Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-01-08 / 2. szám
KP RÉRM. BP. 72. Az Egyházegyetem Tanácsának ülése Az Egyházegyetem Tanácsa 1966. december 28-án ülést tartott az Egyházegyetem tanácstermében, amelyen a tagok es eladók szinte teljes létszámban megjelentek. D. dr. Vető Lajos püspök, lelkészi elnök imádsága után Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, világi elnök nyitotta meg a tanács ülését, és meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Minthogy az egyetemes közgyűlés megtartására a legkorábban ez év őszén kerülhet sor, az Egyházegyetem Tanácsa a legfontosabb országos jellegű egyházi eseményeket tárgyalta és értékelte. A lelkészi elnök tájékoztatója Elsőnek D. dr. Vető Lajos püspök, lelkészi elnök terjesztette elő jelentését, amelyben a múlt esztendő legfontosabb eseményét, az 1966. december 8. és 9. napján tartott zsinatot értékelte első helyen. Miután az új törvénykönyv állami részről jóváhagyást nyert december 21-én, az egyetemes elnökség az új Egyházi Törvénykönyvet 1967. január 1-ével hatályba léptette. A következőkben általános helyzetképet adott a lelkészi . elnök egyházunk életéről. A hitéletről megállapította, hogy .azt a „határozott stabilitás” jellemzi. „Ez nemcsak az országos vezetésre, hanem a legkisebb egyházközségre is jellemző.” Erről tanúskodnak a statisztikai jelentések is. Bírálta viszont egyes lelkészeknek a temetési búcsúztatók elléni küzdelemben tanúsított helytelen magatartását és azt, hogy az istentiszteletek rendje körül még ma is fordulnák elő különcségek. „Az éneklés egységessége érdekében egyházunk, illetve Sajtó- osztályunk sokat tett azzal, hogy pl. a Szarvasi Énekeskönyvből kiválogatta az érdekelt lelkészek segítségével azokat az énekeket, amelyek az általánosan használatos Keresztyén Énekeskönyvben nincsenek meg, s ezt a toldalékot a Keresztyén Énekeskönyv függelékeként kiadja. Elismerő szavakkal szólt a -fóti kántorképzésről, amelynek gyümölcseként gyülekezeteinkben mindenütt vannak „lelkes énekvezérek”. Számos helyen igen jó énekkar, sőt zenekar is van. Kemény bírálattal illette azonban főként egyes fővárosi gyülekezetek kántorainak a helytelen orgonálási módját, amely rontja az isten- tisztelet vonzó erejét. A püspökök és esperesek ebben az esztendőben is sok gyülekezetét látogattak meg. „Ebben az esztendőben több új templomot, harangot és orgonát szentelhettünk fel, új parókiák is épültek, és a lelkészlakások korszerűsítése terén megint sok történt. A gyülekezetek nagy erőfeszítéseket tesznek épületeik karbantartása és megújítása érdekében. Ehhez komoly segítséget nyújt esetenként a külső segély is, de sok gyülekezetünk teljesen a maga erejéből épít és a társadalmi munkától sem idegenkedik.” A lelkészellátással kapcsolatban örömmel állapította meg, hogy egyházunkban nincsen lelkészhiány. Teológiai Akadémiánk évről évre biztosítja az utánpótlást. Számolnunk kell azonban azzal, hogy lelkészeink többsége hamarosan az idősebb korosztályhoz fog tartozni. Ezért fogalmaztuk új nyugdíjtörvényünket olyan értelemben, hogy a nyugdíjkorhatár elérése nem jelent kötelező nyugdíjazást, hanem csak jogot arra, hogy valaki indokolt esetben nyugalomba vonulhasson. A lelkészek továbbképzése a Lelkészi Munkaközösségekben, Teológiai Konferenciákon és teológiai szakirodalmi kiadványaink révén ebben az esztendőben is céltudatosan folyt. Lelkészeink túlnyomó többsége nagy odaadással és egész-, sége latbavetésével is végzi szolgálatát. A legtöbb lelkész óriási szórványmunkát végez és ezért megérdemli, hogy annak könnyítésében a segítségére legyünk. A lelkész első munkatársa a gyülekezetben a papné. „Hasznos lenne azonban a papnékkal rendszeresen és többet foglalkozni, mivel nemcsak pozitive, hanem negative is hatással lehetnek férjükre, annak lelkészi munkájára, egyházpolitikai és politikai beállítottságára.” A hagyományos egyházszeretet és az egyházi felsőbbség megbecsülése igen erősnek mondható lelkészeink és gyülekezeti tagjaink körében. Politikai magatartásuk szempontjából lelkészeink és hittestvéreink túlnyomó többségük legalábbis józan realisták. „Ezen azt értem, hogy az egyház és az állam, a szocializmus és az evangélikus ember viszonyát ők is úgy értik, ahogyan aiTól új Törvénykönyvünk ünnepélyes nyilatkozata tesz bizonyságot. Ma már mindenki természetesnek tartja, hogy egyházunk küzd a békéért, hogy együtt kell fáradoznunk a más vallási és világnézeti alapon állókkal népünk és a népek békéje, jóléte, haladása érdekében és hogy azt, ami Vietnamban történik, meg kell szüntetni.” A személyi kérdések érintése után szólt a jelentés arról, hogy az 1967. esztendő a reformáció 450 éves jubileumi esztendeje lesz. Erre a jubileumra gyülekezteinknek és sajtónknak egyaránt fel keil készülnie. A feladatok elvégzésére a püspök javaslatára a Tanácsülés egy jubileumi bizottságot és egy szerkesztőbizottságot küldött ki. A külügyi munka D. Káldy Zoltán püspök egyházunk 1965-ben és 1966- ban végzett külügyi vonatkozású szolgálatairól terjesztette elő jelentését. Hangsúlyozta, hogy ez a munka évről évre terebélyesedik, hiszen egyházunknak is meg kell tennie a maga helyén mindent azért, hogy munkája a népek ' jobb megértését és az egyházak ökumenikus együttműködését szolgálja. „Az a történeti helyzet, amelyben ma a népek élnek, megkívánja, hogy az emberiség nagy családjának minden tagja maximális erőfeszítést tegyen a béke fenntartása, az igazságosság megteremtése és a népek jobb megértése érdekében.” Az ökumenikus párbeszédből is kivette egyházunk a maga részét. Hangsúlyozottan szólt D. Káldy Zoltán püspök egyházunk tagjainak a Keresztyén Eékekonferencia, a Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája különböző ülésein és konferenciáin végzett munkájáról. Számos külföldi egyházi delegáció és egyházi vezető látogatott el az elmúlt két esztendőben hazánkba. Külön is kiemelte a finn és osztrák evangélikus egyház küldöttségének. a látogatását, valamint Dietzfelbinger bajor püspök, Ake Kastlund svéd igazgatólelkész, Lind Luist dán szerkesztő, Radnar Porbeck norvég lelkész és D. A. Wisch- mann elnök magyarországi látogatását. Külföldi kapcsolataink ápolásának fontos eseménye volt az is, hogy a Teológiai Akadémia tiszteletbeli' doktorává avattuk Ahti Aura- nen finn esperes-lelkészt és Paul Hansen-t. az Európai Kisebbségi Egyházak genfi titkárát. Különböző jelentések Jelentések hangzottak el a tanácsülésen a Teológiai Akadémiával kapcsolatban (Dr. Nagy Gyula dékán), a Gyülekezeti Segély munkájáról (Koren Emil esperes), az egyházi üdülőkről (Harkányi László főtitkár), a Diakóniai Osztályról (Muncz Frigyes ügyvivő lelkész) és az Egyetemes Számvevőszék működéséről (Halász Béla esperes). A nyugdíjkérdés megvizsgálására külön bizottságot küldött ki a tanácsülés és megválasztotta az üdülő bizottságot. Az egyházi sajtómunka D. Káldy Zoltán püspök jelentést terjesztett elő a Sajtó- osztály munkájáról, amelyben különösen is jelentős volt könyvkiadásunk. Dr. Pálfy Miklós Jeremiás kommentárja és Pröhle Károly Lukács evangélium magyarázata „azért jelentősek, mert segítik a lelkészeket igehirdetéseikre való készülődésben és kitűnő anyagot nyújtanak a bibliaórák számára”. Dr. Ottlyk Ernő professzor egyháztörténeti munkája, D. dr. Vető Lajos püspök Tapasztalati valláslélektana és a „Somvirág” című elbeszéléskötet kiemelkednek az 1965—§6. évi könyvkiadások sorában. A hittankönyvek és a konfirmációi káté, az Evangélikus Naptár és Útmutató, valamint az Énekeskönyv szabályos időközökben idejében jelennek meg. Külön szólt a jelentés arról, hogy az 1966. esztendőben két súlyos veszteség érte a Sajtó- osztályt. Októberben Gádor András, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője, karácsony előtt pedig Friedrich Lajos, a , lap tördelőszerkesztője halt meg. Mindkét lelkész elhunyta. nemcsak Sajtóosztályunknak, hanem magyarországi evangélikus egyházunknak is nagy, vesztesége. . Az Evangélikus Élet felelős .szerkesztőjévé az elnökség dr. Pálfy Miklós professzort nevezte ki. Az Egyetemes Egyház és különböző intézményeinek az 1965. évi zárszámadását és az 1967. évre szóló költségelőirányzatát Péter Lajos pénztáros előterjesztése alapján a tanácsülés elfogadta. A tanács ülését Mihályfi Ernő világi elnök és Sátory Vilmos tanácstag vezették. Ez utóbbi köszönetét mondott az előadóknak minden vonatkozásra kiterjedő és egyházunk életét hűségesen szemléltető jelentéséért. D. dr. Vető Lajos püspök lelkészi elnök imádságával zárult az Egyházegyetem Tanácsának ülése. pm 1997-11681 is kapja Egyházunk a rendkívüli államsegélyt Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke értesítette Egyházegyetemünk elnökségét, hogy kérésére a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány engedélyezte 1967-re az egyezmény szerinti államsegély összegén felüli rendkívüli államsegélyt az előző évi összegben. Egyházunk hálás köszönetét ezúton is kifejezzük államunk hathatós segítségéért és a mögötte levő bizalomért. ♦ Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Prantner József, december 30-án fogadta hivatalában a magyarországi evangélikus és református egyház püspökeit, akadémiai dékánjait, lapszerkesztőit és osztályvezetőit és munkatársai körében közvetlen hangú megbeszélést folytatott velük az 1966-ban végzett munkáról és tolmácsolta a Hivatal jókívánságait az 1967. esztendőre. A két egyház részéről D. dr. Vető Lajos evangélikus és dr. Bartha Tibor református püspök mondtak köszönetéi a Hivatal részéről tapasztalt bizalomért és tolmácsolták egyházaik újévi jókívánságait Prantner József elnöknek és munkatársainak. I A LÉLEK EGYSÉGE Ef 4, 1—6. A kerek FÖLD EGYSÉGES, bármily tarkaságot mutat faunája, bármily gazdagságot flórája; itt jégcsap, ott tropikus hőség, itt fenyők,, ott liánok: AZ EMBER TESZI EGYSÉGESSÉ A VILÁGOT. Bőre színe dacára is szabása, kunyhója. vagy palotája dacára is érző szive, boldogsága és boldogtalanságának harca, munkája, szerelme, bűne és bánata, születése és halála olyan egyforma. Színházak, kocsmák, temetők, könyvtárak, játékszobák, kórházak és iskolák, templomok, múzeumok és szükséges rosszként fegyházak jelzik kultúrájának nyomait. (Ráth-Végh keserű humorral írja le a végre partra vergődött hajótörött felkiáltását, mikor az ismeretlen parton magártos akasztófát pillantott meg: Hála Isten, kultúrterületre vetődtem!) A FELEKEZETI EGYSÉG iránti óhaj nőtt az utolsó fél évszázadban Soederblom kezdeményezései óta. Az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség a legégetőbb nemzetközi életkérdésekben hallatja szavát és végzi szolgálatát. XXIII. Jánossal és a II. Vatikáni zsinattal a római katolikus egyház is kimozdult középkori elszigeteltségéből. Mindig nehezebb lesz az emberekkel elhitetni, hogy a másik hite csupa tévedés, erkölcse botrány, templomában leprás fertőzést kap az idegen ... Hála Isten! Ütközés tárgya a kegyesség modora, a temperamentum, az ízlés, — vita tárgyát képezi a szórakozás milyenségé, — a munka, a pihenés, — zsémbessé tesz a fáradtság, a türelmetlenül viselt betegség, ingerel a szó, és összedől a családi béke azon. hogy szóljon-e a rádió, mikor, mit és melyik állomáson. Milyen nagy kínnal szenvedjük el egymást! Gyermekek az „ómódi” szülőket, szülők a faragatlan gyermekeket, a morcos a vidám élettársat, a munkatársat, akinek különös tempói vannak ... Pedig egymásra vagyunk utalva, és erényeinkben és gyarlóságainkban annyira hasonlítunk egymásra. Ha az angyalok mérlegserpenyőbe raknák balkezességünket, botlásainkat, hanyagságunkat, vagy lázadózásunkat, elégedetlenségünket és ügyetlenségünket, kishitűségünket és gyávaságunkat, kiderülne, hogy nem sok dicsekedni valónk van. AZ EGYSÉG TITKA KÖZÖS URUNK, — Isten Szemléikének vezetése. Hivatásunk is ez, meg rangunk is: mint gyermek címében a szépreményű, mint malteroskanálnak az ügyes mester keze, mint orvosnak, hogy tanársegéd, úgy rang az embernek, hogy Isten eszköze. így lesz az ember alázatos, nem az emberek előtt való hajbókolás, hanem az Isten előtt való fejhajtás értelmében. Szelíd, még ha átmenetileg el is ragadja az indulat. A szolgálatot újrakezdi. örülnünk kell, hogy bizonyos tekintetben máris útban van az igazi értékek nemzetközisége: közkincs a természet- tudomány és az orvostudomány, a művészet (zene és képzőművészet), az önzetlenség és emberszeretet erkölcstana felül- múlhatatlannak bizonyult, a filozófia és az államalkotmányok elvei annyira hasonlítanak egymásra. Fgy francia költő, Paul Fort írja: „Ha minden lány a világon hatalmas körtáncban megfogná egymás kezét, körülölelnék a tengert. Ha minden fiú tengerre szállna, bárkájuk híd- ként ívelné át az óceánt. S ha az emberek készek lennének megfogni egymás kezét, nem lenne a jóakarat előtt lehetetlenség.” Lelke mélyén erre vágyódik minden ember. Imádkozzunk azért, hogy ez a vágy a mi szívünkben kezdődjék el és egyházunk ezen a területen tehessen az egész emberiségnek jó szolgálatúkat. \ Bojtos Sándor Jubileumi bizottságok Az Egyházegyetem Tanácsa december 28-án tartott ülésén egy jubileumi és egy szerkesztő bizottságot küldött ki az 1967-ben tartandó ünnepségek és kiadványok előkészítésére. A jubileumi bizottság tagjai a két püspök vezetésével: dr. Ottlyk Ernő, dr. Pálfy Miklós és dr. Pröhle Károly profesz- szorok, valamint Váráéi Lajos esperes és Veöreös Imre lelkész. A szerkesztő bizottság tagjai D. Káldy Zoltán püspök vezetésével: dr. Ottlyk Ernő és dr. Pröhle Károly profesz- szorok, valamint Koren Emii és Váradt Lajos esperesek. A Sajtóosztály közlése AZ EVANGÉLIKUS NAPTÁRRA olyan sok igénylés érkezett be, hogy a Sajtóosztály valamennyit nem tudta kielégíteni. Mégis törekedett arra, hogy a lehetőség határain belül igazságosan ossza el a rendelkezésre álló mennyiséget. Ezt csak úgy tudta megtenni, hogy azoktól a gyülekezetektől, melyek ötven példányon felül rendeltek Naptárt, elvont bizonyos mennyiséget és kisebb gyülekezeteknek küldte azokat. A későn érkező rendeléseket még így sem tudtuk figyelembe venni. Ezen felül egyáltalán nem küldtünk Naptárt azokba a gyülekezetekbe, melyek a szeptemberben kiküldött folyószámla kivonatot még mindig nem igazolták vissza. A jövőben Naptárt csak azoknak a gyülekezeteknek küld a Sajtó- osztály, amelyek iratterjesztési számláikat időben rendezik és a lapok előfizetésével nincsenek hátralékban.
