Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-05 / 6. szám

A magyarországi reformáció nagy alakjai Kegyelem és hűség Zsolt 89,3 Ez az ige Isten szeretetének bővizű forrásához vezeti a gyü­lekezetét. Ami jó, ami életre való, ami van és ami lesz, innen ered, innen él, innen gazdagodva töltheti és tölti be rendelteté­sét. E zsoltárvers két szavánál különösen is meg kell állnunk: kegyelem és hűség. Isten szeretetének ez a két hajtása viszony­lag gyakorta bukkan elénk a zsoltárokban. Szövetségi hűsége és szereteteként jelzik azt, hogy mit jelent Isten az embernek és emlékeztetnek arra, hogy milyen lehetőségei vannak a hivő embernek. Annak a szónak, amelyiket kegyelemmel, illetve kegyelmes- ség szóval fordít bibliánk, ebben a jelentésében is tovább ér­vényesül eredetijének „szeretet”, „szívesség” jelentése is. Is■ ten olyan készségét, lehajlását és odaadását jelenti, amelyet máshonnan nem tapasztalhat senki. Ehhez a magatartáshoz képest mindig törpe marad minden emberi adottság, képes­ség, igyekezet és eredmény. A képzelt vagy fölényesen szán­dékolt kölcsönösségi mérleg egyensúlyát mindig felbillenti Isten és ember között, — az ember oldalán. Azt, amiről a kegyelem beszél, nem lehet „behozni” és nem is kell behoznia az ember­nek. Ä vele kapcsolatos teendő mindig a gyermeki bizodalom, amelyik számít rá és elfogadja. Istennek ebben a szíves hozzánk-fordulásában nincsen szü­net, nincsen hézag, vagy törés. Izgalmas lemaradás és elké sés sincs. Még akkor sincs, amikor kínoz bennünket ilyen ki sértés. A szeretet, a kegyelem szóhoz ezért tette hozzá a zsol• táros a hűség szót is. Isten hűsége éppen a megbízhatóságát je lenti, amellyel kortól, bűntől, bajtól függetlenül mindig szá­mítani lehet rá. Nem csak utolsó kísérletként, hanem minde­nütt, mindig. A kezdetek során, személyes életünk küzdelmei­ben és a világ eseményei közepette egyaránt. A sikerek idején is, de a kudarc is vele kerül új megvilágításába, amikor ön­vizsgálat, bűnbánat és bűnbocsánat révén új kezdet elindítója lesz. Hogyan tudhatnánk mi ezekről az életre való dolgokról, akár még dús emberi fantáziával is, ha Isten maga nem adná tudtunkra? Noha Isten kegyelme és hűsége mindig volt, a mi számunkra mégis úgy lett tapasztalattá, hogy megerősítette, közel hozta és odaajándékozta egy személyben, Jézus Krisz tusban. Azután folyamatosan megbizonyítja, közvetlenül meg- tapasztaltatja, embereken keresztül, gyakorta és sokfélekép­pen. Nem úgy bukkanunk rá, mint'valami elrejtett vagy el­vesztett dologra: véletlenül vagy tudatos kereséssel, hanem beletervez bennünket Isten maga a sodrásába. Isten szeretete, szavai, tettei, emberi szeretetben, szavakban és tettekben köz­vetve érnek el minket. Kegyelme és hűsége felől, de mindig embereken keresztül fúj az evangélium vigasztaló szele. Így „építtetik”, azaz válik Isten kegyelme és hűsége élte­tő jót-akarássá. üdvös célra-töréssé és boldog célbatalálássá. Nem a mennyben, ahonnan származik és ered, hanem itt a földön. A zsoltár említett kifejezése éppen a világra, emberek­re, ránk vonatkozásában hirdeti Isten szeretetét és bizonyítja meg öt Atyánknak. Olyanformán, ahogyan a kisgyermeknek értelme, szíve nyiladozásával apának és anyának bizonyul két ember, a szeretetük, szavaik, tetteik alapján, tehát tapasztalat alapján. Kiapadhatalan forrás is szeretete és hűsége —■ az ember- Szeretetre és az emberi hűségre. Éppen a hűség tőszavának ere­detibb alakja, a „hív” szó emlékeztet arra, hogy ezt visszhang­ként várja Isten sokra hivatott népétől itt a világban. Irgalmá­nak és hűségének érzékelhető és hiteles oldala mindig csak emberek közti viszonyban és világviszonylatban bukkanhat fel. Ezek összetartozását és szakadatlan érvényesülését jelenti a szeretet, ahogyan az Isten kegyelmének és hűségének meg­felel. Az emberi hűség az emberi irgalmasság folytonossága. Ilyen távlatos az élet ott, ahol Isten kegyelme és hűsége sar- jasztja az irgalmasságot és a hűséget. Szabó Gyula BATIZI ANDRÁS 425 ÉVE IRATKOZOTT BE a wittenbergi egyetemre Batizi András. Wittenberg, a lutheri reformáció központja, ekkor már régen híres hely volt. A magyar ifjak is gyakran fölke­resték, hogy személyesen ta­nuljanak Luthertől és Me- lanchthontól. 1542-ben Luther mögött már negyedszázados re- formátori múlt állott, minden nevezetesebb művét megírta, a reformáció harcát megharcol­ta, már csak négy év válasz­totta el halálától. Aránylag későn kereste fel Batizi Wittenberget. 1542-ben már több mint egy évtizedes reformátori múlt állt mögötte. Luther és Melanchthon nagy szeretettel fogadták a távoli Magyarországból érkezőket. Melanchthon éppen ebből az évből írta, hogy néhány ma­gyar tanul Wittenbergben, akik a török által pusztított ország­ból jöttek. 1541 tavaszán há­rom basa indult erős hadsereg­gel Magyarország ellen, majd ennek az évnek a szeptemberé­hen maga Szolimán szultán is megjelent hazánkban és elfog­lalta Budavárát. Ilyen esemé­nyek után keresett lelki erőt és magasabb tudást Batizi Wit­tenbergben. Különösen Me- lanchthonhoz fűzte szoros ba­rátság, vele németországi útja után is levelezést folytatott. ÉNEKKÖLTÉSZETE tette nevezetessé Batizi nevét. Már 1530-ban a reformáció szelle­mében szerezte énekeit Kassán majd Szikszón és Sátoraljaúj­helyen, később pedig Tokaj­ban. ö is Luther nyorrvin in­dult, mint a magyarországi re­formáció oly sok más képvise­lője. Luther pünkösdi énekét ízes magyar nyelven szólaltat­ta meg: „Jövel szent lélek úr Isten, lelkűnknek vigassága.” Ugyancsak Luther nyomán írta szép húsvéti énekét: „Krisztus feltámada, ki értünk megholt vala.” Mivel sok lutheri éneket fordított, ezért a kutatók fel- _ tételezik, hogy Luther másik j pünkösdi énekének is Batizi a fordítója: „Jer, mi kérjünk Szentlelket.” Batizi énekkölté­szetében nincs nyoma a nehéz­kességnek, darabosságnak, ami abban a korban gyakran elő­fordult. Költői nyelve ritmikus tömörségre törekszik, gondola­tai mélyről fakadnak, képei természetesek, verselésén fel­ismerhető a hivatott költő te­hetsége. KÁTÉJA tanítómesteri kész­ségéről tesz tanúságot. A né­metországi reformációban, de a magyarországiban is nagy sze­repet játszott a káté, a keresz­tyén tanítás tömör összefogla­lása. Ezzel került a néphez kö­zel az evangélium. Anyanyel­ven. egyszerű formában vált megismerhetővé a Szentírás ta­nítása. A magyarországi re­formáció nemcsak beleénekelte a nép szívébe az evangéliumot, hanem ugyanakkor belevéste a nép tudatába is a Szentírás ta­nításának összefoglalását. LUTHER NYOMÁN írta meg Batizi a kátéját is: „Ke­resztyéni tudományról való rövid könyvecske” címmel. Lu­NIEMÖLLER NYILATKOZOTT HANOIBAN TETT LÁTOGATÁSÁRÓL ther Kiskátéjának sorrendjét követte. Tankifejtése világos, szemléletes. A magyar észjá­rásnak megfelelő gyakorlatias­ság jellemzi. Az egész kátén átsugárzik a Biblia szelleme. Űrvacsorai tanításából is hatá­rozottan kitűnik, hogy Batizi a magyar reformáció lutheri irányához tartozik. Az úrva­csora: „Istentől szereztetett szent­ség, avagy Christus Jézusnak velünk való jótéteményének pecsétje és szentséges jegye, melyben Jézus Urunk az ő szent igéjének általa az bor­nak, kenyérnek személye alatt az ő bizony szent testét, szent vérét osztogatja minekünk, melyekkel minket emlékeztet az ő szent haláláról, hogy min­ket hitünkben megerősítsen és bizonyossá tegyen bűneink bo­csánatjárói, üdvösségünkről és az örök életről.” NAGYON KELENDŐ volt a Keresztyéni tudományról való rövid könyvecske”, mert a ti­zenhatodik század negyvenes és ötvenes éveiben három ki­adást is megért. Ma már csak a második és harmadik kiadás, nak van meg egy-egy példá­nya a Nemzeti Múzeumban, il­letve a Tudományos Akadémia könyvtárában. Batizi kátéja külsőleg is újítást jelentett, mert kis, nyolcadrét formában alkalmas volt arra, hogy olva­sói magukkal hordhassák. A LUTHERI REFORMÁCIÓ hűséges tanítványa volt Batizi amikor tokaji lelkészként részt-vett az 1545-ös erdődi zsinaton, ahol neki is része volt abban hogy ott az Ágostai Hit. vallásban foglalt egyházi taní­tást fogadták el. Dr. Ottlyk Ernő Luther Márton mondta: Ötvened vasárnapján 1 Kor 13,5 Aki az emberek között akar élni, ahogyan egymás között élűnk bármi legyen is a foglalkozásunk hiszen az írás sem tud olyan elviselhetetlen szentekről, akik ki akarnának sza­ladni a világból, mert nem minden történik ott a szájuk íze szerint —, annak arra kell berendezkednie, hogy szeretetben el tudja hordozni a másik embert... Hiszen ha nem akarunk semmit elszenvedni, megbocsátani vagy elfelejteni, akkor csak újabb gyűlölködés és irigység születik és nem lesz béke és megnyugvás köztünk, hanem csak harapdáljuk, sértegetjük egymást, az életünket nehézzé és keserűvé tesszük. Éppen azért van annyi viszály, elkeseredés és háború a földön, mert nem szeretjük egymást. pm Január 13-án tért vissza Niemöller Hanoiban tett láto­gatásáról. A frankfurti repülő­téren bel- és külföldi újságírók jelenlétében nyilatkozót* Nie- möller utazása jelentőségéről és eredményeiről. Kijelentette, hogy Ho Si Minh elnökkel foly­tatott megbeszélésén világosan kitűnt, hogy csak akkor kerül­het sor tárgyalásokra az ame­rikaiakkal, ha beszüntetik Észak-Vietnam bombázását. A béke feltétele az elnök szerint, hogy az amerikaiak ismerjék el az 1954-es genfi Indokína- egyezményt. Az észak-vietna­mi nép szilárdan sorakozik fel az elnök mögött és mindenki azon a véleményen van, hogy a harcot folytatják mindaddig, amíg az amerikai csapatok el nem hagyják Dél-Vietnamot. Látogatásukkor nem volt bombatámadás Hanoiban, de megállapították, hogy az ame­rikai bombatámadások sok polgári lakónegyedet, köztük iskolákat és kórházakat is el pusztítottak. „Óh dicsérjük az Urat!" Vértesi Zoltán nyugalomban levő evangélikus lelkész, a Lel­kipásztornak, mint ő írja „ré- ges-régi szerkesztője és kiadó­ja” január 20-án töltötte be 86.’ életévét Lapunk szerkesztősé­ge és munkatársai nevében szeretettel emlékezünk meg idős szolgatársunkról ebből az alkalomból, aki ma is éppolyan tevékeny és szorgos munkát, végez, mint amikor még elöls járt az egyházi sajtó művelé­sében és gyülekezetei lelkigon­dozásában. Mind a 150 zsoltárt; tartalmához híven, az eddigi fordításokat felhasználva rövid versekbe szedte evangélikus dallamainkra énekelhető for­mában. Ebből a munkájából adunk most ízelítőt olvasóink­nak, neki pedig erőt és egész­séget kívánunk és Isten áldá­sát minden munkájára és éle-, téré. pm 150. ZSOLTÁR Dallam: Oh terjeszd ki Jézusom, UE 719. 1. Óh dicsérjük az Urat az ő szentélyében, És dicsérjük hatalma tündöklő fényében. Hős tetteit dicsérje minden nép és nemzet, Jóságát elismerje, ki adott kegyelmet. 2. Óh dicsérjük az Urat harsonazengéssel, És dicsérjük citera s hárfa pengetéssel. Szóljon a kürt zengése riadón, fenséggel, Minden lélek dicsérje újjongó énekkel. AZ EGYSÉGET AKADÄLYOZÖ TÉNYEZŐK KATOLIKUS TUDÓS BÍRÁLJA AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄCSÄT, AZ ORTODOX EGYHAZAKAT ÉS AZ ANGLIKÁNOKAT SZOLIDARITÁS VIETNAMMAL Lapunk megelőző számában már hírt adtunk arról, hogy a Berlin-Bradenburgi Evangé­likus Tartományi Egyház zsi­nata január közepén Berlinben ülésezett. Most kaptuk a hírt, hogy a fenti egyház keleti rész­legének új püspökhelyettese, dr. Schönherr, január 17-én zárta be a zsinat ülésszakát, miután a zsinati atyák egyhan­gúlag elfogadták azt az üzene­tet, amelyet a zsinat a gyüle­kezetekhez intézett és arra kér­te őket, hogy imádkozzanak állhatatosan a vietnami béke megteremtéséért, az afrikai, ázsiai és amerikai faji ellenté­tek megszüntetéséért, az éhség megszűnéséért elsősorban In­diában és Dél-Amerikában és ennek érdekében legyenek ké­szek minden áldozatnak a meg­hozatalára is. A zsinat köszönetét mondott az új püspökhelyettesnek, hogy vállalta ezt a nehéz szolgálatot és kész arra, hogy olyan egy­házi életet alakítson ki teljes püspöki jogokkal a Berlin— Brandenburgi Tartományi Egy­ház keleti részében, amely Is­ten szeretetéről akar bizonysá­got tenni a mai világban. I f Nyáry Pál"" Nyáry Pál, a Budapesti Re­formátus Teológiai Akadémia társadalomtudományi tanszé­kének professzora, 62 éves ko­rában, január 27-én, váratla­nul elhunyt. Nyáry Pál pro­fesszor hosszú ideig szolgált a református egyházban mint esperes és egyházkerületi lel­készt főjegyző. Az „Istina” nevű római ka­tolikus tanulmányi központ igazgatója, Dumont, nyilatko­zott a „Le Figaro” párizsi ka­tolikus újságnak azokról a ne­hézségekről, amelyek akadá­lyozzák az egység kialakítását a keresztyén egyházak között. Az egységet nehezítő ténynek mondja Mgr. Dumont, hogy — /elsősorban az ifjúság — sürge­tik az úrvacsorái közösséget. Ez a törekvés abban a „zűrza­varban” gyökerezik, amit sze­rinte elsősorban az „Egyházak Világtanácsának az ideológiá­ja” hozott létre. Ez az irányzat úgy akarja megteremteni az egységet, hogy figyelmen kívül hagy mindent, ami akadályoz­za megnyilatkozását kifelé. — Az ortodoxoknál azt kifogásol­ja, hogy nem mindenki osztja Athenagoras ökumenikus pát­riárka álláspontját, hanem bi­zalmatlanok a római katoliciz­mussal szemben és ez a bizal­matlanság ellenállásba taszítja őket. Anglikán vonalon egészen más nehézségeket sorol fel Du­mont. Az anglikán egyház sok­szor „tekinti magát a jövő egy­háza prototípusának”, mert egyrészt megőrizte a hierarkia püspöki formáját és ezért ka­tolikusnak tartja magát, más­részt viszont „protestáns egy­háznak” is tartja magát, mert az Írást tekinti a kinyilatkoz­tatott igazság és a hit normája alapjának. Viszont más protes­táns egyházakkal is tart fenn az anglikán egyház úrvacsorái közösséget, amelyek az apostoli successiot nem ismerik el, és ezért — jelenti ki a katolikus tudós — nehézzé teszi az egy­ség kialakítását a katolikus és ortodox egyházakkal. Külön probléma az is, hogy a római katolikus egyház nem ismeri el érvényesnek az anglikán egy­ház nüspökszen teleseit. * Dumont úr kifogásai csak úgy érthetők, hogy „az egye­dül üdvözítő egyház” szemszö­géből vizsgálja az egység kér­dését. Ez a nyilatkozat megint csak igazolja azt az álláspon­tunkat, hogy közelebb kerülni egymáshoz csak a kölcsönös megértés, illetve a másik fél igazának a komolyan vételével lehetne. Ennek azonban kato­likus részről a Második Vati­káni Zsinat óta vajmi kevés je­lét látjuk a világ katolicizmu­sában. Esztendőkkel ezelőtt dicse­kedtem egy finn barátomnak: mi zenei előképzettség nélküli parasztfiúkból és lányokból négy hónap alatt kántorokat képezünk, akik kottából játsz- szák a korálokat. — Ez nem lehet igaz — mondta. Kivittem Fótra, a kántorkép­ző tanfolyamra, Kiss Jánoshoz. Igaz volt. Kiss János most itt ül mel­lettem. Agilis ember — de ez az idegen szó reá alkalmazva így hangzik: örökmozgó és ezermester. Húsz éve áll a magyar evan­gélikus kántorképzés szolgála­tában. Bizottsági ülésen va­gyunk és évi jelentését ismer­teti. Nem veszi észre, hogy csendben interjút készítek vele. — Mit érzel, amikor vissza­nézel erre a húsz évre? — Hálát Isten iránt, hogy teljes életet odaáldozó „szelle­: mi” istentisztelet lehetett szá- i mamra ez a szolgálat, és ké­rem Istent, hogy ezután is ad­jon erőt. Ügy érzem, így kell a kántorképzés szolgálatában HÜSZÉVA KANTORKÉPZÉS SZOLGÁLATÁBAN dár mondta, hogy az orgonista még nehéz aktatáskát se ve­gyen a kezébe, mert elnehezül­nek az ujjai. Kiss János va­«lü A fóti evangélikus Kántorképző Intézet otthona — Az Intézetben a kántori tanfolyamok szervezése, veze­tése, a tanfolyamokon előadá­sok tartása és az Intézet anyagi vezetése, az épület karbantar­tása, elsősorban saját kezű munkával. Ezen kívül a fóti gyülekezet kántora vagyok, és a Teológiai Akadémián harmó- niumozni tanítok. Ebben az épületben reggeltől estig harmóniumok szólnak. Nem jól mondom. Először nye­keregnek és csak később szól­nak. A fóti Mandák Intézetben mezei és ipari munkában el­merevedett ujjak görbülnek a billentyűk fölé, s hogy egyre lágyabban hajolnak, Kiss Já­nos arca rajzolódik mögöttük. Láttam, amikor valaki először játszott végig hibátlanul egy koráit. Szemének győzelmes, boldog csillogását nem felej­tem el. Kiss János állt mel­lette. „Ügy érzem, így kell a kán­torképzés szolgálatában is ál­lam: teljes önmagunkat, egész lényünket és énünket kell oda­szánni Istennek.” A kántorképző tanfolyamok zárszámadása, évi mérlege: az ügyvezetés számszaki élménye. Kiss János készíti. Egy-egy növendék tanulmá­nyi haladásának regisztere, végzett munkájának kimuta­tása, sőt későbbi fejlődésének kartotékos rögzítése: tiszta tü­kör. Kiss János jegyezte. Fóton végzett kántorok szer­te az országban: olvassátok el e sorokat! Kiss János mindőtö- ket számon tart ma is. — Mi a személyi mérlege húsz év munkájának? — Most folyik a 23. négyhó­napos tanfolyam. Ezeken ösz- szesen 187 hallgató vett részt. 37 nyári kéthetes és négynapos előkészítő és továbbképző tan­folyamon 361 hallgató, össze­sen 543-an részesültek nálunk kántorképzésben. Ezeknek többsége szolgálatban is áll. Ma már minden negyedik gyü­lekezetben Fóton végzett kán­tor működik. — Hogyan emlékszel egy-egy növendékedre? — Az a teljesen kezdő, aki négy hónap alatt eljut a szabá­lyos négyszólamú korái játék fokára, a Koráliskola 1—30 gyakorlatát megtanulja, Za­lánffy: Az orgona játék művé­szete c. művének minden lé­nyeges gyakorlatát átveszi, egyházi énekből 80-at megta­nul, szolfézsből eljut a lapról éneklés fokára, zeneelméletből fűzi a fő és mellékhármasokat szeksz és kvartszeksz helyzet­ben is — az teljesen odaszánja szívét, lelkét és minden erejét. Ilyenek az én növendékeim. — Most veszem észre, hogy a munkádról beszéltünk, de magadról még nem. — Nem én vagyok húszéves, hanem a munkám. Arról pedig csak gyümölcseiben lehet be­szélni. Kiss János húsz éve végzi teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erővel a kántor képzés tanító munkáját. Köszönti őt ezért az egész egyház. És szerte az országban különösen is — ötszáznegyvenhárman. Koren Emil állni: egiész lényünkéit oda­szánni Istennek, amint azt a római levél 12,1 versében ol­vassuk. Paposán hangzanék a válasz, ha nem ismerném a szavak hátterét. Néhai Zalánffy Ala­koló kanalat is vett a kezébe és mégis tud dolgozni. — Mi a teendőd? — kérdem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom