Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-03-05 / 10. szám
VASÁRNAP. — .Térjetek tneg már mindnyájan a ti gonosz utaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből” Jer 25,5). Laetare vasárnapja örvendezésre szólít fel bennünket. Hogy azonban igazán örülni tudjunk és jobb életet tudjunk élni, meg kell térnünk. Vissza kell fordulnunk a sze- retetlenség és a békétlenség útjáról Atyánkhoz, akit bűneink miatt elhagytunk. Ha viszonyunk Istenhez megváltozott, akkor az maga után vonja egész életfolytatásunk megváltozását is. Akkor Istennek tetsző és felebarátaink javát szolgáló életet tudunk élni (Mt 3,8). HÉTFŐ. — „Mikor pedig hajnalodott, megállt Jézus a parton” (Jn 21,4). Jézus halála után a tanítványok élete tanácstalan lett. Nem hitték, hogy Jézus most is velük van. Azt gondolták, hogy Jézus elhagyta őket és nem tudták mit tegyenek. Nem birták már tovább a bizonytalan várakozást és visszatértek régi mesterségükhöz. Elkezdtek halászni, de nem fogtak semmit. És amikor lelkileg a legmélyebben voltak, megjelent Jézus, megállt a parton. Háborgó szívüket lecsendesítette, visszaadta bizalmukat s életüknek célt és értelmet adott. Nem történt-e meg már mivelünk is ugyanez? A bajban, nyomorúságban és gyászban nem számolunk a feltámadott Jézussal és reménytelenség, kétség- beesés lesz úrrá rajtunk. De amikor azt hisszük, hogy minden ajtó bezáródott előttünk, a mi életünk háborgó tengerpartján is megáll Jézus és lecsendesíti a viharos tengert, bekötözi sebeinket, megvigasztalja szívünket és új célok felé indítja el élethajónkat (Zsolt 143,8). KEDD. —*■ „A szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre” (Zsolt 9,19). Nincs fájdalmasabb panasz, mint amikor valaki azt mondja: senki sem törődik velem ... Bizony sokszor jogos ez a panasz. Amíg valaki tud dolgozni, amíg hasznára van családjának, egyházának és társadalmának, addig törődnek vele, becsülik, sőt ünnepük. De ha már nem tud dolgozni, alkotni, sikereket elérni, elfelejtik. Gondoljunk a gyermekeiért agyon dolgozott öreg szülőkre. Hány ilyen panasz hangzik el ma is: Engem már mindenki elfelejtett, velem már senki sem törődik, még az Isten sem. Isten nem feledkezik meg rólunk. Hogy mennyire nem feledkezik meg rólunk, mindennél jobban bizonyítja a böjt, Jézus Urunk érettünk való szenvedése és golgotái kereszthalála (Lk 6,11). SZERDA. — „Mikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket, így szóltak Péterhez és a többi apostolokhoz: mit cselekedjünk? (Ap csel 2,37). Péter apostol a Szentlélek birtokában hatalmas prédikációt mon- mondott az első pünkösdkor. Szíven találta a jeruzsálemie- ket az ige. Azt kérdezték az apostoloktól: mit cselekedjünk? Ahol a Szentlélek elkezd munkálkodni, ott cselekedni kell! Mert tetteket vár az Isten a keresztyén embertől és nem szép szavakat. Tetteket, amelyekre hitünk kényszerít bennünket és amelyek Isten kedvére és örömére szolgálnak. Ilyenek az ige hallgatása, és egyházunk, népünk és az egész emberiség békéjét munkáló cselekedetek (Hós 3,5). CSÜTÖRTÖK. — „Isten javunkra fényit, hogy szentségben részesüljünk” (Zsid 12,10). Luther Márton azt mondja: Amikor a keresztyén szülő gyermekét neveli, egyik kezében legyen ott az alma, a másikban pedig a vessző. Ezzel Luther azt mondja, hogy a neveléshez a fenyítés éppen- úgy hozzátartozik, mint a jutalmazás. A jó szülő mindig szeretetből büntet. Isten ugyanígy nevel bennünket: Fenyítéssel! De fenyítése mögött mindig ott van a szeretet. Mert így szabadít meg a bűntől és így részesít szentségében. Akit fel akar emelni, azt a mélységbe vezeti, akit az életre hív, azt a halálon keresztül vezeti. Ne zúgolódjunk azért Isten fenyítése ellen, hanem viseljük el azt ezzel a bizonysággal:- „Akit szeret az Ür, megfenyíti, megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad.” (Zsid 12,6.) (Náh 1,3.) PÉNTEK. — „Tollaival fedez be téged és szárnyai alatt lesz oltalmad: pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt 91,4). Az ember életét igen sok veszedelem fenyegeti: tűz, vfz, bal-- eset, halál stb. De nemcsak külső veszedelmek fenyegetik életünket, hanem belsők is. Az ember próbál védekezni ezek ellen a veszedelmek ellen. Csak egy biztos oltalom van. mondja a zsoltáríró: Isten. Ö is megjárta az élet mélységeit. De bajában Istenhez kiáltott és megtapasztalta Isten segítségét. Mint ahogyan a Ijotlós- tyúk csirkéit szárnya alá rejti, tollával betakarja, úgy védte, oltalmazta meg az Isten. Bízzunk mi is Benne és meneküljünk Hozzá életünkben és halálunkban és meg fogjuk tapasztalni, hogy pajzs és páncél az ő hűsége (Jn 20,19). SZOMBAT. — „A hit pedig bizodalom azokban, amiket remélünk és meggyőződés a nem látott világról” (Zsid 11,1). A hit nem bizonyos tételek, dogmák helyeslése és nem is csak olyan általános „Istenben bízás”, mint amivel a kegyes pogányok is rendelkeztek, hanem bizalom abban a testi szemekkel nem látható, és mégis élő Istenben, aki az Ür Jézus Krisztusban jelentette ki magát valóságos Istennek és hívott el bennünket. Ugyanakkor elindulás is, követése Jézus Krisztusnak és cselekvése szent akaratának. Jézus mondja Tamásnak, a kételkedőnek: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek” (Jn 20,29). Legyen nekünk is elég az ige. Az Ö igéjéért higgyünk és ne a jelekért, a csodákért és akkor csodákat is látni fogunk életünkben. (Zsolt 116,10). Szabó Kálmán — Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 10, 15—17; az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 30—40. A délutáni istentisztelet alapigéje: 2 Móz 16, 11— 15. — EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA a RÁDIÓBAN. Március 19-én, vasárnap reggel fél 8 órakor a Petőfi rádión és az URH hullámhosszán evangélikus vallásos félóra lesz, amelyen az igehirdetés szolgálatát PÁSZTOR PÁL diósgyőr-vasgyári lelkész, a borsod—hevesi egyházmegye helyettes esperese végzi. — LELKÉSZBEIKTATÁS. A lucfalvi evangélikus egyház- község egyhangúlag meghívott lelkészét Dedinszky Tamást, március 5-én délelőtt 10 órakor iktatja hivatalába Gartai István, a nógrádi egyházmegye esperese. — PAPI BÉKEGYÜLÉSEK. D. dr. Vető Lajos püspök, a Hazafias Népfront papi békegyűlésén március 9-én Kaposvárott, dr. Pálfy Miklós professzor március 2-án Salgó- tarjánban^tartanak előadást. — BÖKÖD. A bokodi egyházközség lelkészválasztó közgyűlése február 15-én a gyülekezet lelkészéül egyhangúlag Simonfay Ferenc csákvári lelkészt választotta meg. Az új lelkész beiktatására március 5-én kerül sor. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK. D. Dr. Vető Lajos püspök Rozsé István debreceni segédlelkészt Rudabá- nyára, Gerhát Pál segédlelkészt Várpalotáról Debrecenbe, Francisci Guidó György segédlelikészt Várpalotára helyezte. — Aradi András ruda- bányai segédlelkészt szolgálata alól felmentette és átadta a Déli Egházkerület kötelékébe. — ÓBUDA. D. dr. Vető Lafos püspök az óbudai egyház- község orgonáját március 12- én szenteli föl. — KISKÖRÖS. A gyülekezetben böjti igehirdetés-sorozatot végzett Asbóth László malomsoki lelkész. Február 15-ón pedig Koren Emil pesti esperes a presbiterek számára tartott előadást. — KONDOROS. Február 12- én á gyülekezeti istentiszteleten és szeretetvendégségen Pálfi István szarvas-új templomi lelkész hirdette az igét. — TORNYOK, templomok szakszerű javítására, gömbök, keresztek, csúcsok helyreállítására újfedésekre, festésre. A legmegbíz- hatóbban garanciával készítem. Bíró Sándor bádogos mester, Ede- lény. — AKÁRMILYEN gyártmányú toronyórák speciális generál-javítását vállalom az egész ország területén. Biró György lakatos mester, Orosháza, Hársfa u. 6. — EVANGÉLIKUS tisztviselőnő, pap leánya és 13 éves kisleány számára albérleti szobát keresek Nagy-Budapest területén, megbízható jeligére a kiadóba. lll:l!|jl!lll;|!l!l!iil!!:i;|i!ll!lli:ili:i!l!lil!l!l!!!l!l!lll!l!l!l!III!l!l!llli!!lltll!l!lll!l!lll!lll!lllllll!IHIIll!lllll!lli:illlll!!lll!lllll!l!lllll!lllllll!l]lillll Örömforrás János 6, 30—40. Mondd meg, minek örülnél a legjobban, és megmondom, ki vagy! — Akármelyikünkkel szemben elhangozhatnék ez, annyira jellemző az emberre hogy miben lelné örömét leginkább. Laetare: örüljetek! — hirdeti a mai vasárnap, s az ige az öröm-alapú élet legmélyebb forrására mutat rá. 1. A TÉTLEN CSODALESŐK valami elképesztő, szenzációs „csodát” várnának Jézustól, aztán hajlandók lennének hinni neki. Sejthetően nem lenne ellenükre, ha Jézus például a kenyérkérdést oldaná meg egycsapásra, valami tökéletesített és rendszeres manna-szolgáltatás keretében, s akkor persze dolgozni sem kellene. Ennyi híja lenne örömüknek. Akik nem tudják, s nem is akarják átérezni, hogy belül kelne el a nagy változás, megelevenedés, azok többnyire inkább csak vadásszák az örömöt, vajmi gyér és főleg múlandó eredménnyel. 2. AZ ÖRÖM ENERGIAHÁLÓZATÁBA AZOK KAPCSO- LÓDNAfC BELE, akik „Jézushoz mennek”, vagyis hozzá igazodnak, feléje tartanak, őrá „hangolódik be” az életük, akik nemcsak tudnak róla s talán értékelik, de közösségbe forrnak vele — so megelevenítő öröm az engedelmesség hű gyakorlásában lesz az övék, minden nap újra s egyben mind szilárdabban is. Ez a hit! Hinni Jézusnak, vagyis feltenni az életünket őreá, maradéktalanul engedelmeskedni neki — és eközben éljük át, hogy éledünk, hogy árad belénk a megelevenítő öröm, és visz a szolgálat sodra! Így elégül ki legmélyebb élet- szomjunk és öröm-éhségünk. 3. AZ ELJÖVENDŐ ÖRÖM HATÁROZZA MEG azonban a legjellemzőbben a hitben fogant életet: a közeledő tökéletesség, a feltámadás ereje, amelyről jelenlegi létformánkban valós fogalmunk alig lehef A jelen öröme: hogy Jézus Krisztus feltétlenül magáévá fogadja, bűnbocsátó s megújító közösségébe vonja azt, aki hozzá menekül bűnei, gyengesége miatt, hogy erőre kapjon. Kivétel nincs — csak önelégültségünk zárhat ki e közösségből. De az ilyen, Krisztus által „kezelésbe vett” embernek mozgatórugójává lesz a hála, míg csak él! S a jövő öröme: hogy annak a tisztaságnak, kiegyensúlyozottságnak, szolgálnitudásnak, szeretetnek, amelynek itt csak elö- ízét ismerjük, eljön a teljessége! Bodrog Miklós „Testvéri feeszélsetés aMull ki...“ Vető Lajos püspök a fejér — komáromi lelkészek között A Fejér—Komárom-i Egyházmegye 23 lelkészé Budapesten szokta tartani munka- közösségi üléseit, mivel a nagy kiterjedésű egyházmegye gyülekezeteiből a főváros közelíthető meg legegyszerűbben. Az év első munkaülését február 23-án az Országos Egyház székházának Podmaniczky termében tartották. Az ülésen részt vett D. dr. Vető Lajos püspök és a súlyos betegségéből nemrég felépült Csipkay Imre egyházmegyei felügyelő is. Bányai Sándor érdi lelkész bevezető áhítata után Selme- czi János esperes tartotta meg előadását „Hitvallásosság és ökumenikus etikai döntéseink” címen. Bevezetőben az emberiség égető szociáletikai problémáit részletezte, kiemelve a háború és béke, a leszerelés, a békés egymás mellett élés, és a javak igazságos elosztásának kérdését. Majd azt vázolta fel, hogy milyen dogmatikai alapról közelítik meg ezeket a kérdéseket a különböző hitvallási alapon álló egyházak. Hangsúlyozta ezekben a kérdésekben a közös állásfoglalás szükségességét. A megbeszélés során az egyik lelkész hangsúlyozta, hogy a robbanásszerűen szaporodó emberiség jövendő problémáit csak a szocializmus és a béke oldhatja meg. Felszólalt Vető Laios püspök is. Hangsúlyozta, hogy a háború veszedelmét a népek valóban csak úgy kerülhetik el, ha tudnak békésen egymás mellett élni. Ezt a békés egymás mellett élést a keresztyéneknek is elő kell mozdítani- ok. Ebben kell elsősorban ökumenikus kapcsolatainkat keresnünk. Ezután a püspök részletesen ismertette egyházunk jelenlegi problémáit és az előttünk álló feladatokat. Kiemelte, hogy ebben az esztendőben egyházi munkánkat különösen is a reformációra való emlékezés jegyében s reformátor eleink szellemében végezzük. A továbbiakban őszinte testvéri beszélgetés alakult ki a püspök és a lelkészek között, amikor is a különböző problémák kapcsán a püspök igazi testvérként és gondoskodó atyaként igen értékes útmutatásokat adott a lelkészeknek. Ezután a lelkészek megbeszélték az 1967. évi munkaközösségi témákat, meghallgatták Lábossá Lajos tatabányai lelkész nagyheti igehirdetéssorozat vázlatát és Szebik Imre komáromi lelkész békébeszá- molóját. Végül az esperes szólt azokról a feladatokról, amelyek az előttünk álló választásokkal kapcsolatban hárulnak a lelkészekre. A Fejér—Komáromi Egyházmegye lelkészei azzal a meggyőződéssel tértek haza gyülekezeteikbe, hogy megérte a fáradságát — legtöbben kora hajnalban indultak útra, hogy időben Budapesten legyenek, — mert nemcsak ismeretben gazdagodtak, hanem megerősödtek a testvéri közösségben és erőt nyertek a szolgálatra, Selmeczi János :illl!!llllllll!!l!l!l!lll!IIIIIII!llll1ll!l!l!l!l!l!lll!lllllll!l!lllllll!l!i:iilllllinillllllllll!ll|[|ll!ll|[|llllllllllll:lilil!IIMj|!l(l!lll!lll!l!lllllllil!IIIIIlk Budapesten, 1967. március S-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. (úrv.) iíj. Kendeh György de. 11. (úrv.) ifj. Kendeh György du. 6. ifj. Kendeh György Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándl Sándor de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Virágh Gyula Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Szemere-tele'p de. 3/,8 Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv telep de. 8. Rákospalota kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály dé. fél 11. (úrv.) Karher Á. Sashalom de. — HABMÓNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokoray Pál, Bp., IV., Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. — TEMPLOMOK, tornyok bádogos munkáinak javítását, festését újonnan való készítését szakszerűen garanciával vállalom. Meghívás esetén díjtalanul helyszínre kimegyek. Molnár Zsigmond épület és díszműbádogos mester, Sa- jószentpéter, Kossuth út 148. — Kérjenek tőlem árajánlatot: — EISZNOPERZSELÖGEP, hur- ka-kolbásztöltőgép Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6. 9. Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske# resztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma# docsai Miklós de. 11. (úrv.) Ma# docsai Miklós este 7. (úrv.) Mado- csai Miklós Torockó tér de. fél 9. (úrv., istentiszt.) Harkányi László Óbuda de. 9. dr. vámos József de. 10. (úrv.) Dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de, 9. Takács József de. 11. Takács József du. 6. Szeretetvendégség Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre de. 11. (úrv.) Ben# cze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9, Visontai Róbert Budafok de. 11, Visontai Róbert Albertfalva de. 7, Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi , Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 C^ekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.00887/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Az áruló naplójából Niszán 12. Szerda . Rohamosan közelednek az ünnepek. Az embereken olyan izgalom uralkodik, mintha most készülnének elmenekülni Egyiptomból. Már napok óta úton vagyunk mi is. Arra sem volt időm, hogy megörökítsem az eseményeket. De ma este, minden fáradságom ellenére írni, írni fogok. Itt vagyunk ismét Júdeábán, ahol nem szeretnek bennünket. Nem győztem biztatni a többieket, beszéljék rá a Mestert, maradjunk Galileában. Ott mások az emberek. Egyszerűek, jószívűek. Semmi gondunk sem volt odaát. Itt zaklatott az életünk. Hol Jeruzsálem falai között bukdácsolunk, hol meg a környező falvak valamélyikében könyörgünk szállásért. Mint kivert kutyák, szüntelenül az utak porát nyeljük. A fáradtságtól remegnek inaink és az éhségtől rémeket látunk. Olyan céltalan mindez! Pedig szeretem a Mestert! Hallgatok reá. De ma úgy összejött minden. És hogy meg- botránkozott mindegyik. Mintha csak egyedül bennem kavarognának ilyen gondolatok. Hányán súgtak össze közülük, hogy leszakadnak a csapatról. És amikor a Mester meghallotta, miről suttognak, Péter biztosította, hogy ő mindenkor kitart mellette. Milyen megbotránkozva néztek rám, amikor azt mondtam: odaadom az erszényt bárkinek. Különben is üres! Legfeljebb néhány garas van benne. Állandóan gyanúsítanak, hogy dézsmálom a közöst. Csinálja más és majd meglátja, hogy ez a gyanakvó és félté- kenykedö társaság milyen hamar kikezdi. Nekem jut a törődés, a gond és ők szüntelenül összesúgnak mögöttem. Ma idevetődtünk Simon házába. Előkelő polgára ő Betániának. Arcán és kezén jól kivehető hegek látszanak. Mindenki csak poklos Simonnak hívja. Átesett e szörnyű ragályon és gyógyulása után a hegek és neve emlékeztették a csúnya betegségre. Elcsigázva ültünk és vártunk valami ha- rapnivalóra. Ekkor váratlanul egy asszony tért be a szomszédból. Valami Mária. De errefelé majd minden asszonyt így hívnak. Otthonosan mozgott, mintha' idetartoznék. A Mester fáradtan ült, hallgatott. Én lábaimat dörzsölgettem, vastagon kidagadtak rajta az erek a fáradtságtól. Ekkor átható, émelyítő, édeskés olajszag terjengett a levegőben. Felkaptam a fejem és látom, hogy az asszony a Mester haját keni a sűrű, illatos olajjal. Elfogott bennünket a düh! Egyik is, másik is csípős megjegyzést tett: „Mire jó ez?” „Kinek használ vele?” „őrültséget csinál ez az asszony!” A Mesternek különben sem volt soha ilyen igénye, úgy ismertük, mint szerény, önmagával nem törődő valakit és most tűri, hogy a drága olajat reá pazarolják. Napok óta se pénzünk, se élelmünk, s ha nem könyörül néhány jámbor, vagy jószívű ismerős rajtunk, még éhen is veszhetünk. Es itt micsoda tékozlás történik! A Mester azzal intett le bennünket, hogy kicsinyhitűek és kételkedők vagyunk. A meny- nyei Atya kellő időben gondoskodik rólunk. Ezért aztán mi is másként fogalmaztunk. Azt mondtuk, miért nem adta el az olajat az asszony, az árából sok szegényen segíthettünk volna. Amikor szemlesütve ezt a megjegyzést tettük, mindnyájan tudtuk, hogy magunkra gondolunk. Én legalábbis arra, hogy az ünnepek alatt nem kellene kéregetnünk. Eleiem és szállás is kitellett volna belőle, méghozzá a városban. De a Mesternek erre is volt szava. Haláláról és temetéséről szólt s ezzel belénk fojtotta a szót. Aki halálra készül, attól valóban nem illik sajnálni valamit. Így maradt minden a régiben. Simon megvendégelt bennünket. Jóllaktunk, de nekem megmaradt a másnapi gondom. Most itt a mécs világánál rovom e sorokat és szörnyű gond tölt el, miből veszem meg a húsvéti bárányt. Hol kapunk helyiséget, ahol elfogyaszthatjuk? A többiek itt szuszognak mellettem. Álmuk nyugodt, mert jóllaktak. A Mester még a házigazdával beszélget. Időnként rám néznek. Talán arra gondolnak, hogy számvetést készítek. Igen, számvetést csinálok, de nem a pénzzel, hanem a gondolataimmal. Újra, meg újra felvetem magamban a kérdést: Közéjük való vagyok? Péter ki nem &U- * hat. Jakab állandóan megjegyzéseket tesz rám. Tamás leselkedik utánam. Nem szól, de látom szeme sarkában a bizalmatlanság sárga fényét. Nátánáel hangját nem rég csíptem el, amint Filepnek ezt súgta: „Ez a vörös már megint lopott a pénzünkből”. így élek közöttük. És csak azért maradtam eddig is, mert a Mester szeretett, emberszámba vett, megértett és becsült. Mert ő tudta, hogy mit jelent az éhség, a szükség. Én pedig tudom, hogy nemcsak igéből él az ember! De meddig csináljam ezt? Erdemes-e? Ha most kereket oldanék, kinek hiányoznék? Ha végignézek alvó társaimon, a borzongás fog el. Nekik ' biztosan nem. Csak a Názáretinek. Neki bizonyára. Hiszen, hogy ő gond nélkül prédikálhasson, taníthasson, ahhoz Judás kell, S hogy a tanítványok, Péter, András, János és a többiek felkészülhessenek egy nagy ügyre, ahhoz is Judás kell. És hogy az emberek a Mesterben megkapják a Nlessiást, ahhoz is Judás kell! Gondolt-e valaha valaki arra, hogy mire vállalkoztam én? Mennyi eshetőséget kell számba vennem, hogy a holnap terve is sikerüljön? Hogy amíg ezek itt szuszognak, nekem ezer gyötrő kérdésem van. Ha most egyet közülük felkeltenék és megkérdezném! „Mondd, holnap mit eszünk?” — bambán nézne rám és azt mondaná: Ez a te dolgod. Igen, az én dolgom. És én úgy oldom meg a kérdéseket, hogy emlékezni fognak rám minden időben. Rédey Pál i »
