Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-08 / 41. szám
KP. BÉRM BP. 72. 0 RS Z ÁG OS E VA N GÉL I KU S H E TI LAP XXXIL ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1967. október 8. Ära: 1,40 Forint Szociáletikánk rtj) A reformáció 450 éves ju' bileurna alkalmából Sajtó- osztályunk örömmel bocsátja útjára dr. Nagy Gyula professzor »Egyház a mai világban« című művét. A könyv az első részletes és átfogó magyar nyelvű teológiai szociál- etika. Ez már önmagában is rangot biztosít számára. Valódi értékét azonban nem ez az elsőség adja, hanem sokkal inkább az a bátorság, amellyel a szerző a mai legégetőbb etikai kérdéseket megközelíti, és azok a félreérthetetlen feleletek, amelyeket ezekre a kérdésekre ad. Ezek a feleletek a Szentírás és hitvallási irataink alapján hangzanak el, de van bátorsága a szerzőnek megválaszolni olyan kérdéseket is, amelyekkel a Biblia emberei és a reformátorok nem találkoztak, és így azokra tételes feleletek sem a Szentírásban, sem a hitvallási iratokban nem találhatók. Ilyen esetekben a szerző jó evangélikus hagyományoknak megfelelően az Isten igéjétől megvilágosított »józan érte- lem«-re és azokra a keresztyén tapasztalatokra támaszkodik, amelyekre nem »véletlenül« jutottunk el, hanem Isten akaratával és vezetésével. fí\ Ez a könyv azért szület- ^ hetett meg, mert a magyarországi evangélikus egyházban a két utolsó évtizedben püspökök, professzorok és a lelkészeknek egy csoportja egyenként és közösségben igen sokat fáradoztak azért, hogy tisztázzák a feleleteket azokra a szociáletikai kérdésekre, amelyeket a könyv tárgyal. Ezek a »tisztázások« sokszor nagy viták között folytak, és a feleletek egyértelműségéért meg kellett harcolni azokkal, akik hajlamosak voltak a mai szociáletikai kérdésekre is azokat a feleleteket ismételgetni, amelyeket atyáink más korokban, más összefüggésekben adtak. Ezeket a kiharcolt eredményeket a szerző beledolgozta művébe, de egyben több ponton továbbfejlesztette, kiegészítette, egyéni tudományos munkája gyümölcseivel gazdagította. így műve eredeti, egyéni mű. Egyes fejezetei világviszonylatban is újak és előremutatóak. A könyv azokat a szociál- etikai kérdéseket tárgyalja, amelyeknek többsége ma a világ egész keresztyénségét foglalkoztatja és amelyek a mi magyarországi evangélikus egyházunkban a szó szoros értelmében »égetővé« lettek. Ezeknek a kérdéseknek a foglalata az, hogy miképpen kell gyakorolniuk a felelősséget az egyes keresztyén embereknek és magának a keresztyén egyháznak a társadalomban vagy ^Italában a világban. rtf) Fokozta szociáletikai ér- deklődésünket az az új történelmi helyzet is, amelybe a második világháború után kerültünk. A »keresztyén Magyarország« romjai alól Isten kegyelméből kikerült egyház nem folytathatta munkáját ott, ahol 1945 előtt abbahagyta. Nem azért nem mehettünk tovább a régi úton, mert azt a »külső körülmények« nem tették lehetővé, hanem azért, mert az Isten színe előtti számvetéskor bizonyossá váltunk afelől, hogy Isten a »ré- gi«-t megítélte és »új«-at akar munkálni egyházunkban. Világossá lett előttünk, hogy az új történelmi körülmények között egyházunk csak akkor tudja küldetését betölteni, ha az eddiginél sokkal jobban gyakorolja és éli a szeretetet nemcsak a saját tagjai, hanem az egész társadalomban minden ember iránt. Egyre határozottabban fáradoztunk azért, hogy egyházunk elvégezze »diakóniai« szolgálatát az új gazdasági, társadalmi és politikai rendben is. Dr. Nagy Gyula: Egyház a mai világban című könyvének címlapja Felismertük, hogy nem nézhetjük mint »kívülállók« tétlenül azokat az óriási erőfeszítéseket, melyeket népünk a háború nyomán romba dőlt ország újjáépítéséért tesz. Az evangélikus keresztyén embereknek és egyes területeken magának az evangélikus egyháznak is el kell végeznie feladatát az újjáépítésben. Viszont tisztáznunk kellett önmagunk előtt is, hogy melyek azok az etikai alapok, amelyeken állva szolgálatunkat jó lelkiismerettel elvégezhetjük különös tekintettel arra, hogy az új társadalmi és politikai rend nem keresztyén alapokon épül. Meg kellett vizsgálnunk, hogy mi az efikai alapja a nem-keresztyénekkel való együttműködésnek. Ezzel összefüggésben végig kellett gondolnunk az evangéliumnak a marxizmushoz—leninizmushoz való viszonyát. Mindebből adódott, hogy bármennyire is fontosnak tartjuk a személyes keresztyén élet etikájával való foglalkozást, mégis »rákényszerültünk« arra, hogy figyelmünket első renden a szociál- etika kérdéseire központosítsuk. Sürgette egyházunk teológusait a szociáletikai kérdésekkel való foglalkozásra a nemzetközi helyzet is. A második világháború után a háború borzalmaitól sokat szenvedett emberiség azt remélte, hogy a népek vezetői mindent megtesznek a háború kiküszöbölésére. A békére vágyó emberiség eközben ijedten figyelte, hogy a béke biztosító • sa helyett újra megindult a fegyverkezési verseny, amelynek során olyan pusztító fegyvereket gyártanak, amelyek már az egész emberiség életét veszélyeztetik. Kitűnt, hogy olyan atomfegyvereket állítanak elő, amelyek erejükben százszorosán felülmúlják a Hirosimánál felrobbantott atombombát. Világossá vált előttünk is — mint sok más keresztyén ember előtt a világban —, hogy tisztáznunk kell a keresztyén embereknek és a keresztyén egyháznak a háborúhoz való viszonyát és a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontját. Ezen túlmenően meg kellett vizsgálnunk, hogy mi a feladatunk a béke munkálása, a népek békés együttélésének előmozdítása, a gyarmati népek felszabadítása, a faji megkülönböztetés eltörlése, az éhező népek megsegítése, az anyagi javak igazságos elosztása stb. vonalán. Ezért is fordítottunk nagy gondot a szociáletika művelésére. Egyes szociáletikai kérdésekre adott feleleteink nem egy esetben megelőzték a világ más részeiben élő keresztyén egyházak ilyen irányú teológiai munkálkodását illetőleg feleleteit. (X' A szerző kettős felosztás- v ' ban tárgyalja a szociáletikai problémákat. Először azokat a kérdéseket tárgyalja, amelyek a »keresztyén embernek a társadalomban« való életéből adódnak. Szól a családi élet, a munka, az anyagi javak, a kultúra stb. etikájáról. Könyvének második részében taglalja az »egyház a világban« problémát, amellyel többek között ilyen kérdések függnek össze: egyház és társadalom, egyház és emberiség, (faji kérdés, fejlődő népek ügye), egyház és béke, keresztyének és nem-keresztyének együttmunkálkodása stb. Végül a tárgyalt kérdéseket esz- katológiai megvilágításba helyezi. Isten áldása kísérje a könyv útját. D. Káldy Zoltán Megmaradni Krisztus szeretetében Feledhetetlen volt szeptember 24-e a másfél év múlva 250 éves orosházi gyülekezetben. Ezt a napot gyülekezeti nap keretében, az örvendező és hálaadó gyülekezettel együtt töltötte D. Káldy Zoltán püsműemléktemplomát 28 új, ka- thedrál üveges tölgyfaablakkal láthatta el, és kívülről, tornyával együtt új köntösbe öltöztette a hívek szeretete. Harangzúgás fogadta az érkező vendégeket, akiket a D. Káldy Zoltán püspök Orosházán. Balra Koszorús Oszkár esperes, jobbra Benkő István igazgató-lelkész pök és felesége is. A gyülekezet hálát adott Istennek azért, hogy közel 200 éves hatalmas Püspökeink reformációi körleveléből Még néhány hét, és elérkezünk október 31-éhez. Ez a dátum a reformáció népe számára mindig ünnepet jelentett, amelyen Isten színe elé állva önvizsgálatot tarthatott, megújulhatott és friss erővel indulhatott tovább Istentől kapott feladatok megoldására. Az idei október 31-e különösen is jelentős dátum számunkra, mert a reformáció 450 éves jubileumát ünnepeljük. Ezen a napon nemcsak mi, magyarországi evangélikusok, hanem a reformáció népe szerte a világon Isten elé járul hálaadásra, bünbánalra és megújulásra. A magyarországi evangé' likus egyház úgy akar ünnepelni a reformáció 450 éves jubileumán, hogy az egyfelől méltó legyen a reformáció nagy ügyéhez, másfelől ebből az ünneplésből olyan áldás fakadjon egyházunk számára, amely segít és lendít bennünket egyházunk mai szolgálatának hűséges betöltésére. Kérjük Szolgatársainkat, tegyenek meg mindent azért, hogy gyülekezeteik a nagy jubileumot méltóképpen ünnepeljék meg. Találják meg a módját annak, hogy megfelelő keretben történjék meg a reformáció 450 éves jubileumának megünneplése. Kérjük Szolgatársainkat is, hogy készüljenek fel olyan igehirdetések és előadások tartására, amelyek nemcsak a múltba vezetnek el a reformáció történetének és egyes eseményeinek ismertetése által, hanem segítséget adnak a ma élő evangélikus gyülekezeti tagoknak arra, hogy a reformáció kincseinek birtokában hogyan szolgáljanak a mában a gyülekezeten belül és magyar népünk között. Az igehirdetések és előadások nem szolgálhatnak arra, hogy »merengésre« tanítsák a gyülekezetei, hanem csak arra, hogy vállalják azokat a felada tokát, amelyeket Isten jelölt ki számunkra hazánk új társadat mi és politikai rendjében. Ez a jubileum jó alkalom arra, hogy bátorítsuk azokat, akik belső meggyőződéssel vállalták egyházunk útját és szolgálatát a szocializmust építő Magyarországon és biztassuk azokat, akik bátortalanul lépnek előre, vagy talán visszahúzók. A reformáció 450 éves jubileumának megünneplése akkor volna számunkra igazán gyümölcsöző, ha az ünnepélyeken elhangzó igehirdetések és előadások nyomán növekednék egyházunk belső egysége és megújult hittel és szeretettel haladna előre egyházunk a jó úton. jatljcv 9)iarton mortbía Szentháromság után a 20. vasárnapon Ef 5,21 Mindig legyetek tekintettel arra, hogy maga Isten rendelte a házi rendet (családot!) és az abban végzett munkát nemcsak elrendelte, de dicsérettel illeti, megjutalmazza és dicsőséggel ruházza fel... hiszen Isten gondot visel a legkisebb dolgokra csakúgy, mint a legnagyobbakra. Mindennek egy Ura van: a nagyoknak is, meg a kicsiknek is, a királyoknak is, meg az alattvalóknak is, a férfiaknak is, meg a nőknek is stb. Egy Urunk van mindannyiunknak és mi magunk is egyek kell legyünk abban, hogy egyazon módon szolgáljuk az egy Istent, még ha a magunk műve és cselekedete különböző is. Mindenkinek el kell végeznie a maga a dolgát abban a hivatásában, ami reá bízatott... Tudnunk kell tehát, hogy Istennek tetsző dolgot végzünk, ha a családban reánk váró munkát hűségesen elvégezzük. Bármit teszünk, ugyanannak az egy Istennek a szolgálatában tesz- szük. pm templom előtt Koszorús Oszkár esperes és Benkő István igazgató lelkész köszöntöttek. A presbiterek élén vonult be a püspök és kísérete az ünnepien feldíszített templomba. D. Káldy Zoltán püspök János 15.9—14 alapján prédikált a több mint kétezer igehallgatónak. »Az új ablakokon át betör az Isten napja a templomba — mondotta. Szimbolizálja ez az evangélium világosságát, mely betör a szívekbe, hogy megújítsa azokat.« Szólott a hívek áldozatkészségének komoly erejéről, mely most is olyan szépen megmutatkozott. De mit sem ér a megújított legszebb templom sem élő gyülekezet, Isten népe nélkül. Isten népe az a nép, az egyház az az egyház, melyet Jézus Krisztus szeret. Ha mindenkori bűnös voltunkra gondolunk, csodának érezzük, hogy Fia áldozatáért szeret bennünket. Ebben a szeretet- ben meg kell maradni. Erre többször is, nyomatékosan felhív az ige, mert ebből a sze- retetből ki is lehet esni, és ki is lehet futni belőle. Isten szeretetének különös helye és módja az oltárnál elvett bűnbocsánat. Maradjunk meg Övéinek, Jézus Krisztus tanítványainak a templom körén belül öregek éppúgy mint fiatalok. Ez is csak úgy ér valamit, ha éljük is, cselekedjük is az itt hallott Igét. Ha mi magunk is igazán szeretünk és egymás testvéreivé leszünk. Ez a kör nem kicsi. Ebbe belefér az öt világrész is. Szeretni egymást halálig a házaséletben, betegen is, az ápolásra szoruló öreg szülőket is. Naponta adni, osztani kell ezt a szeretetet. Az ember mindig magának akar élni, de Jézus Krisztus azt akarja, hogy éljünk másokért. Ha ez a gyülekezet is így él, akkor ezeken a szép ablakokon keresztül kifelé is árad a szeretete. így lesz az sóvá, világossággá. Ez a szeretet törekszik a világ, az emberiség békéjére is, segíti mindenütt a jobb életre vágyódókat. Bár úgy ünnepelhetnénk, hogy ez a nagy gyülekezet elvinné magával a mai ige üzenetét: megmaradni a Krisztus szeretetében. Az istentiszteleten a helyi gyülekezeti énekkar szolgált Tóth László karnagy vezényletével. A dísz-közgyűlésen Tóth Antal egyházközségi felügyelő köszöntötte a vendégeket. Benkő István lelkész ismertette a gyülekezet múltjához kapcsolva azt a nemes áldozatkészséget, melynek kapcsán a templom és a paplakok, valamint a gyülekezeti ház jelentős részben megújulhatott. Köszöntötte a püspököt Molnár István, a helybeli református egyház- község nevében és lelkipásztoraként. Ugyancsak meleghangú köszöntést mondott az egész istentiszteleten is jelen volt Bagi Alajos helyi plébános is, valamint Koszorús Oszkár esperes. D. Káldy Zoltán püspök meleg szavakkal válaszolt a köszöntésekre. Az ünnepi közgyűlés a Himnusz szavaival ért véget. Este 6 órakor vallásos est volt, amelyen a budapesti Lutheránia kamarakórusa egész estet betöltő gyönyörű műsort adott a reformáció első századaiból való művektől J. S. Bachon keresztül az új magyar zeneszerzők alkotásáig bezáróan. Vezényelt Weltler Jenő karnagy. Önálló orgonaszámokat Trajtler Gábor lelkész, orgonáművész adott elő. Az est keretében dr. Nagy Gyula teológiai professzor, prodékán tartott előadást a reformáció 450 éves jubileumi évének mai tanulságairól. Sok szép példával igazolta, hogy a hithez való hűség a múltban is mindig összefonódott népünk, nemzetünk javának szolgálatával. A múlt ma is arra kötelez e nemes hagyományú gyülekezetben is: hinni Istenben, szeretni és szolgálni embertársainkat. népünket. Délután D. Káldy Zoltán püspök együtt volt az egyházmegye papjaival is kötetlen, testvéri megbeszélés keretében. Az egész vasárnapot bearanyozta az őszi napsugár melengető ereje. Ez izzott át aranyló kévékben a megújított ablakokon, de ott volt az emberek szívében Isten szeretetének a melege is. Ott volt délelőtt és este a templompadok embersűrűjében, de abban a szeretetben is, amely a lelkészlakokban asztalt terítve köszöntötte, a püspököt, feleségét, a vendégeket a sok szép, jó és felemelő szolgálatért, amelyet a zene, a tanítás, az Ige asztaláról oly boldog örömmel vehetett. Benkő István A magyar delegáció elutazott az Európai Egyházak Konferenciájára ‘ Ebben az évben az ausztriai Pörtschach am Wörtersee- ben tartják az Európai Egyházak Konferenciáját, amit két-há- rom évenként szoktak megrendezni, s ami Nyborgi Konferencia néven volt ismeretes, mert üléseit eddig a dániai Nyborg- ban tartotta. A konferencia ezúttal szeptember 29-től október 6-ig tart s arra a magyar protestáns egyházak delegációja elutazott. Az evangélikus egyház képviseletében DR OTTLYK ERNŐ püspök és KARNER ÁGOSTON országos főtitkár vesznek. részt az ülésen. A református egyház küldöttségét RÁSKI SÁNDOR püspök vezeti. Dr. Ottlyk püspök 1962 óta vesz részt a konferencia munkájában. Most harmadízben van jelen a plenáris ülésen. I 1
