Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-01 / 35. szám

Alberti templomjubileuma

Szentháromság vasárnapja utáni 8. vasárnapon volt 190 esztendeje annak, hogy átadták rendeltetésének az alberti templomot. Az ilyen dátumok mellett nem szabad részvétlenül elmenni, mert a gyülekezet múltja termékeny tanítást ad a későbbi nemzedékeknek. Jól tudták ezt Albertin is, ezért rendeztek ezen a vasárnapon olyan sokszínű és tanításában is meglepően gazdag megemlékezést, ami felejthetetlen marad azoknak, akik azon részt vettek.

A HIT MINDIG KERESI A GYÜLEKEZETÉT

Egyedül is lehet hitben élni, csak nem sokáig. A hit keresi mindig a másik embert, a harmadikat, a negyediket és a többit. Ugyanakkor keresi a helyet, ahol hitében másokkal együtt lehet, s az alkalmakat, ahol erősítheti magát együtt a másikkal. A templom utáni vágy egy idŐ6 a hit megszületésével. Lélek fészekrakása mindig a templom. Az alberti ősök is, ahogy megtelepedtek, megismerkedtek a földdel, megvetették a lábukat, máris felépítették az első hajlékot, ahogy a régi írások elmondják, az „oratóriuín”-ot. Nem volt valami díszes épület, de Isten hajléka volt, szent formálója az alberti apák hitének, az Ige nagykalapácsát forgató, ott szolgáló lelkészeknek. S azután a földrengés, ami olyan ritkaság a mi hazánkban, megrázta a sárfalakat s arra kényszerítette a gyülekezetét, hogy új, tartósabb és szebb épületet emeljen a régi helyett.

A TEMPLOMÉPÍTÉS . MINDIG ERŐN FELÜL VALÓ VÁLLALKOZÁS

Olyan jó lenne minden templomunk építésének történetét ismerni, és ezt egy nagy könyvbe összegyűjteni. A hitnek milyen változatos és reményt adó történeteivel ismerkedhetnénk meg! De mindegyikben meglenne az a vonás, hogy erőn felül való vállalkozás templomot építeni. Igaz,

másként nem is lehet. Albertiben is így volt. Az engedély megszerzése, a hely kiválasztása, a munka közös elvégzése, az anyagiak összehozása igen nagy feladat volt. A fakétezer lelket számláló gyülekezet is megfér benne. Milyen jó az. hogy a templomok mindig évszázadokra nézve épülnek, hiszen benne az örökkévalóság igéi hangzanak.

kult írások elárulják, hogy Albertiben „ökrök és lovak árát” építették bele a templomba. Tudjuk, mekkora áldozat kell ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni a gyülekezet tagjai. A maguk erejére voltak utalva, talán nem is vártak mástól segítséget. Négy év alatt elkészült a 800 lélek által akkorá- Ta méretezett templom, hogy a

Bibliai ábécé: SZABADÍTÓ

Ä fogságban sínylődő ember várja azt, aki mint szabadító, felnyitja a zárat, megszabadítja őt és a szabadításnak e cselekedetével nemcsak a jót gyakorolja vele szemben, hanem megláttatja vele azt is, hogy a zár, a fogva tartó erő az ő hatalma alá rendelt eszköz csupán.

Bűneink foglyai vagyunk. Rabságunk okát magunkban hordozzuk.

Összeroppanthat a napi élet gondja, fájdalma. Gyengeségeink sok-sok velejárója a rabtartó kérlelhetetlenségével elvág bennünket az élettől.

És a halál? Micsoda félelmet vált ki! Rettegett úrként méri fel az embervilágot. Minden betegséggel, balesettel magát ünnepelteti.

Isten Szabadító. Izrael népének reménységét és emberszabadító üdvtervét Jézusban töltötte be: Ezs 9, 6—7; 11, 1— 2. A Jézus név (Lk 1, 31) meghatározza Jézus küldetésének tartalmát és célját (Mt 18, 11). Mária magasztaló énekében a megtartó Istent dicséri (Lk 1, 47). Isten szabadító jótéteménye Jézus születése, élete, halála és feltámadása. Ezért örömhír a karácsonyi angyalének (Lk 2, 11), ezért bátorító hang a húsvéti élet híre, ezért mélyre vágó az apostolok és a hívők bizonyságtétele (I. Tim 1, 1, Ap. Csel 13, 23).

A Szabadító megszabadít, megtart. Jézus a tengeren járás közben elsüllyedő Péter kiáltására felemeli őt (Mt 14, 30—31). Betegekről leoldja a betegség láncait, gyógyító erővel- lehajol azokhoz, akik örökös rabságnak vélték testük aláhanvstlását (Mt 9, 22; 5, 8— 13, Mk 7, 24—30; 31—37). Bűnösöket szabadít meg belső gátlásaiktól (Mk 3, 7—12; 5, 1— 21, Mt 9, 9—13). A földi lét határain belül reánk nyomódó terhek alól kiszabadít (Mt 6, 30).

Mindezen túlmenően azonban Szabadítónk szabadító műve: kereszthalála. Keresztjének

egyedüli és egyetlen érdeme által a bűn és halál rabságába eseitt ember kiszabadulhat. Az örök haláltól, az örök kárhozattól szabaddá teszi a bűnei rabságából kegyelem után vágyódó embert, akinél ez a vágy bűnbánat és hit által él, s csak akkor csendesedik meg, ha a sza- badítás örömével találkozik. Luther a 2. hitágazat magyarázatában így vallja: „... az én Uram ... minden bűntől, a haláltól és ördögnek hatalmából megszabadított és magáévá tett..

A szabadítást egyedül csak a Szabadító végzi minden emberi hozzáadás nélkül. A legszebb cselekedetünk sem elegendő ahhoz, hogy bűneinkből kiszabaduljunk. Ahogyan a bálványok nem segítettek a hozzájuk folyamodókon, úgy rajtunk sem segít az, ha cselekedeteinkkel ékesítenénk fel magunkat, hitünk viszont Jézusban nem lenne. Csak az szabad, akit Ö megszabadít. Jn 8, 36: „Azért ha .a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

A szabadítás vonatkozik általánosságban a veszélyből való kimentésre: Ap. Csel 27, 34, Zsid 11, 7. Ugyanakkor azonban már előremutat arra a szabadításra, amelyben Jézusért az utolsó ítéletben azoknak lesz részük, akik mindvégig,állhatatosak. A megszabadítottak osztályrésze üdvösség (Mt 10, 22, Jn 5, 34, Lk 1, 71). Az üdvösség szerzője a Szabadító Űr (Zsid 5, 9). Visz- szajövetelére az üdvösségnek beszéde által előkészít (Csel 13, 26) és szabaddá lett népét egy közösségbe vonja (Júdás 3, Thess 5, 9). Beszéde készenlétre serkent, nehogy a földi élet gondja, bűne vagy öröme elvegye a várás és találkozás boldogságát.

A Szabadító Űr szabadító evangéliumát a szabadítás örömében hirdeti az egyház az igehirdetés tisztében, és éli a segítő szeretet szolgálatában.

Fónyad Pál

MINDEN NEMZEDÉK KEZE FELISMERHETŐ A TEMPLOMON

Vannak helyek, ahol a temetőt a templom köré telepítik, s így időtlenül együtt van az egész gyülekezet. Ha ez nálunk nincs is meg sok helyen, mégis felismerhető az egymást követő generációk keze, amely alakít, szépít, a gyakorlati élet igényeinek megfelelőképpen rendezget az ősi falakon. Albertiben ma villanyerő hajtja az orgonát. Régen legényvirtus volt megszólaltatni a torony három harangját. Ma gombnyomásnak engedelmeskedve hívogatják a gyülekezetét lelki örvendezésre, erőszerzésre. A tornyot is egy másik generáció építette, ismét másik új ajtót nyitott az utca felől, a harmadik új tetőzetet készített. Nagy dolog az, amikor érezhetem, hogy itt ült az apám, az ükapám, itt hajolt öreg, rövidlátó szemével az énekeskönyve fölé a dédnagy- anyám, s itt térdeltek az oltár elé dobogó szívvel száz és még több évvel ezelőtt azok az ükszülők, akiknek nevéről az öreg biblia első lapjai és az anyakönyv megsárgult oldalai tanúskodnak. Jó beletartozni ebbe a közösségbe, ebbe a nagy gyülekezetbe, amely állandóan megújul, és egy-egy új lapot ragaszt a régi gyülekezeti történelemhez.

HISTORIA EST MAGISTER VITAE

Nem nagyképűségből írom le ezt a latin mondatot, csak azért, mert igaz. Kiállítással kötötték össze az albertiek ezt a napot. Oltárterítők, úrvacsorái kancsók, anyakönyvek s minden olyan emlék, ami megmaradt a múltból, láthatóvá válik a nagy gonddal megszerkesztett kiállításon. Látom, itt is, ott is óvatos kézzel forgatják az anyakönyvek lapjait, talán egy-egy régi ős nevét keresik és találják meg benne. Jólesik látni, hogy híveinket érdekli a múlt, és örömmel veszik, ha alkalmuk nyílik általa erősödni és gazdagodni. Mennyit mond egy úrvacsorái kehelybe vésett név vagy évszám! Azt jelenti, hogy a történelem az élet tanítója. A gyülekezet történetére nézve is áll ez. A ma életére akar nevelni a múlt.

A TEMPLOM AKKOR SZÉP, HA KICSIVÉ LESZ

A templomépítés történetét ismertető lelkész szava ez ismét. Mögötte az a tapasztalat húzódik meg, hogy nincs lehangolóbb', mint amikor elvész a gyülekezet a templomában. Szép az, amikor minden kis helyet ki kell használni, hogy mindenkinek jusson ülőhely benne. Az alberti gyülekezet vezetősége nem panaszkodhat ebben a tekintetben. Szép és nagy templomában tömött sorokban ülnek az emberek. Az oltár körül saját maguk által konfirmációi emlékként vásárolt 50 darab széken ül a most megkonfirmáltak csoportja. Egymást is számon tartják.

ÖKUMENIKUS

MAGATARTÁS

Ezen a jubileumi ünnepen nemcsak a református gyülekezet, hanem az irsai baptista gyülekezet is, lelkészeikkel és családjukkal együtt jelen volt. A baptista gyülekezet énekkara a helybeli leánykórussal együtt szívet-lelket gyönyörködtető, nagy erővel előadott énekei tették még ünnepélyesebbé ezt az alkalmat. Az a testvéri hang, amely a közös ebéden megszólalt, azt a benyomást erősítette meg, hogy az ökumené megfogható valóság. Hozzá kell azonban tenni, hogy csak ott, ahol hitben erősek az egyházak, s ebben a hitben el tudják hordozni a másikat, és ebben a hitben tudják értékelni és megbecsülni egymást. Gyenge gyülekezetekből általában hiányzik az ökumenicitás.

URAM, SZERETEM A TE DICSŐSÉGED HAJLÉKÁNAK HELYÉT . . .

Ezzel a bibliai idézettel fejezte be a gyülekezet lelkésze ismertetését. Én is ezzel teszek pontot írásom végére. Olyan gyülekezet ünnepélyén lehettem jelen, amely szereti a múltját, akit érdekel Isten országának ügye, ahol mindig „van valami”, ahogy az egyik alberti testvérünk mondta.

Erős Sándor

Derűs sorok

Merész prédikáció-bevezetés, rövid alapige

Bozzay prédikátor 1777-ben ezt jegyezte fel Perlaky Dávidról, a későbbi neves komáromi esperesről:

„Perlaky Kisasszony napján prédikálván, publice a templomban azt mondotta: Jóllehet az elolvastatott evangéliumi igék terméketlenek és haszontalanok, ő mégis azokból hasznos tanítást fog tartani. Ezt hallván a hallgatók, a két alávont Terminusokban igen megütköztenek.”

Ilyen természetű, enyhébb szónoki fogást azóta már mi is többet hallottunk, nem kis megrökönyödésünkre.

Ugyancsak Perlakyról jegyezte fel Bozzay azt is: „Hogy meglátogatott, a prédikálást tiszteletből nékie offeráltam, tudván, hogy azt vadássza, amint hogy acceptálta is.”

Az irgalmas samaritánus evangéliumi szentleckéből csak ennyit olvasott fel: „Könyörü- le rajta." „Téma: A szánakozásról. 1.) oka és 2.) haszna.”

Igazi felvilágosodás korabeli prédikáció lehetett, de egészen bizonyos, hogy az egész szentleckét tekintetbe vette a rövid alapige ellenére is.

Ezen keserű bejegyzéseket Bozzay azért írta össze Naplójában, mert papmenesztés előtt állván, Perlakyt sejtette utódjának Nemeskérett, ami 1779- ben be is következett.

Befejezésül ide iktatom Per- lakynak a nemeskéri anya- könyvbe jegyzett versikéjét, melyet az újévi statisztikai hirdetések kapcsán a megke- kereszteltek felett áldó fohászként mondott el:

„Született — Űr Jézus kérünk —, gyermekeinket. Szüld magad újjonan mi tsetsemeinket.

Ne hagyjad el fogyni a mi híveinket. .

Sőt gyarapétsd, és áldd meg a Te képeidet.”

Novák Elek

Családtervezés a szülői felelősség jegyében

„Tudjuk, hogy milyen mélyreható teológiai és erkölcsi problémákat vet fel a fogamzással szembeni védekezés, de nézetünk szerint nem menekülhetünk hagyományos szólamokhoz, amikor határozott és az adott helyzetnek megfelelő választ várnak. A menekülés sem az egyház küldetéséhez, sem a társadalomban rá váró szerephez nem illik.”

A fenti idézet az Egyházak Világtanácsa egyik kiadványában olvasható. Címe magyarul: „Felhívás a világ egyházaihoz.” Még azelőtt jelent meg, hogy a pápa enciklikában foglalkozott volna a születésszabályozás kérdéseivel.

A szakasz, amelyből idéztünk, így kezdődik: „Nézetünk szerint a legtöbb egyház nem tanúsított eddig hatékony és érthető magatartását a fogamzással szembeni védekezés ügyében, sem a felelősségére bízott egyes emberek iránt, sem a társadalom egésze iránt, noha jól tudjuk, hogy a népesség szaporulata következtében támadt feszültség és a családtervezés módszerei milyen erkölcsi és gazdasági jelentőségre tettek szert.” (62).

Ne értsük félre! A 300 lap terjedelmű kötet nem a születésszabályozás ügyében készült. Az „Egyház és társadalom” címen 1966 nyarán (júl. 16—26. között) Genfben rendezett világ- konferencia anyagát közli. A konferencia egyik bizottsága (a IV-ik) behatóan elemezte korunk társadalmi formáinak változását és a változások hatását az emberre és az ember közösségi életére. Ennek az elemzésnek során került sor a család- tervezés és születésszabályozás kérdéseire. Egy bizottsági munka pontokba foglalt megállapításait idézzük tehát. Az idézett pont számát fel is tüntetjük. Nem nyilatkozatról, határozatról vagy az egyházakon belül jogi hatállyal bíró irányelvekről van szó.

SZÜLŐI FELELŐSSÉG

— ez az szempont amellyel a családtervezés kérdéseihez közeledett a világkonferencia. Többek között ezt mondja: „A szülői felelősség (verantwortliche Elternschaft) figyelmet foreit» a gyermekek számára és a gyermekek közötti korkülönbségre az édesanya és a születendő gyermekek egészsége érdekében; számba veszi, hogy mennyi szeretetet tudnak biztosítani a szülők gyermekeik gondozására és oktatására, mert mindez szükséges ahhoz, hogy a gyermekek teljes személyisége kibontakozzék a társadalomban.” (58)

KORUNK SZORONGATÓ PARANCSA

Reálisan kell számolni egy ténnyel: a világ népessége a 2000-ik évre 5,5 és 7,5 milliárd között fog mozogni a születési arányszám növekedésétől függően. Hogyan tápláljuk és foglalkoztatjuk majd az embereket? Ezért „a szülői felelősség gyakorlása korunk szorongató parancsa, nem csupán a családi jólét biztosítása érdekében, hanem azért is, hogy a népesség- szaporulat gazdasági és kulturális következményei kiegyensúlyozhatok legyenek”. (60)

KIFOGÁSOK

gyakran hangzanak a családtervezés gondolata ellen. Ezekre így utal a kiadvány: „Ne használják az egyházak védekezésül és érvül azt a kifogást, amely szerint a születésszabályozó intézkedések által biztosított lehetőségek felelőtlen szekszuális kapcsolatokra bátorítják az embereket. Nem becsületes eljárás, ha a fogamzásgátló szerek használata ellen úgy érvelünk, hogy a terhességtől való félelmet az erkölcsi ráhatás eszközévé tesz- szük. Az önmegtartóztatás tanácsolása ezen a területen olyan magatartásból ered, amely közel áll a képmutatáshoz. Hangsúlyozzuk mégis, hogy az önmegtartóztatás a szülői felelősség egyik tényezője, a komoly hivatásérzet egyik alkotó eleme és a közösségi élet elmélyült tapasztalata lehet és sok esetben az is. (68)

MIT TEGYÜNK

„Az egyházak magatartását a legtöbb országban ezen a téren hallgatás, félmegoldások és teljes, vagy tartózkodó visszautasítás jellemzi. Az egyházaknak kötelességük,

(99) hogy a szülői felelősséggel kapcsolatos irányelveiket és kívánalmaikat nevelői tevékenység és aktív együttmunkálkodás útján tegyék ismertté;

(100) hogy az állami és községi programokban tevékenyen vegyenek részt; hogy anyagi támogatást, szakembereket és más eszközöket biztosítsanak annak érdekében, hogy a fogamzás- gátló szerek a nép számára hozzáférhetővé váljanak;

(101) hogy készségesen fogadjanak és támogassanak minden olyan kutatást és kísérletezést, hogy a fogamzásgátló szerek ne legyenek drágák, hogy orvosi, erkölcsi és vallási szempontból megfelelőek legyenek. Sajnálatos dolog, hogy néhány országban a magzatelhajtást gyakorolják és ebben látják a születésszabályozás problémáinak megoldását;

(102) hogy ismeretterjesztő munkát végezzenek a fogamzással szembeni védekezés és annak helyes alkalmazásával kapcsolatban, hogy csupán kereskedelmi és politikai érdekek érvényesítése meg ne károsítsa a család javát;

(103) hogy közös eljárásra törekedjenek a protestáns, ortodox és római katolikus egyházak a teológiai alapvetés megvilágítása, valamint az elmélet és a gyakorlat egybehangolása érdekében;

(104) hogy cselekvőképes szervezetet létesítsenek ezen a területen az általuk elfogadott irányelvek és programok megvalósítására.

NÉHÁNY ALAPELV

„Elismerjük, a) hogy a szülői felelősség és családtervezés különböző országokban különböző módon eszközlendő; hogy az eljárási módok etekintetben alkalmazkodnak a helyzet adta sokféleséghez; b) hogy minden házaspárnak joga van szülői felelősségét saját családjának megtervezésekor vallási és erkölcsi meggyőződésével összhangban gyakorolnia; c) a fogamzásgátló szerek merev törvények útján történő eltiltása némely országban és ezek törvényesített laza kezelése más országokban elősegíthetik és elő is segítették sok esetben a születésszabályozás módszereinek szélsőséges és káros alkalmazását; d) hogy a családtervezés és annak további következményei megkövetelik a szülői felelősséget, valamint n férfi és a nő érett egyetértését a családban, mert ezzel az előfeltétellel érthető meg és érhető el a családi boldogság célja.” (105) b. L