azt kell hirdetnem, ahová küld és amit mond. Ki kell nyitnom a szememet, hogy lássam mennyi feladatot bízott rám saját életem alakításában, azután a családban, a munkahelyemen, a hazámban és a világban, amely az én világom is, mert az én Istenem annak a teremtője. Számomra mindig felszabadító érzés és tudat, hogy van egy Isten, aki nem enged ki a csapdájából, aki megmarkol és magához ragad zsákmányként, aki igéjével égeti és marja a szívemet, hogy megtisztuljon. Isten meglátogat bennünket, ahogyan a Bibliának ez a kettős értelmű és irányú szava rendkívül találóan jellemzi Isten számadásra kényszerítő tevékenységét. A Biblia bizonysága szerint Istennek van meglátogató, számadásra kényszerítő, az ellenállót erőszakkal is üdvözíteni akaró szeretete, amivel megfedd, megdorgál és murikába állít bennün két. De akit az Isten munkatársi hűségre kényszerítő szeretete meglátogatott, az azt is világosan látja, hogy Krisztus vállalta a kereszthalált is, hogy Isten kegyelmes orcáját fordítsa felénk, ö az igazi, bátor Pásztor, aki nem menekül el a nyáj mellől, ha hallja a zsákmányra éhes oroszlán ordítását, hanem az életét is odaadja a juhokért, és kiragad bennünket a szájából, még ha csak két lábszár és egy fülhegy marad is belőlünk a kezében. Viszont arról is világosan beszél Isten igéje, hogy a Krisztus kiragadottjai számára megszűnt a kényelem és tétlenség, a pamlagon héverés, a selyem ágyon ejtőzés. Nekik tudniok kell most már. hogy a fül a meghallásra adatott, mert: „Az én Uram 't?: Ü. áréit: ki ne prófétáinál” Dr. Pálfy Miklós Uppsalában láttuk — K. B. K aunda államelnök (Zambia): »Gazdag és szegény népek< „Kihívásokkal teli és valóban kritikus időket élünk. A világ sok tekintetben kereszt- úthoz érkézéit. Fontos döntéseknek kell születni, mégpedig hamar. Merre menjünk? Pontosan mit is akarunk, milyen legyen a világ? Űjra kell meghatároznunk fogalmakat és kifejezéseket az életben. Ilyen szavak, mint „béke” és „igazsá- gbsság” nem ugyanazt jelentik ma, mint amikor felnőttünk: démonizmus, civilizáció és ke- resztyénség nem ugyanazt jelentik a világnak minden részén. Különösen nem Dél-Afri- kában. Az elvek és eszmék használatban levő meghatározásai nem felelnek meg annak, mi van a valóságban.” „Néhány nemzet megvallja ugyan hitét az ENSZ-ben, de minden lehetőt megtesz, hogy gyengítse és nevetségessé tegye a világszervezetet. Kifejezik vágyukat a békére, de háborúra készülnek; igazságosságot prédikálnak, de közvetve vagy közvetlenül az elnyomás erői mellett segédkeznek és az ember ember általi kizsákmányolását jóváhagyják. Szere- tetet prédikálnak egymás iránti, faji és színbeli különbség nélkül, de gyűlöletre bátorítanak s a faji különbségtevést istápolják saját gazdásági és politikai céljaik elérésében. Azt mondják, hogy szeretnek téged, hajlandók segíteni is fejlesztési programokat a békéért való együttmunkálkodás nevében, de ugyanakkor azt lesik, hogyan zsákmányolhatnának jobban ki. Ha kiállsz saját országod és néped iránti szerétéiből az igaz ügyért, azon munkálkodnak, hogy tönkrelegyenek téged.” „Elvek és eszmék harca dúl a jelenlegi helyzetben. Nem úgy fest a dolog, hogy valamennyien egy irányban haladunk, nem úgy látszik, hogy az egy világ irányába haladunk, egy olyan világ irányába, amelyben minden emberi lénynek különbség nélkül azonos jogai lesznek, amelyben a fejnövekvő egyenlőtlenséggel gazdag és szegény nemzetek között aláássák a bizalmat és veszélyeztetik a békét és biztonságot a világban: Ä szakadék egyre szélesedik az ígéretek és várakozások részéről egyfelől, a beteljesedések között, másfelől.” „Az EVT cselekedetei az elmúlt években azt mutatják, hogy az egyház kezd felelőssé lenni pozitívabban a világ ügyei iránt. Ennek így is kell K. B. Kaunda államelnök (Zambia) és felesége lődés minden emberre érvényes és konkrét formákat ölt, mint a megfelelő táplálkozás, kielégítő hálóhely, iskola, kórház és más hasonló közszolgáltatás.” _ „Háborúk Vietnamban, Közel-Keleten, polgárháború Nigériában, puccsok Afrikában és a világ más részein, erőszak az Egyesült Államokban, problémák Európában, feszültségek és konfliktusok Dél-Afrikában. mindezek párosulva az egyre Ülésezett az Országos Egyház Presbitériuma A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma szeptember 13-án, pénteken ülést tartott az Országos Egyház székházának tanácstermében. Az ülés lapzártakor még folyik s így arra következő számunkban visszatérünk. 1MÁDKOZZUN K Istenünk, még ha úgy akarnánk kérkedni áldozatosságunkkal, amint azt a farizeus tette elbizakodottságában, sem tehetnénk, mert éppen ebben vagyunk leggyengébbek és legönzőbbek. Ajándékaidat elfogadjuk és természetesnek tartjuk, de mi másokat ritkán tudunk önzetlenül megajándékozni. Olyanok vagyunk, mint az irgalmatlan szolga. Ha pedig mi valamiben szükséget látunk vagy megpróbáltatunk, mindjárt elégedetlenség és keserűség tölti meg a szívünket. Taníts meg, kérünk, észrevenni és értékelni jóságodat, ezernyi áldásodat. Taníts, hogy megismerhessük a Benned való megelégedettség örömét. És taníts észrevenni embertársaink sokféle szükségét is, amelyet enyhíteni naponta ezernyi lehetőségünk van. Bocsásd meg vaksi érzéketlenségünket és teremts bennünk új, tiszta lelkiismeretű szívet. Amen. /Ikikre baUgatnurik kell Emlékeztetés »... Ismételten elmondtam már, hogy a vietnami háború befejezésének csak két lehetősége van: vagy kivonulnak az amerikaiak, vagy pedig el kellene pusztítani a vietnami népet »A tárgyalásokat« illetően szkeptikus vagyok és ba világosan meg akarom mondani a meggyőződésemet, akkor csak az amerikaiak kivonulását tekintem az egyetlen, sajnos egyre gyengülő lehetőségnek a vietnami háború befejezéséhez. Hiszem azonban, hogy a vietnami háború elő fogja mozdítani és végül is ki fogja robbantani azt a forradalmat, amelynek a gyújtózsinórja ott izzik már mindenütt a világon és minden nép körében ..Dr. Niemöller Márton lennie, mert a világ elsősorban embereket jelent és, minden szervezet beleértve az egyházat is, emberekből áll, és mint emberek nézünk szembe a háborúnak, faji konfliktusoktiak, szegénységnek, betegségnek kérdéseivel i. „Ilyen körülmények között az egyház jélentős eszközdmhet a béke és fejlődés ügyében. Valóban Zambiában az egyház fontos szerepet játszik a nemzet életében. Mindinkább érdekeltebbé és aktívabbá vált.” „Amíg nem teszünk gyakorlati és hatásos lépéseket, hogy megszüntessük a nehézségeket gazdag és szegény országok között, addig mindinkább elviselhetetlenebbé lesz a. helyzet az emberiség nagy része számára és a béke, meg biztonság nem lesz biztosítva. Mindez végső soron erkölcsi probléma.” Részletesen, elemzete ezután Kaunda elnök a fejlődő országok gazdasági helyzetét, a tőkeérdekeltségek új manipulációit, a látszólagos segélyeket, amelyek mögött profitéhség is rejlett, a szegény országok kiszolgáltatottságát és gazdasági holtpontra kerülését: egyfelől égető szükségük van a beáramló tőkére, másfelől gazdasági függetlenségüket veszítik el elfogadásukkal. 1964-et jelölte meg, mint olyan esztendőt, amelyben legmagasabbak voltak a segélyösszegek, azóta vagy stagnálnak, vagy apadnak a gazdasági segélyek. „Ezek a tényezők arra késztetnek, hogy azt higyjem, évtizedünk nem csupán a türelmetlenség évtizede, hanem a csalódás és kiábrándulás évtizede is, az újonnan függetlenné lett nemzetek számára.” A fejlődő országok hatalmas forrásokat látnak még ma is a fejletlen országokban. Olcsón viszik el a nyersanyagot és megfizethetetlenül drágán kerül az vissza feldolgozott állapotban. A fiatal országok ipara minden jó igyekezet mellett sem verseny- képes. „Vannak forrásaink, vannak embereink, van munkalehetőségünk, van kedvünk a munkához és mégis a rohamos tempóban fejlődő versengő világban nehéz megállani a helyünket, pedig lehetetlen a tempót gyorsabbítani, mint amilyen most.” A fiatal nemzetek gazdasági kooperációjáról, ? célok és részfeladatok koordinációjáról beszélt az elnök ezután. „A múltban a* egyház főleg a keresztyénség terjesztésének szerepét vállalta. Az egyház el volt foglalva tanítással iskolákban, egyetemeken. A misz- szionáriusok felbecsülhetetlen értékű szolgálatot végeztek a gyógyítás terén. De most a történelem fordulópontjához érkeztünk. Az Istennek való szolgálat túlmegy a szeretetszolgálaton és a papi tevékenységen, kiterjed az ember teljes fejlődésére. Nem lehet a fejlődést számokkal és százalékokkal kifejezni, nem tudjuk és nem is akarjuk elválasztani a gazdasági tényezőket az emberitől. Az igazsáp, ami annyira érdekli az egyházat, nem vonatkoztatható el a teljes élet összefüggéseitől.” „Végezetül hadd térjek visz- sza korábbi megállapításaimhoz. A jelenlegi egyenlőtlenség a gazdag észak és a szegény dél közöt, politikailag egyenlő jogú nemzetek között fenyeget, „ha máris nem veszély a békére és a világ stabilitására nézve.” „Következtetésképpen minden politikai jóakarat és minden társadalmi és gazdasági eszköz, amely csak rendelkezésre áll a gazdag és szegény országok között, kell, hogy egyesüljön az odaszánásnak, áldozatnak, bölcsességnek, előrelátásnak leikével, hogy megfelelően tudjunk szembenézni az egész emberiséget érintő közös kötelezettségeinkkel.” „Mi 0 . világ . népei, kormányai, nemzetközi szervezetei; egyházai és egyénei vagyunk saját sorsunknak építőmesterei, amely sors az emberiség sorsa is. Építő programokkal, biztos politikával, hasznos intézményekkel segíthetjük szűkíteni, ha már áthidalni nem is tudjuk a szakadékot gazdagok és szegények között.” „Ez a feladata az EVT IV. világgyűlésének is, ahogy én látom most. Ez .az út az igazsághoz, tartós békéhez, haladáshoz, boldogsághoz, igazi szabadsághoz vezet. Ez az út az egységhez vezet, az emberiség nagy családjában.” — fejezte be beszédét az elnök. Megjegyzéseink 1. Kaunda elnök előadása igen nagy hatást váltott ki a közgyűlésen. Jó és legfrissebb betekintést adott arról, hogy miképpen nézik az afrikai emberek ma saját helyzetüket, általában a világot, és benne a gazdasági problémákat. Látják, hogy az afrikai államok függetlenné válása, még nem oldott meg minden problémát. Sok csalódottság van bennük és világosan látják, hogy a volt gyarmatosítók, vagy új gyarmatosítók szeretnék fenntartani pozíciójukat és a kizsákmányolást új formában tovább folytatni. 2. Jól látja Kaunda az egyház feladatát is. Világosan mondotta meg, hogy az egyház nem tud ma Afrikában (de tegyük hozzá, hogy sehol a világon) jól szolgálni, ha nem nézi az embernek valamennyi összefüggését, tehát gazdasági, társadalmi és politikai helyzetét is. Vége van már annak az időnek, amikor az egyház csak az ember „lelki” vonatkozásait tarthatta szem előtt, 3. Viszont Kaunda nagyon általánosított, amikor egyszerűen „szegény és gazdag” népekről beszélt. Vannak úi. olyan népek — például a szocialista országokban —, amelyek a saját munkájuk és erejük által növelték fejlődésüket és jólétüket, más „gazdag” népek pedig gyarmatosítás és kizsákmány: ' 's révén lettek gazdagokká.
