Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-30 / 18. szám

Püspöklátogatás Körmenden Ebben a dunántúli határszé­li helységben már a XVI. szá­zad második felében voltak hí­vei a lutheri reformációnak. Először Batthyány Boldizsár tért át az evangélikus vallás­ra. Ennek a földesúmak az unokája: Ádám, azonban Páz­mány Péter hatására a grófi rang kedvéért 1630-ban Bécs- ben katalizált, s pár év alatt birtokairól kiűzte az összes evangélikus és református lel­készeket. Mintegy 150 éven át nem volt Körmenden a pro­testánsoknak szabad vallás­gyakorlatuk. A Türelmi Ren­delet értelmébein épült első templomot 1786-ban szentelték fel. A mostani templomot száz évvel később, nyolcvan évvel ezelőtt építették. A gyülekezet a jubileum alkalmából temp­lomát kívül-belül tataroztatja. Jubilate vasárnapján láto­gatta meg a körmendi gyüle­kezetei Dr. Vető Lajos püspök, Szabó Lajos kőszegi esperes, Berzsenyi J. Miklós vasi egy­házmegyei felügyelő, Lehel Fe­renc szombathelyi lelkész, or­szággyűlési képviselő, vala­mint Kőszeghy Tamás kerületi h. lelkész kíséretében. A püspök Thess 5, 16—18. alapján prédikált. Igehirdetése előtt köszöntötte Németh-Fa- rády Mihály helyi lelkészt, községi tanácstagot abból az az alkalomból, hogy huszonöt éve szolgál a körmendi gyü­lekezetben. Isten igéje arra int bennünket, hogy mindig örül­jünk, — mondotta igehirdeté­sében a püspök. Mi viszont haj­lamosak vagyunk mérgelődés- re, szomorúságra, s nem tud­juk, hogy választhatunk az öröm és a bánat között. Örö­münk alapja az Istennel való kapcsolatunk, az imádság. Ezen az alapon örülhetünk an­nak, ami a külső életünkben történik, a tavasznak, s a tör­ténelemben a bélce és az épí­tés erőinek. Az istentisztelethez csatlako­zó templomi díszközgyűlésen a püspököt a gyülekezet nevé­ben Németh-Farády Mihály lelkész, a Vas megyei tanács nevében Nacsa Sándor egy­házügyi tanácsos, a Vasi Egy­házmegye nevében Szabó La­jos esperes, a református egy­ház nevében Fekete Sándor esperes és végül a római ka­tolikus plébános Götze István köszöntötte. CARACAS A caracasS evangélikus gyü­lekezet német, skandináv és kisebb számú lett evangé­likusból áll. Kb. kétszáz ma­gyar él a gyülekezetben, akik főként a második világháború után kerültek Caracasba. Spa­nyol és magyar istentisztele­teket tartanak. 4 lelkész szol­gál a gyülekezetben. A ma­gyar lelkész Pósfay György. Délután a püspök Hegyhát- liodász leányegyházat látogat­ta meg, s a gyülekezet előtt köszönte meg Agg Vince gyü­lekezeti gondnok közel két év­tizedes hűséges szolgálatát. A püspököt látogatása vé­gén a szarvaskandi és katafai hívek küldöttsége kérte, hogy hamarosan látogasson el hoz­Dr. BlaJce főtitkár a Szovjetunióban Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. Eugene Carson Blake, egyhetes látogatást tett a Szovjetunióban —, amint erről az ökumenikus Sajtószolgálat április 6-i szá­ma tudósít. Az orosz ortodox egyház vezetőit aggasztja a vietnami probléma és az egy­házak tevékenysége a béke biztosítása terén — jelentette ki a főtitkár. Alexius pátriárka hivatalo­san fogadta dr. Blake főtit­kárt a Zagorszki kolostorban és beszédében megállapította többek között: „A keresztyé­neknek és a keresztyén egy­házaknak mindent el kell kö­vetniük, hogy megvalósuljon a barátságnak és békének az eszméje az emberek között. Meg kell bizonyítanunk, hogy az emberiesség a tartós béké­nek és igazságosságnak a meg­valósítását jelenti a nemzet­közi életben.” Sok keresztyén egyház vallja ezt és sok intéz­mény dolgozik rajta, mint pl. az Egyházak Világtanácsa és a keresztyén Békekonferencia, — mondta a pátriárka. Bár ilyen világot átfogó és befo­lyásos egyházközi szervezetnek a rendelkezésére áll. Az a benyomása, — hogy az Egyházak Világtanácsa nem eléggé tartott ki eddig a genfi egyezmények mellett a viet­Dr. E. C. Blake főtitkár sok értékes és hasznos vállal­kozása volt már eddig az Egy­házak Világtanácsának is, minden lehetőséget még sem merített ki, ami pedig egy Alexius pátriárka nami probléma békés megol­dásának a követelésénél. Válaszában dr. Blake meg­állapította: „Az Egyházak Vi­lágtanácsa az igazságosságért és békéért dolgozik, nemcsak most Vietnamban, hanem hosszabb távlatokban is, ami­kor igyekszik megteremteni az emberi és ökonomikus (gazda­sági) fejlődés alapjait, mint a tartós békének egyetlen szi­lárd bázisát.” Elmondta továb­bá, hogy az Egyházak Világ­tanácsa fel fog szólítani min­den tagegyházat, hassanak oda kormányaiknál, hogy azok be­fejezzék a vietnami háborút. Reméli, hogy a Szovjetunió és az VSA egyházainak a béke­törekvéseit siker fogja koro­názni. Szovjetunióbeli tartózkodása alatt meglátogatta dr. Blake a zagorszki és etchmiadzini teo­lógiai szemináriumokat és tár­gyalásokat folytatott Nikodim •metropolitával az Egyházak Világtanácsa kérdéseiről. zájuk is. Ülést tartott az ökumenikus Tanács Közgyűlése A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa április 7-én tartotta rendes évi köz­gyűlését egyházunk Üllői úti székhazában. Az évenként rendszeresen megtartott öku­menikus közgyűlések mindig nagy érdeklődésre tartanak számot egyházainkban, így a mi egyházunkban is. Hiszen az ökumenikus mozgalom hazai legmagasabb rangú, testületé­nek az ülése nemcsak felméri egy-egy esztendőnek a mun­káját, hanem előretekintve meg is határozza és ki is feje­zi az ökumenikus Tanácsba tartozó egyházak állásfoglalá­sát egyes aktuális kérdések­ben. Ennek jegyében folyt le az idei közgyűlés is. Szamosközi István reformá­tus püspök bibliaolvasása és imádsága után D. dr. Vető La­jos evangélikus püspök, az ökumenikus tanács ügyvezető elnöke nyitotta meg az ülést. Megnyitó beszédében megem­lékezett az ökumenikus Ta­nács halottairól. Így D. Be- reczky Albert református püs­pök, az Ökumenikus Tanács hosszú éveken át volt elnöké­ről, aki az utóbbi években az ökumenikus Tanács tisztelet­beli elnöke volt; Gádor And­rásról, az Evangélikus Élet szerkesztőjéről, Czeglédy Ist­ván és Nyári Pál református teológiai professzorokról, az ökumenikus Tanács tagjairól. Az elnöki megnyitó után Dr. Bartha Tibor református püs­pök, az ökumenikus Tanács elnöke tartott elnöki beszámo­lót. Beszámolójában elemezte a protestáns egyházak ökume­nikus tevékenységét. A gazdag tartalmú jelentésből különösen is ki kell emelnünk azt a részt, amelyben Bartha püspök a ró­mai katolikus egyházzal kap­csolatos párbeszédről beszélt. Jelentésének ebben a részében többek között ezeket mondta: „A helyi gyülekezet síkján vizsgálva a II. Vatikáni Zsinat kihatásait, azt kell megállapí­tanunk, hogy az egyházközi érintkezés legégetőbb kérdései­ben — nevezetesen a vegyes­házasság és a reverzális kér- í désében — semmi sem tör­tént, ami újat jelentene”. — Majd jelentésének ezt a részét így fejezte be: „Végül szeret­nék arra utalni, hogy a római katolikus egyházzal folytatan­dó párbeszédben a protestáns egyházak magatartását a segí­tés szándéka kell, hogy meg­határozza. Segítenünk kell a római katolikus egyházat ab­ban, hogy mindinkább figyel­jen a Szentírásra, mert — ép­pen úgy, mint a protestantiz­mus egyházaiban az elmúlt év­tizedekben — csak a bibliai­teológiai orientáció lehet az igazi megújulás forrása”. Az elnöki beszámoló után dr. Ottlyk Ernő teológiai ta­nár, az ökumenikus Tanács főtitkára terjesztette a köz­gyűlés elé évi jelentését. A Ke­resztyén Békekonferencia munkájáról dr. Tóth Károly zsinati osztályvezető; a Ma­Nemzeti érzés és nemzetközi felelősség A nemzeti érzés az egyik legismertebb közösségépítő erői Történeti példák mutatják, hogy a nép és a haza iránti szere­tet milyen áldozatokra teszi képessé az embert a közösségértJ Erős egységbe tudja kovácsolni, hatalmas erőfeszítésekre indít­ja egy nép millióit a nemzeti függetlenségért és társadalmi haladásért. A nemzeti érzés ilyen etikailag értékes, a közösséget építő és előbbre vivő ereje mögött hitünk a teremtés-gondviselés vi­lágrendjét látja. Isten nem puszta „egyéneket”, individiumo- kat, teremtett. Életünket közösségekbe helyezte bele. Ügy rendezte be ezt a világot, hogy csak mint egy szűkebb család és egy tágabb népközösség tagjai lehetünk emberek, az embe­riség részesei. S ez azt is jelenti: a család és a nép iránt, amely­ben élünk, a szeretet és a szolgálat erkölcsi kötelezettsége él bennünk. Ezért érezzük mi, keresztyének, is egynek magunkat népünkkel, és fáradozunk együtt népünk életrendjében, a szo­cialista társadalomban, jövőnk építésén. Ezt jól mutatták a közelmúlt választások. És ez a népünk iránti szeretet egyik fő erkölcsi indítékunk arra, hogy egész szívvel, szeretetünk aktivi­tásával mi is részt vegyünk a népünk életében most előttünk' álló új útszakasz, az „új gazdasági mechanizmus rendje” és a békés anyagi, szellemi és erkölcsi fejlődés további építésében, A nemzeti érzésnek ez a közösség-építő formája nélkülöz­hetetlen erő a mai világban. Különösen szembetűnő ez az ön­álló életüket most kialakítani kezdő, gyarmati sorsukból nem­rég felszabadult ázsiai és afrikai „fiatal nemzetek” életében Ezeknél a nemzeti érzés a függetlenségükért való áldozatnál-’ lalást, a törzsi, a nyelvi és másfajta sok megosztottság leküzdé­sének eszközét, gazdasági-társadalmi rendjük és kultúrájuk kiformálását segíti. A világnak ezek a „fiatal nemzetei” úgy te­szik meg az első útszakaszt önállóságuk küzdelmes útján, hogy ebben a helyes irányú nemzeti érzés hatalmas segítséget jelent számukra. Ugyanakkor azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nemzeti érzés túlhajtása, a nacionalizmus és sovinizmus, milyen végzetes közösségromboló erővé lehet mai világunkban! A saját népünk mások fölé helyezése, a nemzeti érdekek gát­lástalan érvényesíteni akarása más népek rovására, a nemzeti-f faji gőg és uralkodni akarás volt a legtöbb háború okozója Ma is ez az egyik legveszélyesebb robbanóanyag a nemzetközi politikában. Az auschwitzi sok millió áldozat emlékművének felavatása nemrégiben újra felidézte az elmúlt világháború borzalmait, amelyek hátterében a hitleri „germán népi-faji öntudat’ vérgőzös megszállottsága húzódott meg. Nem vélet­len azért, hogy Európa népei ma olyan aggodalommal tekinte­nek a nacionalizmus és sovinizmus nyugatnémetországi újjá­éledésének sok jele felé, melyekről annyit olvashatunk az új­ságok hasábjain, s amelyekkel magában a német népben is —* Keleten és Nyugaton — olyan erővel száll szembe a legjobbak lelkiismerete, köztük keresztyének intő, figyelmeztető szava! Hogy a nemzeti érzés közösség-építő és ne közösség-rom­boló erővé legyen az emberiség életében, annak ez a feltételei a nemzeti érzés épüljön bele a többi népek és az egész embe­riség iránti megbecsülés, tisztelet és szeretet felelősségébe. Erre csak két példát említünk. Népünk azért találta meg a helyét a Dunamedencében, mivel a történelmünkben bekövetkezett nagy fordulat elmosta az itt élő népek egymás elleni gyűlölkö­dését, és együttes erőfeszítésre indította a szocialista országo­kat közös gazdasági és társadalmi haladásukért. Másfélétől, eu­rópai viszonylatban, ma hasonló erőfeszítések történnek — el­sősorban a szocialista országok vezetői részéről — az „európai közös biztonság” megszervezése. Tehát egy olyan Európa ki­alakítására, főleg a német nacionalizmus veszélyeivel szembeni amelyben egyes nemzetek hatalmi törekvései nem fenyegethe­tik többé a közös békét; hanem a népek nemzeti érzése a közös nemzetközi felelősség, az egész Európa és az egész világ békéje iránti átfogó felelősség, kontrollja alatt áll. Szeretjük népünket, és jó, hogy ezt tesszük: Isten akarata is ez. De ugyanakkor szeretnünk kell minden más népet, vala­mennyi nép békéjét és haladását, az egész emberiség életét és jövőjét is: Isten ezt is akarja tőlünk! A keresztyén felebarátt szeretet csak ebben a „magasabb összefüggésben” ismerheti el a nemzeti érzés jogosságát és fontosságát. Ezért kíséri imád­ságunk, és amennyire csak rajtunk áll, a mi fáradozásunk is a felelős vezetők erőfeszítéseit: népünk békés jövőjéért Euró-, pa és a világ békés jövendőjében! Amikor szemünkbe ötlik a „gond” szó, mindnyájan tud­juk, hogy mire gondoljunk. A gond ismerőse minden emberi életnek. Ezer és ezer féle vál­tozatban találkozunk vele. De a találkozás nem jelent örö­möt! Hiszen a gond mindig valamilyen terhét akarja kife­jezni életünknek. Valamit, amit fel kell vennünk. Sokszor könnyen le lehet győzni, de sokszor bizony elviselhetetle­nül nehézzé válik. A keresz­tyén embed számára ezért igen fontos, hogy ismerje az írás tanítását a „gondról”. Hiszen tudja, hogy abban Isten siet az ember segítségére! A Bibliában a gonddal kap­csolatban különbséget kell tennünk annak kétféle válto­zata között. A gond jelentkez­het az emberi életében úgy is, mint „gondoskodás”, és úgy is, mint „aggodalmaskodás”. Először nézzük a gondosko­dás fogalmát. Ebben a foga­lomban benne van mindaz, amit életünkért és embertár­sainkért teszünk itt a földön. Benne van munkánk -és csa­ládi életünk. Benne van, hogy gondoskodni akarunk a meg­élhetésünkről, családunkról, az élet nyugalmáról és boldogsá­gáról. Máté 6,26—28-ban is ki nem mondottan benne van, hogy vetés és aratás, betaka­rítás, fonás hozzátartozik az é’ethoz. Nem ;s egy he’”“’1 ta­lálkozunk az Igében a komoly figyelmeztetéssel, hogy a mun­ka mennyire hozzátartozik az ember életéhez. Pál apostol is ismételten int munkára és ő maga is munkával kereste ke­nyerét. (1 Thess 2,9;4,11) Mindebből nyilvánvalóan kö­vetkezik, hogy a gondoskodás olyan feladata életünknek, mely Isten akaratából tartozik hozzá. Ez a meglátás arra kö­telezi a keresztyén embert, hogy vállalja a gondoskodás­ból reá eső részt. Munkálkod­nia kell hűségesen, gondos­kodnia kell becsületesen mind­azokról, akiket reá bízott az Isten. Ezért kell benne élnie az emberiség életében és ezért kell figyelnie mindenre az életben, hogy el ne mulasszon valamilyen szolgálatot Egyről azonban mégsem szabad elfeledkeznie. Ez a gondoskodás nem lehet soha­sem kizárólagos életcéljává. A keresztyén ember számára a veszedelem ott kezdődik, ami­kor életét ez a gondoskodás akarja mindenestől kitölteni és mást már nem tud célként látni. Veszedelemmé pedig azért lesz, mert így a „gondoskodás” nagyon hamar „aggodalmasko­dássá” válik. Ez pedig baj. Mert ha a gondoskodás Isten akaratából hozzá tartozik éle­tünkhöz, az aggodalmaskodás sohasem tartozhat hozzá, ugyancsak Isten akaratából. Az ember életét sohasem az aggodalmaskodása biztosít­ja. Munkájában ott kell lát­nia Istent, aki mint gondviselő szeretet vesz körül bennün­ket. Az Írás szerint az aggo­dalmaskodás bűn. Az önma­gára tekintő tele van bizony­talansággal. A jövő számára kiszámíthatatlan és ezért sok­szor félelmetes. Ezért lesz tele élete egyre több aggódással és bizonytalansággal. Isten gyer­mekének azonban nem szabad elfeledkeznie a „jó részről” (Luk 10,41—42.), mely az élet végső értelmét abban látja, hogy Istennek szolgáljon. Máté 6,25—27 tanításáról so­hasem szabad megfeledkez­nünk. Az aggodalmaskodás teljesen értelmetlen, hiszen nem segít. Isten országának keresése, az Űr dolgaival való törődés óvhat meg bennünket attól, hogy belefeledkezzünk az élet gondjaiba és azok el­borítsanak bennünket. (Máté 6,33.) Az élet mindenki számára hoz gondokat, de ezeket biza­lommal vihetjük Istenünk elé. A hűségesen gondoskodó éle­tet megáldja az Isten. Ezért vihetjük a színe elé. (Fii 4,6.) Reménységgel vállaljuk mind­azt, amit Isten feladatul ad itt a földi életben. Vállaljuk a gondokat, de úgy, hogy az soha ne legyen aggodalmaskodássá. Bízunk abban, hogy munkánk­nak megadja gyümölcsét és erőt ad ahhoz, hogy minden akadályt legyőzve győzelme­sen járhassuk végig utunkat Kökény Elek NIEMÖLLER A VIETNAMI HÁBORÚRÓL D. Niemöller Márton Essen- ben közel ezer hallgató előtt előadást tartott ezen a címen: „Mi közük a keresztyéneknek a vietnami háborúhoz?” Jé­zus Krisztus a világért jött el és minden embert egyformán szeret fajra és vallásra való tekintet nélkül. „A mai vi­lágban nem élhetünk egymás ellen, hanem csak egymással és egymásért” — jelentette ki Niemöller. A vietnami háborúval kap­csolatban megállapította, hogy Amerika eljátszotta tekinté­lyét Ázsiában és hogy „a ha­talom mindenhatóságába ve­tett tévhit” csődöt mondott. 4 Bibliai ábécé; „gond” gyár Bibliatanács munká­járól Dusicza Ferenc zsi­nati tanácsos; a Teológiai Szemléről dr. Kádár Imre főszerkesztő; a Hungarian Church Presse-ről dr. Tóth Károly főszerkesztő; az öku- mikus tanács pénzügyi hely­zetéről dr. Ottlyk Ernő főtit­kár számolt be. A közgyűlés Gádor András helyébe egyházunk részéről Garami Lajos egyházasdenge- legi lelkészt választotta az ökumenikus Tanács tagjává, aki a közgyűlésen hozzászó­lásban köszönte meg megvá­lasztását. A közgyűlés a késő esti órákban Kovács Imre baptis­ta elnök záró áhítatával feje­ződött be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom