Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-12 / 11. szám

I

Ahogyan a szemtanú átélte

1ÓSSZ Ó zat

Lapozgatok a kortárs, az eseményekben aktívan részt vevő „élő” tanú emlékezetében, amelyet ő maga „A magyar nemzet történeté”-nek terjedelmes fejezeteiben ír le. Igaz, hogy negyven évvel később, a század végén rendszerezi a 48-as eseményeket. Az is igaz, hogy a „nagy mesemondó” híven önmagához, stílusa erejével és nem a tényekkel ragadja meg az: olvasót.

Jókai Mórnak, a márciusi ifjak egyikének könyvéről van szó. Négy évtizednek kellett eltelnie, míg számtalan regénye, emlékirata és a megváltozott, politikai szituáció után arra vállalkozott, hogy a magyar nemzet történetébe beágyazza március 15-ét és a következő napokat. És bárkitér az öntömjénezésnek a történelem hitelességét kétségbe vonó alkalmazásától — önmagáról is harmadik személyben szól —, mégis érezzük, hogy inspirál és kezdeményez, hogy Petőfi, Vasváry, Vidacs, Irinyi, Bulyovszky stb. mellett döntő és számottevő egyéniség.

Megtudjuk, hogy ő az, aki felolvassa a később pontokba szedett proklamációt. Valószínű ő is fogalmazta az első nyers vázlatot. Nem emlékszik már arra, hol olvasta először fel a követeléseket és hol szavalta Petőfi először a Talpra magyart. De nagy sokaságra hivatkozik, amely ismétli a költemény refrénjét. A következő lépések azonban már világosan állnak előtte. Az egyetemi ifjúságot csatlakozásra szólítják fel, és az orvosi, mérnöki, jogi kar azonnal velük tart. Nő, dagad a tüntetők serege, amikor a Länderer és Hegkenast nyomdájához érnek. S miközben szüntelenül esik az eső, így emlékezik: „Jó jel! Mondá, a nép, Párizsban, Palermóban és Bécsben is esett, amikor a nép jogait követelte”. A déli harangszó ugyan szüneteltette a tüntetést, de délutánra a Múzeum-térre gyűlt össze a tömeg. Hallgat arról, hogy Petőfi itt is szavalt volna. De a Múzeum téri tüntetés már forradalmi határozatokat szült: „Délután a Múzeum-téren összegyűlt nép elhatározó a Városházára menni és ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívá- natai aláírására felszólítani.”

Ez már több volt egyszerű tüntetésnél. És Széchenyi hiába nevezi gúnyosan „pa- raplé forradalomnak”, mert az esernyők alatt szorongó tömeg tettre szánta magát. A Városház-térre özönlő sokaság a tanácsot követeléseinek teljesítésére bírta. A cselekvés sem hiányzott, mert amint a városi tanács jóváhagyta a követeléseket, Budára siethetett, hogy Tánosicsot kiszabadítsa börtönéből.

Eközben végéhez érkezett a szerdai nap, március 15-e, de nem a forradalom. Este a „megszabadított Táncsics kocsiját önkezével vonta át Budáról a színház teréig, bevonult a színházba, amely mindenki számára ingyen megnyittatott ... A zenekar felváltva a Rákóczi-indulót, a Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztató ... Később Egressy Gábor elszavalá Petőfi költeményét.”

A beköszöntő éjszaka a „választmányt” munkában találta. Ekkor alakult ki a nemzetőrség felállításának szükségessége. Reggel már 20—23 ezres tömeg követelte a fegyvereket. És itt megint Jókai az, aki az események tengelyébe kerül, ő az, aki kerületenként 100—100 férfit választat ki a nemzetőrség számára. Nőnek, szaporodnak az események és egyre bonyolultabbá válik a pesti utca képe. „Március 17-én az ideiglenes kormányzó választmány által, (mely állt a nép, tanács, megye, polgárság és egyetemi fiatalság küldötteiből), elhatároztatott: hogy a mostani napok örök emlékére az egyetemi tér, hol a forradalom először kikiáltatott, „Márczius 15-kei térnek”, a Hatvani- utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, „Szabad sajtó-utczának”, a Városház tere pedig „Szabadság terének” fog ezután elneveztetni.”

„Negyven év múlva, akik politikával foglalkoznak, szeretik e szót, forradalom elkerülni, s helyette az 1848/49-i évek korszakát a „magyar szabadságharcz” czímével jelölik. Pedig nincs ok, amiért meg kelljen tagadni a „forradalom” szót.”

Így emlékezik vissza a szemtanú és tegyük hozzá, a forradalmár. Nincs helyünk arra, hogy részletesebben bemutassuk az aktív Jókait, a márciusi események sűrűjében, de talán kaptunk némi ízelítőt abból, hogy a nemzetté születés magasztos pillanata mit jelentett a nagy regényíró életében.

R. P.

A nép hiszen, a nép remél;

Az igaz ügy nem veszhet el; Megdördül az Isten szava,

S a zsarnokoknak bukni kell!

Egy emberért a milliók Nem húzhatnak nehéz igát. Vagy felszakad minden bilincs, Vagy összeomlik a világ!

Ajándékból törvény nem kell, Király sem „Isten kegyiből”; Hoz majd a nép törvényeket,

S a kormányt ő alkotja föl.

Elhullottak a vértanúk,

Az átmenő híd készen áll. Nem ömlik több vér hasztalan' Lehajlott a szent pálmaszál.

Kezet fognak a nemzetek;

S bételjesül a Szentírás:

Egy akol s egy pásztor

leszen,

S nem fog lenni több változás.

Medgyes Lajos

A KANADAI KÜLÜGYMINISZTER A PÁPÁNÁL

A Moszkvában és Varsóban járt Martin kanadai külügyminiszter hazatérőben megszakította útját Rómában és kihallgatáson jelent meg VI. Pál pápánál. A kiadott hivatalos közlemény szerint a kihallgatáson a vietnami helyzetről és a békéről általában folytattak eszmecserét.

ÉNEKEINK

Ó, szent Isten, vonj engemet...

Ó szent Isten, vonj engemet...

Perlaky Dávid ősi ároni házból származott. Négyszáz éven át ág^ta be a magyar evangélikus egyház történetét ez a név. Nem minden örökölt alap nélkül írhatta hátié 80. énekünkben:

Add, szívem mindig örüljön, Hogy házadba mehetek.

A templom árnyékában született Gergelyiben, 1754-ben. Apja is pap volt s a kis Dávid mélyeket szívott a parochia levegőjéből. Szüleinek igen kedves gyermeke volt. Hogyne, hiszen kétszer kapták ajándékul Istentől. Először amikor született, s másodszor amikor féléves korában az égő parochia lángokban álló szobájából mentették kiA fiúcskát ölben is át-át- vitték istentiszteletre. A templomszeretet nem csak az épületre irányult, de magának a napnak igaz megszentelésére is.

... tegyem szent akaratod S úgy töltsem e vasárnapot, Amint igéd kívánja.

Ennek az éneknek tartalmi emlék-gyökerei bizonnyal visz- szanyúlnak kicsiny gyermekkorára, bár meglett ember, igen képzett igehirdető és pedagógus volt, amikor a pozsonyi német énekeskönyv egy énekének felhasználásával megírta. Közben könnyekkel

és eredményekkel gazdag éveket élt át.

Kilenc éves korában elvesztette apját. Alig volt 12 éves', soproni diák, amikor meghalt az édesanyja is. Testvérbátyja, Perlaky Gábor, akkor már nemesdömölki lelkész, vette gondjaiba, aki nála 22 évvel volt idősebb. Tanulmányait öt év után Pozsonyban • folytatta. Húszéves volt még csak az egyébként sokat betegeskedő ifjú, amikor 1774-ben lelkész- szé szentelték. Szülőfalujába. Gergelyibe hívták meg. Három évet töltött itt, de a tudásszomj győzött a megélhetés biztonságán, s elhagyva állását, tanulni indult. Előbb Magyarországot utazta be, azután külföldre indult. Bécs, Prága, Drezda, Lipcse után Göttingenben kötött ki három esztendőre. Hazatérve 1780- ban a nemeskéri artikuláris gyülekezet hívta meg, ahol meg is nősült,

Három év Gergelyiben, három év Göttingenben. Ügy látszik, a hármas szám dominálni kezdett, mert Nemeské- ren is három évig volt. 1783- ban az ősi révkomáromi gyülekezetbe ment át. Itt tíz áldásos és termékeny év telt el, majd — nem tudni mi okból —, a sokkal kisebb, falusi kispéci gyülekezetbement át, ahol ismét három esztendőt töltött. 1796-ban került Nemesdömölkre, s a korai, hirtelen halál vetett véget 1802-ben termékeny életének.

Legeredményesebb korszaka a révkomáromi tíz esztendő volt. Négy könyve jelent meg ez alatt, nevelésügyi és ifjúsági kérdésekről. A magyar pedagógia kimagasló alakjának tartották, aki fel akarta emelni mind az oktatás szintjét, mind a pedagógusok megbecsülését.

Kéziratban egy agendája is maradt, amelyet még a múlt század közepén is több lelkész használt.

Az 1791-es pesti zsinatnak élénk tagja volt. Akkor már mint_ esperes.

A halála után, 1805-ben megjelent Dunántúli énekeskönyv szerkesztésében nagy érdemei vannak. Bár az az énekeskönyv ősi egyházi énekkincsünknek ellaposodását is hozta, mégsem jelentéktelen, hogy neki magának 38 éneke és fordítása került bele. A későbbi revíziók során ezek az énekek lassan mind kihulltak. Ma már csak ez az egy ének őrzi nevét.

Az imádságos stílus ellenére átüt rajta a pedagógiai érzékű ember oktató hangja.

Jóra oktat, s világosan.

Koren Emil

Ítélj meg engem óh Isten

Zsid 4, 12—13

A gyógyászati tudomány nagyszerű segédeszköze a röntgen- készülék. A röntgensugarak átvilágítják a mellkast vagy más testrészt. S az orvos gyakorlott szeme felismeri a tüdő vagy más szerv megbetegedését, s előírhatja a szükséges és megfelelő gyógyító eljárást. Hány és hány ember köszönheti gyógyulását, élete meghosszabbodását annak, hogy a röntgenkészülék „rávilágított” az addig talán nem is sejtett betegség gócpontjára. »

Isten igéje bizonyos vonatkozásban olyan, mint a röntgen- sugár. Elhat az ember bensejéig. behatol a szívnek, léleknek legbensőbb pontjáig, magváig. Elhat gondolkodásunk, értelmünk, szándékaink és indulataink legbenső és legvégső gyökeréig. A szív mélyére, „ahonnan kiindul minden élet”, ahonnan elhatározás és akarat, szó és cselekedet fakad.

Belső világunk „titkait”, gondolatait el tudjuk takarni az emberek elől. Valaki mondta: Sokan úgy élik az életet, mintha színpadon lennének, ahol „megjátsszák” magukat s mindig azt a „maszkot” veszik fel, amely „szerepükhöz”, a legjobban megfelel. — Isten igéje letépi rólunk álarcainkat. Nem lehet félrevezetni. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van. Isten azt nézi, ami a szívben van.” Isten szeme előtt leplezetlen és nyilvánvaló minden dolgunk, azok a szándékok, indulatok, amelyek mozgatják, meghatározzák életünk bármilyen megnyilvánulását. Amit a leggondosabban takargatunk, elrejtünk az emberek szeme elől, ö azt leleplezi, feltárja és megítéli.

S amikor ezt teszi, sohasem „fog mellé”. Isten „diagnózisa” mindig találó és pontos. Lehet, hogy az emberek különleges tulajdonságokkal ruháznak fel és mi is vigyázunk a látszatok megőrzésére — de Isten igéje túllát a külsőségeken, azok mögé néz. Jót tettünk valakivel — de az indítékok nem fakadtak-e önzésből? Nem volt-e színlelt, megjátszott a mosolyunk, sötét szándékok takarója? Szemébe mosolyogtunk valakinek, de a háta mögött nem mosolyogtuk-e ki — gyengeségét, tudatlanságát, szorultságát, befolyásnélküliségét a magunk előnyére és az ö kárára kihasználva. Megőriztük-e becsületünket akkor is, amikor azt senki nem kérte tőlünk számon? Azt mondtuk-e, amit gondoltunk? — Isten szeme előtt nyilvánvalóvá lesz minden sötét szándék, önző és tisztátalan indulat.

Isten igéje, amikor behatol szívünk legbensejébe és rámutat „betegségeink” gócpontjára, azért teszi, hogy megölje, elpusztítsa azt. Mindig gyökerében támadja meg a bűnt. Mert aki csupán külső, ártó cselekedetek ellen küzd, olyan, mint akt az évelő gyomnövény leveleit tépdesi. A gyökér sértetlenül kúszik tovább a talajban és újabb és újabb hajtást hoz. — Isten igéje „alapos” munkát végez. De nemcsak leleplezi és,meg- öldökli szívünk rossz gondolatait és szándékait, hanem ezzel újat is teremt, új életet a helyébe. Mert Isten igéje élő és ható erő, erős ige. S ez azt jelenti, hogy élet támad belőle, amely kívül-belül ugyanaz. Olyan élet, amelyet belülről az élő Ige: Jézus Krisztus „indulata” mozgat, az Isten ereje — hogy kívülről is áldássá legyen; szolgálattá a legapróbb, legszürkébb hétköznapi dolgokban, kis és világméretű viszonylatokban egyaránt.

Böjt idején, amikor különösképpen is elcsendesedünk Isten igéjének hatalma alatt, olyanok vagyunk, mint a tükör előtt álló ember (Jak 1, 22—25), ha ismeretlennek, visszataszítónak, eltorzultnak is tűnik. De azért fordítja ki szívünket, hogy Jézus Krisztus újra meg újra megtisztítson és megerősítsen arra az életre, amelyért nem kell szégyenkeznünk sem emberek, sem Isten előtt, „akinek számot kell adnunk”.

Povázsai Mihály

|5!llili!Jlllll!l!illilII||ll!lllfáIl!l!l!l!lll'lllllllllll!!IIIIIIII!lil!l!!Ill5

A LUTHERÄNIA

5

H március 19-én, virág=

g vasárnap délután 6 óraHí

g kor istentisztelet keretéji ben a Deák téri temp~

lomban előadja

1

BACH;

§1

1 JÄNOS PASSIÓJÁT

E

M Vezényel: Weltler Jenő

1

karnagy

E

g Igét hirdet: D. Káldy

ü

Zoltán püspök

M

r<íli!llll!lll!lll!lllll!lll!lllllllllll!l!l!!!lilll!l!!l|llllll!l!lil!lll!l!!llll

1»*Í

A HÁBORÚ

Áldozatainak

MEGSÉRTÉSÉ

K. Jaspers nyugatnémet fi* lozófus „a külföld megsértő* sének” és „mindazoknak a né* meteknek, akik a nemzetiszocializmust gyűlölték és még gyűlölik” kigúnyolásának je* lentette ki azt a tényt, hogy Kiesinger személyében „régi náci” lett a szövetségi kancel* lár. A 83 éves filozófus a nyugatnémet TV-nek nyilatkozta ezt, amely azonban csak részleteket közölt a vele folytatott beszélgetésből.

Az AránTaftUs ha*

JÍIS h ERETNEC tevélgesí‘We js égyeb fői rcuelgéfeknec mellyec mofti

az él fordult fijiSvbereé k5iSrejárattanac,rncg JlimifiirVfiyáderce 'Pent Írásból cs a tcgifeni i- *as m a garái oDoéjoroknac irafokbpt,a Debré. «laoiTaniéóCaM,ki'uolc fét András napiá e« Haracjő H»uanaci.-n.it.i).eSj<pnpgian,'ai egei KcreStycni gyülekezet éISr,Chri*

' fiús Vrűc 1‘űletefeutan " ennyi «Ptnpdá- bcn.

i f 6 «• **

EkSnyuerstceneC aufgfn tablaiiuagyoníite-i iicigefekrbl kiket fc! (tinner

.DcbrotzJnibe nyotatott Anno M. D. LXU,

Huszár Gál 1562. évi debreceni nyomtatványának címlapja

A magyar reformátorok sokoldalú emberek voltak. Nem csoda ez, hiszen egy személyben több feladatot is el kellett végezniük. Igehir- detök és tanítók, énekvezérek és hitvitázók, bibliafordítók, írók és nyomdászok voltak közöttük jó néhányan. Sorukból emelünk ki most egyet, Huszár Gált, aki egy személyben három embert ért: igehirdető gyülekezeti lelkész, nyomdász és énekeskönyv szerkesztő volt egy személyben.

Huszár Gál az igehirdető-reformátor viszontagságos vándorlása során több gyülekezetben volt az evangélium bizonyságtevője. 1515 táján született valahol a Duna felső folyása vidékén. Ezen a vidéken már viszonylag hamar elterjedt az evangélium tiszta hirdetése és 9 is fiatalon már szolgálatába állt. 1554-ben a magyaróvári gyülekezet lelkésze. Munkájának hatása a környékre is kiterjedt és mind több község népe lesz a reformáció híve. Az akkori idők szokása szerint 1555-ben nyilvános hitvitát folytat templomában hivatalos bírák jelenlétében négy katolikus kanonokkal és diadalmaskodik felettük. Szolgálatának jelei mind erősebbek lesznek s ezt megsokallják katolikus részről. Kihallgatásra idézik meg. Barátai tanácsára ekkor más vidékre vándorol. Kassa lelkésze lesz. De itt is veszedelemben van élete. Az egri katolikus püspök elfogatja és csak• azért nem sikerül Egerbe szállíttatnia, mert az akkor még Kassán diákoskodó Bornemissza Páter, a későbbi püspök-reformátor, fortélyos módon kiszabadítja öt. A kemence oldalának kibontott falrésén át menekül meg. Ekkor Debreqenbe vándorol, de nem annyira lelkészi szolgálatot végez, inkább nyomdászként működik. Nem sokkal később Komáromban találjuk. Innen meg Oláh Miklós érsek miatt kell tovább állnia. Nagyszombatban, a

jezsuiták fészkében, másfél évig lelkészkedik, majd amikor innen is elűzik, végre Komjáti- ban nyugodhat meg. Itt viszonylag békességben él és ezért többet és maradandót alkothat. Élete végén Pápán találjuk. A pestis-járvány éri utol itt, és 1575-ben hal meg.

Második arca is van Huszár Gálnak s ez a vándor-nyomdász vonásait viseli. Nyomdáját még magyaróvári lelkészkedése idején vette, mikor egy alkalommal Bécsbe utazott. Megtanulta a mesterséget is. Első nyomtatványai között saját prédikációit találjuk. Ezek tanúskodnak a lutheri hitvallásokhoz való ragaszkodásáról. ö nyomtatja ki reformátor társának, Sztárai Mihálynak „Az igaz papság tüköré” c. drámáját. Menekülései közben magával viszi nyomdáját is. Nem tudunk róla, hogy Kassán is felállította volna, de annál inkább Debrecenben. Itt két jelentős művet is kinyomtatott: egy prédikációs kötetet és egy énekeskönyvet. Legközelebb már csak Kom- játiban nyomtatott újabb műveket. Először Bornemissza Péter püspök prédikációit nyomtatja ki. Hatására maga Bornemissza is szerzett nyomdát és művének kiadását már maga fejezte be Semptén. Ugyancsak itt készült el legfontosabb munkája, az 1754-es énekeskönyve.

Huszár Gál nyomdászi tevékenysége az evangélikus sajtó szolgálatának felismerése volt. Látta azt, hogy nem elég írni, de minél gyorsabban ki is kell adni a műveket, hogy minél több ember kezébe jusson a tiszta evangélium, vagy az Isten dicséretére szolgáló énekek gyűjteménye. Mint nyomdász igyekezett

az író-reformátorokat minél elevenebb kapcsolatba hozni az olvasó-gyülekezettel.

Nagyszerű szolgálata volt Huszár Gálnak harmadik tevékenysége is: összeállítani az evangélikus gyülekezet számára a „régi és mostani” anyaszentegyház énekeit, hogy az istentiszteleteken abból énekelhessenek. Debreceni énekeskönyve 1560-ban „Isteni dicséretek és psalmusok” címmel jelent meg. Ebből ma már egyetlen példány sincs meg. Nagyobb jelentőségű azonban az 1574-ben Komjátiban kiadott énekeskönyve: „Az keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok.” Ebben 164 ének mellett az istentiszteletek rendjét és imádságait is közli. Énekei között a középkori himnuszokat épp úgy megtaláljuk mint a reformáció új termését, így Luther énekei közül is többet.

Énekeskönyvének legnagyobb értéke, hogy majdnem két évszázadon keresztül használatban volt. Csak a XVIII. század végén szorították ki azt a racionalista énekeskönyvek. Mai énekeskönyvünkben is szerepel 7 ének az övéi közül. Az eredeti énekeskönyvből mindössze két páldányról tudunk: egy Budapesten. egy pedig Eperjesen van.

A magyar reformáció egyik sokoldalú munkása volt. Lendületét, munkabírását nem tudták megtörni az üldöztetés viszontagságai. Reá való emlékezésünkben egyik énekverse irányít bennünket leghelyesebben:

„Tied legyen a dicsőség Földön, mennyen, ó szent Fölség,

Tőled ered minden áldás, *

Téged illet az imádás.”

(251. ének 5. verse)

Tóíh-Szöllős Mihály

I

A magyarországi reformáció nagy alakjai

Eqy ember, aki hármat ért