Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-12 / 11. szám

KP. BERM. BP. W XXXII. ÉVFOLYAM. 11. SZÁM 1967. március 12. Ara: 1,40 forint Legyetek követői Részletek Detre Lásaló esperes február 26-án Ef 5, 1—2 alapján tartott rádiós igehirdeté­séből. Krisztus szeretett titeket, és önmagát adta értünk mint ajándékot és áldozatot az Istennek — így hangzik a böjti üze­net hozzánk, akik nem a templomban, megszokott helyünkön, hanem vasárnap reggeli munkánk közben vagy éppen beteg­ágyon hallgatjuk Isten igéjét A jól ismert szavak különös színt kapnak, umikor az egyházi esztendő böjti időszakában hang­zanak el. A mai vasárnapra már rávetődik a nagypénteki ke­reszt árnyéka és Jézus Krisztus szeretetének mélységeit tár­ja fel. Krisztus emberszeretetét máskor is könnyű észrevenni. Az evangéliumokban előttünk álló Jézus olyan ember, aki egé­szen benne él*a világban és részt vesz az emberek mindennapi életében. Mindenütt ott laláliuk, ahol valakinek segítő szere­tette van szüksége. Az egyetlen fiát sirató édesanya mellett csakúgy, mint a társadalomból kitaszított leprások között. Szeme mindenütt meglátja a szükséget, füle meghallja a ki sem mondott kérő szót, lába a segítségre szorulók felé viszi, keze a segítő szeretet mozdulatára lendül. Ha csak ennyit tudnánk Jézusról, akkor is az emberszere­tet örök szép példája volna. De a böjti idő arról is beszél, hogy „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért’’. A szenvedéstörténetben tárul fel Jézus Krisztus emberszeretetének a mélysége. Mire kötelez bennünket böjtnek ez az üzenete? „hegyetek követői az Istennek mint szeretett gyermekek” •— hangzik a felhívás. Mint Isten gyermekeinek szent jogunk és kötelességünk Isten követésében járni, jónak és irgalmasnak lenni egymáshoz a családban, a munkahelyen és ahol emberek­kel vagyunk együtt. Aki igényt tart az ember névre, nem lehet rossz és irgalmatlan a másik ember iránt. Bennünket keresz­tyéneket Istenhez tartozásunknak a fölismerése indít arra, hogy a jóságot és irgalmasságot a másik ember gyengéinek és hibáinak a megbocsátásával gyakoroljuk. Ahogyan Jézus „széjjel járt és jót tett”, úgy kell nekünk is az emberek javán fáradoznunk. Amikor a magunk és családunk megélhetéséért dolgozunk, látnunk kell magunk előtt népünk egészét és rájuk nézve kell még hűségesebben végeznünk kötelességünket, mint olyanok, akik nemcsak az emberek, hanem Isten tetszését is keresik. „Járjatok szeretetben!” — hangzik a másik felhívás. Mint­ha a szeretettől való beszéd megüresedett volna. Igen meg­fogyatkozott a szeretet. Pedig a szeretet az élet legnagyobb kincse. A legdrágább ajándék, amit az ember a szeretet forrá­sától, Istentől kapott. Emberek, vigyázzatok erre a kincsre! Ne engedjétek, hogy a megszokás kifakítsa és elszíntelenítse. A szeretet azonban nem rekedhet meg a család körében és nem érhet véget az egy nyelvet beszélő nemzet határainál sem. Ahogyan Isten szeretete magához öleli az egész világot, a mi szeretetünk se lehet ennél szűkebb körű. Akiben szeretet van. annak fáj a másik ember szemében meglátott könny, azt égeti és nyugtalanítja a mások ínsége és baja. Segíteni akar ott, ahol valami természeti csapás, árvíz vagy földrengés pusztít, és szent felháborodással tiltakozik minden embertelenség, erőszak, elnyomás és háború ellen. Nemcsak akkor kiáltja: ne lőjetek, itt emberek vannak — amikor a puska csöve felénk irányul, hanem akkor is, amikor az egy olyan'távoli nép szabadságát akarja elvenni, mint az amerikaiak vietnami háborúja. Szeretet nélkül elembertelenedik az élet — szeretettel válik az élet igazán emberivé. Bennünket, keresztyéneket a szeretetve nemcsak kötelez Is­ten, hanem képessé is tesz. Ahogyan a kisgyermek boldogan nevet vissza a rámosolyogó édesanyára, úgy sugározza a keresz­tyén ember maga köré Isten szeretetét, amellyel ő mindig előbb szeret minket. Ha böjt útján így kísérjük végig Urunkat, akkor válik a mi böjtünk áldássá a magunk és velünk élő emberek számára. IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Áldunk Téged, hogy igazi Főpapunk vagy, aki mindent megtettél üdvösségünkért. Köszönjük, hogy helyettünk, miattunk és érettünk vállaltad a szenvedést, a megaláztatást és meghaltál mindnyájunkért. Feládoztad ön­magadat, hogy kiments minket a bűnből, a kárhozatból. Tulaj­don véreddel örök Váltságot szereztél számunkra. Köszönjük Üdvözítő Krisztusunk, hogy ma is szolgálsz: Igéddel és szentségeiddel tisztogatod szívünk templomát. Szent- Ielked világosságával megmutatod bűneinket, gyarlóságainkat. Hisszük, hogy Te mindenképpen üdvözítheted azokat, akik Ál­talad járulnak az Atyához, mert Te vagy egyedüli közben­járónk. Te most is könyörögsz érettünk, mert élsz és uralkodói mindörökké. . « Bűnbánattal valljuk, hogy sokszor nem hallgattunk inté­sedre. Nem engedelmeskedtünk beszédednek, hanem kalmár- kodtunk még szent házadban is, mert földiekkel törődtünk a mennyeiek helyett. Ítélj meg bennünket, tisztítsd meg szívün­ket és irgalmas szereteteddel emelj magadhoz. Növeld hitünket és segíts minket olyan életre, hogy csak Neked éljünk. Igéd világosságával és Szentlelked fényével mu­tasd meg bűneinket és adj erőt, hogy azokat elhagyjuk és tiszta szívvel szolgáljunk téged. Adj szívünkbe szeretetet egymás iránt, hogy ne csak ön­magunkra, hanem embertársainkra is tekintsünk. Áldott Főpap, Reád bízzuk magunkat, vezess az örökké­valóságba. Ámen. BUDAPEST—GYŐR—BALASSAGYARMAT A jobb idő beálltával meg­élénkült a Lelkész! Munkakö­zösségek élete is. Egymás után tartják összejöveteleiket. Az év első ülésein többnyire a múlt évről elmaradt témákkal foglalkoznak a lelkészek, de többhelyen hozzákezdtek az ez évre kijelölt témák feldolgo­zásához is. A Lelkészi Munka-' közösségekben általában nagy örömet keltettek azok a té­mák, amelyeket az Országos Választmány a reformáció 450 éves jubileuma alkalmával je­lölt ki. A lelkészek szívesen vállalták ezeknek a témáknak a feldolgozását. D. Káldy Zoltán püspök, a Lelkészi Munkaközösségek el­nöke, február hónapban több munkagyülésen részt vett, azo­kon előadásokat tartott, és kö­tetlen megbeszéléseket folyta­tott a lelkészekkel. A Lelkészi Munkaközösségekben végzett szolgálatának állomásai sor­rendben a következők voltak: Budapest—Győr—Balassa­gyarmat. A Pesti Lelkészi Munkakö­zösség február 14-én tartotta ülését a Rákóczi úti gyüleke­zet tanácstermében. Az ülésen Virágh Gyula pesterzsébeti lel­kész tartott előadást: „Az im­perializmus mai megnyilvá­nulási. formái” címen. Áz elő­adó a témát új oldalról köze­lítette meg, és ennek nyomán élénk megbeszélés alakult ki. D. Káldy Zoltán püspök ezen a címen tartott előadást: „A budapesti lelkészek szolgála­tának néhány kérdése.” Szólt a püspök a budapesti lelkészek igehirdetéseiről, lelkipásztori látogatásairól, az ifjúsággal való foglalkozásukról, a kon­firmációi oktatásról. Hang­súlyozta, hogy az ország vala­mennyi gyülekezetében, de Budapesten különösen is olyan igehirdetéseket kell tartani, amelyek alapos felkészülés nyomán jöttek létre, és ame­lyeket átmelegít a személyes hit ereje. Kiemelte a konfir­mandusokkal való tervszerű foglalkozás fontosságát. Győrben február 16-án volt a Győr-Soproni Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének ülése. A lelkészek nagyszám- rrfal voltak jelen. Weltler Re­zső esperes, D. Káldy Zoltán püspök köszöntése alkalmával hangsúlyozta, hogy milyen nagy fontosságú az egyház ve­zetőinek a lelkészekkel való állandó kontaktusa. Az ülésen a püspök a következő címen tartott előadást: „Egyházunk külügyi szolgálata”. Előadásá­ban vázolta az utolsó 20 esz­tendő egyházi, külügyi szolgá­latának főbb vonásait, annak eredményeit, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a kü­MIÉRT HALLGAT AZ EGYHÁZ? Ezen a címen juttatott el a Keresztyén Békekonferencia nemzeti bizottsága múlt év szeptemberében egy levelet a Németországi Evangélikus Egyház elnökéhez, dr. Kurt Scharfhoz. A levél írói fölve­tik a kérdést, hogy mivel az egyháznak nem szabad tagjait és a nyilvánosságot tájékozat­lanságban hagynia, nem jött-e el az ideje annak, hogy a Né­metországi Evangélikus Egy­ház nyilatkozzék az alábbi problémákhoz: 1. Az összeurópai béke biz­tosításának a kérdése szoros kapcsolatban van a német kérdéssel. Bár minden poli­tikus tudja ezt, a német né­pet mégis félrevezetik azok, akik megint azt hangoztatják, hogy a béke egyetlen feltéte­le, ha a németek kívánságait teljesítik. Nem jött-e el az ideje, annak, hogy az evangé­likus egyház kijelentse: az európai béke fontosabb, mint a német újraegyesülés? Arra is rá kellene az egyháznak mutatnia, hogy bizonyos kö­rök követelései: az 1937-es Német Birodalom visszaállí­tása, az atomfegyverek fö­lötti rendelkezési jog meg­szerzése, stb. elsősorban ve­szélyeztetik Európa békéjét, és, hogy támogatnia kellene az Európai Biztonsági Konfe­rencia összehívását. 2. Hangsúlyozza viszont ez az egyházi „Emlékirat”, hogy csak a két német állam rész­vételével képzelhető el egy ilyen konferencia. Kifogásol­ja, hogy az egyházi sajtó ma is még „Közép-Németország­ról” ír, amikor a Német De­mokratikus Köztársaságról van szó, és ezzel folytatja a hi­degháborús politikát. Ezért kelti a Német Szövetségi Köztársaság magatartása az NDK-val szemben a szomszé­dos államokban azt a benyo­mást, hogy erőszakos módon szándékozik „egyesíteni ma­gával” az NDK-t. 3. Nyugat-Németországnak ez a homályos magatartása fokozza most már Nyugaton is a bizalmatlanságot a Német Szövetségi Köztársaság iránt. 4. Július 5-én arra kérték az elnököt, hogy a Németor­szági Evangélikus Egyház is ítélje el az amerikaiak ag­resszióját Vietnamban és ezt az álláspontját közölje hiva­talosan az USA elnökével. Nem szabadna előfordulnia, hogy az egyház vezetősége hallgat egy olyan háborúval kapcsolatban, amely nemcsak a nemzetközi jogot sérti, ha­nem az emberiességet is láb­bal tapossa és megcsúfolja Jézus Krisztus evangéliomát és azzal fenyeget, hogy világ­háború lesz belőle. Erre a levélre privát úton azt közölte az elnök, hogy beszélgetésre akarja meghív­ni a levél íróit a fölvetett problémákkal kapcsolatban. Erre a megbeszélésre azon­ban mind a mai napig nem került sor, s ezért a levél aláírói (H. Kloppenburg, K. Immer, H. Mochalski, W. Schweitzer, M. Schröter), a Stimme der Gemeinde c. lap február 15-i számában teljes terjedelmében nyilvá­nosságra hozták levelüket. DR. BUDAI GERGELY 80 ÉVES Dr. Budai Gergely, a Bu­dapesti Református Teológiai Akadémia nyugalmazott pro­fesszora a napokban töltötte be 80. életévét. A Reformátu­sok Lapja hosszú interjút közöl március 5-i számában a 80. éves professzorral, aki 12 évvel ezelőtt vonult nyu­galomba, de azóta is töretlen munkakedvvel dolgozik új- testamentomi fordításán és kommentárján. Dr. Budai Ger­gely tagja volt annak az új- szövetségi fordító szakbizott­ságnak, amely 1947—50-ben revideálta a Magyar Biblia­tanács megbízásából az Űj- testamentumot. Az Evangélikus Élet szer­kesztősége és olvasói is sok szeretettel köszöntik 80. szü­letésnapja alkalmából dr Budai Gergely professzort. lönböző egyházi világszerveze­tekben végzett munkáját és az egyes országok evangélikus egyházaihoz fűződő kapcsola­tait. Szólt arról, hogy nemcsak az egyház vezetőinek, hanem valamennyi lelkésznek és ál- j falában a gyülekezetek presbi­tériumainak is ismernie kell azokat az elgondolásokat, amelyeket a szűkebb körű A győri evangélikus szere- tetház egyházi vezetőség szem előtt tart az egyház külügyi szolgá­latában. Az előadás után a lel­készek sok kérdést tettek fel. Különösen is érdeklődtek az­után, hogy miképpen tudnának résztvenni az NDK-ban terve­zett reformációi jubileumi ün­nepségeken, és mi módon tud­nák megtekinteni a „Luther- városokat”. Az ülés befejező részében Weltler Rezső espe­res tartott előadást: „A hit*- vallásosság és ökumenikus éti-- kai döntéseink” címen. Balassagyarmaton február 23-án tartotta ülését a Nógrádi Egyházmegye Lelkészi Munka­közössége. Itt Szabó István ős­agárdi és Polóny Zoltán teré- nyi lelkész tartott előadást. Ezt követően D. Káldy Zoltán püspök azokról a tapasztala­tairól szólt, amelyeket külföldi evangélikus egyházakban és az egyházi világszervezeteknél szerzett. Több lelkész felszóla­lásában annak adott hangot, hogy az utolsó években ha­zánk felé irányuló nagy turis­taforgalom jó eredményei mel- ■lett, vannak olyan jelenségek, amelyeket sem mint evangéli­kus lelkészek, sem mint ma­gyar emberek nem nézhetünk jó szemmel. Egyes egyházi jel­legű személyek is, akik turis­taként jönnek az országba, bi­zonyos „lazító” tevékenységet is igyekeznek kifejteni. A lel­készek megítélése szerint az ilyenfajta tevékenység semmi­képpen sem illik egyházi em­berekhez. Az ülés végén Gor- tai István esperes mondott köszönetét a püspök szolgála­taiért és a dolgozatokat hozó lelkészek munkájáért. Luther Márton mondta: Böjt 5. vasárnapján Zsid 9, 14 Meg kell tanulnunk, hogy a bűn borzalmas szerencsétlen­ség az életünkben. Nem abban a pillanatban persze, amikor elkövetjük, hiszen akkor nagyon is jó érzéssel tölt el bennün­ket és nagy kedvvel tesszük. A borzalmassága akkor tetszik meg, amikor fölfedi azt és leleplezi a törvény. Ilyenkor meg kell tanulnunk, hogy a bűn maga a pokol, de azt is, hogy mi­lyen nagy dolog az isteni kegyelem, hogy Isten az ő Fiát el­küldte a világba, nem azért, hogy megítélje a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa (Jn 3, 17). Ha ez a vigasztalás nem hatalmasodik el a szívünkben és életünkben, akkor más segítséget és útmutatást nem kaphatunk a bűn ellen, ha még annyi csuklyát húzol is magadra. > pm Dél-Afrika Dél-Afrikában nem enyhül­nek, hanem éppen kiéleződ­nek a faji ellentétek. A dél-afrikai kormány rend­kívül szigorú intézkedéseket hozott a múlt év végén mind­azok ellen, akik ellenzik a kormány faji politikáját. Most már arra irányul a törekvé­sük, hogy távol tartsanak az országtól minden olyan sze­mélyt, aki nem ért egyet a faji megkülönböztetés politi­kájával. Így például minden külföldi protestáns és katoli­kus lelkésznek tartózkodási engedélyért kell folyamodnia a kormánynál és ezt az enge­délyt legföljebb hat hónapra kaphatja meg.- Cenzúráznak minden egyházi újságot. Dil anglikán lelkész tudó­sított minderről, akit a dél­afrikai kormány kiutasított az országból.' Dil holland származású, kilenc évig volt lelkész Pretoriában, ahol fe­hérek és feketék vegyesen vehettek részt az istentiszte-1 leteken. Az elmúlt három esztendőben többször kifej­tette véleményét az aparteid, (faji megkülönböztetés) ellen a gyülekezet részére kiadott lapjában. A kormány azon­ban cselhez folyamodott. Az egyik fogházőr elrejtőzött egy szekrényben és látta, amikor az egyik rab személyes lever let adott át a lelkésznek menyasszonya részére. Ennek alapján kiutasították Dilt az országból. Az egyházi életről szólva kijelentette Dil lelkész, hogy nagy mértékben csökkent Dél- Afrikában a színes bőrűek közegyház'i tevékenysége az elmúlt esztendőkben, hiszen a gyülekezetnek ma már azért kell harcolniok, hogy ne ve­szítsék el a fehér lakosságot az egyház számára. S közben egyre nagyobb lesz a színes- bőrűek elkeseredése most már a fehér keresztyének el­len is. A BÉKE ÉS A GAZDASÁGI KÉRDÉSEK A Keresztyén Békekonfe­renciának a gazdasági kérdé­sekkel és a fejlődő országok problémáival foglalkozó nem­zetközi tanulmányi bizottsága, március 1—4. napjain a nyu­gat-németországi Höchstben tartotta ülését a Hessen-Nas- saui Evangélikus Egyház meg­hívására. A tanácskozások központi témája: „Gazdasági tények és összefüggések je­lentősége a politikai dönté­sekben, tekintettel a tartósan békés világrendre;”

Next

/
Oldalképek
Tartalom