Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-13 / 33. szám
25-evűj SOKO.Í A legifjabb M a dá c h-H szte I ő VASÁRNAP. — „Aki elszórta Izraelt, az gyűjti össze fs megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját”. (Jer 31, 10) Isten szeretete és kegyelme na- ^yiobb, mint haragja és ítélete. . A tőle elpártolt népét ítélete által szétszórta, de atyai szívének szeretetével és megújuló kegyelmével újra összegyűjti és megőrzi. Isten végtelenül .komolyan veszi a bűnt. Jézus Krisztus golgotái keresztje mutatja a bűn feletti ítéletét. De a leereszt Isten sze- retetének is a jele, mert a Jó Pásztor életét adta értünk és ez által gyűjt ösSze és őriz meg minket', HÉTFŐ. — „Én az Űr, őrizem azt, mii’den szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzőm azt.” (Ézs 27, 3) Isten választott népe az ő „szőlőskertje.” A jó gazda féltő gondosságával és szeretetével gondozza és óvja. Ezzel a szeretettel fordul .Isten Jézus Krisztusért felénk is, az újszövetség népe felé. Isten gondviselő jósága és megváltó szeretete nem szűnik egy_ pillanatra sem. Az ige üdítő vizével öntözgeti szíveinket, hogy a krisztusi szeretet jó gyümölcseit teremhessük. KEDD. — „Az Űr kegy«el- mességéről emlékezem, az Űr dicséreteiről mind aszerint, amit az Űr velünk cselekedett.” (Ézs 63, 7). A hit vándordíján szükséges a visszapillantás, mert ez erősít,- bátorít és vigasztal. Istennek a múltban történt és üdvösséget szerző nagy cselekedeteire való emlékezés hálát és viiczont- szeretetet ébreszt szívünkben és igaz megtérésre indít. Emlékezzünk, hogyan vettük és BELGIUM Belgium 9 millió 400 ezer lakosából 43 000 az evangélikus. Ezt az egyházat 1839-ben ismerte el a belga állam és jelenleg 43 gyülekezete van, amelyeknek élén a zsinati igazgatóság áll, mint legfőbb irányítója az egyháznaik. EVANGÉLIKUS ZSINAT BERLINBEN A Németországi .Egyesült Evangélikus Egyház kelet- fflétnetországi egyetemes zsinatát Berlinben tartották június első hetében. A zsinat fő témája ez volt: ,,Hitvallás és írásmagyarázat a gyülekezetben.” A zsinat helyeselte a Szentírás alapos kritikai kutatását és arra kéri a gyülekezeteket, hogy kishitűség és aggodalom nélkül fogadják el a teológiai tudomány szolgálatát. Elveti a zsinat a modern és konzervatív teológia közti semmitmondó megkülönböztetést és azt ajánlja a teológiai képzettséggel nem rendelkező gyülekezeti tagoknak, hogy mélyedje- nek el ők is a teológiai íráskutatás kérdéseiben, a lelkészek pedig képezzék tovább magukat a lelkészi munkaközösségekben. hallottuk az igét és Jézus hűsége indítson minket hálás engedelmességre. SZERDA. — „Bizton könyörül rajtad ő, kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel neked.” (Ézs 30, 19) Isten könyörülő szeretete, mely Jézus Krisztusban hajol le hozzánk, hitünk biztos alapja. Emberi életünk nyomorúságai, szenvedései és kísértései között bizalommal járuljunk elébe hitből fakadó imádságunk szavával, mert Isten meghallgatja az imádságot. A szívből feltörő imádságunkra felel né- künk igéjében. CSÜTÖRTÖK. — „Most azért mit reméljek, ó, Uram? Tebenned van bizodalmám.” (Zsolt 39, 8) A zsoltáríró felméri, hogy az emberi élet mily rövid és múlandó és ez a sorsa földi javainknak is. Jelentősége addig van, míg arasznyi létünk tart. Az ember életében és halálában csak az Istenbe vetett teljes bizalomban talál megnyugvást. A bűnt és halált legyőző Jézus Krisztus a mi egyetlen reménységünk. PÉNTEK. — „Senki sincs olyan szent, mint az Űr, sőt rajtad kívül senki sincs. Nincs ólyan kőszál, mint a mi Istenünk.” (Sám 2, 2) Imádságát meghallgató és kérését teljesítő Istenét magasztalja hálás szívvel Anna, Sámuel anyja. A beteljesült ima újabb ma- gasztalásra indítja a szívet. Az ilyen boldog szív érzi meg Isten egyedülálló szentségét és hatalmát. Imádságaink legtöbbje könyörgés, a kérések sokasága. Tanuljuk meg hálás szívvel magasztalni és dicsőíteni Isten szent nevét a meghallgatott és teljesített imádságainkért. SZOMBAT. — „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig haragot támaszt.” (Péld 15, 1) Emberi beszédünk a bennünk levő hitről és sze- retetről tanúskodik. Beszédünkben öntudatlanul is arról teszünk bizonyságot, hogy milyen lélek lakozik bennünk. Akiben Krisztus lelke lakozik, annak beszédéből is a szeretet, szelídség és a jóság árad embertársa felé, mely békítő és közösséget teremtő erő. A sértő, durva beszéd közösség- romboló. Embereket' elválaszt és megkeményít, mert haragot gerjeszt. Beszédünkben is Krisztus szeretete áradjon embertársaink felé. , — Szentháromság utáni 12. vasárnapon az olGrterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 9, 15—16; az igehirdetés alapigéje: Mk 19, 17—27. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 54, 7—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN - TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap regggl fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet: DR. OTTLYK ERNŐ püspök, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke. — GYENESDlAS. Július 26-án meglátogatta a szeretetotthont dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, s az egybegyűlt híveknek igehirdetéssel szolgált, majd megtekintette a szeretetotthon megújított épületrészét. — VECSÉS. A gyülekezet a reformáció jubileumi évében előadássorozatot rendez. A sorozat keretében július 30-án dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott előadást a gyülekezeti szeretetvendég- ségen „A reformáció és az egyház egysége” címmel. — HARMATI BÉLA lelkészünk, aki az Egyházak Világtanácsa ösztöndíjával egy évet Svájcban töltött, hazaérkezett. Tanulmányútja alatt a téli félévet a Genf melletti Bosseyban töltötte az Egyházak Világtanácsa ökumenikus Főiskoláján, majd a nyári félévben a zürichi egyetemen folytatta tanulmányait. — HALÁLOZÁS. Mezei Jó- szef ny. lelkész életének 81. évében, rövid, de súlyos szenvedés után július 3-án . elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása augusztus 7-én volt az Űjpest-Megyeri temetőben. „Akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk.” — Csengéi Kakas Józsefné sz. Belohorszky Jolán. Csengéi Kakas József dabronyi és balatonszepezdi ny. evangélikus lelkész 57 éven keresztül hűséges hitvese, életének 79. évében Keszthelyen elhunyt. Gyenesdiáson temették el Hernád Tibor lelkész szolgálatával. „A szeretet soha el nem fogy!”. — özv. Mángyik Nándorné sz. Tóth Júlia július 23-án, 71 éves korában Győrben elhunyt Ravatalánál Bojtos Sándor lelkész hirdette az igét. ELADÖ egy jó állapotban levő politúrozott, nagyméretű mahagóni ebédlőszekrény vitrin felsőrésszel, márványlappal. Neuwelt Ibolya, Bp. Xin., Pannónia u. 9.1. 5. A lépcsőháztól a folyosón balra. Közel lakunk Az ember tra- jédiája halhatatlan írójának, Madách Imrének gránit tál pazatra állított, élethű szobához. — „Ki esz a bászi?” — kérdezte nálunk nyaraló unokánk a minap. — Ő a Madách bácsi! — adta meg a precíz választ a naaumama ..Mit színál a Madách bászi?” — kérdezte tovább az unoka. — Nézi a gyerekeket, hogy jól viselkednek-e — válaszolta a nagymama. Látod, most is az ujjával int valamelyik gyereknek, aki elengedte a nagymamája kezűét. Deák tér, de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de., fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8. Solymár Péter. Fran- gepán utca délelőtt fél ío Solymár Péter. Újpest délelőtt 10, Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Várady Lajos este 7. Káposzta Lajos Toroczkó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de. 9. Mikler Gusztáv, de. 10. (úrv,) Mik- ler Gusztáv. Xn. Tarcsay Vilmos A kisunoka felnéz a szoborra és gyorsan visszateszi a kezét a nagymamája kezébe. Sokféle magyarázatát hallottam már Az ember tragédiája utolsó mondatát kifejezni akaró, az égre és földre egyszerre mutató madáchi ■ mozdulatnak — de azt, hogy a nagy drámaíró a kisgyermekekre vigyázó bölcs pedagógus is; csak most tudtam meg. Kisunokám minden alkalommal. amikor elmegy a szó ■ bor előtt — feltekint rá és hangosan köszön: — ..Készét csókolom Madász bászi!” 1 Németh Géza u. de. 9. Csengődi László, de. 1L dr. Ottlyk Ernő. este ‘/,7. Pesthi- degkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. (úrv) Bogya Géza de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre Kelenvölgy de, 9. visontai Róbert Eudafolt de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de, fél, 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D, dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VOT, Előfizetési ár: egy évre 60 __Ft Ár usítja a Magyar Posta Index 25 211 67.03018/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Garami Lajos Jézusért lehetséges Márk 10, 17—27 Beszélgetésünk gyakori formája kérdés-felelet. Van olyan eset, amikor egy-egy kérdéssel csupán magunkra szeretnénk felhívni környezetünk figyelmét. A kérdés kedvéért kérdezünk. A másik lehetőség az, amikor igazán keressük az óhajtott feleletet, amellyel életünket újra ki szeretnénk igazíttatni. A gazdag ifjú amikor Jézushoz fordul kérdésével, komolyan kérdez! Kérdésében az örök életre tekint előre és a cselekedetekről érdeklődik. Jézus korában ez feltűnő kérdés volt, mert úgy tudták: a gazdagság az Isten áldásának jele. Jézus is látja e fiatalember komoly szándékát. A parancsolatokhoz utasítja. S mindezekre a fiatalember válasza meglepő: „Mester, mindezeket megetartottam...!” Jézus, aki a szívekbe belelát, megkedveli ezt az embert: igazat mondott! De látja a gazdagságot, amitől függ a szíve. Felismeri az érzéki vágyat, mint a samáriai asszonyban Jákob forrásánál, vqgy a kegyes öndicsőséget a farizeus Saulban. — Jézus előtt nyilvánvaló, hogy mi is viseljük ezeket a titkolnivaló láncokat, ha kívülről rendben látszik is minden. Add el, oszd ki a szegényeknek — Jézus így felel a nagy kérdésre. A válasz pedig erre: „búsan távozott, mert nagy vagyona volt”. — A titkos láncokkal nincs üdvösség! A tanítványok megrettennek. A saját szemükkel nézik a tényeket. Ha ez nem üdvözül, akkor ki menekül meg?! — Jézus most mutatja meg az igazi utat: csak Istennél lehetséges a megmenekülés! Csak ott találja meg az ember az üdvösséget, ahol ö megbocsát. Aki ezt megtalálja — Istenből él —, azt szabaddá teszi Isten mindazoktól a láncoktól, amelyek igyekeznek elhúzni a jó útról. A gazdaság is áldássá lesz, mint Zakeusnál. Elmúlik a hamis dicsekvés, mint Saulnál. Testvérré válik a testvérek között. A tanítványokat itt még megdöbbentette Jézus szava a lehetetlenről: a tevének a tűfokán átfutásáról. Miután azonban nagypénteket és húsvétot átélték, új bizonyságtételt visznek: ami az embereknél lehetetlen, azt megtette Isten Jézusban! Detre János (J)atw Olfriiei'Atyánk! Végtelen Nagy! Ki a Mennyekben vagy! Boldog, ki csak Téged szeret, Szenteltessék meg a Neved. Szíved, a Menny Kapuját kitárod, Virradjon ránk a Te Királyságod. Segíts, hogy a sátán hatalma letörjön, Akaratod teljesüljön égen-földön. Te vagy életünk gyümölcse, a lelkünk fa. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Szeressük testvéreinket, És bocsásd meg vétkeinket Hogy porba rántva gőgünk, háborgásunk Az ellenünk vétőknek megbocsássunk. Fényed érjen az éjbe És ne vígy kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól, Az ördögtől, meg a pokoltól, Mert Te Erő vagy, Jóság, Szépség! Téged áldva zengjünk: dicsőség! Haits Géza Budapesten, 1967. augusztus 13-án A megtalált templom 1967. július 23. Amikor ezt a dátumot leírom, arra gondolok, hogy egyszer, amikor a mi korunkból már messzemúlt lesz, valahol, egy kis faluban, talán egy késői unoka nagyszülei házának padlásán eldobott, régi, lomok között kutatva rátalál ezekre o sorokra, amelyekhez már nem tartozik sem cím, sem név. Olvassa és véleményt mond arról, hogy miért is lehetett ilyen egy nyári vasárnap délelőtt 1967-ben. * — Hány órakor van itt az istentisztelet? — kérdeztem a háziakat. — Jaj... Mikor is van? — nevetett zavartan a ház asszonya. A többi vendég a házigazdával együtt csak rám nézett azzal a tekintettel, amely ezt mondja: — Ennek elment az esze? Templomba menni, és ilyen kánikulában? — Majd megkeresem a templomot — mondtam csendesen. Az első ember, akit megszólítottam, útbaigazított. — Nincs a faluban evangélikus templom, a református imaházban tartják az istentiszteletet ... valamikor reggel. Nyolckor, de lehet hogy csak kilenckor ... Pihenő embernek nem számit egy óra. A percek csak a rohanó fővárosi embernek érnek kincset. Itt nem sürget senki és semmi. Az utca néptelen. Bennszülöttek és nyaralók a szombat este, fáradalmait pihenik. Sok helyen szól a rádió. Divatos fürdőruhában fiatal leány ül a lépcsőn, előtte fiatalember térdel gitárral. Nagyokat nevetnek, őszhajú nagymama kis unokáját vezetve vizesvödröt cipel a kútról. — Nem tetszik tudni, hol az imaház? — szólítok meg egy biciklizőt. — Imaház? — Gondolkozva szájához emeli a kezét. — Nem tudom, nem is hallottam. Megyek tovább az úton. Az imaházról más sem tud. Mégis megtalálom. Megtalálom, mert meg akarom találni, mint amikor a fiatalok mindenáron meg akarják venni a kardigánt vagy a vágyott motorkerékpárt. Az imaház kapuja is, ajtaja is nyitva áll. Amikor belépek, üres a terem. A villanygyertyák a „szószék-asztalon”, négy váza a földön áll. A terem másik végén nyitott ajtó, meztelen kisgyermek néz ki rajta kíváncsian. Beülök az utolsó padba. Várok. Nemsokára fiatal asszony jön, majd egy idős néni virággal. Fogják a gyertyákat, a vázákat, az oltárhoz mennek és miközben rendezkednek, az oltárnak dőlve beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. Így tudom meg, hogy az asszonyka férje ma dolgozik. Már Yeggel munkába ment, és hogy ő most főzi meg a vacsorát. Nem is akart eljönni, mert feltette az étéit és megy is mindjárt vissza. Az idősebb megnyugtatja, hogy menjen csak nyugodtan, ő úgyis itt van. A fiatal sietve megy végig a termen. Léptei üresen konganak az ötvenszemélyes helyiségben. Az öreg tovább rakosgat az oltáron. A fehér dáliákat teszi a vázákba. A melegtől eltikkadt virág egyre hullatja szirmát. Mire a néni megállapodik, hova is tegye, alig marad valami a zöld száron. Kilenc előtt meg- csikordul az ajtó. Megfordulok, öreg ember érkezett. Az asszony odamegy hozzá. Beszélgetésükből tudom meg, hogy az öreg egyedül él, hályog van a szemén és a héten operálják. — Isten segítse — mondja az asszony és leül az első sorba. Megint jön valaki. Középkorú férfi az egyházfival. Leteszik a perselyt és beülnek a sorba. A hátsó üvegajtó mögött feltűnik a pap alakja. Látni, amint a Luther-kabátot magára ölti, kilép a gyülekezet elé. A teremben négyen ülünk. A község lakosainak száma mintegy tizenötezer. Nem tudom, mennyi az evangélikus. A pap az oltár elé lép. Tekintete bejárja a termet, egy percre rajtam is megpihen. — Kedves testvéreim, kántorunk nem jöhetett, kíséret nélkül énekeljük el az éneket. Fellapozom az énekeskönyvet. Döbbenten ismerem fel azt az énekünket, amelynek dallamában sok a magas hang. De aggodalom felesleges. Négyünk éneke avatott vezetéssel egységbe olvad. . — Imádkozzunk! Lehajtom a fejem és arra gondolok, hányszor vitt az élet emberek közé, akik bizalmas perceikben arról vallottak, hogy nem tudnak imádkozni. Hányszor hallottam betegágyaknál: doktor úr, imádkozzon helyettem, mert én nem tudok. De láttam vidám, kiegyensúlyozott embereket, akik nem féltek a holnaptól. Egész lényüket betöltötte az Istenre való ráhagyat- kozás nyugalma. Életükhöz tartozott az imádság. Vágyták a templomok nyugalmát, amelyben a napi rohanás feszültsége feloldódott bennük. Hallgattam a prédikációt, amely sokaknak szólt, mintha csak zsúfolásig tele lett volna a testvéregyháztól kölcsönkapott imaház. Feláltunk. Emelt fővel mondtam: Hiszek egy Istenben, hiszejc a. Jézus Krisztusban, Hiszek a Szentiélekben. Ez a hitvallásom most hangosabb volt, mint máskor. Lassan, megfontoltan mondtam, mint aki tudatában van kimondott állítása súlyának. Kifelé indultunk. Előre engedtem az öregeket. Ügy nyúltam a pénztárcámba, hogy bele. sem néztem. Az egyházfi felém nyújtja az Evangélikus Elet legfrissebb számát. — Éppen venni akartam — mondtam. — Nem, ezt mindig odaadjuk valakinek — mondja —, most magának szántuk. Jobb kézzel átvettem, a ballal titokban leteszem az árát. A lelkész a templomajtóig jön. Kezet fogunk. Most látjuk egymást először. — Ma kevesen voltak — mondja —, mintha régi ismerősök volnánk. Mosolyog. Szeretnék a lelkében olvasni. Nézem fehér haját, fáradt vonásait. Könnyű szívvel lépek az utcára. Mennyi élmény egyetlen rövid óra alatt. Szomorú és boldog vagyok. Arra gondolok, milyen lesz egy vasárnap reggeli istentisztelet itt, ebben a faluban, amikor mi már pihenünk. A nap perzselően süt. Meleg vasárnap ígérkezik. Már élénkül az utca. Miniszoknyás, platina hajú kislányok, cowboy nadrágos fiúk a strandra igyekeznek. Kezükben hangoskodik a mini-rádió. Üj slágert sugároz. Gazdája ütemesen mozog ritmusára és dúdolja. Talán arra gondol, hogy dobogón áll, hatalmas publikum hallgatja és ő éppen ezt a dalt éneklL Óriási a siker. Hazafelé menet elmegyek a már ismerőssé vált házak előtt. A lépcsőjelenet azóta is tart. A nagymama már gyermekruhát mos. Hallom, amint a szomszédasszonynak meséli, hogy a fiatalok lementek a strandra, mert annyit dolgoznak szegények, fáradtak lehetnek. Aztán lehajol és mos tovább. * — Megtisztulva? — fogadnak a háziak. Nem válaszolok. De ez a szótlan válasz mégis mond valamit, mert elhallgatnak. Néhány percig csend van. — Megtaláltam a templomot — mondom és a házba indulok. — Nincs messze, könnyű rátalálni — mondják. — Könnyű. Annak meg éppen könnyű, aki keresi. Gyarmathy Irén * f
