Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-10-15 / 42. szám

VASÄRNAP. — »Sokan azok közül akik alusznak a föld porában, felserkennek, néme­lyek örök életre, némelyek pe­dig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.« (Dán 12,2) A próféta is arról tesz már bi­zonyságot, amit Jézus is any- nyiszor hirdetett: a földi éle­tünk és a halálunk csak átme­neti állapot. Az életünk igazi célját és alapját csak az örök életben találja meg. De hogy halálunk után örök üdvösségre vagy örök kárhozatra jutunk, az már itt, a földi életünkben dől el. Éppen ezért nem min­degy az, hogyan is élünk, mert az üdvösségünk itt dől el. HÉTFŐ. — »Miért kiáltasz hát kiáltva? Elveszett-e a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek- szülőt?« (Mik 4,9) Nagyon sok céltalan élet, bűnökben gyöt­rődő ember annyira jut hitet­lenségében és istentelenségé- ben, hogy ha akarja is, már nem találja meg a kapcsolatot Istennel. Az ilyen élet ered­ménye azonban csak az örök kárhozat, az örök gyötrelem lehet. Az örök üdvösségünk végeredményben tehát nem azon fordul meg, hogy vétke­zek-e a földön, hanem azon, hogy tudok-e Istenhez fordul­ni bocsánatért, tudok-e hittel Rá tekinteni. KEDD. — -örvendezzetek Istennek, a mi erősségünk­nek!« (Zsolt 81,2) Ha vétke­zünk is életünkben — és ki nem vétkezik! — Isten a zsol- táros bizonysága szerint is mellettünk áll. Ö az, aki min­den nap szeretetével közeledik hozzánk. Mindezért, hisz mást úgysem nagyon tehetünk, egész életünkkel, szavunkkal és cselekedetünkkel dicsőíte­nünk kell Öt, és hirdetni min­denki felé Isten jóságát és ke­gyelmét. SZERDA. — -Miért zúgoló­dik az élő ember? Ki-ki a ma­ga bűnéért bűnhődik.« (Péld 3,39) Hányszor, de hányszor vagyunk elégedetlenek sor­sunkkal. Valami elképzelésünk vagy tervünk nem sikerül. Nyomorúság, bánat vagy más csapás nehezíti életünket. Ilyenkor az ember elsősorban Istent hibáztatja. Istent akarja felelősségre vonni a bajokért. Közben nem is gondol arra az ember, hogy a nehéz napok okozója csak saját maga lehet. Ha komolyan végig gondoljuk életünket, minden esetben rá kell döbbennünk arra, hogy annak következménye és ju­talma« csak is Isten büntetése és a bajok sokasága lehet! tv — HARMÓNIUMOK speciá­lis javítása garanciával. Adás­vétel. Pokomy Pál Bp. IV. Új­pest, Korúját u. 120. Telefon: 493-017. — RÓZSA! Legszebb bokor, futó, babafajták. Gladiolus, já­cint, tulipánhagymák gyönyö­rű színekben Palkó kertésznél. Budapest, XV. Csillagfürt u. 8. Kérje díjtalan árjegyzékemet. Szállítás postán. CSÜTÖRTÖK. — -Álljatok veszteg és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok.« (2 Krón 20,17) Minden ember életének eredménye csak kárhozat le­het. Hogy ez nem így van, azt csak egyedül Istennek köszön­hetjük. Engedetlenségünk el­lenére is azt akarja, hogy mindannyian üdvözöljünk. Ezért küldte el hozzánk és ér­tünk Jézus Krisztust. Mi csak egyet tehetünk: elfogadjuk Is­tennek ezt a határtalan nagy kegyelmét, és próbálunk úgy élni egész életünkben, ahogyan azt Isten várja tőlünk. Ha el­bukunk, ö ismét kegyelmével fordul felénk. PÉNTEK. — -Megtudjátok, hogy én vagyok az Űr, a ti Is­tenetek.« (2 Móz 16,12) Isten számtalan tettével bizonyította az embernek, hogy Ö a mi Űrünk és Istenünk. Csak en­nek tudatában képzelhető el az is, hogy az ember Istenhez forduljon segítségért imádsá­gaiban. Olyan valakihez for­dulhatunk tehát, aki korlátlan hatalmával uralkodik az egész világon. Ez a tudat adhat ala­pot arra, hogy mi is fordul­junk hozzá hálánkkal és kö­nyörgéseinkkel, mert tudjuk azt, hogy meg is cselekedheti azt, ami nekünk jó és üdvös- séges. SZOMBAT. — -Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem utállak.« (Ézs 41,9) Ézsaiásnak ez a bizonyságté­tele ad alapot a hivő és re­ménykedő életre. Isten kivá­lasztott minket! Nekünk készí­ti az örök üdvösséget. Nekünk akarja boldoggá és szebbé ten­ni életünket. Tudhatjuk azt, hogy minden elbukásunk el­lenére is mellettünk áll. Így és csak így élhetünk olyan ke­resztyéni életet, amilyet Isten vár tőlünk, és amelynek az a célja, hogy a másik embert segítse, egész életével szolgál­jon neki. Az ilyen életnek lesz azután a jutalma az örök üd­vösség, melynek elérése, kell hogy célja legyen minden em­ber földi életének. ifj. Kendeh György — Szentháromság utáni 21. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Zsid 12, 1—6; az igehirdetés alap­igéje: Mk 9, 14—29. A délutáni istentisztelet alapigéje: Hózs 2, 17—22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 29-én, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosz- szán. Igét hinfet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. — A BORSOD-HEVESI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége október 10—11-én Mis­kolcon tartotta ülését. Áhíta­tot Bozorády Zoltánná és Pé­ter Jenő tartott. -A lutheri re­formáció politikai és társadal­mi szolgálata« címen Nikodé- musz János, -Egy püspöki egyházlátogatás tanulságai« címen Pásztor Pál, -Emlékek, olvasmányok, gondolatok« cí­men Tarjáni Gyula tartott elő­adást. Pásztor Pál esperes be­számolt a lelkészeknek az Or­szágos Esperesi Értekezletről, igehirdetési előkészítőt Bozo­rády Zoltán tartott. Foglalko­zott az ülés a Gyülekezeti Se­gély szolgálatával, s megbe­szélték a lelkészek az idősze­rű kérdéseket. — PESTÚJHELY. Október 8-án gyülekezeti est volt a templomban, amelyen Soly­már Péter tartott előadást -Dr. Luther Márton a Szentírásról« címen. — ARANYDIPLOMÄS TA­NÍTÓK. Tomka Pál és\ Poni- csán Ádám nyugalmazott taní­tók Debrecenben aranyokleve­let, az Országos Pedagógus Szakszervezettől pedig arany­emlékérmet kaptak abból az alkalomból, hogy tanítói okle­velüket 50 évvel ezelőtt sze­rezték az eperjesi evangélikus kollégiumban. Szeretettel szöntjük az ünnepeiteket, akik egyházunkban több mint há­rom évtizeden át kántortaní­tók voltak. A HAJDÚ-SZABOLCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége október 10-én Nyíregyhá­zán tartotta ülését. Reggeli áhítatot tartott és úrvacsorát osztott ifj. Benkóczy Dániel esperes. Az igehirdetési előké­szítőt Tarján Béla vezette,. -Hogyan prédikáltak a ma­gyar reformátorok koruk kér­déseiről?« címen Nagy Ilona segédlelkész tartott előadást. ifj. Benkóczy Dániel esperes beszámolót tartott az Országos Esperesi Értekezletről, s ak­tuális kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket Tehetetlenek vagyunk ? Mk 9,14—29 Az ember cselekvőképes és cselekedeteiért felelős szemé­lyiség. Nagy baj, ha tehetetlen, mert a tehetetlensége sohasem menti fel a felelősége alól. Az életben olykor előjön ajkunkon ez a kifejezés: »nem tudom mit tegyek« vagy ami még súlyosabb »tehetetlen va­gyok«. Tehetetlen vagyok a betegséggel szemben; a gyer­mekeimmel — szüleimmel — testvéreimmel — felettesem­mel — beosztottammal — barátommal — ellenségemmel — körülményekkel — tudatlansággal — tömeghatással — bűnnel szemben. Tehetetlen vagyok erő híján — bölcsesség — akarat — türelem — kitartás — szelídség — szeretet — bocsánat kész­ség híján. Mindezekkel azonban nem vagyok a bajok gyökeré­nél, sőt ezekkel az indoklásokkal le is zárjuk a kérdést, miköz­ben magunkat ügyesen felmentjük. Ez a felmentés pedig rend­szerint még emberek előtt is kevés, de semmiképpen nem ment fel Isten előtt. Tehetetlen vagyok mert ember vagyok és fizikai szellemi akarati képességeim korlátozottak — mert nem vagyok Isten, vagy más az ami megbénít? Jézus tehetetlenségünk okát mélyebben látja és emberi le­hetőségeink határát szinte a végtelenbe szélesíti. Sorsunk és jövendőnk szemponjából elengedhetetlen és döntő lenne a kérdéssel sürgősen szembenézni. Mi az oka a sokféle tehetetlenségünknek? Jézus szava gyújt világosságot, amikor a beteg gyermek felett azt mondja tanítványainak: -hitetlen nemzedék«. Nem azt mondja -tehe­tetlenek«, hanem -hitetlenek«. Viszont ott ahol hit van, a lehe- telenségek ragyogó lehetőségekké lesznek. Lecsüggesztett kezű tehetetlen emberek mindenre erős tehetséges emberekké lesz­nek. Megtapasztalják: »minden lehetséges a hívőnek«. Itt azon­ban azt sem szabad elfelejteni, hogy tehetségem nyitja, győz­tes hitem, nem egyéni képesség, hanem feltekintés arra, aki előtt nincs lehetetlen. Számolni azzal az Űrről, aki erős, ha én gyenge vagyok is és győzelemre vezet még akkor is, ha én minden csatát elvesztettem. Ez az amit a beteg gyermek apja így mond: »hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségem­nek:«. Mintha azt mondaná, bizony olyan gyenge vagyok én, hogy még hinni sem tudok, de tudom Te Uram erős vagy és bízom Tebenned. Hosszúra nyúlna, ha megpróbálnám elsorolni azokat, akik így adták bizonyságát a tehetetlenséget győző hitnek. Tehetetlenek vagyunk, pedig nekünk tudni kellene csele­kedni és segíteni embertársainknak! Mit tegyünk? Forduljunk ahhoz az Űrhöz, aki közöttünk van és nem tehetetlen. Számol­junk vele és könyörögjünk: »Uram légy segítségül az én hitet­lenségemnek-«, hogy megtudjuk »minden lehetséges a hívőnek.« Pethő István A virágok papja A nagybánhegyesi gyüleke­zet 125 évvel ezelőtt keletke­zett. Maczák György nyugal­mazott lelkész 37 éven át volt ennek a dél-alföldi gyüleke- zettnek pásztora. Élete estéjé­nek utolsó éveit virágai kö­zött éli — Rákosligeten. Mert őt itt is mindenki így ismeri: a virágok papja. Megvallom, hogy a sok-sok virág közül, melyek udvarán díszlenek egyedül a szalviát ismerem, de a kora őszi nap­sütésben pompázó színek gyö­nyörködtetik a laikus szemét is, amikor az ősz kolléga szere­tettel mutatja be őket sorjá­ban. Egy speciális évelőnek feljegyeztem a nevét: heuche- ra sanguinea. Apró, lilapiros virága májustól októberig vi­rágzik és — azt mondják -t ez évelő virágnál rendkívüli do­log. Volt gyülekezete alapításá­nak évfordulója vezetett most Maczák György bátyámhoz. Ezért is tettem fel neki az el­ső, szokványos kérdést: Hogyan vezetett az út Nagy- bánhegyesig? Tudod — mondja —, már a születésem körül is volt vala­mi rendkívüli. Békéscsabán 1886-ról 87-re virradó éjsza­kán születtem. Amikor a csa­bai nagytemplom harangja az új esztendőt köszöntötte, már pólyában voltam. A buzgó bá­ba mégis I887-et íratott az anyákönyvbe. Ez az egy perc nekem 1946-ban 600 forin­tomba került. A közmunka- váltságot 60 éves korig ráták ki s nekem fizetnem kellett. — Pozsonyban végeztem, Ros­tockban folytattam tanulmá­nyaimat. 1910-ben szentelt fel Scholz püspök a Várban. Elsó állomásom Derencsény volt Gömör megyében. Hadd említ­sem meg, hogy az én deren- csényi szlovákjaim minden so­vinizmustól menten tartották a kapcsolatot Gömör magyar­lakta vidékeivel. Ennnek egyik érdekes formája volt, hogy majdnem minden derencsényi gyermeknek volt egy balogpá- dári magyar evangélikus gyü­lekezetben keresztszülője is. Úgyszólván az egész falu ba­rnaságban volt a nem messze lévő magyar faluval. 1916-ban kerültem Bánhe­gyesre. Itt szolgáltam 1953-ban történt nyugdíjaztatásomig. Mit tudnál mondani a gyü­lekezetben eltöltött 37 eszten­dőről? Hát tudod, nem sok min­dent. Építenem nem kellett, mert templomunk, paplakunk volt. Ez utóbbi akart mind­össze egyszer a fejemre dőUü, úgy, hogy a kivizsgálásra kül­dött egyházmegyei képviselő nem mert ott aludni. Én, lá­tod, itt vagyok. Mégsem dőlt rám, mert idejében aláfalaz­tuk. — Népem az alföldi szlo­vák gyülekezetek kegyességé­ben élt egészen az áttelepülé- sig. Az bizony nagyon megvi­selte a valamikor erős gyüle­kezetei anyagilag is, erkölcsi­leg is. Hogy lettél a virágok pap­ja? Mindig vonzódtam a termé­szet iránt. Szerettem a virágot. Időm volt bőven, és helyem is. A parókia kertje és a temp­lomkert bő terület volt a ker­tészkedésre. Szenvedélyesen gyűjtöttem a különféle rózsa­fajtákat. Hozattam magot Pá­rizsból, Hollandiából, Erfurt­ból, Rossdorfból. A végén már több mint 1400 rózsafajtám volt. Ezekkel kísérleteztem. Végül 90 fajta maradt meg, amely jól bírta az alföldi idő­járást és a talajt. — No per­sze, értékesíteni is kellett, mert különben igen drága kedvtelés lett volna. Milyen jó volt a templom rózsakertjének hoza­mából járdát építeni a temp­lomhoz, iskolához, papiakhoz! Később pedig, amikor az inflá­ció és az áttelepülés miatt a gyülekezet anyagi helyzete megingott: ebből éltünk. Nem szégyelltem a piacozást, a vi­rágárusítást, mert enni kellett. Névnapok, születésnapok nem­igen múltak el virágjaim nél­kül. De szerte az országba is szállítottam. Hirdettem, és vi­rágjaim ismertté váltak. Ma, nyolcvanegyedik éved­ben mi van a virágjaiddal? Aki egyszer megszerette a virágot, az többé el nem hagy­ja őket. Ma is kertészkedem azon a kis területen, ami ren­delkezésemre áll. Termelek magot, palántát és — értéke­sítem! Ezért vagyok már Lige­ten is a virágos pap! Kicsi a nyugdíj, jól jön egy kis segít­ség. Csak az a baj tudod, hogy nem hajlik már a derekam. Kénytelen vagyok térdelni. Ahogyan négy évtizeden át térden állva kezdtem az isten­tiszteletet (»Oh, szent Isten...«) most térden állva kezdem a napot ágyúsaim mellett; ülte­tek, gyomlálok, palántázom __ té rden! Az Űr megöregedett szolgá­ja így gyakorolja ma az aláza­tosságot virágai között, ágyú­sai mellett. Miközben lassan remegövé váló keze szakérte­lemmel plántál, gyomlál, sze­mez, az Űr angyalai áldva vi­gyáznak rá: míg el nem hangr zik majd: Szolgám, elég! De. Kosa Pál A súlyponti kérdés Az élet minden dolgában meg kell találnunk a súlypon­ti kérdéseket. Ki kell választa­ni a fontosat a sok mellékes közül. Energiánkat a lényegre kell összpontosítani, mert kü­lönben kudarc kudarcra követ­kezik. Kudarc vár a diákra, aki né­hány mellékes mondat bema- golására vesztegeti idejét, de közben nem látja az anyag lé­TÜCSÖKSZQ Istennel nő a világ: az élet árad, a titok nyílik, és szívtől szívig zendül a szép. A mának minden rög rügyet érlel, ’ hogy aki lát: ne szálljon széllel szanaszét. Istennel nő a világ: tágul a tér és tárul a szívj a romok mélyén templomok.' U Új tudás így szül fiakat! dolgozz, adj, vívj, s mondj imát a testvéredéi-1, te remény fia vagy! Est! Gyula KÜNNETH PROFESSZOR FINNORSZÁGBAN Walter Künneth professzor, az erlangeni egyetem rendsze­res teológiai professzora szep­tember 25—26-án vendégelő­adásokat tartott a helsinki egyetemen. nyeges mondanivalóját. Kudarc vár a szülőre, aki úgy véli, hogy mindent meg­tesz gyermekéért — nincs kí­vánsága, amit lemondás árán is ne teljesítene —, de este nem ül ágya mellé, hogy meghall­gassa csacska beszédét s az ott­hon ideges légkörében nem mer a gyermek gyermek lenni, A lényegtelennek ez a kudar­cos elötörése nem mindig téve­dés, vagy tudatlanság eredmé­nye. A mindenkin átgázoló, lelketlen ember azért vigyáz olyan kínosan ruhája tisztasá­gára, hogy leplezze szíve tisz- tátalanságát. Az ember az élet lényeges pontjain elszenvedett kudarcait és tehetetlenségét a mellékes dolgok előtérbehelye­zésével próbálja ellensúlyozni. Kétségbeesett és mindig tragé­diák felé sodró önmentési kí­sérlet ez. így van ez a hit területén is. Ha az ember belátja, hogy Isten akaratának lényeges pontjain csődbe jutott minden igyekezete, ennek ellensúlyozá­sára törvényeskedő pontosság­gal vigyáz arra, hogy kisebb dolgokban teljesítse a normát. Ha rájön arra, hogy szívét nem tudja tisztává tenni, hát azon igyekszik, hogy legalább külső­képpen, az emberek előtt le­gyen minden tekintetben fedd­hetetlen. Nemcsak önmagunknak és a világnak becsapása ez, hanem Istent megcsúfoló önmentési kísérlet, amelyre kudarc és íté­let vár. Bűneinket csak Isten bűnbo­csátó szeretete tudja kiegyen­súlyozni. Ebben a szeretetben megújulva, tegyünk félre min­den mellékest és egész életün­ket a lényegesre összpontosít­suk, amit Jézus így mondott: »Amint én szerettelek tite­ket, ti is úgy szeressétek egy­mást!« (Ján 13,34.) Madocsai Miklós — PESTHIDEGKÜT. Szep­tember 28-án, csütörtökön es­te szeretetvendégséget tartot­tak Merényi Ferenc gyüleke­zeti felügyelő 80. születésnapja alkalmából a Budai Szeretet­otthon nagytermében. A gyü­lekezet felügyelőjét, aki 31 éve tölti be tisztét, Ruttkay Ele­mér másodlelkész, “Podráczky György presbiter és Várady Lajos esperes köszöntötték. Az esperes előadást tartott finn­országi utazásáról. Befejezésül Csengödy László lelkész hir­detett igét. — KELENFÖLD. Szeptem­ber 24-én, vasárnap este a gyülekezet presbiterei felesé­geikkel részt vettek az esti is­tentiszteleten, amelyen Bencze Imre lelkész hirdette az igét. Az istentisztelet után szeretet- vendégség keretében megbe­szélték az előttük álló gyüle­kezeti feladatokat. A reformá­ciói sorozat keretében »A presbiter és a család« címen előadást tartott Várady Lajos esperes. csal'adi hírek — HALÁLOZÁS. Borbás Lajos, a székesfehérvári gyü­lekezet hűséges tagja, 72 éves korában elhunyt. Nagy részvét mellett szeptember 17-én te­mették el a székesfehérvári evangélikus temetőben. (Jn 14, 1—6) — Gyarmathy János, a kör­mendi gyülekezet felügyelője hosszú betegség után 61 éves korában elhunyt. — özv. Vajda Émilné, sz. Vietórisz Aranka, a nyíregy­házai volt evangélikus közép­iskolák 47 éven keresztül szol­gált tanárnője és igazgatónője, dr. Vietórisz József evangéli­kus egyházi énekköltőnk leá­nya 73 éves korában Nyíregy­házán elhunyt. Egész életében hűséggel szolgált a szeretet­szolgálatban. A nyíregyházi temetőben levő családi sírbolt­ban temették el Megyer Lajos lelkész szolgálatával. A nyír­egyházi evangélikus énekkar édesatyjának »Uram, Te tu­dod ...« kezdetű énekével bú­csúztatta. »Boldogok a halot­tak, akik az Úrban halnak meg!« Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. október 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor; de. 11. (úrv.) dr. Kékén András; du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10., de. 11.; du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24 de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák); de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 10. Bandi Sándor; de. 11. dr. Rédey Pál; du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Baranyai Tamás. Gyar­mat u. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter du. 5. Szeretet-vendégség. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 1). Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. — KERESÜNK azonnali be­lépésre 50 évet be nem töltött magános nőt, vagy özvegyasz- szonyt, konyhalányi minőség­ben. Bentlakás, élelmezés biz­tosítva, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet sze­mélyesen vagy írásban: Evan­gélikus Szeretetház Igazgató­sága Győr, Petőfi tér 2. Bécsikapu tér de. 9, Káposzta Lajos; de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos; de. 11. dr. Ottlyk Ernő, este 7. Káposzta Lajos. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső; de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. Kelenföld de. 8. Bencze Imre; de. 11. Bencze Imre; du. 6. Zenés áhítat, dr. Ottlyk Er­nő. Németvölgyi út de. 9. dr. Re- zessy Zoltán. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József; de. 11. Takács József; du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai RöHert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL, Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—VUL Előfizetési ár: egy évre «0,- Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 I 67.3516 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Soprogf Béla Igazgató'

Next

/
Oldalképek
Tartalom