Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-01 / 1. szám

— Öév este az oltárterítő színe: fehér. Az igehirdetés alapigéje: Am 8, 11—12. — Üjév napján az oltárterí- tő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Eí 2, 8—10; az igehirdetés alapigéje: Mt 7, 21—27. A délutáni isten- tisztelet alapigéje: Zs 105, 1— 5. — Vizkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­jét 1. Jn 2, 7—11; az igehir­detés alapigéje: Jn 8, 12. A délutáni istentisztelet alapigé­je: Ezs 49, 1—6. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET SZERKESZTŐSÉGE boldog és békés új esztendőt kíván lapunk minden olvasó­jának. AZ EGYETEMES IMAHETET 1967. január 16—21-ig tart­ják meg a magyarországi pro­testáns egyházak. Az imahét anyagát az Evangélikus Elet időben közölni fogja a lelké­szekkel — A PETŐFI RÁDIŐ 1967. január 1-én evangélikus val­lásos félórát közvetít, amelyen az igehirdetés szolgálatát. D. dr. Vető Lajos püspök \végzi. VASÁRNAP. „Uralkodni fog örökkön örökké” (Jel 11, 15). Ez az, Istent és Krisztust di­csérő mondat távolba néző re­ménységet fejez ki. Isten eljö­vendő országát, a feltámadás világát idézi, amikor már nem lesz bűn, küzdelem, halál, ha­nem mindeneket betöltő har­mónia és béke. Mégis ez a re­ménység a jelenre is szól, most kezdődő új évünkre vetíti fé­nyét. Isten kezében futnak össze a szálak, s ma is ő irá­nyítja sorsunkat és a történel­met. Ezt azonban most még nem lehet látni, tapasztalni, csak hinni. Ez a hit ad ne­künk rendíthetetlen bizakodást az előttünk álló ismeretlen esztendőben magunkra, szeret­teinkre, népünkre és az em­beriségre vonatkozólag, HÉTFŐ. „Boldogok az irg'al- masok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5, 7). Lehet-e ennél szebb életprogramunk az új évre? Megtapasztaltuk Isten irgalmasságát Jézus Krisztus által. Irgalmában van egyetlen reménységünk a feltámadás és ítélet napján. Hogyne indulnánk az új esz­tendő fehér lapjának beírásá­ra a megbocsátó és segítő sze­retet szándékával?! Az eszten­dő első napjai új kezdetet ad­nak az idő végtelen folyásá­ban: ragadjuk meg az óévesti magunkba nézésünk, belső számvetésünk nyomán az új lehetőséget, hogy több szere­tettel, mások felé fordult szívvel élünk, dolgozunk sző­kébb és tág.abf? környezetünk­ben! KEDD. „Magasztaljátok az uras Urát, aki egyedül cselek­szik nagy csodatetteket, mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt 136, 3—4). Isten „ke­gyelme” az Ószövetség nyel­vén megtelik a „hűség'” szó tartalmával. Jó nekünk arra gondolnunk éppen egy új esz­tendő első napjaiban, hogy Is­ten hűséges marad. A mi éle­tünkben sok minden változik, magunk is változunk, embe­rek elmaradnak mellőlünk. Isten szeretete és hatalma nem változik, nem hagy el, velünk marad. Ezt a csodála­tos folytonosságot még a ha­lál sem szakíthatja meg Irgal­mának hűség'e örökké tart. Ezért magasztaljuk őt előre tekintve is életünkre. SZERDA. „Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és lete­lepednek az Isten országában” (Lukács 13, 29). Isten kegyel­me nyitott minden égtáj felé. Minden nép és faj tagjai in­dulhatnak feléje, megvan a helyük országában. Ezzel a szeretettel és bizonyságtevés­sel tekintünk szerte a Földön, így állunk oda testvéri lélek­kel a színesbőrűek mellé, se- gítőleg minden földi ügyük­ben és az üdvösség dolgában. CSÜTÖRTÖK. „Hívják ne­vét: csodálatos tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmé­nek” (És 9, 6). KöszönjüK Is­tennek, hogy Jézust elküldte hozzánk Útmutatóul, tanács­adóul életünk minden kérdé­sében, válaszútjain és hétköz­napjain. Erőt adóul, amikor elfogy vagy kevés az erőnK az élethez, a feladatokhoz, a sze- retethez. örök életünk meg­szerzőjéül a múlandóságban, a feltámadás reménységéül gyász és halálunk óráján. Es béke megteremtőjéül nyugta­lan szívünkben, embertársaink között s majd az egész min- denségben. PÉNTEK. „Mondjátoií a re­megő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek!” (És 35, 4). Vízkereszt ünnepén újra Jézus Krisztusra nézünk, akiben Is­ten megjelent a földön. Senki nincs elhagyatva, elveszve, aui Benne hisz. Ö erősen tart kezében. Nincs okunk félelem­re sorsunkban, vétkeink köze­pette, halálunkban. SZOMBAT. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem kirá­lyi székéhez” (Zsid 4, 16). Jé­zusért Isten kegyelmét készen tartja nekünk. Kegyelmében benne van a bűneink bocsá­nata és a segítő erő életünk­ben a jó megvalósításához, a szeretet szolgálatához. Hitünk üres, kinyújtott Kezével el ve­hetjük napról napra. Áldott forrás, életúj ulás vár ránk itt korán és későn. E pár pilla­natban is ez nyílt meg előt­tünk. Veöreös Imre — BÖKÖD. A nyugdíjazás folytán megüresedett bokodi egyházközségben 1967. január 1-i hatállyal az adminisztráto­ri teendők ellátásával dr. Vető Lajos püspök Simonfay Ferenc csákvári lelkészt bízta meg. r 1967. január 1-től a helyettes lelkészi teendők ellátásával dr. Vető Lajos püspök Feny­vesi László fehérvárcsurgói segédlelkészt bízta meg a csákvári gyülekezetben. — IHAROS BÉRÉN Y. Ad­vent 1. vasárnapján Túrmezei Erzsébet szolgált az anyagyü- lekezetben, valamint Pogány- szentpéter és Inke filiákban. Szavalattal szolgáltak: Ihász Margit, Hegyháti Erzsébet, Varga Zsuzsa, Pál Márta és Nagy Zoltán. — HOLLÖHAZA. A keresz­tyén egyház nagy szerepéről beszélt az alkoholizmus elleni országos küzdelemben dr. Sza- lay Károly ideggypgyász, egye­temi főorvos, evangélikus presbiter és gyülekezeti fel­ügyelő, a Hollóházán több na­pon át tartott szakorvosi gyű­lésen. A BORSOD-HEVESI Egy­házmegye Lelkészi Munkakö­zössége december 6-án tartott ülésén „Hitvallásosság és öku­menikus etikai döntéseink” címen Tarjám Gyula előadás­sal, Scholz László hemiletikai előkészülettel szolgált. Az or­szágos esperesi értekezletről Pásztor Pál espereshelyettes számolt be. Két hónap alatt már a má­sodik gyász érte Sajtóosztá­lyunkat: az Evangélikus Elet szerkesztője után most hirte­len elhunyt Friedrich Lajos lelkész, a Sajtóosztály tördelő­szerkesztője. December 16-án délben még az Evangélikus Élet felelős szerkesztőjével együtt dolgozott a lap kará­csonyi számán és pár órával később a Vas utcai kórházban szíve — amely annyira tudott szeretni — megállt. Friedrich Lajos 1907. április 24-én szü­letett Baján, ahol édesapja Friedrich Zsigmond a kis gyülekezet lelkésze volt. A miskolci „Fráter György” gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Sop­ronban végezte. 1930. július 8-án avatta lelkésszé Győrben D. Kapi Béla püspök. Lelkészi szolgálatát Körmenden kezdte, Szolgálati idejének legna­gyobb részét Kecskeméten töl­tötte, ahol előbb mint segéd­lelkész, majd mint paróchus lelkész működött 1931. június 28-tól 1953. május 10-ig. Az egyházvezetőség bizalma ek­kor a Teológus Otthon igazga­tói posztjára állította. Itt há­rom és fél évig munkálkodott: 1956. október 31-ig. Az egy­házba is betört ellenforrada­lom képviselői ekkor méltat­lanul félreállították és öt hó­napon keresztül nem volt be­osztása. Végül 1957. március 1-ével a Sajtóosztályra került, ahol egy ideig mint ügyvivő lelkész, később mint tördelő­szerkesztő dolgozott halála napjáig. Házasságot 1953-ban kötött Oravecz Ilonáival, aki­vel példás házas életet éltek. Friedrich Lajos nagy vesz­teséget jelent a magyarországi evangélikus egyháznak. Mint lelkészt nemcsak Kecskemé­ten, de az ország sok gyüleke­zetében világosan áttekinthe­tő, meleghangú és szíveket megtaláló igehirdetéseiért na­gyon szerették. A szó igazi ér­telmében vett *,szép” prédiká­ciók mestere volt. Három nyomtatásban megjelent pré- dikációs kötetét a „Vasárna- pok”-at, a „Megáldott Kút”-at és a „Boldog Rabság”-ot sok lelkész és gyülekezeti tag ol­vasta. Elbeszélései, amelyek az Evangélikus Életben, az Evan­gélikus Naptárban és „Som­virág” c. kötetben jelentek meg, az egész egyházban nép­szerűek voltak. Az Evangéli­kus Naptár most megjelent kiadásában a „Jegygyűrű” c. ncj/ellábán édesanyjának állí­tott emléket. Az utolsó évek­ben igen sokat fáradozott azért, hogy Sajtóosztályunk kiadványai ízléses formában jelenhessenek meg. Az írás­magyarázati munkák (Zsoltá­rok, Jakab levele, Jeremiás könyve, Lukács' evangéliuma) szép borító lapjait az 6 elkép­zelése alapján rajzolták. Mun­káját mindig lelkesen, derű­sen és példamutató pontosság­gal végezte. Nagyon fog kö­zöttünk hiányozni a Sajtóosz­tályon, az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságában. az egyházban. Legyen áldott kö­zöttünk emlékezete. D. Káldy Zoltán — Bundák — kucsmák, szőrme­gallérok, átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — Harmóniumok speciális javí­tása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp. IV., Üjpest. Korá­ját u. 120. Telefon: 493—017. — Templomok és egyházi épüle­tek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szakta­nácsot. Pusztavári Attila építész, Budapest, VIII., Lujza út 36. Te­lefon: 338—255. — Ápolásra szoruló, csekély nyugdíjjal rendelkező özvegyasz- szony megosztaná otthonát magá­nyos, nyugdíjas özvegyasszonnyal, özvegy Pálinkás Mártonná, Albert- irsa, Viola út 6. — Rózsássy József templom- és toronyszakiparos, Debrecen, Gólya u. 15. — Toronyóra eladó. Márkája: Sowinski, Budapest, 1904. Érdek­lődni lehet a fasori gyülekezet lel­készi hivatalában. TEMPLOM MINT ŐRAMÜZEUM Hollandiának egyik kicsi, de történeti szempontból igen értékes templomában óramú­zeumot rendeztek be. Az egyik hollandiai szigeten fekvő templom már az első világhá­ború óta üresen állt és most így hasznosítják az épületet. HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő. Örszentmik- !ós, Dózsa György út 26. A protestánsok Lesotoban 1966. október 4-én nyerte Vissza függetlenségét Basuto- földje, amely eddig brit gyám­sági terület volt. Az új afrikai királyság neve: Lesoto. Ez a 39. afrikai állam, amely meg­kapta önállóságát. Az evangélikus egyháznak jelenleg 200 000 tagja van Le­sotoban, tehát az ország la-’ kosságának egyötöde protes­táns. 39 temploma, egy teoló­giai iskólája van 37 fölszentelt lelkésszel, a svájci misszió birtokában egy iparitanuló is­kola és egy kórház van. Ezt a kórházat egyébként az elmúlt években létesítették a külföl­di keresztyének adományai­ból. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, Vili. Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, Vili. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66,04702/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár I. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. december 31-én Deák tér du. 6. (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor du. 6. Koren Emil. Üllői út 24. du. 6. Karácsony Sán­dor u. du. 7. Rákóczi út 57 b. du. 5. Thaly Kálmán u. du. 6. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya du. 6. Utász u. du. 5. Veöreös Imre. Vajda Péter u. du. 5. Zugló du. 6. Boros Ká­roly. Fóti út du. 6. Benczúr Lász­ló. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet du. 5. Virágh Gyula. Pestlőrinc du. Matuz László. Pestújhely du. 5. Kürtösi Kálmán. Rákospalota, Kislemplom du. 6. Kökény Elek. Rákosszentmihály du. 5. Karner Ágoston. Bécsikapu tér este 7. (úrv.) Vá- rady Lajos. Torockó tér este fél 7. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. este fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út du. 5. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy du. 4. Visontai Róbert. Budafok du. 6. Visontai Róbert. Csepel du. 6. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1967. január 1-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- seher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10. (úrv.) Koren Emil, de. li (úrv.) Koren Emil. du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán. Ü’Iői út 24. de. fél 11. (úrv.). Ka­rácsony Sándor u. de. 9. íúrv.). Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák), de. 12 (magyar, úrv.). Thaly Kál­mán u. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet, de. 10. (úrv.) Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestúj­hely de. 10. (úrv.) Kürtösi Kál­mán. Pestlőrinc de. 11. Matuz Pál. Rákospalota MÁV telep de. 8. (úrv.) Kökény Elek. Rákospalota Kistemplom de. 10. (úrv.) Kökény Elek du. 3. Turcsányi Károly. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 10. (német) dr. Szelényi Gusztáv', de. 11. (úrv.) Várady Lajos, este 7. (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. 8. (úrv.). de. fél 9. Ruttkay Le­vente. Óbuda de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Kőszeghy Tamás. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutt­kay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, este fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Búcsú az esztendőtől Lk. 9, 15. Óév esti igénk Jézus válaszát tartalmazza arra a kérdésre, amelyet János tanítványai tettek fel neki a böjtre, a böjtö­lésre vonatkozólag. Válasza viszontkérdés. „Gyászolhat-e nász­nép addig, amíg velük van a vőlegény?” Menyegzői képet használ, hogy á képpel Isten üdvösség­szerző kegyelmét hirdesse meg. Isten menyegzőt, örömöt ké­szített népének. Elküldte a Vőlegényt, hogy az hirdesse az Atya nagyságos dolgait. Szilveszter estéjén különös hangulat vesz rajtunk erőt. Szomorúak leszünk — még akkor is, ha éppenséggel víg társa­ságban töltjük az estét. Sokszor menekülünk ebbe a hangu­latba, ahelyett, hogy komolyan és őszintén tekintenénk vissza az elmúló esztendőre és előre az újra. Ma este is azt kérdezi tőlünk, hogy mennyi volt az elmúlt esztendőben életünkben Isten cselekedete. Mennyire hallgat­tunk igéjére és jártunk az igazság útján? Milyen volt életünk? Valaki is dicsérte-e életünkért az Istent? Tovább tudtuk-e adni azt a szeretetet, amit Urunktól kaptunk? Kérdések tolulnak ma este elénk, amelyeket Isten tesz fel nekünk. Személyesen nekem, a keresztyén embernek. Hiszen örömünnepre, lakodalomra hívott el. Ebben az elmúló eszten­dőben is „készítgette” kegyelmével számomra a menyegzőt, Igéjével megszólított, szentségével bűnbocsánatot adott, meg­erősített, amikor elcsüggedtem, lehajolt hozzám, amikor úgy éreztem, összecsapnak fejem felett bűneim hullámai. Velem volt szereietével a Jézus Krisztusban. És én vajon alkalmas­nak bizonyultam-e arra, hogy Jézus nevét hordozzam? Vajon a „násznép” jól felelt-e azon a vizsgán, amelyre Isten elhívta 1966-ban? Felebarátaink, közelben és távolban, meg*-merték-e rajtam keresztül azt az Urat, aki megszabadí­tott bennünket bűneinkből, a haláltól és megszerezte szá­munkra az örök életet? Búcsúzunk egy esztendőtől, de Isten kegyelme újat ád. Újra küldi közénk a Vőlegényt, hogy örvendezhessünk és Gazdagod­hassunk a hitben és szöretetben. Bizakodó szívvel hívhatjuk ma este is segítségül Isten nevét, aki megtartott és megőrzött bennünket. Kérjünk tőle bocsánatot mulasztásainkra és hívjuk őt az új esztendő küszöbén segítségül. —r —n Biztos jövő Mt. 7, 24—27. Két gondolat lép előtérbe általában az új esztendő küszö­bén. Az egyik: kevés kivétellel minden ember jót vár a közel­jövőt határoló újabb esztendőtől. A másik: általában minden emberben marad kisebb vagy nagyobb mértékben bizonytalan­sági érzés, ha a jövő felé néz. S talán ez így természetes. A keresztyén ember jövő iránti reménységét az Isten sze- retetébe vetett bizalom erősíti. A jövőben is az az Isten tartja kezében sorsunkat, akit Atyánknak nevezünk. Tárházából megelégíti teremtményeit. Megáldja kezünk munkáját. Neki engedelmeskedve és áldását várva végezzük el a ránk eső részt az egész közösség' javára folytatandó tevékenységből. Ottho­nunk és hazánk békéjét az Ö oltalmában tudjuk. Bizalmunk mellett is maradhat bennünk „szent” bizonyta­lanság. Ez egyrészt abból származik, hogy tudjuk: Isten gon­dolatai magasabbak a mieinknél. Lehet, hogy sok minden másképpen történik, mint várjuk, vagy reméljük. Történhet­nek események, amelyek fájdalmat, szomorúságot vagy' csaló­dást okoznak. Magunkat ismerve azzal is számolnunk kell. hogy engedetlenségünk, vétkünk okoz nehézséget. Isten érez­teti velünk, hogy helytelen útra tévedtünk. Ezért fel kell vér­teznünk magunkat az ige ama tanításával is: „akik Istent sze­műk. minden javukra van”. (Róm. 8, 28.) Míg Isten áldását és segítségét kérjük és várjuk és készek vágjunk kezéből próbát és intést is alázatosan elfogadni — Jézus újra azt az alapot kínálja fel számunkra, amire biztosan épülhet rá közeli és távoli jövőnk. Ez a „kőszikla”-alap örökké­való igéje. Ebben tárja fel előttünk Istennek a jövőre vonat­kozó szép terveit. Ez „lábaink szövétneke” az útmutató az élet sokféle kérdésében. Ebben ajándékozza nékünk földi és örökkévaló boldogságunk zálogát: a bűnbocsánatot és a Szent­lélek erejét. Ezért legyen számunkra kedves az új esztendőben is az ige hallgatásának minden drága alkalma. A hallgatáshoz azonban szorosan hozzátartozik a cselek­vés is. Éneikül Isten áldásának várása amolyan „sültgalamb- várás” lenne, amikor Istent vágyaink, elképzeléseink véghez- vivő.iének tekintenénk. Vagy hitünk sors-hitté is süllyedhet, mintha Isten cselekvésünktől függetlenül úgyis azt tenné, amit éppen akar. Jézus azonban arra tanít bennünket, hogy Isten jövőnk alakításában számbaveszi az ige meghallásából és el­fogadásából folyó cselekvésünket is. Jézus biztos jövőt ígér azoknak, akik hallgatják és cselek­szik beszédét. S ezzel nekünk, akik az új esztendőben jót vá­runk, egyúttal egy évre, sőt egy életre szóló programot is adott. Mezősi György A világ világossága Jn. 8, 12. Többről van szó ebben a jézust önvallomásban — mint .ahogy sokszor megkicsinyítjük az O dicsőségét, a hozzá térők szűk körének gyertyácskájává téve őt. Mintha fénye csak rájuk esnék, világossága csak nekik mutatna utat. Pedig túlárad az az istálló falain, túl Betlehem mezején és nem korlátozzák az egyház építette falak sem. Jézus kijelentése a mély titokig visz: a kezdethez. Ő megvilágosít minden a világra születő embert. Ahol el­indul egy élet, ahol az értelem keresve kutat a teremtett világ rendjében, ahol elhangzik egy emberhez méltó szó és emberi cselekedet, ahol magasra lobban az igazság fáklyája, ahol az ember társára lel a másikban, ahol győz az élet a halál felett, ott teret nyert a világ Világossága. Amikor ezt az igét hallod, nézz körül magadban, környe­zetedben és világodban és adj hálát a felvillanó fényekért: az új reggelért, a fűszálon megcsillanó fényért, a Nap felé törő kalászért, a föld mélyéből napfényre kerülő ércért, a lelki­ismeret megszólaló szaváért, a rendért és a békéért, a családi tűzhely fényéért és az igazságos társadalom utat jelző lám­pásáért. Jézus kijelentése „túl” is mutat mindezeknél. Túl az ember lehetőségein és képességein Túl az emberi élet korlátain. Túl a halál, a megsemmisülés sötétségén. Arra a fényre, amely örökké ragyog mindenek felett és amelyik a maga világossá­gába akar vonni mindörökre minden emberi életet. Isten em­bert üdvözítő atyai szeretetére. Jézus szava ennek a szeretetnek a felkínálása. Tiéd lehet az élet világossága. Betöltheti egész életedet itt a Földön is és mindörökké. Most még van sötétség is. Benned is körülötted is. Még van hatalma a bűnnek és a halálnak. De ez a hatalom egyszer megszűnik, semmivé lesz. Akkor csak világosság lesz. Jézus hív minket, hogy már most őt követve legyünk mind­inkább világosság. Hív, hogy legyünk közel hozzá, ismerjük meg öt, fogadjuk be életünkbe, egyek legyünk vele szóban és cselekedetben és akkor egyek leszünk vele ki nem hunyó vilá­gosságában, örök életében is. —m —s Friedrich Lajos lelkéss elhunyt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom