Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-30 / 18. szám

Amire isten kér bennünket Jer 29, 1.4—14a Levelet várni valakitől, mindig izgalmas dolog. Hát még akkor, ha a várt levélben olyan kérdéseinkre kapunk választ, amelyek naponként foglalkoztatnak bennünket, de nem tu­dunk sem mi, sem a környezetünk megbirkózni velük. És azt is tudjuk, hogy annak a valakinek a véleménye döntő, akitől az üzenetet várjuk. Ebben a helyzetben volt a fogságban a választott nép gyülekezetének egy része Bábéiban. Nem tudott beletörődni abba a sorsába, hogy idegen, „tisztátalan” földön, távol Sion- től — tehát távol az Istentől kell élnie. Hazavágyott a temp­lomhoz. Azt hitte, hogy a fogság csak rövidre szabott ítélete Istennek. És ezt a tévhitét erősítették a hamis próféták, akik hamis reménységekkel tömték őket. Egyrészt azt a remény­séget táplálták a gyülekezetben, hogy a fogság rövid léleg­zetű lesz, mert Isten véget vet Bábel uralmának. Másrészt belső engedetlenségre és Isten ellenes lázongásra csábították az embereket annak a tévhitnek a hirdetésével, hogy Isten elfeledkezett róluk. A külső és belső feszültségnek ebben a kiéleződésében érkezik meg Isten levele a fogságban levőkhöz. A levél ki­józanító és reális. „Építsetek házakat, telepedjetek le! Plán­táljatok kerteket és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok." Van tehát reménység a megmaradásra, de nem a gyors visszatérés, hanem a belső megtérés és bűnbánat útján. Nem a hamis prófétáknak van igaza, akiket nem küldött az Isten, hanem annak az isteni intelemnek, hogy „fáradozzatok annak a városnak a békessé­gén, ... és imádkozzatok érte az Űrhöz, mert annak békessége szerez nektek is békességet!” Az ítélet nem látszólagos csu­pán, hanem az a célja, hogy új életet indítson el a gyüleke­zetben, a bűnbánatnak és megtérésnek a gyümölcseit teremje. Istennek ez a levele tehát valóban válasz gyülekezeté­nek a problémáira, ha nem is egészen abban a szellemben, ahogyan azt az emberek remélték. Azt mindenképpen ki tudta olvasni belőle a gyülekezet, hogy törődik vele az Isten bárhol és bármilyen körülmények között él. Isten kinyújtotta gyülekezete után megbocsátó kezét az idegen földön is. Sem lázongásnak, sem elcsüggedésnek nincs tehát helye. Isten útja az, amelyen a gyülekezetnek járnia kell és ezen az úton Isten fogja a kezét és megóvja még a hamis prófétáktól is, akik egy másik útnak a hirdetésével éppen erről az Isten adta és mutatta útról akarták letéríteni. De a legnagyszerűbb, ami szinte először ebben a levél­ben hangzik el a Bibliában, hogy a gyülekezet léte a lehető legszorosabban összekapcsolódik annak az országnak és an­nak a népnek az életével, ahol Isten gyülekezete él. Annak a békessége egyúttal a gyülekezet békessége! Annak a jóléte egyúttal a gyülekezet jóléte! Nem az egoizmushoz, az egyéni érdekhez akar ezzel a levél appellálni, mintha csak azért kel­lene a gyülekezetnek Bábel jólétéért fáradoznia, mert abból neki is haszna van• Arra int bennünket is, hogy vegyük ko­molyan történeti helyünket a jelenben és töltsük be felada­tunkat a világban. Bármilyen kegyes szavakkal akarnánk is igazolni visszahúzódásunkat, az nem volna Isten szándéka szerint való. Isten arra szólít fel, hogy imádkozzunk és dol­gozzunk a világért. Hiszen Isten annyira törődött a világgal, hogy saját Fiát adta oda.annak a megmentésére. És mi ebben a megmentett, megváltott világban nem akarnánk fölszabadult szívvel imád­kozni és dolgozni annak jólétéért és békességéért?! Isten nem miértünk „kéri” munkánkat és imádságunkat, hanem a vilá­gért, amelynek minden egyes munkaterülete a mi szolgála­tunknak az alkalmai. Luther Márton ilyen értelemben hason­lítja a világért imádkozókat és annak jólétén fáradozókat a görög monda óriásához, Atlashoz, aki az egész földgolyót a vállán hordta. Mi keresztyének legyünk ilyen Atlasok, hor­dozzuk vállunkon Isten teremtett és megváltott világának az ügyét! Dr. Pálfy Miklós BÉCS Aprilis 1-én az összes ke­resztyén templomok harangjai megkondultak Bécsben. Arra hívták fel az osztrákokat, hogy adakozzanak a vietnami háború áldozatainak. Ausztriá­ban ez már a második alka­lom, hogy hasonló jellegű fe- lekezetközi segélyakciót bo­nyolítanak le. AZ ORSZÁGOS DIAKŐNIAI ÉRTEKEZLET ELÉ A napokban egyszerű kön­tösbe öltözött meghívót kéz­besített a posta: A Diakóniai Osztály nevében szeretettel meghívom az Országos Dia­kóniai Értekezletre, amelyet 1967. április 27—28-án tartunk Albertirsán. A meghívót ol­vasva gyülekezetem bibliaórás asszonyai villantak elém, akik havonta 80—100 Ft-ot gyűjte­nek össze és az ország többi evangélikus gyülekezetei, ame­lyek offertóriumaikkal és rendszeres adományaikkal tá­mogatják szeretetintézménye- inket. Ügy gondoltam, nem közömbös számukra az egyhá­zunkban folyó diakóniai mun­ka. Felkerestem hát legna­gyobb szeretetintézményünket, a Budai Szeretetotthont, ahon­nan irányítják az országos dia- kóniát. Az Otthonban nem éppen derűs kép fogad. A bejárati fo­lyosót ágyak, szekrények, szé­kek barrikádolják. Az egyik ágyban egy idős, beteg asz- szonytestvér sóhajtozik és ref- rén-szerűen kiáltja: Nővérkék, kalmopirint kérek. Rossz sej­téseim támadnak és ezek úgy látszik arcomon is tükröződ­nek, mert mindjárt megnyug­tatnak: Festik a szobák falait, ablakait és ajtóit. De nemcsak itt, hanem az egész Otthon­ban a munka lázas ritmusa dobog. Ebben az Otthonban, meg az országos intézmények­ben folyó serény és szerény munkát Muncz Frigyes ügy­vivő-lelkész irányítja. Neki te­szem fel az értekezlettel kap­csolatos kérdéseket. Mi az Országos Dia­kóniai Értekezlet célja? Az évről évre hagyományo­san ismétlődő és a diakónia munkásai számára nélkülöz­hetetlen értekezlet kettős célt szolgál. Egyrészt a diakónia Szakkonferencia. Mert az in­tézményesen dolgozó diakóniai munkásoknak szakosodniok kell. Ezt az a tény is igazolja, hogy az intézményeinkben Az alberti szeretetotthon » munkásai találkoznak egymás­sal, tájékozódnak és átfogó képet kapnak az országos munkáról, megismerik az új munkamódszereket. Másrészt tájékoztatják az egész egyhá­zat, elviszik a diakóniai mun­ka híreit és eredményeit az egyházközösségek] g. Kik vesznek részt az Értekezleten? A diakóniai intézmények ve­zető munkatársai és a 16 evan­gélikus egyházmegye diakó- niával foglalkozó lelkészi kép­viselői. Milyen jellegű ez az Értekezlet? dolgozó munkások nagy része szakképzettséget szerzett, te­hát gyermekápolónő, gondozó­nő lett. Hogy mennyire szak­terület, mutatja az is, hogy azok az intézményekben dol­gozó diakóniai munkások, akik hivatalos állami tanfolyamo­kon nem vettek részt — egye­lőre kísérleti jelleggel — az egyházi diakóniai központban tanfolyamon vesznek részt. Honnan jönnek az in­tézményekben dolgozó diakóniai munkások? fl reformáció jubileuma a világon A Lutheránus Világszövetség információs osztálya áprilisi számában áttekintést ad arról, hogy a világ evangélikussága hogyan ünnepli meg 1967-ben a reformáció 450 éves jubileu­mát. Az áttekintés nem teljes még, mert több evangélikus or­szág eddig nem tette közzé terveit. Meggyőződésünk, hogy lapunk olvasóit is érdekelni fogja, hogyan és milyen tarta­lommal fogják más evangélikus egyházak megünnepelni a világ evangélikusságának ebben az esztendőben kétségtelenül legnagyszerűbb eseményét és ezért folytatólagosan mi is közzétesszük az áttekintést. Először is megállapítom, hogy hazánkban nincs nyo­masztó hiány az egészségügyi munkásokban. Amit hazánk egészségi%yi munkásviszo­nyairól mondottam, az vonat­kozik egyházi intézményeink­re is. Bizonyos vagyok benne, hogy a lelkésztestvérek igehir­detése és pásztori munkája sok fiatalt mozdít meg erre a szolgálatra. Persze az is igaz, hogy akik megindulnak ebben az irányban, nem mindnyájan jutnak el a célig. Ml az oka ennek? AFRIKA Abesszíniában az Abesszin Evangélikus Mekane Jézus- Egyház zsinata és az egyház különböző szervei foglalkoz­nak a jubileum előkészítésé­vel. Gudina Tumsa főtitká­nak az a reménysége, hogy rövidesen a részletekről is tá­jékoztatni tudja a testvéregy­házakat. Dél-Afrikában az Evangé­likus Egyház előkészítő bizott­ságot alakított Paul G. Pa- kendorf püspök elnökletével a jubileum megszervezésére. A Pretoriában székelő bizott­ság szeretné az ország összes evangélikus csoportját bekap­csolni az előkészítő munkába. Reformációd ünnepi istentisz­teletek megtartását tervezik többek között, ahol külföldi vendégek jelenlétével is szá­molnak. Az ún. Trans vaal­Egyház ezen kívül három egy­házi nap megrendezését ter­vezi Johannesburgban. Rhodéziában a dél-rhodéziai Evangélikus Egyház Tánácsa reformációi istentiszteletek megtartását tervezi az egyház központibb városaiban. Ázsia Honkongban bizottságot ala­kítottak Nelson lelkész elnök­letével a jubileumi ünnepé­lyek előkészítésére. Október 31-én nagyszabású reformációi istentiszteletet tartanak, amelyről filmet is szándékoz­nak készíteni. Taivan Evangélikus Egy­háza minden más a szigeten működő evangélikus egyház­zal közösen fogja megünne­pelni a jubileumot október végén, amelyre a többi egy­házakat is meghívják. (Folytatjuk) Ez a szolgálat különleges és sokrétű szolgálat, mert az Em­berrel van dolgunk. Nem is ■akármilyen emberrel, hanem a beteg, a szenvedő emberrel. Munkánk középpontjában a szellemi és testi fogyatékos gyerekek és az öregek állnak. A szolgálat komplex, mert a hosszú ideje ágyban fekvő, be­teg ember etetése, tisztántar­tása, lelki erősítése a feladat Hátha még a nyugtalan be­tegre gondolunk, aki nem is­meri az élet minimális rend­jét, a viselkedés minimális szabályait, az elemi tisztálko­dást. S ezek a jóindulatot is sokszor visszájára fordítják. A diakóniai munkásoknak ilyen nehéz körülmények ellenére meglátni bennük az Embert, Társként és Segítőként meg­maradni mellette, sőt pedagó­giai és terápiái funkciókat vé­gezni mellette, tehát szeretni és nevelni őket, nem könnyű feladat. Ezt a sokrétű felada­tot egy közös gyűrű veszi kö­rül: a szeretet. Milyen témákkal fog- lalkozik az Értekezlet? Mivel áttekintést kaptunk munkaterületünkről, most már érthető, mivel foglalkozik a kétnapos értekezlet. Az első napon két elvi jelentőségű előadás hangzik el. Az egyik D. dr. Vető Lajos püspök „Né­hány megfigyelés az öregek lelki életéről” címen. A mási­kat magam tartom: „A szel­lemi fogyatékos gyermekek­ről”. A második napon pedig minden otthon-vezető és egy­házmegyei diakóníai-ielkész beszámol munkájáról. Az ér­tekezletet D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése zárja be. Majd arról beszél az ügy­vivő lelkész, hogy új színfolt­tal gazdagodik a konferen­cia Előadás hangzik majd el a munkaterápiáról, amely gya­korlatban már régóta folyik, de most ért meg arra, hogy beszámoló legyen belőle. A munkaterápia közelebbről azt jelenti, hogy odáig kell fej­leszteni a fogyatékos gyereke­ket, hogy az Otthon közössé­gének dolgozó, építő tagjai le­gyenek és az Otthon területén gazdasági munkát végezzenek. A munkaterápiáról már egy Szarvasról jött fiatal nővér beszél: Sinkovics Mária, aki az értekezleten erről előadásban számol be. Arcán a keresz­tyén hilaritás csillog, hangjá­ban elfogódottság érződik (hogyne, hiszen először nyilat­kozik az egyházi sajtónak) s egész lénye az ügy iránti sze- retetet sugározza. Gyakorlati példákon szem­lélteti a munka "jó hatásának eredményét a fogyatékos gye­rekekre. Gond volt az Otthon i számára a kazán fűtése. Októ- I bér 1-től a fogyatékos gyere­kek csinálják. A munka nyo­mán életkedvük megsokszoro­zódott. Másik példát is említ: Egy zárkózott gyermek a mun­ka kapcsán megtalálta helyét és jókedvű és nyíltszívű lett, Majd arról beszél, hogy a gye­rekek munkájuk elismerése­képpen zsebpénzt kapnak. A munka nyomán növekszik a gyermekek önbizalma. Minő­ségileg minél jobb munkát vé­geznek, annál egyenertékűb- beknek érzik magukat, a tár­sadalom egészséges tagjaival; Bizony ehhez a munkához felkészültség, tapasztalat, tü­relem, de elsősorban hit és szeretet szükséges. A riporter ezen az estén azért imádko­zott, hogy a diakóniai munká­sok értekezletén egymás hitén, szeretetén és tapasztalatán tovább épüljön és szélesedjék ez a sokrétű és nehéz szolgá­lat és egyházunk hívei meg­becsüljék a diakónia munká­sait. Matuz László * ír w* A reformáció nyomában Dunántúlon I i. A nemeskéri evangélikus templom Nemeskér, ez a főként kisnemesek által lakott község, keletkezését a Kéry nemzet­ségnek köszönheti. A Kéry nemzetséget kö- zépkori okleveleink már 1237 óta emlegetik. ■Kicsi község volt mindig és az is maradt nap­jainkig. A XVII. században is azért jelöltetett ki artikuláris hellyé, mert kicsiny volt, akár­csak a Vadosfa, ez a második Sopron megyei artikuláris község. De erről bővebben ké­sőbb szólunk. Nemeskérnek volt már 1500 körül épült kis temploma, amelyet „némi nemű kegyes pat­rona” építtetett azért, mert amikor a ne­meskéri határban lévő és elhagyott kolostor építőköveit Horpácsra szállították, egy követ szállító szekér tengelye a falu közepén eltö­rött és kövei szétgurultak. Ezt a kegyes pat­rona égi jelnek vette és ezért a falú közepén egy kis templomot emeltetett. Amikor Ne­meskér teljes egészében a reformációhoz csat­lakozott, ebben a templomban tartották az is­tentiszteletet a Horpácsról, Űjkérről s később Lövőről havonta háromszor ide kiszálló evan­gélikus prédikátorok. Először Horpács filiája lett, de 1633-ban Lövőhöz csatlakozott. Az ak­kor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint még a meglévő miseruhák is leltárba vétettek, pe­dig már 90 évvel előbb evangélikus hitre tér­tek. Őseikre való emlékezetül gondosan. őriz­ték azokat. Ezen a gyűlésen jelen volt Kis- Sárvárról, Lethenyei István csepregi esperes és Musay Gergely lövői prédikátor is. Ki gon­dolta volna, hogy a Nádasdyak védelme alatt álló ezen Felsővidéken hamarosan minő ha­talmas változások következnek be, s hogy Nemeskér régi vágya, — anyagyülekezetté lenni — mily gyorsan megvalósul. Ifjabb Nádasdy Ferenc ugyanis, a húszéves fiatal gróf Sárvárnak és a Sopron megyei Fel­sővidéknek földesura, Dunántúl Krőzusa, akit édesatyja, Pál és az egyházkerület lelkészei a legnagyobb gonddal neveltek evangélikus hi­tében, az akkor még gróf Esterházy Miklós nádor rábeszélésére és a nádor leányával kö­tendő házasság reményében, ifjúi könnyelmű elhatározással 1643. november 25-én elhagyta apáinak hitét és áttért a római katolikus egy­házba. A hitehagyottak szokása szerint ke­gyetlen vallásüldözéssel akarta elhitetni a vi­lággal, hogy meggyőződésből s nem önző számításból tért át. Nádasdy Ferencnek ez az árulása rémületes fordulópontot jelentett a dunántúli evangélikusok történetében. A ha­talmas felvirágzás után következett az el­nyomatásnak kora egész Dunántúlon. A fia­tal gróf Esterházy tanácsára jezsuitákkal vette körül magát és nagy kegyetlenséggel űzte el uradalmainak falvaibái az evangé­likus lelkészeket és tanítókat. Lelki atyjának, Kis Bertalan püspöknek is menekülnie kel­lett Sárvárról. Így üldözte el Nádasdy Lővőről volt buzgó tanítóját, Musay Gergely esperest is 1644- ben. ö jegyezte fel, hogy ekkor vesztették el templomaikat és papjaikat: Bő, Űjkér, Ke­resztény, Horpács, Kövesd, Lozs, Ebergőcz, Pinnye, Pereszteg, Czenk, Dávidczenk, Hi­degség, Boz, Homok és Hegykő. Musay Lövő­höz való jogát nem adta fel és exiliumnak nevezte fiiiájába, Nemeskérre való költözkö­dését, ahol a nemesség oltalmába vette és Nemeskér ezzel anyagyülekezetté lett. Az ellenreformáció első vihara végig futott Dunántúlon és jelezte az elkövetkező, mindig erősebb hullámait, melyek végül is I. Lipót idejében a „gyászos évtizedhez” vezettek. Musay Gergely esperes, majd 1646-tól püs­pök Kis Bertalan után. Nemeskér püspöki székhellyé lett. Musay a lövői iskolát áttele­pítette Nemeskérre és így a répcevidéki ifjú­ság otthonra talált. Musay Gergely, Witt­nyédy István jeles soproni prókátornak só­gora és jó barátja volt. Fáradhatatlanul te­vékenykedett kerületében. A linci békekötés­sel I. Rákóczy György kényszerítette a kato­likus földesurakat az elvett templomok visz- szaadására. 1646-ban királyi biztosokat kül­dött ki az országgyűlés a visszaadás fogana­tosítására. Musay istentiszteletek keretében vette át és adta át a gyülekezeteknek. Lövőn is megjelent és a visszanyert templomban hálaimádságot mondott, de 8 nap múlva Ná­dasdy tiszttartói újra hatalmukba vették a templomot és Musay Nemeskérre szorult vissza. Naplója szerint igen sok fáradságot és szenvedést kellett kiállnia a templomok visszafoglalásakor. Kettős hivatala és nagy elfoglaltsága ellenére 1661-ben még elkészí­tette az elfoglalt és még fennálló evangélikus gyülekezetek jegyzékét. Egyik utolsó funk­ciója volt még, hogy 1663-ban Kőszegen a nagyobbik, ún. német templomban lelkésszé avatta Szenczi Fekete István rektort, a ké­sőbbi szomorú emlékű püspököt, ki Kőszegen városbíró tisztet nyert, mert a gyászos év­tizedben az ellenreformáció oldalára állt át, s nem vállalta a gályákra hurcolt papok sorsát. Musay Gergely püspök 1664-ben halt meg Nemeskérett s így már nem érte meg a törökverő és győztesen átvonuló francia zsol­dos seregeknek Nemeskért, Lövőt és a szomszé­dos községeket ért pusztításait és feldulását a szentgotthárdi csata után. Hamvai a kis nemeskéri templom (ma katolikus templom) kriptájában porladnak. Püspöksége alatt 145 lelkészt avatott fel és az ő korában 220 volt a dunántúli gyülekezetek száma. Gyermekei közül Nemeskérett is maradtak és még a XXI. században is a gyülekezet buzgó tag­jai voltak. Az utolsó Musay-leszármazottak házát ma is így emlegetik: Ez a Musay- udvar. Novak Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom