Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-10-15 / 42. szám

szí UTAZÁS A bakonyi lankák még zöld­bársonyban pompáznak. A hosszú, forró nyár végén hullt bőséges eső szinte tavaszi szí­neket varázsolt a tájra. Csak itt-ott szőtt a kertek alján lo­pakodó ősz egy-egy aranyló lombot az erdők rengetegébe. S a réteken már »rumlánggal ég az őszi kikerics«. Tésre tartunk, a Bakony te­tejére, ahol még nyáron is hi­deg szelek fújnak s két régi szélmalom — múlt század eleji műemlék — furcsa látványa fogad. A meredek kaptató után kitáruló fennsíkról pazar kilá­tás nyílik: tucatnyi falu tornya csillan a napfényben a környe­ző völgyekben. Jó időben ide­látszik a pannonhalmi apátság s még Győr is. Az ország egyik legrégibb te­lepülése ez a falu s egyik leg­régibb, nagy múltú evangélikus gyülekezetünk él benne. Tudós fiatal papja, Barcza Béla la­punk ez évi május 14-i számá­ban számolt be történetéről. Én azonban most a mai tési gyü­lekezetei látogattam meg s er­ről szeretnék beszámolni. Az alig háromszázötven lel­kes gyülekezetnek csak kéthar­mada lakik a faluban. A töb­bit úttalan utakon, hegyi ösvé­nyeken kell a környező falvak­ban, pusztákon felkeresni. Mert főúri nagybirtok terpeszkedett itt azelőtt s puszták, majorok népe volt a lakosság. Ma vi­rágzó termelőszövetkezetekben értékesítik a Bakony zöld ara­nyát, s egyre több a bevételük gyümölcsből s az immár híres­sé vált vitamintartalmú fekete ribizkéből. A kertekben almá­tól, körtétől roskadoznak a fák s friss málnával — szeptember végén! — kedveskedett a ven­dégszerető papiak szives aszta­la. Régente híres méhészek is voltak a tési papok. Megindító e kicsiny szór­ványgyülekezet hűsége, áldo­zatkészsége. Szép műemlék­temploma toronymegújítására másfél nap alatt összeadták a szükséges összeget, s nemrég egy másik gyülekezet temp- lómépítéséhez is jelentős ösz- szeggel járultak hozzá. A bel­sejében nemrég megújított templom berendezése a győri öregtemplomra emlékeztet; gazdag aranyozású faragott szószékkel egybeépített oltára, értékes oltárképe ugyanabból a korból való. A lelkészi iroda szekrénye is értékes ódon könyveket, szent edényeket rej­teget. Láttunk 16. század eleji könyveket, kéziratos ágendát 1779-ből (írta ifj. Horváth Sá­muel palotai lelkész), másik ágendát (»az az egyházi hiva­talbeli foglalatosságok módja«) 1831-ből, kelyhet és keresztelő- kancsót a 18. század végéről. A délelőtti istentiszteleten Isten szeretetéről szólt az ige­hirdetés. Ügy és annyira szeret Isten, hogy Jézus Krisztusban a barátunkká lett. De ezt a ba­rátságot el is lehet veszíteni! Csak akkor és addig maradunk Jézus barátai, ha szeretjük egymást. Ha szeretjük az em­bert, ezt a ma itt élő embert, akit Isten olyan nagyon szeret, hogy fiát is odaadta érte. Em­bernek lenni azt jelenti: Isten­től szeretettnek lenni. S keresz­tyénnek lenni azt jelenti: úgy nézni minden emberre, mint akiket Isten nagyon szeret. A délutáni gyülekezeti esten Teológiai Akadémiánk munká­járól, a teológia művelésének szép feladatáról, a lelkészkép­zés ügyéről esett szó. Az egész egyház, valamennyi gyüleke­zet, minden hivő felelős valami módon ezekért. Tehet is érte: imádsággal, áldozattal, tanu­lással. Mert nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem minden keresztyén ember is. Egyre jobban igyekezik megismerni és megérteni hitének dolgait, hogy egyre biztosabban eliga­zodjék az élet feladataiban. Csillagfényes égbolt borult a falura s a tájra, amikor búcsút vettünk a gyülekezettől s a vendégmarasztaló kedves paró­kiától. Hűvösen suhogott a ren­getegből a bakonyi szél s az egyik kanyarodónál róka ug­rott át a lámpák éles fényében. Harsogón zengett a tücskök brácsája; az ősz jöttét hirdette. Dr. Groó Gyula Bibliai ábécé: ÍTÉLET Ä legkülönbözőbb szempon­tok szerint vizsgálhatjuk ezt a szót, az eredmény mindenkép­pen ez — nem tartozik hangu­latkeltő szavaink közé, inkább hátborzongató. Mágneses tere van ennek a szónak, sőt fe­szültsége. Feszültség pedig nincs pólusok nélkül. Pozitív és negatív oldal szükséges hozzá. Ahol ez a feszültség megvan, ott mindig történik valami. De nem mindegy, ja­vunkra vagy kárunkra. Vajon merre billen a mérleg nyelve? Lehet »életfogytiglan« a dön­tés, de lehetséges »amnesztia« is. Nem mindegy! Ahol ítéletet hoznak, ott tör­ténnie kellett valaminek még a múltban. Az ítéletnek min­dig előzménye van: akár az atyák, akár mi vétkeztünk, ítéletmondás a végállomás. Ezt tudta Izrael is, hisz a »mis- páth« héber szó erről árulko­dik. Az ítélethozó- és mondó mindig a szövetség és az atyák Istene, ö a bíró. Nem sok re­mény lehet emberileg az am­nesztiára, hisz sok van a rová­son. De Isten nem emberi mér­cével mér, döntésében sem em­beri. Tud várni. Van ideje és türelme, hogy megkegyelmez­zen. ö sohasem siet, vagy kap­kod. »... az ítélet Istene az Ür ...............könyörül rajtad!« (É zs 30, 18-19) Nem az ember megjavulásában bízik, maga tölti fel a negatív pólust pozi­tívra — kegyelem és irgalom tartalommal. Így tompítja a szó élét, ami által ez a kifeje­zés gazdagabb lesz. Nem törté­nik más, mint az, hogy a Bíró érvényesíti jogát. Nem a parag­rafusok kerülnek előtérbe, ha­nem az, hogy »szíve« van! Min­dez nemcsak igazságából, ha­nem szeretetéből és irgalmából ered. »Az Űr a ti Istenetek; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyváloga­tó, de igazságot (szolgáltat az árváknak és az özvegyeknek: szereti a jövevényt.« (5 Mózes 10, 17-18) A hasznavehetetlent még használni tudja. Nem is­meri ezt a kifejezést: »minek már az«, hanem a megrepedt nádat is hagyja, a pislogó gyer­tyabelet ugyanígy. Maradjon a nád nádnak, mégha repedt is, nem veti tűzre. Világítson a gyertyabél is, amíg tart, mert szükség van reá (Ézs 42, 1-4). Akarata még ennél is több. Több, mint szánalom, vagy megkegyelmezés — ez jövőt te­remtő aktus (Ézs 51, 4-5). Visz- szatérhet Izrael a fogságból. Az Űj-testamentumban újra komoly szerepet játszik ez a szó. Az első, aki ítéletet hirdet — Keresztelő János. Igehirde­tésében Isten végső ítéletének várására esik a hangsúly. Annyira közel van, hogy a fej­sze már a fák gyökerén van. Idő kérdése csak, mikor kez­dődik a »kitermelés«. De nem pánik-hangulatot igyekszik kel­teni, mert van menekvés — a gyümölcstermés. A gazda nem leveléért, ha­nem gyümölcséért tartja a fát. Ez adja a munka értelmét. Vi­szont nem úgy működik, mint egy automata — embereknél meg különösen nem! Mint olyan, sok minden mást, ezt is szeretjük könnyen venni. Ezért vési Jézus az ítélet komolysá­gát a lelkekbe (Mt 5,22.26.29— 30.). Űjna hátborzongatóvá vá­lik a már »megenyhült« szó, ha utánanézünk az idézett igehelyeknek. Ki merné állítani, hogy mindezt egyedül is meg tudja »úszni« védőügyvéd nélkül! Ahol nekünk kell majd áll­nunk, ott már Jézus áll. Ahol nekünk kell feleletet adnunk, ott Jézus vére folyik, »hogy megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma e földön bűnöket megbocsátani« (Mk 2,10). Erről a cselekedetről mondja Luther; a szent csere. Jézus szenvedésével és halálá­val kiigazítja mindazt, ami el­romlott és amit elrontottunk, hogy »tiszta lappal« indúljunk az utolsó ítéletkor. Pál előtt az teljesen biztos, hogy a hivő ember megmenekül a végíté­lettől (Rm 8,31—39). Káposzta Lajos HÁLÁT ADJATOK. Püspöklátogatás Tatán és Tatabányán A keresztyének életében ér­vényesülni kell az apostoli kö­vetelésnek: szüntelen hálát ad­jatok. Érvényesülni kell azért, mert a Zsoltárossal együtt valljuk: Meg-megújul min­den reggel, nagy a Te irgal­mad Isten. Szeptember 24-én dr. Ottlyk Ernő püspök Tatára és Tata­bányára látogatott el. A délelőtti istentiszteleten a gyülekezet megtöltötte a tatai imaházát. A prelúdium hang­jai után a gyülekezet lelkésze köszöntötte a püspököt. Isten iránti hálával emlékezett arról, hogy Isten igéje Tatán is gyü­lekezetét hívott létre. Szeretet­tél emlékezett meg arról a négy presbiterről, akik már 40 évvel ezelőtt is szolgáltak a gyülekezetben. »Kölcsönhatás van az ember­életek között — mondotta ige­hirdetésében a püspök —, az egyik élet össze van kapcsolva a másikkal. Ennyiben ki is vagyunk szolgáltatva egymás­nak, függünk egymástól. Ezért annyira döntő, hogyan alakul az emberi együttélés ... Isten a világot a szeretet alapjára helyezte. Mindig kudarcot vall és megszégyenül, aki letér az emberszeretet útjáról, s meg­kísérli a gyűlölet, az ellensé­geskedés, a háború, a rablás, a másik ellen törés magatar­tását. Nem lehet büntetlenül megszegni Isten szeretetakara- tát... A hivő embereknek is szégyenére és gyalázatára vá­lik, amikor az egymás elleni gyűlölet és ellenségeskedés út­jára lépnek. Szent Bertalan éjszakája, a gályarabok törté­nete, a keresztesháborúk lel- külete erről tesz tanúságot. A szeretet bázisától soha nem lehet az egyház népének sem eltérni. Jézus erkölcstana a feltétel nélküli szeretetre épül. Módszere a győzelmes, lenyű­göző, a megindító és megren­dítő szeretet. Elénk jön meg­előző szeretetével. Vedd át Jézus Krisztus módszerét, arass győzelmet a magad megelőző, megindító szeretetével. A kez­deményező, aktív szeretetnek van győzelme. Isten világa szeretetre épült. A történelem­nek azokra a lapjaira büszke az ember, amelyek békéről, fejlődésről, haladásról szólnak. Az egyház a szeretet hordozó­ja. Keresztyénnek lenni nem lehet Jézus tág hatósugarú szeretete nélkül. Jézus várja, hogy szeretetközösség alakul­jon ki közöttünk, amelyben egymás terhét hordozzuk, amelyben nyitottak vagyunk egymás iránt.« Istentisztelet után a püspök a gyülekezet presbitereivel be­szélgetett az egyház szolgála­táról, életéről. Délután Tatabányán gyűlt egybe ünnepi hálaadó isten- tiszteletre a gyülekezet. A nagy bányavárosban egy évvel ez­előtt készült el a gyülekezet új temploma. Ezen az őszi vasár­napon vette át a gyülekezet a templom falára készített kép­sorozatot, Szita István lelkész művét. A képek Isten üdvözítő szeretetét mutatják be a bűn­hogy ő ma is és minden időben vezérli és irányítja az életet. Emlékezzünk, hogyan vezette Isten Sault lépésről lépésre. És még csak azt se gondoljuk, hogy Isten csak azokat tudja vezetni, akik engedelmesek néki, mert hiszen kell-e Saulnak Jézus azt mondtat menj a damaszkuszi gyüleke­zetbe, ott majd megmondjál^ mit kell cselekedned, akkor ma nékünk azt üzeni Jézus: menj a te gyülekezetedbe, ott fogod meghallani, mi az Isten üze­nete számodra, hogyan kell él­ned és mit kell cselekedned, Dr. Ottlyk Ernő püspök Tatabányán esettől az örökkévalóságig. Az oltárra művészi fafaragással gyertyatartókat készített a he­lyi református lelkész, Egri Miklós. A gyertyákat dr. Groó Gyuláné, a templom oltárát, szószékét, számtábláját pedig Dax János gondnok készítette áldozatos és szeretetteljes munkával. A gyülekezet istentiszteletén és az azt követő közgyűlésen megjelentek a református gyü­lekezetek lelkipásztorai: Egri Miklós és Bátky Miklós, dr. Mezey Lóránd, a ref. zsinati iroda tudományos munkatársa, Nedesovszky János apát-plé­bános, Nagy Béla, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságá­nak munkatársa, a szomszédos gyülekezetek lelkészei, Szebik Imre, Simonfay Ferenc, Nagy István, id. Harmati Béla, Kő­szegi Tamás kerületi lelkész, valamint a szomszédos gyüle­kezetek tagjai. * A püspök Csel. 9,10—22. alapján hirdetett igét. Mi en­nek az igének mai jelentősége? — vetette fel a kérdést. Tanuljuk meg tisztelni Is­ten vezetését. Isten nem valami távoli hatalom. Nem láthatatlan, nem érthetetlen és kiváltképpen nem tehetetlen Ha a ma emberének szeme el is szokott az ő meglátásától, ez nem változtat azon a tényen, engedetlenebb Saulnál? Isten kész hatalommal is belenyúlni igehirdetéstől, a taníts emberek életébe, hogy meg- v_y vó.nyok szolgálatától és a gyülekezeti élettől elválasztha­tatlan a szentségekkel való élés. A megkeresztelkedett Saul hitén a pecsét a szentség. Ige és szentség szoros össze­függése tükröződik ebből. A hirdetett igét így egészíti ki a látható ige: a szentség. Le­gyen számunkra a keresztség olyan drága, mint Luther szá­mára volt, aki nagy gondjai idején maga elé írta krétával az asztalra: Meg vagyok ke­resztelve. Minket is erősítsen az a tudat, hogy Isten a ma­gáénak tart minket, nem va­gyunk elfelejtett, fölösleges emberek, hanem az Atya gyer­mekei. Számunkra készen áll az Ürvacsora szentsége is. Ez­zel akar Isten táplálni a ke­resztyén élet útján. * Ä közgyűlésen szeretettel köszöntötte a püspököt Nagy Sándor, a gyülekezet gondno­ka, Lábossá Lajos és Selmeczi János tatabányai lelkészek. Nedesovszky János apát-plé­bános köszöntő szavaiban arról a Jézus Krisztusról szólt, aki szeretete által kapcsol össze mindnyájunkat. Egri Miklós református lelkész a gyertya­tartók szimbólumainak értel­méről, Szita István lelkész a képek igehirdetéséről szólt. Két gyülekezet szíve dobbant hálát Istennek azért, hogy ve­zeti népét, rendel igehirdető­ket, akik az evangélium jó hírét továbbadják. így teljese­dik közöttünk is Isten akarata, hogy Krisztus halála és fel­támadása hirdettetek* amíg Urunk el nem jön. Nagy István mentse őket a kárhozattól. Döbbenjünk rá Isten XJr voltá­nak, király voltának nagy- szerűségére, és fedezzük fel benne a mi életünk JJrát is. Isten a keresztyén testvé­rén keresztül hirdetteti né­künk az igét. Ezért olyan fon­tos számunkra a másik ember, a másik testvér. Mért ő az Isten szája számunkra. Ez az üzenet pedig a gyülekezetben hallható meg. Isten van olyan hatalmas, hogy sokféleképpen tud megszólalni, azonban meg­szólalásának biztos, szokott és normális helye a gyülekezet, a Krisztusban hívők közössége, az igét hallgató egyház. Ha Búcsúsás egy hűséges ssolgatárstól Több, mint egy évig tartó be­tegség után 1967. szeptember 25-én, 81 éves korában az Egyház Ura hazahívta a hűsé­ges szolgálatból Csipkay Imre testvérünket. E szűkszavú gyászjelentés ál­dásokban gazdag szolgáló életút befejezéséről tudósít. Csipkay Imre testvérünk közel 40 esz­tendőt töltött egyházi szolgálat­ban. 17 évig a salgótarjáni gyü­lekezet gondnoka volt, majd nyugalomba vonulása után 17 évig, egészen haláláig az érdi szórvány-gyülekezetben szol­gált, mint gondnok, majd mint másodfelügyelő. Budapestre költözésétől, az elmúlt 7 évben a kelenföldi gyülekezetben szolgált másodgondnokként. 14 éve a Fejér-Komáromi Egy­házmegye felügyelője, s mint legidősebb egyházmegyei fel­ügyelő az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelő-he­lyettese volt. Ez a sok tisztség nem dísz és kitüntetés volt a számára, ha­nem az alázatos szolgálat ál­dott alkalma. Nem lehetett tőle olyan szolgálatot kérni, amit ne vállalt volna örömmel és alá­zattal. Korát meghazudtoló für­geséggel járta a fejér-komáro­mi esperessel a gyülekezeteket. Érden, Kelenföldön pedig, ha kellett irodai munkát, ha kel­lett, a pénzbeszedés, vagy a beteglátogatás és vigasztalás szolgálatát vállalta. Szíve utol­só dobbanásáig a szolgálatnak élt. Még halálos ágyán is tele volt a szíve a szolgálatra vo­natkozó tervekkel. Szeptember 30-án búcsúz tunk tőle a salgótarjáni teme­tőben. A feltámadás igéjét Te­rei Endre salgótarjáni lelkész hirdette. Az Északi Evangéli­kus Egyházkerület és a Fejér- Komáromi Egyházmegye nevé­ben Selmeczi János esperes, a kelenföldi gyülekezet nevében pedig Bencze Imre kelenföldi lelkész búcsúzott a hűséges szolgatárstól. Azzal a hittel köszönjük meg az Egyház Urának Csipkay Im­re testvérünk áldásokban gaz­dag, szolgáló életét, hogy élete és szolgálata nem volt hiába­való. Selmeczi János DÉL-AFRIKÁBAN az egyházi intézmények »ve­szélyesek« a kormányzat sze­mében. A norvég Vort Land újság hírt ad arról, hogy Vos- loo, a bantu-kérdés minisztere egyik beszédében kijelentette, hogy mivel az egyházak és missziók az iskolákban, gyer­mekmunkában, beteggondo­zásban, öregek istápolásában is munkálkodnak, veszélyesek lehetnek az állam számára. Intette az egyházakat, hogy harcoljanak keresztyénellenes ideológiákkal szemben. A Southern Cross című dél-afri­kai lap élesen visszavágott, hogy a kormányzat faji meg­különböztető politikája min­den más ideológiánál keresz- tyénellenesebb. Magyarok egyházi élete Skandináviában A svédországi Tongagärdeben tartotta évi beszámoló össze-: jövetelét és konferenciáját a skandináviai magyar protestánsok Egyháztanácsa, amelyen svédországi és norvégiai kiküldöttek vettek részt. Az Útitárs című lap bő beszámolót közöl az együtt- létről. Az alábbiakban ebből a beszámolóból veszünk át rész­leteket.-A gondnoki beszámolóból kiderült, hogy 1960-ban 126 is­tentisztelet volt Svédország területén, amihez hozzáveendők az Oslóban és Koppenhágában, valamint a nyári hónapokban Tongagärdeben rendszeresen megtartott istentiszteletek. A szol­gálatok oroszlánrészét, mint hivatásos magyar pap, Koltai Re­zső végezte, de számos szolgálatot vállalt Szigethy Sándor is. Szilas Attila virumi dán lelkész szívvel-lélekkel végezte a mun­kát koppenhágai magyar honfitársai között, sőt Malmőben és Hälsingborgban is segédkezett.« »Érdekes jelenségek a svéd—magyar, norvég—magyar két­nyelvű istentiszteletek — svéd, ill. norvég lelkészek közreműkö­désével, amelyek a befogadó országok egyházaival való közös­ség elmélyítését célozzák.« »Bibliaórák Stockholmban és Hälsingborgban voltak. A na­gyobb városokban élénk működést fejtettek ki az asszonykö­rök. Egyik fontos szerepük volt kézimunkák készítése és ezek eladása gyülekezeti vásárokon. Nagy súlyt helyeztek lelkészeink a család-, ill. beteglátogatásra, amelyek elősegítik a közösségi érzést és növelik az istentiszteleti résztvevők számát.« »A konferencia sokat foglalkozott gyülekezetünk anyagi helyzetével is, amely az utóbbi években mindig sok gondot oko­zott. Az 1967—68. évi költségvetési terv 11 000 korona kiadással számol, amelyre a fedezetet a gyülekezetnek saját erejéből kell előteremtenie.« J Koltai Rezső lelkészi beszámolója »leszögezte, hogy a ma­gyar szolgálat kezdeményezője a svéd egyház volt, az anyagia­kat pedig a Lutheránus Világszövetség svéd bizottsága biztosí­totta. Ez az anyagi támogatás nem volt csekélység, az elmúlt évtizedben közel fél millió svéd koronát tett ki. A svédek első elgondolásukban öt évvel számoltak, mint ami elég lett volna ahhoz, hogy ...a magyarság megtanuljon svédül és beillesz­kedhessen a svéd egyházi életbe. Elgondolásuk téves volt. Sok honfitársunk alig tanult meg új hazája nyelvén. Akik jobban elsajátították azt, azok se jutottak el addig, hogy a prédikációt kifogástalanul megértsék, másoknak pedig a svéd egyházi szel­lem és szertartás volt új és idegen... Míg régebben az asszi­miláció volt a svéd elgondolás, újabban Ljunberg Helge stock­holmi püspök a magyar szolgálat megmaradása érdekében emelt szót s Hoff Johan lelkész a magyar protestánsok egyházi aktivitását példának állította a svédek elé.« »A tongagärdei gondnokság megbízottja ecsetelte azt a fá­radságos munkát, amelyet az egyháztagok vállaltak a nyári gyülekezeti ház fenntartása érdekében. Tongagärde nyaranta több száz magyarnak üdülőhelye, akik vágynak a krisztusi szel­lem után. A fiatalok gyakorolják anyanyelvűket, megtanulnák imádkozni, megismerik őseik országát, annak történetét, iro­dalmat.« »A konferencia... félreérthetetlenül lekötötte magát a krisztusi igék magyar nyelvű hirdetése mellette — fejeződik be a beszámoló. A fent említett tongagärdei telepen augusztus 13-án Sven Danell skarai svéd püspök prédikált szabadtéri istentisztele­ten mintegy háromszáz Svédországban élő magyarnak, majd istentisztelet után meghitt beszélgetést folytatott a presbiterek­kel, lelkészekkel és gyülekezeti munkásokkal a gyülekezet gondjairól és örömeiről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom